Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Hétfő.

2011.11.07. 19:57 :: A Tengerész

 A RedBarnboats  oktatófilmen a következő részben a ragasztás következik. Miután nekem nincs olyan "varázs-zselém" (ezek a gyerekes amerikaiak mindennek ilyen hülye nevet adnak) mint a "WDM"-nek, Treecellel besűrített epoxi gyantát használtam. Meggyőződésem, hogy ugyanaz (vagy jobb) mint a filmen használt GelMagic, annyival macerásabb a munka vele, hogy glettvassal kellett kenjem, miután kihajigáltam minden elhasznált sziloplasztos kartust, mert ha nem dobtam volna ki, abba tudtam volna tölteni a bekevert  ragasztót és ugyanúgy nyomhattam volna az illesztésekbe mint a"WDM" az ő csodapasztáját. Nem volt így se különösebben nehéz, ilyesmi munkára vettem még évtizedekkel ezelőtt egy készlet különféle szélességű, egészen vékony, rugalmasan hajlékony acéllemezből készült glettvasat, ide a 4 centi széleset használtam. A "WDM" lejárt bankkártyát használ erre a célra, énnekem az se volt, csak az érvényes. Mielőtt az egésznek nekikezdtem volna, némi töprengés után úgy döntöttem, hogy eléggé összeragadt a tegnapi fogkefés masszírozás után a test, hogy ne legyenek szükségesek a drótok, ezért ezeket a bőr és ponyvaszaggató utálatosságokat csípőfogóval kiszedtem az utolsó szemig, így átcsiszolva a belső felületet, sokkal könnyebb volt a ragasztót kenni, mintha kerülgetni kellett volna a drótokat. Jól gondoltam, hogy nem fog szétjönni a héj, még azt is kibírta, hogy feldaruztam két hevederrel olyan magasra, hogy az alsó palánkok drótozásához ne kelljen alámászni a felbakolt testnek. Azt számolgattam, hogy mondjuk egy drót húz max. 50 kilós erővel,  az első lépcsős ragasztás pedig biztos kibír milliméterenként fél kilót (a mai, vastagabb második lépcső egész biztosan ennek a többszörösét). Namármost a drótkötések 12 centinként vannak azaz százhúszszor  fél kiló az 60 kiló, szóval tuti nem jönnek szét a palánkok és jól is gondoltam. Mielőtt ezt az immáron vastagabb ragasztó réteget felraktam, ismét beállítottam a test geometriáját libellával, függőónnal mérőszalaggal. Amikor végeztem a fartükör felőli véggel, az orrtükör felőli végen már tapogatható volt a ragasztás, szóval ez a villanykályhás ragasztóérlelés nagyon hatékony, különösen, hogy annál szilárdabb minden epoxi gyantával történő ragasztás, minél gyorsabb a kötési idő. Miután egész éjjel működött a fűtés, a macska a ponyva tetejére költözött aludni.

Apropos alvás. Éjjel fél háromkor kaparászásra ébredtem. Kimentem megvizitálni a csapdát és azt elcsattanva találtam, jelentős vérrel rajta és a környékén. De patkány sehol. Nem tudom mennyi vér van egy ilyen állatban, de sok vért veszthetett, miközben fogalmam sincs hogy szabadult ki a csapdából. Álmosan nem sok kedvem volt a vérnyomok után kutatni elemlámpafénynél, így visszafeküdtem aludni. De a kaparászás újra kezdődött, méghozzá elég közelinek hallatszott bár az acél hajótest jól vezeti a hangot, szóval csalóka a dolog. Kimenve  a cockpitba megszűnt a hang, de  határozottan az volt az érzésem, hogy itt van valahol a sebesült. Félretettem egy tűzifás vödröt, hogy a kajás ládához férjek, amikor érzem, hogy puhára léptem. Hát a patkány farkán állok! Akkor már nagyon rossz bőrben volt a jószág, nem ellenkezett, nem menekült, én meg alaposabban rátapostam, majd egy fadarabbal rányomtam a nyakára hogy véget vessek a szenvedésének és kihajítottam a vízbe. Méretre azonos volt a tegnapelőttivel. Azt nem tudom miért pont a cockpit kambuza közelébe jött agonizálni, csak nem ott volt a fészke?? (itt van az ultrahangos patkányrisztó is, attól alig egy méterre következett be a vég) Merthogy ehhez a hajóorrban elhelyezett csapdától, jelentős szintkülönbségek és akadályok leküzdésére volt szükség, ami abban a súlyosan sebesült állapotában nem lehetett könnyű. Miért jött hátra?? Ha a "sebeit akarta nyalogatni", arra ott elől számos búvóhely kínálkozott. Miért tette meg ezt a keserves utat? Relytély. Mindenesetre ma este két csapdát állítottam fel. Nincs most sok kedvem mind az öt kötélre, láncra patkánygátló lemezt csinálni, de lehet, hogy muszáj lesz. Gondoltam még valami tölcsérre, PET palackra, csak tartok tőle, hogy patkányhoz túl kicsik, alighanem csak egérrel szemben hatásosak.  

"J" ma otthon volt, elment a Postára és elhozta a hajólevelet! Szóval "mégis mozog" (az NKH).

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr1003361800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

abraxas 2011.11.07. 20:47:51

Aki mer az nyer :oD

Sün77 2011.11.07. 23:22:48

Szerintem:
1. Szutyok macsek pénzeli a patkányokat, hogy megteremtse magának a jogot az Amapolára való behajózásra.
2. "J" csempészi fel őket a hajóra, hogy Tengerész ne csak felengedje, hanem saját maga invitálja Szutyok macskuszt a Amapolára.
3. Egy-két médiaszereplésre vágyó, induvidualista patkány performance-szát láthatjuk.
4. Tengerész szervezi az egészet, hogy véreskezű kapitány szerepben tetszelegve, elrémisszen minden betolakodót, nem kívánt látogatót a hajójától.

Jó éjt!
Sün

IQ_nuku 2011.11.08. 05:38:00

@Sün77: Igen, ez biztosan így van. :))))))))))

harpi4 2011.11.08. 07:47:46

Azért van valami jó is a "Dezsőék" inváziójában. A legenda szerint a süllyedés előtt álló hajóról a patkányok inkább kifelé mennek, mintsem befelé. Ez is azt jelzi, hogy bíznak a hajóban, és az Amapola hosszú életű lesz.

whale 2011.11.08. 09:05:21

@harpi4: Netalán kétéltű? (bocs:))

harpi4 2011.11.08. 19:48:27

@whale: Ha olyan kétéltű, hogy a víz felszínén, illetve a szárazföldön kereken, akkor minden OKÉ, de ha olyan, mint a "bálna" hogy a víz felszínén és a vízfelszín alatt, az már ciki.
süti beállítások módosítása