bocs de nem lesznek nagybetűk, meg más komplikált karakterek, egy kézzel pötyögök, gipszben a bal kezem könyöktől ujjhegyig. de csak sorjában. hiányoltátok a tegnapi képet, így néz ki az élére  állított csónak ahogy ragad belefelé a koszorúléc.

ma délelőtt vártuk marácz sanyit a gázszerelőt. előtte, hogy könnyű legyen bejönnie a hajóra a rácz józsi itt telelő kicsiny pontonjaiból pontonhidat vertem amapoláig, így a menet a következő a hajóra. partról a józsi parthoz kötött kompjára, onnan a komphoz kötött hajójára, onnan a rá (sorba)kötött pontonokra, onnan beugrani amapolára. egyszerű nem? (később ebből lett a baj) na kiemeltük a gáztűzhelyt a szalon közepére, elejét oldalát lekaptam, aztán jött sanyi és kicserélte némi trükközéssel a sütő csapját, merthogy pont az a típusú gázcsap ami oda való lett volna naná, hogy nem kapható, aztán mindent visszaraktunk a helyére, ezzel a nap nagyrésze el is telt. de én a késő délután dacára nagyon meg akartam csinálni a csónakba az árboctalpat, ezért megindultam kifelé a műhelybe....immáron jócskán sötétben. és mit szépítsem jól belebotlottam a kompot a parthoz rögzító drótkötelek egyikébe, pedig tudtam, hogy ott van, csak nem figyeltem. miután mindkét lábam sípcsontnál elakadt, mellkasra és a bal tenyeremre estem át a kötélen, baromira fájt,  nemhogy megszólalni, de levegőt venni se tudtam egy darabig, ezzel kétségbe ejtve juditot, aki a hajóról csak a nagy csattanást hallotta és hiába kiabált, hogy mi van velem. aztán áthengeredtem a hátamra és lassan kezdtem pihegni, akkor már tudtam valamiféle életjelet nyávogni, miközben frászban voltam, hogy judit amikor kiszalad utánam, nehogy még rosszabbul járjon. na aránylag hamar enyhült a fájdalom, a mellkasom már egyáltalán nem fájt, a bal kézfejem még eléggé, de hát megindultam dolgozni. a csarnoképületben még könnyedén lejattoltam a lakatosokkal, naná, a jobb kezemet rázták, de amikor nekiálltam a fartükörről leszedni a szorítókat, éreztem, hogy a bal kezemet egyáltalán nem tudom használni, annyira fáj, sőt a mellkasom is kezd fájni, volt már bordatörésem, na ez nagyon arra hajazott. még a fényképezőgépet se tudtam előszedni a tokjából, szóval kép továbbra se lesz több a csónakról. szégyenszemre visszakullogtam a hajóra, a csuklóm már szépen kezdett dagadni, irány a fiumei úti baleseti. nem is voltak sokan és egy nagyon szimpatikus fiatal doki vizsgált meg, röntgen  az, ahol majd megfagytam félpucéran (amúgy szuper a technika, nincs már a szarakodás a filmekkel, mindenki marad a fenekén és nem a beteg szaladgál össze-vissza a felvétellel, hanem a kilobájtok monitorról monitorra). kiértékeltük a röntgenfelvételt (mielőtt megindultam itthonról meggogliztam a sajkacsont törést és eléggé elszomorodtam a 12 hét várható gipsztől), de úgy tűnt bordatörésem tutira nincs, a kézfejben meg minden csont ép, kell persze fásli, meg borogatás, de semmi más. de aztán megjött a röntgenorvosi szakvélemény, mely szerint repedés sejthető, így gipsz és újabb röntgen a jövő héten, amikor is ha tényleg megrepedt a csontom az jobban fog már látszani. irány a gipszelő. 

- könyököljön ide és tartsa a kezét felfelé!

-szkanderozni fogunk? nem igazán vagyok abban a hangulatban

-....

tudom, hogy nem egy fergeteges vicc, de pillanatnyilag ez jutott az eszembe. a gipszelő ember nem veszi a lapot, az orvossal ellentétben úgy tűnik nem az a tréfálkozós fajta. felrakja a gipszes párnát, majd elkezdi össze és lefelé nyomni a kezemet, mit mondjak, majd beszarok annyira fáj. ösztönösen odakapok a másik kezemmel.

-ne kapkodjon!

-de qrvára fáj, nem lehetne...?

-azért fáj, mert ellenáll!

-frászt, azért fáj, mert eltört a csuklóm. az volt kiírva, hogy gipszelő, nem az, hogy kínzókamra!

-...

eljátszom a gondolattal, hogy miután mindkét keze foglalt és nem számít ilyesmire, jobb kézzel megüthetném pont állcsúcson , de ezt csak úgy futólag...biztos jó fiú, csak most kicsit morcos. úgy egy perc szenvedés után elenged, teker, bandázsol, ragaszt.

-készen van.

-köszönöm, viszlát hóhér úr

-a hóhér az...

de ezt már nem hallom.

szóval így állunk, hétfőn kontroll aztán majd elválik hogyan tovább. holnap ráadásul juditka szüleihez kell menni, mert úgy tűnik a patkány felrágta magát náluk a pincéből, vagy a hátsó udvarból a padló alá. lehet, hogy az én sorsom a hajóépítés mellett a patkányirtás?