Reggel kikapcsoltam a villanykályhát a leponyvázott csónakhéjban. A leüvegezett csíkokat, megfolyásokat átcsiszoltam sarokcsiszolóval és rezgőcsiszolóval. Olyan erős lett a test mint a beton (én meg olyan mint a hóember a csiszolat porától, rendkívül jó szolgálatot tett szuper porálarcom egy szemvédővel kombinálva). Nagyon meggyőző a ragasztás. Aztán ahogy minden új munkafázis váltáskor, kitakarítottam a környékemet, elpakoltam a cuccaim nagyját, a gépeket mindenféleképpen, merthogy szomorú kísérőjelensége a közmunkások foglalkoztatásának (a Vízügy mint állami cég részt vesz ebben a csodálatos programban), hogy lopnak mindent ami eladható és nincs odabetonozva. Úgy hogy még amikor ebédelni bevonulok a hajóra, akkor is elzárom az értékesebb dolgaimat.
Szóval csak a "laboratórium" maradt a munkaasztalnak használt bakokra fektetett deszkákon, a csónakot meg hogy ne legyen útban a rendezkedéskor, feldaruztam ismét az égbe. 
Aztán búcsút vettem a projekttől mára, mert kicsit pihentem. Az utóbbi napokban eléggé belehúztam a melóba, elfáradtam, így elhatároztam, hogy ma lazára veszem a dolgot, kihasználjuk az utolsó "vénasszonyok nyara" napot és kirándulunk egyet. Nos tegnap kellett volna, mert mára már kissé elromlott az idő, lehűlt a levegő és a nap is elbújt a fátyolfelhők mögé, bár a déli szél még kitartott a nap nagyobbik részében. A tegnapi szélcsendnek és simogató napsütésnek jobban örültem volna, de így is remekül éreztük magunkat. Persze mi kirándulni is vízen megyünk, beültünk a gumicsónakba, ezúttal nem evezve, hanem a kis motorral elmentünk lefelé megnézni, merre van a Rácz Józsi kikötője, ahova meghívott, hogy ingyen állhatunk ott Amapolával, ha kedvünk van hozzá. Nem vagyok benne biztos, hogy megtaláltam a pontos helyet a kihalt erzsébeti parton. Sehol egy lélek, a hajók, csónakok nagy része már kiszedve, kevés áll még a vízen, ismerős sehol. Egyhelyütt kikötöttünk egy szépen rendbehozott "csónakház" előtt körülnézni, egyszercsak egy pincér perdült elénk, kiderült, hogy ez nem csónakház, hanem szálloda. Hát ha szálloda, akkor netán van éttermük? És volt nekik és melegkonyhájuk is volt, tehát megebédeltünk a Duna Garden ( http://www.dunagarden.com/Jach_club.html ) kifejezetten kellemes éttermében. Aztán hazacsolnakáztunk alaposan befűtöttem és óriásit aludtam, miközben "J" a neten rakosgatta a jigsawpuzzlejait, amiket imád és újabb és újabb rekordokat állít fel a többszáz darabos képek kirakásában.
Holnap alighanem átrendezem a teljes munkahelyemet a műhelyben, mert a meteorológia jelentős lehűlést ígér, a műhelyt meg takarékossági okokból nem fűtik. Pedig ha gyantával akarok dolgozni melegre van szükségem, ergo a ponyvázást, fóliázást ki kell terjesztenem nagyobb, illetve szeparálható terület(ek)re, miközben a gyanta keveréshez, a kikenéshez a hideg nem feltétlen akadályozó tényező. Szóval valamiféle fóliasátorban gondolkodom a munkahelyen belül, ahol az éppen aktuális munkadarab melegszik, miközben a következőhöz a gyantát, kenést előkészítem odakint. Meg fogom oldani.
Amúgy az ilyesfajta takarékosság maga a hanyatlás. Átéltem ezt elégszer aktív koromban. Mindig volt olyan év amikor a szálloda ahol éppen működtem "nem hozta a számokat". Ilyenkor a gazdáim kedvenc kifejezése a "saving plan" volt, amikor mindenkinek brainstormingolni kellett, hogy miféle eszement ötletei vannak a takarékosságra. Ezek a takarékossági intézkedések persze aztán maradtak akkor is amikor már kicsit jobban gurult a szekér, a spórolás egyirányú utca, a dolgozók sose kapták vissza az elvett tisztítószer juttatásukat, az elvett karbantartási költségek sose kerekedtek ki felfelé, mert ugye; "Ha egyszer megoldottátok kevesebből is..." Az ilyen spórolási hisztéria néha kifejezetten ártalmas volt, pl valamelyik kitalálta, hogy használjuk fel a papír túloldalát is a belső anyagok fénymásolására, ettől a szelén dobra ráégett a még meg nem száradt festék, amitől húszezerbe került a kétezres spórolás. Szóval ha valahol elkezdenek nemfűteni, akkor ott attól kezdve soha nem lesz meleg. Hasonlót gondolom a folyamatos üzemanyagár emelkedés kapcsán a médiákban megjelenő "bölcs vezetési tanácsokról", a lakásban való villanylekapcsolási kampányötletekről. Jelentem én már akkor is egy literrel kevesebb benzint fogyasztottam másoknál az óvatos gáz és fékpedál kezelési stílusommal, amikor 3 Ft (!!!) volt egy liter benzin, és az anyukám már kisgyerek koromban megtanította, hogy a klotyóban el kell oltani a villanyt ha kijövünk belőle. Szóval aki spórol régen, az nem tud most spórolósabb lenni. Valaha felelős voltam az általam üzemeltetett létesítmények energiafelhasználásáért, de nem lehet minden évben új dolgot kitalálni a folyamatosan emelkedő energiahordozó árak kompenzálására. Az csak a hülye pénzügyi igazgatók fejében létezik, hogy egyik évről a másikra csak úgy ripsz-ropsz (azaz költséges beruházás nélkül) lehet csodákat tenni. Vagy ha mégis az azt jelent, hogy az előző évben hülyén csinálták a dolgokat, tehát nem megjutalmazni kell azt aki ilyet tesz, hanem megbüntetni azért mert korábban nem tette. Aztán külön mulatságos (lenne, ha nem mérgelődne az ember rajta), amikor ugyanaz az igazgató, aki szigorú energiatakarékossági intézkedéseket követel meg, ugyanakkor hisztériázik amikor májusban(!!!) meleg van, mert nem megy még a klíma a szállodában. Anyád! De jó, hogy ezen egy életre túllendültem! Legjobban azt a dumát "imádom" amikor azt mondja nekem a kocsmáros, hogy "Nekem az a dolgom, hogy megmondjam neked, hogy MIT, neked meg az a dolgod, hogy tudd, hogy HOGYAN". Ja...te meg inkább lapozgasd a Venesz könyvet! Az az érdekes, hogy amíg a főiskolára járnak, addig mind tökhülye a műszaki dolgokhoz, hozzák a leckéjüket, hogy "Te hogy is van ez a felső, meg alsó elosztású központi fűtés?", Te konyhát kell terveznem, hogy csináljam?". Aztán hopp, megkapják a kocsmárosdiplomájukat és máris annyi eszük lesz, hogy nekem is osztani akarnak belőle.
Juteszembe nincs valakinek üres sziloplasztos kartusa? Nagyon jól jönne a klinker "fugák" kikenéséhez. És ha van valakinek felesleges 450 ml-es tejfölöspohara amit keverő edénynek használok az is érdekelne, ha éppen erre jár valaki és behajítaná.
