Hajónapló

Megvolt a szemle, van papírom a hajó mehet belvízen ahova akar(juk) és telik gázolajra. Betankoltam a meglévő mellé még 60 litert, bejelöltem a nívóüvegen előtte, utána, majd kiderül mire elég ez a huszonháromezervalamennyi forintnyi üzemanyag. Namost program a következő. Holnap indulunk reményeim szerint reggel, de azért nem hajnalban, ahogy össze tudjuk magunkat szedni. Aki útközben akar bennünket látni, integetni, hídról téglát a fejünkre hajigálni, az hívjon telefonon, megmondom hol járunk éppen és mennyivel megyünk, abból kiszámolhatja mikor érünk hova én nem fogok ilyesmivel foglalkozni, mert a motorra, a hajóra, a próbaút élvezetére, magunkra, a tájra a 7 éves megfeszített munka egy fontos állomásának érzékelésére fogok koncentrálni, megmondom őszintén minden szégyenérzés nélkül, lámpalázas vagyok, szóval nem igen fogok mással törődni, de ettől még egy rövid telefon belefér bármikor, a 30-2792250-en hívhattok reggel 8 óra után. (akkorra tervezem az indulást). A cél Ráckeve, remélem nem lesz semmi havariánk, ami megakadályozná, hogy eljussunk oda délutánra. Holnap, azaz kedden a VIzára akarunk menni látogatóba, gondolom nem lesz akadálya, hogy rákössünk éjszakára. Szerda reggel szedjük a köteleinket és lemegyünk Mihalik Péterhez, aki bográcspartyt szervez ez alkalomból. Péter ugyan mindenkinek akar főzni és inni adni, de én tudom, hogy a főzés szempontjából a legfontosabb a létszám soha nem stimmel, ezért pikniket javasoltam, hogy nálunk is volt, senki nem jött üres tarisznyával, de azért mi bedobtunk egy nagy bogrács pörköltet. De ezt mindenki egyeztesse Péterrel! Küldött egy térképet megpróbálom idekopyzni, a telefonszáma is rajta van, innentől mindenki vele logisztikázzon! Holnap nem tudom lesz e blog, a kommenteket még elolvasom legkésőbb holnap reggel indulás előtt, aztán majd beszámolok az eseményeket követően a történésekről, remélem csupa jóról.

Nem tudom bekopyzni a pdf filet :( Most nincs időm rajzolgatni, majd este megoldom, szóval nem maradtok térkép nélkül.

20:53 Remélem nem felejtettem el semmit. Azt hiszem technikailag és lelkileg készen állok az indulásra. Nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak, végülis egy 40 km-es útról van szó, még kajakkal se nagy dolog, de nekem ez fontos állomás a hajó és az én életemben. Nagyon jól estek a gratulációk és jókívánságok (hogy valaki képes volt még Zürichből is felhívni ezért...) most nem fogok minden kommentre külön válaszolni, csak így generálisan, nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Aki úgy gondolja, hogy ott lesz a Péter buliján szerdán, azzal meg ott találkozunk...persze ha minden jól megy a próbaúton.

 Ma ólmot öntöttem, blokkokat főztem, fentőt hegesztettem, horgonyt&láncot kerestem (nem találtam), pakoltam...és pakoltam...és pakoltam, szereltem, decket mostunk, "J" meg széttakarította és ugyancsak pakolta magát, hulla fáradtak vagyunk, megyünk aludni.

Lefestettem a vasakat kétszer-háromszor, minden szárad, holnap megy mind a helyére. Csináltam egy ólomöntő kanalat 2-es lemezből, azzal fogom összeolvasztani és formába önteni a Kisembertől kapott ellőtt légpuskalövedékeket, mert idáig a pontonon voltak egy tálcában, hogy a szél kifújja közülük a lőlap "papírkonfettiket". Amúgy jól lőnek az öttusázók, a legtöbbje fekete színű egyik oldalon, tehát 8-as körön belül volt a találat. Holnap nagy rendcsinálás, takarítás,  fedélzetmosás lesz, majd összerakom egy kupacba a cockpitba ami kötelező felszerelés a vizsgára kell, hogy ne hétfőn reggel kelljen innen onnan mutogatni. Közben kiöntöm az ólompogácsákat, hogy az is menjen a hajófenékbe, aztán a maradék tűzön megfőzöm a blokkokat és ha az megvan megy a gumicsónak a hajó farára a darukra a helyére. Bejött egy váratlan probléma, valahogy elszabadult a bólya ami a mederbe lerakott horgonyomat jelezte és a lánc végére kötött kötélre volt kötve. Ez azért érthetetlen, mert nekem még nem volt olyan csomóm ami magától kioldódott...alighanem valamelyik jóakaratú evezős oldotta le a kötél végéről az olajos kannát. Én észre se vettem, de "J" amikor délután kijött a deckre felkiáltott, hogy "Ott úszik a kanna!" Próbáltuk csónakból kitapogatni csáklyával a fenéken fekvő láncot, de nem sikerült. Holnap kell csináljak valami köracélból egy "fentőt", egy olyan négyágú horgonyszerűséget amit a fenéken vonszolva remélem beleakad  a láncba, vagy a lesüllyedt kötélbe, ha az nem merült nagyon mélyre az iszapba. Ha nem sikerül, akkor lőttek a jó Danforth horgonyomnak és rajta a 30 m 10-es láncnak.

Délután elhatároztam, hogy megnézem a Parlament előtt a tüntetést, amit "D nap"-ként nagy csinnadrattával harangoztak be a szakszervezetek, mint a csúcspontját a már korábban megkezdett sorozattiltakozásnak a kormány politikája ellen. Azt mondták legalább 30000 résztvevőre számítanak. Aki rendszeresen olvassa ezt a naplót tudja, hogy nem szívelem a pillanatnyilag regnáló kormányt (aki meg nem annak mondom, hogy az előzőt se szíveltem), Orbánt meg különösen nem, nála jobban csak a pofámbahazudozó hasbeszélőbábúját a Szíjjártót utálom, de hát ettől a tüntetéstől a Viktorgyereknek nem lesznek nyugtalan éjszakái. Először is, ha a téren lábatlankodó ferdeszemű (és nem a kormányra néztek ferde szemmel, arra ott voltunk mi, ők valami távolkeletiek lehettek) turistákat is beleszámolom, jó ha voltunk tízezren. (Legutóbb '89-ben voltam itt tüntetésen, akkor úgy százezren lehettünk, betöltöttük az egész teret és lelkesen ordítottuk, hogy soha többé kommunizmust!) Aztán a résztvevők nagyrésze hozzám hasonló nyugger volt, szóval olyanok akik már csak annyit számítanak mint a naptáron a légyszar. Se hatalmuk, se beleszólásuk, se érdekérvényesítő, nyomásgyakorló (sztrájk) erejük nincs, zúgolódhatunk, de mi már csak a prosztatánk okán se csinálunk forradalmat, gyakorta kell menni hugyozni, a barrikádokon nem lehet annyi Toy-Toy WC-t elhelyezni. Mégaztánabb akárcsak én, mindenki eljutott odáig, amit a szónokok is nyomatékosítottak, hogy érezze, velünk alaposan ki van b@szva, a Fidesz vezére össze-visza hazudozott akkor amikor úgy nyerte meg a választókat, hogy nem lesznek megszorítások, mert attól, hogy másképp hívják a kormányintézkedéseket attól azok még azok, ráadásul aki csak egy kicsit tovább lát az orránál, az ezt észre is veszi, tehát külön bosszantó, hogy ezt hazudja a szóvivő a képünkbe, ráadásul demokráciáról, alkotmányról, mindenféle "megmentésekről" papol, miközben a visszamenőleges törvényekkel, antialkotmánnyal, a munka törvénykönyve kiherélésével, a klientúra nyomulásával, a kiforratlan  ötleteléssel, a fontosabb pozíciók bebetonozásával, az alkotmánybíróság, a köztársasági elnöki pozíció, a média  glechsaltolásával, a látszatkormányzással, a köztisztviselők megfélemlítésével mintha a korai Rákosi idők lennének szoft remixelve. De ennyi. Tudjuk érezzük. És? OK tízezren elmentünk tüntetni. És? Valahogy nem vagyok már az az ordítozó ökölrázó, lózungokat skandáló "mintatüntető". Csak leheveredtem a szépen ápolt fűbe, fejem alá tettem a hátizsákomat és vártam, hogy talán a szónokok valamelyike mond olyat amit érdemes meghallgatni, mutat valami kiutat, amire érdemes felkapni a fejem, netán tapsolni éljenezni, ujjongani. De nem volt ilyen. Mit kezdjen az ember egy olyan kérdéssel amit a szónok beleordít a világba, hogy "Hagyjuk e, hogy elvegyék a megszerzett jogainkat?" Erre a választ persze visszaordítja a tömeg, hogy "Nem hagyjuk!" Én meg azt gondolom, hogy nem a fenét. Mit tehetünk? Azt mondja a szónok: "Nem tűrjük tovább..." ezt meg azt, meg ilyeneket. Meg "Akarjuk e..." Persze hogy akarjuk. De ez csak duma. Nincs más út mint a demokrácia, azt meg a saját fazonjára alakította egy ördöngős felcsúti akarnok, mert a karriervágyát olyan ügyesen csomagolta nemzeti színekbe és az előző kormányzás olyan csapnivaló volt, hogy az MSZP-SZDSZ a markába lökte az országot és most azt csinál vele amit akar. Szívás. Lehet ugatni, morogni (persze csak annak aki nincs állami állásban) de reménykedni nincs miben. Az már csak hab a tortán, hogy pattogós Radetzky marssal indított a harcosok szakszervezeti képviselője Kónya Péter, ami jól hangzott, mindaddig amíg nem jegyezte meg, hogy ezzel a lengyel (??!!) indulóval bont zászlót a lengyel Solidarność  mintájára alakuló magyar Szolidaritás szakszervezeti mozgalom. Régen gondolom (nagyjából sorkatonai szolgálatom óta), hogy a hivatásos katonák nem a kultúrában való jártasságukról híresek.  Valamelyik civil szónok egy nemzeti kerekasztal alakulását is bejelentette, (ettől a bútordarabtól már egy cirkálón utazó főrang is sokat remélt) szuper, még egy dumafórum amit lebohócozhat a király. A szónoklatok közben elhangzott az "Orbán takarodj!" ütemes skandálása, nekem egy másik orbán, Orbán Ottó   verse jutott az eszembe.

