Hajónapló

No villany forgatja a horgonycsörlőt. Erről van szó.A betáp a gépházban.
A helyi működtetés.A szovjet harckocsiból származó áramvédő kapcsolók.

Itt kérem minden fel van használva. A régi porszívó csövében mennek a vastag vezetékek és "elkoptak" a rövid ilyenolyan salaugdarabok is amiket már régóta rakosgatok ide-oda, örökké kacérkodva a kidobásukkal.A kormányállásból ezzel a kapcsolóval lehet felhúzni, leengedni.És aki mindenütt ott van, az "árnyékom".

Az az igazság, hogy többé-kevésbé besz@rtam. Hozzájárult, hogy több figyelmeztetést is kaptam blogolvasótól, Tilosrádió hallgatótól, hogy ne kezeljem félvállról ezt a szem-dolgot, mert a tünetek tipikus retinaleválást jeleznek, ami igen rövid idő alatt teljes vaksághoz vezet. Ismerős dolgozik a vakok intézetében, ha valahol, akkor ott tutira értenek ehhez, de a doki épp szabadságon van, ezért hát visszamentem "garanciálisra" a Péterfybe, merthogy ahogy elolvastam, megnéztem mindent a neten ami ide vonatkozhatott, egyre  jobban  kezdtem félni, pl rájöttem, hogy az a csillogás amit a TV nézéskor a szemüvegkeretemen jelentkezőnek gondoltam, az nem ott, hanem a szememben belül jelentkezik, ami aztán tuti retinaleválási tünet, legalábbis a netes doktor szerint. De a doktornéni ( olyan jó tízessel lehet fiatalabb nálam) megnyugtatott, hogy 1. Az, hogy elmúltak a tünetek időlegesen, az attól volt, hogy még egy darabig tartott a pupillatágító hatása, ami eltüntette a pöttyöket is, 2. Alaposan megnézte a szemfeneket, higgyem el, semmi leválás nincs ott, az időnkénti felvillanásokat az okozza, hogy ezek a szem kocsonyás testében úszkáló szemetek időnként nekikoccannak a retinának, szóval aggódásra nincs ok, hacsak hirtelen rosszabbodást nem tapasztalok. Hálistennek egyelőre mintha fogynának ezek a pöttyök, szóval mintha javulnék, ami lehet a napi 500 mg C vitamintól, én, talán miután  semmi gyógyszert nem szedek, ha néha mégis be kell vennem valamit, azonnal  nagyon pozitívan reagálok mindenre. Mindazonáltal ha megjön a vakok doktora szabadságról vele is megnézetem a dolgot.

Minden lassabban megy mit az ember tervezi, már múlt hét pénteken beindítottam a horgonycsörlőt (üresjárásban 55-65 A közt van az áramfelvétel), csak úgy ideiglenesen, hogy kiderüljenek a forgásirányok, melyik drótvég melyik, naná, hogy valahova elkevertem a kapcsolási rajzot, szerencsére a neten találtam egyet. Mindazonáltal egy rakás szerelés volt hátra, kellett csináljak egy kis kapcsolótáblát a fuxba amire a szovjet harckocsiból származó áramvédőkapcsolókat szereltem, a gépházba a tápkábel elé ( a motor starter akkujai táplálják a csörlőt) egy 250 A-es "NKI" olvadó biztosító aljzatot 125A-es betéttel a tápkábel zárlatvédelmére ( 70 éve nincs NKI  biztosító, NOL van, de mindenki a régi nevén hívja), a fuxba meg egy olyan csatlakozó aljzatot amibe be lehet dugni egy hosszú kábelhernyón  (mint a telefonkagylók rugós kábele)lógó kézi kezelőegységet amin egy FEL és egy LE gomb van, ezzel lehet a csörlőt működtetni úgy, hogy az ember nézi közben a láncot, hogy hogy dolgozik, merthogy  csak akkor szabad a láncot húzni ha az laza, azaz nem arra való a csörlő, hogy azzal húzassuk a hajót a horgony fölé, pláne hullámmal, széllel szembe, a horgonyra rá kell motorozni, máskülönben leold a túláramvédelem, szerencsétlen esetben leég a motor. Amikor a Mahart hajókon dolgoztam, nekem mint elektrikusnak  manőverkor mindig a főkapcsolótábla előtt kellett waccsolnom, mert gyakori volt, hogy valamelyik winchet "leültették", szóval kioldott a betápjának a túláramvédelme, pláne ha hülye volt a kezelő ( a horgonynál a bócman, a kikötőcsörlőnél a hajóács  teljesített szolgálatot) és a gyors, kizárólag kötélbeszedésre való fokozatba kapcsolta a csörlőt, mert az volt a kényszerképzete, hogy akkor "erősebb" a gép. Az áramfelvétel és a terhelés összefüggését nagyon szemléletesen mutatta az ampermérő a betápban, a mutató minden láncszemnél lendült egyet, ha számoltam volna, a gépházban meg tudtam volna mondani hány nódus jött be. Idevaló történet, hogy "okos" elektrikus tett róla, hogy ne oldjon le minden szíre-szóra a védelem és ne sokat macerálják egyéb elfoglaltsága közben, hogy " Eeeeleeek! Már megint nincs áram a konyhában a tűzhelyben!" (akárhányszor kifutott a leves és belefolyt a kapcsok közé testzárlatot okozva). Így történt, hogy valamelyik kiselejtezett és ócskavas árban megvett, egyenáramú  német  építésű hajón ( három volt ilyen, a Duna, a Tisza és a Rába, ezeknél a hajótest is áramvezető volt ha jól tudom, én nem szolgáltam ilyen tipuson)  a "Lucskos" (a szakács, az igazi  nevét bizisten nem tudom) beleejtette a villát a sütőbe, ami csinált egy nagy zárlatot, de nem a tűzhely védelme oldott le, hanem a segédgépé, villany nélkül maradt az egész hajó, így a kormánygép is, majdnem kimentek miatta a partra. Amúgy a horgonycsörlőmet a kormányállásból is lehet működtetni, csak akkor elől is kell egy "szem" aki jelez, hogy mikor laza a lánc. Pár forrasztás van már csak hátra és kész az egész, azt tudom, hogy a csörlő az hibátlan, remélem a kapcsoló-irányváltó egység is az. (használtan vettem az egészet, de a motor kommutátorán látszott, hogy tán még sose üzemelt).

J nagy örömére új tűkésréce család jelent meg, itt hat fióka van és az előző anya is olyan sikeresen vigyáz a kicsinyeire, hogy két hét elteltével is megvan mind a nyolc.

Ma délelőtt kirobogóztam megnézni kik jöttek vitorlással a Dunán ahogy akiga belinkelte pár napja. ( http://sailing.hu/egyebek/esemeny/balatoni-vitorlazok-a-dunan/488332) Kicsit keresni kellett, elsőre a hajógyári öbölbeli kikötőbe mentem,. merthogy az van az Árpád híd alatt, de ott megtudtam, hogya Foka öbölbe várják őket. Na ezt nehezebb volt megtaláljam, utoljára úgy 60 éve jártam ott, akkor még Foka (Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat)se volt, oda jártunk pecázni, azóta kissé megváltozott. Na becsattogok a marina irodába, kérdem hova jönnek a siófoki vitorlázók, mondják amott lent van egy vitorlás, aki azon van az tudja. Megyek le, hát ki van a hajón?! A "kis" Fluck Jenő ( azért "kis", mert a papája volt  "nagy" Fluck Jenő", klubtársam és jóbarátom a Vízügy klubban Siófokon), itt oktat vitorlázást, úgy megörültem neki, mindjárt a keblemre öleltem, nem láttam vagy 25-30 éve. Kimentem velük, beszélgettünk, miközben a tanítvány mindenféléket csinált a kormánnyal és a grószshottal. Aztán megjelentek a siófoki hajók, sajnos a Pomucz Tamáson kívül nem volt köztük ismerős, reméltem pedig, hogy itt lesz a Luxi (Lukács Alexander) is, de csupa ismeretlen, leginkább fiatal volt.Sajnos a "trimarán" pont nem fér be erre a helyre.Át kell álli a túloldalra. Az a baj, hogy túl sok az üres hely a kikötőben. A Balatonon ilyesmi nem tud előfordulni manapság már.

Ja, Kormi cica teljesen megegészségesedett, a jóltartás következtében kifényesedett a bundája, kiteltek az idomai, sohanemlátott viháncolásba kezd időnként, rátámad mindenre ami mozog, kiderült róla, hogy egészen játékos jószág, de  a kutyákat továbbra se szíveli, amikor a szemészetről jöttem visszafelé a portás nevetve mesélte, hogy a Béla exkandúrral és ezek után alighanem exszerelmével (aki szintén felépült már a múltheti miskárolásból) ketten, ollóba fogva  támadták meg szegény Lüszi kutyát, aki fejvesztve menekült előlük.

