Hajónapló

Kifejezetten csak naplót írni ugrottam haza. Elöször is kinyitom a gépet, úgy 40 Email, (nagyrésze a blog kommentjei) csupa gratuláció. Elnézést kérek, de nincs időm mindenkinek külön-külön írni és megköszönni, de nem fogtok megharagudni, ha így együtt mindnyájatoknak köszönöm. Köszönöm annak aki eljött és annak aki csinált képeket és felrakta a netre, hogy én is, meg azok is akik nem tudtak eljönni, láthassák kívülről a nagy eseményt. Köszönöm az együttérző, lelkesedő, elismerő szavakat, jó volt tegnap "Tengerésznek" lenni. Felrakok ide néhány képet abból amit "J" csinált, tehát csak nekünk van meg, aki a többire is kíváncsi, megnézheti a tegnapi kommentek csatolmányaiban, itt már nem mutogatom külön. Amit érzek, és megosztanám veletek. Hetek óta izgultam, bevallom. Nem volt ez egy görcsös félelem, amikor valami tevékenységben elmerültem, teljesen megszünt, majd előjött amikor lazítottam. Aztán úgy látszik ezt is megszokja az ember. A végére valami... ha nem is apátia, de olyan nyugalomféle vett erőt rajtam, és nagy nagy fáradtság. De persze ez fizikailag is érthető volt, tegnapelőtt reggel fél négykor már melóztam a hajón, délelőtt még elmentem kikötőkötelet venni, megnéztem pár helyen, reméltem alkudni, na egy helyen volt, a Czucor utcában találtam megfelelőt, de gyémántkemény volt a hölgy, egy fillért nem engedett, monta a jachtosok gazdagok, idejönnek a márkás pólójukban aztán filléreskednek (gondolom nem hitte el, hogy a 15 éves, valaha Dateware kupán kapott kínai pólóm és a festékfoltos szandálom nem csak álca). Amire visszacigöltem hátizsákban (autóval nem közlekedem a városban, a robogóm meg beszart) az 50 m 20-as kötelet a tűző napon majd a belem lógott ki, az OBI-nál elment a busz az orrom előtt, szégyenszemre megkértem "A"-t aki a hajón várt rám, mert hozott ajándékba hajóharangot, meg 100 m parti kábelt, jöjjön vissza értem autóval, mert nem vagyok már képes a tűző napon kimászni azt az 1km-t a hajóra. Este vacsora közben az asztalnál ülve elaludtam. Szóval a fáradtság is bejátszhatott, mer amire eljött a vízretétel minden aggódás megszünt. Tettem a dolgom és kész. A daru már elöző este kiállt, reggel fél hétkor megjöttek a fiúk és elkezdték letalpalni. Nos a súly... Esküdni mertem volna, hogy az üresen 6,5 tonnás test az öt évi munkám során nem hízott 12 tonnánál többre. Négy darab 3,25 tonnára műbizonylatolt seklit raktam a vantnik bekötőpontjaira (amiket egyúttal daruzószemeknek is szántam, úgy is lettek beeresztve a hajóoldalba), nagyobb seklicsavar be se fért volna a furatjaikba, bevallom eredetileg úgy gondoltam, hogy 10 tonna lesz a hajó, de végiggondolva most a 12-t tartottam reálisnak, szóval amikor leengedte a köteleit a daru és én becsavartam az ő 6,5 tonnás seklijeit az enyémekbe, többen kétkedve csóválták a fejüket és néhányan kérdezték is, kibírják e azok a pici seklik, meg a hajóhoz képes vékonyka fülek. Nos a fülek tiszta keresztmetszete 400 mm2 darabonként, ha a legszarabb acélt is veszem 30kg/mm2 szigmával, akkor is 12 tonnánál szakad el, azért nem aggódtam (inkább, hogy meggörbülnek, ahogy befelé húzza a villás kötél), a seklik meg...hát négyszer 3,25 az 14 tonna, annyi csak nem lesz a hajó!! Aztán boldogult Szaniszló Tibor gépelemek tanárom úgy tanította, hogy az emelőberendezéseket nyolcszoros biztonsággal kell tervezni, akkor meg nem lehet baj! Nem is lett! Gyönyörűen emelkedett a hajó, igaz a darus 15 (!!!) tonnát mért, amit később 14,5-re módosított, szóval akkor alaposan alásaccoltam. Kicsit izgalmas volt a dolog, mert a daru ugyan 100 tonnát tud emelni nulla rádiuszon, de csak 14 tonna emeléshez hozott ellensúlyt ekkora rádiuszra. Szerencsáre magas volt a Duna, így hatalmas óvatossággal amint a víz felett volt, apránként engedve Archimedes (kisangyalom) segített a kinyúlás növelésében. Én közben a csáklyanyéllel döfkötem a feneket, jelezve mennyit engedhet, mielőtt bólintja a gémet. Mostmárcsak azért kellett izguljak, mikor kezd el úszni a drága, vajh a víz felett marad e a sárga vízvonal, és seggre, vagy orra bukik? Nos mint a mellékelt szines ábrák mutatják, minden a legnagyobb rendben!!

Áll a gém, jön a kötél, nagy seklicsavarok mennek a kicsik omegájába... (lásd még egészséges erotika) 

Feszül a kötél, egy tám már kidőlt! Jajaj mi lesz most!?!

Éééés... e..m..e.. l..k..e.. d..i..k..., 15, mondja a darus. Jézuuus...aaa..hh..khm

Léghajó!

Lassan, lassan fordul a víz felé.

Vízben a kiel alja, én a decken csáklyanyéllel (milyen jó, hogy csináltam egyet, amikor az árbocokat?!) készülök méricskélni, mennyi az annyi?

Lassan ereszkedik...

Jajaj, még mindíg feszes a kötél, mikor úszik mááár???

Még két centi és máris! Zolikám húzhatod a farkötelet. Ráállunk az Adonyra.

 ...jókedvvel bő-sééggel...

Másnap reggel, hatalmas vihar után nyugalomban.

Kegyes volt hozzám a Jóisten. Amíg daruztunk viszatartotta az esőt, az utolsó poharakat már a ponyva alatt iszogattuk a cockpitban. Aztán este ránktört az a pokli vihar, ami délután összedöntötte a mezőhegyesi lovasnapokat. Nekünk hálistennek kutyabajunk, kár=0

Nehéz elmondani mit érzek. Tulajdonképpen nem tudom szavakba önteni.  Öröm? Boldogság? Megnyugvás? Diadal? Büszkeség? Az eltelt öt év alatt naponta éreztem ezeket. Ha belegondolok soha se az motivált igazán, hogy egyszer majd milyen lesz ha vizen lesz. Inkább minden nap az aznapi és az azután kövtkező feladatra koncentráltam, az alkotás láza égett bennem, és ha valami sikerült, az örömöm erőt adott a folytatásra, ha netán elrontottam valamit, a dac, hogy akkor is sikerülni fog. Óriási szerencse kisért végig az évek során. Hogy megúsztam baleset nélkül, hogy nem fogyott el az egészségem, a türelmem, a fizikai erőm közben. Hogy Juditka olyan társam, aki végig támogatott, hogy biztosította azt a hátteret, ami kellett, hogy csak az építésre koncentráljak és időnként fizikailag is segített, karbantartotta a testem és a lelkem. Tegnap kimentem a hajó farára, nekitámaszkodtam a csónakdarunak, fejem felett a szél csattogtatta a lobogót, és csak bámultam a vizet, az evezősöket, és nem tudtam mozdulni nagyon sokáig onnan, miközben kavarogtak bennem az érzések. Kevés a szó ehhez....

Elkezdtem a hajó hűlt helyén a rendcsinálást a parton. Egyszerűen nem tudom helyére tenni, hogy az öt év alatt megszokott helyszín így megváltozott. Éjszaka azt álmodtam, hogy kiöntött a graywater tank és jön be a víz a headbe.. Aztán felébredtem, elemlámpával végignéztem a bilgét és visszafeküdtem aludni, mert minden rendben volt. Nem kérek az Istentől semmi mást, csak hogy minden így is maradjon.

