Éppen kezet mosok az esti kutyadögönyözés után amikor a kacsákat etető "J" hangosan kiabál a deckről, hogy jöjjek gyorsan. Persze amire kimásztam már semmi se látszott , de az addig a hajó mellett nyüzsgő tőkésrécék úgy eltűntek mint a villám. Ugyanis egy legalább méteres harcsa jött fel a felszínre hatalmas pofáját kitátva, alighanem a viháncoló madarak keltették fel az érdeklődését, de még "J" is megijedt tőle, pedig ő vagy másfél méterre a víz felett állt a fedélzeten. Szóval van itt élet alattunk a vízben!

Apropos kacsák. Volt ugye az első család. Mutattam őket amikor még aprócskák voltak, kikeltek vagy tízen és elérték a felnőttkort talán heten. Aztán volt 11 tojás a sólyatéren a gazban, ott dübörögtek a fiúk a pontonokon a vasakkal 10 méterre, de az anyjuk ült a tojásokon, még akkor se rebbent fel amikor mellette mentem el 2 méterre. Na ebből a fészekaljából kikeltek tízen úgy két hónapja, mára nagyjából elérte a közel felnőttkort hat darab. De ezek teljesen mások mint a korábbiak. Azok békések voltak, sőt az idegenek üldözték el őket etetéskor a kaja mellől. Ezek viszont rendkívül agresszívek. Meglepő volt látni, hogy a mindössze néhány napos kicsik felnőtt kifejlett récéket kergetnek el a vízbe dobált kenyértől!! Ráadásul nem egyformán fejlődtek az elején, most már ugyan kiegyenlítődtek a különbségek, de korábban volt egy kicsi amelyik valahogy lemaradt a fejlődésben eleinte, jóval kisebb volt a többieknél. De nem ám az életrevalóságban! Egymást nem bántották, persze versengés volt a kajáért, de ha idegen "nem családtag" közelített, azonnal rárontott a család és elkergette a betolakodót. A kicsi képes volt a fenekébe csípve a fejveszetten menekülőn csüngeni métereket akár a víz alatt is vonszoltatva magát. Azóta is uralják a hajó környékét, mára szépen kifejlődtek, elég csak megjelenni valamelyikünknek a decken, máris száguldanak a hajó felé, ha meg nem látnak senkit, de arra járnak, hangos hápogással tudatják, hogy éhesek. Persze  minden kenyér kevés nekik, szerencsére pár napja esti sétánkkor találtunk vagy hat cipót a kukában a telep hátsó végében. Ott székel egy catering cég és olyan rendezvényük lehetett ahol nem fogytak el a kilós cipók. Nos kitúrtuk a kukákból és még tart a készlet. Amúgy olyan finom illata és külleme volt a köménymagos rozscipóknak, hogy miközben a kacsáknak tördeltem az eledelt megkóstoltam...előbb a belét, ugye azt nem érte a kukásedény, de hát ugye a kenyérnek a ropogós héja a legfinomabb....annyira megkívántam, hogy nem tudtam ellenállni, végülis a pék se mindig tartja a kenyeret olyan steril körülmények közt..egy falat a beléből a kacsáknak, egy a ropogós héjából nekem. Mit mondjak semmi bajom nem lett tőle. Csak tudnám hol lehet ilyen finom kenyeret venni, mert boltban sose láttam, ezelőtt utoljára gyerekkoromban ettem igazi rozscipót. 

Ma is rendkívül meleg volt, így kipróbáltam a frissen öntött ólmaimat. Felraktam az övre a két másfél kilósat, így 17 kiló van rajta, ez pont annyi amennyivel nagyjából lebegek a vízben. Ha kifújom a levegőt merülök, ha beszívom emelkedek, szóval pont jó. Levittem a  víz alá a frissen készített lámpámat amit mágnessel rögzítek a hajófenékre, azt már látom, hogy erősebb égő kell bele. Aztán kell csináljak egy "stellungot", azaz egy a hajó oldalára kifüggeszthető, annak támaszkodó lapot, amit -ellentétben a szokásos festőstellungokkal- a víz alá is le lehet ereszteni úgy 20 cm-re. Erre ki lehetne ülni cihelődni búvárkodáskor. Merthogy leólmozva fel-le mászni a boszkalinán macerás, de így le lehetne ereszteni az ólmot a deszkára, leülve rá, lehetne nyugodtan uszonyt felvenni (ugye uszonyban aztán végképp nem lehet létrázni), maszkba köpködni, ólomövet felvenni, pihenni stb. Ma, ahogy legutóbb is, uszony nélkül merültem, mert csak így tudok lemászni a boszkalinán, viszont odalent a fenéken mászkálva (nincs 30 centinél több víz a kiel alatt) felkavarom az iszapot és azért nem látok semmit, szóval uszony kell és nem szabad a fenékhez érni ha látni akarok valamit is, de uszony nélkül esetlenül úszom. Ja és még egy dolog. Nem célszerű borotválatlanul búvárkodni, mert az orrom alatt kiserkenő kétnapos borosta szép lassan "beáztatja" a maszkot.  Juteszembe, megoldottam a szemüveget is. Szépen felkötöztem egyik "szártalanított" szemüvegemet a búvármaszk külső oldalára némi gatyagumival és madzaggal. Tökéletes. A végleges megoldás az lesz, hogy kiszedem az üveget az eredeti keretből, beleragasztom egy kifejezetten a maszkra felpattinthatóra készített keretbe, ez mégis elegánsabb lesz mint a gatyagumi. Na ezek voltak a mi nap értékes tapasztalatai.