Sok újság nincs, párhuzamosan vacakolok a faragasztással, de az időjárás betart ennek a futó esőkkel vagy legalábbis a fenyegetéssel és a horgonycsörlő villanyozással. Ez utóbbi egyáltalán nem egyszerű, 1kW-os a motor, 50-100 A közti áramot nem lehet akárhogy és akármin vezetni. A legnehezebb, a tápkábel, ami a gépházi starter akkumulátoroktól a hajóorrba megy, már régóta bent van a helyén ezzel nem kellett már nyűglődni, akkor behúztam amikor a beépítettség még jóval hézagosabb volt, most csinálom a többi dolgot, de mindig közbejön valami ami feltart. Pünkösdkor pl azt vettem észre, hogy fekete pöttyök ezresével  úszkálnak a szemem előtt. Olyan mintha fekete hó esne. Nem egy öröm, bár igazából csak erős nappali fénynél jelentkezik, főleg azért aggaszt, mert a jobb szememre gyakorlatilag vak vagyok, szóval ha ez a bal szemem is besz@rik, faraghatok magamnak fehér botot, a hajózásnak annyi. Kedden elmentem a Péterfybe szemészetre, mit mondjak kishíjján sikerült kinyomnia a szememet a doktornőnek annyi mindenfélét dugott a szemembe, végülis megállapította, hogy a szemem a koromnak megfelelő, szedjek lóadag C vitamint 4 hónapig, aztán majd meglátjuk. Miután másnapra nagyjából kihevertem a vizsgálatot, örömmel tapasztaltam, hogy a pöttyök eltűntek, alighanem a nyomkodástól valami helyrement a szemgolyómban. Sajnos mára visszajöttek, pillanatnyilag nem tudom mennyire izgassam magam miatta, végülis látok.

Amíg leszárad a deck kicsit irkálok. Nagy vihar volt este-éjszaka, de most gyönyörű verőfényes az idő, holnaptól mond megint esőt, lehűlést. Az volt a tervem, hogy kürtőskalácsot sütünk a parton, de ez a nyárfavirágzás lehetetlenné tesz minden ilyen tevékenységet, ha csak nem akarjuk a karamellizált cukormázat fehér vattával borítva eszegetni. Ugyanezen okból a bográcsozás se jöhet szóba. A gunwale szegélylécét ragasztgatom, helyenként elég csúnyán elbánt vele a tél, szétvált, megnyílt a fa ahol rétegekből összeragasztottam,  ez a nagy igénybevétel sok volt neki, eső mossa, harmatban ázik, nap perzseli, hó borítja, most még az egyszer körbejavítom, de ha nem sikerül, szembe kell nézzek vele, hogy újat kell csináljak. Az orrsudár felső, napsütötte felületéről is lepergett a lakk, meg  a lazúr, miután mint említém hullik a nyárfaszösz semmiféle felületkezelés nem jöhet szóba a szabad ég alatt, kihasználtam, hogy üres a műhely, bevittem, átcsiszoltam és csónaklakkal újrakentem az egészet. Amúgy a macskaápolás uralja a napi tevékenységet. Nem a műtéti heg a gond, azzal semmi probléma, hanem az a kb 20 cm2-es nedvedző, vérző felhámseb a hasa jobb oldalán. Ha nincs rajta a gallér  véresre nyalja, egyszerűen nem tud gyógyulni. Kétszer lejódoztam, de ebből nem lehet rendszert csinálni, a jód erős maró anyag, biztosan fertőtlenít, de a gyógyulást is megakadályozza. Végülis hagytam, hogy alaposan kinyalogassa a sebet, aztán rátettem a gallért és az egész sebfelületett beszórtuk sebhintőporral. Én a saját sérüléseimet is így szoktam gyógyítani. Igen, én is kinyalogatom, kiszopogatom, aztán beszórom sebhintőporral, csak utána békén hagyom, akkor kialakul egy csúnya, ránézésre penészesnek tűnő, de rendkívül hasznos kemény varras védőréteg, ami alatt fertőzéstől izoláltan gyógyul a seb. De hát ez a tökfej állandóan nyalogatni akarja, ezért a gallér, amit egész jól megszokott. Lehetetlen állandóan bent tartani a kórházdobozban, mert rettenetesen cirkuszol, pontosan ugyanúgy kell vele kijárni sétálni háromszor mint a Deni kutyával kellett, akkor békésen poroszkál mellettem, kivéve amikor összetalálkozunk a Zsömi kutyával, mert azt ez a szegény elesett beteg állat nyakán a gallérral megtámadja. ( Nem tudom kinek nem ismerős a vicc, Kis faluban temetési menet, arrajáró idegen kérdezi, kit temetnek. Válasz: " Egy szegény,  öreg,  nagyon nagyon beteg asszony....nak....a férjét.")Tegnap J kihalászott egy tenyérnyi halat, valamelyik horgász foghatta ki és visszadobta, de elpusztult és a macska befalta az egészet. Séta után gyógyszer amit elég nehéz neki beadni, utána békésen alszik a dobozban egy hatalmasat, de felébredve megint cirkuszol, szóval elég macerás így az élet, de hálistennek holnap kiszedi a Gy a varratokat, talán a bőrsérülése is rendbejön annyira, hogy nem kell már ezt a tölcsért hordania, akkor felügyelet nélkül is kijárhat, így azért nem merem szabadon járkálni hagyni, ha egy erősebb kutyával összefut nagy handicap neki, hogy se oldalt látni, se harapni nem tud rendesen ettől a gallértól.

Hogy IQNukunak is legyen miért olvasni a naplót, ma macskanap volt. Eléggé bágyadtan mozgott a jószág, bár folyamatosan kifelé kívánkozott a kórházdobozból. Kikisértem a partra, hogy talán jobban szeretné használni a zöld természetet mint a macskaWC-t, de csak jött ment, vagy inkább csak ténfergett, lefeküdt a pontonra és nem igazán mozdult volna, amikor hívtam csak nagynehezen jött oda hozzám, szóval nem mutatott valami aktív formát. Átvizsgálva a hasalját a varrat rendben volt, viszont az egyik emlője mellett beszáradt tej, szőrzettel csapzottan nem mutatott valami "tisztaacica" formát. J hozott egy melegvizes rongyot, hogy megtakarítsa, de nem hagyta, fájdalmat mutatott, holott itt nem érintette a műtét, de sebes lett, olyasmi mint a felfekvés, valószínűleg a tejsavó felmarta a bőrét miközben rajta feküdt bepállott. Na telefon a doktornak és máris robogóztunk a rendelőbe. Gyuri ollóval lenyírta a szőrt, hát csúnya seb és ledobott hámréteg, váladékkal borított terület volt alatta. Láza is volt, szóval érthető volt az elanyátlanodás. Kapott mindenféle injekciót, láz és fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, féreghajtó tablettát, jódtinktúrával lemosták a sebét amit nem nagyon szeretett, de hát ez a legjobb a fertőzés ellen, én se szerettem gyerekkoromban amikor az állandóan levert térdeimet kezelték így. Na annyira használt a kezelés, hogy egyből megvidámodott, az Istennek se akart a dobozban megmaradni, kaparta, dugta kifelé a rács kerete mellett a lábát. Kiszedtem kicsit hadd járkáljon, de erősen nyalogatta a sebét és elkezdte a fogaival csipkedni a varratot, úgy, hogy miután adtam neki Augmentint a folyékony fajtából ( legutoljára a gyerekeimnek adtam amikor még kicsik voltak, ők se akarták bevenni, a macskának fecskendővel nyomtam le a torkán) és bejódoztam a sebét amit véresre nyalt, aztán ráadtuk a tölcsérgallért, hogy többet ne tegyen ilyet, na ebből nagy botrány lett. Rettenetes ugrálást csinált, mindenáron szabadulni akart a kínzószertől, de hát muszáj volt rátenni. Amíg simogattam tűrte, de utána azonnal rákezdett, megpróbált belőle kihátrálni, kaparta, rázta a fejét, mindent megpróbált, kivittem megint sétálni, hátha megszokja, de már kockásra fagytam odakint a macskawatchban, végül evett aránylag jó étvággyal (J kényezteti, már csak a Friskiest hajlandó megenni) aztán beraktam a dobozba és rátettem a rácsot. Egy darabig még panaszkodott és matatott, gondolom nem adta fel, hogy megszabaduljon a gallértól, de mostanra elnyugodott. 

Tegnap és ma egész nap a hajóoldal zsilipeléshez való kipufferezésének megoldásán dolgoztam. Kicsit félve írom le a megoldásomat, mert idáig mindenki azt mondta rá, hogy hülyeség, de én ragaszkodom hozzá. A lényeg, hogy több dolgot kell megoldani. 1. A zsilip, illetve az előtte lévő várakozóhely fala ha olyan utálatos mint a Kvassay, vagy a tassi, azaz párnafák állnak ki belőle amik csak az "ütömvágom" uszályokat "párnázzák",  finom hajókat jól összekaristolnak, de a helyzet helyenként még rosszabb, a párnafák már kirohadtak, viszont az azt tartó szögvasak kiállnak a falból alig várva, hogy jól beledöfjenek a hajó oldalába. Tehát olyan vastag puffer kell ami jobban eltartja a hajó érzékeny oldalát a faltól, mint amennyire a párnafák kiállnak. Ez vagy 25-30 cm. RP nagy átmérőjű gömb alakú puffereket javasol, ezek jók lehetnek, de egyrészt iszonyatos drágák, másrészt nagy helyet foglalnak, harmadrészt lifegve kitérnek az erő elől, megszorulva a párnafa és a hajó közt, ha a hajó még mozog előre vagy hátra leszakadnak. 2. Fontos lenne nem domború, hanem egyenes vonalú hajóoldalt mutatni a zsilipfal felé, mert ekkor nem fog billegni a hajó a fal mellett a vízmozgás hatására (mint a tapper, ifjabbaknak http://aprod.hu/hirdetes/tapper-tinta-felitato-a-kepen-itatos-papir-nelkul-irodaszer-IDS8pt.html) tehát elől-hátul meg lehet rendesen fogni, persze ha van mihez, mert pl a tassi zsilipben olyan messze vannak egymástól a kötéspontok (naná, ugye nem létezik más csak kis csónak vagy 850 tonnás uszály) , hogy kettőt egy hajóhosszon belül nem lehet elérni, trükközni kell korlátláb, létrafok felhasználásával. Ezért ezt ötöltem ki.

