Hajónapló

 A nap nagyrészében folyamatos megfigyelés alatt állunk.

Megcsináltam a tömítéseit azoknak a síbereknek, amik a gépház levegőellátását lezárják, ha tűz esetén átbillentem őket. Az a reményem, hogy ha netán tűz üt ki a motortérben, ha elzárom az üzemanyagot és a levegőutánpótlást, akkor az égés három feltétele közül kettőt megszüntetek, csakcsak elalszik, de legalábbis nem harapódzik el a tűz. Holnap kell néznem valami elektronikai vackot ami vinnyog ha a gépházhőmérséklet mondjuk eléri a 110 fokot. Az már biztos tűz. Ezt pillanatnyilag egy piros LED jelzi, de akarok valami hangjelzést is mellé. Amúgy van hőmérő is a műszerpulton a cockpitban ami a gépházi hőmérsékletet mutatja, de az csak + 40 fokig mér. Terveztem egy ventillátort is, ami beszívja kintről a levegőt és a kipufogócsonk-légszűrő tájékra fújja, de ha nem szükséges nem építem be, azzal is csak bonyolítom a rendszert, de ha túl magas lesz a gépházhőmérséklet akkor kénytelen leszek berakni, hogy átszellőzzön. Majd az első utakon kiderül. Eljutottam odáig, hogy a műszerkonzol jobb oldalán már reményeim szerint véglegesre felcsavaroztam a takarólemezt, mert NEM KELL TÖBB KÁBELT BEHÚZNI! (na jó tudom ez nem lesz "örökre vasalva", de most ebben reménykedem) Ha ezt a tűzjelző nyünyörgőt bekötöm a bal oldalra, akkor az is kész! Elővettem a táblázatot, ami a kishajók kötelező felszereléseinek jegyzékét tartalmazza, mert már csak néhány apróság ami hiányzik, hogy Amapolát egyelőre belvizi motorosnak levizsgáztassam. Rámegyek, hogy az elkövetkező napokban minden hiányzó tétel meglegyen aztán Isten neki jöjjön aminek jönnie kell...a vizsgabiztos és reményeim szerint a hajólevél, hogy megindulhassunk hajózni, immáron szabályosan, nemcsak úgy "fű alatt" ahogy tavaly tettük.

 Kész a baloldali üzemanyagtank elzárója. És MŰKÖDIK. A jobboldali is elő van (lesz) készítve, de nem sürgős, mert az a tank egyelőre üres és egyelőre az is marad. (megvárom amíg lemegy az üzemanyag ára :))) Elnézést a homályos képekért, de ha vakuztam az egész befénylett és nem lehetett látni semmit, vaku nélkül meg az egy szál gépházi lámpánál hosszú időt kellett exponálni közben beremegett a kezem, pedig még a mennyezeten is támasztottam lábbal.

Legalább tíz fokot hűlt a levegő tegnap óta és borzongató szél is fúj, továbbá szemerkél időnként az eső, szóval olyan ősziesre fordult az idő. Levonultam a fuxba, magamra csuktam a tetőt és nekiálltam csavarokat válogatni, ez az idő másra nem alkalmas. na azért felfúrtam, csavaroztam, popszegecseltem a csigáit a szerkezetemnek, a rugót is, ami "elsüti" a bal üzemanyagtank csapját, kifeszítettem, prímán működik. Kicsit alakítottam a diesel adagoló mechanikáján is, szóval olyasmiket csináltam, amihez nem nagyon kell kint sertepertélni, mert ebben a hangulattalan időben semmi kedvem se volt ilyesmihez. Kivétel persze a kutyáról való gondoskodás, ami persze nem nagy teher, mert ritka intelligens állat, semmi gond nincs vele hálistennek, jön-megy ahogy kedve tartja, lefekszik a cockpit padlóra és a küszöbre hajtja a fejét, szemléli mit csinálunk, aztán összegömbölyödik és alszik, majd gondol egyet, kiugrik a deckre körbesétál, lefekszik a fedélzeten valahol ahol még hallás (és gondolom szimat) köztelünkben van, ugat ha rendellenességet észlel és ha bármelyikünk kimegy a hajóról árnyékként követi. "J" egy időben sokat nyaggatott, hogy legyen kutyánk, de bevallom, hogy azon túl, hogy nem gondolom, hogy egy kutya igazán hajóra való lenne, az is ok, hogy nem lesz kutyánk, hogy nehezen tudnám elviselni, ha Deninél butább állat lenne, márpedig ennek nagy az esélye, mert néha azt gondolom, hogy még a gondolataimat is kiolvassa, tekintetből ért és azonnal engedelmeskedik, még szólni se kell, ha nem néz felém elég egy hümmögés és máris tudja ha rám néz, hogy mit akarok. Szóval csak annyi dőre mentem ki a hajóról, amennyi ideig a reggeli és délutáni futóedzésünk tartott.

Nézem a TV-t "apák napja" (tudtátok, hogy van ilyen? Mert én nem) alkalmából  nagy eredményként emlegetik, hogy sok apa visszavett a munkából, hogy többet foglalkozhasson a gyerekeivel és van már sok családfenntartó nő, ahol az apa megy gyesre. Nos éppen tegnap kommentáltam a kisember blogját e tárgyban. Semmi bajom vele, ha mondjuk a feleség sugárbiológus professzor és a férj feladja a szarszippantós kocsihoz fűződő karrierjét azért, hogy a gyerekeket otthon istápolja. De azt kifejezetten rossznak tartom, hogy egy pályáján sikeres férfi azért fogja vissza magát a munkájában, hogy otthon mosogasson, takarítson, főzzön, ezáltal a feleségének több időt biztosítva a szappanoperák élvezéséhez. Merthogy arról szó sincs, hogy amíg a férj mosogat addig a feleség lecseréli a kocsin a defektes kereket. Szóval a feministák, akiknek múlhatatlan "érdemeik" vannak a férfiak elférfiatlanításában most lehet hogy meg akarnak majd kövezni, de adekváltan kell(ene) megközelíteni a témát. Annyit fúrták, faragták a férfias világot, amíg a férfiak elnőiesedtek, a nők meg elférfiasodtak. Persze annyira nem, hogy kereket cseréljenek, meg egyáltalán tudják, hogy hány bár kell egy kerékbe, csak annyira, hogy ne engedjenek be a sávba egy indexelő férfit, mert hisz az a nemük eláruása lenne.  Nem mondom, hogy a megnövekedett családi elvárások egyenes következményként szoktak le a keresztény kulturkörben a férfiak a kemény munkáról, de szerepe lehetett benne. A pedagógusi pálya elnőiesedése meg szememben megalapozza a gyerekek technikai érdeklődésének sorvadását, mert kevés kivételtől eltekintve a nők irtóznak mindentől ami fizika, szerkezet, villany és mechanika, aki mégsem, az messze elkerüli a pedagóguspályát, így lesznek a gyerekekből villanyszerelő, asztalos, lakatos, gépészetchnikus és mérnök helyett ügyvédek, szociológusok, humánpolitikusok, média és kommunikációspecialisták és egyéb diplomás ipari alpinisták és ablakpucolók. Márpedig a nemzeti háztartás bevételi oldalát az eladható termékek gyarapítják és ha ilyet csak a ferdeszeműek lakta földrészeken fognak előállítani, majd nemsokára kiötleni is (merthogy az ilyesmiken való agyalás bizony estéket éjszakákat vesz igénybe, szóval aki ilyenre adja a fejét az gonosz módon "elhanyagolja a családját"), akkor nekünk az esszéexportunkból kell majd megélni, ami nem sok jóval, kecsegtet.

 Helyén van a bowden fogantyúja, már csak le kell festenem. 

