Hajónapló

 "J" minden tiltakozása ellenére ma reggel beöltöztem "játszóruhába" (egyedül) bekötöttem még a cipőmet is (egyedül) és kivonultam a műhelybe. Egyelőre még nem a csónaképítés folytatása volt a napirend, az hétfőn kezdődik. A parkettások kidobtak hat törött raklapot, ezeket kocsira raktam, behúztam a műhelybe és hármat fel is aprítottam kályhaajtóméretre. Hát...ami korábban 10 perc volt, az most fél óra, de abban bízom, hogy kialakulnak majd a fogások és azért fog ez gyorsulni így másfél kézzel. Ami a rossz ebben a faaprításban, hogy akármekkora is bennem a kurázsi, a láncfűrészt, amivel igazán hatékonyan lehetne dolgozni még elővenni se merem, az azért nagyon kétkezes jószág, a körfűrésszel dolgozom, az is vág 70mm mélységig, nem egy könnyű darab, de hármat-négyet vágok, lerakom és berakom az önkiszolgáló kocsiba a darabokat addig pihen a jobb kezem, nehogy még abba meg kapjak egy ínhüvely gyulladást. A harmadik raklap után abba is hagytam, mára ennyi elég (ha nincs ennél hidegebb három raklappal elfűtünk majd egy hétig), betartom a fokozatosságot, még behoztam 20 szem krumplit vödörben, ennyit bír a bal kezem. Nem erőltettem meg semmimet, a gipszes kezem nem kezdett el fájni, bár érezte a terhelést, de meggyőződésem, hogy csak jót tesz neki a dolog. Még a fájós mellkasomnak is jót tesz a levegőn való munka, emelni meg ésszel, technikával kell és megy a dolog. Emlékszem annakidején az olaszok zsákos árút, meg nem mondom már mit raktak be Velencén, amit a Szovjetúnióba vittünk. Az olaszok leraktak egy emelést daruval a raktár valamely kiválasztott pontjára és a zsákokat csak lebillegtették egyből a jó helyre. A ruszkik meg kirakásnál lerakták a kargoneccet a raktár közepére és a legtávolabbi sarokból is vállra, ölbe vették a zsákot és odacipelték a hálóba. Alighanem ezért jöttek az olasz rakodók a saját autójukkal reggel a munkába, az oroszok meg a gyári targonca utánfutóján fagyoskodva. (tél volt) És minden olasz derékmelegítőt viselt, Grisáéknak meg amikor lehajoltak emelni, kilógott a derekuk az ing alól.

 Javítom a linket amit Pernahajder Campbell küldött, mert a ráragadt zárójel miatt nem lehetett megnyitni, nos itt egy "borzalmas" vízlépcső. http://www.sueddeutsche.de/wirtschaft/unternehmen-der-kirche-mit-gutem-glauben-wirtschaften-1.1196903-4 Nekünk kifinomult magyaroknak, ellentétben a barbár germánokkal nem megfelelő ez a látvány. Csak a vízparti szeméthegyeink szépek, az elhanyagolt málladozó épületeink és a kutyaszaros utcáink. De hát így van ez, ha egy országban rendszer lett abból, hogy a hülyék dirigálják az okosakat.

15:50 Reggel elég csúszós volt kifelé minden, úgy közlekedem mint aki tojásokon jár, nem kellene most egy újabb elesés. Amúgy határozottan javulok, a mellkasi fájdalom enyhült, imént pl két hatalmasat tüsszentettem és a fájdalom jelentősen kisebb volt, mint mondjuk két napja. Nem akarom elkiabálni, de ahogy anyám szokta volt mondani, alighanem "átugrottam az árkot". Szóval reggel már ha nem is virgoncnak, de mindenesetre eléggé elszántnak éreztem magam ahhoz, hogy a fontosabb feladatok után nézzek. Kimentem és a Syntexkeresektől behoztam hat palack szűrt vizet (nekik van egy ilyen csodálatos vízgyáruk amit felajánlottak, hogy inkább abból igyunk mint a csapból, bár bevallom otthon 66 éve azt iszom), ezt egyharmad arányban szoktam keverni szénsavas ásványvízzel, így pont annyira buborékos, mint amennyire kell. Aztán szereztem a közmunkásoktól még festékesvödröt, közben "J" is kijött a hajóról és a Mihalik Péter féle fatuskókból behordtunk négy vödörrel, hogy vegyítve tudjam tüzelni a parkettahulladékkal, így azt a tuskót, ami még éppen befér a kályhaajtón, nem kell felaprítani, csak körberakni némi parkettával és kevés gyújtósnak felvágott raklap aprítékkal (ez megy machetával is egy kézzel) és máris lehet meggyújtani. Remekül dolgoztunk össze, cipelés, tipegés a csúszós járókon, deckeken, deszkákon, kézből-kézbe átadott vödrök nagy óvatossággal, szóval a hajón való élet több figyelmet igényel mint a szárazföldi, bár ahogy a múlt héten a traumatológián elnéztem a sok bekötött kezű, fejű, lábú, vánszorgó, sántikáló, tolószékben, tepsiben tolt pácienst, aligha volt közte hajólakó rajtunk kívül. Aztán behoztam még a műhelyből egy karton ásványvizet és úgy döntöttem ennyi elég is volt mára a megpróbáltatásokból. Pedig az igazi csak ezután jött. Miután leheveredtem, bekapcsoltam a TV-t (ilyet így dologidőben nem tettem tán még soha életemben), gondoltam kellemesen elalszom a műsoron. Nade pont az m2 volt a csatorna amin tegnap este "J" kikapcsolta, most meg parlamenti közvetítés ment rajta egészen mostanáig. Hát.... siralomvölgy. Amiért nem kapcsoltam el azonnal, az a választási törvény volt, annak általános vitája, szóval egy nagyon fontos dolog a demokrácia alapja. Kétpercesek mentek, adok-kapok, személyeskedés, elménckedés. Úgy nagyjából mindenki megpróbálta megmutatni, milyen tökös gyerek (vagy lány), de az az első negyedóra múlva látszott, hogy bármennyire is akarja az e témában kivételes módon teljesen egységes ellenzék a Fidesz javaslatnak arról a szándékáról fellebbenteni a fátylat, hogy az aránytalan és a Fidesz túlhatalmát próbálja konzerválni, ez nem fog nekik sikerülni. Az előterjesztő Kósa Csaba (bocsánat Lajos, mint kommentben Paduc javasolja, szóval az egyik forint árfolyamrontó) volt, aki miután bedobta a követ az úszómedencébe, lelépett, megnemmondom kit hagyott ott hárítani, aki a feltett kérdésekre rendre kitéregetett, majd amikor már szorult a hurok lelépett és visszajött a Kósa, aki persze semmit se tudott arról, hogy idáig mi történt, szóval kezdhették elölről. Kósa jókat kekeckedett Lamperth Mónikával, majd előállt a nagybunkóval, hogy pont az beszél akit jogerősen elmarasztaltak választási csalásért?! (Hát tényleg valami választói íveket újra kellett nyomni, mert a Fidesz logója 2mm-el kisebb volt mint az MSZP-é szóval rettenetes csalás, ezért a választásokért felelős belügyminiszter a felelős.) Na szóval ne pofázzon már bele amikor most a Fidesz  amelyet a választók felhatalmaztak és a demokrácia, stb, szóval a hogy Temtom mondta "Nézzetek már a táblára!". Karácsony Gergelyről megállapítottam, hogy kellemes jóhumorú laza fickó, nagy kár, hogy az LMP-nek ez az elkötelezettsége az ökofundamentalisták mellett ennyire agyatlan, máskülönben még szavazójukként is üdvözölhetnének. Na szóval Karácsony mondott pár dolgot, ami tárgyilagos szemmel alaphibája a javaslatnak (kettőre emlékszem, a szavazókörzetek újraszabása fideszollóval, meg a pontosan fordított kompenzáció elve a listás szavazatoknál) na ezeket simán agyonhallgatta a Fidesz, aztán amikor nagyon szorult a kapca, rendre felállt Babák Mihály szarvasi fideszes polgármester és jót kommunistázott. Kifejezetten üdítő volt valamennyi megszólalása Molnár Oszkár edelényi polgármesternek, akinek bármit mondott igazat adtam neki, de hiába beszélt, mintha a falnak mondta volna. Aztán megjelent Salamon László aki most éppen kereszténydemokrata és egy 15 percesben felolvasta a véleményét a törvényről, amit persze már korábban megírt, tehát szinte semmi köze nem volt az azt megelőző kétórás vitában feltett kérdésekhez. Így aztán újra lehetett kezdeni az ekézést és a hárítást. Balczó Zoltán kolléga nagyon értelmesen bírálta a Salamon által előadottakat, de miután mondott egy olyat, hogy "demokratikus diktatúra" (ami szerintem tökéletes meghatározása a Fidesz politikájának) Salamon a viszontválaszában azonnal ledorongolta teljes jogtudósi magaslatból, hogy ilyen fogalom nem létezik, így aztán mindaz amit Balczó mondott persze nem ért szart se. Szóval tiszta haszon, hogy vége a parlamenti közvetítésnek, máskülönben képes lennék még most is azon mérgelődni. Így hát inkább leírtam, ez olyan, mint a mesében a nagy luk, ahova mindenki belekiabálja a bajait és attól megkönnyebbül.

Ja, a víz még lement vagy 10 centit, lassan ki tudok köpni a partra. Amapola 1,10-et merül, jó ha egy méter a víz, ennél beljebb nem állhatok a mederbe, a hajó ugyan még mozog, de a kiel tutira benne áll az iszapban, ami nem nagy baj, szerintem van vagy fél méter iszap a fenéken, csak nem ragadunk bele annyira, hogy ha megjön a tavaszi "nagyvíz" ne emeljen ki belőle. Addig meg úgyse megyünk sehova, csak szegény Mihalik Pétert sajnálom, aki hajót akart szállítani, de a daru csak nézegette a partról a hajót, nemhogy kinyúljon érte 20 métert.

