Megnéztem a naplóban, múlt hónap 10-én vasárnap töltöttük fel az édesvíztankokat. Általában kitart a vizünk egy hónapig, de most már csütörtökön ki kellett teregessük a salugokat, mert szerda este épp csak annyi volt, hogy lezuhanyozhassunk. Ma nagytakarítás volt a program, tipikus tengerész "angolszombatra" való munka. Felszedtem a padlódeszkákat is és rettenetes mennyiségű koszt kisöpörtem, kiporszívóztam az édesvíztankok tetejéről és a bordaközökből. Volt itt még ami a hajóépítés során a belső famunkákból maradt bent fűrészpor is, de amúgy akárhogy is akar az ember nem behozni koszt a partról, papucsozásal mezitlábazással, ez mind hiába, minden mélyedésben előbb-utóbb felhalmozódik a homok és a hajszálak.  2-es édesvíztank tetején a tisztítónyílást újra kell tömíteni, mert a töltéskor keletkező statikus víznyomástól ereszt. Csak el ne felejtsem, mert ha már fogyás van a tankból azonnal megszűnik a probléma de a következő töltéskor persze újra jelentkezik majd. Felsöpörtem és porszívóztam a cockpitban felhalmozódott kutyaszőrt, ezt amúgy naponta csináljuk, de reménytelen a dolog, amint bejön az ebállat, megrázza magát, hogy csak úgy csattog a füle és máris felhőzik belőle a szőr, pedig naponta fésülöm, kefélem, túrom, vakarom tépem mint a libát, de nem fogy el soha belőle a hulló szőrszálak tömege. Amúgy egyenesbe jöttünk a tüzeléssel, az ember mindent kitanul idővel. Az éjszakáink nyugodtak immár, mert úgy néz ki, hogy azért volt a nagy izgalom, mert a sötétben a "Zs" beosonhatott a pontonra és habár a hajóra nem mert beugrani, de miután  érezték hogy közel vannak egymáshoz, "D" rákezdett a műsorra. Két napja viszont élére állítjuk a járót ami a pontonra vezet plusz elbarikádozzuk a feljárót, így csak a parton tud őrködni a kis hülye, így "D" nyugodtan végigalussza az éjszakát és ami ennél sokkal fontosabb mi is. A séta meg  csak pórázon működik sajnos. Sajnálom szegény állatot, hogy vége a gondtalan futkározásoknak, bokorban való, sündisznókergetésnek, fácánriogatásoknak, szóval megannyi izgalmas dolognak amiben városi kutyának csak ilyenkor van része, de hát tegnap is keményen "megszívtam a hátulütőjét". Megsajnáltam szegényt és elengedtem a pórázról, bízva, hogy a hódoló valahol távol jár. Na ehelyett egyszercsak előtűnt a semmiből, "D" rárontott, mire elvágtattak én persze utánuk, berohantak a legsűrűbb tüskebokrok közé az ártérre, hiába kiabáltam, az amúgy mindig engedelmes "D" rám se hederített, csak nagysokára sikerült megállítani és pórázra venni. Szerencsére a kibontakozófélben lévő aktushoz mindig meg kellett állniuk, azt nem lehet csak úgy "kutyafuttában" (most értem meg mit is jelenthet ez a kifejezés) lebonyolítani, ilyenkor mindig beértem őket mire a gyáva kukac "Zs" menekülni kezdett, a vágytól űzött "D" meg minden parancsom ellenére utána. Így rohantunk árkon-bokron át, végülis a térdig érő vízben kötöttünk ki ahol valahogy lehűlt a szerelmi téboly, "Zs" végképp megpucolt, "D" meg bevárta, hogy megfogjam. Na tanultam az esetből, meg a vérző sípcsontomból és a tüsketépte bőrömből, többet nincs póráztalanság. Este a 7 órási zsilippel megjöttek Ervinék a Baylinerrel, hazafelé menet itt éjszakáznak, aztán majd holnap vagy holnapután indulnak vissza a hajógyári sziget mellett a "K" híd tövében lévő báziskikötőjükbe. Sajnos az üzemanyagárak nem tesznek lehetővé hosszabb utakat, csak Hároson voltak egy kikötőben pár napot, meg egy éjszakát az M0-ás híd felé egy vadregényes sziget alatt horgonyon, hja nyuggereknek nem felhőtlen a hajósélet, eléggé bekorlátozza a jövedelem, bár alighanem a még aktívaknak sem egyszerű az életük, sőt.