Ezzel a megoldással nem érhet sehogy se a párnafa, se a betonfal a hajó oldalához. A gumikat fel tudom csavarozni a gunwale vízkieresztő nyílásaihoz, ezt ma kitrükköztem, zsilipelés után leszerelhetők. Két darab 10-es csavar tartja őket, vannak olyan erősek, hogy kis sebességgel való elakadás esetén se fognak leszakadni, mint ha kötél tartaná őket. Rengeteg tanácsot kaptam, akácfa dörzsléc körbe, metrókorlátgumi körbe stb, de mindegyikhez egy csomót kéne melózni, szétfurkálni a hajót.... egyelőre ez lesz passz.

Ma macskaivartalanítási nap volt. Mit mondjak jobban izgultam mint a saját műtéteim előt, pedig volt pár komolyság, gerincmútét meg csavarok most is a lábamban. Argay Gyuri régi vitorlázó barátom csinálta ( http://www.cegmatrix.hu/CegReszlet.aspx?id=126509) , mit mondjak ez egy nagyon komoly hasi műtét volt. Talán jó is, hogy nem volt nálam fényképezőgép, mert akkor most teleraknám a naplót a fotókkal és nem biztos, hogy mindenki szeretné nézni. Amúgy teljesen olyan mint az emberműtét, nagyobb a sterilitás mint egy második világháborús frontkórházban. Eltartott egy bő órát, megnehezítette a dolgot, hogy át kellett metszeni a még működő tejmirigyeket, de nem lehetett tudni elég e egy kisebb vágás, mert csak kézbe véve lehetett megállapítani, hogy elég e a petefészkeket kivenni, vagy a méhet is muszáj, mert ismét vemhes a jószág, amire komoly esély volt, mert állandóan fűrészeltek a Bélával, a gumicsónakos Feri kandúrjával. De elég volt a kisebb rombolás is, Bélának nem sikerült a tízpontos lövés. A bódult állat már a hajón kezdett ébredezni ( nem akartam már felébredve mégegyszer ijesztgetni a ketrecben robogó csomagtartón szállítással, odafelé eleget nyávogott félelmében, ráadásul egy furgon el is ütött, szerencsére csak kicsit koppantam, mert időben fékeztem, a sofőr nem nézett a tükörbe mielőtt ráfordult a sávra ahol mellette haladtam és majdnem fellökött a járdára, úgy meg volt ijedve, hogy nekem kellett vigasztalni) de még most is, midőn ezeket a sorokat írom, nagyon csárdásan rakja a lábait és szemmel láthatóan fogalma sincs merre mászkál. Jön-megy támolyogva, nem találja helyét, így nem mertem felügyelet nélkül hagyni, egy darabig őriztük, de ez nagyon macerás, hoztam a hajósboltból egy kb 1m2 alapterületű kidobott dobozt, annak a tetejére kölcsönvettem  a műhelyből egy  expandált lemez rácsot, beraktam az almot, meg rongyokat amin fekhet és ivóvizet, most békésen alszik odabent. Így nem tud kimenni a deckre és bedrogozott állapotban beleesni a Dunába, aztán majd holnap megszakértem hogyan tovább.

Megjelentek az idei kisrécék, az anyjuk abból az alomból való amit J etetett tavaly, ő felismeri mindegyiket, már meg is vacsoráztatta a családot. Sajnos ilyenkor naponta elfogy egy-kettő, szerencse ha kettő-három megéri a felnőttkort, de bizakodjunk!

Képletesen szólva végleges formába öntöttük Abraxassal a horgonyt. Nagy segítségem ő nekem, annakidején ő tervezte a Mákvirág köré a gumivirslit is.

Juteszembe a képet nézve, valaki egy korábbi kommentben szürkehályogot emlegetett, hálistennek nem ezért van a dupla szemüveg. Az úgy kezdődik, hogy olyan 50 körül az ember észreveszi, hogy a keze kezd rövid lenni az olvasáshoz, az apó betűk meg még nagyon kinyújtott kézzel se mennek. Akkor jön olvasáshoz egy gyenge szemüveg, ami két- háromévente egy dioptriával erősödik. Aztán jön a bifokális szemüveg, aminek alja jó közelre olvasástávolságra, teteje meg messzire.  De a PC senem közel, senem távol, ezért egy egydioptriás ( az első, a 18 évvel ezelőtti) elétéve pont jó a bifo távolnézőjével hozzá. De a dolog nem ilyen egyszerű, mert a szerszámokkal való munka ugye olyan kartávolság, ahhoz van egy harmadik szemüveg, TV nézéshez meg egy negyedik. Mindez azért mert a szemlencsét görbítgető izmok ellankadnak. Egy időben úgy is trükköztem, hogy oldalról nyomkodtam a szemgolyómat, így változtatgatva a szemlencsém dioptriáját.

Helyén az axiométer. Azt hiszem elég trükkös megoldást találtam ki. A kormánykerék végén lévő zárt anya hengeres palástjára van felszerelve az egész úgy, hogy el tudjon forogni. Hogy a pozícióját megtartsa miközben a tengely forog a kormányzásnak megfelelően, ólomsúly függ le róla. Ahogy a kormánykerék tengelye forog, az anya hegyébe, tengelybe fúrt csavar tart egy 10mm átmérőjű spulnicskát arra tekeredik 5 menet damil ami egy skála előtt vonszol egy mutatót, ami a kormánylapot szimbolizálja. A villás "U" alakú lemezzel állítható be a damil feszessége.

 Kormány 25 fok jobbra

és 35 fok balra. A mutató még azt is jelzi, hogy ez balanszkormány.

Megvan a fekete "gömb" is, polifoamból, ahogy már mondtam.

Viszont nagy marhaságot csináltam. nem szabadott volna a kiscicákat ilyen hirtelen és egyszerre kettőt elválasztani az anyjuktól. A kisebbik baj, hogy szegény állat egész éjjel ki-be járt és jajgatva kereste a kicsinyeit. A nagy baj az, hogy már tegnap estére körte nagyságúra duzzadtak a tejtől az emlői, belázasodott nem evett és szemmel láthatóan szenvedett. Én naiv azt gondoltam, hogy felhívom a két utoljára megajándékozottat és kölcsönkérem még egy hétre, 10 napra valamelyik kölyköt, hogy fokozatosan apadjon el a tejtermelés, felajánlva, hogy hozom-viszem a kicsit, szóval nem okozok problémát, de bár együttérző, de  kitérő válaszokat kaptam. Nagyjából azt, hogy a kicsi már megszokta az új helyét, ne bolygassuk...majd még beszéljünk róla... megkérdezem a férjemet... ilyenek. Az, hogy az anyjuk lehet, hogy belepusztul... hát az az én problémám. Tegnap este és ma  egész délelőtt borogattuk szegény állat hasaalját, amit békés belenyugvással tűrt, de igazából az látszott, hogy ez nem fog segíteni, a beszorult tej felszívódni aligha fog, begyullad, lehet, hogy operálni kell az állatot, belenyomorodik, el is pusztulhat. Ráadásul nekem békésen tűrnöm kellet J szemrehányásait, ugye " Mert ha te nem adod oda egyszerre... Nem szabadott volna ilyen korán...Mert én mondtam neked, de te..." ami mind igaz, de semmit nem segít a bajon. Ezen gyötrődtem, aztán elgondolkoztam, hogy is működik a fejőgép, meg annakidején amikor gyermekeimet szoptatta a feleségem miket is csináltunk. Előszedtem egy méteres átlátszó 12-es benzincsövet, a végét kívülről sikítóval, belülről fúrógépbe fogott csiszolóval elvékonyítottam, hogy puhább legyen, rácuppantottam a macska csecsére és elkezdtem  szívogatni. Nem nagy meggyőződéssel kezdtem neki, de csodák csodájára megindult a tej. Az állat azonnal megnyugodott és az egész művelet alatt békésen aludt J ölében, pontosan úgy ahogy a kicsinyei amikor szopták. Vérszemet kaptam és összehoztam a szerkezetet a porszívóval, de egyből elugrott a macska, a géphangot a levegő sivítást nem volt hajlandó eltűrni, pedig azt is kitaláltam, hogy fogom szakaszosan szívni egy luk befogásával-elengedésével a csövön. Marad a tüdővel való munka... aki hülye szívjon! Viszont Kormi megnyugodott, jó étvággyal eszik, már csak az a kérdés mikor fog engem "elválasztani".

A nap folyamán többször beszéltem telefonon Dáviddal, tegnap hajnalban indultak a St Jonnnal lefelé, zsilipet nem voltak hajlandók nekik külön nyitni, ezért csak a 15 órai zsilippel tudtak Tassnál kijutni a Nagydunára, Pakson éjszakáztak és valamikor reggel tudtak egy rakás pénz lefizetése után bezsilipelni a Sióba. Mintegy mellékesen, se Tassnál, se a Siótorkolatnál nincs rendes várakozóhely, fuss ki a partra, dögölj meg, minden a te problémád, mi elvagyunk itt, fizess és takarodj! Különösen az után, hogy ezzel a hajóval két éve lejöttek Szajnán,  Rajnán, Dunán, száz zsilipen át http://www.stjohn.hu/stjohn/folyami_csapat.html, ahol úgy viselkedtek a zsilipkezelők ahogy szolgáltatóknak illik és a zsilipek is megfelelőek voltak, elég éles a kontraszt. Amúgy a Sió az csodálatos, csak tele van bedőlt fával, a medret senki nem tartja karban, a fatolvaj cigányok viszont már pár napja bántottak egy hajót, mert zavarta a tevékenységüket. Szóval EZ Magyarország. Emlékszem amikor a Kopár Pista ( a földkerülő Kopár papája) nyugdíjba ment a Siófoki Mahart éléről elindított egy mozgalmat, hogy legyen a Sión 3-4 zsilip amivel a folyót állandóan hajózhatóvá lehetne tenni, felvirágoztatva a környék viziturizmusát, de akár  Duna-Balaton viszonylatban is komoly idegenforgalmat generálna a terv, kihasználva a csodás természeti adottságokat, de vén hülyék álmodozásának ítélték a döntéshozók és maradt a nagy semmi, szarlén kívül más nem nagyon hömpölyög a Sió medrében, igazi víz 10 év óta most van benne először. Meg vagyunk áldva tehetségtelen kormányokkal, a sunyitolvaj szoclibeket, felváltották a pofátlanrabló fidesznyikek, egyhelyben topog, vagy inkább hanyatlik a nemzet, azokat az adottságainkat se tudjuk kihasználni amik lennének, laborcbotrány, trafikbotrány, kicsinyes küzdelem a koncért, az emberek egymást b@sztatják, ki fasisztázik, ki kunbélázik, ki zsidózik, ki cigányozik miközben mint a nyitott tenyérből a víz folyik el a nemzet testéből az erő.