20:00 Pfúú, megkönnyebbültem. "J" szerencsésen hazaért. Még délelőtt nekiindult a kis banyatankját vonszolva piacozni, meg a mamájához hajat vágni. Ahogy besötétedett kezdtem nézegetni kifelé, feltűnt, hogy minden jármű áll a Kvassay hídon, kék villogó kettő is, ajaj. Hívom "J"-t, hogy lelkére kössem nagyon vigyázzon, mert az imént kint voltam a decken és piszokul csúszik minden, de nem veszi fel. Aztán kiderült, hogy azért, mert már itt jár 100 méterre. Amikor az összes cuccával idebent volt (na az se volt könnyű a partról bejutni a hajóra), mesélte, hogy áll a város, úgy minden 10 ép autó után egy-két összetört áll, mindenki dudál, ha megindul valaki, akkor megpróbál "kilőni", hogy két hellyel előbbre kerüljön, neki az volt a szerencséje, hogy villamossal közlekedik. Ide hallatszott ahogy hangszóróval kérdezi valaki (rendőr/mentő?), hogy "Ott van sérült?"  Megőrültek a népek ezekkel a terepjárókkal és a téli gumikkal. Azt hiszik ugyanúgy lehet velük autózni mint nyáron. Nekem sose volt téli gumim, annakidején a Renault 4-es nyári radiál gumikkal minden jégen elment baj nélkül, sőt később Trabantokkal is nyári diagonál(!!) gumikkal jártam meg gond nélkül a szlovákiai, és a lengyel síterepeket, sose volt gondom, egyszer koccantam lefelé a Bimbó úton, de előttem volt a két összeütközött már álló autó, amikbe harmadiknak belementem, merthogy ráfagyott ónos esőre esett 2mm porhó éjjel, na azon nem áll meg senki.

 Délelőtt kisember volt itt Mártival és Denivel. Sétáltunk, meg segítettek behordani egy heti tüzelőt. Alapvetően nem gond behordani kettőnknek "J"-vel a fát ami már fel van vágva. Csak vödör, rakodás és jövés-menés. Egy kézzel megy a dolog. De ha elfogy ez a mennyiség, akkor fűrészelni és baltával aprítani kell majd a tuskókat, érdekes lesz fél kézzel. Lehet hogy akkor (de csak akkor) el fogom fogadni tőletek a nagyvonalúan felajánlott segítséget, mondjuk fél napra valamikor úgy két hét múlva. De ezt még meglátjuk, ha kibontom a sátrat ahol elraktároztam a fát. Mert ha jól kiszáradt és könnyen hasad, amire van esély, egy évet szikkadt a fa, akkor "J" is szétcsapkodja. Fantasztikus a feleségem, nélküle elvesznék, olyan minőségi módon kiszolgál, fürdet, öltöztet, hogy szavam se lehet. Mindig mondom is neki, hogy "Idáig te vagy a legjobb feleségem, nem tudom milyen lesz a következő, de idáig te vagy a legjobb.". Más nem is volt ma, a kezem egész jól van a rögzítés alatt, köhögni orrot fújni fájdalmas, tüsszenteni NAGYON fájdalmas, 37,5 a testhőmérsékletem délutánra és csak feküdnék állandóan, hát fekszem is. Egyelőre nem erőltetem a munkát odakint.Vigyázzatok magatokra, mert ahogy Fülig Jimmy sapkáján a piros csavarhúzók mellett a felirat figyelmeztet; "Mindenkit érhet baleset.". Okuljatok a példámból!

Hát...nem egy kéjmámor a sérülésem. Most pl a mellkasi fájdalmaim visszaerősödtek, pedig már azt gondoltam, hogy túl vagyok a nehezén. Minden testhelyzet változtatás bal kar emelgetés kínszenvedéssel jár. Lehet, hogy időjárásérzékeny vagyok? Merthogy tegnap még napos kellemes, ma meg az a jó hideg takonyhúzó idő volt. Délelőtt kivonultam a műhelybe, mert fontos munkára készültem. Ugyanis éjszaka valahogy romlott a helyzet, keveset aludtam, hiába raktam a bal karom össze-vissza, az a rögzítés amit tegnap még dicsértem, egyre elviselhetetlenebbül törte a bal singcsontom fején a bütyköt. Valahogy úgy lehet ez, mint a kínzóeszközöknél, egy-két csepp víz a fejtetőre az semmi, de ha a pácienst lekötözik és napokig kapja a vízcseppeket, előbb utóbb belebolondul a kínszenvedésbe. Legalábbis így olvastam valahol. A kezdetben meg se érzett nyomás a bal csontfejen fokozódott éjszakára kínossá.  Na most nyilván a gipszelt egyén ha ilyesmit tapasztal, vagy visszaballag az orvoshoz, ahol gondolom csúnyán néznek rá, hogy mit nyavajog itt, leveszik a gipszet, felraknak egy másikat, amivel ha szerencséje van, nem ismétlődik meg a dolog. Keményebb (gyávább) fickók szedik a fájdalomcsillapítót, vagy tűrnek, amíg a szervezet, ami alighanem okosabb mint sok ember gondolná, elkezdi leépíteni ott magát ahol leküzdhetetlen akadályba ütközik, elsatnyul ott, vagy páncélt növeszt elszarusodott bőrből, szóval nem túl kedvező módon változik. Miután itt három hónapról van szó, én mást csináltam. Anno Ráckevén a piacon vettem egy fúrógépbe, felsőmaróba fogható szerszámot, aminek akkor még nem sejtettem (hogy békaemberekkel fogok találkozni...ez mindig így lesz ezután, erről a mondatról mindig a Tanu jut az eszembe), milyen hasznát fogom ma venni. Ez olyan mint egy kicsiny buzogány aminek ráspolyos a külseje. Fát, alumíniumot (és "műanyag gipszet" {ez olyan mint a beton talpfa})lehet vele forgácsolni úgy hogy a  forgó tokmányba fogott szerszámot odanyomja a munkadarabhoz az ember. Én befogtam az asztali állványba (imádom ezt az olcsó szerszámot) a fúrógépet, abba a kis forgó ráspolyt és a kívánatos helyen egy kb 3cm átmérőjű kör alakú foltban hártya vékonyra reszeltem az epoxi burkolatot. A peremet sikítóval szépen lekerekítettem.  Az eredmény remek. A korábban betonkemény csontgyilkos ellenfél kellemes, megadó, rugalmasan támasztó jóbaráttá szelídült, miközben a kézfej rögzítése egy jottányit se változott. Heuréka. A hüvelykujjamon lévő burkolatot is rövidebbre vágtam, ehhez némi külső segítséget kértem, Péter a Vízügyes sofőr kissé nagy szemeket meresztett amikor megkértem, hogy ugyan fűrészeljen már egy kicsit a satuba fogott bal kezemen ott ahol én nem férek hozzá. Elhurcoltam némi idegen segítséggel egy nagy tábla farost lemezt a Syntexkertől, amiből a lányom fog ajtóburkolatot csinálni otthon. Megpakoltunk és behordtunk "J" vel négy nagy vödör tüzelőt, ezzel ki is fújt az erőm mára, a félbehagyott csónakot csak nézegettem, a nap további részében csak aludtam, meg a sebeimet nyalogattam. Holnap meglátjuk mire leszek képes.

Jóri Jancsi jól felidegesített, bár jelezte, hogy ne húzzam fel magam a cikket olvasván, de nekem persze beszélhet, ha ilyet olvasok tüzet okádok. Erről van szó: http://es.hu/vargha_janos;kitalatorok;2011-11-24.html Hogy egy olyan komoly lap, mint aminek idáig az ÉS-t gondoltam helyt adjon ilyesminek, az felháborító. Mérgemben (bár tudom semmi értelme) ezt írtam a lapnak:

 Idézek Vargha János  nov 25.-én kelt cikkéből.

 Hát hiába reménykedtem, a megismételt röntgenfelvétel igazolta a gyanút, letört a bal kezem középcsontjai közül a sajkacsont tatja. Ami a mázli a szerencsétlenségben, hogy nincs elmozdulás. Tehát eltört, de maradt a helyén. Mellettem gipszeltek egy 80 körüli asszonyt, szegény üvöltött fájdalmában, merthogy neki helyre kellett húzni a kezét, ugyanez a törés, de erős csontritkulással, tetézve elmozdulással. Nagyon rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy bár fizetős szolgáltatás, de a "műanyag gipszet" választom. Még színválaszték is volt. Igaz, hogy ma megkaptam az internetes kereskedő cég ajánlatát, miszerint 880+ ÁFA egy tekercs ebből az anyagból, nekem meg 4000-be volt, de hát valakinek meg kell fizetni az egészségügyet ugyebár. Amúgy ez egy feltekercselhető epoxigyantával átitatott műanyag szövet, ami akkor polimerizálódik amikor helyére kerül, éreztem a hőhatást ahogy 15 perc alatt keményre kötött. Alatta van egy puha filcszerű anyag, nem tör sehol, könnyű és, bár "J" nagyon tiltakozik ellene, hogy folytassam a csónaképítést ezzel a kézzel (de azért bejött velem az OBI-ba venni olyan kesztyűt, ami megvédi a kezem és a "gipszet" a szennyeződés ellen, szóval tudja ő, hogy nem bír velem), de egyelőre úgy döntöttem, hogy nem állok le a projekttel. Fájdalmam amióta ezt a rögzítést felrakták nincs. Persze nem lesz könnyű, nyilván sok kínlódás lesz vele, de hogy meg se próbáljam arról szó sem lehet.  A rögzítést még 11 hét és máris levehetem. Csak úgy megfordult a fejemben, hogy ha ez a masszív rögzítést két oldalt kiglettelem, aztán felragasztok rá tépőzárat széles csíkban, majd sikítóval elvágom, akkor szépen szétnyílik kétfelé, tehát mondjuk két hónap múlva levehetem, ellenőrizhetem mennyit gyógyult, majd összebogáncsolva ismét fixálhatom a kezem. Szóval ha a remélt gyógyulás nem tartana 11 hétig, hanem korábban is elmúlik a fájdalom, azaz összeforrt a csont, akkor hamarabb megszabadulhatnék ettől a macerás izétől a karomon. Persze nem merném ezt tenni, ha elmozdultak volna a csontvégek, de miután se a pénteki gipszelő szorításában, se a mai röntgenes csavargatás során nem mozdultak el a csontvégek, nem hiszem, hogy nagyot hibáznék egy ilyen próbával. Az ujjaimat meg egyrészt állandóan használni fogom, másrészt kitaláltam egy külön gyógytornát, egy diót fogok az ujjaim közt billegtetni, ahogy a bűvészek dolgoznak a "chichagoi golyókkal" ( https://www.youtube.com/watch?v=tiaG5Iz2rHc ). Ettől azt remélem, hogy a mozgás egyrészt csökkenti a kezem izmainak elsorvadását, másrészt a torna növeli a csont alacsony vérellátását, ami az oka a hosszú gyógyulásnak. Mindenesetre elgondoltam, hogy a bűvész fiú mennyivel szomorúbb lenne egy ilyen gipsszel a kezén mint én. Vagy mondjuk a kisember, aki jövő héten behajózik Disneyék dreamshipjére zongorázni.  De mindenki vigyázzon a kezére jobban mint én, mert akinek a napi kenyerét kell megkeresni a kezével, az nálamnál sokkal nagyobb szarban lenne. 