Utópiák, forradalmak,
kondérszámra dől a vér.
„A népnek minden hatalmat!”,
s jön új hóhér, új vezér.

Szóval kimentünk tízezren hőzöngeni, aztán mindenki elkotródott a vackába, kevesebb gondot okoztunk Orbánnak mint egy pattanás a seggén, az ország meg úgy megy befelé a burzsujdiktatúrába mint a sicc.

Ja, bocs..NEMZETI Burzsujdiktatúra. Ez a "nemzeti" az mint korábban a "népi" volt, szóval fosztóképző.

 Ma megjött a "Szentjános".  ( http://www.stjohn.hu/stjohn/fooldal.html )Az Atlanti Óceán túlpartjától indult útja  egyelőre itt ért véget a pontonunk mellett, merthogy kiköltöztette Dávid a gazdája a partra. Itt akarja rendbe  tenni és átalakítani (ez utóbbit én nagyon nem tanácsoltam neki, de végülis mindenki azt csinál a hajójával amit akar), mielőtt leviszi a Balatonra. Kicsit kerülgetni kellett a fákat, de aztán csak kitalált a partra, Amapola régi helyére. Azért ezzel a hajóbütyköléssel iskolát teremtettem itt a szakaszmérnökségen.

Miután bő egy hete áznak a blokkok az olajban, megint kettéfűrészeltem egy melléjük tett próbafát és immáron bő 2mm a beszívódás.

 Lehet, hogy ha hagynám benne tavaszig teljesen átitatódna, de nem fogom ezt tenni. Ma a harpi 4-től kapott kuktafazék fedelét sziloplaszttal "meggumiztam". Ez úgy néz ki, hogy eszembe se jutott nyakamba venni a várost, hogy ehhez az antik darabhoz gumitömítést keressek, inkább kikentem transzparens szilóval a perem nútját púposra, aztán amikor már nem ragadt, de még képlékeny volt, megzsíroztam a fazék peremét, hogy hozzá ne ragadjon és könnyedén alányomtam a fedelet, így a perem megformázta a tömítőfelületet. Ezután kivettem és holnapig hagyom megkötni, reggelre biztosan átkeményedik. Holnap megfőzöm benne az első négy darucsigát, mert úgy akarok lemenni Ráckevére, hogy ott lógjon a darun hátul a boci (ma ennek a felfüggesztésén munkálkodtam, még a gumicsónakos Ferivel is konzultáltam, hogy a legcélszerűbb fellógatni egy gumicsónakot), ha netán bármi motorhavariám lenne ezen a "hosszú" úton, csak leengedem a gumicsónakot, beprüttyentem a motort rajta és mellékötve tudom vinni Amapolát szép lassan. Persze bízom benne, hogy nem fordul elő ilyesmi, de a hajózásnál mindig kell legyen egy "pótkötél" , végülis ez lesz a tényleges próbautunk. Nagyon készülök rá, például ma "J" hazament mosni, meg tisztagöncért, meg piacozni és a lelkére kötöttem, hogy keresse meg a térképek közt a  Soroksári Duna térképet, amit még akkor vettem amikor itt jöttem mentem életem első vízijárművével egy Neptun túrakajakkal, úgy 45 éve. Már akkor se volt egy túl friss irka, már a címe is árulkodik: " Vizisporttérkép, a Duna Budapesttől Sztálinvárosig". A kiadás dátuma 1958. Azért csak odatalálunk vele Ráckevére, nem igazán lehet letérni az odavezető útról. Inkább csak arra vagyok kíváncsi mi minden változott azóta a parton, mert gyakorlatilag mindenütt nádas rekettyés partot és horgásztanyákat jelez a térkép , pedig azóta beépült az egész part. Ami érdekes az "éberség" korszakában minden térkép "hadititkoktól" gondosan mentesítve volt erről is hiányzik Tökölről a komplett reptér. csak arra vagyok kíváncsi ki a fene elől titkolták, merthogy a háború előtt is reptér volt ott, tehát minden régi térképen szerepelt. De hát emlékszem abban az időben még a pályaudvarokon is tilos volt fényképezni, ezt annyira komolyan vették, hogy kisgyerekként anyám elvitt az úttörővasútra ahol lefényképezett a hűvösvölgyi állomás előtt, mire odajött a rendőr és elkobozta a filmet a gépből. Annyi hasznunk volt a dologból, hogy miután kiderült (ezek szerint a felvétel elemzése alapján), hogy nem vagyunk imperialista kémek, visszakaptuk a filmet előhívva  és így nem kellett arra költeni. 

Amúgy nem szeretem ha "J" itt hagy a hajón egyedül, nincs aki enni adjon, ilyenkor hajlamos vagyok éhezni. Ma nekiálltam ebédet keresni a hűtőben, de MINDEN tejfeles műanyag vödrökben van, és amíg a bablevest és a "valódi" tejfölt megtaláltam, az összes többi nyolc tejfölös edényt ki kellett pakoljam és belenéznem, mert a dolgok természete szerint mindig az utolsóban van amit keresek.

No kész az utóbbi idők legjelentősebb lakatosmunkája Amapolán. Nagyon nem is szándékozom többe kezdeni. Mondjuk az árbocveretek még hátravannak, de az inkább műhelymunka. Tehát helyén a láncstopper (két darab 12-es betonvas, amiről a bordákat lesikítóztam kalodázza közre a láncszemet, ha átdugom a furatokon), a vascsúszkák amiken szánkázik a lánc, hogy ne fűrészelje szét a szegélylécet, meg a bowsprit tövét. A horgony egyelőre a jobboldali darun lóg, de annak is kész a tartója, sőt olyan, hogy több horgonyt is be lehessen készíteni és azt használni ami éppen kell. Holnap leföstök mindent, aztán ha megszáradt, holnapután helyre szerelem.

 Megelőztem a napot. Előbb keltem mint Ő. Még csak parázslik valami a keleti égboltot alulról szegélyező ferencvárosi házak mögött. Csendes víz, a part olyan mint a magyar kártya (vagy a francia csak nekem ez jutott eszembe először) fent és lent egymás tükörképe. Csak néhány tőkésréce, meg szárcsa pedálozik idelent, nekik nincs az égben tükörképük. Megint szép napnak nézünk elébe és én megint csak kérdezem Istent, mivel érdemeltük ezt ki, mitől ilyen jó hozzánk, hogy megengedi hogy ilyen csodában éljünk nap mint nap. Egyet tudok, ahogy Privát Elek mondja (bár kivételesen lehet hogy nem pontosan idézem) "odafent valamit jóváírnak a számlán talán azt a pénzespostást is", szóval én soha senkinek tudatosan nem ártottam. Még aki mindent megtett, hogy nekem ártson, annak se törlesztettem, sőt. A harag rövid időre felhorgadt bennem, dühöngtem, csúnyán beszéltem akár nők előtt is, aztán kífújt a biztonsági szelep és vége. Senkire nem haragszom aki megbántott, senkin nem álltam bosszút soha, viszont segítettem akin tudtam, még ha ezt nem érdemelte is meg, még ha hálátlansággal fizetett is érte, legfeljebb elkerültem ha tehettem. Van sajnos ilyen most is, nagyon nehéz a szívem ettől, mert ez  családon belül van, szóval nem az az "elmúlós" fájdalom, komoly seb ez. De hát ahogy a róka mondja a Kishercegnek, "Semmi se lehet tökéletes". No ennyit a lírából, amikor lobogóztam örömmel tapasztaltam, hogy ellentétben a tegnapelőttel és tegnappal, alig van harmat, reggeli után remélem lehet odakint kezdeni. Közben a nap is bekukucskált az ablakon, sebesen kapaszkodott fel a háztetők fölé, már erősen tűz, nem lehet belenézni se, este folytatom.

