A mai napot nem szerettem. Úgy indult, hogy tegnap pár darab híján elhasználtam a hegesztő elektródáimat, amikor a vizsgára való felkészülés jegyében nekiálltam a korlátlábakra a kötéltartó füleket felhegeszteni. Ezek ugyan meglettek, de további lakatosmunkaként kell készítsek egy konzolt egy "árboccal" a rudazatok bölcsőjére hátra a hajó farára. Erre a rúdra fogom felszerelni a farlámpát, a horgonylámpát (ez ha majd egyszer felállnak az "igazi" árbocok átkerül a mizzen csúcsára), a műsorvevő rádió antennáját és a digitális TV antennát. Szóval ennek a karácsonyfának kell valamit összetákoljak, amihez a Tönkő Gábortól kapott bontott, korábban valami rejtélyes célra használt rozsdamentes csőből készült konstrukciót fogom szétvágni és átalakítani. Nos bármennyire is utálok kimenni a városba, meg kellett tennem. Gondoltam kellemesen kibringázok a boltba, de ha már nekiindulok, szóltam "J"-nek, hogy nem kell a pékhez mennie, elhozom én a szokásos pénteki mazsolás-mandulás kalácsrendelést is. Na innen következett a megpróbáltatások sorozata. Merthogy nem csak kalács kell, hanem semmi kaja nincs már itthon, mindent felzabáltunk, tehát nagybevásárlás, plusz ki kell hozni a nyári ruhákat, amik az őszi mosás után otthon maradtak, szóval kiderült, hogy nem elég, hogy haza kell menni, de ráadásul autóval...ó jaj, hogy én hogy utálok a városban autózni! Nos délután négyre jutottunk el odáig (étlen-szomjan), hogy bent volt a hajón minden. Ilyen "apróságok" mint 60 liter tartós tej, 18 liter buborékos ásványvíz (ezt 1:2 arányban keverve isszuk csapvízzel, így épp hogy csak szénsavas),zöldség, gyümölcs, sütni-főznivaló rengeteg, meg két tengerészzsák ruha és persze az elektródák, amiből az egész expedició eszkalálódott. Nos elektródák...Azt kell mondjam amióta a hajót építem két dologra vágytam amikor a hegesztéssel bíbelődtem. 1. a dögnehéz trafó helyett egy inverterre, 2. egy olyan hegesztőpajzsra, amit 2.1 nem kell kézben tartani, hanem a fejemre illeszthető, tehát egy kezem felszabadul, 2.2 olyan ami fényre elsötétedik, tehát amikor apró pöttyöket, kis "hefteket" rakosgatok vékony anyagokra, látom amit csinálok, nemcsak úgy vaktában hegesztek. Az inverterre beruháztam már egy jó éve amikor a trafóm leégett és éppen akciós volt és nem bántam meg. Ma pedig megláttam a szakboltban álmaim hegesztősisakját amiből normál fénynél látom pontosan hova rakom az elektródát és amint ívet fogok harmincezred (!!) másodperc alatt DIN 8-13-asig beállítható értékre elsötétül az ablak. Nos nem kalkuláltam ezt a vásárlást, de nem tudtam ellenállni. Végülis a szememről van szó! Nem mondom hogy fillérek egy ilyen luxuscájg, de egy röhej, olcsóbb mint egy jó szemüvegkeret!
Hogy legyen képanyag a mai blogban is, megörökítettem a mai látogatóinkat.
Sajnos már csak négy apróság kerülgeti a kacsamamát, néhány napja még legalább nyolcan voltak..ilyen a kegyetlen természet. Csak az erősek és a szerencsések érik meg a felnőttkort. Nagy az esély rá, hogy a maradék négyből egy se, merthogy nagyon aprócskák még, bár nagyon igyekeznek, már legalább a duplájára nőttek mint pár napja amikor először feltűntek. Itt még békésen selypegnek, pedáloznak az anyjuk (és Amapola) körül, de hamarosan erőszakosan közeledik egy huligán gácsér.
A mama már borzolja is a bóbitáját, a kis csapat összezár és elinal. 