Ma nagy tisztesség ért Levelet kaptam a Nyugdíjbiztosítótól. Felbontva Orbán Viktor uram és parancsolóm fotoshoppal kedvesre és tokátlanra ( hogy örültek volna ennek a technikának a 25 évvel ezelőtti, Orbán által másfél éve remixelt pártállam kötényhasú duplatokás hivatásos forradalmárainak fotóit ecsettel retusáló rabszolgák ) kitatarozott képe néz rám.(Mindenesetre fejlődött a fiú, korábban amikor Fideszként levelezett és sáros maradt a postaköltséggel, nagy balhé volt, mostmár a nyugdíjamból levelezik.)És szól hozzám az Úr. Azt mondja, hogy a korábban hozzá érkezett válaszaink nekünk nyuggereknek arról győzték meg őt, hogy a kormány egyik legsürgetőbb feladata a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése. Tényleg. Azért fontos volt ezt megkérdezni. Mert ha nem válaszonak neki ilyesmit, még azt gondolhatta volna, hogy mi leszarjuk az inflációt. A pármillió nyugdíjast netán egyáltalán nem izgatja, hogy napról napra kevesebbet ér a pénze. De ő mostmár tudja mi a fontos nekünk. A következő mondatban azt mondja, hogy a vásárlóérték megőrzése  neki sikerült. Persze nehéz volt, mert ugye az előző kormány hibás döntései miatt kishíjján összeomlott a rendszer. Aztán alább az áll vastagon szedve:" 2012-ben garantálni tudjuk Önöknek a nyugdíjak értékállóságát." Majd "A nehéz gazdasági helyzet ellenére azért van erre mód, mert a korábbiakkal ellentétben a nyugdíjkasszába befizetett pénzt teljes egészébe a nyugdíjakra fordítjuk." Na itt kezdek beszarni. Merthogy valóban, korábban a beszedett nyugdíjjárulékokat valóban nem teljes egészében, hanem az államkasszából kipótolva fizették ki nekünk. Szóval többet mint ami befolyt. Ha most csak azt kapjuk ami a csökkenő létszámú dolgozók (Hol van már az évi százezer plusz munkahely ígérete? Még a Szíjjártó se meri már említeni, pedig annak aztán minden ráfér a képére!)  csökkentett fizetéseiből csökkenő befizetései nyomán folyik be akkor itt hamarosan a nyugdíjak is csökkenni fognak. Arról meg, hogy a nyugdíjam értékállóságáról biztosít a  felcsúti öcsi (bocsánat én okosnak vélt emberektől hallottam őt "nagyformátumú" politikusnak titulálni, hát ha a nagy formátum mondjuk A0-s, hát ő legfeljebb levelezőlap, de inkább csak a bélyeg rajta) csak annyit, hogy amikor átvette a kormányzást azzal a szöveggel nyerve meg magának az ország kétharmadát, hogy nem lesznek megszorítások és mostantól beindul valami, az jut abba csökött nyugger eszembe, hogy akkor 260 Ft volt egy Euro, most meg 315. Ez akárhogy is nézem 21%  értékcsökkenés a nyugdíjamból. De ha valaki úgy gondolja, hogy csak a forint érdekli, nos a benzin 25 %-al ment fel azóta. Szóval a fiú aki soha nem hazudott alaposan elveti a sulykot. Kár, hogy az ország kétharmada még mindig hisz a Fidesznek és még annál is nagyobb kár, hogy nincs egy párt se amiből kinézném, hogy alkalmas lenne leváltani a következő választáson ezt a tehetségtelen, hibát hibára halmozó úrhatnám pökhendi hazug szélhámos társaságot. Bár ahogy nézem ha lenne is, kevés a remény rá, mert éppen most szabják át a választási törvényt úgy, hogy soha többé itt más ne nyerhessen csak ők. Hajrá Magyarország hajrá magyarok!

Ja, ma délután visszaszögeltem a másfél kezemmel "J" szüleinél a múlt héten lebontott lambériát( egér azóta sehol), szóval fog ez menni!

 Csak heverészek és mit tagadjam nagyon jól esik. Ez az ólmos fáradtság alighanem a tüdőmre mért ütés és az azt követő belső, helyzetváltoztatáskor szerencsére a kezdetinél sokkal gyengébb, de még mindig erős fájdalomnak és gondolom a hiányos oxigénellátásnak a  következménye, hamar kifogyok a szuszból, fáraszt még a gyors beszéd is, így rövid ideig jövök-megyek idebent, ülök a laptopnál és olvasgatok, de még ez a kevés is elfáraszt, húz lefelé a testem, ledőlök és már alszom is. Tegnapelőtta papáéknál mértem hőemelkedést, ez gondolom egyszerűen sebláz, azóta nem mértem, mert Amapolán nincs ilyen luxusholmi, mint a lázmérő. A kezem tegnap este meglehetősen fájt, alighanem azért, mert délután a vízbe lógó kábelt átfeszítő kötelet húzogattam, de reggelre elmúlt a fájdalom. Sok halaszthatatlan dolgom hálistennek nincs, van bent még egy hétre való tüzelő, édesvíz úgy két hétre való, kaja alapanyag is lett a tegnepelőtti piacozás nyomán, "J" paprikás csirkét főzött nokedlival és tegnap meglátogatott Beho és neje,  szalontüdőt hozott zsemlegombóccal, szóval amúgy úgy élünk mint a királyok.

18:15 mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=ZOw2vy31-f8 Ferenci a király.

 Megmutatom mennyire elment a víz a Dunából. Ez volt az a tutaj, aminek az innen nézve bal oldalához kötöttem ki a csónakkal, amikor kimentem a partra. Aztán ahogy fogyott a víz, a végéhez, majd az onnan kitolt járóhoz. Na most már egyik se működik. A komp amin a büfékocsi parkol félig a szárazon van, mellette a fehér motoros hajó negyedig, már csak a kis pontonok úsznak  amiken ki-be járunk. Amapola még billeg ahogy járkálunk rajta, de gyanítom a kiel már az iszapban ül. Csepregi Gyuri kikötő pontonja is kiült a partra. Ha visszaemlékeznek azok akik itt voltak a parti partyn, az a nagy fatörzs amit kihúztunk a mederből, most ott bal oldalon teljesen kint hever a sárban. Ha befagy a víz annyira, hogy rá lehet menni, felvágom az egészet láncfűrésszel tüzelőnek. Bár valaki említette, hogy neki szólt a vízirendőr, hogy nem szabad az uszadékfát hasznosítani, mert az a "magyar állam tulajdona". Nos vagy a vízirendőr fejében nincs egészen rend, vagy az államéban (mondjuk ez utóbbiban biztos vagyok).Mert ha így lenne akkor szedje ki az "állam" és hasznosítsa, hogy ne képezzen veszélyes akadályt a hajózóknak. Akinek tulajdona van az törődjön vele, mert a tulajdon nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár. Márpedig ha az uszadékfától én mentesítem a medret az "állam" helyett, akkor azzal én is rendelkezem. Oszt jónapot.

 No. Annyi haszon van a dologban, hogy agyonpihenem magam, ami végülis nem egy hátrány. Most keltem fel valójában, bár reggel egyszer kibújtam a rongyok közül begyújtani. Volt egy elég fájdalmas éjszakám, a tüdőm a mellkasra zuhanásól meglehetősen fáj, ami fekvés közbeni helyváltoztatáskor azonnali felébredéssel jár. De miután a röntgen se bordatörést, se légmellet, se egyéb elváltozást nem mutatott, ez javulni fog gyorsan. Ilyesféle balesetek után, tudom tapasztalatból, a legelső éjszaka a legrosszabb, na azon túl vagyok. Csak orrot ne kéne néha fújni, meg köhögni, meg tüsszenteni, mert az nagyon nem megy. A gipsz piszokul törte az orsócsontom külső bütykét, úgy hogy hajnalban leszereltem az egészet a kezemről egy csípőfogó és némi fájdalmas nyers erőszak segítségével, és ahol a bütyök van oda csináltam egy lyukat a gipszbe, aztán rendesen lemostam és bekrémeztem a karom, majd visszabandázsoltam az immáron sokkal kellemesebbé vált gyógyeszközt és visszaaludtam. Ígérem nem fog ez a napló a továbbiakban a sérülésemről szólni, de miután többen fejezték ki aggódásukat és köszönöm a jobbulást kívánóknak is a kommenteket, gondolom néhányakat érdekel mi van velem. Szóval semmi komoly, meggyógyulok hamar, ígérem. 

20:20 Most értünk vissza. Lebontottuk "J" papájával a lábazati lambéria egy darabját a hálószobájukban, mert ott hallották éjszaka immár többször a kaparászást. Egy rést találtunk, ami lefelé vezetett. Ezen legfeljebb ha egér fért át, szóval alighanem azzal állunk szemben. Volt a fürdőszoba felújításból maradék zsákos vakolóhabarcs, kevertünk jó híg misungot belőle és kiöntöttük a lyukat, remélhetőleg ez elzárta a hívatlan vendég bejáratát. Hogy honnan jut be a padló alá, azt reménytelen kinyomozni, gyanúm a lakás alatti pince amiben kacattár van, egy ilyen 100 éves ház olyan mint az ementáli sajt, lik-luk mindenütt, bár ennél a panel tán még rosszabb, amikor panelban laktam, az alattunk lakótól meghangyásodtunk. Érdekes volt a papával a munka, én is ő is csak az egyik kezünket tudjuk használni, ketten kiadtunk egy félembert, merthogy nekem nemcsak a kezemmel, hanem a mozgással is gondjaim vannak mellkasilag. Bár ez utóbbi alighanem gyorsan javul majd, már majdnem tudok orrot fújni!