Meghúzva megszűnik az üzemanyagellátás a gépházban. Mondjuk azért ezt azt még kell odalent igazítani hozzá, mert a csigák meg a drótok, madzagok még nincsenek a helyükön. Tegnap délután elmentem Deniért, szóval megint van kutyánk. Kisember http://vizizene.blog.hu/megnyugodhat, minden a legnagyobb rendben van, amíg ő "M"-el a Bahamákon zongorázik a kutyája elvan velünk Amapolán. Kissé aggódtam, vajh nem ismétlődik e meg a tavalyi szőkés netán, de a kutya úgy viselkedik, mintha el se ment volna tőlünk egy évre. Azonnal megtalálta a helyét, őrzi a hajót, ki-be mászkál gond nélkül (tavaly ilyenkor másképp voltunk kikötve és nem volt szintkülönbség a hajó és a ponton közt), most jó nagyot kell ugrania, de semmi gond vele, mint a villám ugrik ki-be amint mozdul valamelyikünk a partra már kíséri is. Az összes ismerőst meglátogattuk és nagyokat sétálunk, megkezdődött a kerékpáros edzés is, egyelőre csak 50 métereket sprintel mellettem és utána lassú séta, szaglászás, terület megjelölése következik, meglehetősen leromlott a kondíciója a lakásban tespedéstől, alaposan meghízott megint, pontosan úgy néz ki mint Rocky Marciano miután abbahagyta a versenyzést, szóval apránként kell majd formába hozni, hogy elérje a múlt évi szintet amikor simán végig futott mellettem amikor kerékpárral mentünk az OBI-ig, meg vissza, az két kilométer és még utána is szaladgált a telepen. Délutáni sétánkra még napsütésben indultunk, aztán csak ültünk a sólyapálya peremén az alkonyuló nap furcsa, mindenhonnan sugárzó fényében, bámultuk a kék szín számtalan árnyalatában pompázó eget, meg a vízből ugráló halakat és nem volt kedvünk sehova menni onnan amíg egészen ránk nem sötétedett. Deni időnként begázolt a vízbe, majd leheveredett a homokba, igazi sáros malac külseje lett, mondom ha most "M" látna...De hát nyári tábor van. Szegény "J" a napokban amikor én éppen nem voltam itthon leesett a szalon lépcsőn, amikor  egy motorcsónakos meghimbálta a hajót, ő meg halat sütött és az olajos keze megcsúszott a kapaszkodón, szerencsére nem tört semmi csontja, a  képen a bekarikázott lila folt az esésnyom, így mindenkinek el tud vele dicsekedni, hogy megvertem. Mondtam neki, hogy meg is érdemelné, mert eddig csak a kacsáknak adott előbb enni mint nekem, most már a kutya is jóllakik, mire én kapok valamit.

 Bosszankodok a Hotmaillel. Ha nem küldöm el a választ  a levél kibontását követő 4-5 másodpercen belül (ugye ennyi idő alatt nem lehet válaszolni) akkor kiírja  (ráadásul "titkosírással" mert a betűk fele helyett %, meg egyéb nem odavaló, karalterek vannak), hogy nem tudja elküldeni a levelet, forduljak a szolgáltatóhoz. Szóval úgy levelezek, hogy megírom , elmentem, aztán kilépek újra megnyitom, bekopyzom és villámgyorsan elküldöm. Ötből kétszer sikerül.

Ma reggel elvillamosoztam "P"-hez aki háziorvos, de van jogosítványa hajó és egyéb vezetői papírok orvosi érvényességének meghosszabbítására. Ez nem olyan egyszerű dolog már a mai computerkorszakban! Az orvosnak be kell lépnie a TAJ számom alapján egy nyilvántartásba, ahol csak azt teheti, engedélyezheti, amit a gép enged, tehát hiába látszom én makkegészségesnek, miután elmúltam 65 éves csak 3 évre adhat orvosit.  Vizsgálatról persze szó se esett, elbeszélgettünk kicsit a hajókról, de nem volt pofám sokat ott jópofizni, bár "P"-vel pár éve nem találkoztunk, mert vártak néhányan a vizsgálatra. 

Már reggel amikor az OBI-nál mentem a villamos felé, sárga POLICE mellényes, de amúgy civilruhás nők jöttek velem szemben. Bevallom azt hittem, hogy közmunkások, akik valami utcaseprésre, szemétszedésre, vagy ehhez hasonló látszatpiszmogásra indulnak és csak ilyen feliratos láthatósági mellény volt raktáron. De amikor az orvos után Kispest felé vettem az utam, a villamosra várva újabb, az árnyékban ácsorgó csoportra figyeltem fel, itt két egyenruhás rendőr is volt köztük, de a civil fiúkon lányokon (hja amikor gyerek voltam, "rendőrbácsik, rendőrnénik" jártak az utcán, most meg rendőrgyerekek) is derékszíj a farmeron, rajta pisztoly és bilincs...ekkor esett le a tantusz! Hiszen tegnap olvastam, hogy pártunk és kormányunk azt a praktikus ötletet találta ki a rendőrdemonstráció megakadályozására, hogy MINDEN rendőrt behívtak pihenőidejét szabadságát felfüggesztve egy kis extra ácsorgásra a közterületeken. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és szóba elegyedtem velük......Furcsán éreztem magam egy kicsit, én még "civilként" rendőrrel (kivéve a volt sárkányrepülő cimborát aki sokkal később lett rendőr) nem beszélgettem, vagy ők akartak valamit tőlem, vagy én tőlük, de ez mindig valami hivatalos volt, most viszont nem volt semmi olyan "rendőrös" a beszélgetésünkben. Hát mit mondjak keserves volt a kedvük ezeknek a fiatalembereknek, úgy nyíltak meg első szóra mint az olajozott ajtó, nem volt bennük semmi olyan "rendőrös", hivatalos, csak olyan emberek voltak, mint bárki más akinek a hatalom megmutatja, hogy "mindegy ki vagy, mindegy mit szeretnél, a kezemben vannak a tökeid és azt csinálod amit parancsolok, amúgy meg jobb ha kussolsz". Még három ilyen csoportosulást láttam,  egyenruhás és civil rendőrök ácsorogtak a rekkenő hőségben a tűző nap elől  behúzódva a fák, épületek árnyékába, szerencsétlen közszolgák, akik éppen nem tudják mi a fenét csináljanak. Ahelyett, hogy otthon pihennének, élnék a magánéletüket, nevelnék gyerekeiket akik immáron megkezdték a vakációt, vagy élve állampolgári jogaikkal akár tüntetni mennének, nem, NEM, őket a parancs az utcára szólítja, hogy még véletlenül se mehessenek oda ahova az uraság nem akarja. Nem említem az "adófizetők pénzéből" kézenfekvő érvet ez ellen az ...igazából nem tudom a szánalmas, a gyalázatos, vagy az ostoba jelző való ide, leginkább mindhármat gondolom erre a parancsra, mert az idáig is kifizetetlen túlóráik fognak csak növekedni, de aki ily módon keseríti meg beosztottai életét, aki ilyen ostoba értelmetlen feladatot ad nekik az lejáratja semmibe veszi az egész munkájukat. Ezek után hogy vegye komolyan a munkáját, végezze azt kreatívan egy ember akit ilyen látványosan, az állampolgárok szeme láttára fingatnak?? Bohócforradalom, bohócügy? NEM. Bohóckormány, bohócdiktatúra, bohócland! Ez a véleményem.

