Hajónapló

Bepótolok néhány mulasztást képileg. Még parton volt a hajó, amikor felraktam a solar panelokat. Mondjuk a baloldaliak még nincsenek bekötve, de az is meglesz hamarosan. Sokat nem termelnek egyelőre, mert a nap többet van a felhők takarásában, mint nélküle, fene ezt a nyárnak nevezett izét, ma is hol csepergett az eső, hol kisütött, de csak annyira, hogy ne merjek gond nélkül foglalkozni a horgonycsőrlő telepítésével. Szóval solarok. A kapaszkodó mellett nem tudtam rendesen fúrni, mert a tokmány belecsiszolt a szép lakkozott fába. Sebaj, elővettem a 40 éves(!!) elsőgenerációs B&D fúrógépemet, azon kisebb tokmány van, pont elfért. Érdekes módon még fémházas a hajtómű mechanikája, mechanikus a fordulatszámváltó és hidegben nem merevedik meg a kábele, mert szilikonos. Nem véletlen, hogy kibírt ennyi évet, pedig, különösebben régebben, nem kíméltem. Ez volt az első gépem, még esztergáltam és köszörültem is vele, egy fondorlatos befogót készítve hozzá.

Csináltam néhány képet búcsúzva a balatoni birodalmamtól. Büszke voltam amikor jól sikerült felhúznom a tornác csavart oszlopát....

A ház mellett a Tengerész, a 25-ös jolle, aminek  én adtam azt a nevet, amiről aztán engem neveztek el.

"J" megkér, hogy fényképezzem még le utóljára a kedvenc dédelgetett virágát. Ő az.

Szóval rendezkedés. Ha megnézitek a néhány nappal ezelőtti állapotokat a szalonban, tán megértitek a pánikomat.

Azóta sokat javult a helyzet. Egyrészt már nincs "ekkora" rendetlenség, másrészt visszatértem a normális önmagamhoz (már ha normálisnak tekinthető a mániás hajóépítés). Azt nem mondom, hogy "látom az alagút végét", de ismét képes vagyok racionálisan tevékenykedni. Mintegy kívülről szemlélem napokkal előtti önmagamat és megállapítom, hogy ennyire még nem voltam magamon kívül egész eddigi életemben. Talán érthető. Szóval ma megcsináltam a horgonycsőrlő talpazatát, mert untam már, hogy állandóan valahol az útban hever a winch, meg aztán előbb utóbb csak kelleni fog! Ha már "vasaztam", átszabtam a lobogórúd befogását is, mert amikor felraktuk a főárbocot a bölcsőjébe a vége útban volt, az ünnepélyes lobogófelhúzáskor így még nem a végleges helyén volt. Mindent lefestettem alapozóval, úgy hagytam ott ma délután száradni és hazaugrottam"J"-hez, aki itthon süt főz, amíg a hajón rendberázódnak a dolgok, hogy ott is teljes konyhát vihessen. Megállapítom, hogy nélküle előbb utóbb éhenhalnék, ma reggel is nekiálltam szabni-varrni a vasakat a horgonycsőrlőtalpnak (ki kell emeljem a deckből, mert a felívelő klipper orr miatt csak így lesz meg a megfelelő átfogási szöge a horgonyláncnak a láncdión), és már csak akkor mentem reggelizni, amikor már erőtlenedtem az éhségtől. Ha nincs "J" hogy etessen, egyszerűen nem eszem, egyrészt mert elfelejtek, másrészt nincs kedvem vacakolni a kaja összerakásával, végül bevallom egyedül nem esik jól az étkezés. Hja így jár aki rászokik a feleségére!