Nagyon köszönöm az aggódást és a gyógyulás kívánságokat, jönnek az SMS-ek, kommentek, mailek, telefonok, nem tudok mindenkinek külön válaszolni, elnézést, csak így generálisan köszönöm és külön a segítség felajánlásokat, ha valami nehézségem adódna igénybe fogom venni.

bocs de nem lesznek nagybetűk, meg más komplikált karakterek, egy kézzel pötyögök, gipszben a bal kezem könyöktől ujjhegyig. de csak sorjában. hiányoltátok a tegnapi képet, így néz ki az élére  állított csónak ahogy ragad belefelé a koszorúléc.

ma délelőtt vártuk marácz sanyit a gázszerelőt. előtte, hogy könnyű legyen bejönnie a hajóra a rácz józsi itt telelő kicsiny pontonjaiból pontonhidat vertem amapoláig, így a menet a következő a hajóra. partról a józsi parthoz kötött kompjára, onnan a komphoz kötött hajójára, onnan a rá (sorba)kötött pontonokra, onnan beugrani amapolára. egyszerű nem? (később ebből lett a baj) na kiemeltük a gáztűzhelyt a szalon közepére, elejét oldalát lekaptam, aztán jött sanyi és kicserélte némi trükközéssel a sütő csapját, merthogy pont az a típusú gázcsap ami oda való lett volna naná, hogy nem kapható, aztán mindent visszaraktunk a helyére, ezzel a nap nagyrésze el is telt. de én a késő délután dacára nagyon meg akartam csinálni a csónakba az árboctalpat, ezért megindultam kifelé a műhelybe....immáron jócskán sötétben. és mit szépítsem jól belebotlottam a kompot a parthoz rögzító drótkötelek egyikébe, pedig tudtam, hogy ott van, csak nem figyeltem. miután mindkét lábam sípcsontnál elakadt, mellkasra és a bal tenyeremre estem át a kötélen, baromira fájt,  nemhogy megszólalni, de levegőt venni se tudtam egy darabig, ezzel kétségbe ejtve juditot, aki a hajóról csak a nagy csattanást hallotta és hiába kiabált, hogy mi van velem. aztán áthengeredtem a hátamra és lassan kezdtem pihegni, akkor már tudtam valamiféle életjelet nyávogni, miközben frászban voltam, hogy judit amikor kiszalad utánam, nehogy még rosszabbul járjon. na aránylag hamar enyhült a fájdalom, a mellkasom már egyáltalán nem fájt, a bal kézfejem még eléggé, de hát megindultam dolgozni. a csarnoképületben még könnyedén lejattoltam a lakatosokkal, naná, a jobb kezemet rázták, de amikor nekiálltam a fartükörről leszedni a szorítókat, éreztem, hogy a bal kezemet egyáltalán nem tudom használni, annyira fáj, sőt a mellkasom is kezd fájni, volt már bordatörésem, na ez nagyon arra hajazott. még a fényképezőgépet se tudtam előszedni a tokjából, szóval kép továbbra se lesz több a csónakról. szégyenszemre visszakullogtam a hajóra, a csuklóm már szépen kezdett dagadni, irány a fiumei úti baleseti. nem is voltak sokan és egy nagyon szimpatikus fiatal doki vizsgált meg, röntgen  az, ahol majd megfagytam félpucéran (amúgy szuper a technika, nincs már a szarakodás a filmekkel, mindenki marad a fenekén és nem a beteg szaladgál össze-vissza a felvétellel, hanem a kilobájtok monitorról monitorra). kiértékeltük a röntgenfelvételt (mielőtt megindultam itthonról meggogliztam a sajkacsont törést és eléggé elszomorodtam a 12 hét várható gipsztől), de úgy tűnt bordatörésem tutira nincs, a kézfejben meg minden csont ép, kell persze fásli, meg borogatás, de semmi más. de aztán megjött a röntgenorvosi szakvélemény, mely szerint repedés sejthető, így gipsz és újabb röntgen a jövő héten, amikor is ha tényleg megrepedt a csontom az jobban fog már látszani. irány a gipszelő. 

- könyököljön ide és tartsa a kezét felfelé!

-szkanderozni fogunk? nem igazán vagyok abban a hangulatban

-....

tudom, hogy nem egy fergeteges vicc, de pillanatnyilag ez jutott az eszembe. a gipszelő ember nem veszi a lapot, az orvossal ellentétben úgy tűnik nem az a tréfálkozós fajta. felrakja a gipszes párnát, majd elkezdi össze és lefelé nyomni a kezemet, mit mondjak, majd beszarok annyira fáj. ösztönösen odakapok a másik kezemmel.

-ne kapkodjon!

-de qrvára fáj, nem lehetne...?

-azért fáj, mert ellenáll!

-frászt, azért fáj, mert eltört a csuklóm. az volt kiírva, hogy gipszelő, nem az, hogy kínzókamra!

-...

eljátszom a gondolattal, hogy miután mindkét keze foglalt és nem számít ilyesmire, jobb kézzel megüthetném pont állcsúcson , de ezt csak úgy futólag...biztos jó fiú, csak most kicsit morcos. úgy egy perc szenvedés után elenged, teker, bandázsol, ragaszt.

-készen van.

-köszönöm, viszlát hóhér úr

-a hóhér az...

de ezt már nem hallom.

szóval így állunk, hétfőn kontroll aztán majd elválik hogyan tovább. holnap ráadásul juditka szüleihez kell menni, mert úgy tűnik a patkány felrágta magát náluk a pincéből, vagy a hátsó udvarból a padló alá. lehet, hogy az én sorsom a hajóépítés mellett a patkányirtás?

 Reggel leszedtem a szorítókat a jobb oldali koszorúlécről, átfordítottam a csónakot a bal élére (így könnyebb megkenni a vízszintessé vált oldalfalat ragasztóval) és felragasztottam a baloldalit. Aztán elmentünk Lajosmizsére egy kisteherautónyi vasáruval tüzihorganyoztatni. Felraktuk az én vödörnyi spanneromat is. Na ott kiderült, hogy csak az "Ismerd meg hazádat" mozgalomnak hódoltam, mert a helyi főnök nem sok jóval biztatott. Azt mondta, hogy a horganyzás után a meneteket újra kell vágni a csavarokon, mert a felrakott réteg eltömi a meneteket. Szóval adtam a kakinak egy pacsit. Azt ember nem tudja megcsinálni, hogy egy esztergályozott balos anyamenetet újra megmunkál az eredeti nyomban. Vettem két flakon horganyspayt, ez ugyan messze nem ad olyan védelmet mint a horganyzás, de nem tudok mást csinálni. Ha már autóztunk, ráadásul teherautóval, hazafelé vettem 30 kiló dabasi krumplit, három karton tejet, egy karton ásványvizet, mert nem vagyok benne biztos, hogy a hónapja nem használt autóm ebben a hidegben a 10 éves akkumulátorával beindul egy nagybevásárlásra.

Hazafelé egy útmenti csárdában kifogástalan halászlét ettünk, ez a nap további pozitív hozadékai közé tartozott.Viszont ismét szembesültem  szomorú mai állapotokkal. Mint izolációban ( a szó szoros értelmében, a hajó horgonyon áll szigetként) élő, a világ dolgaitól elrugaszkodott nyugger, csak nagy szemet nyitottam, a mikor látom, hogy "K" aki rendszeresen jár a lajosmizsei céghez horganyoztatni, az előző megrendelés készárúját készpénzzel fizeti. Kérdem, hogyhogy nem átutalással? Válasz: " A mai világban? Mindenki készpénzzel fizet, senki nem árul semmit átutalásra." Szóval olyan iszonyú a tartozáshalmaz, hogy már senki nem bízik senkiben. Neki is van hárommilliós kintlevősége, soha nem fogja tudni behajtani. Ez a jelenség lassan 20 éve folyamatosan erősödve alakult ki. Márpedig a bizalom, az üzleti tisztesség a gazdaság alapja. Ha ez nincs, és nem alakítják "fentről", nincs és nem is lesz semmiféle kilábalás. A cégek döglődnek, az úton többfelé, eladó, kiadó ingatlanok, céges telephelyek, gazdasági hullaszag terjeng mindenfelé. De nem ez a téma sehol. Mintha belenyugodott volna mindenki. A média piszlicsáré ügyektől hangos, a parlamentben takonypóc honatyáink egymás ánuszában turkálnak  primitív hatalmi harcuk közepette.

Az út mentén kurvák fagyoskodtak balekra várva. Hát...nem bánnám, ha helyet cserélnének a parlamentben ülőkkel.  Nem hiszem, hogy nekünk sokkal rosszabb lenne  ettől, de a lányok legalább melegben lennének. 

Hazaérve kivágtam a fartükörre a külső erősítést és fel is ragasztottam, most köt a szorítókban. Holnap majd lefényképezek mindent és berakom ide a naplóba.

 A beragasztott elemek mindegyikét körbeszegtem (mint a sarokvarrat hegesztésnél) epoxigyantába kevert faporból készített masszával. Nekem sorra nem jönnek be az idegen módszerek, ma pl. megpróbáltam levágott sarkú nylonzacskóból nyomni a gyantát a sarkokba, hát nekem mindenhova ment részben a zacskón belül, részben azon kívül, csak oda ahova akartam oda nem. Gyanítom a zacskó nem volt ideális, mert a péksüteményes zacskóval próbálkoztam, aminek olyan "berakott" alsó csücske van, na abban eltévedt a gyanta. Megmérgesedtem, kifordítottam a zacskót és levakartam róla a gyantát, majd egy erre a célra félkerekre köszörült végű lemez spatulyával szépen végigkentem az összes sarkot. Aztán amikor már olyan kétórás volt a kenés, szóval még ragadt és elasztikus volt, de már nem olyan "csirízes", ahogy a pék a lisztes kezével formázza a tésztát, én a Treecellbe (pont olyan ez az adalékanyag mint a liszt) mártogatott ujjammal szépen végigsímogattam, nyomkodtam, formáztam a kenést. Nagyon szép lett és még szebb lesz, ha teljes kötés után átcsiszolom. Aztán élére állítottam a héjat és a jobb oldalra beragasztottam belülre a koszorúlécet. A baloldal jön holnap. Bent van az orrtükör belső duplingolása is, szóval szépen haladok, belül már csak az árboctalp van hátra és máris fordítom át a testet, hogy külsejét is befejezzem.