Amúgy Kispestre a búvárárúházba mentem, mindenféle ügyességekkel összeszedtem 30% kedvezménykártyát és beruháztam dolgokra amik kellenek a hajó fenekének víz alatti ellenőrzéséhez. Volt nekem valaha mindenféle ilyen holmim, de pl az uszonyomat rejtélyes módon kinőttem felnőtt fejjel, a maszkom gumiból volt és elöregedett, szóval kellett vennem olyanokat amik már kitartanak amíg élek. Az ólmon kívül mindent kaptam és hála a kedvezményeknek, akcióknak és ügyes válogatásnak, az egész cucc kevesebbe került mint egy pár márkás uszonyból a jobblábas ( vagy a bal, merthogy egyformák). Életemben először van búvárcsizmám, merthogy hajóból létrán lemászni uszonyban nem működik, meg a sziklákon a parton netán uszonyban mászkálni se könnyű, de egy félkemény talpú csizmában egyszerű mindez. A mai snorkelek már alul szelepesek, nekem ez a luxus új dolog, majd megszokom, amúgy soha nem izgatott, hogy a víz alól feljőve kifújjam a vizet a csőből, emiatt nem nyeltem vizet soha. Ami érdekes lesz az a dioptriás szemüvegnek a maszkba applikálása, de majd azt is megoldom. Amúgy méregdrágán van dioptriás betét a búvármaszkhoz, de nekem nem egyforma a két szemem és nem is volt olyan erős mint ami nekem kéne. A gumicsónakos Feri aki amúgy búvár is, szerez ólmot, két darab 3,5 kilós ólomtégla ami lebegve tart neoprénben, az ő ólomövével merültem pár napja, amit ma megmértem ezzel a legkevesebb 100, de lehet hogy akár 200 éves rugós mérleggel és igazából nem hittem el, hogy pontos egy ilyen antik rozsdás holmi, úgy hogy a büfés mérlegén utánamértem és lássatok csodát pontosan 3,5 kg-ot mutatott a büfémérleg is! A bal oldalon kilós skála van, a jobb oldalon meg  bécsi font. Valahogy úgy gondoltam, hogy egy ilyen vacak újkorában se lehet igazán pontos, nemhogy ennyi idő után, de úgy tűnik a régiek még tudtak valamit, ami mára kiment a divatból, időtálló holmit gyártani.

Visszafelé a búvárcuccokkal a hátizsákomban nem tudtam ellenállni a Határ úti metróállomásnál lévő könyvespult kísértésének (soha nem tudok) és dacára tűző napnak nekiálltam átnézni a kínálatot. Nos elég  szánalmas volt, alighanem a lomtalanításkor kidobált cuccok kerültek ide, volt pl két "Timur és csapata" is Gajdartól, ezeket gondosan egymás mellé tettem, nehezen tudom elképzelni, hogy vevőre találnak, akárcsak Ázsájev "Távol Moszkvától"-ja, amit szintén  megvásárolhattam volna ha netán a  valaha magyariul megjelent legeslegeslegintenzívebben Sztálin dicsőségét zengő könyvre vágytam volna, ami nem jellemző, azonkívül nekem is megvan valahol a kislányomnál hagyott könyveim között. Mentségemre szóljon, hogy vagy 50 éve került a birtokomba és akkor se vásárlás, hanem kukázás útján, de vitézül kiolvastam, mint szinte mindig  minden betűt ami az orrom elé került.

Volt még Berkesi, "Sellő a pecsétgyűrün"-je és pár más is a szerzőtől, hát így múlik el a világ dicsősége, ezek a valahavolt nagysikerű kommunista lektűrök se kellenek már senkinek. Emlékszem gyerekkoromban olvastam valamit a szerzőtől, másra nem emlékszem, csak arra, hogy valami lánykát bújtattak derék gyerekek a csendőrök elől a padláson hetekig és én azon törtem a fejem, hogy hogy bírta ki ott olyan sokáig anélkül, hogy ki kellett volna mennie klotyóra, pedig naponta vittek neki kaját, nekem fél napig se sikerül. Amikor már felnőtt voltam akkor is az ugrott be a Bors Máté TV sorozatból (vagy tán az "Egy óra múlva itt vagyok", Láng Vince  volt az??), hogy a derék kommunista partizánok úgy vágják át a hülye részeges német katonákat, hogy beöltözve német katonának elvegyülnek köztük téves információkat adnak nekik a partizánok hollétéről, ami filmen egyszerű, mert mindenki magyarul beszél, de hogy a francba lehet ilyen idióta forgatókönyvet írni?? Szóval nem érdemes nekem (mármint számomra, merthogy ilyesmivel még nem próbálkoztam személyesen és elnézve az eladhatatlan könyvhalmazt nem is fogok) se könyvet írni, se filmet csinálni. Egy darabig még kacérkodtam egy könyvvel, ami Luther Márton koráról szólt, de nem volt hajlandó a cigányasszony engedni az árból én meg ha nem hagynak alkudni ilyen helyen vérig sértődöm, amúgyse voltam benne biztos, hogy annyira érdekel Luther és kora, szóval végülis könyv nélkül,de eredeti célomnak megfelelően békauszonyokkal tértem haza. Délután kivételesen nem esett az eső, mi viszont kivételesen elautóztunk kaját venni, ez mindig egy nagy trauma nekem, a kocsival töketlenkedni a Tescoban, amire hazaértünk este volt, szóval hajóépítés szempontból a mai nap nulla volt.

Juteszembe írta kislány a Népszabadságtól, hogy megjelent a riport amit még tán valamikor télen csinált velem http://nol.hu/lap/arcok/20110616-szemenszedett_pupamesek én még nem olvastam, csak piszkozatban, akit netán érdekel...

 Ahogy mondtam...Medárd az Medárd!  És még csak egy hét telt el a 40 napból. Ebéd utáni álmomból "J" motoszkálása vert fel, nagysebesen tekerte lefelé a cockpit oldalponyváit és már zuhogott is az eső. A fux tetőt is becsukta, amit én csak úgy optimistán nyitvahagytam. Szóval beűzettem a fedél alá, egész pontosan nem tudok kimenni folytatni vacakolást, az utolsó szerkezet, a működtető foganytyú összeállítását az üzemanyag vészelzáró rendszerhez. Miután a szép lakkozott műszerpanelt nem akartam megbontani, a műszerpult oldalán fúrtam egy lyukat, ott vezettem ki a bowdencsövet (én bent fekve a gépházban, "J" kint guggolva behúztuk nagy ügyesen, élni nem tudnék az én drágám nélkül) erre csinálok egy fogadó részt, erre ül majd rá egy fogantyú, beleforrasztva a bowden vége, ha meghúzom a fogantyút odalent "elsül"  a szerkezet. 

Ma dél felé éppen egy ponton kisólyázásában segédkeztem a sólyatér héroszainak (az is egy döbbenet, hogy ezek ott másfelen miket visznek véghez  ötventonnás vasakon) akikkel barátságos szimbiózisban élünk, amikor megjelent "Sz T" technikumi osztálytársam és hozta a Trabant műszerből alkotott fordulatszámmérőt! És beraktuk és kimértük mekkora (100 ohmos) ellenállás kell a méréshatár belövéséhez, hogy alapjáratban a LED sor alja, üzemi fordulaton a közepe tája világítson  és már kész is! 

Hm. Úgy tűnik elállt az eső, folyt. este.

21:32 Kezd összeállni a dolog. Holnap megint kevés időm lesz foglalkozni vele, mert rájöttem, hogy lejárt a kishajóvezetőim orvosija, megyek ex balatoni telekszomszédomhoz, neki van belevaló bélyegzője.

"J" megszelidítette a tőkésrécéket. A régebben tartózkodó állatok mostanra ha meglátnak valakit a decken, mint az őrültek száguldanak ide és hangos hápogással követelik az etetést. A kicsik a legbátrabbak, lassan kézből esznek, én meg nem győzök kenyérért menni, mert minden kenyerünket feleteti a kacsákkal. Péntektől lízingeljük Denit a kisember kutyáját, ismét  edzőtáborban lesz nálunk, érdekes lesz mit fognak egymáshoz szólni a kacsákkal.

 Általában büszke szoktam lenni arra, hogy mindent megoldok fele, harmada pénzből, mint bárki más, ezért van Amapola 50%-ban "riszájklingból", de vannak dolgok amiket muszáj boltban olyan áron megvenni, amennyiért árulják. Most tértem vissza a vásárlásból, hát azért arra nem számítottam valahogy, hogy 3000Ft lesz egy méter bowden.(Na jó csővel, forrasztós és menetes végekkel, kapszlikkal.) Most nem azt mondom, hogy ettől éhen fogunk halni (pláne, hogy tegnap az Amapola közelében horgásztól kaptunk 12db halat, keszeget, kárászt vegyesen, szóval a mai ebédünk már meg is van) de gyanítom ez megegyezik a nyugateurópai árral (de inkább több annál). Márpedig akkor legalább a bowdenboltosnak ugyanannyit kéne keresnie, mint mondjuk az osztráknak. Látatlanba lefogadom hogy nem így van. Hova lesznek a pénzek? Volt 20 évünk, hogy valamelyest felzárkózzunk. De mintha még tágult volna az olló. Én nagyon jól emlékszem ifjúkorom nyugati filmjeire, olaszokra, franciákra, angolokra. Már amit beengedtek a mozikba. A "Gombháború", "Horgász a pácban" vagy az olasz neorealista filmek francia, olasz parasztjai, gyári munkásai foltozott gúnyájukban libakergető biciklijeiken, robogóikon feleúgyse néztek ki mint mi most. Mitől van, hogy ők elrobogtak, mi meg taláncsak arrébb másztunk? Na hálistennek megint esik az eső, éreztem én, hogy ebéd előtt már nem érdemes kipakolni a szerszámokat. Hja a Medárd nem hagy magával lacafacázni.

