Kicsit aggódom. Elkezdődni látszik az öregkori elhülyülés. Ma két dogot egyszerűen elfelejtettem. Reggel odarobogóztam a Marek József utcába és vártam "A"-t hogy nyolckor kezdje a festést a fürdőszobában meg a konyhában. de "A" sehol. Felhívtam, hogy merre jár, meg elbüszkélkedjek vele, hogy ma kivételesen nem késtem el (most úgy tűnik ő késik), mondja, hogy az jó, de csütörtökre beszéltük meg, ma meg szerda van... Délelőtt a városban szaladgálva benéztem a lányom munkahelyére, mert már régen kíváncsi voltam hol dolgozik. Jó puccos hely, három megjegyezhetetlen nevű amerikai ügyvéd magyarországi leánycége, de nem ez a lényeg, miután én ajánlottam fel, hogy megyek hozzá ma délután a csempézést követő villanyszerelésre (mi ilyen örökösen csempézők vagyunk, én kivételesen nem személyesen csak "generálkivitelezőként", de a Kata keményen saját maga), ezt mégegyszer jól meg is beszéltük. Ehhez képest hazajöttem a hajóra, megebédeltem, szunyáltam egyet, aztán tökéletesen megfeledkezve a dologról, nekiálltam kutyát sétáltatni, Emailekre válaszolni, hajón matatni, bográcsra fedőt csinálni (ez utóbbiért "J" vagy két éve rágja a fülemet, de most a szilvalekvár főzés okán nem halogathattam tovább), amikor is hív az én lányom, hogy "na nem jössz?". Hát kénytelen voltam bevallani, hogy kiment az egész a fejemből. Eszembe jutott szegény "J J" bácsi, isten nyugtassa, aki fénykorában komoly gépészember volt a Rábánál, de megöregedve Arzheimer professzorral keveredett közelebbi ismeretségbe. Leautózott Balatonudvariba a sógornőjével (vagy menyével...mindegy), majd amikor kimatatta magát a telken a ház körül, lement horgászni, szóval megvolt a "rutin" ahogy már évtizedek óta, beült a kocsiba és hazaautózott. Eszébe nem jutott, hogy nem egyedül jött.
Elintéztem a közjegyzőt, 22ezerért van egy olyan papírom amiben a közjegyző elismeri, hogy azt állítom, hogy én építettem Amapolát. Amúgy meggogliztam a közjegyzői kamara ajánlását a közjegyzői óradíjakra, az 1500 Ft...nos mit mondjak. Az egész tartott tán fél órát úgy, hogy ezalatt nagyrészt arról faggattam az amúgy kifogástalanul kedves, szimpatikus hölgyeket, hogy hogyan lehetne legolcsóbban megúszni a családi ingatlanok gyerekeimre ruházását még az én életemben. Nos úgy tűnik a közjegyző se olcsóbb mint az ügyvéd. Ki van ez találva kérem. Ahogy a foglár mondja a "Tanú"-ban "Így vannak ezek egymással!"
Csak azt tudnám miért van az, hogy a betűméret minden nap más ezen a blog.hu izén...