 Bent van majdnem minden aminek bent kell lennie egy bociban. A ragasztáshoz a sziloplasztos kartusba betöltöttem kb. egy deci megkevert és Treecellel beadalékolt epoxigyantát. Nos nekem nem működött a dolog rendesen. Először is ugye messze nem tölti ki a teret a gyanta. Amikor a dugót a végébe betuszkolja az ember akkor túlnyomás lesz a gyanta háta mögött, ami azonnal kiszökken a végén, amint kihúzza az ember a dugót a csöcs végéből. Aztán ez a légpárna megakadályozza a rendes adagolást, mert amikor abbahagyom akkor is nyomja az anyagot, amíg el nem megy a túlnyomás, hiába veszem le a préselést a kinyomórúdról. Szóval ezt elszúrtam, úgy kellett volna csinálni, mint az orvos az injekciós fecskendővel, addig nyomni felfelé tartva, amíg az anyag meg nem jelenik. Hölgyolvasóktól elnézést kérek, de a szilos kartus úgy viselkedett mint egy elszabadult hímtag ami kifogyhatatlanul köpködi a spermiumot. A gyanta ráadásul menet közben elkezdett melegedni, ami nagyobb mennyiség keverésekor előfordulhat, szóval fele a begyorsult öngerjesztő hőfejlődéstől bekötött a kartusba. Mindazonáltal sikerült némi szerencsétlenkedés közepette a padokat beragasztani a testbe. Tanultam a dologból, legközelebb kevesebb anyagot keverek, hidegebb hőmérsékleten indítok és felfelé fordított fecskendővel használat előtt kinyomok minden levegőt. Azért is írtam le a hibáimat, hogy mások tanuljanak belőle.

Délután kiszabtam az orr- és fartükrök duplingolását, a fartükör belső oldalára fel is ragasztottam a második réteget, aztán abbahagytam, mert jött a kislányom egy esti beszélgetésre. Az orrtükör belső erősítése holnapra maradt. A fartükör még kap egy kisebb erősítést majd kívülről is, így ott ahol vitorlás üzemben a kormány, motoros üzemben a farmotor lesz felerősítve, 20 mm vastag lesz a tükör.

Sajnos a három tábla rétegelt lemez amit vettem ezzel el is fogyott, a sverthez és a kormányhoz el kell majd menjek még egy tábla anyagot venni.

 Hát...nem kötött meg a gyanta reggelre se. Pedig egész éjjel langyosította a hősugárzó. Abból indultam ki, hogy legvalószínűbb, hogy nem kevertem eléggé össze a gyantát az edzővel, így ezen a néhány tenyérnyi helyen ezért maradt ragacsos a laminálás. Ezért első lépésben egy kevés edzőt meghígítottam a gyantához való oldószerrel (ez nem az aceton, az csak az eszközök tisztítására való) és beecseteltem vele a ragadós részt. Aztán kevertem friss anyagot, immáron nagyon vigyázva, hogy alaposan összekeveredjen a gyanta az edzővel, azt is meghígítottam kicsit és ezzel a friss anyaggal a felületet ismét bekentem. Mindeközben és utána intenzíven melegítettem, a munkaterületet. Délutánra kopogós keményre javult a hibás rész. Heuréka! Az evezőpadokat alulról lekentem gyantával, mert ide amikor már be lesznek építve nehezen férek majd hozzá, jobb most, amikor még kézben vannak, könnyedén megcsinálni. Amúgy mivel a közönséges lamináló edző mellett kaptam olyan edző adalékot is amivel az epoxi UV álló lesz, gyakorlatilag a finiselő réteg egyúttal bevonóként is működik. Tehát színtelen lakként is használható.

Amíg a lekent ragasztott részek kötöttek a ponyvafedés alatt a hősugárzóval serkentve, a még 7 éve megesztergált spannerokat forgó drótkoronggal rozsdátlanítottam (kissé meglátszott rajtuk az eltelt idő {járás} hányatott helyeken), mert a jövő héten a lakatos cég egy kisteherautónyi vasárut visz Lajosmizsére tűzihorganyozni, az én cuccaimat is hozzácsapjuk. Fel is drótoztam mindegyik alkatrészt, hogy be lehessen mártani a cinkfürdőbe. Aztán kihasználtuk a még elfogadható időt és egy hatalmas adag tűzifát felfűrészeltünk és ami csak befért a hajóba behordtuk, ami meg nem, azt a parton raktároztuk el vízmentesen. Nem szeretném, hogy ha beáll az "esős évszak" akkor kelljen ilyesmivel vacakolni. A most behordott és a kint  előkészített anyaggal ha nem lesz extra hideg, kihúzzuk reményeim szerint az évet.

Délután fél négykor meg is ebédeltünk, olyan hulla fáradtak voltunk, hogy el is dőltünk utána mint a zsák és csak az imént ébredtünk fel.

Csak halkan jegyzem meg, elnézve a hét közben itt piszmogó közmunkásokat, hogy 67 évesen alighanem egy nap alatt többet melózok itt (és akkor  hatékonyságról és a szakértelemről nem teszek említést) mint a 30-40 évesek egy hét alatt. Az a vezetés amelyik ettől a közmunkaprogramtól BÁRMIT is vár, homokra épít.

Miközben ezeket a sorokat írom a Matolcsit interjuvolja az Obersovszky a TV-ben. A hihetetlenül alányalós kérdésekre a miniszter úr UGYANAZT a mantrát ismételgeti immáron sokadszor, attól függetlenül, hogy mi volt a kérdés. Eszem megáll! De legalább az ország kétharmada boldog. Igaz, hogy kiestünk az NB III-ból is, de akkor is az ő csapatuk vezet! A többi nem számít. Sajnos nekem nincs csapatom, így eleve vesztes vagyok mindenkivel szemben. Bánatomban a múltba révedek. A múltkorjában hallottam a rádióban és emlékszem még a szöveg nagyrészére (dallamot meg sose felejtek el) együtt énekeltem Kazal Kászlóval. https://www.youtube.com/watch?v=KEqxNeKwUW0 Pl a mikor Moldovától olvastam pár éve a "Gyávák bátorsága" című könyvet ami a nemrég elhunyt Szilágyi Györgyről szó bár anonim módon, egyből tudtam, hogy a mester hibázott amikor a szovjet operett magyar "ferdítésében" azt írja a sláger így szólt, hogy " Igyad tehát azt a teát..." helyesen így szólt ( a rádióban hallottam úgy 5-8 évesen), hogy "Igyál tehát fínom teát, Tiszta jó szívemből ezt ajánlom én, Meg is hízik aki iszik, Mert a jó teához jó a sütemény! "Csuhaj!

 A tegnap este lelaminált hajófenék így néz ki. Nagyon csinos...lenne, ha nem lenne benne egy olyan negyed négyzetméteres darab ahol ragacsos maradt a gyanta! Pedig egész éjjel benne volt a hősugárzó és a többi részen rendesen kikeményedett. Most vagy elkevertem, azaz nem kevertem fel rendesen a gyantát, vagy a fogkefe, ecset amivel töcsköltem a végén a légbuborékokat kifelé a laminátumból acetonos volt (merthogy acetonban tartom a szerszámokat, hogy ne kössön beléjük a gyanta) és az aceton beépülve megakadályozta a polimerizációt. Egyelőre melegítem és várom sorsom jobbra fordulását. Ötletem sincs mit tegyek ha nem köt meg rendesen, de majd hétfőn kérek tanácsot "M" úrtól az Alvinplasttól.

Bevágtam az evezőpadba a svertnyílást (a képen a szorító félig takarja),  összeragasztottam a svertszekrény-evezőpad-bulkhead egységet, majd az illesztési sarkokat kikentem erősítés gyanánt gyantába kevert fűrészporos masszával.

Egy percre se vagyok ellenőrzés nélkül hagyva Szutyok ott waccsol az asztal alatt, hullik rá a fűrészpor, esnek lefelé a leszabott fadarabok, időnként felrúgom, rálépek, ez őt nem zavarja. Tegnap este mindenáron bele akart mászni a friss gyantába annyira izgatta, ahogy jár a kezem a glettvassal, szerencsére ott volt "J" hogy távol tartsa. 

Ma korábban fájrontoltam, megnézzük a kislányom hogy muzsikál a 1122 Budapest, Hajnóczy József u. 21.-ben, nyolc óra felé. Pontosan nem tudom milyen a hely, de azt mondja szolíd polgári helyen lépnek fel, szóval olyasmi lehet mint a "Szilvakék paradicsom". (nem Rejtőfanok ne próbálják értelmezni)

 Szereztem egy komolyabb villanykályhát a sátorba, így mindjárt elviselhetőbb lesz a hőmérséklet.  Kivágtam a bulkheadbe a nyílásokat és felragasztottam arra is az erősítéseket. Aztán lelamináltam a héj fenekét és az első palánksort belülről 200-as üvegszövettel, epoxigyantával. Alighanem homorút sokkal nehezebb laminálni mint domborút. Kutyául elfáradtam, letörik a derekam, megyek pihenni.

 Rajt vannak az erősítések az evezőpadokon, fent vannak azok a lécek a héj belsején, amikre felülnek a padok, a padokon a vastagításokat körbecsiszoltam méretre (dejó, hogy vettem a porálarcot!), kivágtam a svertnyílást a fenéken. Ebben nem követtem a mester utasításait, ő már csak akkor vágta be a sliccet amikor a hajó már teljesen kész volt, de akkor 1) kell hozzá egy olyan hosszú ágyúfúró, mint amilyen magas a svertszekrény, ilyet nincs kedvem csinálni, 2) gondoskodni kell a vágott felület epoxival való lezárásáról, ami úgy gondolom sokkal könnyebb akkor amikor a svertszekrény még nincs a helyén. Szóval vágom a sliccet, kiesik az anyag, éppen pontos méretre csiszolom sikítótárcsával, hatalmas porfelhő, kiveszem a szerszámot amikor két kicsi szőrös tappancs jelenik meg alulról, felnyúlva megkapaszkodik a 23mm széles nyílás peremében (20mm vastag áramvonalas svert lesz) és Szutyok néz felfelé rám a lyukon kíváncsian. Meg van győződve róla, hogy az egész csak az ő szórakoztatására készül.

