Hát...nem kötött meg a gyanta reggelre se. Pedig egész éjjel langyosította a hősugárzó. Abból indultam ki, hogy legvalószínűbb, hogy nem kevertem eléggé össze a gyantát az edzővel, így ezen a néhány tenyérnyi helyen ezért maradt ragacsos a laminálás. Ezért első lépésben egy kevés edzőt meghígítottam a gyantához való oldószerrel (ez nem az aceton, az csak az eszközök tisztítására való) és beecseteltem vele a ragadós részt. Aztán kevertem friss anyagot, immáron nagyon vigyázva, hogy alaposan összekeveredjen a gyanta az edzővel, azt is meghígítottam kicsit és ezzel a friss anyaggal a felületet ismét bekentem. Mindeközben és utána intenzíven melegítettem, a munkaterületet. Délutánra kopogós keményre javult a hibás rész. Heuréka! Az evezőpadokat alulról lekentem gyantával, mert ide amikor már be lesznek építve nehezen férek majd hozzá, jobb most, amikor még kézben vannak, könnyedén megcsinálni. Amúgy mivel a közönséges lamináló edző mellett kaptam olyan edző adalékot is amivel az epoxi UV álló lesz, gyakorlatilag a finiselő réteg egyúttal bevonóként is működik. Tehát színtelen lakként is használható.
Amíg a lekent ragasztott részek kötöttek a ponyvafedés alatt a hősugárzóval serkentve, a még 7 éve megesztergált spannerokat forgó drótkoronggal rozsdátlanítottam (kissé meglátszott rajtuk az eltelt idő {járás} hányatott helyeken), mert a jövő héten a lakatos cég egy kisteherautónyi vasárut visz Lajosmizsére tűzihorganyozni, az én cuccaimat is hozzácsapjuk. Fel is drótoztam mindegyik alkatrészt, hogy be lehessen mártani a cinkfürdőbe. Aztán kihasználtuk a még elfogadható időt és egy hatalmas adag tűzifát felfűrészeltünk és ami csak befért a hajóba behordtuk, ami meg nem, azt a parton raktároztuk el vízmentesen. Nem szeretném, hogy ha beáll az "esős évszak" akkor kelljen ilyesmivel vacakolni. A most behordott és a kint előkészített anyaggal ha nem lesz extra hideg, kihúzzuk reményeim szerint az évet.
Délután fél négykor meg is ebédeltünk, olyan hulla fáradtak voltunk, hogy el is dőltünk utána mint a zsák és csak az imént ébredtünk fel.
Csak halkan jegyzem meg, elnézve a hét közben itt piszmogó közmunkásokat, hogy 67 évesen alighanem egy nap alatt többet melózok itt (és akkor hatékonyságról és a szakértelemről nem teszek említést) mint a 30-40 évesek egy hét alatt. Az a vezetés amelyik ettől a közmunkaprogramtól BÁRMIT is vár, homokra épít.
Miközben ezeket a sorokat írom a Matolcsit interjuvolja az Obersovszky a TV-ben. A hihetetlenül alányalós kérdésekre a miniszter úr UGYANAZT a mantrát ismételgeti immáron sokadszor, attól függetlenül, hogy mi volt a kérdés. Eszem megáll! De legalább az ország kétharmada boldog. Igaz, hogy kiestünk az NB III-ból is, de akkor is az ő csapatuk vezet! A többi nem számít. Sajnos nekem nincs csapatom, így eleve vesztes vagyok mindenkivel szemben. Bánatomban a múltba révedek. A múltkorjában hallottam a rádióban és emlékszem még a szöveg nagyrészére (dallamot meg sose felejtek el) együtt énekeltem Kazal Kászlóval. https://www.youtube.com/watch?v=KEqxNeKwUW0 Pl a mikor Moldovától olvastam pár éve a "Gyávák bátorsága" című könyvet ami a nemrég elhunyt Szilágyi Györgyről szó bár anonim módon, egyből tudtam, hogy a mester hibázott amikor a szovjet operett magyar "ferdítésében" azt írja a sláger így szólt, hogy " Igyad tehát azt a teát..." helyesen így szólt ( a rádióban hallottam úgy 5-8 évesen), hogy "Igyál tehát fínom teát, Tiszta jó szívemből ezt ajánlom én, Meg is hízik aki iszik, Mert a jó teához jó a sütemény! "Csuhaj!