19:23 Ismét sötétedésben sepertem össze a decken a sok koszt ami a lakatosmunka után mindig  marad. Napközben csak a gunwale mellé partvisolom, mert utálok a recsegő levert hegesztősalakban, sikító és vasporban, levagdalt vasdarabokban tapodni. Na ezért jó az acéllemez deck, ilyet egy puccos teakfa borítású fedélzeten nem lehetne csinálni. Haladtam rendesen, kitaláltam hogy lesz a láncstopper, holnap ha minden jól megy meg is csinálom, a horgonyok konzolja kész, csak festeni kell. Még három papírt be kellett csatolni a hatóságnak a hajóvizsgához, be kellett menjek személyesen és még egy papír kell, de azt ráérek hétfőn a vizsgán átadni. Amúgy kiderült, hogy ex tengerészkollega a vizsgabiztos, én nem kérek semmi megkülönböztetett elbánást, szerintem minden tökéletes Amapolán az összes előírt felszereléssel biztonsági cuccal rendelkezem amit belvízre előír a HSz, aztán hogy a tengerre mivel megyek majd egyszer, az már az én dolgom és felelősségem. Csak kapjak már végre egy hajólevelet, amivel ha netán kitart az idő lemehetünk mondjuk baromi messzire, Ráckevére és főzzünk a parton a bográcsban egy jó halászlét, vagy slambucot. 

21:16 "J" mai kérdése. Mi ez? (elölnézet, oldalnézet és amit csinált belőle)

 

22:26 Ebbe most botlottam bele. Sok éve olvastam már hasonlót, vagy talán ugyanezt, de még mindig meglepődöm rajta.

"A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny aítllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestőgée annak mkénit rdeeözndenk el a btűek: eyeüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó betű a hlyéen lygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.

Íme a bzonytéik. Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysesáíi fmonisáokgkal"

Tudjátok mi az érdekes? Hogy az állandóan működő helyesíráselemző is csak hat (!!) szót húzott alá pirossal belőle, holott ebben a mondatban a "helyesíráselmező"-t azonnal alűáhúzta, mert szerinte két szó. Szóval még a gépet is becsapta a szöveg. Amúgy nem hiszem a "cambridge-i egyetem" dumát. Ez olyan "...angolszász tudósok bebizonyították...".

 A horgony rögzítő és láncterelő szerkezetet szabtam varrtam mindenféle vasakból. Ez utóbbiba valamiféle láncstoppert is kell integráljak, hogy a horgonylánc ne terhelje folyamatosan a horgonycsörlőt, arról akár le is lehessen venni, hogy mást, mondjuk az árbocállításhoz a forstagot lehessen vele húzni. Remek idő volt ma is, nem tudom meddig tart, de maradhatna még így sokáig. Nem részletezem a hajóvizsga dolgait, de ha minden igaz jövő héten hétfőn jelenik meg a hatóság Amapolán e célból. Legalábbis ezt a hírt kaptam ma. Fene egye meg, az lesz majd, hogy éppen elromlik az idő amire végre lehetne hajózni. Bár ahogy nézem az üzemanyagárak alakulását (valamint drága jó kormányunk legutóbbi makogását, hogy a magas nyugdíjakból akarják "megvédeni" az alacsony nyugdíjakat, szóval én aki bérmunkásként minden jövedelmemet leadóztam, melóztam napi 12 órákat és ezért aránylag megfizettek, ezért "pofátlanul magas "  nyugdíjam van, most támogatom majd azokat akik mindent elcsaltak és most minimálnyugdíjból tengődnek úszómedencés viskójukban) meg kell alaposan fontolni a dolgot. De úgy döntöttem nem izgatom magam, inkább már a bocin töröm a fejem, azt hiszem eldöntöttem, hogy ilyen vágott orrú "tender"-t építek http://www.gartsideboats.com/custom-boatbuilding/7-ft-clinker-pram.html, könnyebb megcsinálni sokkal, mert elmarad az orrtőkével való vacakolás. Pontosan arra találták ki amire nekem kell. A jól felhúzott orr nem fogja túrni a vizet, a férőhely viszont nagyobb. A gumicsónakos Ferivel csinálunk hozzá egy "hurkát", így szükség esetén rendkívüli módon megnövelhető a stabilitása, tehát egyesíti a gumicsónak és a merev boci előnyeit, ugyanakkor lehet majd vele vitorlázni is, ami gumicsónaknál (eltekintve az oldalswertes szükségmegoldásoktól) nem lehetséges.

 Kész mind a négy daruszár a csörlőkkel. Lefestve száradnak a pontonon. Alaposan kihasználtam a csodaszép időt, a festést már fejlámpánál fejeztem be mert rámsötétedett. Gyorsan rövidülnek a napok, sajnos itt a nyakunkon a tél, mindjárt fűteni kell. Kicsit bekavart, hogy vizet is kellett tölteni a hajóba, mert kifogytunk, a slaug kiteregetése meg feltekerése mindig utálatos feladat, ezért is csúsztam meg a melóval. Mindjárt itt a téli időszámítás, akkor még hamarabb fog sötétedni. Viszont úgy tűnik lesz helyem mégis a lakatos csarnokban csónakot építeni, novemberben kezdem. Ilyen lesz. http://www.duckworksbbs.com/plans/sf/dinghies/gp/redshank/index.htm Annyival lesz nehezebb megcsinálni, hogy ezt gyári kittben árulják, csak össze kell rakni, nekem viszont ki kell találni a szabásmintát. Kaptam számítógépes koppintást a palánkok szabásmintájára korábban abraxastól, majd meglátom menet közben, hogy mennyire működik.

  Kész mind a négy  darucsörlő és az összes apró alkatrész. Holnap ha nem jön közbe semmi fel is szerelem őket. Azért vagyok ilyen óvatos a tervezéssel, mert mára gondoltam befejezni, de ma is közbejött valami, egész pontosan valakik, délelőtt beállított a "kisemberfamilia" Deni kutyával az élen, úgy hogy abba is hagytam a melót, csak pofáztunk, meg kutyasétáltattunk, meg ettünk-ittunk, meg elmentünk fagyizni, szóval "angolszombat". (a legszebb tengerészkifejezés) . "B" hozott kölcsönbe egy ilyet http://www.armutato.hu/?action=product&productId=119311 amivel a videorekorder SD kártyáját be tudom olvasni a laptopba. A jövő héten keresek valami ilyet valamelyik boltban. Harpi 4 felajánlott egy 4 literes kuktafazekat, egyúttal azért is elmegyek, ezzel együtt, ha valakinek lenne egy 6 -8 literes, az továbbra is érdekel, mert minél többet tudok belerakni annál egyszerűbb lesz a fatelítés. Ráadásul a righez a shottok csigái sokkal nagyobbak lesznek mint a 10-es fallokéi amiket idáig csináltam. (meg még fogok is vagy 20 darabot) A nap végeztével kiültem a hajóorrba egy mérőszalaggal, meg papír-ceruzával és még sötétben is törtem a fejem a megfelelő horgonyrögzítésen, láncterelésen (képtelen vagyok úgy kitalálni valamit, hogy azonnal ne csináljak skicceket), nem mondom, hogy egyenesbe vagyok a dologgal, mert nem egyszerű jó megoldást kitalálni. Jónak nevezek minden olyan konstrukciót, ami egyszerűen működik, minél kevesebb benne a mozgóalkatrész, nem tud elromlani és könnyen kis erővel lehet működtetni. Bonyolult, sok mozgóalkatrészes megoldásokat könnyű kitalálni bármire bármikor. De mindig az egyszerűt a legnehezebb. Tipikus példa a Csonka fivérek első porlasztója. Valamilyen okból nem jutott eszükbe, hogy a benzint felülről vezessék az úszóházba. Addig eljutottak az ötlettel, hogy egy úszó szabályozza a benzinszintet a karburátorban, de bonyolult kilincsszerkezetekkel vitték át  a mozgást az úszó alá. Aztán később jött valaki akinek eszébe jutott, hogy az egész szerkezet felesleges, az úszó tetejére kell tenni a tűszelepet, ha felúszik zár, ha lesüllyed nyit. Vagy pl a bicikli hajtása. Régóta létezett a szíjhajtás mint erőátvitel és alkalmazták az eltérő tárcsaátmérők segítségével való fordulatszám és nyomaték áttételt is. De a kerékpárokon mégis az első kerekek átmérőjének növelésével és ezért rettenetes instabil szörnyetegek létrehozásával növelték a sebességet.