20:26 Szégyenszemre bent voltam kénytelen dolgozni a fuxban, mert szinte egész délután esett az eső különböző intenzitással. Ilyenkor csak résnyire nyitom ki a tetőt, hogy kapjak levegőt, ez az ilyen aprólékos munkáknál elég is, de ha nagyobbat kell hegeszteni nem működik, mert fullasztó a hegesztéskor keletkező gáz. Alakulnak az alkatrészek. Megint eltörtem egy vékony fúrót, egyszerűen kivédhetetlen, ha pont akkor jön valami hajó a hullámaival amikor éppen 2-es furatot fúrok vasba.

 Az persze nem úgy van, hogy csak beakasztunk egy rugót oszt máris csukja a golyóscsapot. A rugó és a golyóscsapot működtető kar közé, hogy "irányba" húzzon, kell sajnos a hely adottságai miatt egy terelőcsigán futó vékony drótkötél darab. Ezt a csigát olyan anyagból kell megcsinálni, ami valamennyire hőálló, mert tűzben is működnie kell, legalábbis nem lenne jó, ha előbb kiolvadna mint az olvadózsinór, mert akkor lőttek az egész működésnek. Nos a bakelit elvileg hőre keményedő anyag, ezért nekiálltam "esztergálni" négy  darabot a maradékok aprajából. Az "esztergálás"a hajón így működik. 

A fúrógépbe fogott munkadarab ellenkező irányba forog mint a sikító korongja, így remek forgástestek alakíthatók villámgyorsan. Csak arra kell ügyelni, hogy a munkadarabot előtte lehetőség szerint kerekre kell eleve kivágni dekopírfűrésszel, mert ha nagyon sarkos akkor erősen üt, amit kézzel nehéz kivédeni.

 A palástfelületet amúgy nem daraboló, vagy csiszolólókoronggal, hanem gumitárcsára fogható csiszolótárcsával alakítottam ki, azzal sokkal kellemesebb a munka, merthogy a korongok fémhez valók, a bakelitet inkább csak karistolják és erősen égetik. De a csigagörgő hornyát viszont csak egy 3-as koronggal tudtam kialakítani. 

Aztán tengelyeket, meg felfüggesztéseket csináltam a görgőknek, jó kis piszmogós meló, talán holnap ha nem jön közbe semmi beszerelhetem és felmadzagozhatom őket...bár persze közbe fog jönni, el kell menjek bowdenért a távműködtetéshez. Amikor a motorhoz bütyköltem az adagoló töltésszabályzó, meg a dekompresszor kivezetését a cockpit vezérlőpultba, akkor találtam valahol a Váci úton egy bowdenboltot, kérdés megvan e még és oda találok e 3 év után.

21:07 Na csak kicsit meg kellett googlizni, már meg is van http://www.bowdenszerviz.hu/

 Tegnap kora reggel nekiláttam a munkának, mert már délelőtt másfelé kellett menni. Eljutottam addig, hogy a baloldali gázolajcsap mechanikája felöltötte a "legeslegeslegvéglegesebb" formáját (ki kellett kerülni a működtető karral a hűtőfolyadék tágulási edényének csövét is, ezért még be kellett rakjak egy omegát) és beszerelve megmértem rugós mérleggel, hogy két kilós erő bőven elég a mozgatáshoz és hogy 30 cm a rugóút. Aztán felkerekedtünk "J"-vel és nyakunkba vettük a várost. Ő vagy négyfelé ment én csak háromfelé aztán délután találkoztunk egy kései ebédre a Hernád utcai kacatraktárunkban. Vettem megfelelő rugókat a Baross utcában. Nem volt egyszerű találni olyat ami 30 cm-t képes húzni. Sejtettem én ezt, ezért gondolkodtam expanderrugóban, az eladó mindenféle használhatatlan portékával kínált, végülis felfedeztem a polcon olyat amit villanyszereléskor használnak a műanyag cső hajlításra. Nem fért a fejébe, hogy az jó lesz nekem, de csak elkértem egyet és a pulton kimértem, hogy akár 40cm-t is nyúlik maradandó alakváltozás nélkül. Vettem belőle kettőt, meg egy nagyobb, erősebb, rövidebb rugót, amit a perlonzsinórba rakok, hogy mindig feszes legyen és ha megolvad azonnal határozottan szakadjon szét. Miután délutánra mindet elintéztünk amiért rászántuk magunkat az áldozatra, hogy elszakadjunk Amapolától, este elmentünk a Dürer Kertbe a Tilos Rádió marathon partyjára. Aki nem tudja évente egyszer van ilyen rendezvénysorozat, egy hétig tart általában és így(is) tudja a hallgatók közössége támogatni a rádiót, ilyenkor adakozunk a rádió működési költségeinek fedezésére (ahol egyébként mindenki ingyen dolgozik, de a frekvenciadíjat, villanyszámlát és egyéb ilyesmit akkor is ki kell köhögni) szóval adni kell, hogy adhasson a rádió. Ettünk finom kecskepörköltet amit a "tomboló negyvenesek" csapata főzött, meg kaptunk Tilos Rádiós pólókat ( http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150633047160403&set=a.10150632846325403.687436.188716270402&type=1 ), meg beszélgettünk "természetesen" hajósemberekkel ( http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150633048925403&set=a.10150632846325403.687436.188716270402&type=1&theater ) , bár ...bevallom őszintén Amapola fedélzetén sokkal jobban szeretek beszélgetni, mert itt nem kell az üvöltő zenebonát és a többi 250 beszélgetőt túlordítani. A fiataloknak persze akkor kezdődött csak igazán az élet amikor mi már leléptünk és hazatértünk a macerás napot kipihenni Amapola összes termeibe.

Ma folytattam a kis bizbazok szabását, hegesztését, egy álom ez a fényre sötétedő hegsztősisak. Azt hiszem whale aki nagyon aggódik, hogy kicsúszik, meg leakad, meg ilyesmi, nos mutatom pl azt a spécimet ami az olvadó zsinórt feszítő rugó végét fogja tartai. EZ nem fog kiakadni magától. A stiftet amibe a húzórugó vége be van akasztva egy vele párhuzamos nyomó rugó tartja alaphelyzetben.

Csak akkor old ki, ha a felső, menetes véghez majdan csatlakozó bowdent meghúzom, ahogy "J" mutatja a kioldott állapotot.

Mielőtt aggódás tárgyát képezi, minden anya le lesz biztosítva.

A golyóscsapok fogantyúit ilyen pofák ragadják meg,

és ilyen kacifántos például  az a kar amihez a húzórugó csatlakozik.

Ma reggel megjelent a Búza Béla  exbócman kollega. Meghozta a plezsörbótját ami sok éve leginkább moha és ecetfa tenyészhelyként szolgált  Tiszalökön. Most mintha rászánná magát, hogy csinál belőle valamit, majd kiderül hogy mi lesz belőle a végén, mindenesetre mint a mellékelt színes ábrák mutatják a természet itt is örömmel fogadja magába a hajócskát, merthogy nagyjából oda raktuk ahol Amapola is épült a parton, csakhát azóta eltelt egy év, hogy vízrekerült és kissé benőtte a gaz a helyet.

