Ma főleg Kata lányomat oktattam falat csempézni. A padlócsempézést, beleértve a szegély beszabását és a fugázást gyönyörűen megcsinálta, a szobákat és az előszobát tapétátlanítás után olyan szépen leglettelte és csiszolta, hogy bármelyik szobafestő megirigyelhetné. A falakat egyszinű világos sárgára festette, az egész lakás  napsugaras lett tőle, igazi vidám otthon, ha majd véglegesen berendezkedik, talán bennem is csillapodni fog az a mélyen fészkelő szomorúság, ami, valahányszor odamegyek, erőt vesz rajtam, hogy az anyám aki mindíg amikor hallotta, hogy nyitom a kaput, elémtipegett az ajtóba, és innen vittem az utolsó útjára. Szóval büszke vagyok a lányomra, de nagyon. A bemutató után megebédeltünk a kínainál, aztán ő újonnan szerzett tudományát gyakorolta a fürdőszobafalon, én visszabringáztam a hajóra. "F"-el a gumicsónakok atyjával elautóztunk a gumis haverjához, ahonnan hat jó vastag "ballonos" lefutott külsőt hoztunk, most további puffereket gyártok, hogy a néha meglehetősen vadul közlekedő motorcsónakosok hullámai biztosan ne verjék oda a hajómat a mellete lévő Adonyhoz, amire kötve vagyok. A két spring (amit korábban is eszembe juthatott volna kitenni) amúgy remekül működik, ma a hétórási zsilipből egy délceg tökös magyar fiú nem törődva a 15 km/órás korlátozással, a szarládájától tellő legnagyobb sebességgel jött kifelé, jó nagy farhullámokat keltve (ez is érdekes, ha jó építésű a hajó akár ha nagy sebességgel is halad, nem okoz akkora hullámverést, mint amikor újgazdag rárak egy barom nagy motort a nem hozzávaló hajójára), kipenderültem a cockpitból nézve mi lesz, de némi puffercsikorgás és kötélnyekegéstől eltekintve minden a legnagyobb rendben zajlott. Bár működik a zsilip, az Adony a kotróval és uszályaival egyelőre marad, valami munkájuk lesz tán a környéken, nem mennek vissza Újpestre, ami nekem tiszta haszon, jobb mint egy stég. Ahogy a róka mondta a Kishercegnek, "semmi se lehet  tökéletes", estéinket a nyavajás szunyogok keserítik, minden évben voltak, de ennyi még soha, egyrészt a sok eső, másrészt gondolom nincs pénz irtani, esténként a békés meghitt cockpitban ücsörgést, cocktail szopogatást korai ágybabújás váltotta fel, mert a hálókabint beszunyoghálóztuk, sőt "J" akit különösen zabálnak a dögök még plusz moszkítóháló alatt alszik, én szétkenem őket, persze azért vakaródzok is, mert néha egy egy találat becsúszik, de valami miatt engem hálistennek nem szeretnek, mindazonáltal az esti autógumifurkálást kénytelen voltam abbahagyni, mert szemem-szám telement velük.

Most, hogy végleg kiköltöztem a hajóra és elmaradt a mindennapos utazás, minden egyszerűbb, a munkanap meghosszabbodott, bár ugyanakkor lazítottam a munkatempón, mert azt amit a vízretétel előtti hetekben műveltem hosszú távon nem lehet csinálni, ez a munka elsősorban élvezet, alkotás, nem vesszőfutás. Ma is faggatott a csepregi Gyuri a motorcsónakszervizes, mikor megy már végre a hajó le-fel a Dunán, mert ő már izgatott. Érdekes én egyáltalában nem. Hamarosan eljön annak az ideje is, de csak sorjában! A lassan hat éve tartó hajóépítés egy következetesen végigvitt, bár korántsem minden részletében megtervezett, "kőbevésett", ütemtervben rögzített, inkább a magam belső késztetéseinek megfelelő, nap-mint-nap mérlegre tett cselekvéssorozat volt mindezidáig. Ezen a továbbiakban se fogok változtatni, bármekkora is a csábítás a mielőbbi "Indítsuk már be a motort!!" irányába. Ha a mindenféleképpen elvégzendő, és a későbbi, tényleges  hajózást esetleg megnehezítő dolgokat nem számolom fel, azok csak súlyosbítani fogják a próbaüzem során amúgy is nagy valószinűséggel óhatatlanul felmerülő egyéb problémákat. Tehát a feladat: írtani a már most látszó problémákat!

Nézem a blog statisztikáját, a vízretételkor háromszáz fölé szökött napi olvasói létszám visszaállt a szokásos 150 körülire, ez már sok hónapja tartósan így megy, hja minden csoda három napig tart, most se tartott egy hétnél tovább. Nem lehetek elégedetlen. Amit én csinálok (ha nagyon szerénytelen vagyok) mondjuk rá, "rétegirodalom". Se szex, se erőszak, se politika, se mások csepülése (na jó egy kicsit a tudatlanok, meg az ökofundamentalisták), se kötekedés  nincs benne, mitől lenne népszerűbb? A munka és a dolgozó aki elmeséli. Ennyi. Ilyen kevés. (Vagy ilyen sok.)