 Reggel jó hideg volt, idáig nem fordult elő, hogy majd félcentis dér legyen a decken amikor kimegyek. A csónak kikötőkötelét nem beledobtam, hanem végigfektettem a csónakban, mert vizesen bottá fagyott, gond volt lekötni a farbikáról, mert ráfagytak a nyolcasok. Na arról meg hogy leüljek az evezőpadra kifelé menet, szó se lehetett.

Jó lett a svertszekrény ragasztása, Szutyok nem tett kárt benne éjszaka, maradt a derékszög. Olyan sziklaszilárd, hogy élvezet fogdosni. Folytattam a padokkal, majd ha látszik valami érdemleges mutatom. Délelőtt hopp egyszercsak elmegy a fény, kiégett az 500 Wattos lámpám, a 150 Wattos kevés fényt (és meleget) ad, ki kellett menjek venni az OBI-ba. Ha már robogóra ültem elintéztem még két dolgot "odakint". Kaptam még szilós kartusokat a parkettásoktól, meg olyan ragasztónak való rugalmas falú literes flakonokat, amiknek csúcsos kupakjuk van, amire kívánt méretű nyílás vágható. Persze nem fogok literes adagokat keverni, majd csak a kupakba (belefér vagy fél deci) töltök és a flakonnal pumpálom. Szóval minden megvan ami a ragasztáshoz kell.

Kéjmámor a munka a "hüttében". Meleg van, szól a rádió, kedvemre bütykölhetek, külvilág kizárva. Nem zavar már, hogy ezek az átkok állandóan nyitogatták mellettem a nagy kaput, hogy ki-be mászkáljanak, targoncázzanak, ráengedve a hideget a ragasztásomra.

Ma kiszabtam az első és hátsó ülőpadot, bevallom az elsőt el is szabtam, de szerencsére kiadta a maradék anyagom az újat. Összeragasztottam a két fél svertkasznit. Hogy gyorsítsam a munkadarab kötését, szereztem a Syntexkeresektől egy jó nagy papundekli dobozt, ez a szárítószekrény. Beleraktam az óriáscsipeszekkel (Ráckevén vettem négyet a piacon, olyan mint a hagyományos ruhacsipesz, csak tízszer akkora) összeszorított  két féldarabot, beraktam mellé a hőfokszabályzós ventilátoros villanykályhát és estére már meg is kötött kőkeményre. A műgyantával való ragasztásban az a jó, hogy nem kell annyira összeszorítani a darabokat, mint a hagyományos faragasztókkal való ragasztásnál, elég ha megnyugtató módon kiszorul a levegő a két, Treecellel beadalékolt gyantával megkent,  felület közül. Aztán úgy jöttem el este, hogy a középső evezőpadba be is ragasztottam a svertszekrényt, most ott köt a ragasztás a munkapadon (ez nem fért be a dobozba), megtámogatva, lesúlyozva szorítókkal, búvárólmokkal, ráirányított hőforrással, csak remélni tudom, hogy  nem fogja a macska kimozdítani a derékszögből és mondjuk arra megyek vissza reggel, hogy a svertszekrény sziklakeményre kötött ragasztóval 70 fokban áll az evezőpadhoz képest. Merthogy legfeljebb ha percekre vagyok felügyelet nélkül hagyva, Szutyok állandóan ott sertepertél ahol éppen matatok, az se zavarja, hogy időnként rálépek, ráteszek valamit, a sikítótól fél méterre nyugodtan szemlélődik a porfelhőben. Amikor elálmosodik bevonul a csónakba begyűrt ponyvára és elalszik. Amúgy eltértem nagy tanítómesterem, a RedbarnBoatos "WDM" módszerétől (remélem nem fogom megbánni), és úgy döntöttem, hogy az evezőpad-svertszekrény-bulkhead egységet nem darabonként fogom beragasztani a testbe, hanem előregyártom munkapadon az egészet, mert így könnyebb összeragasztani és egyszerre fogom a végén beépíteni a héjba. Nagyon igyekszem, időt, fáradságot nem kímélve próbálok  tökéleteset alkotni, ebben nagyon nem vagyok "trendi". Úgy vélem korunk beéri a " még éppen használható" minőséggel. Már rég nem a piramisokra gondolok, amik ugye ezredévekre épültek, de sok cucc jó ha addig tart amíg a gyári garancia. A dolgoknak úgy tíz százaléka van "anyagból", a többi 90 dizájnból és marketingból készül. Barátom "R P" ezt írta Ausztráliából.

"Lassan elfogadott lett hogy eladnak dolgokat amirol tudjak hogy nem mukodik. Ezt a software ipar vezette be. Vagy ot eve vettem Singapurban egy kis Sony szamitogepet. Adtak hozza egy kis papirt hogy innen le lehet tolteni a "javitast". Mondom nekik hogy enelkul nem jo? Nem. Hat mondom akkor toltsek le ok en elmegyek setalni. Keet ora mulva meeg mindig piszmogtak vele. SONY!"

Szóval mindenben csak a gagyiság. Nemcsak az árúcikkekben. Ma ezt kapom Emailben hegyvidékitől: http://sn137w.snt137.mail.live.com/default.aspx?fid=1&fav=1&n=63460597#!/mail/ViewOfficePreview.aspx?messageid=be4ae5a8-0fc3-11e1-80fc-00237de4a768&folderid=00000000-0000-0000-0000-000000000001&attindex=0&cp=-1&attdepth=0.0&n=984827455 Nos ne legyen igazam, de alighanem hiába koptatták a billentyűzetet a tudós hidrológusok. Magyarország valahavolt legmakacsabb, ötletmániás kormánya már csakazértis meg fogja csinálni amitől óva intik. Majd pont az "OV" fog hallgatni bárkire is!

 Befejeztük a csónaképítő műhely besátrazását. Az eredmény fantasztikus. Gyakorlatilag a két halogén reflektor amivel világítok odabent, befűti a munkahelyet 20 fokra munkasíkon, miközben előtte nyolc fok volt ugyanott.

Délelőtt két régi technikumi osztálytársam volt látogatóba Amapolán, jót beszélgettünk, nagyon tetszett nekik a hajó, meg ahogy élünk. 

Lelamináltam a két fél svertszekrényt belülről, nagyon kíváncsi vagyok milyen lett, rég  csináltam ilyesmit, hogy nagyobb felületet burkoljak. Egészen pontosan az első hajóm deckjét úgy 30 éve, de az poliésztergyanta volt. Bár még nem felejtettem el, hogy olyan hőségben dolgoztam tűző napon, hogy szinte nem tudtam olyan kevés kobaltot meg peroxot keverni a gyantába, hogy ne kezdjen a kenés közben gempásodni az edényben az anyag.

A szivattyúzás kapcsán valaki említette kommentben a délpesti szennyvíztisztítót. Fején találta a szöget, valóban ők kérték a többlet vizet a Kisdunába, valószínűleg a tisztított szennyvizet se lehet csak úgy hígítás nélkül beengedni a leapadt mederbe.

  Kiszabtam a középső evezőpadot. Ez az ami befogadja a svertszekrényt is. Dupla lesz, kell még egyet kivágjak, de abbahagytam a "csónakázást", mert a szép időt kihasználtuk tűzifa fűrészelésre, behordásra. Elraktároztunk a cockpitban egy jó hétre való anyagot, ha netán esősre fordul az idő ne kelljen a partról szállítani, vizes fát tüzelni. Amúgy az a menetrend, hogy amikor kimegyek melózni a csónakon viszek magammal egy vagy két nagy vödröt ( az ovális 17 literes festékes, ragasztós vödröket használom e célra) és amikor visszajövök ebédelni, vagy este nyugovóra térni, hozok be egyúttal tüzelőt magammal. De ma olyan szép volt az idő, hogy egy csomó 60 centis tölgy parkettát ami nem fér be a kályhaajtón kettéfűrészeltem a parton és be is hordtuk a  bontott vakpadlóból felaprított gyújtóssal egyetemben.

 Dörzsléc, koszorúléc kész, svertszekrény famunka kész. Kiszabtam a quasi válaszfal-bordát, ezzel sokat vacakoltam, mert kartonból kellett aprólékosan lemodellezni.

Annyira kicsi a víz a Dunában, hogy az erőművet szivattyús üzemben működtetik, azaz a vízturbinák szinkrongenerátorai most motorként működnek és áramtermelés helyett mint fogyasztók vizet emelnek a Nagydunából a Kisdunába. Ha a pesszimistább változata következik be a prognózisnak (http://www.hydroinfo.hu/Html/GRAF/Elore/elore_Budapest.html) akkor a jövő héten a vízszint elérheti a valaha mért minimumot. Egyelőre öt napi szivattyúzást rendeltek el. Hogy pontosan miért nem szabad teljesen kiapadnia a Soroksári Dunának azt  nem tudom, bár nekünk nagyon rossz lenne ha Amapola csak úgy ácsorogna az iszapban, de gondolom nem ez a szempont a vízszint egy minimális szint alá csökkenésének megakadályozására. Biztos van valami fontosabb ami miatt most drága villamos energiával emelik a vízszintet. Mindenesetre ezt meg lehetne lehetne spórolni, ha a turbinák helyett a Dunakörösök vödörrel meregetnék a vizet a kiságba, ha már megfúrták a duzzasztást. Lehet, hogy közben gyorsan észre térnének.

Átrendeztem a műhelysarkot és  besátraztam a ladikot. Mellette áll a munkaasztal, azon szabom az anyagokat. Így készült el a svertszekrény  két fele. Összeragasztottam az alkatrészeket, majd beraktam a fűtött hajótestbe a sátor alá, két óra alatt meg is kötött a ragasztás. Kialakítás alatt állnak a koszorú és dörzslécek.