Most hogy visszakaptam a saját gépemet ismételten megpróbáltam a videokamera SD kártyáját lejátszani laptopon. A helyzet ugyanaz, mint antymix laptopjával volt, a fényképezőgép ötszázvalahány kB-os kártyáját felismeri és máris mutatja , a videokamera 8 gigás kártyáját csak megjeleníti a "sajátgép" oldalon amikor bedugom, de semmi más. Ha rákattintok az ikonjára (F meghajtó) akkor azt írja ki, hogy dugjam be a kártyát. De hisz bent van anyádat! Kihúzom, eltűnik az ikon, bedugom megjelenik stb, stb. Van valakinek ötlete, mert én maradik a hajóépítésnél, GYŰLÖLÖM ezt a szarozást, hogy SOHA SEMMI sem működik ebben a szép új PC világban.

20:30 Ma délelőtt elrobogóztam a "városba" ügyintézni. Többek közt bementem a Vodafonehoz, mert kibírhatatlanul lassú esténként a Tmobile-os netem. Amúgyis elegem van már belőlük, a múltkorjában már részleteztem az okokat, csak lusta voltam foglalkozni vele, de most már elszántam magam rá, hogy kipróbálok egy másik szolgáltatót. Ha beválik, felmondom a jelenlegi szerződésemet. Ez most a tesztüzem. Egyelőre új söprű jól seper gyors mint a villám. Alighanem nem élek az egyforintos eszköz lehetőséggel, mert ehhez két év hűséget kell vállalnom, inkább megveszek egy olcsóbb eszközt és nem veszem igénybe a három hónapos 2250 ft-os díjkedvezményt, ezzel ugyan vállalok plusz tizenvalahányezres költséget, viszont nem kell harmincvalahányezret fizetnem, ha felmondom a szerződést idő előtt. Mindezt persze csak akkor, ha jobban muzsikál a cucc mint a Tmobileé. Ha nem akkor kedd este 8 óráig következmény nélkül vissza tudom adni és megszüntetni a szerződést.

Azt hittem csak beugrok az OBI-ba és kapok gombelemet a zsebszótáram memóriájába, de el kellett robogjak a szakboltba a Katona József utcába. Ilyenkor jó, hogy van ez a benzinkecske, csak sitty-sutty és már a város másik végén vagyok. A szótárt azért kellett "újrapoweizálni", mert vagy 6-8 éve állt kikapcsolva, még valamikor akkor használtam utoljára amikor dolgozó ember voltam (nem úgy mint most henye nyugger). Kölcsön kapptam ugyanis "T M"-től  ezt a könyvet http://www.reviewsofbooks.com/bounty/, lesz most olvasnivalóm egy darabig, angolul azért jóval lassabban olvasok mint magyarul. (Na nem vágok bele még egy könyv kiadásba, bármekkora kedve is lenne harpi 4-nek lefordítani!)

Azért volt hajómeló is, délután folytattam a darucsörlőket, keményen hajtok, ki kell használni a jó időt a deckmunkákkal. Kössz az ötletet a kuktafazékkal a fatelítéshez, most sajnálom igazán, hogy két vagy három éve kidobtuk a régi 6 literes aluminium kuktafazekat (meg a kisebbet is), hogy sokkal szarabb olasz rozsdamentesre cseréljük, most milyen jó lenne a blokkokat meleg olajba merítve kompresszorral megnyomatni benne. Nincs valakinek elfekvőben egy méretes kuktafazeka?

 Felraktam a patkányriaszót. Így néz ki. Fogalmam sincs mekkora a hatókörzete, arra az oldalra raktam amelyik a ponton felé néz. Meglátom mit tud. Azért a csapdát is beélesítettem. Tegnap este elsült, de patkányt nem fogott. Vérnyomok nincsenek, lehet, hogy nagyon óvatos volt az állat, esetleg a csapdát állítottam túl érzékenyre és magától csapódott le.

Az első csörlő a daruszáron már működik, ez a hajó elején van jobb oldalt, mert a horgonyt így nem kézzel kell majd a helyére a görgőre helyeznem holnap, hanem  a daruval kényelmesen kifordítom  a víz fölé és csak beillesztem a láncot a helyére, aztán ráengedem a horgonyt és felhúzom a helyére a lánccal és a horgonycsörlővel. Nem boszorkányság, technika!

Délután éppen telefonálok a decken amikor boldogan rámront Deni kutya! Jöttek Balázzsal meglátogatni bennünket. Abba is hagytam a munkát és elmentünk sétálni. "J" délelőtt kifogott pár teniszlabdát a Dunából,  a kutya mindjárt boldogan rágta szét az egyiket. Aztán csak ültünk a fux tetején és beszélgettünk meg bámultuk az evezősöket. Jött egy sárkányhajó is nagy dobszóval. Sötétedéskor elpakoltuk a szerszámokat, búcsút vettünk "Deniéktől" és hopp már zuhanyoztam is, most meg vacsora és pihenés. Azért (is) csodálatos dolog hajón lakni és dolgozni, mert az ember munka végeztével hamar "otthon van", nincs közlekedés és az ezzel kapcsolatos időveszteség meg macera.

Most mondja a TV híradó, hogy magyargyalázás miatt visszavonták Kertész Ákos díszpolgári címét. Aztán azt is mondja, hogy leszerelték a beteg gyerekek segélyezésére kihelyezett ívóvízautomatákat, mert a becsületkasszába csak az emberek 38 százaléka dobta be a pénzt. Úgy tűnik Kertésznek 62 százakékban igaza volt.

Esőre ébredtem. (Mondjuk már este is esett.) Pakolásztam idebent, meg amikor kicsit kijavult az idő odakint is. Utánanéztem hol lehetne télen fedett helyen csónakot építeni, egyelőre mindenütt valamilyen terve van a Vízügynek, de hát 9m2 helyet csak találok, amit három hónapra kibérelhetek, ahogy két éve amikor az árbocokat is csináltam télen.

A tíz darab csigát egy ötliteres festékes latába beáztattam olajba. Raktam mellé egy, a blokkok kőris anyagával azonos darab fát, amit majd kettéfűrészelve megnézem milyen mélyen szívta be az olajat. Egyelőre csak áznak a cuccok, de azt tervezem, hogy melegíteni fogom 100 fokra. Úgy gondolom, hogy ettől a nedvesség kigőzölög a fából és helyette olaj hatol be a rostokba.

Amikor délután a főárboc tövében rendezkedtem találtam egy halom diót a vackok alatt. Namost ezeket a diókat "J" szedegette össze pár napja és kirakta a pontonra száradni, mert még rajtuk volt a zöld maghéj. Meglepődve látta, hogy tegnapra valamennyi eltűnt! Na...elvitték a varjak, szarkák...gondoltuk. Hát nem! A patkány szépen behordta a hajóra (ugye tavaly kihordta, most visszahozta) és elvackolt vele a gázpalackos láda mögé a vizestömlő spulnijának belsejébe, a felének már a belét is kiette! Naazanyád! Először is a gázpalackos láda alján a nyílásokat nem kis fáradsággal beszögeltem rozsdamentes Davy hálóval, hogy ott ne találjon búvóhelyet. Aztán felcsaliztam ismét a patkánycsapdát, egércsapdát, holnap meg beüzemelem az ultrahangos patkányriasztót. Ez utóbbit Ausztráliából kaptam tesztelésre. Ezt úgy fogom csinálni, hogy napraforgómagot szórok ki a deckre, ennek nem tud ellenállni a patkány, ha másnapra csak a héjak vannak ott egy kupacban (általában összeszedi őket és egy sarokban eszi meg) akkor ez azt jelenti, hogy a magyar patkányok nem félnek az ausztrál ultrahangtól. Amúgy a patkánycsapda amióta Deni elment kint van a decken, de itt hátul, ahol a kaják is vannak, egy szarkát mindjárt másnap fogtam is vele ahogy kitettem, azóta befedtem felülről, hogy madár ne tudjon hozzáférni.

