Na megvan a hiba. Testzárlatos a behúzómágnes. Naná, hogy veri az olvadóbetétet. Kiszedtem, de nem tudom mit kezdjek vele, várom Kalocsáról a pótlást.
Deni kutya elfoglalta őrhelyét a hajón. 
Egyelőre nem felhőtlen a kapcsolatunk rettenetesen depressziós, a délutáni sétánál többször lefeküdt az autóm mellé, és pórázra is csak nehezen indult útnak, gyanítom az autószag a gazdáját idézte, de a második séta már nagyjából rendben működött póráz nélkül is, csak néha kellett rászóljak, hogy ne bohóckodjon már, hogy minden ajtó, autó, kapu elé leül, várva a gazdit. Egy darabig kerülgette a gumicsónakos Ferit is, hátha Balázzsá változik, de nem volt szerencséje. Felkutatott és megkergetett egy patkányt is a vízparton, ami egy időre kizökkentette a flegmaságból, de igazi áttörést a Balatonról hazahozott macskakaja konzerv hozott, amiből kettőt szemmel látható élvezettel befalt, azóta nyugodtan szemléli a vizet a deckről és nem akar állandóan nekiindulni a világnak, ami nagyon jó dolog, mert a délutáni próbálkozásaitól már kezdtem fáradni. Pillanatnyilag csorog a nyálam olyan illatok vannak, mert "J" főzi a holnapi zöldséges csirkefarhátját, lehet, hogy eleszem előle :-) ...
A Bagó ma a 11-es zsilippel elhajózott Harta felé. Ketten voltak rajta, meg vagy egy tucat horgászbot, "B" tervei szerint rettenetes pusztítást fog végrehajtani a halak közt. Mindenesetre ha 17-ére amikor "G" ("B" felesége) levisz kocsival, hogy visszahozzuk ketten a hajót nem lesz annyi hal a szákban, hogy degeszre zabáljuk magunkat ("J"-t is le akarom csábítani) nem segítek neki és hallgathatja egyedül 120 folyamkilométeren át a motorja zakatolását. :-)
Deni estére szó nélkül bevonult fedélzeti őrhelyéről a cockpitba, ahol elheveredett, naná hogy pont oda ahol a nyakunkat fogjuk kitörni éjjel benne, amikor klotyóra kimászkálunk. Ha szólunk hozzá, vagy csak beszélünk róla és meghallja a nevét, billent egyet kettőt hevertében a farkán, ami ha jól értek kutyául egy jele a békülékenységnek, mint Marseilleben a kikötői kocsmában ha elengedik Galamb harmonikakoncertje közben a bicskát a zsebükben a hallgatók. (Ez utóbbi mondatot P Howard nemolvasók ne is próbálják értelmezni!) Az esti sötétedésben mai harmadik sétánkkor már egyáltalán nem volt szükség pórázra, békésen jött-ment előttünk mögöttünk és szaglászott mindenfelé, talán nem tévedek ha azt gondolom, hogy ez itt nem csak egy hajósparadicsom, hanem a kutyának is izgalmasabb környék mint a belváros, ahol él.
