Reggel ép sétálunk az ebállattal, amikor felhív a Kisember (Deni gazdája). Itthon vannak, vége a jószág vakációjának (szegény még nem tudja). megállapodunk, hogy egyelőre marad a kutya, mert ebben a melegben nem tudnak vele otthon mit csinálni a szoba-konyhában. Szombaton jönnek érte, szóval addig még élvezheti a hajósélet gyönyöreit. Mondjuk el kellett menni bevásárolni neki főznivalót, mert úgy kalkuláltunk, hogy holnaptól már nem lesz nálunk és "J" már nem főzött neki, de hát egy jóbarátért megteszi az ember. Van ugyan szárazkajája, de azt csak végszükség esetén eszi, bezzeg a csirkepörköltet azt habzsolja. Imádja a hideg tejet, szóval olyan mint én.  Amúgy mindnyájan piszokul élvezzük ezt az életet, szóval nemcsak a kutyának mennyország ez. Ha éppen nem azt figyeli, hogy mit csinálunk akkor, pláne ebben a hőségben, elbóbiskol a cockpitban.

 Lefekszik a padláda mellé ahol ebéd után én is alszom egy órácskát, fejét feltámasztja a sámlira és alszik. De amint felkelek, vagy abbahagyom amit idebent csinálok és kimegyek a deckre, esetleg a partra, ő is elkezd mozgolódni és ha megindulok valamerre, követ mint az árnyék. Ha azt akarom, hogy ne jöjjön velem, muszáj megkötni, mert az olyan parancsra, hogy "itt maradsz!!", az amúgy végtelenül szófogadó állat a füle botját se mozgatja. Próbáltam, leült mintha együttműködne, de fél perc múlva ott volt a seggemben. Mostmár, hogy megszokta a helyét időnként magára hagyjuk, ha nagyon kell menni valahova, mint pl ma bevásárolni a Tescoba. Legfeljebb ha másfél órát voltunk távol, de amint észlelte, hogy jövünk, már kint hangoskodott a decken, fulladásig húzva a pórázt (drótkötélből csináltam) és amint elengedtem őrült le-fel rohangálásba kezdett amiből csak jó pár perc múlva csendesedett le. Most, hogy jócskán lement róla a háj amúgyis rendkívül mozgékony, a napokban amikor még a tüzelés miatt pórázon kellett vezetni, a robogóval megindultam a műhely felé. Hát "J" kénytelen volt futni vele (még csak 40 éve ismerem, de futni most láttam először), mert egyszerűen a póráznál fogva vonszolta maga után az állat, mert mindenáron utol akarta érni a robogót.

Szóval jó itt kutyának embernek egyaránt. Ebben a melegben a cockpitban az oldalponyvák felhajtva napvédőnek kiakasztva a korlátokra, így átjár a szél,  egész kibírható még ez az extra hőség is. Délelőtt csináltam egy hosszú vezetékkel egy lámpát, amit mágnessel a hajó fenekére lehet tapasztani és ha búvárkodok, terveim szerint holnap, akkor fogok látni rendesen odalent a homályban. Délután megoldottam a hűtőgép szabályzó egységének a beépítését, már csak az érzékelőt kell rendesen bevezetni a hűtőtérbe, mert egyelőre csak úgy lifeg a vezetéke végén és az ajtó mellett van bevezetve a hűtőbe. Holnap reggel kipakolom a hűtőt amíg még nincs nagy hőség és megoldom valahogy. Benedek István "Csineva" címűregénye második kötetének a végénél tartok. Annakidején még volt szerencsém ennek az enciklopédikus műveltségű embernek az előadásait szájtátva hallgatni a televízióban. Remek a könyve, a kislányomtól kaptam szülinapomra, bevallom fogalmam se volt, hogy regényíró is az amúgy polihisztor  "B I".

Idézem egy szereplő, egy lusta remete szavait röviddel halála előtt:

"Az emberek szamarak. Nagyszerűen élhetnének, mégis rosszul élnek és ennek érdekében mindent elkövetnek. Módszerük, röviden összefoglalva ebben áll: hogy mások életét elronthassák, hajlandók magukat is tönkretenni.

Azt hiszem gyógyíthatatlanok......alapjában...azt a bölcsességet szűrtem le; az embereken nem lehet segíteni, de nem is érdemes."

Szóval így élünk itt. Ma azt mondta a meteorológus, hogy annak van szerencséje aki a vízparton töltheti ezeket a rendkívül meleg napokat. Nos ennél csak nekünk van nagyobb szerencsénk, mert mi mégcsak nem is a parton, hanem a vízen élünk. Bár a mai napom egy részét, amíg kiszabtam a felerősítő lemezét a hűtő kütyüjének, a fuxban töltöttem, hát ott volt 45 fok, kifejezetten jó volt utána kijönni a szellős deckre ahol csak 35 fokot mutatott a hőmérő. 

Most háromnegyed tizenegy van, kellemes a hőmérséklet, szúnyog szinte semmi mézédes a levegő odakint az andalító éjszakában. Megyünk is egy kört a Denivel, úgyse élvezzük már soká egymás társaságát, szombaton megy haza szobakutyának és ha leviszik a nyóckerben sétálni az aszfaltra, senki se fogja tudni róla, hogy ott megy "Toprongy a Gyilkos".