Csak hajnaltájt lehet ütőképesen dolgozni a hajóorrban. a későbbi hőség miatt. Amúgy nem panaszkodom, olyan 42-43 fokig bírom, aztán máshol, másba kezdek. Annakidején tengerész koromban is jól bírtam a trópust, mondjuk rettenet mennyiségű vizet megiszok, izzadok mint a ló, de más bajom nincs, nem úgy mint szegény "J" aki elég nehezen viseli a meleget. Nagyjából kialakult a műhely.
Persze még millió itt a teendő, mert pl. ha majd ugrál a hajó a hullámokon biztos leesnek dolgok, tehát kellenek majd valamiféle zéfesztelő madzagok, lécek, de végre lehet dolgozni, mert megtalálom a szerszámokat. Amíg a hajón mindenütt műhely volt, egyszerű volt a dolog, mert mondjuk a villáskulcsok a konyha jobb első-, fogók, nyelesszerszámok a második fiókban és igy tovább. De hogy beköltöztünk, a konyha felvette funkcióját, "J" elfoglalt minden ottani helyet, én meg azóta semmit se találtam. Na ennek 95%-ban vége. Neki is kezdtem a "valódi" munkának, ma beraktam az irányváltót a helyére (csak úgy lekapkodtam a megfelelő szerszámokat hozzá a falról), ami, miután az összes fedelet újratömítettem a szarházi digók után, immáron többhónapos tesztet követően se ereszt sehol. Megvettem és hazaszállítottam a motor starter/horgonycsőrlő akkutelepet. A motorhoz egy 90Ah-s aksi untig elég lett volna, de a horgonycsőrlőhöz több kell, vettem két 70 Ah-s karbantartásmentes akkut, bízom benne, hogy párhuzamosan kötve elég lesz. A pénztárcámnak mindenesetre bőven elég volt..:-(
A Merci motoron a résolaj elvezetés gumicsövei, még autómotor korából meglehetősen elaggottak voltak, a próbaindításkor tapasztalt gázolajszivárgást is az egyikükön nagy nehezen fellelt repedés okozta, ki kell cseréljem. A Dobozi utcában az Orczy tér mögött van egy gumibolt, elbicikliztem délben (mikor máskor, ugye dől a rádióból, hogy a hőgutaveszély miatt az öregek tartózkodjanak minden erőfeszítéstől és csak henyéljenek az árnyékban, folyadékot vedelve) és vettem új csöveket. Csepelről oda-vissza alig több mint egy óra volt és még el se fáradtam, sőt a menetszél kifejezetten kellemes volt. Visszajőve mértem a vérnyomásom, 136/87, pulzus 96, leves után 125/74 pulzus 82, nem rossz egy öreg embertől. Merthogy holnap délután 3 órakor lesz 65 éve, hogy a világra jöttem. Amúgy öt éve el kellett kezdenem vérnyomáscsökkentőt szedni, de a hajóépítés annyira meggyógyított, hogy harmadik hónapja nem szedek semmit.
Az irányváltó berakása előtt fellazítottam a csavartengely tömszelencét, kézzel forgatva semmi vízfolyás, a zsírral feltöltött tönkcső a zsinóros tömszelencével úgy tűnik működik. Elgondolkoztam a tömszelence flansnijának leszorító anyáin, annakidején semmiféle biztosítást nem gondoltam szükségesnek, most ezt átértékeltem, hajón semmit nem szabad félválról venni, ennél csak a repülés a veszélyesebb, a négy anyára hegesztettem csődarabokat körben kifurkálva és ha beállítottam őket, dróttal, amolyan quasi koronás anyaként fogom őket lebiztosítani. Most csak egy órás pluszmunka, de ha mondjuk lerázódnak és kijön az egész a helyéről, akár el is sűlyedhetünk, de legalábbis nagy kalamajka. Szóval lépésről lépésre, és csak dolgozzon a szürkeállomány! Jövő héten, ha addigra végzek az akkukeretek elkészítésével és beszerelésével, a kipufogó összerakással és a motor levegőellátásának végleges megoldásával, akár be is indulhat a "főgép". Izgalmas.