 Most 11 óra van és én olyan félrészeg állapotban vagyok. de megvan az oka! Röviden. A hajó úgy ment vízre ahogy kellett, a víz 10 centire van a csík alatt és párhuzamos a sárga csíkkal. MINDEN tökéletes. Rengeteg ember fényképezett videózott, ha csak a fele elküldi az anyagot, lesz itt bőven képes dokomentum és azt kértem, hogy aki tudja, tegye fel a YouTube-ra is. Enyhe hiba, hogy én 12 tonnára saccoltam a hajót és 14,5 a darus mérése szerint. nagyobb bajom sose legyen!

Mégegyszer köszönöm mindazoknak, akik itt voltak, szurkoltak, filmeztek, fényképeztek, ha megküldik, elhozzák az anyagot azt meg különösen! Most nem vagyok igazán magamnál, de így hagyom a gagyogásom, aki érti érti, ez olyan dolog amit meg kellett ünnepelni és ember nem énekelte még lelkesebben a himhuszt a lobogó felvonásakor (akkor még szinjózan voltam) mint én. Hat év munkája nyert most szilárd bizonyosságot.

No kérem. Vízretétel pénteken, 18-án reggel 7 órakor. Akit érdekel, minden tudnivalót megírtam korábban, mielőtt eljönne, kérem tanulmányozza, mert egy iszonyat lassú kölcsönneten pötyögök, most nem írom le mégegyszer.

Tegnap jól kibútorszállította magát az autóval a lányom, este még padlócsempézett egy adagot, aztán visszahozta a, meghatározása szerint "ízirájder" VW-t. Hát igen 30 éves a járgány, de nekem ennél a hat éve száztízezerért vett autónál (na jó azóta ráköltöttem még 200-at), nem kell jobb. Szóval ma kivételesen úriasan "kihajtunk" a hajóra. Azért vagyok most ilyen kényelmesen ráérős, mert "J" reggeli készülődése mindíg sokáig tart, addig firkálok a naplóba. Most megint kint leszünk jó pár napot, még az is lehet, hogy én nem is jövök haza a vízretételig, na azután meg pláne csak rövid időkre, mert végleg kiköltözöm, kiköltözünk, bár ahogy elnézem ez az elszakadás "J"-nél egy kicsit lassabban fog menni. (ki fogja öntözni a virágokat, stb). A vízretétel pontos időpontjáról amint hírt kapok a darus kontakttól, azonnal (bekéredzkedek a szomszédokhoz a gépükbe, akikkel közös épületben dolgoztam a télen, tavasszal, és jóbarátságba kerültünk), írok a blogban, plusz felhívom a Papót a Tilos rádióból, aki majd szétkürtöli a rendelkezésére álló eszközökkel. A vízretétel után fog eldőlni (na azért nem a hajó), hogy igazából mennyire vagyok jó hajótervező, építő. Ugye az egész tervezés számításokon és saccolásokon (nagyképűen "műszaki becslés"-nek mondják mérnökberkekben) alapul. Az acél testet még csak valahogy végig tudtam számolni, de az azóta beépített anyagok súlyát csak becsülni tudom. Ha a hajó összsúlya "csak" tíz tonna, azaz amivel eredetileg számoltam, akkor a merülés számításaim szerint pontosan 1 méter. Nade félek tőle, hogy annyi mindent raktam bele az üresen 6,5 tonnás testbe, hogy elérheti akár a 12 tonnát is. (vagy még többet??) Pontosan meghatározni képtelen vagyok, próbáltam számolgatni, de reménytelen dolog. Aztán. Itt van a trimm problémája. Az a lecke, hogy a hajó ívenkílen (evenkeelen, azaz a tényleges vízvonal párhuzamos a felfestettel) ússzon, de erre vajmi kevés az esély (hisz egy rendkívül sok alkatrészből öszerakott hajótest és egy görbe felületekkel határolt vízkiszorítás súlyvonalának kell egybe esnie, amit legjobb tudásom szerint próbáltam kiszámolni, de ez még a legprofibb hajótervezőknek, a legprofibb szoftverekkel se mindíg szokott sikerülni), tehát utólag valamit ballasztolni kell majd előre, vagy hátra a fenékbe. Nos a felfestett sárga vízvonal, ameddig a fenék kék algagátló festése tart, 1,15m-re van a legmélyebb ponttól. Ha a vízvonal a sárga vonal alatt lesz, a munkám eredményes, korrekt, meg leszek elégedve. Ha a vízvonal ráadásul párhuzamos a sárga vonallal, zseniális vagyok, más szavakkal baromi mázlis. Ha pedig a merülés nagyobb a felfestettnél akkor eb@sztam. Nos a tét nagy és én elég nyugtalan vagyok. No úgy látom "J" kiszabadult a feredőszobából, én is kezdek készülődni. Isten áldjon mindenkit, a nagy napon találkozunk akit érdekel a dolog!!

Úgy néz(ett) ki, hogy jó lett a termopán SK üveg. Aztán amikor már beraktam és megkötött a Sikaflex mégis bepárásodott este. Hát ez már így marad. Én ki nem szedem mégegyszer. Ennyi szépséghiba talán még elmegy. Ami még bosszantó, hogy az utolsó 20 centinél fogyott el a Sikaflexem. És csak hétfőn lesz bolt. Pedig annyira túl akartam már lenni ezen az üvegezésen! Valahogy utálom ezt a melót. Felraktam a szalon tetejére a négy solar panelből kettőt. Ez olyan, hogy járkálni is lehet rajta, elvileg (és gyakorlatilag is) ellophatatlan, mert felragasztottam  kontakt ragasztóval, plusz szilikon üvegragasztóval leszedhetetlenül, és még  fel is popszegecseltem.

Namost. Közelg a vízretétel, ezért mint írtam nagyon hajtok. Sokan jelezték, hogy szívesen megnéznék az akciót. Természetesen nagyon örülök neki és mindenkit szívesen látok. De. Ezzel kapcsolatban néhány fontos dolgot elmondanék. A hajó már volt vizen, öt éve, mielőtt a testet elkezdtem beépíteni, meg volt az igazi rendes keresztelő, ahogy kell pezsgőhozzácsapással (mondtam "J"-nek a hajókersztanyának, jól csapja oda, mert ha nem törik össze az belszerencsét hoz), így a mostani vízrebocsájtás nem lesz olyan  "ünnepélyes" mint a filmekben. Tehát esetleg akik másra számítanak, azok számára csalódás lesz a látvány. Ez inkább egy munkás nap lesz, daruzással, kötélmanőverekkel, cipekedéssel. Örülök azért is, hogy lesznek látogatók, mert ilyenkor elkél a segítő kéz, tehát meló lesz, aki fentiek ellenére (hatására?) úgy dönt, hogy eljön, az zárt masszív cipőben legyen és legyen nála munkavédelmi keztyű! Ha valaki fotózna videózna annak örülnék, mert jó lenne megörökíteni az eseményt, de nekem erre akkor és ott nem lesz időm. Amíg a hajó nincs vizen, mindenféle alkoholfogyasztás tilos! (utána is csak akkor, ha úgy úszik, ahogy terveztem, mert ha nem, bánatomban egyedül fogok lerészegedni) Nem tudom hányan leszünk, ezért a saját készleteim kiegészítése szükség lehet, tehát a hozott ital mennyisége felülről nincs korlátozva. Ja, pohár se árt, ha van a zsebekben, mert Amapolára még nem vittük ki az ilyen luxuscikkeket, egyelőre mindenütt a szerszámok dominálnak, így a konyhaszekrényben is. NAGYON remélem, hogy egy kis, már vizen való utóünneplésre lesz okunk és a technikai megfelelőség az időjárás megfelelőségével is párosulni fog. A tervezett vízretétel valamikor június 20-25-e táján, a pontos időpontot előtte pár nappal itt fogom közzétenni. (Azért ilyen laza az időpont, mert a daru egy vagyon és csak úgy lehet olcsítani valamit, hogy más, alkalmas fuvarhoz kötődjön a kiállás.) 

