Reggel vizet töltöttünk a hajóba nagysebesen még reggeli előtt. Merthogy valahol a föld alatt szétrohadt a tűzivíz vezeték a telepen, bugyogott a térburkolat résein a víz, "J" vette észre tegnap este kutyázás közben, szólt is az őrnek, de igazából csak ma délelőtt jutott el a dolog a cselekvés szintjéig, ami nagy vízelzárásokban mutatkozott meg. Mi már az utolsó édesvíztankból fogyasztunk két napja, nem tudom meddig fog tartani a javítás, de nem szívesen maradtam volna itt víz nélkül, gyorsan megtöltöttük a tartályokat, így akár egy hónapig is tarthat a víztelenség, bennünket már nem zavar. Ma volt az utolsó forró nyári nap a meteorológusok szerint, ki is használtuk, nagyot fürödtünk a jószággal a Dunában, szegény nem sejti, hogy vége a "Havájnak", holnap viszi haza a Kisember. Felraktam volna ide a kutyafürdetős videot (lehet nem mondtam, de nemrég szert tettem egy kedvező árú kamerára, felébe került, mint annakidején a nem különösebben márkás fényképezőgépem), de halvány fogalmam sincs hogy kell (és melyiket célszerű) használni a netről letölthető ingyenes video szerkesztő programokat, és ha már megszerkesztettem, hogy lesz neki URL-je vagy bemásolókódja mert csak úgy lehet bemásolni ide a blogba. Ha valaki ért hozzá és el tudja mailben magyarázni kérem a vilmosbartyikkukachotmail.com-ra írja meg! (a kukacot a spamek miatt írtam ki Kisember tanácsára, így találja meg a nyavajások keresőprogramja ha tudja!)
Kibejlagoltam lécekkel az édesvíztankok tetejét, megszűnt a huppogás. Azt hiszem nem mondtam még, hogy kedden lesz a döntéspróba, ha azzal megvagyunk minden papír meglesz a vizsgához. Hogy az mikor lesz......Csak a Jóisten, meg talán az NKH tudja. Reméltem, hogy idén még jókat tudunk hajózni jó időben, hát....egyre kisebb az esély rá. Mindegy. Nem izgatom magam miatta. Valami sztoikus nyugalom vett erőt rajtam így a hajón élve, vállvonással veszem tudomásul az esetleges kedvezőtlenebb dolgokat is, bár ma délután felhúztam magam, egy pupák motorcsónakos nagy hullámokkal zavarta meg a nyugalmunkat, ami teljesen értelmetlen volt, hisz a 3 órási zsiliphez bőven volt még ideje odaérni. Nehezen tudom elviselni a kiszolgáltatottság érzését, márpedig az, hogy bárki istenbarma össze-vissza döntögethet mindent a hajómon azt nem tudom másként megélni. Na ránézve az órára láttam, hogy a fiúk "bejöttek a csőbe", biciklire pattanva elkaptam őket a zsilip előtt várakozva és jól leugattam a hajóvezetőt, aki végülis elnézést kért, ezzel a dolog rendben is volt részemről. Igazából az utasa pampogott valamit vissza, de azzal nem törődtem, mert az, hogy valaki nem tud parancsolni az utasainak, hogy ne pofázzanak amikor a hajóvezető szól, nem az én dolgom. Szerencsére lenyugodtam amire kiértem a zsiliphez, mert első mérgemben az a nem túl elegáns, de a kiszolgáltatottságot maximálisan visszaadó ötletem támadt, hogy simán lepisálom őket a zsilipben fentről a partról. Na ennyit a sztoikus nyugalomról.
Ha valaki kíváncsi miért változik folyton a betüméret; FOGALMAM SINCS. Én pontosan ugyanúgy írok mindent mindig.
