Kicsit ujjungok. Muszáj megörökítsem az érzést a naplóban. Csodálatos minden reggel az ébredés a hajón. A nap szikrázik a vizen és visszatükröződő sugaraival a tükör (nemhajósoknak, merthogy egyre többen ilyenek is olvassák ezt a blogot, a hajó farán a hossztengelyre merőleges nagyjából sík hajóoldal)testablakán keresztül simogatja az arcomat, lehunyt szemhéjaimon keresztül vibrálva finoman ébreszt: "Tengerész, újabb csodás nap kezdődik, felkelni!" Kimászok a "rongyok" közűl, a deckre lépve magamba szívom a víz illatát, nézem az ébredező természetet, még csak egy koránkelő kácsamadár pedálozik a közelben, a víz tükörsima, a város zaja tompán hallatszik el idáig, ahogy szegény emberek sietnek dolgukra, nyomva a gázpedált a még száguldva autózható Kvassay hídon át. Élvezem ezt a mámorító érzést ami egyszerűen megunhatatlan, és (aki akarja vegye hencegésnek), kizárólag magamnak, a hatéves kitartásomnak, kemény munkámnak köszönhetem. Ráadásul úgy jutottam el idáig, hogy senkinek nem "tettem keresztbe", a boldogságomat nem más hátrányba hozásával, megkárosításával, "kizsákmányolásával" értem el. Talán nem véletlen, hogy annyi kedves szurkolója lett az évek során ennek a projektnek (pl tegnap délután is beugrott "P" megmutatni a tegnap született hármas fiúikrei fényképét, egy"csapásra" egy komplett Soling, vagy Dragonlegénység) . Aztán további dolgos, alkotó nap következik, amitől a magamfajta munkabuzeránsnak a nyála csordulna ki, ha nem velem történne mindez.
Csütörtök.
2010.07.08. 07:01 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.