 Most, hogy megjavult az idő éjjel nappal kint leszek, tehát a blogolás hézagosabb lesz. Szóval most egy kicsit megváltoznak az idáig megszokott dolgok, akik reklamáltak a naplóbejegyzések ritkulása miatt azoktól elnézést kérek (miközben hízelgő a reklamáció, ki nem szereti, ha olvassák), de hát most nagyobb dolgok történnek, mint a blogolás.

Maradtam volna a hajón, de haza kelett hozzam az autót, mert a kislányom költözködni akar vele holnap. Így felhasználom a lehetőséget egy kis mesére. Luftot és ezt követően vizet kapott a felülvilágító két ablakszeme belülről. Termopán üveg, ami úgy néz ki, hogy 4+4mm üveg összeragasztva, majd 14mm távtartó és ismét 4+4mm ragasztott üveg. Szóval a közbenső hőszigetelő levegőréteg lett párás, kondenzvizes, sőt az egyikben a nagy esőzéseket követően kifejezetten lötyögött a víz. Egy tartalékom volt, ezt ma, miután véglegesen lefestettem mindkét ablaktáblát (mindegyikben három ablakszem van) beraktam Sikaflex ágyba a tőlem telhető legnagyobb alapossággal, nehogy megint hozzáférjen a nedvesség az üvegek éléhez. A másik benedvesedett üveget szétszedtem óvatosan schnitzerrel, a gáztűzhely sütőben kifűtöttem az alu távtartóban lévő szilikagélből a nedvességet (jó sokáig "sütöttem" reményeim szerint eltávoztak a vízmolekulák) és Sikaflexszel összeragasztottam. Még soha nem csináltam ilyet, fogalmam sincs jó lesz e. Majd holnap kiderül. Ha a hajnali hűvösségben nem lesz benne párásodás, kondenzvíz lecsapódás, akkor sikerült. Ha nem, kénytelen leszek üvegeshez fordulni.  Miközben a rádió óránként mondja, hogy az öregek menjenek árnyékba és igyanak sok vizet ebben a hőségben, én egész nap a tűző napon dolgoztam a deckládán, és naná, hogy, inni se ittam egy kortyot se, de remekül bírtam, aztán amikor három óra felé végeztem az ablakkal és elmentem ebédelni, megittam a székelykáposztám mellé két üveg vizet, de azóta is vedelek. Volt még egy nagy munkánk a héten, valamelyik éjjel a négy édesvíztankból hármat, az 1-es, 2-es és 4-est kitakarítottunk. Megbontottam a tisztítónyílásokat a tetejükön és kiszivattyúztuk a fenekükön hömpölygő rozsdás szutyákos lét és egy hosszú nyélre (a bográcsfakanálra) drótozott szivaccsal szárazra (na jó olyasmira) töröltem a tankok fenekét. Tegnap kiürült a hármas tartály, de tegnapelőtt jó érzékkel megtöltöttük a 2-es kitisztítottat, így nincs fennakadás mosdás, mosogatás zuhanyozás ügyben és még a vízretétel előtt kitakarítom a 3-ast is. Fontos, hogy daruzáskor ne legyen víz a hajóban, mert így is elég lesz a súly, még a 100 tonnás daru is csak max 13 méteres rádiuszon tud ekkora súlyt mozgatni. Amúgy saccperkábé 12 tonnára becsülöm Amapolát, ami kettővel több, mint amit eredetileg terveztem, de hát iszonyat ami anyagot beleépítettem. A pontos súlyt majd a darus mondja meg, ha felemelte.

Ma leraktam a hálóba is a szép lakkozott borovi fenyő padlódeszkákat és ott is rögzítettem a lejáró lépcsőt olyan trükkös módon, hogy a teljes ajtó szélességben el lehessen tologatni, a mögötte lévő polcokhoz való hozzáférés céljából. Bár tegnap este jó későn értem vissza a hajóra a kislányomnál való ajtófűrészelésből és padlócsempesikítózásból, ma már reggel ötkor bőszen dolgoztam, néha magam is elcsodálkozom, hogy bírom, amire az igazi "dolgozók" beértek a telepre én már majdhogynem lenyomtam egy műszakot. Ráadásul (hálistennek) ha valamiben igazán jó vagyok, az a szervezés, gyakorlatilag nincs semmi állásidő, mindíg van valami amit csináljak, amíg egy réteg festék szárad addig mást csinálok, úgy összerakom a teendőket, hogy nincs időveszteség....és persze pihenés se. Elterveztem, hogy amíg ez a hőség tart legalább három óránként tartok 10-20 perc igazi árnyékba lefekvős pihenőt (a cockpit padládákon már szivacsok vannak, isteni ott leheveredni a ponyva alatt), de ma se tartottam be a tervemet.

Jajaj, hogy mért nem írok? Hát említém, ha kijavul az idő kint leszek és éjjel nappal nyomom. Ott nincs net. Most is csak kizárólag ezért ugrottam haza. Szóval kijavult. Amikor kimentem múlt hét szerdán, majdhogynem be kellett fűtsek, mert olyan hideg volt. Most meg megfőtt a lábam hazafelé a téli bakancsban. Szóval nyomom keményen. Ráadásul a kislányom lakásfelújít, igazából segítenem kéne neki ( a csatolt legény kidőlt mellőle, mert nem bírta a gyűrődést, tápszeres generáció) így csak néha ugrok oda a fogásokat megtanítani, idáig megtanult vakolni, glettelni, a szobafestővizsgán is átmenne már olyan szép falakat csinált, és most megtanítottam padlót csempézni. Ha elege lesz ebből az undorító recepciósságból a sok nagyarcú ügyvéd mellett a puccos irodában, elmehet burkolónak. Amúgy szinkrontolmács akar lenni, remekül mutat majd a névjegyén, majdnem mint a "kőfaragó és balettáncos". 

 A képen az első négyzetmétereken ujjong, olyan penge lett. Elsőre lerakta az egész lapokat, két nap múlva megtanulta vágni amit kellett. Most megyek és sikítóval kivágjuk a cvikliket, meg az ajtók aljából annyit, hogy ne súrolják a követ. Szóval ezután, emellett még hajóépítés. Kész a fenékfestés. fent van a több réteg a támasztó dúcok alatt is, szóval bármely pillanatban vízre mehetne a hajó, a darust 20-25-e köztre várom, azt mondta a kontakt, hogy előtte szól időben, hogy beírjam a blogba ahogy igértem.

 Lelakkoztam a padlólapokat 

és a lépcsőket

Ahogy megjött a jó idő "J" is csatlakozott és leraktuk a szalonba a padlót, végre kidobtam a Novotel kidobott konyhaajtóiból készült ideigleneseket, hálásnak kéne nekik lennem, mert öt évig vitézül kitartottak, de már borzasztóan utáltam őket, mint az örökké tartó ideiglenesség szimbólumait.

Lerakás után azonnal karton "szőnyeget" terítettem le, hogy a parti munkakosztól, bakancstalpba ragadó kavics karcolástól megóvjam a lakkozást. Helyén a szalon lépcső is.

Tegnap elkészítettem a felülvilágító rácsait is,

most már a harmadik réteg festés szárad rajtuk .

Kinézek az ablakon, ahogy minden reggel felkelés után, nanáhogy esik az eső.... Szakad. És egy hét múlva Medárd, ha így megy akkor még 40 napig nem marad abba. Szép kilátások. A budai várfal ami 500 éve áll ott, repedezik, kimosta a víz az alapjait. Nemsokára összedől a Várszínház, meg az elnöki palota. A falvakban kiöntött emberek ezrei. Hogy honnan éreztem meg én 2003-ban ( amikor ezt az őrült tervet kieszeltem), hogy hajón kell lakni?? Megyek is dolgozni Amapolára!

Most este 11 óra van. Leszámítva talán egy fél órát, egész nap kitartóan esett az eső. Még a hajó belsejében végzett munkát is akadályozza, hisz valamennyit kell ki-be járkáljak a fuxba ezért azért, szerszámért, anyagért. Kicsit el is áztam hát, bár egész nap csak a cockpitban dolgoztam a ponyva alatt. Mondjuk melegem nem volt, 13 fok fölé nem ment a hőmérséklet, szégyenszemre befűtöttem a kályhába, ebédkor jól esett a meleg. Kínomban nagyjából befejeztem a műszerpultot. Már csak a fordulatszámmérő hiányzik, az is megvan, a "T" "megtanította" a Trabi fogyasztásmérőt fordulatszámot számolni, csak el kell menjek érte hozzá Veresegyházára.