Reggel kikapcsoltam a villanykályhát a leponyvázott csónakhéjban. A leüvegezett csíkokat, megfolyásokat átcsiszoltam sarokcsiszolóval és rezgőcsiszolóval. Olyan erős lett a test mint a beton (én meg olyan mint a hóember a csiszolat porától, rendkívül jó szolgálatot tett  szuper porálarcom egy szemvédővel kombinálva). Nagyon meggyőző a ragasztás. Aztán ahogy minden új munkafázis váltáskor, kitakarítottam a környékemet, elpakoltam a cuccaim nagyját, a gépeket mindenféleképpen, merthogy szomorú kísérőjelensége a közmunkások foglalkoztatásának (a Vízügy mint állami cég részt vesz ebben a csodálatos programban), hogy lopnak mindent ami eladható és nincs odabetonozva. Úgy hogy még amikor ebédelni bevonulok a hajóra, akkor is elzárom az értékesebb dolgaimat. Szóval csak a "laboratórium" maradt a munkaasztalnak használt bakokra fektetett deszkákon, a csónakot meg hogy ne legyen útban a rendezkedéskor, feldaruztam ismét az égbe. Aztán búcsút vettem a projekttől mára, mert kicsit pihentem. Az utóbbi napokban eléggé belehúztam a melóba, elfáradtam, így elhatároztam, hogy ma lazára veszem a dolgot, kihasználjuk az utolsó "vénasszonyok nyara" napot és kirándulunk egyet. Nos tegnap kellett volna, mert mára már kissé elromlott az idő, lehűlt a levegő és a nap is elbújt a fátyolfelhők mögé, bár a déli szél még kitartott a nap nagyobbik részében. A tegnapi szélcsendnek és simogató napsütésnek jobban örültem volna, de így is remekül éreztük magunkat. Persze mi kirándulni is vízen megyünk, beültünk a gumicsónakba, ezúttal nem evezve, hanem a kis motorral elmentünk lefelé megnézni, merre van a Rácz Józsi kikötője, ahova meghívott, hogy ingyen állhatunk ott Amapolával, ha kedvünk van hozzá. Nem vagyok benne biztos, hogy megtaláltam a pontos helyet a kihalt erzsébeti parton. Sehol egy lélek, a hajók, csónakok nagy része már kiszedve, kevés áll még a vízen, ismerős sehol. Egyhelyütt kikötöttünk egy szépen rendbehozott "csónakház" előtt körülnézni, egyszercsak egy pincér perdült elénk, kiderült, hogy ez nem csónakház, hanem szálloda. Hát ha szálloda, akkor netán van éttermük? És volt nekik és melegkonyhájuk is volt, tehát megebédeltünk a Duna Garden ( http://www.dunagarden.com/Jach_club.html ) kifejezetten kellemes éttermében. Aztán hazacsolnakáztunk alaposan befűtöttem és óriásit aludtam, miközben "J" a neten rakosgatta a jigsawpuzzlejait, amiket imád és újabb és újabb rekordokat állít fel a többszáz darabos képek kirakásában.

Holnap alighanem átrendezem a teljes munkahelyemet a műhelyben, mert a meteorológia jelentős lehűlést ígér, a műhelyt meg takarékossági okokból nem fűtik. Pedig ha gyantával akarok dolgozni melegre van szükségem, ergo a ponyvázást, fóliázást  ki kell terjesztenem nagyobb, illetve szeparálható  terület(ek)re, miközben a gyanta keveréshez, a kikenéshez  a hideg nem feltétlen akadályozó tényező. Szóval valamiféle fóliasátorban gondolkodom a munkahelyen belül, ahol az éppen aktuális munkadarab melegszik, miközben a következőhöz a gyantát, kenést előkészítem odakint. Meg fogom oldani.

Amúgy az ilyesfajta  takarékosság maga a hanyatlás. Átéltem ezt elégszer aktív koromban. Mindig volt olyan év amikor a szálloda ahol éppen működtem "nem hozta a számokat". Ilyenkor a  gazdáim kedvenc kifejezése a "saving plan" volt, amikor mindenkinek brainstormingolni kellett, hogy miféle eszement ötletei vannak a takarékosságra. Ezek a takarékossági intézkedések persze aztán maradtak akkor is amikor már kicsit jobban gurult a szekér, a spórolás egyirányú utca, a dolgozók sose kapták vissza az elvett tisztítószer juttatásukat, az elvett karbantartási költségek sose kerekedtek ki felfelé, mert ugye; "Ha egyszer megoldottátok kevesebből is..." Az ilyen  spórolási hisztéria néha kifejezetten ártalmas volt, pl valamelyik kitalálta, hogy használjuk fel a papír túloldalát is a belső anyagok fénymásolására, ettől a szelén dobra ráégett a még meg nem száradt festék, amitől húszezerbe került a kétezres spórolás. Szóval ha valahol elkezdenek nemfűteni, akkor ott attól kezdve soha nem lesz meleg. Hasonlót gondolom a folyamatos üzemanyagár emelkedés kapcsán a médiákban megjelenő "bölcs vezetési tanácsokról", a lakásban való villanylekapcsolási kampányötletekről. Jelentem én már akkor is egy literrel kevesebb benzint fogyasztottam másoknál az óvatos gáz és fékpedál kezelési stílusommal, amikor 3 Ft (!!!) volt egy liter benzin, és az anyukám már kisgyerek koromban megtanította, hogy a klotyóban el kell oltani a villanyt ha kijövünk belőle. Szóval aki spórol régen, az nem tud most spórolósabb lenni. Valaha felelős voltam az általam üzemeltetett létesítmények energiafelhasználásáért, de nem lehet minden évben új dolgot kitalálni a folyamatosan emelkedő energiahordozó árak kompenzálására. Az csak a hülye pénzügyi igazgatók  fejében létezik, hogy egyik évről a másikra csak úgy ripsz-ropsz (azaz költséges beruházás nélkül) lehet csodákat tenni. Vagy ha mégis az azt jelent, hogy az előző évben hülyén csinálták a dolgokat, tehát nem megjutalmazni kell azt aki ilyet tesz, hanem megbüntetni azért mert korábban nem tette. Aztán külön mulatságos (lenne, ha nem mérgelődne az ember rajta), amikor ugyanaz az igazgató, aki szigorú energiatakarékossági intézkedéseket követel meg, ugyanakkor hisztériázik amikor májusban(!!!) meleg van, mert nem megy még a klíma a szállodában. Anyád! De jó, hogy ezen egy életre túllendültem! Legjobban azt a dumát "imádom" amikor azt mondja nekem a  kocsmáros, hogy "Nekem az a dolgom, hogy megmondjam neked, hogy MIT, neked meg az a dolgod, hogy tudd, hogy HOGYAN". Ja...te meg inkább lapozgasd a Venesz könyvet! Az az érdekes, hogy amíg a főiskolára járnak, addig mind tökhülye a műszaki dolgokhoz, hozzák a leckéjüket, hogy "Te hogy is van ez a felső, meg alsó elosztású központi fűtés?", Te konyhát kell terveznem, hogy csináljam?". Aztán hopp, megkapják a kocsmárosdiplomájukat és máris annyi eszük lesz, hogy nekem is osztani akarnak belőle.

Juteszembe nincs valakinek üres sziloplasztos kartusa? Nagyon jól jönne a klinker "fugák" kikenéséhez. És ha van valakinek felesleges 450 ml-es tejfölöspohara amit keverő edénynek használok az is érdekelne, ha éppen erre jár valaki és behajítaná.

Átcsiszoltam a tegnapi ragasztást, kikentem a holkerokat epoxiba kevert faporral, amit a parkettások nagy asztali csiszológépnek porzsákjából szereztem. Amíg ebédeltem és szunyáltam, a ponyva alatt a villanykályhával forszírozva meg is kötött.  Ez a melegítéses ragasztóérlelés nagyon bejött, csoda gyorsan tudok haladni, a RedBarnos ember napokig kúrálja (medicus curat, natura sanat jut eszembe mindig az angol szöveg hallatán) a ragasztásait, nekem ez csak két óra. Ezután a durva rücsköket gyaluvassal levakartam, az egészet géppel és kézzel átcsiszoltam és a nyolc palánk illesztésből az első hármat üvegszövetből szabott szalagokkal le is lamináltam. Aztán már nagyon este lett. Folyt. holnap.

 A RedBarnboats  oktatófilmen a következő részben a ragasztás következik. Miután nekem nincs olyan "varázs-zselém" (ezek a gyerekes amerikaiak mindennek ilyen hülye nevet adnak) mint a "WDM"-nek, Treecellel besűrített epoxi gyantát használtam. Meggyőződésem, hogy ugyanaz (vagy jobb) mint a filmen használt GelMagic, annyival macerásabb a munka vele, hogy glettvassal kellett kenjem, miután kihajigáltam minden elhasznált sziloplasztos kartust, mert ha nem dobtam volna ki, abba tudtam volna tölteni a bekevert  ragasztót és ugyanúgy nyomhattam volna az illesztésekbe mint a"WDM" az ő csodapasztáját. Nem volt így se különösebben nehéz, ilyesmi munkára vettem még évtizedekkel ezelőtt egy készlet különféle szélességű, egészen vékony, rugalmasan hajlékony acéllemezből készült glettvasat, ide a 4 centi széleset használtam. A "WDM" lejárt bankkártyát használ erre a célra, énnekem az se volt, csak az érvényes. Mielőtt az egésznek nekikezdtem volna, némi töprengés után úgy döntöttem, hogy eléggé összeragadt a tegnapi fogkefés masszírozás után a test, hogy ne legyenek szükségesek a drótok, ezért ezeket a bőr és ponyvaszaggató utálatosságokat csípőfogóval kiszedtem az utolsó szemig, így átcsiszolva a belső felületet, sokkal könnyebb volt a ragasztót kenni, mintha kerülgetni kellett volna a drótokat. Jól gondoltam, hogy nem fog szétjönni a héj, még azt is kibírta, hogy feldaruztam két hevederrel olyan magasra, hogy az alsó palánkok drótozásához ne kelljen alámászni a felbakolt testnek. Azt számolgattam, hogy mondjuk egy drót húz max. 50 kilós erővel,  az első lépcsős ragasztás pedig biztos kibír milliméterenként fél kilót (a mai, vastagabb második lépcső egész biztosan ennek a többszörösét). Namármost a drótkötések 12 centinként vannak azaz százhúszszor  fél kiló az 60 kiló, szóval tuti nem jönnek szét a palánkok és jól is gondoltam. Mielőtt ezt az immáron vastagabb ragasztó réteget felraktam, ismét beállítottam a test geometriáját libellával, függőónnal mérőszalaggal. Amikor végeztem a fartükör felőli véggel, az orrtükör felőli végen már tapogatható volt a ragasztás, szóval ez a villanykályhás ragasztóérlelés nagyon hatékony, különösen, hogy annál szilárdabb minden epoxi gyantával történő ragasztás, minél gyorsabb a kötési idő. Miután egész éjjel működött a fűtés, a macska a ponyva tetejére költözött aludni.