Nem szeretek a gépházban kuksolni. Pedig ma a nap nagyrészében ott görnyedtem. Ilyenkor az embernek mindene elgémberedik a kiforgatott testhelyzet miatt. Aztán persze ki-be kell bujkálni, mert a szabás, hegesztés a fuxban volt. Szóval megmérni, kimászni, megcsinálni, bemászni, odapróbálni, kimászni, pontosítani, bemászni, odapróbálni, kimászni, átszabni, bemászni, odapróbálni, kimászni, kicsit még hajlítgatni, hegeszteni, megtoldani, bemászni......jó kis feladatot találtam ki magamnak ezzel az üzemanyagcsap elzárással. De az egyiknek a karos működtetése már összeállt, persze még a rugós-madzagos megoldás arrébb van. Különösen nehéz szorongatott helyzetben lyukakat fúrni fej felett és azokba menetet fúrni ott ahol esély sincs a menetfúró hajtókar elforgatására. Ilyen helyekre csináltam egy hosszabbító szárat a menetfúróhoz, hogy messziről lehessen hajtani, ráadásul nem csak tengelyvonalban. Annyi haszon van az ilyen munkákban való edződésben (azon túl persze, hogy az ember épít magának egy csodálatos hajót), hogy kiélesedik a konstrukciós problémamegoldó képesség. Nem tudom másképp megfogalmazni, de az ember agya rááll a dolgokra. Mit, mivel, honnan hozzá az anyag, hogyan és már kész is. Pl ma a gumicsónakos Feri megtalált egy "vasas"  problémával. Villámgyors megoldással szolgáltam.

 Na jól kinézünk, Medárd napja van és esik az eső. A vízről jöttem be sietve, mert megint leragadt egy tuskó mellettünk és nekiálltam csónakkal kihúzni, nehogy rámenjen valami evezős, hát nem a nyakamba szakadt az ég!? És most negyven napig így fog esni. Semmit nem tudok csinálni, minden félbehagyott melóm a fuxban, vasat szabni hegeszteni kéne de hát csak idebent teszefoszáskodok. Ilyenkor felmegyek a netre és jól felbosszantom magam. Megkaptam a beosztásom ( http://www.noltv.hu/video/3500.html#comments ) egy lastres nicknevű kommentelőtől, szóval veszélyesen ostoba vagyok... Hát nem bánnám, ha lastres felfedné a valódi nevét és elérhetőségét, szívesen vitatkoznék vele, ha netán csak megtévesztett hívő, de bár én vállaltam a nevem ő viszont csak a névtelenség mögé bújva aláz, szóval alighanem a szokásos nagyszájú senki amilyet a netdemokrácia hozott létre milliót. Ez a fajta választja meg sőt termeli ki a leghülyébb, legkártékonyabb politikusokat.

21:05 Esett elállt, esett elált...de inkább csak esett. Ebéd utáni szunyókálásomból riportercsapat ébresztett, (pedig még volt 20 percem a megbeszélt fél négyig, de hát félreértették az időpontot) a http://www.emlekpontok.hu/hu/esemenyek/ projekt keretében gimnazista lánykák és egy tanerő érkeztek, kamerával , hogy a "Nagy idők kis tanúja"  projekt  (ezt a nevet persze most találtam ki) keretében egy mélyinterjúban faggassanak a múltról. Rajtam csak a "begombot" kell megnyomni és jönnek elő a történetek, észre se vettük, hogy két órát beszéltem, végülis a kamera akkuja szabott határt az interjúnak, mert azt mondta, hogy No Power és mivel másik battery nem volt a kamerához így abbamaradtunk. Továbbá abba maradtunk, hogy lesz folytatás valamikor. Azzal viszont mázlink volt, hogy szépen kijavult az idő, kiültünk a nemrég vásárolt összecsukható horgászfoteljainkba (régen vágytam már ezekre a luxuscájgokra, már bőrkeményedésesre ültem a fenekem a hajón a különféle alkalmi ücsörgőkön, mint pl vödör deszkával, sámli, fuxtető, deck szegélyléc  etc.) a pontonra, ott volt elég fény és a ferencvárosi pályaudvar vasútforgalma csak árnyalta a háttérzajokat amiket a tőkésrécék keltettek pacsálásukkal, gágogásukkal. Egy kicsit még sikítóztam fúrtam a vasakat a fuxban, de nem erőltettem a dolgokat, holnap is lesz nap, minden napba annyit kell belerakni amennyi belefér és ennek (is) vége immáron.

 Ma búvárkodtam. Már régóta akarom megszemlélni mi újság a hajó fenekén. Hogy állnak a magnézium anódok, hogy gátol az algagátló. Nos kölcsönkértem a gumicsónakos "F"-től aki profi búvár, maszkot, sznorkelt, ólomövet, beöltöztem neoprénbe (ezt a jó kis kezeslábast is a "F"-től kaptam ajándékba) és délelőtt lemerültem a hajó alá. A dolog többféle tanulsággal járt. Ami pozitív, az anódok még bőven kitartanak, egy éve áznak a vízben, de dolgoznak, mert kirücskösödtek rendesen. Ami kevésbé pozitív, bár számítottam rá, hogy az algagátló úgy gátol, hogy az alga azért rátelepszik, csak könnyen letörölhető, mondjuk egy szivaccsal.  Ami negatív (számítottam is rá), de megoldható: 1.Mindenféleképpen meg kell oldanom a maszk alatt (vagy felett?)a szemüvegviselést esetleg kontaktlencseviselést, mert nem jól látok. Tudom...van dioptriás maszk is, de drága és bifokálisba meg biztos még drágább és cserélhetem kétévenként ahogy romlik a szemem, a végén úgyis fehér bottal fogok merülni. 2. Nem lehet tüdővel búvárkodni ebben a vízben. Merthogy az átlátszó tengervízben semmi gond. Az ember a felszínen úszva megnézi hol akar matatni, fölé úszik, vesz egy nagy levegőt, lemerül és látja, csinálja. Ugyanez a dunavízben 10cm-es láthatóságnál úgy néz ki, hogy az ember lemerül, aztán vagy odatalál a hajócsavarhoz mondjuk, vagy nem, mert az a menetrend, hogy odatapasztani a maszkot a hajótesthez és hozzálapulva megindulni amerre sejtem a célt. A levegőm meg vagy kitart addig, vagy nem, arról nem is beszélve, hogy ha cserélni akarok egy anódot ahhoz csillagkulcs, anya, anód és ezekkel munka, szóval LEHETETLEN. A megoldás amit már akkor kitaláltam, amikor a hajót még el se kezdtem építeni, de tudtam, hogy szükségem lesz rá, egy légzőautomata (az a második lépcsős reduktor amiből a búvár cumizza a levegőt) és egy száraz (tehát nem olajos) közönséges festőkompresszor, ami a deckről nyomja a levegőt egy 20m-es gumicsövön keresztül a pofareduktorba. Ezzel a hajó alatt addig dolgozom amíg villany van a kompresszorhoz. Hát így valahogy. Most a neten barangolok búvárholmikat nézegetve, az árak elég ijesztőek, pl kell egy rendes pántos uszony és hozzá búvárcipő, mert a papucsuszonyban hideg vízben lefagy a lábam, plusz nem lehet uszonyban a boszkalinán lemászni, sziklákon ki-be járni, kell ugye még maszk, reduktor, őv úgy 6 kiló ólommal, kompresszor, permetezőgéphez való félcollos cső...szóval egy vagyon. Amúgy sokan hiszik azt, hogy a "jachtosok" .....na azoknak aztán a bőrük alatt is pénz van, épp ma kacagott rajtam "J", hogy EZT 

a szandált én még megvarrtam és járok benne!

 Eszembe jutott, amikor tavaly a kötélboltban a nő panaszkodott, hogy a jachtosoknak alkudni van pofájuk, aztán micsoda márkás pólókat hordanak! Nos én még mindig azokat hordom, amiket vagy 15-20 éve kaptam a nevezési díj lefizetése után a balatoni versenyeken, illetve tengerész koromban vettem Szingapúrban, és a kötélboltban is ez a szandál volt rajtam. De biztos azt gondolta, hogy csak álca és csak kitataroztam magam rozogává.

