Még tegnap amikor leállítottam a motort, azon tűzforrón kiszedtem az adagolót, mert erős volt a gyanúm, hogy valamit rosszul állítottam be. Reggel felgumiztam a robogó csomagtartójára és kivittem a Kiss Gyula műhelyébe a Soroksárira.
- Gyula hova tegyem?
-Ide ne! ( a szentélyben voltunk ahol precíz dolgok zajlanak)
-Itt kint jó?
-Hüm...
-Mutasd meg hol az a jel amihez állítani kell a ricnis hüvelyt, mert valami nem stimmel! Hol a francba van a jelzés, mert azt hittem látom, de nem működik a dolog.
- Ott van az...
-Mutasd már meg mert én már mindent jelzésnek nézek.
Gyula sarkonfordul és kimegy a helységből.
-Ne hagyj itt!
- Mért félsz egyedül?
Visszajön, nem magyaráz, de látom, hogy csak szemüvegért ment. Ránéz, mutatja a parányi pontozóval bevert jelet.
-Ott.
-És ehhez állítsam a gyűrű vájatát?
Nem válaszol, csak levesz egy 17-es kulcsot, fordít a tengelyen és lerakja elém.
-Vaze én a hüvely mélyedését raktam a jelhez!
-Az nem érdekes, ott a tengelyen a bemarás, annak kell a jelnél lenni, ennyi.
-És a hüvely bemarása itt belül?
-Az semmi, mindegy hol van. Bedugod, persze amikor az egyes dugattyú 25 fokkal van a felső holtpont előtt és kész.
És tényleg. Hazahoztam, odaraktam ahol a jelzés van, bedugtam a helyére, minden csövet a helyére raktam, légtelenítettem az alacsony nyomású gázolajvezetékeket ( a magas nyomást sose kellett), aztán beindítottam, 15-20 másodperc önindítózás után elkapta és működik ahogy kell. Némi világosszürke füstölés van a kipufogóból, de hát ki kell égnie a szerelés közben bekerült olajoknak. Járattam amíg elérte az üzemi hőmérsékletet, terheltem a kikötött hajónál előrébe, hátrába, húzta a köteleket rendesen. Addig nem megyek ki a Nagydunára amíg legalább 8 üzemóra nem lesz benne a motorban mindenféle meghibásodás nélkül. Ez azt jelenti, hogy holnap lemegyünk Ráckevére, megnézzük a Mihalik Peti épülő hajóját, aztán visszajövünk és folytatjuk ahol abbamaradt a motorhiba miatt a túra.
Bejegyzés a gépnaplóba:Hengerfejtömítés és olajcsere, valamint szelephézag állítás 66,9 üzemóránál.
-