 Reggel kicsit reszelgettem az egyik daruszáron  a furatokat, hogy megváltozzon az állásszöge a spulni tengelynek, de aztán megjött "Cs L" akinek a motorcsónakja múlt hét szerda óta volt Amapolára kötve. Most indult vissza Szigetcsépre és mert szép idő volt mi is elkísértük. Gyönyörű a Kisduna. Mondjuk nem annyira érintetlen szűz a természet, mint 47 éve, amikor vízi életem hajnalán egy Neptun gumikajakkal eveztem arrafelé, de nem romlott annyit, mint pl a Balaton. Ami szomorú, a sok vízparti viskó, házikó, kéjlak, palota mellett szinte valamennyi olyan partszakasz melyet nem birtokol valaki, tehát ahol mondjuk partra lehetne lépni egy csónakból, tömve van szeméttel. Itt horgásznak azok, akiknek nincs vízparti telkük stégjük, csónakjuk, így aztán jó horgász szokás szerint miután befejezték a horgászatot otthagyják maguk után a sörösdobozokat,  csalis nylonzacskót, kukacos dobozt. A magyar ember márcsak ilyen, szarik a környezetre, ha az nem a magántulajdona. Szépen suhantunk a vízen, bár ez a rohanás nem az én világom, én lassan szeretek hajózni a part mentén és bámészkodni, felfedezni a természetet, rácsodálkozni a látnivalókra és elmélkedni azok felett, de hát egy gyors motorcsónak nem erre való. Apropos sebesség. Ugye a Kisdunán 15 km/h a max engedélyezett sebesség. Miért is? Hogy ne okozzon a hullámzás zavart a csónakázók, evezősök, kajakozók, kenusok, stégesek, horgászok szórakozásában. Ez nagyon rendben is van. De! A motorcsónakok nem erre vannak gyárilag kitalálva. Ezek siklóhajók. PONTOSAN akkor csinálnak nagy hullámokat, ha lassan mennek, mert a siklásra kitalált test "seggreesik" és éppen hogy magas hullámokat csinál. Korábban olyan volt a szabályzás, hogy motorteljesítményhez, mégkorábban hengerűrtartalomhoz volt kötve a Kisdunába való behajózás, de ezen a szabályzáson az idő túllépett, végülis senkit nem zavar egy akár többezer köbcentis motoros (mondjuk Amapola, vagy a nyaranta erre túrázó belvízi, lassú holland, német lakóhajók), ha nem kelt nagy hullámokat. Az az igazság, hogy úgy kéne a szabálynak szólni, hogy " Mindenki köteles kultúráltan, a vízen  és a vízparton lévőket hullámaival a legkisebb mértékben zavarva hajózni!", de hát ilyesféle szabály hazánkban, ahol a bunkóság a norma, kilátástalan lenne. Marad a sebességkorlátozás, amit ha betart egy siklóhajó, akkor nagy hullámokat kelt, sok üzemanyagot fogyaszt ezáltal egyaránt károsítja a pénztárcát, a környezetet és zavarja a többi vízenjárót. Persze mindenki nyomja a gázt, a tisztességesebbje (akárcsak mi ma), lehetőség szerint messze elkerülve a sportevezősöket, így zavarva őket legkevésbé, a rendőr meg ha kiplankolja akkor büntet (mi megúsztuk). Így kerek a világ. Amúgy a rendőrmotoros is nyomja ami a csövön kifér, de hát ugye őt nem bünteti meg senki.

Szigetcsépen megnéztük "L" házikóját, ahol nyarait és a tél jelentős részét is tölti, elbeszélgettünk, majd HÉV-vel tértünk vissza. A tegnapi marhapörkölt ma is jólesett egy kései ebédre, ezzel el is ment a nap. Késő délután "antymix" meghozta a megjavított és minden korábbi adatállománytól "megtisztult" laptopomat, azóta telepítem a szükséges programokat a netről, hogy használni tudjam amire szükségem van.

Délután hallgattam a Klub Rádión a "szabad sáv" Rangos Katalin-féle műsort, ahol Lotz Károly volt közlekedési miniszter volt a riportalany. (http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20110919-182852.mp3) Idejét nem tudom mikor hallottam ilyen értelmes véleménnyilvánítást Duna ügyben, kár, hogy a volt SzDSz-es  miniszter nem tudta annakidején megmagyarázni az SzDSz-nek, hogy ne lobogtassák már a lobogóikat a József Nádor téren, hogy "Vesszen a Dunaszaurusz!", vesszen a kommunista Sztálinista ármány, amelyik a szovjet hadihajók felvonulási területévé tenné a mi Dunánkat. (Merthogy ilyen ostobaságokkal is etették a népet annakidején, egy hatalmas fotomontázst mutogattak ahol egy nagyesésű duzzasztógát fölé montírozták Marx Engels, Lenin és Sztálin mellé Maróthi László akkori "vízesminiszter" arcképét. Ugye a művészek.....) Anakidején a Fidesszel voltak csókosok, ma már ez szinte hihetetlen, mindenesetre ebben a (az egyetlen)  kérdésben nem lehet a Fideszt következetlenséggel vádolni, azóta is kitartottak a dunakörös demagógia  mellett, Illés Zoli ugyanolyan tökkelütött mozgalmár maradt, mint 20 éve volt, most meg olyan kecske aki a vízügyes káposztára vigyáz, rosszabb már nem is lehetne a helyzet. A Vízügyet teljesen lenullázták, a hatáskör szétdarabolódott, lesz egymásramutogatás környezetvédelem, katasztrófavédelem, önkormányzatok és még a fene tudja hány hivatal közt. Mint cseppben (nagy cseppben) a tenger mutatkozik hazánk önpusztítása tehetségtelen önző vezetői segítségével. És mielőtt temtom megjegyzi, igen ez már az előző kormány alatt is így volt.

  Reggel alakítgattam az első spulnit. Így néz ki ebben a pillanatban. De nemsokára "vasárnapiasabb" foglalatosságba kezdtem. Alágyújtottam a bográcsnak a parton és a nagy sikerre való tekintettel felújítottuk a "marhalábszárpörkölt vörösborral"című régi kedves programunkat. Vendégeink voltak a lányom és régi balatoni jóbarátom "Cs L" ( a "Szövetség II." motoros egykori vezetője, sok régi vontán húzta hajómat a versenyek után a különféle kikötőkbe ) és társnője "E", valamint testvéröccse "P". Ebéd után már csak pihenkéltünk, beszélgettünk meló semmi. Végülis vasárnap van. Este szomorú hírt kaptam, régi sárkányrepülő klubtársam halálhíréről küldött nekrológot "B Z". "L"-t infarktus vitte el, nálam sokkal fiatalabb volt, lassan úgy érzem magam, mint egy "túlélő" annyi régi barátot, ismerőst, cimborát klubtársat vitt el a halál. Eszembe jutott amit egy barátom papája mondott szomorúan: "Minden barátomat eltemettem már." Nos erre is jó ez a blog, hogy velem ne történjen meg ugyanez. 

Ha már elkalandoztam a hajóépítéstől, beszélek egy dologról ami régóta bizergeti a csőrömet. Most az hozta elő, hogy a Tilos Rádióban hallgattam pénteken a "Planet Error" című műsort. (http://tilos.hu/index.php?form=musor&id=666 )Rendeszeres betelefonálós hozzászólója vagyok a Tilos műsorainak, a pénteki adásban vendég volt egy fiú a http://tisztajovo.hu/ alakulattól. Nekem aki magam is természetközeli életet élek, a téma egyik kedvencem, bár ezzel a műsorral se vagyok másképpen, mint bármely mással, első a meló,  ha éppen bekapcsolom a sikítót, az adásból egy kukkot se hallok, szóval a rádióhallgatásom erősen szakadozott. Na az egyik csendes  periódusban "Papó" a műsor egyik gazdája éppen a vendéget faggatja az előéletéről, korábbi tanulmányairól és hogy hogyan jutott el a környezetvédelem témához. Nos..hazudnék, ha azt mondanám egy picit is meglepődtem, amikor a fiú azzal kezdte, hogy bölcsész diplomája van. Namármost "amúgy" semmi kifogásom a bölcsészek ellen. Imádott leánygyermekem a Károli Gáspáron anglisztikát tanul és rendben van, hogy angol esszéket kell fogalmaznia. De elmondom hogy szerény véleményem szerint a bölcsészek úgy "alakulnak ki", hogy már általánosban is utálják a fizikát, matekot. Nemrég interjuvoltak valamelyik rádióban egy filmest aki azzal kezdte, hogy azért ment bölcsésznek, mert megbukott fizikából, ami egy marhaság, ki a fenét érdekel, hogy milyen nyomás van az autó kerekében és az mennyivel nyomja a földet. Szóval előáll egy társadalmilag magas presztizsű, okos, intelligens réteg, nagyjából uralja az összes médiát, hisz oda műszaki dolgokhoz konyító ember csak mikrofonzsinórdugdosónak, szóval alátétnek (mégcsak nem is rugósnak) kerülhet be, véleménye minden nyilvános fórumon megjelenik. Ezek az okos fiúk, lányok azonnal megérzik, hogy a környezetvédelem, az alternatív energiák kérdése, aktuális téma, ráadásul érdekes, mindenki úgy érzi, hogy őt is érinti, itt a pálya, itt kell nyomulni!  Ez az esszéesztergálás olyan tanpálya, ahol mindenki kicsiszolódik a dolgok kezelési módjában. Az asztalnak azon a felén van az igazság valamely szóhalmaz legújabb értelmezésében, ahol azok ülnek akik többet publikáltak.  Ergo, nincs itt szükség se fizikára, se elektrotechnikára, se matematikára, francba velük! Valamely divatos elméletet a szenzációkat kergető haverok két valóvilágsó közt lenyomnak a médiában, máris mindenki tudja, hogy az atomerőmű ostobaság, a vízerőmű "kibetonozott környezetgyilkos élettelen meder", ha valaki nem hinné, Lányi András filmforgatókönyv író, vagy Karátson Gábor keleti filozófus és vászonra festett víziók alkotója majd mélyen a szemünkbe nézve elmagyarázza a TV-ben.  Hogy mitől lesz hideg sör a hűtőben? Oldják meg a fafejű technokraták, nekik semmi fantáziájuk, tehát mi megmondjuk majd nekik.  Erre a brancsra amúgyis rá lehet sütni a kedves bélyegeket, atomerőmű lobbisták, vízügyi lobbisták, szénbányászlobbisták. De csináljanak villanyt rohasztott kukoricaszárból, disznószarból, szélből, napból "alternatívból"! Hogy nincs hozzá technológia, nyersanyag, logisztika? Hát találják ki a nagyokosok! Mi megmondjuk nekik, mert mi vagyunk a "megmondóemberek". Már akkor is megmondtuk ott a gimiben, hogy ti csak szarakodjatok a fizikai kísérleteitekkel, mi addig elmegyünk csajozni, meg moziba, de egyszer tán még hasznotokat vesszük. Na itt az alkalom! És ha valaki azt mondja, hogy hülyeséget beszélek és nem a médiában dől el minden, akkor itt van legújabb kedvenc pártunk, az LMP. Mivel jön elő Jávor Benedek biológus? Döntsön népszavazás  atomerőmű tárgyban!   Remek. Majd előtte alaposan megijesztjük a TV-ben Juditnénit, Vilibácsit, oszt jól leszavazzák az atomot.

