Sokminent akarnék leírni, igazából kiírni magamból. Ez a napló időnként olyan mint az a bizonyos mitológiai kőodú, ahova mindenki bekiabálhatta a bajait, ettől megkönnyebbült. Elkezdem a krónikát aztán ha marad kedvem a végére akkor kiabálok. Mára virradó éjjel tetőzött itt a Duna. A Kvassay zsilip külső oldalán ez a kép fogadott.
Ez alatt a tábla alatt (úgy 5-6 m-re) kell várakozni a zsilipeléshez befelé a partfal mellett.
Balra az erőmű, jobbra tőle a zsilipkapuk. Jól látszik, hogy még egy bő méter vízszint emelkedést is elbírna. Értették a dolgukat azok a mérnökök akik kitalálták, hja, akkor még nem szóltak bele a dolgukba a méregzöldek.
A zsilipben bent már alacsony a vízszint.
A "mi" oldalunkon még egy sor, kizárólag árvízkor használatos acélszerkezet gátolja a csurgalékvíz folyást a Kisdunába. Ahogy elnézem, a zsilipkapukkal együtt nem egy mai konstrukció, szegecselést nem használnak kb 60 éve, úgy tűnik ezt is jól megcsinálták az azóta elporladt öregek, hála érte. Nekem még tanítottak a technikumban szegecskötés méretezést, valami kazánformula is rémlik mint címszó, de egyikre se volt szükségem soha életemben.
Kibringázva a Lágymányosi híd tövébe a néhány órája tetőző árvíz pont kilincsmagasságig öblögeti a hajdani hajósszállást. Ha lett volna ladikjuk ki-be járni, akár itt is maradhattak volna a hajléktalanok az emeleten. Ez a ház olyan jól van megépítve (ezt se a könnyűszerkezetes korszakban építették, alighanem a 30-as évek terméke), hogy kibírt már néhány árvizet, most se fog összedőlni.
Hát nem kell aggódni ilyesmi még pár napig nem fenyeget.
A földgépesek kapuját se nagyon kell mostanság őrizni.
Ez a töltéskapu gátolja (mennyire passzol most ide ez a szó) meg hogy kiszaladjon a Duna a Weiss Manfréd útra.
A kép amúgy békés, pipacsok (amapolák) virítanak a vízparton.
Csakhogy ez a "vízpart" kicsit odébb van az igazitól, a hidászoknak az a bárkája a hátérben a partfal mellé van kikötve. És ha kicsit arrébb tekint az ember, látszik, hogy a folyó egyáltalán nem "békés", rohan a víz, a hídépítők tutaja komoly orrhullámokat túr, ahogy egyhelyben kikötve áll.
Viszont attól nem kell tartaniuk, hogy a lakóhajójukba besurran valami parton járó tolvaj.
Nehezen haladok a decken a munkákkal. Soron van a gunwale szegélyléc javítása, de szinte minden nap esik az eső valamennyit. Szóval elég macerás. És vannak komolyabb bajok is. Pl nem sokkal a vízretétel után valami őrült motorcsónakos nagy hullámokat csinált. Akkoriban még nem volt tapasztalatom mennyi és mekkora puffereket kell kirakni, így nekikoccantunk a mellettünk álló Adony vontatónak. Akkor a sérülést jelentéktelennek véltem, kis Sikaflexszel kikentem a fa sérülését. Na most, amikor tüzetesen átvizsgáltam a szegélyt meglepve tapasztaltam, hogy a kis repedés milyen komoly rothadást okozott, egy bő fél méteren cserélnem kellett a fát.
