"E" még nálam is sportosabb, annyira felizgattam a búvárfelszerelésemmel, hogy ma délelőtt lemerült vele csak úgy fürdőgatyában és spaklival levakarta a hajócsavaromról a vízkövet. Nem tudom miért lesz vízköves minden hajócsavar. "E" kapott búvárkiképzést sok évvel ezelőtt a honvédségnél, meg javított készülékeket a hőskorban, bár merülni sose merült igazán. Szóval ma délelőtt megint búvárkodás volt a program. Én is beöltöztem, hogy elgyönyörködjek a tükörsíma hajócsavarban, bár a szemüveg a maszkban még nem jött össze. További tapasztalatokra tettem szert. Persze ha elmennék egy tanfolyamra biztos megtanítanák amire így magamtól kell, hogy rájöjjek, de hát a személyes tapasztalat mindennél többet ér, azt az ember soha az életben nem felejti el. Tehát úgy tűnik ebben az átlátszatlan vízben egyszerűen nem lehet lámpa nélkül boldogulni. Szóval nem csak a szemüvegtelenség ami akadályoz. Merthogy "E" se sokat látott, pedig ő nem hord pápaszemet. Aztán. Kísérleteztem az ólmokkal. Semmi másra nem ügyeltem, csak a lebegésre, uszonyt se vettem fel. Nos csak teljesen kifújt tüdővel süllyedek le a fenékre, amint beszívom a levegőt, már emelkedek is. Tehát nemcsak ezt az ólomcső tekercset kell formába öntenem, hanem még egy jó kilót rá kell tenni, hogy ne igényeljen erőfeszítést munka közben a lent maradás.
A búvárkodást megelőzte egy reggeli "kellemes" program. Tegnap este "J" rezignáltan közölte, hogy "már megint nem folyik le a mosogatóból a víz". Na ma reggel, miután eredményetlenül próbálkoztam a gumicsónakpumpával, bevetettem a "nehéztüzérséget". A headben lévő tisztítónyíláson keresztül benyomtam a csőbe a duguláselhárító spirált (ugye teljesen természetes, hogy minden hajón van ilyen), az eredmény azonnal megmutatkozott, iszonyatosan bűzölgő zsírcsombékokkal és egyéb nyálkás, valamint megkövesedett koszokkal dús szennyvíz árasztotta el a head padlóját, innentől kezdve csak a hosszan tartó takarítás volt hátra a dugulás megszűnt. A legkellemetlenebb, hogy a zsírcsomók nem kiszivattyúzhatók a bilgében lévő graywater rekeszből, mert a maradék víz tetején úsznak akkor is, amikor a búvárszivattyú már csak szörcsög, mert levegőt szív. Csak úgy tudtam megszabadulni az illatozó mocsoktól, hogy beengedtem a Dunavizet a rekeszbe és a tetejéről lemeregettem az uszadékot egy szűrőkanálra terített csipkefüggöny darabbal. Ezt többször megismételve (a bilgébe fejjel lefelé lógva) a végén "ivóvíz tisztaságú" szennyvíz volt már csak a tankban. Hja a jachtosok élete csupa öröm és henye élvezetek tömkelege.