Na miután szerencsésen túljutottam a búvárkodáson nekiálltam a következő feladatnak amit nem csekélység, legalább négy éve tologatok magam előtt. Ezt fejben nagyon jól kiötlöttem, de persze az elmélet rétje szép zöld, miközben a gyakorlat maga sivár, szikes valóság. Azt akarom ugyanis megoldani, hogy 1. Az üzemanyag hozzávezetést a géptértől 3-as acéllemez tűzfalakkal elválasztott oldaltankokból (két tank van, az üzemanyag vagy az egyikből, vagy a másikból megy a motorhoz) el tudjam zárni a kormányállásból bármikor. 2. Ez az üzemanyag elzárás gépháztűz esetén automatikusan bekövetkezzék. Ez úgy fog megvalósulni, hogy a golyóscsapok fogantyúira olyan mechanikát készítek és szerelek fel, mely nyugalmi helyzetben azokat egy rugóval működtetve elzárja. A csapok nyitása a rugóerő ellenében megfeszített huzallal történik, melyben egy "olvadóbetét" van, magyarul egy perlonzsínór darab, mely a motor felett van kifeszítve és ha tűz van, egyszerűen megolvad, elég, így a rugó azonnal elzárja a csapot. A kézi elzáráshoz meg odakintről egy bowdennel kihúzok egy stiftet, mely a huzalt tartja, azaz ugyanaz történik, mint amikor a zsinór elolvad. Ehhez kell valahonnan szereznem két olyan rugót, mely kb 3-5kg erő hatására 25-35 cm-t nyúlik, szóval olyan expanderrugóféléket. Nem tud valaki olyan helyet ahol ilyesmit lehet kukázni?

 Hú micsoda zuhé van! Látni nem lehet az esőtől 100m-re. Ebéd utáni alvásomból viharos erejű déli szél, majd  égzengés ébresztett, azóta váltakozó erősséggel esik. Délelőtt erőt vettem magamon és hazakísértem "J"-t aki mosás ügyben meglátogatta a "munkásszállást", ha ilyen idő marad, alighanem csak holnap tud visszajönni, egyedül leszek kénytelen szomorkodni utána a hajón. Csuda érdekes dolog ez, úgy összenőttünk, hogy még enni sincs kedvem egyedül. Amúgy azért mentem ...hogyismondjam...haza?, szóval a bejelentett lakcímemre, ami amúgy "J" lakása (nekem már csak a hajóm van, minden ingatlanomat a gyerekeimnek ajándékoztam, vagy használatba adtam), hogy megkeressem a szakadt régi vitorlaanyagaimat, melyeket egy zsákban őriztem (nem volt egyszerű megtalálni a túlzsúfolt kacatraktárrá süllyedt valahavolt otthonunkban), mert mindenféle napvédőt, kappákat akarok belőlük alkotni Amapolára. "J" még elment piacozni én meg kivárva a délelőtti eső végét visszamenekültem az undorító városból a hajóra a természetbe. Nos ebben az időben nem tudok dolgozni odakint, így kicsit ideültem a gép elé olvasgatni. Már ebéd után is belenéztem a napi sajtóba, na mindjárt fel is húztam magam ezen http://www.noltv.hu/video/3500.html . Írtam is egy jó hosszú kommentet hozzá, de mostanáig nem jelent meg, gyanítom még vakaródzik rajta a moderátor. Pedig nem voltam túl "vaskos", de kimondtam néhány általam vélt igazságot azokról, akik bűnös módon Bős-Nagymaros kapcsán aláaknázták a Vízügyet ezzel megindítva a romlást és most van pofájuk a nyilvánosság elé kiállni pampogni a régi hazugságokkal megvezetett oktondi riporter mikrofonjába (kibetonozott Dunameder), miközben múlhatatlan "érdemeik" vannak a mai helyzet előálltában. A NOL pedig az egészen csak a Fideszvezette kormány alázásáig talál az egészen fogást, pedig hát ez csak a füle az ellenségnek, le lehetne nyúlni a téma mentén akár a genitáliákig is, de hát az már nemcsak a narancsnál hanem a szegfűnél is mutatná mennyire rothad ez az egész bulgárkertészet. (na jó kis képzavart fogalmaztam ide, de aki figyeli a témát érteni fogja, a többieknek meg úgyis mindegy mi az igazság ebben a reménytelen helyzetben, ami a vizeinkre jellemző ) Amúgy napmintnap látom itt, hogy mennyire siralmas a Vízügy helyzete, most mindenféle közmunkásokkal próbálnak úrrá lenni az elburjánzó növényzeten és szeméthegyeken, el lehet képzeni milyen hatásfoka van annak a munkának amit az évszázadokkal ezelőtti eszközökkel (csak persze hitványabbakkal, mert a gereblye, söprű, lapát rosszabb minőségű lett azóta) végeznek quasi kényszermunkások. Fáj a szívem a vizekért, a vízgazdálkodásért és nem utolsósorban azokért az emberekért akik itt dolgoznak és elszenvedni kénytelenek az egymást követő kormányok ostobaságát!

Reggel hangosbeszélő hangjára és himbálódzásra nézünk ki, ismét pontont hoztak, visznek a Mahartos fiúk. 

A személyzet midig kevés, hogy nehogy visszajöjjön megegyszer a pontont taszigáló "Győr" motoros a bowspritemet veszélyeztetni, inkább átmásztam segíteni a köteleknél az egyszem ottragadt legénynek.

Ma amúgyis nagy jövés-menés volt, úgy tűnik beindult a sétahajózás.

 Itt járt a Szent Kristóf reggel egy csomó integető utassal,

 aztán délután jött a "Monarchia" 

akkora hullámokat verve nem túlságosan szép szovjet testével, hogy majd kiestünk a hajóból (szívesen nyomnék a hajóvezetője fejére egy barackot, eszébe nem jut, hogy visszavegyen az erőből amikor elhalad mellettünk a szörnyetegével), kisvártatva a tűzoltók jöttek a "Szent Flóriánnal",  szirénázva kék villogóval, érdekes módon ők lassan "siettek", nem tudom mi égett, de amire átzsilipeltek és odaértek valahova ezzel a sebességgel, ha az tűz volt netán...hát nem tudom találtak e még oltanivalót.

Végül már napnyugta után ismét feltűnt a Szent Kristóf, 

mely most is lentről érkezett, tehát  Csepet került.

 Valahol kirakhatta a népet, mert üresen csattogott el mellettünk az éjszakába. A fényképezőgépem vakuja csillan meg a mentőgyűrűk fényvisszaverő csíkjain. Apropos, ha már fényeknél tartunk, nem tudom látszik e a képeken, hogy nem látszanak a poziciós fényei?Egy ekkora hajónak! És még én aggódtam, hogy az enyémek elég erősen világítank e, hát ilyen távolságról Amapoláé a szemet kiveri!

 Ott hagytam abba tegnap, hogy vinnyog a duda. Na nem vagyok egy beletörődő típus, szétkaptam a szerkezetet és miután tisztába jöttem a működéssel, összeraktam a legjobb tudásom szerint és lássatok csodát rendesen mély hangon bőg ismét (na jó...két olvadóbiztosító felhasználása után) ahogy egy hajókürtnek illik. Ma amúgyis ilyen apróságok képezték a tevékenység tárgyát, voltunk biciklivel boltban kajáért, meg fürdőszobába csempét nézegetni az OBI-ban, továbbá hogy víziközlekedés is legyen, kihúztam csónakkal két úszó rönköt a meder széléből és lekötöztem a már ott parkoló tuskók mellé, alakul a téli tüzelőanyag. Közben csak egyszer estem vízbe amikor kimásztam a billegő fákra a csónakból és alig jött le több bőr a sípcsontomról, mint ami korábban már éppen begyógyult. Amúgyis úgy néz ki a lábam mint a rosszcsont gyerekeké, de teszek azért preventív intézkedéseket is a sérülések ellen, mert ma este például, miután másodszor fordult elő, hogy eltaknyoljak a csúszós meredek járón ami a pontonra vezet, (megint egy kis minusz bőr a lábamon, érdekes módon csak a bal lábam ami rendszeresen "kap egy kezet") végre beléceztem a "tyúklétrát", hogy harmadszor ne forduljon elő a dolog.