Ma szerencsére nem esett az eső. Folytattam az axiométert, estére egy darab damillal és drótmutatóval kézben már működött, kell csináljak rá valami szálfeszítőt, egy szebb mutatót és mehet a helyére.

Mindenféle egyebek történtek, vízre került a St John katamarán (regényes Atlanti óceáni átkeléséről Méder Pistával, Áron papájával a Vitorlázás magazinban olvashattatok)Tulajdonosa Dávid versenyt fut az idővel, mindössze pár napra engedtek vizet a Sióba, ha nem tud időben odaérni, szedheti ki és viheti tengelyen a Balatonra. Egyszercsak megjelentek a rendőrök egy nagy motorossal, az idők hajnalán a Balatonon is volt kettő ebből a típusból ( úgy 40 éve amikor felborultunk viharban kalózzal a Rákóczy Pistivel és akkormégcsak barátnőjével Zsókával ilyennel mentettek minket, ha jól emlékszem Varsó volt a hajó neve, a siófoki rendőrkapitányé, aki leszedte rólunk a keresztvizet meg  Kurdi János, a hajóvezető meg a Halász Gyula volt a MAHART Sc-től, Isten nyugtassa ), annakidején az Adony is ilyen volt amire Anmapola vízretétele után kötve voltunk egy darabig, szóval nem egy mai típus, meg is látszott rajta, lefelé saját "lábon" ment, de visszafelé már mellékötve hozta egy kisebb rendőrhajó... hát igen, az évek, meg a szűkös karbantartás költség.

Utolsó szoptatás megfogyatkozott létszámmal.

Utolsó együttpihi a kedvenccel.Utolsó anyai "fürdetés".És máris jönnek az új gazdik.  Szegény anyja a "rabomobil" rácsán keresztül még elbúcsúzik a Misivé vált Ubultól. "Szegény fiacskám  ilyen fiatalon letartóztattak?"
És a Zénó is, akiről időközben kiderült, hogy lány, szatyorba került.Szegény Kormi azóta nem találja helyét. Ki-be mászkál és folyamatosan hívogatja a kicsinyeit (korábban állandóan hanggal is kommunikáltak). Nem akarok túlzottan szentimentálisnak látszani, de meghat a viselkedése.

Kormi cica háromig biztos tud számolni, mert egész nap kereste a hiányzó Grezsont. Megtanulta, hogy nem szabad bejönnie a szalonba, ezért az utóbbi időben már meg se próbálta, csak leült az ajtóba és befelé kukucskált. Ma viszont amint nem figyeltem beugrott és kutatott, hátha itt rejtegetjük a kicsinyét. Megható az aggódása, azt gondolná az ember, hogy "az a buta állat".. Hát egy cseppet se buta, pontosan annyi esze van amennyire szüksége van, de azt hiszem ez a macska még az átlagnál is okosabb. Nekem gyerekkoromban két kutyám is volt, Deni is itt vendégeskedett, szóval azokat inkább ismerem, kissé tartottam a macskától, mert azt hallottam, hogy nem a gazdához, hanem a megszokott helyükhöz hűségesek, hogy túlságosan öntörvényűek ( a kutyának gazdája, a macskának szolgája vagy), hát erre a jószágra egyik se igaz. Egyből otthon volt a hajón és rendkívül alkalmazkodó, követ mint egy kutya, de amúgy egyáltalán nem kell sétáltatni, ami nagy előny. Ha leülök a cockpitba azonnal mellém telepszik, nem tudok mást mondani, de "beszélget" velem, rövideket nyávog, miközben fenntartja a szemkontaktust, hallgatja amit beszélek hozzá, buzgón  válaszolgat aztán persze kiprovokálja a simogatást, amihez lehunyt szemmel dorombol, fejét a tenyerembe hajtva kéjesen elnyúlva. Szegény, nagy trauma lesz neki ha holnap mindkét maradék kölykét elviszik, de hát nem lehet már tovább fenntartani se az állatkertet, most is olyan rohangászást csinálnak odakint, percek kérdése és fel tudnak majd ugrani a padládákra, onnan a deckre, onnan a Dunába, mert veszélyérzetük az úgy tűnik csepp sincs.

Pakoltam, cuccoltam és kicsit haladtam az axiométerrel, a fúrógépállványt ezúttal esztergaként használtam és kiesztergáltam azokat a piciny görgőket amin a kormányállás mutatót mozgató szál fut majd. Időnként rázendített az eső, ami nem könnyítette meg a munkát a decken, de ami a rosszabb megkezdték a másfél hónapos undorító koszolást a parti nyárfák, már minden tele a fehér pihékkel, egyelőre annyi a lazúrozásnak, egy ecsetvonást nem lehet csinálni, mert beleragadnak mindenbe.

Már vagy hat vödörnyi cuccot kihordtam a fuxból a partra, nem egy köztük olyan nehéz volt, hogy a karom majd leszakadt tőle, de csak nagy jóindulattal mondhatom, hogy csökkent odabent a káosz. Nekiálltam volna az axiométer formába öntésének, de mindaddig amíg ilyen nagy a rendetlenség képtelen vagyok termelni, pedig nagyon szeretném a keserű robotot némi alkotással "cukrozni". Ráadásul mindjárt a legelején vissza kellett hozzak hozzá dolgokat amiket két napja kihajítottam (Murphy), szerencsére nem egyből a kukába, van közbenső fázis is. Csak a "nagyonnemkell" kategória megy a szemétbe, vagy elajándékozásra, ha más még tudja használni (juteszembe nem kell egy még használható komplett pumpás hajóWC valakinek?), a "nemkelldekellhet" parti raktárba, hajón csak a "biztoshogyelőbbutóbbkell" marad. Szóval sok naplóban megörökíteni való termelés nincs. Hamarosan befejeződik a "macskaprojekt", ma elvitték Gerzsont, itt látható az új mamájával (pénteken viszi Ubult hzizi, és ha jól emlékszem jövő hét hétfőre pedig Zénóért jön az új gazdája).Szóval a kis család ma volt utoljára együtt.

Tegnap este szakadt odakint az eső, mindnyájan a cockpitban nyüzsögtünk, én Emaileket irkáltam, amikor egy érdeklődő elkezdett felmászni a nadrágom szárán.

Hiába próbáltam róla nem tudomást venni, lehajtotta a netbook tetejét, hogy ő is lássa mit írok.

Most mi van? Békén hagynál? Letettem a földre, egy perc múlva megint ugyanott volt, ezt eljátszottuk többször, még a pólómba is beakasztotta a körmét, hogy ne tudjam eltávolítani.

Érdeklődésük mindenre kiterjed. A szalon bejáratot ha nyitva van az ajtó nap közben, le kellett zárni a gáztűzhely rácsával, nehogy bebukfencezzenek.

"Ott túl a rácson egy más világ van."

Engedjenek...BE!

Megint volt patkány a hajón! Reggel felébredve kifelé jövet a hálóból ez a kép fogadott. A macskák által elbirtokolt zoknim mellett egy patkánytetem!

De hol a feje? Körbenézve megpillantom a macskakaják közt.

Az öreglány minden nap hoz valamit. Vakondot, pannon gyíkot  (hiába mondom neki, hogy nem szabad, védett állatok), egeret, most meg egy patkányt amit ráadásul lefejezett. Hát mostantól nem kell aggódni, hogy bejön a patkány garázdálkodni a hajóra. A watchcat elintézi.

Végre látok szakszerű szivattyúpróbát. Erről van szó! Ha így megjáratják a gépeket mielőtt kihelyezik a munkatérre kevesebb a valószínűsége a meghibásodásnak.

Na a 10 pontból egy kész ( igaz közben eszembe jutott még kettő :( ).  Kemény munkával áttelepítettük a megmaradt tűzifát, közte MP "sohaelnemfogyó" hasábjait a Rácz Józsi által bérelt területre, ott már nem lehet útba senkinek, Józsi azt mondja őt nem zavarja. 