  Sajnálnám, ha a bölcsészek úgy általában sértve éreznék magukat, nem ez volt a szándékom. Akinek nem inge ne vegye magára. Úgy gondolom, hogy gondolják azt, mint én Kertész Ákos  levelével kapcsolatban. Megértem  indulatát egyetértek mondanivalójával, nap mint nap tapasztalom  igazságát, mindazonáltal mint  rendpárti, anarchista, konzervatív,  keresztény, reálisan zöldpárti magyar, européer  (na jó ez utóbbi szeretnék lenni)   eszem ágában sincs magamra vonatkozónak gondolni.                                                                                                                                                                                     

 No túl vagyok a csigákon, mármint az első tízen. Azt hiszem nem mondtam még miért is foglalkoztam most ezzel és nem mással. Gondot jelent a gumicsónak vízretétele, kiszedése. A hajóra felrakni komplikált és hely sincs igazán neki, a pontonra emelgetni, onnan vízrerakni még nehezebb. Tehát eljött az idő, hogy hasznát vegyem a két daruszárnak, amiket pontosan e célból szereltem fel a fartükör fölé. De ahhoz, hogy működjenek, a végeikre csigákat, a tövükre meg csörlőket kell szereljek. A csigák már megvannak, ma nekiálltam a már régóta elkészült házi gyártmányú rendkívül egyszerű (rozsdamentes csőből és lemezből készített) spulnik közül az elsőre kialakítani a visszaforgásgátló fogazatot. Sötét lett mire befejeztem annyira, hogy kipróbálhattuk, nos bármennyire igyekeztünk ("J" tartotta keresztbe fúráshoz a leszerelt nehéz darukart) nem sikerült eltalálni a megfelelő pozíciót, egyelőre mind fel, mind letekeréskor egymásra mennek a kötél menetek, szóval valahogy állítani kell a tengely szögén.

Mustot iszogatok, "J" mamája csinálta saját termésű szőlőből. "KF" meg három napja finom almalét hozott, ugyancsak saját termést, Isten tartsa meg mindnyájuk jó szokását! Csak délután tudtam a csigákkal foglalkozni, délelőtt "muszájdolog" volt, ezen is túl vagyok. Lassan véget ér az első tíz mintablokk program. Sok tapasztalatra tettem szert. Mindenféleképpen sorozatgyártást kell csinálni "szalagban" dolgozva, azaz az azonos alkatrészeket egy fázisban elkészíteni és az összeszerelést is mindegyiknél az azonos műveletek egymás utáni elvégzésével lehet a legtermelékenyebben végezni. Ez persze sokkal unalmasabb, mint egyesével csinálni a csigákat, de hát az időráfordítást minimalizálni kell. A nyers fa korpusz még kevéssé hasonlít a kész termékhez. Valami híres szobrász mondta, hogy a kőben ott a szobor, csak ki kell vésni belőle.

 El kellett robogózzak néhány dolgot beszerezni. Többek közt egyfajta csiszolótárcsát csak az Új Köztemetőnél kaptam, mert a sírkövesek akik arrafelé tenyésznek ilyet használnak és máshol nem árulják. A pokoli rázós macskaköves úton nem esett le ugyan a feldrótozott gyertyakupakom, viszont visszafelé kettétört. Bravo. Az élessarokig elmentem valahogy, kétszázméterenként félrehúzódva leállva és alápiszkálva a járműnek, aztán ott lekaptam a burkolatot és szembesültem a dolgokkal. Úgy jutottam haza, majd a hajótól az autós boltig Csepelen az Ady Endre utcába, hogy egyszerűen nem raktam vissza a burkolatnak azt a részét ami a gyertyát takarja, hanem felgumipókoltam a csomagtartóra és menetközben a forgalomban  időnként a sarkammal helyére rugdaltam a gyertyapipát. Mit mondjak "ütközetben a kardrántásnak ez a módja"...Közben eszembe jutott keresztkomám "SzA" példája, aki egy hasonló "menet közbeni szerelés" miatt motorozott neki egy rendőrautónak és halt meg a mögötte ülő társa, szóval nem jó dolog így közlekedni, de az új gyertyapipa úgy tűnik nem akar leugrálni, remélem ad acta tettem a problémát végre. Na ilyen a "keresztbeseklis" csiga. A két lemezt összehegesztettem és keresztbe kifúrtam, mielőtt a fa házba bedugtam volna és a danamid görgőt a tengelyével helyére raktam volna.

 Délelőtt vendég jött, ahogy tegnap délután is, szóval gyakran az van, hogy ahelyett hogy melóznék csak dumálunk és eszegetünk, meg hol sört, hol meg vörösbort iszogatunk, szóval remekül érezzük magunkat. De azért hat csiga farésze készen van, másik négy a szorítókban szárad. Ebből a fajtából (szimpla csiga 10-es fallhoz) összesen 20 darab kell, de nagyrészének más lesz a fém rész kialakítása, nem lapjában, hanem keresztben lesz a sekli, majd holnap mutatom képen.

 Nyolc további csigának készítettem el a fa részét, négy ragasztása köt a szorítókban, a másik négy vár, hogy a szorítók felszabaduljanak. Holnap (ha nem jön közbe más, mint ahogy szokott) megcsinálom a fém részeket, lekerekítem a fákat és összerakom a csigákat, így lesz kész az első tíz darab. 

 Hát...jobbra számítottam. Elrobogóztam a délelőttöt, körbejártam a neten felkutatott VW bontókat, de sehol nem volt a Derbyhez való kilincs.  Az az igazság, hogy ha rászánnám magam (meg egy jó napi munkát) valahogy szét tudnám szedni és a törött spiáter kengyelt ami emelgeti azt a bazt  ami nyitja a zár bütykét, újra tudnám gyártani valami lemezből, laposvasból, sok reszeléssel, hegesztéssel, de egyszerűen SEMMI KEDVEM AUTÓT SZERELNI. Utálok a hajóépítésen kívül mással foglalkozni. Sajnálom rá az időt. Egyelőre függőben hagytam a dolgot, inkább délután leszabtam még további nyolc csiga faanyagát és kialakítottam a formákat, hogy csak ragasztani kelljen. A tegnap összeragasztottat meg végleges formára kerekítettem. Fog ez menni sebesebben mint az első darab ahogy kialakulnak a fogások. Kellett vegyek az OBI-ban egy olcsó állványt a kézi fúrógéphez, meg egy 10mm átmérőjű jó harapós fareszelőt, ezek sokat lendítenek majd a munkán. Igazából  nem akarok most teljes mellszélességgel nekiállni a csigák legyártásának, de amíg ez a jó idő van, a decken, meg a pontonon (ott csinálom a szemetelős részt, a fa formák kerekítését sikítóval) kellemes dolgozni. A nagyja télre marad, és bent fogom csinálni a fűtött műhelyben, ahogy a dinghit is ott fogom csinálni. Igazából nem csak az én fantáziámat ragadták meg ezek a fa csigák (nem igazán jó a magyar kifejezés rájuk, de az angol se nagyon, úgy hívják, hogy wood marine block, ami mondjuk szószerint tengeri fatuskó), mert ma megjelent "K" biciklivel és kizárólag azért tekert ki idáig és várt rám vagy két órát, hogy megnézhesse a mintadarabot, meg ami éppen a szorítókban szárad ragasztásilag. 

Na. Fogynak a problémák. Ugye a gyertyapipa már nem ugrál le, "F" meg megjavította a gumicsónakomat. Nekem megmutatta trükköket hogy csinálja, de megígértem neki, hogy a blogban nem írom le, mert rontanám az üzletét. A kilinccsel egyelőre felhagytam, mert a tegnapi kommentek reményt öntöttek belém, hogy hátha mégis kapok bontóban. Holnap körbetelefonálom a bontókat. (Egyszer egy korábbi lakásunk telefonszáma mindössze egy számmal különbözött a Metáll autóbontóétól. Hát nem volt nyugtunk tőle. 10 telefonból 9 őket kereste.) Na szóval így semmi akadálya nem volt, hogy megcsináljam a próbacsigát. 