1. Gázkar és irányváltókar

2. Gépház hőmérséklet

3.Gépház túlmelegedés piros LED (tűz)

4. Motor STOP (dekompresszor)

5.Kenőolajnyomás

6. Kenőolaj hőmérséklet

7. Hűtővíz hőmérséklet

8. "Gyújtás" bekapcs. zöld izzó

9. Izzítás sárga izzó

10. Gépház befúvó ventillátor zöld LED

11. Starter akkutöltés piros izzó

12. Sebesség/mélységmérő

13. Fordulatszámmérő helye

A jelzőlámpáknál azért ilyen vegyes a dolog, mert a Merci motornál meghagytam az erdeti autó műszerfalban használt izzós jelzéseket, sőt még az akkutöltés, izzítás, gyújtás eredeti szines piktogramos celluloid előlapjait is beszabtam a táblámba, de amit én raktam hozzá, ott már LEDeket használtam.

Egy kis archív.

Nemrég, hogy boldogult anyám lakását pakoltam kifelé, a kezembe kerültek régesrégi újságok. Első munkahelyem KISZ szervezetének újságjában "publikáltam" két rajzot. Talán még ma is "elmennek".

Szombat reggel kimentem a hajóra és csak most jöttem haza. Ha kint alszom egy nap szinte a dupláját haladok, mintha jövök-megyek. Viszont pár nap alatt hullafáradt vagyok. Az eső változatlanul minden nap esik valamennyit, de valahogy mégis kész vagyok a fenékkel. Már csak a jobboldali támaszok helyét kell bejavítsam algagátlóval, bal oldalt azzal is kész vagyok. Ma reggel már fél hatkor lakkoztam a padláda tetőket, amiket tegnap kifugáztam Sikaflexszel.  Lehetne kicsivel szebb is, de de hát ilyen fugázást most csináltam elöször életemben, rá kellett jöjjek a fogásokra. Szégyenszemre visszasunnyogtam a műhelybe, amit otthagytam egy hónapja, mert meg nem fordult a fejemben, hogy gyakorlatilag egész májusban képtelen leszek a szabad ég alatt a decken bármit is dolgozni. Mondjuk lakkozni amúgy se lehetett volna a nyárfavirágzás miatt. Érdekes módon nem következett be amitől tartottam, hogy a fenékfestést zavarni fogja a nyárfaszösz, valahogy a talaj közelében egyszerűen nem szálingózik, tán a folyamatos esőzés is gátolja, sőt, van egy olyan érzésem, hogy tudja a rohadék, hogy ilyen időben vizesen nem szál messze a magja, tehát inkább nem érleli meg, sunyin lapul  füzérekben a zárt terméstok, várva a jó időt, amikor kipattanva összeszemetelhet mindent.                                                                                                                                                                       

Ma kifurkáltam a magnézium rúdból készített anódokat és felraktam a hajócsavar tönkcsövére, meg a kormánylapát alá. Aztán rozsdamentes anyagból csináltam egy reteszt a csigához és azt is felraktam, alaposan meghúztam a bronz anyát és lemezzel lebiztosítottam. A fotózáskor volt utóljára ilyen szép csillogó-villogó, utána azonnal lefestettem az antifouling alapozójával és  ha majd nem esik az eső, lekenem azt is a kék algagátlóval, részben, hogy ne algásodjon, részben hogy kevésbbé vonzza az esetleg arra járó szinesfémgyűjtőket. A folyamatos esőnek legjobban a növények örülnek, itt amapolák láthatók minden mennyiségben.

Ez az ország egy vicc. Népével, kormányaival, hivatalaival operettland. "J" kapott egy levelet az APEH-től, ami március 25-i keltezésű, a borítékon a postabélyegző 2010 06 03 (!!!!), megjérkezett tegnap, azaz május 27-én és a levélben szereplő ügyintézési (tehát pl. fellebbezési) határidő április 26. Az már csak hab a tortán, hogy akárhányszor elolvastuk egy kukkot se értünk belőle.  Talán ez a blog elég meggyőző bizonyíték, hogy nem vagyok tökhülye, és "J" nálam okosabb. 

 Ma felraktam még két réteg algagátló festéket Amapola seggére. Bár időnként befelhősödött, sőt egy-egy csepp eső is esett, de ennek nem volt jelentősége. Megnyugodtam. Kész leszek a vízretételig azzal, ami feltétlen kell hozzá. Ha még egy nap jó idő lesz, amire azért van majd egy hónapom, az alatt csak lesz, befejezem. Az első réteg algagátlót ecseteltem, de a többit hengerelem, szivacshengert használtam a második, velúrhengert a harmadik réteghez, nagyjából egyformán hatásosak, mind a munkavégzés sebessége, mind a felület minősége vonatkozásában, bár a szivacshenger nekem szimpatikusabb, mert jobban betakarja a hegesztési varratokat.

Tegnap megint háromszor öntött ki az eső, de valahogy már megtanultam kezelni ezt a hektikus időjárást. Minden anyag, festék állandóan fedett helyen, én meg félszemmel az eget fürkészem, amint elkezd esni villámgyorsan bezárom a festékes latát, higitóba dugom az ecsetet és pucolok a hajóba. Ilyen körülmények közt sikerült tegnap felraknom a Primocon alapozót az egész fenékre, kivéve ahol az oldaltámaszoktól nem fértem hozzá, de ezeket, kettőt kivéve ma áthelyeztem és ott is lekentem. A felázott talajon nem volt egy gyönyör a kiel alá feküdni, merthogy az erre a célra szolgáló kartonlapjaim is eláztak, úgy néztem ki mint a disznó, de szerencsére ugye Amapolán teljes a komfort, patyolattisztára lezuhanyozva áztam el este hazafelé. És ma megtörtént a csoda, eltekintve a hazamenet során az utcánkba befordulva bekövetkező mindennapi rendes megázástól, egész nap nem esett egy csepp eső sem! Meg is van a látszata! Fent van az első réteg algagátló, sőt az oldalsoron és a kormánylapon a második is. Fekete a hajó oldala, sárga a vízvonal (ahol a 6mm-es lemez 4-esre vált), kék a fenék.

A nagy hajtásban nem igazán figyelek másra mint a munka minőségére, így aztán a kezeimre se fordítok nagy figyelmet, keztyűben amúgy se szeretek dolgozni. Nagyon kell vigyázzak, és bevallom félek is amikor a támaszokat ki-be rakosgatom, hogy  egyszercsak a fejemre dől a hajó. Ezért igyekszem precízen dolgozni, pl az acél támok kerek tappancsait lehegesztem az alap "U" gerendákhoz, amikor arrébb kell rakni, kiváltom egy hébérrel, majd sikítóval levágom, és ha megszáradt a festés újra visszahegesztem. Szóval igyekszem kerülni a bajt.

"J" ma segített festeni kis ecsettel a vízvonal alatti "célozgatósat", miközben én lent kentem sietve, talált egy négylevelű lóherét a hajó melletti gazban. Legutóbb öt éve amikor ideraktam a hajót talált egyet ugyanitt, talán jelent valamit. De azért az óvatosság se árt, szóval vigyázok.

Hamar vége lett a "pünkösdi királyságomnak". A tegnapi kedvező munkakörülményeket ma vesszőfutás váltotta fel. Négyszer kezdtem neki, háromszor áztam el. Semmit nem tudok elől hagyni percekre se, mert nem tudni mikor kezd rá az eső. A hajó alatt dagonyázok a felázott talajon vonszolom görnyedten a dögnehéz hébéreket, a dúcokat rakosgatva. A menetrend: 1. Vibrációs csiszolóval átcsiszolom a korábbi festést, eltávolítva a pókfészkeket meg ilyesmiket. Amikor már nem bírom tovább erővel, amedig eljutottam jön a 2. 100-as csiszolószivaccsal vízben ismét átcsiszolom a korábban géppel csiszolt részt, majd, 3. kinyomott nedves szivaccsal alaposan letakarítom a felületet, 4. az algagátló  Primokol alapozójával lefestem ezt a részt.  Közben kiváltogatom a támaszokat és azok helyét is lecsiszolom, lemosom, lefestem. A fenék kb 30%-ával jutottam el idáig. És ha a teljes fenékkel végeztem, csak az után jön rá a legalább három réteg algagátló. Jajaj, már szinte egy hónap sincs a vízretételig. Egy frászban vagyok az időjárás miatt.