A végleges rakás kicsit magasabb lett, ez a mennyiség nagyjából három téli hónapra elég nekünk. Letakartuk, várja a következő telet. Ma eltakarítottam a régi rakás helyét, eltüzeltem a szemetet, kihajítottam a sok felesleges kacatot, szóval nem érheti szó a ház elejét, nem hagytam magam után rendetlenséget. Miközben a pakolás mechanikus munkáját végeztem a többi 9 ponton járt az eszem, azt hiszem a fekete gömbre remek megoldást találtam ( az fel se merült bennem, hogy többezerért vegyek egyet), ma délután seperc alatt kivágtam  2cm vastag fekete polifoamból, ami a matracok maradéka volt.  Az összeerősítés és a felhúzás  gumifülekkel történik majd, használaton kívül meg ülőpárna. Kiötlöttem a lényegét a kizárólag mechanikus axiométernek, harpi nyitott kapukat dönget, eszembe se jutott elektromossággal komplikálni, még finomítani kell az ötletet, a lényeg, egy kis kerekecske lesz a kormány tengelyre tengelyben hozzátoldva, erre mint a rádió kereső skálahúrja tekeredik egy szál ami jobbra-balra vonszol egy kormánylapát alakú mutatót  egy szektor alakú skála előtt. A nap többi részében pakoltam, de ez szörnyű.... még mindig csak nő a rendetlenség. Már nem férek be a fuxba az onnan előszedett holmiktól, kitolult a cuccok egy része a deckre! Pedig már pár vödörnyi anyagot lehordtam a hajóról amik mind ott voltak idáig. Szörnyű na, nem tudok mást mondani.

A cicák ma 5 hetesek és 60 dekásak, a jövő hét végén, utána következő elején  sajnoshálistennek megszabadulok tőlük, addigra el lehet őket választani az anyjuktól. Két napja kezdtek el szilárdat enni,  nem egyszerre és nem egyforma intenzitással, de azért egyelőre a fő táplálékuk az anyjuk teje, még egy hétig szívhatják, attól lesznek szép erősek és egészségesek. Sajnos azért, mert nagyon aranyosak, igazán szeretnivalók, fognak hiányozni, főleg Juditnak, mert ő egyfolytában dajkálja őket és már előre zokog, mi lesz ha elviszik a "gyerekeit", hálistennek, mert nekem már kicsit sok, hogy a szó szoros értelmében láb alatt vannak, lépni nem lehet az ugrabugráló aprólékoktól. Ha éppen nem rohangásznak, akkor bunyóznak, amelyik éppen a rövidebbet húzza visít ha a másik érzékenyebb helyre harap, ha nem bunyóznak akkor szopnak vagy alusznak ilyesféleképpen. 

Miután az egyik az első vizeletével megkeresztelte a papucsomat, csináltam nekik macskaWC-t egy félbevágott 

20 l-es marmonkannából, első nap egy vakondtúrásnyi homokot rakott bele J, aztán hoztam nekik a piacról igazi macskaalmot, egyből tudták mire való, azóta oda járnak.

Azért csendesedtem el ennyire, mert a selejtezés rendrakás (egyelőre egyre nagyobb a rendetlenség) nem egy napló szempontjából látványos dolog, de muszáj vele foglalkozni. Másik, hogy beindítottam az új horgony programot. Kint voltam a gyárban ahol CNC vezérlésű plazma és autogénvágóval minden alkatrészt kivágnak olyan pontosan, hogy nem kell az éleket utánköszörülni  Ha ugyanezt kézzel csinálnám itt a műhelyben, a 20mm vastag lemez éle amire sima lenne elfogyna a maradék erőm is. Azt hiszem elég jól eltaláltam a mérteket, az eredeti horgony ami a neten mintául szolgált (erről korábban már írtam), 33 kg, a végleges méretekkel a rajzaim alapján kiszámolva az enyém 32,8 kg, de nincs benne a varratok súlya, szóval nagyon ott lesz ahol a gyári, talán egy kilóval lesz nehezebb.Ma itt volt a Sün plusz három ikerfia, ha visszaemlékszik valaki a parti partyra, akkor még pólyások voltak, na mostanra rendes "macskanyuvasztó" kiskrapcsákok lettek belőlük, nyugodtan megosztozhattak volna a három kiscicán, de nem, mindegyik azt az egyet akarta simogatni, amelyiket épp az anyja szoptatta. Jók lettek a parafinos anyaggal telített blokkok, elvitte az összeset, úgy döntöttünk, hogy semmilyen bevonat nem kell rájuk, így időjárásállók ahogy vannak. Remélem nem járok vele úgy mint a Kemikál lazúrral, amit a kültéri farészekre kentem és azt írta a gyári leírás, hogy 10 év az élettartama, kettőt se bírt ki, pereg lefelé a fáról, tegnap kirobogóztam Szigetszentmiklósra a Milesihez, most az ő vékonylazúrjukat fogom kipróbálni, hátha nagyobb szerencsém lesz vele, bár alighanem ilyen körülmények közt, tehát napfény, közvetlen csapadékkitettség, párás környezet 2 év a maximum amit kibírnak ezek az anyagok. Sorbaszedtem azokat a munkákat amik ahhoz szükségesek, hogy ki tudjunk hajózni nyárra a Nagydunára kicsit hosszabb motoros utakra, ezek a következők: 1. 33 kilós új főhorgony megy  a 10-es láncra, a 20 kilós Bruce lesz a második horgony, 10-es láncelőtéttel kötélen, valamint van egy Fisherman horgonyom olyan 15 kilós, az a "csendesvizes",  az csak kötélen lesz. 2.Összerakni a motor kihajtást, ami a tavalyi  Hardy tárcsa mizéria  miatt abbamaradt, ez gépháztakarítással festéssel fog párosulni, mert gyalázat amit a kondenzvíz elkövetett a télen odalent vassal alumíniummal, szóval jó szopós meló lesz. 3. Kell csináljak valamiféle axiométert, hogy a kormány állását manőverek közben pontosan lássam, én nem vagyok szokva a kerekes kormányhoz, harpinak teljesen igaza van, ide kell. 4.Fel kell pufferznem a hajónak azt az oldalát fix, tehát nem csüngőlengőlibegőleszakadó autógumikkal, amivel a zsilip falához simul amikor ki-be hajózunk.5. Le kell lazúrozni a kültéri fa részeket. 6. Fel kell számolni a parti tűzifatárolót, mert a közmunkásokat kihajtották külső körletre, most minden zöldet kiirtanak, a korábban jótékony cserjésben megbúvó kupac a part domináns elemévé vált, nem akarom megvárni amíg elkezdenek miatta aggódni. 7. Ki kell selejtezni mindent ami nem kell és nem fog kelleni soha (na ez a legnehezebb), be kell hordani a hajóra ami kell ha bármiféle útra elindulunk, kihordani ami mostanában biztos nem kell és elraktározni máshol, otthon, illetve egyéb rejtekhelyeken. 8. Áramot kell lehelnem a horgonycsörlőbe, ha már van egy ilyen luxusholmim, ne kézzel kelljen állandóan klattyogtatni. 9. Új magyar illetve egyéb lobogókat kell varrni.  10. Átnézni a HSz-t a kötelező felszerelések vonatkozásában, mert pl nincs fekete gömböm, azt is kell csináljak, de pl úgy tudom kell a hajón lennie HSz-nek is állandóan, majd letöltöm a netről a Samsung tabra. Nagyjából ennyi jut az eszembe, a sorrend nem fontossági sorrend és biztos lesz amit kifelejtettem. (már  eszembe jutott pár dolog írás közben is, elsőre csak öt tételes volt a lista)

Heuréka működik a wifi antenna! Szívesen dicsekednék vele, hogy én helyeztem üzembe, de miután egész nap ezzel kínlódtam segítséget kértem, Dávid a St John  ( a katamarán ami itt áll a parton) gazdája segített. Látszólag ugyanazt csinálta mint én, sőt mindent tőlem kérdezett, de neki fél óra után mégis sikerült beindítania a kütyüt, mert valahogy jobban otthon van az IP címek világában, mint én aki azt se tudom mi az. Viszont hiába kérdezem tőle, hogy hogy csinálta, mert azt mondta, hogy ő se tudja, mindenesetre ne nyúljak semmihez, csak használjam, így jó ahogy van. Ezt viszont valahogy muszáj lesz mégis kitanulnom, mert bármikor előfordulhat, hogy más helyen használom a szerkezetet és akkor újra kell konfigurálni az új jelforrások valamelyikéhez. Mindenesetre hálás vagyok leslie.hun-nak, hogy kitalálta ezt a megoldást, mert nagyon meggyőző a működés,  30 dB-el jön a net, pedig csak egy 2m-es csáklyán van az antenna, ugyanabban a pozicióban, ahol a korábbi wifi antenna hol működik, hol nem.

19:04 Na úgy tűnik menni fog. Visszajött a Dávid ( a hajóján matatott az asztalos, azért volt volt olyan mehetnéke) és végigmentünk az egészen mégegyszer, szóval egy helyre nem írtam be az IP címet az volt a baj.(3-as kép. elsődleges DNS kiszolgáló rovat)

Hogy az élet mégse legyen annyira szép, itt a csapadékos tavasz (?) eredménye, felhőkben törnek ránk a szúnyogok.Ahogy a róka mondja a Kishercegnek, semmi se lehet tökéletes.

Pénteken elmentem Albertirsára, hogy beszerezzem a leslie.hun által javasolt eszközt. A neten rendelve pl a PCland-től kevésbé macerás  ( vonatozás + 2x2 km gyaloglás a tűző napon) és kétezerrel olcsóbb lett volna, de kellett a magyarázat amit csak ott kaptam meg. Valóban nagyon készségesek voltak, alaposan kifaggattam a szakembert, mert valóban (számomra) nem volt egyszerű a kütyü üzembehelyezése. Magammal vittem Juditka Netbookját és ott üzembe helyezve  mindent alaposan feljegyeztem. Nos, akármennyire is alapos voltam, másfél napja kínlódom itthon a dologgal, nem megy. Erre a végén még visszatérek. Hogy valami sikerélményem is legyen, befejeztem a csónakdarut és felküldtem a helyére a Mákvirágot az új emelési szisztémával. Olyan jól működött, hogy egyedül tudtam a helyére emelni a hajó mellől a pontonról a karok forgatásának, a csörlők kurblizásának és a csónak apró noszogatásának összehangolásával. Korábban "kétemberes" volt egy-egy csörlő kezelése is, most ez is egyszerűbb lett.