Ha összecsiszolom és egybe lazúrozom a régit az újjal, akkor a színeltérés se lesz talán ennyire szembeszökő. Csak ez az állandó esőveszély múlna már el, mert így nem lehet zavartalanul ragasztgatni, csiszolni festeni odakint. Most is hatalmas zivatar volt, nekem mennem kellett volna robogóval, de jó hogy nem vágtam neki. Amúgyse vagyok megelégedve a világ folyásával. Kislányom péntek óta kórházban fekszik. Hónapok óta kínlódik hasi panaszokkal és a magyar együttműködés prémiumkategóriás egészségügye MINDEN elkövethető hibát elkövetett a gyógyulása megakadályozása érdekében. Most éppen egy laborleletért kellett volna mennem a Megyeri útra és bevinni a kórházba, mert képtelenek elküldeni Emailen a helyes címre, többszöri telefonálás után se. A János kórházban az infúziús antibiotikum kúrát hétvégén a nővér megszakította, mert kifogyott az infúzió (ez azért veszélyes, mert ha lecsökken az antibiotikumszint akkor elszaporodnak a rezisztens bacik és utána már hiába adják, nem ér sz@rt se), amikor családi kapcsolatok révén sikerült szerezni és bevinni infúziót, addigra másik nővér volt ott, aki közölte, hogy nem is kellett volna hozni, van a raktárban egy csomó, csak oda kell érte menni. Nem ehet tejes étel, de joghurtot adnak neki vacsorára. Sok baj érheti az embert, de a legrosszabb amikor a gyerekét éri a baj.
Utálom amikor itt a Kisdunán 15km/óra a sebességkorlátozás, de a rendőrmotoros úgy száguld el mellettünk, hogy a hullámok miatt kapaszkodni kell. A minap amikor láttam, hogy a zsilip felé mennek, kibicikliztem utánuk, hogy most aztán ott jól megmondom nekik a magamét, de menet közben lehiggadtam.... minek. Tahókkal nem érdemes kikezdeni, "cédulám lesz náluk", amelyik csak teheti belémköt majd a vízen és sajnos ők az erősebbek, a "szolgálunk és védünk" csak süket duma.
Utálom, hogy a Postán két ablakhoz állunk egy sorba, de MINDIG van valaki aki megpróbál előremenni, mert azt feltételezi, hogy két sor van, csak rajta kívül mindenki olyan hülye, hogy sorbaáll, a másik ablak előtt amikor az egyiknél épp most végzett valaki. Se szeri, se száma az eseteknek amikor a mindennapok bebizonyítják, hogy a világ amiben élünk rossz, a módszerek hibásak, az eredmény csapnivaló. Akár reményt is nyújthatna a tapasztalat, hogy ha nagy a baj, az emberek képesek tisztességesen viselkedni. Ezrek dolgoznak a gátakon önkéntesen. A március 15.-i hóviharban az országúton rekedteket a környék lakossága étellel itallal segítette, miközben a hivatalos katasztrófavédelem alaposan leszerepelt, hiába próbálták később a semmit valamivé tupírozni. Mindazonáltal nagyjából a sz@r lett a mérce. Igénytelenség, hozzánemértés minden vonalon. Én csak úgy hívom "byalexjelenség". A demokrácia, legalábbis nálunk a hülyék diktatúráját jelenti. Valamikor régen olvastam a "Zendülés a Caine hadihajón" címú könyvet. Valamelyik szereplő mond valami ilyesmit a másiknak: "Azt hiszed hogy ha holnaptól a cipőpucolók uralkodnának az országban akkor azt hinnék, hogy ők most nagyon meg lettek tisztelve? Fenét. Azt mondanák, hogy mekkora disznóság, hogy eddig nem így volt!" Attól tartok nálunk megvalósult a dolog. Hogy Wágner Lacinak is legyen mi bosszankodnia, hallgatom a TV híradóban, hogy az árvízi védekezést a miniszterelnök "személyesen irányítja". Én meg úgy gondolom ha ez így van akkor ez nagy baj. Az árvíz ellen való védekezés egy (sőt, több) szakma amihez nem értenek elfuserált jogászok. Tehát ha ez igaz akkor már rég el kellett volna mindet mosnia a Dunának. Az, hogy ez nem így történt az azt jelenti, hogy szakemberek védekeznek, a híradások meg közönséges propagandafilmek, kampány közpénzen. Tévedés ne essék egy ország miniszterelnökének tudnia kell róla, hogy mi van az árvízzel. De hogy ő mondja meg ki mit csináljon az hazugság, hogy ezt kommunikálják azért, hogy erősítsék a gondolkodásra lusta többség agyában a hős vezér képét az meg goebbelsizmus.