Festek mint a gép. Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=BF9uQI-SRv4&feature=related

Reggel kisütött a nap, na végre mondom, kezdem festeni a hajófeneket. Először is az összes hóbelevancot, amit a hajó alatt tároltam kipakoltam, hogy rendesen hozzáférjek a drágám terjedelmes fenekéhez. Három nagy csöbör szemetet kicipeltem a kukába, aztán a hajót alulról támasztó tizenkét dúcból hármat kiszedtem, hogy a helyüket be tudjam festeni, ahol támasztották a hajófeneket. A dúcok kiváltásához hébéreket használok, jó lenne többet is kiszedni, hogy haladósabb legyen a dolog, mert csak akkor tudom őket visszarakni, ha a festék teljesen megszáradt, különben beleragadnak a festékbe, de félek, hogy a fejemre dől a hajó.

Jól előkészítettem mindent és a tappancsok helyét is lekentem Epodural, aztán átcsiszoltam vibróval, meg vízbecsiszoló szivaccsal a vízvonal alatti részét az oldalsort a fenéksortól elválasztó kimig, szóval felkészültem, hogy egy jó adagot felrakok az algagátló alapozójából, amikor rámszakadt az ég. Elmosott a zivatar. Ennyit a jó időről. Amikorra elállt, részben már késő volt folytatni, részben még nagy valószínűséggel órákig folyni fog az esővíz az oldalkifolyókon.

Erre kellene fessek…

Ja, hogy teljes legyen az örömöm, a vihar lefújt egy vödröt a szalon tetejéről, ahova mindenfélét felpakoltan kínomban, hogy a padlót tudjam festeni, na hova esett a vödör? A padládára biztonságos helyre rakott hígítóban álló Katepoxos ecsetre, amit persze feldöntött és az egész barna lé ráömlött a szépen lefestett fehér homlokfalra, most olyan, mint amit telibefostak!

Beépítettem a tengelygenerátort. Némi habozás után inkább csavaroztam a bordákhoz a tartószerkezetét, mint hegesztettem, bár ez macerás furkálásokkal és menetfúrásokkal járt (el is törtem egy 8-as menetfúrót, a fene egye meg) szorongatott testhelyzetekben, de bármikor bontható, ha valamit szerelni kell.

A cockpit padlójára felraktam még egy réteg Katepoxot, mert az elözőt, mielőtt teljesen megkötött volna abban az átkozott hidegben, kicsit összejárkáltam. Most ezeken a padládán keresztberakott deszkákon ugrabugrálok amíg teljesen meg nem szárad a festés.

NEM FOLYIK! (remélem később se fog) Melegedett némiképp az idő, de fenékfestésről szó se lehet, mert időnként szemerkél az eső. A hajóműhely és a gépház közt ingáztam, kitaláltam és 80%-ban meg is csináltam a tengelygenerátor felerősítő szerkezetét. Nem szívesen mondom ezt, de kérek mindenkit, hogy a hajó vízretételéig mellőzze a látogatást. Valahogy úgy alakul mostanában, hogy egy-két-három látogató minden nap beesik. Mindíg szívesen leállok beszélgetni velük, mert örülök az érdeklődőknek, de egy hónap múlva vízre megy a hajó és ha napi egy-két-három órát elbeszélgetek, egyszerűen nem leszek kész a legszükségesebbekkel se, ami a hajó levizsgáztatásához minimálisan kell. Kihagyom már az ebéd utáni alvást is, sőt hajlamos vagyok az ebédet is kihagyni, már szédelgek az éhségtől, amikor eszembe jut a nagy hajtásban, valójában mi is a bajom. Szóval elnézést mindenkitől aki most jönne, halasszuk későbbre, de ha netán mégis jönne valaki kíváncsiskodni, kérem nézze el, hogy most nem vagyok a szokásos joviális kedves ráérős beszélgető partner, hanem látogatás közben is dolgozni fogok. Nagy a nyomás rajtam és egyáltalán nem vagyok ilyenkor társalgós. Máskor szívesen hallgattam mások történeteit, de most, miközben valaki beszél hozzám, folyamatosan a saját dolgaim járnak az eszemben, és csak bólogatok, mint Galamb a Troppauer Hümér verseit hallgatva. Bocs, de le kellett írjam, mert ez az igazság. Feszült vagyok az időjárás, a nyárfavirágzás miatt, kellene 10-12 szép nap eső és szél nélkül, hogy felkenjem a fenékre az alapozót és a 3-4 réteg algagátlót, felrakjam az anódokat, megerősítsem hegesztett elemekkel a kormány sarkantyúját, felrakjam a csigát. Aztán fel kell szereljem legalább ideiglenesen a navigációs lámpákat. Meg kell csináljam a motor starter akku bölcsőjét, befejeznem az egy éve  félbehagyott légszűrőházat. Kell vegyek kikötőköteleket, csináljak puffereket, hogy minden rendben legyen a vízretételhez. Felszerelni a horgonycsőrlőt, berakni minden műszert, kezelőszervet a pultba. Rácsot a felülvilágítóra, solarokat a felépítmény tetejére, napkollektort ugyanoda. Mindezt egy hónap alatt....:-((

Feladtam a harcot az időjárással. Annyira kűzdelmes a festés még a ponyva alatt is, a hidegben nem száradnak, kötnek az epoxis festékek, hogy kénytelen voltam leállni a cockpit padlófestéssel. Bebújtam a gépházba. Hónapok óta kűzdök a fenékbe menő két hűtővizes csőcsatlakozással. Akármit csináltam velük, nagyon gyengén cseppekben szivárogtak a tömlővégcsatlakozásoknál. Olyan havi 10köbcentis mennyiségben. Szóval éppencsakhogy. MINDENT megpróbáltam. Utánahúzni amit csak lehet, bilincset, hollandit, cseréltem gumitömítést klingeritre, semmi se használt. Ha csak rágondoltam a méreg és a csüggedés érzése váltakozva vett erőt rajtam. Egyszerűen képtelen voltam elképzelni miért nem sikerül rendesen megcsinálni. Ma szétszedtem és mindent átalakítottam. Kihagytam a holandis csővégeket, helyettük hosszabb rézcsőre forrasztott menetes csővégeket raktam fel, faggyúval, kenderrel rendesen összerakva. A rézcsőre szorosan felerőltetett gumicsöveket bilincseltem fel.  Ha most is csöpög harakirit követek el. Ennél jobban képtelen vagyok megcsinálni. A gumicsónakos Feri szerint a bordás réz tömlővégcsatlakozásra  húzott, a vastagabb csőhöz való csatlakozás miatt berakott, az átmérő növelését célzó gumicsődarab vászonbetétjén keresztül szivárgott ki a hűtőfolyadék. Hm, elég meredeken hangzik, de lehet benne valami. Délután összeraktam a tengelygenerátor ékszíjtárcsa-Lada Hardy tárcsa-tengelykapcsoló kombinált egységet, most valami olyan szerkezeten töröm a fejem, amire a generátort ékszíjfeszíthető módon felrakom majd.

Naná, hogy esett az eső amikor felkeltem. Le is ültem a gép elé megválaszolni a maileket. DE! Most elállt, sőt, mintha a nap is tápászkodna! Hagyom, hogy "J" akit felvert a szomszédasszony csengetése hétkor reggelivel kényeztessen, aztán suhanok Amapolára.