Az imposztorok ma 4 hetesek. Már ki-be másznak a dobozba és eluralkodtak a cockpitban, nagyon kell vigyázni minden lépéssel, nehogy eltapossam őket.A napirend továbbra se változott, birkózás (elég szabálytalan, pofozzák és harapják is egymást), szopás, alvás, ez megy 24 órán keresztül.

És most amint jeleztem; ezt az Emailt írtam ma az antennás cégnek. Azért másolom ide, hátha valaki az olvasók közül is tud segíteni, hol nyúltam mellé a telepítéskor.

Jó napot kívánok!

Urak én vagyok az aki pénteken a tárgybani eszközt megvásároltam és kioktattattam magam az üzembehelyezésre... de nem felhőtlen a dolog. Mielőtt telefonos segítséget kérek, lépésről lépésre leírom mire jutottam, hogy tisztább legyen a kép.

1. IP cím és alhálózati maszk beállítása, az utasításoknak megfelelően (START-Vez.pult-Hálózati kapcsolat) Helyi kapcsolat kijelölve ( 1-es kép jobbegérgomb-Tulajdonságok-megnyit-TCP/P protokoll kijelöl (2-es kép)-Tulajdonságok Általános lapon IP cím és Alhálózati maszk kitöltve (3-as kép)leokézva (4-es kép), az is leokézva, bezárás.

2. Böngésző megnyit, beírva a varázsszám, kéri a hitelesítést, admin beírva mindkét rovatba (5-ös kép), katt a "Bejelentkezés"-re, megjött a TP-LINK (6-os  kép) .

Katt a "Wireless"-re, ott a "Wireless Mode"-re, "SURWAY-jel megkeresve az elérhető wifi-k, 27dB-el jön a kiválasztott, katt a "Connect"-re vsszajön az előző lap (7-es kép) 

3. Miután titkosítás van, vissza a "Security Settings"-re javasolt helyre beírva a jelszó (8-as kép), SAVE-vel mentve kijelenti, hogy sikerült a dolog (9-es kép), bár közli a jobb alsó sarokban egy kábel nincs bedugva de ez hamarosan törli és kiadja ezt a képet (10-es).

Viszont a"Status" menüben a "Signal" sorban írnia kéne a jel szintjét dB-ben de üres a hely.(11-es kép), megpróbáltam kitelepülni a wifi forrás mellé, ahol a netbook amúgy a jel minőségre "kíváló"-t jelzett, és 50 dB-t mutatott a TP-LINK -ben a SURVAY oldalon, ott se jutottam más eredményre. Azért folytatom,

4.START-stb mint az elején, csak most az "IP cím aut kérése"  kijelölve (12-es kép), leokézva, bezárva és akkor bejön ez a kép (13-as) és nem is működik.

A z antenna hátán lévő ledek a teljes folyamat alatt hibát jeleznek, a POWER az OK, világít, a mellette lévő, a LAN az folyamatosan világít (ez már nem OK villognia kéne), a jel erősséget mutató 4 Led egyike sem világít, halott az egész. HOL A HIBA? Megpróbálkoztam a készülék fenekén lévő RESET gomb megnyomása után többszöri ismétléssel, eredmény ugyanez. Hol tévedtem el?

Tisztelettel

Bartyik Vilmos

Pfhűűű ez kemény volt. Két gépen kellett egyszerre kísérletezni,  Emailezni, szerkeszteni, fényképezni, betördelni a dolgokat, pendrivera kimásolni, másik gépre bemásolni, megszerkeszteni, blogba betördelni, azannya, erre iszom egyet még ha alapjábavéve nem is működik amimnek kéne, de legalább a mobil net éppen él, talán a faleveleket keresztbe fújta a szél.

Más. Csak hogy a nemzeti büszkeségünk dagadjon http://meselek.blogter.hu/496070/a_vilag_legnagyobb_kontenerszallitojanak_magyar_a_parancsnoka Minarik László, alias "Maláj" (temtom haverja) .

Ma egy hajóm mellett rendszeresen elkajakozó ismerőssel való beszélgetés során jutott eszembe, hogy teljesen megfeledkeztem egy ígéretemről, amit Schneider Karcsinak tettem, hogy mutogatni fogom az eladó hajóját.

Ez egy kiserlet, probalok nemcsak kommenret, hanem naplot is irmi tabrol. Most eppen azon torom kedves fejem, hogy leirtam, de hogy mentsem.

20:12 Hát mentődni mentődött, de azt az adminisztrációs felületet nem adta ki a tab amin vázlatból élesre lehetett volna tenni a blogbejegyzést. Így most a szerencsére estére életre kelt PC-s netkapcsolaton keresztül élesítem. És a blogbejegyzéshez se hagyott még egyszer hozzáférni, hiába csináltam mindent ugyanúgy ahogy korábban oda eljutottam, egyszerűen nem hozta fel az "admin" ablakot. Pedig nem jelentkeztem ki, minden változatlan maradt. Az a feneség ebben a kis csodában, hogy rengeteg mindent tud, de minden funkciója egy külön tanfolyamot igényelne, hogy használni tudjam. Ez nem általában informatika, hanem felhasználói ismeretek tömkelege. Úgy fogalmaznék, hogy hiába vagyok én bármilyen okos villamosmérnök, egy sötét szobában az a 10 éves gyerek aki ott lakik ezerszer gyorsabban rátalál a villanykapcsolóra mint én.

Ez a pakolás, selejtezés, rendcsinálás anyagok, szerszámok közt rettenetes dolog. Egész nap csináltam... semmi látszata. Sőt, egyelőre nagyobb a  kupi mint amikor hozzákezdtem.

Most látom, hogy éjfél elmúlt, szóval amiről azt írom, hogy ma az tegnap volt, mert már holnap van... világos nem?

Szóval ma aprómunkák voltak, kihasználtam, hogy motorcsónakvezetésből vizsgázott egy csapat és kicipeltettem velük Mákvirágot a pontonra.  Meg is ideologizáltam nekik a dolgot, mondtam nem árt ha megtanulják a hajózás 90%-ban a cipekedésről szól, csak jóesetben marad 10 % élvezkedés a vízen. A kis csónak a műhelyben telelt (miután ősszel elvégeztem a szezonvégi karbantartást rajta) az öltözőszekrények tetején amikben a szerszámokat zártam el és tegnap kihoztuk J-vel a partra. Hordom kifelé a szerszámokat a szekrényekből a hajóra, de ehhez nagy rendcsinálást kell végezni, ezt a munkát nagyon utálom. Legrosszabb, hogy egy rakás anyagot amit felhalmoztam mostmár mégiscsak ki kell dobjak, mert egyszerűen kevés a hely. Murphy persze működni fog, előre látom hogyan lesz hamarosan égető szükségem dolgokra nemsokára azután, hogy a kukás elvitte őket.

Délután megjött RT és csináltunk neki egy "bumféket".
Ez az eszköz (ha úgy sikerült ahogy szeretnénk) az alba helyére ( vagy azzal párhuzamosan) beépítve megakadályozza, hogy halzoláskor a bum hirtelen vágjon át az új csapásra. Fent két kisebb csiga van, melyek fékezőerejét az önbiztosító anyákkal egy fix alapértékre lehet beállítani, alul meg egy nagyobb, melyet az aktuális szélerő szerint. Próba nyáron az Adrián.

Sose hittem volna, hogy macskabolond leszek.

6:55 Ez már az "igazi" kedd. Lehet, hogy hamarosan nem lesz internet. Az a helyzet, hogy ahogy elkezdtek kihajtani a levelek a korábban kopasz faágakon amik Amapola és a wifi forrás közt vannak, egyre bizonytalanabb a jel, lelassult a gép mint a fene illetve időnként megszakad a kapcsolat. :(  Ha végképp befagy a dolog, élesben tesztelhetem a terv szerinti hajónaplóírást, oflline a hajón PC-n vagy netbookon, aztán áttölteni Ipadre és a parton a wifi forrás közelében felnyomni róla a netre.  Sebaj, ( a "lefagy"-ról jut eszembe) legalább jó idő van van, a tavasz úgy tűnik idén múlt hét kedd-szerdára esett, azóta nyár van, bár két vödörnyi készenlétei tűzifát még nem mertem kihajózni a cockpitból, akit egyszer a kígyó megmart.... Merthogy elhinni is nehéz, hogy vége a télnek, most megnéztem, még egy hónapja sincs, hogy  havat lapátoltam és egy hete még rendesen kellett fűteni, mert reggel mindössze 2-3 fok volt odakint.

19:05 No nincs net, ahogy megjosoltam. Ezt a syntexker lepcsojen irom a tableten. Ezert ekezet sincs. Ez a kutyu rettenetesen sok mindent tud, de en viszont szinte semit. Egy biztos irasra nem alkalmas. Nincs ekezet, nincs backspace, nem tudok btut beszurni es meg rengeteg dolgot nem, igazabol semmir se.

Ezt kínomban írtam úgy egy órája kommentben, ott töröltem és ide kopyztam, most sikerült felcsatlakoznom a hajóról, úgy látszik elég véletlenszerű a dolog. A a baj, hogy ha feljebb dugom az antennát egy hosszú póznára, akkor meg kell toldanom a koaxot, egy méter koax elnyel fél decibelt, lehet, hogy amennyivel növekszik az antenna jel, annyival fogy a kábelen.  

Éppen a tablettel küzdöttem, odakint amikor megjött látogatóba Húsvétvasárnapi Gerzson jövendőbeli gazdája. 