Egy tegnapi komment megelőlegezi, hogy szebb lesz az enyém, mint a belinkelt gyári holmi. Nos azért annál a csúcsmodellnél nehéz lenne szebbet csinálni. De nem is célom. Persze szépnek kell lennie, de nem kell túlzásba vinni a dolgot. Amapola nem egy puccos luxuskurva, hanem egy csinos derék, erős, strapabíró, minden (néha extrém) igényt kielégítő derék feleség. Ehhez illőnek gondolom ezt a ma elkészült mintadarabot. A faanyag az évekkel ezelőtt vásárolt furnérgyári hulladék kőris, a réz szegecsek a menetzárlatos régi hegesztőtrafóm szekunder tekercséből valók, a görgők tengelyanyagát mint már említettem a Furtenbacher Tónitól kaptam, a rozsdamentes lemez csíkokat még tavaly vágattam le a lakatosok maradékából a nagy darabológépükkel, nem sokkal mielőtt tönkrementek volna és felszámolták volna a rozsdamentes cuccok gyártását.

Még majd egy kicsit csiszolgatni és felületkezelni kell. Utóbbira nézvést még bizonytalan vagyok. A lazurozást, tekintettel a mechanikai igénybevételre nem tartom jónak ehhez. Leginkább arra hajlok, hogy meleg olajban áztatom pár napig, aztán kicsöpögtetem belőle a felesleget és terpentines viasszal bedörzsölöm. Ez nem fog felújításkor nehezen eltávolítható bevonatot képezni, viszont megakadályozza a nedvesség behatolását a fa rostjaiba. De ha valakinek jobb ötlete van szívesen hallgatom.  Alaposan megnézegettem a régi hajókra vonatkozó szakirodalomban fellelhető képeket és valamilyen okból a tengely végét mindenütt egy díszes, jobbára bronz érme takarja, vagy a gyártó, vagy a hajó címerével. Én egyszerűen egy fa dugót ragasztottam be biztosításnak, hogy ne tudjon kicsúszni a rozsdamentes stift, de van valahol a hajón egy kis zacskó tíz és húszfilléres, egy kipucolásra ítélt íróasztal fiókjában bukkantam rá és nem dobtam ki. Ha megtalálom, húszfilléreseket fogok két apró csavarral felerősíteni a fa dugó fölé, ez lesz az én házicímerem.

23:24 Juteszembe. napközben mindig hallgatok valamilyen rádióadót. Délfelé mondja, hogy meghalt Cliff Robertson. A Virágot Algernonnak filmet előbb láttam és később olvastam a könyvet. De lehet, hogy a fimnek Charlie volt a címe. Mindegy. Volt ennek már vagy 30-35 éve. De a film és a könyv is olyan volt, hogy aki egyszer látta, olvasta, az nem felejti el többé. Legalábbis én  így vagyok vele. Hasonlóan vagyok a "Száll a kakukk fészkére-Kakukkfészek" könyvvel-filmmel. Csak annyi a különbség, hogy utóbbit előbb olvastam mint láttam. De ezeket se felejtem el soha.  Ugyanakkor most a TV -ben odakattintott "J" egy csatornára amin egy film ment, amit már tuti, hogy láttunk, nem is túl régen, de egyikünknek se volt fogalma, hogy miről is szólt. 

 Naná, hogy nem lett semmi ma az "alkotásból"!  Kitört a szép idő, bár reggel még nem úgy nézett ki, hogy igaza lesz a meteorológusoknak, szitáló esőre ébredtem és húztam fel a lobogót. Szóval meggyőztem magam, hogy első a "maintenance" ( ahogy a mondás szól, cruising is maintenance in exotic places) nekiálltam keresni, hol lyukas a gumicsónakom, mert mindhárom (!!) kamra leeresztett, ami azért már egészen normálatlan dolog. Szóval belógattam a búvárszivattyút a Dunába és megtöltöttem a dighit vízzel. És a fizika ismét működött. SEHOL nem lyukas a csónak! DE, mindhárom szelep ahol fel kell fújni a légkamrákat bugyborékolt. Ez hát a hiba, ami azt okozza, hogy az este keményre felpumpált csónakom reggelre mint a töttyedt fityma...csak azt nem tudtam, hogy ez nagy baj, vagy csak kicsi. De hát itt van nekem az én barátom "F", mindjárt meglátogattam és azt mondta, hogy ez a legkisebb baj ami csak lehet, neki van a szelepekhez szerszáma amivel ki lehet szedni, kitisztítani és újra berakni, szóval nem is ragasztva vannak, hanem ellenanyával beszorítva. Holnap megjavítjuk. Azért sürgetős a dolog, mert ha elviszik ezt a kész pontont amire kötve vagyunk akkor  amíg nem hoznak újat ki kell álljak horgonyra és akkor csónakkal fogunk ki-be járni.

Ezzel még nincs vége a reparálásnak. Jó ideje alig tudom kinyitni az autóm bal első ajtaját kívülről (a jobb oldalit meg már évek óta). Ma kiszedtem az egész szerkezetet, mert féltem, hogy egyszer csak egyáltalán nem tudom majd kinyitni, ami egy kétajtós autónál elég kellemetlen lesz. Kiderült  letört egy bigyó belül. Az egész spiáteröntvény, javítani nem lehet, bontó reménytelen, mert valószínűleg az enyém az egyetlen VW Derby Magyarországon. A belseje ugyanaz mint az 1-es Golf, de a kaszni az más, és sajnos a kilincs is, mint arról meggyőződtem, mert kirobogóztam a "KJ"-hoz, akinek vödörszám van Golf alkatrésze a három golfjához, de egy kilincs mechanikája se passzolt az enyémbe. Csak 3 mm a különbség. Fene a nyugatnémetekbe, bezzeg a keletieknek mindenük egyforma volt, az IFÁban ugyanolyan volt  minden műszer  mint a Wartburgban. Még egy rendes kilincset se tudnak gyártani, 31 évet se bírt ki...Egyelőre fogalmam sincs mit csináljak vele, lehet, hogy az egészet leblindelem és teszek egy lakatpántot az ajtóra.

És még mindig a javítás. Miközben "KJ" felé robogóztam nyolcszor ( legfeljebb 3-4 km!!) esett le a gyertyapipa. Pedig már a rugót is kicseréltem benne, de valami átok ül rajtam, kézzel már alig lehet lehúzni, mégis menet közben lejön. Ez mondjuk egy előzés közben közvetlen életveszély. Szóval még ott "KJ"-nál ha már a kilincsjavítás nem sikerült szétkaptam a robogó burkolatát és úgy odadrótoztam a gyertyapipát a helyére, hogy soha többé nem fog lejönni.

Keresem a lyukat a csónakon. Egy rekesz a háromból biztosan nem lyukas, vagy kettő is kilyukadt, vagy egy lyukas és a kettő közti válaszfal átereszt. Most ezt nyomozom szakaszos pumpálással.

Muszáj már valami "alkotást" csináljak, ez a folyamatos "karbantartás" olyan unalmas. Nekiálltam csinálni egy mintacsigát. Valami ilyennek kéne kinéznie http://www.nauticexpo.com/prod/dryade/sailboats-wood-and-bronze-classic-blocks-21649-54223.html , ha meglesz. Összeállítottam és ragasztottam a fa részeit, holnap megformázom, meg megcsinálom bele a rozsdamentes lemez betétet a tengellyel és a görgővel, amit még a tél végén esztergáltam. Kell készítsek pár tucatot a righez, egyelőre babramunka, de ha megjön a tapasztalat a sorozatgyártáshoz, begyorsulok. Minden úgy van, hogy elsőre nehezen, lassan megy, aztán belejön az ember, megügyesedik, különféle fogások alakulnak ki és megy mint a karikacsapás. Legalábbis ebben reménykedek. Ez az első két próbapéldány a csónakdaruhoz lesz.

Ma éppen a decken szedem ki a kutyaszőrt a korlát drótköteléből, amikor  ki rohan oda hozzám boldogan  vigyorogva? Hát a Deni kutya! Kisemberrel a gazdájával jöttek látogatóba, mindnyájan nagyon örültünk egymásnak. Csináltunk egy emléksétát körben és beszélgettünk. (Denivel is!)

Meglottyadt a gumicsónakom. Először azt hittem csak a hidegre fordult idő miatt zsugorodott össze, de miután felpumpáltam keményre, három óra múlva megint megráncosodott. Úgy tűnik megártott neki a pontontorna. Kiszedtük a vízből és most kamránként ellenőrzöm, melyik a bűnös. A jobb hátsó már biztos, hogy enged. Nem lesz egyszerű megtalálni, hogy pontosan hol. Ha meglesz a hiba majd kérek anyagot és technológiai utasítást a gumicsónakos Feritől a javításhoz. Nem akarom rásózni a dolgot, mert biztos nem kérne érte tőlem pénzt, miközben  Marcit az emberét operálták és egyedül van a sok munkára. És az se árt ha kitanulom kicsit ezt a gumicsónakjavítást.