A hosszú téli pihenő után alászálltam a gépházba, kiszórtam az oda behajigált holmikat, pl az elszakadt szandálomat, merthogy a másik a vízbeeséskor elázott, tulajdonképpen ez iniciálta a gépházba kúszást, szóval eljött a szandálvarrás ideje, és ha már a gépházban megszűnt a kupleráj beindítottam a motort, ami ahogy szokás mondani "pöccre indult". Hagytam menni úgy 10 percet, hol üresbe, hol előre-hátra mocorgatva a kikötőpontont, minden a legnagyobb rendben, se víz, se olaj, se gázolaj nem csepeg szivárog sehol a motor környékén.

 Mindenféle dolgok jöttek közbe, van ez a fürdőszobafelújítás "J" szüleinél, ezt szervezem, csempét kellett nézni, meg vásárolni menni, meg hol ez jött látogatóba, hol az...szóval nem sokat tettem a hajó érdekében. Ma végre felszereltem a dudát, úgy tűnik megártott neki a felújítás, rozsdásan olyan hangja volt mint egy igazi hajókürtnek, most meg bekötöm, meghúzom a fogantyút a kormányállásban és nem ismerek a hangjára...visít!! Szétszedtem apróra, rá kell jöjjek mi történhetett vele, mert ez a hang nem tetszik.

Ma délelőtt meglátogatott Schilling Laci ex tengerész kolléga és magával hozta Balogh Pistát akiről már írtam, hogy az ő Verne nevű hajója volt Amapola ihletője, az ő rajzai alapján készítettem a tervet, a Vernét másfélszeres méretre nagyítva és sok minden mást a megváltozott anyag ( a Verne fa hajó) és igényeink szerint alakítva, de pl a rig szinte azonos lesz, persze méretarányosan. Pista, vagy ahogy Balatonon nevezik "Páter" művészember aki még mindig hagyományos eszközökkel fest, rajzol, dacol a computerkorral, 87 éves, Isten éltesse sokáig, valaha az iparművészeti főiskolán tanított grafikát, valamint csodálatos műszaki tehetséggel is megáldotta a sors, amúgy kora ellenére kiválóan mozgott a hajón, ilyenkor mindig megerősödik bennem a remény, hogy ezen a hajón még akár évtizedeim is lehetnek. Na jól elbeszélgettük az időt, de hát az idő leginkább pontosan erre való.

 Még sose láttam ilyen magasan a vizet itt a kisdunában. Minden ponton szabadúszóvá vált, a parton való fennakadásokat Ferivel és Pityuval, a sólyatér vasnyűvő vitézeivel könnyedén leküzdöttük, most a három ponton egymásra szorosan kötve ringatózik. Ha marad az a döntés, hogy következőnek kimegy a sólyára amire most kötve vagyunk, marad még kettő. Szóval nem nagyon kell új helyet keressek mostanában.

Összeraktam a megjavított, lefestett dudaalkatrészeket, erről János korábban azt mondta, hogy eredetileg Csepel teherautóduda, nekem hajókürtnek tökéletes lesz. Majdnem kész a felerősítő szerkezet is, mert a régi az már olyan rozsdás, hogy inkább újat csinálok. Ha már ilyen vörösrézszínűt festettem, kitataroztam ( "rozogává" lásd még "Na mi újság Wágner úr?") a "siont" is (tengerésznyelven a szellőzőkürtő), melyet még "R P"-től kaptam vagy három-négy éve, mert ő lecserélte a hajóján egy szép újra én viszont úgy gondoltam, hogy van ebben az ütött-kopott darabban fantázia, úgy érzem nem tévedtem.

  Az a helyzet, hogy ebben a hónapban 19-én kaptam az Emailt a Tmobiletól, hogy lejárt a  havi 3GB-om! 6-ika a fordulónap, tehát kevesebb mint két hét alatt. Korábban kitartott egy hónapig, de vagy én nézek túlsok pornót, vagy valami más suskus van a rendszerben. Ugyanis van a rendszerhez egy megnyitható "Adat Rekord" (Ez van ráírva...szerintem vagy Data Record, vagy Adat Jegyzőkönyv) ami szerint viszont még most is csak 2,8 gigánál tartok. Igaz azt írja, hogy az adatok csak tájékoztató jellegűek, a pontos értékért forduljak szolgáltatómhoz (vagy fel, gondolom, a lényeg, hogy fizessek előtte). namármost értem én, hogy "tájékoztató" a jelleg, de milyen tájékoztatás az, ha azt mondják, hogy 1,8 (merthogy kb ennyi volt az adatrekord szerint 19-én) és közbe  meg három?? Na ma elmentem a Lurdy ház béli T mobilehoz , ahol persze nem tudnak semmit, onnan elküldtek a Budafoki út T pointra ( még jó hogy nem a Zabriskie Pointra) ahol bő fél óra várakozás után felvettek egy panaszjegyzőkönyvet, amire majd kapok választ. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják magyarázni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Egy jó volt a dologban, hogy az egyik ügyintéző hölggyel jól elbeszélgettünk közben, miközben a másik verte a keyboardot, ritkaság manapság az emberi hang, senki nem mosolyog, mindenki tele van görcsökkel és félelemmel, hogy a másik netán valamit akar tőle pedig neki is annyi a baja, hagyja békén őt mindenki, legjobb kerülni még a szemkontaktust is, pl amíg vártam a Lurdiban hogy kinyisson a bolt, elmeséltem egy viccet egy ablakpucolónak, nem mondom, hogy a világ legjobb vicce volt, de azt a fapofát amivel bámult rám...Amúgy kaptam egy részletes jegyzőkönyvet az elmúlt hónap internet adatforgalmamról és aszerint valóban 19-én értem el a három gigát. (jó sok összeadásomba telt) Viszont a jegyzőkönyv köszönő viszonyba sincs az adat rekorddal. fene érti. De majd a T mobile megmagyarázza. Úgy, hogy magyarázni már én is tudom majd, kérdés értem e.

Ma (illetve már tegnap, mert elmúlt éjfél, a ma esti programom a "vészhelyzet" befejező adásának megtekintése volt. Nem vagyok egy sorozatnéző fajta (ennél csak realityshownéző vagyok kevésbé), de ha csak tehettem ezt mindig néztem, mert egy részben volt annyi drámai helyzet, amiből mások három filmet csinálnak. Hiányozni fog nekem, őszintén a szívemhez nőttek a szereplők. Na mégegyszer..szóval ma a délelőtt elment ezzel a Tmobileba bringázással, délután szétkaptam a hajókürtöt és rozsdátlanítottam ahol kellett, lefestettem az alkatrészek egy részét, holnap folyt.köv. Este némi eső esett, már délután is ijesztgetett, sőt esett is egy kevés, ezidőre behúzódtam a cockpit ponyva alá és a navigációs oldalfények kappáiba húztam gumit, hogy a vihar le ne kapkodja őket.

Újabb nagy lépés a hajólevél megszerzésének kritériumaihoz. Kész mindkét oldalon a kötélkorlát.

 A felső szálak maradék rozsdamentes drótkötelekből, az alsók a bevonatos horganyzottból készültek. 

 Megjelentek az első óriásszitakötők. A vízben lévő lárvák azt hiszem a hajóból lelógó búvárszivattyú kötelére, csövére kapaszkodnak, és nem bábozódnak be, hanem valahogy átalakulnak, egy átlátszó törékeny, nagyjából  szitakötőformájú héjat maguk után hagyva  másznak ki a hajóra az imágók. "J" mint lelkes természetbúvár csodálja amint egy éppen  az árboctő kappáján szárítkozik, miközben a szárnyait lassan kezdi kibontani. Ehhez a hosszú potrohát görbítgetve szemmel láthatóan hidraulika folyadékot pumpál a gyűrött szárny merevítő csöveibe. Azt hiszem amikor a szárny már kifeszült és megszáradt, ezt a folyadékot valahogy kiereszti, így válik a szárny könnyűvé.  Ez egy majd félórás procedúra és ahogy "J" meséli, aki mindenféléket tud az állatokról amiket én nem, a legnagyobb megpróbáltatás a rovar rövid életében. Érdekes a fejlődés, miközben fajok kialakulnak, fejlődnek, majd kihalnak, a szitakötő valahogy azon fajok közé tartozik, melyek az elmúlt párszázmillió év alatt azt hiszem semmit nem változtak, legalábbis ha jól tudom a kőszénben is találhatók a maival azonos formájú lenyomatos példányai. Valahol láttam valami múzeumban, mert gyerekkoromban nagy múzeumlátogató voltam apám oldalán.