Kiköltöztem a műhelyből a hajóra. Jó nagy meló volt kipakolni azt a rengeteg holmit, a vas öltözőszekrényeket a fal mellé daruztam, bakokat deszkákat megszüntettem és a rettenet koszt ami keletkezett a hónapok alatt kitakarítottam. Utolsó benti munkaként összeállt a főárboc száling, így néz ki.A végekben bevágás, itt fut majd a topra menő vantni.A képeken az árbocsudárra van húzva az a "járomfa" veret (olyan szó mint a beton talpfa), az a távtartó fadarab szimbolizálja az árboctörzset.Az a bilincs távolabb a szürke nylonfóliával alábélelve fogja majd az árboctörzs csúcsát a sudárhoz. Azok a bigyók a száling egyenes szárán azok a fülek amik a lobogófallokat tartják majd.

Az állatkertet elsőre leköltöztettem a munkasíkról egy kiskocsi platójára, majd a bicikliutánfutóba, majd a hajóra, szakaszosan tesztelve, hogy hogy reagál a Kormi az áttelepítésre. Féltem, hogy elkezdi majd hurcolászni a kölyköket, mert a macska nagyon kényes a megszokott helyre. Emlékszem egyszer a Vízügy klubház mögötti rettenetes kupiban rendet csináltunk. A felhalmozott deszkák és árbocmaradványok közt találtunk egy macskafészket apró kiscicákkal. Csináltunk nekik egy pihepuha védett fészket , beleraktuk a jószágokat, de az anyjuk másnapra visszahordta őket az eresz alá, ahol az eső a nyakukba csurgott. Na a mi macskánkkal nem volt semmi gond, prímán bírta az áthelyezést, mintha örökké a hajón lakott volna, szemmel láthatóan remekül érzi itt magát, nem piszkít idebent, ki-be jár velem úgy követ mint egy kutya és a parti vakondtúrásokba nagy gondosan beássa a székletét. A kicsik programja egyszerű, bunyóznak amíg el nem fáradnak akkor az anyjuk megszoptatja őket utána alvás, majd kezdődik elölről az egész. Ma három hetesek, kéthetesen voltak 230-260 grammosak, ma 360-380-at mértem (az epoxikeveréshez kéznél a mérleg). Kaptak egy méretre szabott új dobozt a cockpitba egy olyan zugba ahol nem lépünk rájuk, ott vircsaftolnak, de alighanem pár nap múlva elkezdenek kimászkálni, mert még csak pár napja, hogy reszkető lábaikra elkezdtek felállni, de ma már felágaskodva kapaszkodnak a doboz peremébe.

Gyors kérdés. Tud e valaki megbízható, korszerű CNC marógéppel felszerelt műhelyt, ahol kis/közepes sorozatban lehet műanyag alkatrészeket gyártatni? A kérdést hozzám intézték, de nem tudok rá válaszolni.

19:31 A szálingot készítem egyenes és  rétegelve hajlított körisfákból, alakul a forma, már jó ránézni. Egy olyan csomópontból fognak kiállni ahol az árboctörzs csatlakozik az árbocsudárhoz, pontosan mint elődje a "tereb" illetve annak elődje az "árbockosár". Imádom amikor leülök szemben az anyaggal és kitalálom, hogy milyen legyen, néha még beszélgetek is vele.

Már meséltem, hogy az ebéd akkor van amikor a Kossuth rádión az irodalmi műsor megy. Pár napja Márai Sándor "Napló"-jából olvas fel Bálint András. Minden negyedik, ötödik mondata szíven üt. Ennek a nemzetnek az a sorsa, hogy a legjobbjai távozni kényszerülnek, mert a "haza" elüldözi, kitaszítja, vagy csak megutáltatja magát velük.

A blokkok útrakészek.

Felszereltem azokat a kínzóeszközkülsejű vereteket a két bum és a két gaf végeire.

Ez is megvan. A blokkok bedobozolva várják, hogy levigyem őket Sopronba az egyetemre "kezelésre". Ma délelőtt még így nézett ki a munkaplacc. A Videoton rádiót a közmunkások kukázták és látva azt a  roncsot amit hallgatok és a sok leeséstől már alig van rádióformája ( ott van a barna smirgliguriga mögött), megajándékoztak vele, kifogástalanul szól, csak az a baj, hogy még a kommunista URH van rajta, a Kossuthot lehet csak hallani középhullámon. Az a kivágott doboz a háttérben a macskalak, amint megjelenek reggel, a Kormi cica kirohan és mindent elkövet, hogy ne tudjak dolgozni tőle. A kicsik bent szunyálnak, időnként betuszkolom hozzájuk az anyjukat, akkor nagy alapossággal elkezdi őket nyalogatni, ezért ilyen patyolattiszták, ellentétben az anyjukkal mert az mindig belefekszik a fűrészporba, a fekete bundájával rettenet néha ahogy kinéz. Aztán elhemperedik, csak a szeme világít kifelé a doboz sötétjéből és a kicsik meg szopnak mint a gép. De ha J megjelenik már jön is kifelé, hatalmas, tejtől duzzadó csöcseit szemérmetlenül mutogatva tűri a kényeztetést, vagy csak gondol egyet és bármit csinálok odajön és elkezd döfködni a fejével, hogy azonnal hagyjam abba és simogassam.

A minap akiga említette, hogy a gumicsónakot a nap eszi meg, hogy mennyire így van, itt a példa, ennek a csónaknak a vége kiállt a ponyva alól, amit takart a ponyva, az évtizedek után is tökéletes, de a végeit újra kellett gyártani, mert egyszerűen szétégtek a nap UV sugárzásától.

Nem tudom mikor kezdett el éjjel esni az eső, de még az is lehetséges, hogy kicsiny híján 24 óra is eltelt azóta, hogy utoljára esett... óriási. Páratartalom 70 % idebent, tisztára mint Malaysiában monszunidőszakban. Ha kicsit rámelegszik az idő annyi szúnyog lesz, hogy szétmarnak minket. Tele van az ország belvizekkel, a telepen egyfolytában bőgetik a motoros szivattyúkat, aggregátorokat, készülnek az árvizekre, hosszabbított műszakban ügyelnek ha valahonnan jönnek szivattyúért legyen bent valaki, a sajnos az, hogy nincs pénz évek óta a gépek terhelés alatti próbájára (az, hogy egy 50 éves, Csepel motorral hajtott szivattyú beindul és üresjárásban elpöfög az nem feltétlen jelenti azt, hogy képes lesz teljes terheléssel dolgozni heteket a terepen), ez eszköz, ember  és üzemanyagigényes dolog, mindhármat folyamatosan nyirbálja az éppen aktuális kormány, úgy tűnik a lényeg az, hogy szép egyenruhájuk legyen a TV-ben nyilatkozó katasztrófavédelmiseknek, miközben ha vízügyi dolgozót, vezetőt mutatnak az majdhogynem toprongyos. 

19:36 Naná hogy megint esik az eső. Reggel az éjszakai eső után kisütött a nap, mindjárt megvidámodtam, felpattantam a robogóra és megvettem a csavarokat az árbocveretek felszereléséhez, mert már azon spekulálok, miközben a maradék blokkokat csiszolgatom és dobozolom  gépiesen.

Miután ma van a költészet napja, ezzel a Kaláka által megzenésített József Attila verssel indulunk. http://videoversek.network.hu/video/edit_videoi/jozsef_attila__tudod_hogy_nincs_bocsanat__kalaka Ha figyelmesen olvassátok a verset, egy versszak kimaradt a zenéből, talán a költő tisztelete okán.

Majdnem megvagyok. Minden összeragasztva, beleértve Kormi cicát, "aki" kéz és láb alatt van folyamatosan, se büdös, se  gépzaj, se hegesztőívfény nem izgatja, ha éppen úgy dönt, hogy simogattatni akarja magát. Némi finomcsiszolása van hátra az utolsó daraboknak,  szóval szó szerint az utolsó simítások, aztán valami szállítható csomagba való expediálás, hogy le tudjam vinni Sopronba a fatelítőbe. A következő munkafázis a télen gyártott árbocveretek felszerelése, fejben már azon vagyok.

Informatikai szakértőkhöz egy kérdés. Szert tettem egy használt, de kiváló netbookra.Tulajdonképpen J kapta tőlem ajándékba, hogy ne kelljen mindig engem kitúrnia a PC-ből. Többedik cél, hogy legyen a hajón 12V DC-ről működő mobilnet&wifi képes eszköz, amin rendesen írni lehet. További mai beszerzés egy "raktárkisöprés" akciós Samsung Galaxy P3110 tablet, ennyi eszközzel gondolom megvalósítani az internethasználatot és a navigáció támogatását. Szóval a kérdés. Van egy irányított karakterisztikájú antennám, mely egy TP-LINK TL-WN722N USB adapteren keresztül csatlakozik jelenleg a PC-hez, amin most is írok.(A kapcsolatom a közeli Syntexker WiFi-jéről üzemel így, ahogy  már írtam, a korábban Tmobile méregdrága mobilszolgáltatásánál egy nagyságrenddel jobb minőségben, pedig vagy 100m-re vagyok tőlük, közben tereptárgyakkal, azt is írja ki a jelerőségre, hogy "Rossz", milyen lenne, ha jó lenne..) Ezt a TP-LINK  eszközt egy CD-vel lehet feltelepíteni a PC-re , de a Juditka Netbookjában nincs CD meghajtó. A neten látok letöltéseket ehhez, de nem merek belevágni, hátha összeakad valami. Ki tud tanácsot adni, hogy tehetem a netbookot erről az antennáról ezzel az eszközzel való használatra alkalmassá? Aztán ha ez megvan, ugyanezt a tablettel.