 Tegnap reggel csak a "sebeimet nyalogattam", szóval tengtem-lengtem a nagy pontonmozgatás eléggé kivette belőlem az erőt, este pl. állandóan begörcsölt az összes lábam. Na aztán csak megembereltem magam, kihoztam a csarnokban a Syntexkereseknél tárolt járót (sokat köszönhetek nekik, azon túl, hogy tárolják a kacatjaimat, tőlük hordom a tisztított ivóvizet és mindenféle spéci ragasztó és dekorit anyagot kapok tőlük teljesen ingyen, mert ezekkel kereskednek http://www.syntex.hu/) és átcsiszoltam és lekentem a világos lazúrral, mert egy szezont üzemelt tavaly amikor másképp voltunk kikötve és ki kellett rakjam. Most ismét úgy állunk, hogy szükség van rá, főleg ha az ember két tömött szatyorral akar a hajóra beszállni. Na annakidején amikor elkészítettem ezt a járót (gangway), mindenféle ötleteim voltak, hogy mire és hogy fogom kirakni, volt gumilap, szőnyegpadló darab, deszkadarab, gerendavég alatta, feltámasztva, megkötve, fixen és rugalmasan, az eredmény siralmas. Mindenhonnan lecsúszott, elmozdult ahogy a hajó mocorgott és lecsiszatolta a lakkot a fáról. Beláttam, hogy itt csak a jól bevált ősi megoldás ami működhet, ezért ma esztergáltam két Danamid kereket. Ezeket  6-os rozsdamentes tengelyre raktam, amiket lemezre hegesztettem, a lemezt meg felcsavaroztam a fára. Csak hogyha valakit érdekel, miből épít a Tengerész hajót...lehet bemenni a boltba és rengeteg pénzért bevásárolni, néha (igyekszem minél kevesebbszer) én is rákényszerülök. A Danamidot nekem is vennem kellett, mert sehol kukában nem találtam ilyesmit, még a csigák görgőit esztergáltam belőle, abból maradt anyagom, mert én mindent elrakok. A 6-os köracél a Furtenbacher Tóni ajándéka, a lemezt meg a Tönkő Gábortól kaptam, csak akkor még egy kidobott árboctalp volt, maradt még belőle valamennyi. Na szóval ezekből szabtam, varrtam (mármint hegesztőaparáttal) ezt. 

Végülis nem egy nagy munka, a hajóépítéshez képest semmi. Mégis (lehet, hogy valakit untatni fog, de talán másokat érdekel), egy ilyen aprósághoz mit kellett előszedni, kipakolni a fuxban berendezett műhelyből a deckre a nagy satuhoz, majd utána elrakni, merthogy a szép időben nem akartam odalent a szűk helyen dolgozni. Amikor nekikészültem a fejembe vettem, hogy MINDENT összeszedek amire szükségem lesz, ne kelljen minduntalan lemászni valamiért amit lefelejtettem. Nos bármennyire koncentráltam nem sikerült. Kétszer vissza kellett mennem, egyszer firkapapírért, hogy lerajzoljam a méretek levétele után, hogy pontosan mit is akarok csinálni, egyszer meg a 6-os menetmetszőért és anyákért alátétekért.

Na szóval ezekre volt szükség egy ilyen semmi melóhoz:

Ceruza, pontozó, kalapács, tolómérő, rövid mérőszalag, derékszög, fúrógép, fúrók, olaj, rongy, két sikító (egy daraboló, egy csiszolókoronggal), hosszabbító kábel, "T" elosztó, kerekek, anyák, alátétek, lemezdarabok, 6-os köracél, menetmetsző, hegesztő inverter, rozsdamentes elektródák, hegesztősisak, salakverő kalapács, drótkefe, rozsdamentes Reisser csavarok, csavarbehajtó (ez nem "csavarhúzó", mert sokkal hatásosabb a megfelelő "bit"-et berakni egy 6,5-es dugókulcsba amit a Crova racsnis szárral tekerek így gyorsabb és kisebb az esélye a vízhólyagnak az ember tenyerén, amit ha sok csavart kell behajtani nehéz megúszni szimpla csavarhúzóval, bár olyankor akkus behajtót használok, az még hatékonyabb),  két pillanatszorító, kombinált fogó (ezt is lent felejtettem, de "J"-t küldtem le érte) továbbá szemüvegre klattyintható napszemüveg a baromi erős fény miatt ami a vízről visszaverődik, meg vödör víz a sikítózástól, fúrástól, hegesztéstől felhevült anyagok hűtésére. Hirtelen ennyi jut az eszembe, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem hagytam ki valamit. Az eredmény ez. 

Amikor már  elhelyeztem jött "J" , hogy próbáljuk ki úgy, hogy a kerekes vége van a pontonon, merthogy ő mindenütt úgy látta, hiába mondtam neki, hogy persze, mert ott a hajó volt magasabban a part meg alacsonyabban, de bár magyaráztam neki, hogy akkor a levegőben fognak lógni a kerekek ragaszkodott az ötletéhez. Az őrület közelébe kergetett vele, hogy mindenféle klocnik alápakolásával megpróbálta megemelni a decken lévő véget, hogy neki legyen igaza, ezzel teljesen instabillá téve az egész hóbelevancot, merthogy a "parti" vég alá mindenféleképpen kellett rakni valamit, hogy ne a vason csiszálódjon a fa, de ő attól félt, hogy ettől túl meredek lesz a járó. Végülis azt mondta, hogy fordítsuk meg, szóval belátta, hogy nekem volt igazam, de persze el nem ismerte volna, én meg nem szóltam egy szót se , ugye "tartsuk tiszteletben barátaink agybaját" (na melyik Rejtő könyvben volt ez?), továbbá az alápakolást egy szőnyegpadló darabbal és az amúgyis szükséges kötéllel oldottam meg, így neki se kell magasra lépnie, marad a családi boldogság.

  Ember tervez...Ma semmi se lett a további karbantartásból. Reggel szól "F" a sólyáról, hogy lerakják a pontont ami már majdnem kész, mert olyan rohamosan fogy a víz a Dunából, hogy ha késlekednek, már semmit se tudnak csinálni, mert nem fog leúszni a ponton és nem tudják helyette felhúzni azt a javításra várót amire mi jelenleg kötve vagyunk. Na így se volt egyszerű a dolog. Annak ellenére, hogy három napja már letolták a pontonunkat a partról, ahová felült a vége, az apadás azóta további felülést okozott, ráment a nap amíg letornáztuk flasencúggal, hébérrel és rátornáztuk a sólya papucsaira a vízen forgatva, húzva vonva. Az "Á" féle cégnek nem ártana ha már ekkora munkákat vállal, lenne egy erős motorosa, meg még két embere legalább. 

 Tegnap kicsit lazítottam hajóépítésileg. Elrobogtam a Marekba és végre befejeztem ott a dolgokat. felfúrtam az utolsó fali kapaszkodót, melynek az elhelyezése idáig családi spekuláció tárgyát képezte, meg eldugóztam a régi gázboyler kémény nyílását. A 100-as lukba pont jó a kilós őszibarack konzerv doboza egy kis papírral betekerve. Este beugrottunk a Dührer kertbe a Tilos rádió 20 éves szülinapi bulijára. Nem igazán megy nekünk ez a bulizás. A baromi hangos "zene" (na jó amit a másfél generációval fiatalabbak így neveznek) miatt csak ordítva lehet beszélgetni és engem feszélyez kicsit, hogy sokan ismernek én meg mindenkit elfelejtek amint megismertem és elváltunk, szóval amikor rámszól valaki, hogy "szia Tengerész" én nem szoktam kamuzni, hanem nyíltan bevallom, hogy bocs, de fogalmam sincs ki vagy, nos ez olyan kellemetlen. Fel is hívtam a Kisembert és mit tesz Isten éppen a Városligetben sétáltatta Deni kutyát, úgy hogy 10 perc múlva ott is voltak. Deni boldogan csókolt kezet "J"-nek és attól kezdve ott lapult az asztal alatt a lábunknál. "B" haza is hozott minket autóval Amapolára, a kutya a hátsó ülésen édelgett egész úton "J"-vel, szegény jószágot nagy csalódás érte, amikor nem szabadott kiszállnia az autóból, hogy elfoglalja helyét Amapolán, hanem tovább vitte a gazdája senyvedni a városi létbe.

Ma furcsa dolog történt velem, egész nap csiszoltam, kentem a fákat, illetve csináltam volna, de nem sokkal 12 után a tűző napon valahogy elkezdett belőlem kimenni az élet. Azt hiszem ezt hívják ájulásnak, sose történt velem ilyen. Visszamásztam a hajóra (a bociból csiszoltam a szegélylécet) és felüdülni meg lehűlni felpattantam a robogóra, rendbe is tette a hőgutás állapotomat a menetszél.  Hoztam egy 13 kilós görögdinnyét a Tescoból, felét megettük, nem is kívántunk ennél jobb ebédet ebben a melegben. Alvás után folytattam immáron árnyékban, mert a nap átment időközben a hajó túlsó oldalára. Kész a steuerboard, holnap a másik oldal jön.