Eltüntettem a térképasztalról az iszonyatos sok oda nem való holmit, merthogy idáig amolyan műszerészasztalként funkcionált. Ide telepítettem a notbukkot. (ezt most megmagyarítottam, végül is az "echtemagyar" notesz is így született) Mondom megnézem a Kékszalagot. Hát csak szines szőnyegminta jön az aktuális online adás helyett. Akárcsak tavaly, most is összesz@rta magát a technika. A híradásokból látom, hogy katamarán nyert. Én, tekintettel a gyenge szélre ezt vártam. Viszont ha erősszeles futam lett volna szerintem nem kéttörzsű nyert volna. (ha meg viharos akkor pláne nem) Olyan érzésem van, hogy a balatoni rövid, "ütős" hullámokon a két úszótest ha különböző hullámok közé kerül nem lesz olyan gyors, mint az egytörzsű siklóhajók. Azt meg, hogy tartósan egy testen ússzon a hajó és a másik a levegőben legyen végig, nehezen tudom elképzelni, bár az igazság, hogy soha nem ültem katamaránban, tehát nem értek semmit hozzá, szóval csak okoskodok. Persze az igazság majd akkor derül majd ki, hamegeszik a pudingot. Na folytatom a rendezkedést.

8:27. Most látom, hogy nem megadta magát az adás, hanem csak péntek estig működött. Hja a középmezőny nem érdekel senkit. Valóban így van??? Pedig itt, sőt a végén vannak az igazi versenyzők! Aki egy Balaton 18-assal végigkűzdi a távot az ellenfeleivel, azt legalább akkora teljesítménynek tartom, mint elácsorogni egy rohanógép trapézán 15 órát. Persze ezekre a szponzorok már nem figyelnek és ők az igazán fontosak. Vagy tán nem így van?

Leszált az est, kilenc óra, mára vége a munkának. Csúf kötelességemnek teszek eleget ma és holnap (már a héten többször is belekaptam), a hajó helyén a parton próbálok meg rendet teremteni és eltüntetni a nyomokat. A hőségben szemetet égetek, mert nincs az a kuka amibe beférne a rengeteg éghető maradék. Aztán pihenésképpen nekiálltam a régi sárkányrepülő hasonfekvő hevederzetemből kitermelni a menthető alkatrészeket. Boldogult anyám lakásának kipakolásakor bukkantam rá a ruhásszekrény mélyén. Nagyon alaposan megcsináltam annakidején (na ja az életem függött rajta a szó legszorosabb értelmében), gond kifejteni a varrásokat, amiket még ragasztással is rögzítettem, miután a szükséges  öltésszám legalább tizszeresével, az akkor kapható legerősebb Devlon cérnával megvarrtam géppel és kézzel. Még az autó biztonsági hevedert se tartottam elégnek, a fő felfüggesztés MIG 21-es vadászgép fékezőernyő hevederéből készült. Utóljára még magamra vettem és "repültem" egyet a cockpitban az árbocra függesztve. Hát a repülésnek örökre vége. A hangtalan suhanás Hármashatárhegyen, vagy Óbuda felett, az irigykedő, nyakukat felfelé tekergető kirándulók pillantásaitól kisérve. Amúgy se lehetne már használni, mert a hőskornak vége, amikor mindenki maga gányolta a felszerelését, ma már csak bevizsgált, minősített eszközökkel szabad röpködni. Néha iszonyúan hiányzik...