Apropos alvás. Éjjel fél háromkor kaparászásra ébredtem. Kimentem megvizitálni a csapdát és azt elcsattanva találtam, jelentős vérrel rajta és a környékén. De patkány sehol. Nem tudom mennyi vér van egy ilyen állatban, de sok vért veszthetett, miközben fogalmam sincs hogy szabadult ki a csapdából. Álmosan nem sok kedvem volt a vérnyomok után kutatni elemlámpafénynél, így visszafeküdtem aludni. De a kaparászás újra kezdődött, méghozzá elég közelinek hallatszott bár az acél hajótest jól vezeti a hangot, szóval csalóka a dolog. Kimenve  a cockpitba megszűnt a hang, de  határozottan az volt az érzésem, hogy itt van valahol a sebesült. Félretettem egy tűzifás vödröt, hogy a kajás ládához férjek, amikor érzem, hogy puhára léptem. Hát a patkány farkán állok! Akkor már nagyon rossz bőrben volt a jószág, nem ellenkezett, nem menekült, én meg alaposabban rátapostam, majd egy fadarabbal rányomtam a nyakára hogy véget vessek a szenvedésének és kihajítottam a vízbe. Méretre azonos volt a tegnapelőttivel. Azt nem tudom miért pont a cockpit kambuza közelébe jött agonizálni, csak nem ott volt a fészke?? (itt van az ultrahangos patkányrisztó is, attól alig egy méterre következett be a vég) Merthogy ehhez a hajóorrban elhelyezett csapdától, jelentős szintkülönbségek és akadályok leküzdésére volt szükség, ami abban a súlyosan sebesült állapotában nem lehetett könnyű. Miért jött hátra?? Ha a "sebeit akarta nyalogatni", arra ott elől számos búvóhely kínálkozott. Miért tette meg ezt a keserves utat? Relytély. Mindenesetre ma este két csapdát állítottam fel. Nincs most sok kedvem mind az öt kötélre, láncra patkánygátló lemezt csinálni, de lehet, hogy muszáj lesz. Gondoltam még valami tölcsérre, PET palackra, csak tartok tőle, hogy patkányhoz túl kicsik, alighanem csak egérrel szemben hatásosak.  

"J" ma otthon volt, elment a Postára és elhozta a hajólevelet! Szóval "mégis mozog" (az NKH).

Csuda romantikus az út haza  a "munkából". Bezárom magam után a műhelyajtót, lesétálok a partra, beszállok a csónakba és pár evezőcsapással Amapola mellett vagyok. Majdnem telihold van, a víz tükörsima, az egész nap fújó közepes erősségű déli szél teljesen leállt,  kellemes a hőmérséklet, bizisten kedvem lenne rábeszélni "J"-t, hogy csónakázzunk még egy kicsit itt a környéken. Mennyivel kellemesebb így hazatérni, mint amikor még nem laktunk a hajón és az egész napos munka után fáradtan szálltam fel a 24-es villamosra és utaztam az ordítozó, büdös "nyóckeres, hétkeres" söpredék közé vegyülve! No de félre a lírával! Ma elvégeztem az illesztési hézagok "kellősítését" ahogy "WDM" (http://www.duckworksbbs.com/plans/messer/bio.htm ) oktatófilmjében látható, pontosan követve a mester utasításait, már amit sikerült megérteni az amerikai angolból (nem azért mintha az angol angol annyira menne), de hát alapjábavéve a film képanyaga magáért beszél. (https://www.youtube.com/watch?v=PpT84nvClR4&feature=related)Gondba voltam a hőmérséklettel. Sajnos a csarnokban mindössze 14 fok volt a munkasíkon, "M" úr pedig amikor kiokított az epoxival való munkára, nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy 15 fok alatt ne dolgozzak, mert "veszélyes hulladékot" fogok gyártani. Távolról se gondolom megkérdőjelezni a szakértelmét, de a filmen a "WDM" vastagon felöltözve dolgozik, nem az a "szobahőmérséklet" ami lehet a műhelyében. Persze lehet, hogy másfajta epoxit használ. Mit tegyek? Amikor erre rákérdeztem , "M" úr az Alvinplasttól nemes egyszerűséggel azt válaszolta " abba kell hagyni a munkát". Na ez nem az én megoldásom, valahonnan vennem kell még egy celziusz fokot ahhoz a tizennégyhez, hogy meglegyen a minimális hőmérséklet, persze ha lehet szerezni egyet, akkor legyen inkább több! Szóval azt eszeltem ki, hogy leponyváztam a csónakot három réteggel (egy ponyva ponyva, egy műanyag ponyva, egy nylonfólia) és alá dugtam éjszakára egy hőfokszabályzós villanykályhát, ami szépen 25 fok környékén tartotta a test hőmérsékletét. Reggel megkevertem az anyagot úgy hidegen, de jó alaposan, majd a kitakart hajótestre kentem a fogkefével ahogy kell, miközben az éppen befogott területre irányítottam a hősuárzót. Az anyag közben kint volt a hidegben, szóval az edényidő az jó hosszú volt, az első pillanatban "ráfagyott" anyag villámgyorsan hígfolyóssá vált az intenzív hő hatására és prímán hagyta magát bemasszírozni a fogkefével a résekbe és rendesen nedvesítette a fát. Aztán amikor az egyik oldallal végeztem, betakartam a testet, de bent hagytam a kályhát, hogy tartsa a hőmérsékletet és amikorra visszatértem az ebéd és a szunyálás után az epoxi szépen megkötött. Hát így. Délután megcsináltam a másik oldalt is és még a az orr és fartükör réseit is kikentem Treecell adalékkal besürített gyantával.

Szutyokcica nagyon erős macska lesz, mert befalt egy csomó spenótot bundás kenyérrel.

Miután az összes palánkot összedrótoztam végignéztem az eredményt és megállapítottam, hogy több helyen tökéletlen az illeszkedés, hézagok vannak, tehát utána kell húzni a drótoknak. A fárasztó kötélen, csigán való emelgetés helyett igénybe vettem a technikát. max terhelés 5 

tonna...talán elbírja a csónakomat. Így, hogy gépesítettem a mozgatást egyszerű bedugni a drótokat, majd a másik oldalról meghúzni, összecsavarni, mert alá-fölé könnyű kerülnöm, csak emelni süllyeszteni kell a munkadarabot. A vékony drótok (1-es lágy vashuzal) gyakran elszakadtak az utántekerésnél, ezeket vastagabb dróttal pótoltam. Sötétedésre végeztem a javításokkal (délelőtt nem dolgoztam sokat, Balázs jött látogatóba, Denivel tettünk  emléksétát a telepen) és nekiálltam az októfilm szerint https://www.youtube.com/watch?v=JHy6G3vEsZo&feature=BFa&list=PLE338CDC6A0EE0B62&lf=results_videov=JHy6G3vEsZo&feature=BFa&list=PLE338CDC6A0EE0B62&lf=results_videobeállítani a héj geometriáját. Vízmérce, függőón, derékszögek, mérőszalag, drót az eszközök. Szépen szimmetrikus a test, gyakorlatilag semmit nem kellett rajta csavarni, tekerni, igaz volt egy segítségem is, ott látható a karikában a bal alsó sarokban. Továbbra is rendkívül érdekesnek találja  a csónaképítést, semmiféleképpen nem volt hajlandó lemondani arról, hogy bemásszon a testbe és rávesse magát egyik másik drót kötésre, valamint bolond módon rohangásszon a csónakban, időnként megtámadva a matató kezeinket ("J" is sikerült végre kicsalnom a hajóról és eljött megnézni mit is csinálok immáron több mint egy hete, de leginkább a macska érdekelte), mondom, hogy született tengerész a Szutyok.

 Mindent összedrótoztam ma reggel és délelőtt. A test most "léghajó", merthogy felhúztam az égbe, hogy kényelmesen kitakaríthassam alatta a műhelyben a famunka fűrészporát hulladékát. Közben kirobogóztam a méhészeti szaküzletbe a Körútra és vettem un. mézpumpákat. (http://atikrisz.5mp.eu/web.php?a=atikrisz&o=dubcqJEQXI ) A gyantát és a gyorsítót le fogom fejteni befőttes üvegekbe és ilyen pumpával fogom adagolni úriasan, öntögetés csorgatás, mericskélés és az ezzel menthetetlenül összefüggő "minden ragasztós, a fene egye meg!" jelenség teljes mellőzésével. Legalábbis remélem. Most meg elmegyek a Moszkva térre (nekem már soha nem lesz Széll Kálmán tér, úgy vagyok vele, mint ifjúkoromban  a Schreiber néni amikor mondta, hogy "Tudod fiam... a Horthy Miklós Körtéren!!) a Trombitásba, a szokásos éves találkozóra a technikumi osztálytársaimmal. Remélem nem halt meg közülük senki tavaly óta, bár  a hajdanvolt kackiás fiatal legénykék némelyike elég rossz bőrben volt. Magammal szemben kissé elnézőbb vagyok, bár eszembe jut Palotai Boris egyik története, aki szülővárosában tartott író-olvasó találkozót és megkérdezte a rendezőt, hogy ki az a sok öregasszony az első sorban. " Azok az ön volt osztálytársai." volt a válasz. Mindenesetre ahogy az idő halad úgy változnak a témák, kezdetben munkahelyekről, egyetemi eredményekről, csajokról társalogtunk (egyszer kifejezetten azért léptem le fél óra után mert volt egy ..hogyismondjam,  személy, hely és alkalom amit nem akartam nemhogy kihagyni, de halogatni se) most meg prosztatáról, fogbeültetésről és szívbillentyűről szól a társalgás.