Ez amúgy egy sajnosság. Jolika a szomszédasszony, idős, egyedül él és még rákos is, most azt panaszolta, hogy tegnap bekéredzkedett hozzá két ember, hogy megnéznék,  rendben van e a víz, mert az utcában csőtörés volt, és amíg a vizet folyattatták vele a konyhában, ellopták a pénzét a szekrényből. Vígasztaltam, hogy annak örüljön, hogy akkor nem vette észre miben sántikálnak, mert tán még le is ütötték volna. Most várja a rendőröket, persze eredménye nem lesz a dolognak, nem kapnak el senkit, de ha elkapják is, a pénzére keresztet vethet, csak járhat a bíróságra tanuskodni, ha mer, mert a hozzátartozók még meg is fenyegethetik. Ja kérem ez a vadkelet! Felajánlottam, hogy adok pénzt ha kell, de nem kért. Korábban "J"-nél is próbálkozott valaki egy áramspórolós átszerződős dumával, de elhúzott, amikor Juditka nem engedte be a lakásba, viszont elkezdte kérdezni a részletekről.

Most nézek ki az ablakon, naná, hogy megint esik. (már úgy beszélek mint a Rainman) Amúgy szörnyű ez a sok aranyatérő májusi eső, nézem a híradókat, kicsiny patakok ezrek hajlékát mossák el folyóvá duzzadva olyan falvakban, ahol még soha nem láttak árvizet. Sajnos mindenki nem költözhet hajóra. A sok méregzöld Dunakörös, Védegyletes, aki kígyót békát kiabál folyamatosan a vízügyes lobbira kormányokon átívelve faragva minimumra annak tekintélyét és persze költségvetési pénzeit (látom napmintnap, hisz a KDVI telepén épül a hajó, hogy gatyásodik rohad le mindenük) most persze kussol. Illés Zoli is mivel kezdte a hivatalát, még a beiktatása előtt?? "Nem lesz vízlépcső!" Folytatódik a dilettánsok uralma. Közben a szlovákok nyomulnak vasúton, vizen, lásd Záhony kiiktatása, Komárom szlovák hajógyár és javító. Orbán folytatja elődje hülyeségét.

Most értem haza a hajóról. Esik és orkán erősségű a szél. Felraktam a harmadik réteg Trinát fehéret a cockpitban a falakra és a következő Katepoxot a padlóra. Nem mondom, hogy minőségi, mert a szél befújja a ponyva alá a még éretlen, leszakított borsnagyságú nyárfaterméseket, amik mindenbe beleragadnak, kézzel kell kipiszkáljam munka közben a festékből, ecsetről ami ráragad, elképzelhető milyen a festés (és a kezem). A padlóra négy réteget is rárakok a szürke Epodurból és a fekete Katepoxból, mert itt nagy a koptatás a koncentrált  járkálástól és így látni fogom a szinváltásból, hol tart a kopás. Első nekifutásban koppantam a Sikaflexszel, mert amit keresek az FC 11-est, nem adnak csak egész kartonnal. Igazából hajóra a 290 DC-t ajánlja a cég, de nekem meggyőződésem, hogy nincs akkora különbség minőségben a kettő közt, mint ami az árban van (duplája). Sőt, lehet, hogy ugyanaz a kettő, csak ugye "jachtosoknak" minden drágább, mint a tetőfedőknek, falburkolóknak. Pedig kaptam kölcsön príma pneumatikus kinyomót a szalámis kiszerelésű Sikához, köszönet Gábornak.

Mai ajánlatom http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1622

Vártam hátha eláll. De NEM. Elindulok, mert már nem bírok magammal. Ha elázok, hát elázok.

Este fél kilenc van, most értem haza. Azért szerencsém volt, pont amikor kiléptem az utcára elállt az eső. Na azért az idő nem javult meg gyökeresen, nyolc fokot mutatott a hőmérő a hajón, be is gyújtottam a kályhába, bár a cockpitban festettem a falakat fehérre, így beöltöztem akár télen, de jólesett a meleg az ebédnél. Ahogy a választékos gróf mondta a baronesznek "kurva idő van méltsás aszonyom", orkánszerű szél tépázta a ponyvát felettem, a nyárfa ki nem nyílt termései mint a sörétszemek csaptak az arcomba, ha kidugtam a fejem a bejáraton. Egy örömöm van benne valóban, amit most letép a szél, az nem fog már kinyílni és beleragadni a festésbe. Vihar ide, vihar oda, két réteg fehéret felraktam a cockpit falakra. Holnap felrakom a harmadik, utolsót.

Tegnap dél óta folyamatosan esik az eső. Szégyenszemre itthonmaradok. Egyrészt pihenni se árt, másrészt itthon is van egy csomó dolog, amit csak halogatok, mégmásrésztebb ha kiűkzdöm magam elázva, hidegben szélben fele hatásfokkal tudok csak dolgozni (festeni kell a zárt ponyva alatt) a büdösben fuldokolva, mint jó időben, ha végre kitavaszodik egy hosszított napi munkával bepótolom. Végül is az már eldőlt, hogy vízretétel előtt nem lesz teljesen kész minden munka. Ami kell a vízretételhez, a fenék algagátlózás kivételével kész. Tökmindegy egy napi munkával több vagy kevesebb marad a vizen.  Szóval hajóépítés holnap folyt. köv. (ha eláll addigra ez az "aranyatérő" májusi eső)

Spekulálok (mint mindíg). A padládák tetejének fugázását ahogy kell a marineglue-t utánzó Sikaflexszel fogom csinálni, ahogy azt a fa deckeknél is szokás. De. A Sikaflexet (mivel ide elég sok kell) úgy lehet olcsítani, hogy nem a fémkartusos kiszerelést veszem, hanem a téliszalámihoz hasonló fóliacsomagolású XL-es kiszerelést. De. Ehhez nem jó a sima kinyomó, hanem egy méregdrága zártcsöves óriáskinyomó kell, ami piszok drága, ezért az egy melóért nagyon nem érné meg megvenni, hisz akkor többe kerül a leves mint a hús. Alighanem csinálnom kéne egyet, ha nincs más megoldás. Nincs valakinek kölcsön egy ilyenje?

Pocsék idők járnak rám. A barométer lent mutogat, már több mint egy hete szinte minden nap esik valamennyi eső, képtelen vagyok tiszteségesen dolgozni, mert ahhoz ugye ki-be kell mászkálni a hajóműhely (ami a fuxban van) meg a belső terek közt. Tegnap egy pár perces esőszünetben gyorsan előresuhantam kicsit hegeszteni apróságokat a szalon és a háló bejárati ajtajaihoz, de  a tetőt pár perc múlva be kellett csuknom az eső miatt. Na próbáljon valaki a zárt oduban hegeszteni! Ma meg muszáj volt a ponyvát körben lehajtanom, mert viharos szél volt esővel, Epodurral festettem a cockpit belsejét padlóját, megszorult az oldószergőz, majd megfulladtam. Szóval rámjár a rúd. Felraktam egy  réteget, aztán hazajöttem, mert a friss festés, plusz  eső miatt nem tudtam mászkálni se bent, se kint. Jól eláztam hazafelé. tegnap lefényképeztem Rokit, a két hollófióka egyikét (a másikat "B" már elajándékozta) "aki" gyönyörüen fejlődik, már emelgeti a szárnyait, igazi házőrző lesz "B"-nél, egyelőre barátságos jószág, de csalóka ez, később csak  a gazdájával lesz ilyen, másnak nem tanácsos hozzá közeledni, az a komoly csőr igazi sebet tud ejteni.

Ha valaki tudja miért mondják a retekre, hogy "reggel vétek, délben étek, este orvosság" mesélje már el miért, merthogy mostanság ilyen reteket eszegetek. (biztos ami biztos délben)

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/user/tzvikag

Jól elaludtam szégyenszemre! Hétkor ébredtem. Mondjuk az is igaz, hogy holtfáradt vagyok, itt van a hajóproject mellé a zuglói lakás kipakolása, amit a lányomnak adtam és még az ifjúkori cuccaim, meg az anyámtól maradtak voltak benne, amit elhoztunk, mert a gyerekeknek nem kellettetek (a lányomnak mutattam az átlátszóan finom  pocelán csészéket, amikből csak ünnepi alkalmakkor szabadott teázni, úgy nézett rá, hogy tudtam, ha otthagyom rögvest kilomtalanítja, ez már a reklámbögrenemzedék, na elhoztuk), a többit meg kilomtalanítottuk, szóval olyan fáradt voltam, hogy tegnap reggel Amapolára autózva elaludtam az OBI-nál lévő piros lámpánál, de valahogy figyeltem közben a lámpát is, és amikor zöldre váltott elöször rückvertsbe kapcsoltam, csak amikor hátra indult meg az autó ébredtem fel teljesen és mielőtt nekitolattam volna a mögöttem állóra, kapcsoltam egyesbe. Na eszem valami reggeliféleséget és indulok a hajóra, "J" még alszik, ő is kivan mint a liba, amit hazacigöltünk itthon próbálja rendszerezni, aztán jön utánam a hajóra, húzzuk be a horgonycsőrlő távműködtető vezetékeit, a mélységmérő és sebességmérőét tegnap én egyedül befejeztem.

