No elgereblyéztem a hajó helyét. Minden szemét eltüzelve, vasak elhordva, tüzifa elrakva. A 8db hatalmas "U" gerendával, amiket kölcsön kaptam a Vízügytől, nem nagyon bírtam, három van keresztben, ahogy a képen látszik, ezeket mégcsak valahogy egymás mellé pajszeroltam, de a többi öt, amin fekszenek benyomódott a földbe az öt év és a hajó egyre növekvő súlya alatt, na azokat csak daruval lehet kiemelni. Visszaemlékeztem, hogy az összes ilyet eladták a hozzájuk tartozó pontonelemekkel a Fejes Karcsinak Balatonfűzfőre. Hívtam a Karcsit, hogy akkor ez is az övé lett azóta, ha kell vigye el, hálistennek én végeztem velük, itt a vége a parti hajóépítésnek. No ami a vizit illeti, bizony lassacskán lépegetek. Ez a berendezkedés a hajón való otthonteremtés egy lassú folyamat. Nem gondoltam volna mekkora egy kásahegy. Persze mindenki azt kérdezi, mikor indul meg végre a hajó. De. Ahhoz, hogy eljussak a motor üzembehelyezéséhez, előtte még mindenféle mást kell csináljak. Persze ezek apróságok, de előbb utóbb úgyis meg kellene csináljam őket. Két példa. A rettenetes hőség ugyan enyhült, ma kifejezetten hideg volt, de holnaptól visszatér a nyár. Mindezidáig hol ide, hol oda rakosgattuk a padlón álló nagy ventillátort, ami elviselhetőbbé teszi a hőséget a szalonban. Már az idegeimre ment, mert mindíg belebotlottam, felrúgtam, különösen az utóbbi napok intenzív cuccolása közepette. Ma megoldottam a mennyezetre függesztését, a lábat kidobtam. Ahogy hazahoztuk a balatoni cuccokat, egy csomó dolgot csak behajigáltunk a padládákba. Ezek alatt még vastagon állt a parti tartózkodás alatt beáramlott nyárfaszösz. Egyrészt a további elhelyezkedésnek, a hajó, nemcsak ideiglenes használatának, hanem végleges "belakásánbak" alapfeltéte a javak szortírozása és végleges deponálása, másrészt a takarítás nem tűr halasztást, a végén még kinőnek a nyárfacsemeték a cockpitban. Szóval remek lenne már le-fel jönni-menni a Kisdunán és a kormánynál pöffeszkedni, de az, hogy úszunk a koszban és rendetlenségben, még rövid távon is tarthatatlan. Azért biztató, hogy a szerszámok és anyagok mind előrevándoroltak a foxliba és úgy nagyjából elrendeztettek. Persze még rengeteg ott is a teendő, de már nem akadálya az ott végzendő, és a hajó elindulását célzó munkálatoknak a mérhetetlen rendetlenség okozta munkatérszűkösség.
Szerda.
2010.07.07. 22:58 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.