Csuda romantikus az út haza a "munkából". Bezárom magam után a műhelyajtót, lesétálok a partra, beszállok a csónakba és pár evezőcsapással Amapola mellett vagyok. Majdnem telihold van, a víz tükörsima, az egész nap fújó közepes erősségű déli szél teljesen leállt, kellemes a hőmérséklet, bizisten kedvem lenne rábeszélni "J"-t, hogy csónakázzunk még egy kicsit itt a környéken. Mennyivel kellemesebb így hazatérni, mint amikor még nem laktunk a hajón és az egész napos munka után fáradtan szálltam fel a 24-es villamosra és utaztam az ordítozó, büdös "nyóckeres, hétkeres" söpredék közé vegyülve! No de félre a lírával! Ma elvégeztem az illesztési hézagok "kellősítését" ahogy "WDM" (http://www.duckworksbbs.com/plans/messer/bio.htm ) oktatófilmjében látható, pontosan követve a mester utasításait, már amit sikerült megérteni az amerikai angolból (nem azért mintha az angol angol annyira menne), de hát alapjábavéve a film képanyaga magáért beszél. (https://www.youtube.com/watch?v=PpT84nvClR4&feature=related)Gondba voltam a hőmérséklettel. Sajnos a csarnokban mindössze 14 fok volt a munkasíkon, "M" úr pedig amikor kiokított az epoxival való munkára, nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy 15 fok alatt ne dolgozzak, mert "veszélyes hulladékot" fogok gyártani. Távolról se gondolom megkérdőjelezni a szakértelmét, de a filmen a "WDM" vastagon felöltözve dolgozik, nem az a "szobahőmérséklet" ami lehet a műhelyében. Persze lehet, hogy másfajta epoxit használ. Mit tegyek? Amikor erre rákérdeztem , "M" úr az Alvinplasttól nemes egyszerűséggel azt válaszolta " abba kell hagyni a munkát". Na ez nem az én megoldásom, valahonnan vennem kell még egy celziusz fokot ahhoz a tizennégyhez, hogy meglegyen a minimális hőmérséklet, persze ha lehet szerezni egyet, akkor legyen inkább több! Szóval azt eszeltem ki, hogy leponyváztam a csónakot három réteggel (egy ponyva ponyva, egy műanyag ponyva, egy nylonfólia) és alá dugtam éjszakára egy hőfokszabályzós villanykályhát, ami szépen 25 fok környékén tartotta a test hőmérsékletét. Reggel megkevertem az anyagot úgy hidegen, de jó alaposan, majd a kitakart hajótestre kentem a fogkefével ahogy kell, miközben az éppen befogott területre irányítottam a hősuárzót. Az anyag közben kint volt a hidegben, szóval az edényidő az jó hosszú volt, az első pillanatban "ráfagyott" anyag villámgyorsan hígfolyóssá vált az intenzív hő hatására és prímán hagyta magát bemasszírozni a fogkefével a résekbe és rendesen nedvesítette a fát. Aztán amikor az egyik oldallal végeztem, betakartam a testet, de bent hagytam a kályhát, hogy tartsa a hőmérsékletet és amikorra visszatértem az ebéd és a szunyálás után az epoxi szépen megkötött. Hát így. Délután megcsináltam a másik oldalt is és még a az orr és fartükör réseit is kikentem Treecell adalékkal besürített gyantával.
Szutyokcica nagyon erős macska lesz, mert befalt egy csomó spenótot bundás kenyérrel.