No immáron este van, most értünk haza a hajóról. Nyolc óra van. Behúztuk a horgonycsőrlő távvezérlésének két vezetékét a fux és a kormányállás közt, és a VHF rádió kábelét a térképasztal és a kormányállás közé. Amíg "J"-re vártam aprómunkákat csináltam a decken a satupad-ládán, közben félszemmel az eget figyelve, mikor kell gyorsan elpakolni, mert hol befelhősödött, hol meg mérgesen tűzött a nap, de igaza lett a meteorológusoknak, délutánra megjött a zivatar széllel villámlással. Kicsit visszavettem a tempóból, a reggeli elalvás után most ebéd után aludtam egy extra nagyot és most is korán le fogok feküdni, szóval ismét pihent vagyok/leszek, ne aggódjatok értem, nem lesz semmi baj. A vezetékezés így nagyjából összeállt, most már csak az antennák vannak hátra, na ezekből lesz bőven. Hirtelen a következők jutnak az eszembe: GPS, VHF, TV, rádió, internet. Radarom egyelőre tuti nem lesz, sőt a GPS is csak majd egyszer, indulok valami kézi kütyüvel, aztán majd egyszer valahol szert teszek egy rendes chartplotterre. Amire vágyom még, egy Navtext, na ez is a jövő zenéje.

Tegnap megesztergáltam a tengelygenerátor ékszíjtárcsát. Oda a kiálló oldal közepére jön az irányváltó bordástengelye, a másik oldalra meg a Lada Hardy tárcsa, ez az ékszíjtárcsa hajtja a generátort, mely ekkora áttétellel 2000-es motorfordulatszámnál 80A-t ad le. A bakelit karikákat egymáshoz és az acél belső részhez Epokittal ragasztottam össze, plusz ahogy a jobboldali képen látszik három 120 fokban ráhegesztett praclival oda is csavaroztam. A karikákat a ragasztáson kívül egymáshoz is összecsavaroztam hat helyen. Biztos nem fog se szétjönni, se elforogni.

Ma behúztam a sebesség- és mélységmérő vezetékeit egészen a műszerpultig, valamint felszereltem és kipróbáltam a kormányt.

Helyre került a hűtőfolyadék tágulási edénye is a baloldali padládába.

Ma befejeztem amit  tegnap "J"-vel kezdtünk el, kifűrészeltem a Novotel szállodai fürdőszobák egyik bontott bakelit mosdó előlapjából két karikát, amiket ma egymáshoz ragasztottam (hogy elég vastag legyen), és a közepükbe ragasztottam az irányváltó-oldali tengelykapcsolót felet (amelyik a Lada Hardy tárcsa után van, tehát fixen áll nem rezeg együtt a gumibakokon álló motorral). Most szorítókban köt. Felderítettem a vízügyesek műhelyét. Van benne egy hatalmas esztergapad, legalább 350-es csúcsmagasságú, kések ugyan nemigen vannak hozzá (és a karbantartottságáról is jobb nem beszélni), de felhívtam a Rezsőt (aki a főtengelyemet és a tönkcsövet is esztegálta vagy hat éve) neki van nyers rapid kése, azt holnap reggel elhozom és ékszíj profilra köszörülöm, majd megdrehálom a tárcsát a gépen. Felcsavaroztam a szalon tolótető szegélyburkolatát, amit a télen félbehagytam, mert csak a tolótető nyitott állapotában lehetett megcsinálni és akkor ez nem volt célszerű a mínuszokban. További szálakat varrok el, pl. vagy négy éve rakosgatom ide-oda a motor hűtőfolyadékának tágulási edényét a térképasztalon és környékén. Tekintettel a majd 250 liter fagyálló folyadékra ez egy 10 literes műanyag marmonkanna. Na ma nekiálltam és kifúrtam a baloldali padláda alatti decket a cockpitban és behegesztettem egy csőcsonkot amin mint tömszelencén fogom átvezetni a kanna aljába menő csövet. A kanna a padládában lesz, nem lesz útban, de könnyen ellenőrizhető, utántölthető és így valóban a rendszer legmagasabb pontján lesz. Hetek óta rakom ide-oda a hálókabin szépen lelakkozott küszöbdeszkáját( egyszer el is veszett, mert még a bérműhelyben a szomszédok oldalán lakkoztam, mert az enyémen poroltam, és amíg lementem két napra Balatonra ők rendet csináltak és elpakolták valahova, félórát kerestük, már ott tartottam, hogy újat csinálok, amikor "J" a saszemével megtalálta egy deszkarakás közepében), most elkezdtem felcsavarozni azt is a helyére.

Term(el)ékeny napom volt. Rosszat sejtve ( a tegnapi nagykannás Katepox beszáradása kapcsán) kibontottam két még régebbi, kb. 15 éves kilós kiszerelésű Katepox "A" és "B" komponenst. Nos miután ez ellentétben a rosszul záródó tetős nagy edényekkel, jól záródó, még sose használt bontatlan dobozokban voltak, a konzisztenciájuk kifogástalan volt. Kifestettem vele a baloldali padláda alatti padlót a cockpitban. Hol kisütött a nap, hol megeredt az eső, pedig nagyon mentem volna kifelé a deckre a gázpalackos ládán kivágni bakelitból a tengelygenerátor ékszíjtárcsáját, de mindíg közbeszólt az időjárás. Ez már ugye májusi eső, "aranyat ér", lesz akkora termés, hogy belebolondulunk a gazdatüntetésekbe az eladhatatlan túltermelés nyomán. Bánatomban kivágtam a hajó fenekét a mélységmérő fejnek. Körbefurkáltam négyes fúróval, aztán, mivel reszelni utálok kerestem egy pont 51mm átmérőjűre lekopott sarokcsiszoló tárcsát és azzal "kireszeltem" méretre a lyukat. 

 Körbefestettem,

aztán amire megszáradt megjött "J" és beraktuk együtt a fejet, meg a hüvelyét is a kis lapátkerekes  sebességmérő fejnek. A tömítésre a Loctite olajteknő tömítő masszáját használtam, ha olajra működik, vízre is jó lesz.

 Aztán lomtalanítottam a lányomnál, semmi nem kell neki a szüleim holmijából. Ráment az este és nem vagyok kész, pedig "J" lakása már így is úgy néz ki mint egy zálogházi raktár.

Volt hatéves (!!) Katepoxom 27 literes köcsögök fenekén egy kevés alaposan beszikkadt "A" és "B" komponensek. Jó ideje foglalta a helyet a fuxban, merthogy lassan fogyott el idáig. Hőlégfúvóval belágyítottam, összekevertem és felkentem a jobboldali padláda alá negyedik rétegnek. Miközben kentem, állandóan melegíteni kellett, mert azonnal "ráfagyott" a lemezre. Estére rendesen megkötött, mondjuk a rétegvastagság van ahol milliméter felett van, de a láda alatt elfér, legalább jobban bírja az esővizet, ha megáll ott ahol nem látszik. Aztán kitakarítottam a cockpit többi részéből az öt év szemetjét. Iszonyatos ami kijött. Szétválogattam a megőrzendőket, az éghetőt, a fémhulladékot, és az igazi szemetet.  "Pihenésképpen" alámerültem a gépházba és szétszedtem a tengelykapcsolót ami az IFA kuplungtárcsa/bordás tengely-Lada Hardy tárcsa, és a Technodrive irányváltó közt van. Arról van szó, hogy amikor "T" kint volt nálam és azon spekuláltunk, hova is tegyem a második generátort, azt ötlötte ki, hogy tegyem a motor kihajtás oldali tengelyvégére a meghajtó ékszíjtárcsát. Nos beugrott, ezzel egy szabályos tengelygenerátorom lesz, mint az "igazi" hajókon. Most azt kell kitaláljam, a tengelykapcsoló tárcsa külső átmérőjét hogy növeljem meg 250mm-re és esztergáljak bele ékszíjhornyot. Már megvan a tervem, csak esztergát kell találjak hozzá, aminek a csúcsmagassága 125-nél nagyobb. Azért van szükség ekkora átmérőre, hogy az eredetileg  autómotor, a hajón használatos alacsonyabb üzemi fordulatszámon is megfelelő töltőáramot szolgáltasson. Így, hogy megnövelem az áttételt, kétezres fordulaton szükség esetén 80A töltőáramom lesz.

