Reggel leszereltem az orrsudarat (bugsprit, bowsprit, ki hogy szereti), mert az elmúlt két év alatt (hogy röpül az idő, mintha most lakkoztam volna a Viza hombárjában) amióta kint napozik a helyén, kissé megviselt lett rajta a tizenkét lakkréteg, így nem lehet nekimenni vele a télnek, szóval K A R B A N T A R T ÁS ! ! Merthogy valaki nálam tapasztaltabbat idézzek; "Cruising is  maintenance on exotic places." Nos lehetne tanakodni azon, hogy a kies Ferencváros és Csepel mennyire egzotikus, de a karbantartás fontos. Ez volt a próba, holnap folytatom a többi farésszel ami kint van a szabadban. Szóval kiraktam a stánglit a pontonra a munkaasztalra, átcsiszoltam és lekentem három réteg kikoricasárga Kemikál Diszlazurral. Nos ha a fele igaz annak a 10 évnek amire a dobozon lévő felirat szerint garanciát vállalnak, akkor az anyag, bár szívtam a fogam, mert a két doboz, összesen másfél liternyi anyagért kifizettem majd ötezret (amióta EU lettünk nincs már literes festék, csak 0,75-ös), nagyon megéri a pénzt mert fantasztikus. 

1. Lakkhoz szokva azt gondoltam először, hogy nagyon sűrű az anyag, de szó nincs róla, nagyon szépen terül ecsettel, ugyanakkor egyáltalán nem hajlamos megfolyni, ott marad ahova felkentem. Szóval teljesen felesleges az a "tudomány" ami a lakkhoz kell, hogy pontosan mennyire hígítsa meg az ember, ha vízszintesen fekvő kerek tárgyat, vagy függőleges falat ken, hogy se túl vastag és ezért hullámos, ecsetnyomos ne legyen, se le ne folyjon, engedelmeskedve a gravitációnak.

 2. Vízbázisú anyag, tehát vége a drága oldószerrel, komponensek keverésével való vacakolásnak, az ecsetet az ember munka után kitötyböli egy vödör dunavízzel és kész, nem szennyezi a környezetet.

3. Nagyon szép átlátszó selyemfényű felületet ad, az ecsetnyomok tökéletesen eltűnnek, az az érzésem nem is lehet csúnyán felkenni, a hülye is elboldogul vele, mondjuk a jó minőségű ecset valószínűleg nem árt. Még elgondolni is szép lenne, ha 10 évig nem kellene hozzányúlni, de ahogy mondom a felével megelégszem. Két réteget javasol a gyártó, én felraktam hármat és a felső részre ahol a legnagyobb az igénybevétel négyet...nos meglátjuk. Ha működik, megszűnik odakint a lakkozás.

Aztán megjöttek a hajódöntögető fiúk, stílszerűen vízről érkeztek "PGy" aknásznaszádjával, mert a munkát egy kellemes csapatépítő hajózó tréninggel kötötték össze. Aztán befutott "MA" is a hordókkal,

amiket felpakoltunk a deck jobb oldalára és búvárszivattyúkkal megtöltöttük őket, összesen 920 liter vízzel.

Ezzel, meg azzal, hogy két ember sertepertélt azon az oldalon, ennyire dőlt meg a hajó. Leolvasva a dőlésmérőt, picivel több, mint 7 fokra. Ezzel, meg a sok oldalméréssel a különböző testhelyzetekben, ki fog adni a számítási képlet egy elméletben felhúzható maximális vitorlafelületet, meg egy lélekszámot ahányan felszálhatnak a hajóra és erre fog szólni a hajólevél.

Délután még befutott egy látogató, akinek a nevét minduntalan elfelejtem, aki itt volt a parti partyn talán még emlékszik rá, ő volt aki rokkantkocsival odakűzdötte magát Amapolához, fagyit hozott én meg sört mellékeltem hozzá, jól elbeszlgettünk. Este nosztalgiaséta volt kettesben "J"-vel, röhögjetek ki, időnként odaszóltunk a "kutyának"..."gyere Deni, ne maradj le!". Reméltük, hogy ő is gondol ránk.