Ha már költészet napja, miközben e sorokat írom a TV-híradóban éppen Lázár János ecseteli a rezsicsökkentés szépségeit. Jut róla eszembe. https://www.youtube.com/watch?v=AagQes8Q6zY

Na ezt figyeljétek! Első autóm egy Renault 4-es volt. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Renault_4  ,  amúgy ez az autó volt amit életemben a legjobban szerettem. Használtan vettem valamikor 1972-ben és kellett némi javítást eszközölnöm a karosszérián, ahol kirohadt a sárvédő és a doblemez. Ehhez kieszeltem, hogy valamivel ragasztani fogom, mert semmiféle olyan eszközöm nem volt amivel vékony lemezt hegeszteni lehet. Ismerős ismerőse révén eljutottam a valahavolt Műanyagipari Kutatóintézet Soroksári úti telepére, ahol kaptam egy kilós fémdoboz epoxi gyantát a hozzá való edzővel. Ezzel és némi üvegszövettel sikeresen abszolváltam a karosszériajavítást, majd a maradék, mintegy 80 dekányi gyantát az edzővel leraktam a pincébe. Azóta négyszer költöztem és az egydecis laborüvegben lévő edző valahogy elkallódott, a gyanta meg  parafinszerűen  bekötött a dobozba, egészen úgy nézett ki mint amiből a gyertyát öntik. De még ide a hajóra is kihoztam, hogy egyszer tán még jó lesz valamire. Mondom 40 év!! Nyáron felhívtam az Alvinplasztos Molnár Józsefet, hogy ezzel a bekötött gyantával lehet e valamit kezdeni, vagy jól gondolom, hogy alighanem kuka, illetve rosszabb, veszélyes hulladék. Azt mondta "...nem biztos..meg kéne kicsit melegíteni óvatosan..." Na kitettem a napra, ott állt a decken hónapokat, jött az ősz, majd a tél és tegnap beraktam  azok közé a gyanták közé amiket egy vödörben a robogó csomagtartóra felpakolva kivittem a Molnárhoz sza/g/k/érteni. Gondoltam ha nyáron egyáltalán meg is folyósodott a napon, mostanra biztos bekötött megint. DE NEM! Rendes folyékony epoxi volt, a szélestudású vegyésznek a történetet, az eredetet, az elveszett edző mennyiségét és víztiszta küllemét elmesélve pontosan beazonosította, hogy ez az annakidején népszerű Tipox400-as gyanta, kiszámolta most milyen edzőt kell tőle vegyek hozzá és milyen arányban keverjem és tegnap amit összeragasztottam vele az mára betonkeményre összeragadt! 

Ma naná hogy megint esett az eső, de azért már mutogatja magát a tavasz, két eső közt megjárattuk az új kerekekkel  a bringautánfutót a Tescoig és vissza, tejért, ásványvízért, meg ilyesmik, kifejezetten kellemes volt a napsütésben kerekezni, bár ez a folyamatos  köhögés mindkettőnk erejét megnegyedelte ( négyezetötszázat hagytam a patikában ). Amúgy már minden blokk ki van szabva, az utolsó három kivételével  a maradék ragasztva, összeszorítózva bent köt a melegítődobozban, holnap kész vagyok velük ha csak nem történik valami, már hinni se merek benne, hogy végre túlleszek rajta.

Csak hogy láttassam, mire képes valaki aki szereti a munkáját, egy teljesen lepukkant gumicsónak sok sebből vérző műanyag aljából  ezt készített a Feri nemrég. Ilyen volt, ilyen lett.

18:50 Valamelyik korábbi impertinens kommentelő a szememre hányta, hogy quasi soha nem ismerem be a hibámat, álljon itt egy ellenpélda! Tegnap eléggé becsmérlően szóltam a bicikliboltosról ( http://webshop.fulopkerekpar.hu/) hogy nem megfelelő belsőt adott el nekem, ezért ma odamentem, hogy kicseréljem, de azt mondták, hogy ez bizony bele való, a 12"-os külsőbe 12,5"-os belső való. Én kifejeztem kétkedésemet, mire a boltos fiú közölte, hogy ez "szakszerviz", mire én kétségtelenül pikírten jegyeztem meg, hogy én is azt hittem. Na ebből lett sértődés, mire én közöltem, hogy akkor mutassa meg, hogy fér bele, ő meg közölte, hogy akkor 700 egy szerelés, mire én, hogy semmi gond, ki fogom fizetni, szóval kis szóváltás alakult. És a szerelő seperc alatt összerakta a kereket a belsővel és akárhogy is néztem (elkértem kézbe, mert annyira nem hittem) mielőtt berakta volna a mélyágyba a külső "kívülső" szélét (miközben a pultos elég kurtán szólított fel, hogy távozzak a műhelyszektorból) nem találtam gyűrődést, minekutána kénytelen voltam elnézést kérni, de megtettem kétszer is, mert ha valaki hibázik és ráadásul még a pofája is nagy,  akkor ezt muszáj. Nem mentség, de annyiszor fordult már elő, hogy ilyen mechanikus, gépész, manuális dolgokban igazam volt az ellenvéleményen lévőkkel szemben, hogy nagyon hozzászoktam a dologhoz. Nem árt néha pofára esni, határozottan beszabályozza az egot. (semmire sem vágyom jobban, mint hogy a kormány hibáit részletesen taglaló korábbi megjegyzéseimet is cáfolja valaki, de az persze nem cáfolat, hogy én mekkora hülye vagyok, hogy nem hiszek az orbániában, mert aki okos az hisz, slussz-passz)

Aztán kirobogóztam Budaörsre az Alvinplasthoz, ahol a különlegesen készséges Molnár úr (miközben remek vegyésztörténeteket mesélt, még káliumcianid is volt benne) , beazonosította azokat az epoxigyantáimat, amik a történelem folyamán halmozódtak fel nálam és adott hozzájuk edzőt, hogy ragaszthassam a blokkokat tovább.

Van az úgy, hogy nem gördülnek a dolgok. Most is ez van. Naná, hogy nincs epoxiragasztó, naná, hogy eltört a bicikliutánfutó kereke, naná, hogy az új hibás volt, naná, hogy miután elhatároztam, hogy beruházok sokkal erősebb küllős, felfújható kerekekre, a város ellenkező végein kaptam kereket és gumit, naná, hogy amikor félnapi városbanrobogóvalcirkulálás után nekiláttam összerakni a cuccot, kiderült, hogy az átokfajzat boltos a Laky Adolf utcában a 12"-os külsőkhöz 12,5"-os belsőket adott el nekem, holnap vihetem vissza! Azt hiszem becsapok egy felest. ... vagy kettőt.

A jó hír az, hogy J gyógyul, a rossz, hogy most én kezdek köhögni, tüsszögni. Viszont az állatállomány rendületlenül fejlődik, mindhárom kismacsek ( Munkanevük  Húsvétvasárnapi Zénó, Ubul és Gerzson)  immáron villogtatja összes a szemeit és körmeit meresztve tiltakozik amikor kiszedem őket a dobozból, ahol a napot szopással és egymásba bújva alvással töltik, viszont az időnkénti kézbevétel fontos, hogy megszokják az emberközelséget és ne utólag kelljen őket majd a gazdiknak megszelidíteni. Az is biztos, hogy zajra is immúnisak lesznek, már az anyjuk hasában megszokták, itt a lakatosműhelyben ahol  fogantak és kifejlődtek, úgy "húzzák a lóbőrt" a nagy hidraulikus prés tövében ami olyan 80-90 dB közt sivít alapban és amikor lezuhan a vas-kos, akkor erre még rájön 10-15, mintha puhapihe párnán pihennének a zöld erdőben..

Zénó

Ubul

Gerzson

Valamikor a 60-as években a Vegyterv KISz szervezet sok autóbusz kirándulást rendezett  különféle helyeire az országnak. Így ismertük meg belülről Pécset, Szegedet, Sopront, Esztergomot, meg mellékesen az ellenkezőnemű kollégák egymást.  A buszon menet közben viccmesélés volt. Én amúgy minden viccet azonnal elfelejtek, de  ma eszembe jutott az egyik:

Rákosi Mátyás országjárás közben lát egy kisgyereket aki macskakölyköket rakosgat:

-Ez tomeneista, ez tomenista, ez tomenista, ez nem tomenista, ez tomenista...

Szóval  egy kivételével mind kommunista. Rákosi megdicséri a gyereket és ad neki 10 Ft-ot. Visszafelé pár nap múlva megint odamegy a gyerekhez, aki megint a macskákat szortírozza.

- Ez nem tomenista, ez nem tomenista...és így tovább.

-Hát te gyerek, hogy lehet, hogy egy se kommunista, pedig a múltkor szinte mind az volt?

- Hát azóta kinyílt a szemük.

Szóval a három macskakölyökből egy még kommunista, a másik kettő meg csak félig az, mert az egyik szemük már kinyílt.

Köszönöm a névnapi jókívánságokat, igazán jólesnek, igaz, június 25-én tartom a névnapom, de sebaj, elteszem akkorra!

Kénytelen voltam gyújtóst aprítani... azért ez gyalázat, áprilisban fűteni kell. Amikor behordtuk az előző készlet tűzifát azt mondtam, "na ez biztos kitart a szezon végéig". Hát tévedtem. Most nagyjából egy heti anyagot megint összekészítettem, de ha ez is kevés lesz nagyon csúnyát mondok az időjárásra!

Ma és holnap egy kicsit lazább a munkatempóm, egyrészt kutya fáradt vagyok, másrészt nem akarok másba kezdeni mielőtt a blokkokat befejezem, de ehhez kell beszereznem epoxi ragasztógyantát, az meg hétfő előtt nem megy.