Van egy gondom. Egyszerűen nem tudok rájönni, honnan vettem azt, hogy   acél hajóba be lehet úgy építeni a mélységmérő ultrahangos fejét, hogy a felcsiszolt acél fenéklemezre belülről  légrés nélkül tökéletesen ráillesztem, így nem kell neki lyukat vágni. Esküdni mertem volna, hogy a szerelési utasításban láttam, de most akárhogy is olvasom, sehol se találom benne. Márpedig  valahol olvastam. Még az is rémlik, hogy a festék eltávolítását külön a lelkemre kötötte a leírás. Most azonban, hogy nem tudom ezt az infot sehogyse megerősíteni, ha nem bukkanok rá valahol, kénytelen leszek kilyukasztani a hajót és úgy berakni, mert nem akarok kockáztatni, hátha csak  rosszul emlékszem, vagy rosszul fordítottam valamit valahonnan. Csak nem hiányzik a hátam közepébe se most egy pontosan 51mm átmérőjű lyukat csinálni a hatos fenéklemezbe. Nincs ötlete valakinek??

Ez volt az utolsó famunka Amapolán. Persze apróságok, ide egy kapaszkodó, oda egy kép, vagy tükörkeret, konyhakéstartó, stb. még lehetnek, de ezzel, hogy felragasztottam a cockpit jobboldali padláda tetejére az esővíz kivezető szegélylécet, készen vagyok a famunkákkal! Délután már festettem a cockpitban, most ez megy majd napokig.

Lefestettem a láda alatt mégegyszer mindent ami vas, (még kap legalább két réteget) és befejeztem a famunkát. Holnap még a láda fenekén matatok egy kicsit, aztán elkezdem elpakolni a dolgokat, az a cél, hogy a hét végére rend legyen a cockpitban annyira, hogy az egész cockpit végleges festését megkezdhessem. Ez az utolsó komolyabb festési munkám a vízretétel előtt (a fenék algagátlózásától eltekintve), szeretném a jövő héten befejezni. Ma és tegnap volt egy-egy látogatóm, akiket nem kényeztettem el túlságosan, mert elküldtem őket nézegessék a részleteket egyedül, én meg közben dolgoztam és csak utána fecsegtünk. Elnézést kérek minden érdeklődőtől, természetesen tisztelt és szeretet minden látogatónak, de a vízretétel időpontja immáron nagyjából rögzített, június 20-25. közti dátum (tegnap egyeztettünk a hajón "A"-val, aki volt olyan jó, hogy felvállalta a daru intézését) és addig annyi mindent szeretnék megcsinálni, hogy nincs időm órákat kiszakítani a munkából a látogatók számára. Annyira leköt, enyhe túlzással nyomaszt a feladat így a "célegyenesben", hogy ellentétben a korábbiakkal, kénytelen vagyok feszesebb tempót diktálni. Megszünt a lazsálás, a kívülálló akár kapkodásnak is itélhetné ahogy dolgozom, nálam a normál munkatempó is gyorsabb a szokásosnál, de most ezt is felgyorsítottam, továbbá  reggel korábban kezdek és este is megnyújtottam a műszakot 0,5-1,5 órával. Egyedül a kétórás ebéd+szieszta amit megtartottam, mert nem akarok kidőlni.

Na alakul a cockpit jobb oldala. Felraktam ma az oldalburkolatot és a szegélylécet és a készre hegesztett acélszerkezetre felpróbáltam a méretre igazított ládaelemeket. Ahhoz képest, hogy csak felmérés után csináltam a műhelyben és sehol egy derékszög, mert követi a trapéz alakú cockpit oldalvonalát, egész pontos lett, alig kellett utánaigazítani a helyszinen, meg is dicsértem magamat.  Ma reggel olyan fáradt voltam mielőtt egyáltalán csináltam volna valamit is, hogy amikor kiértem a hajóra legszivesebben lefeküdtem volna. Aztán csak belejöttem,  munka közben kipihentem magam. Talán azt érzem, hogy hónapok óta nem tartottam egy pihenőnapot se.

Amióta rendet csináltam (többször), nem találok semmit. De folytatom. Ma kipakoltam egy rakás dolgot a hajó alól. Mert kellettek az ott tárolt fák a jobboldali padláda padlójához. Kezd összeállni a láda, kihoztam a már korábban összeállított fedlapot és oldallapot a műhelyből, amit ugyan kiürítettem az átadáshoz, de néhány dolgot azért eldugtam egy sarokba. Tegnapelőtt, miközben a vasakat hegesztettem, amik a lapokat tartják, szólt a Kossuth rádió délutáni "Disputa" című műsora. Csak átabotában hallgattam, mert a hegesztőinverter elnyomja a középhullámot amikor ívet húzok, de egyszercsak felkaptam a fejem. Valami nő volt a stúdióban, aki boszorkányokról (?!!) beszélgetett fesztelenül a műsorvezetővel. Bár nem hallottam az egész műsort, mert közben dolgoztam, de úgy tűnt a boszorkányszakértő mint létező lényekről beszélt a különféle boszorkányokról!!. Ezt a magyar közszolgálati rádióban...És kapcsolják a hallgatói bizonyító erejű telefonokat! Csupa idősebb női hang. Az egyik meséli, hogy megálmodja a tragédiákat. Egyszer álmodott egy magas oszlopról és lám három napra rá szeptember 11.-én lerombolták a Word Trade Centert! Máskor is álmodott valami rosszat és lám Chilében földrengés volt. Micsoda bizonyíték! Valaki bezabál vacsorára a töltöttkáposztából és ettől nehéz álma lesz. Egy két napon belül biztos tálal a kiéhezett média valami tragédiát, csak össze kell rakni a dolgokat! Másik vénasszony olyan félbemaradt hatáltalánosos szókinccsel és mondatfűzéssel előadja, hogy annyira fel van töltve energiával, hogy csak úgy sistereg és ráz, amikor valamihez hozzáér. És se a környezetében se a rádióban nincs senki, aki megmondja neki, hogy dobja ki a műanyagszemétből húzott szálból szőtt kinai otthonkáját és nem fog statikusan feltöltődni, miközben a gumitalpú mamuszában csoszog a kerti budi és a Mónikasó közt! Megismétlem, mindez a Kossuth Rádió vasárnap délutáni műsorában! Lassan teljesen elhülyül a nemzet, olyan ostobák leszünk, mint az amarikaiak.

Bár ha jól meggondolom, velem is történnek csodálatos dolgok. Csütörtök este későn sötétben érkeztünk meg Amapolára Balatonról. Bebújtunk a hajóba és ágynak dőltünk. Reggel kilépek a deckre, meglátok egy ott heverő reklámszatyrot benne egy rendkívül értékes eszköz, amire nagy szükségem is lesz nemsokára. Se egy névjegy, se egy cetli, hogy kitől kaptam!! Szándékosan nem írom meg, miről van szó, mert bár bízom az olvasóimban, (na jó azokban akiket személyesen is megismertem) de nem szeretném, hogy esetleg olyan ékeskedjen ezekkel a tollakkal, akit nem illet. Nagyon szeretném tudni, kinek köszönhetem ezt a jelentős ajándékot! Kérem, jelentkezzen!