 Valamit nagyon nem értek ezzel a német járvánnyal. Spanyol uborka fertőzte meg fél nyugateurópát, persze ha igaz és már tízen meghaltak. Annakidején amikor még szállodás voltam, a véremben fürödtek a hűtőkamrák és konyhagépek kapcsán a HACCP rettenettel kínozva engem és mindenki mást, papírkötegek, tele kérdésekkel, melyekre rendszeresen pontos választ kellett adni és ha jól tudom az ISO is arról szól, hogy mindenről papírt kell gyártani. Tehát amit annakidején a paraszt, a kofa és anyám úgy maguktól tudtak és működött, azt most a termelők, szállítók, feldolgozók, csupa felsőfokon képzett szakember, mesterséf, papírral kell bizonyítsa, hogy tudja és jól csinálja. Ha van értelme a dolognak, akkor MOST halál pontosan ki kellene derülnie, hogy azt az uborkát ki mikor honnan és hogyan, szedre, rakta, vitte, adta, ette. Ha most élesben nem működik, akkor az egész papírgyártás egy kalap szart ér és csak arra volt jó, hogy emberek idejét idegeit pusztítsa, más, jobbsorsra érdemes energiáikat koptassa.

No ennyit a tejfölös uborkasalátáról. Tegnap kihagytam a naplót, mert nem sokat végeztem, miután állandóan esett, vagy éppen lógott az eső lába szóba se jöhetett a decken való munka, bent a cockpitban szereltem a drótokat, elkötöttem, megsaruztam a végeket, minden a helyén, ha összerakom és felszerelem a hajódudát, amit szétszedtem karbantartás céljából, lesz olyan hangorkán, ha meghúzom a fogantyút, hogy a holtak kiugranak Davy Jones ládájából. A duda, akár a pozíciós lámpák, az elbontott "Ráckeve II"-ről való, elég ütött kopott jószág, de amikor elkértem a hajószétverésre szakosodott  cigányoktól ami nekik nem volt érték, megláttam benne az értéket. Elsőre úgy tűnt tévedtem, mert amikor ráadtam a 12V DC-t csak valami szánalmas nyekergő hang jött ki belőle, bárhogy is állítgattam a hangolócsavarját. De hamarosan kiderült az ok. A spirálisan feltekert hangtölcsért teljesen becementezte a darázs ami belefészkelt. Miután fáradságot nem kímélve "J"-vel kipiszkáltuk belőle a belekövesedett anyagot, megjött a hangja, igazi hajókürt lesz belőle, csak még vízhatlanná kell tegyem és a rozsdás alkatrészeket, főleg csavarokat kell kicseréljem benne. Helyén a horgonycsőrlő kapcsolójának doboza és benne a három ér a távműködtetéshez. Ezen kívül tegnap nem sokat végeztem, sőt olyan álmosító volt az eső dobolása a ponyván a cockpitban, hogy még ebéd előtt(!!) eldőltem a padládán és elaludtam, ezt az áldásos tevékenységemet ebéd után folytattam.

Ma kisütött a nap, már reggel tüsténkedtem odakint. Leszabtam vagy harminc, 14mm hosszú vörösréz csődarabot, kívül belül lesorjáztam és kilágyítottam őket. Aki nem tudja hogy kell és esetleg érdekli; a lágyítandó vörösréz anyagot (pl a dieselnél használt tömítéseket), egy samottéglára helyezve gázlámpával vörösizzásra kell hevíteni, majd vízbe pottyantani. Erre azért van szükség, mert a nálam nagyobb tudósok azt állítják, hogy a vörösréz terhelés hatására idővel felkeményedik. Ehhez persze az kell, hogy legyen kéznél samottégla, gázpalack és hozzá puska szúrólánggal, de hát gondolom ez minden hajón van. ( :-)) ...viccelek ám!). A csődarabokat ezután, benne egy 5-ös fúróval megnyomtam satuban oválisra és az első két véget megpréseltam golyósprésen, nagyon jó lett, csak le kellett vágni, mert rájöttem, hogy nem azt a spannervéget fűztem be a kötélszívbe, amit kellett volna. Holnap folyt. köv. Két korlátlábat lefestettem véglegesre, hogy ha holnapra megszáradnak egyből rányomhassam a kötélvégeket, ezzel megspórolva  8 seklit.

Új madárcsalád érkezett a napozóhelyre. Itt még hat fióka van. 

A korábbi családból két kiskacsa maradt, mostmár szép nagyok, van rá esély, hogy megmaradnak. Kemény világ a vadmadaraké, valamennyi kacsa, akármilyen nemű is elüldözi a családokat bárhol is próbálnak letelepedni, folyamatos a harc a területért, van egy különösen agresszív pár, nekik nincs "gyerekük", egymással összehangolt akcióikban kifejezetten megpróbálják elszakítani az anyát a kicsinyektől külön irányba űzve őket, egyelőre sikertelenül, a látszólag fejveszetten menekülők előbb utóbb egyesülnek, miközben a kicsik hangosan sáp-sápolva  jajgatnak.

"J" etet mindent ami állat,   egész népes kolónia telepedett meg köröttünk, a kacsák már alig félnek, lassan kézből esznek, ha ez így megy tovább, de még egy nagy ponty, vagy mi a fene, legalább 30-40 centis is jön rendszeresen a kenyérdarabokra. Na mindig rosszallással néztem ahogy a kenyerünket feleteti a kacsákkal, halakkal, erre tegnapelőtt egy nagy láda száraz kenyérrel állított be amit kiudvarolt a büfés Misitől, attól kezdve eszik minden élőlény vízben és víz alatt, csak énnekem kellett erőszakosabban fellépni ma, miközben a nyálam csorgott a friss gyulai kolbászos lecsó illatát érezve, hogy ugyan nekem is adjon már enni, ne csak az állatseregletnek! 

 Korábban azt gondoltam, hogy a régi, kukázott  mentőgyűrűkről a festék levakarása gyorsan fog menni, na jó nagyot tévedtem. Itt  éppen "J" kézimunkázik vele és ez még csak az első darab (kettő az előírás erre a hajóméretre, de van még ezen kívül egy "uraságtól levetett" mentőpatkóm is), a másikhoz még hozzá se nyúltunk.

Rengeteget kínlódtam korábban azzal, hogy nem tudok szemüveget és napszemüveget hordani egyszerre. Ugye ha csak napszemüveget veszek fel alig látok, ha meg csak szemüveget, akkor elvakít a nap. Amikor vettem szemüvegre felcsatolható napszemüveg "előtétet" megoldottam az autóvezetés közbeni káprázásmentességet, de vízre ez semmit nem ér oldalt bejön a vízről visszaverődő fény. Ugyanezen okból nem ér semmit az amúgyis méregdrága fényre sötétedő szemüveg  se. Kaptam mindenféle ötleteket, tanácsokat amik mind használhatatlanok voltak és nem is értem, hogy ez egyedül az én problémám? Mert ha nem, akkor hogyhogy nincs rá "gyári" megoldás. Illetve egy van, a dioptriás napszemüveg, amit meg se mertem kérdezni mennyibe kerülhet vajjon. De én megtaláltam a megoldást és most közkinccsé is teszem, hátha másnak is van ilyen gondja. A szemüveg marad ahogy volt és ALÁ veszek egy kissé átalakított, az áruházi turkálóban aprópénzért vásárolt napszemüveget. Ezt megfosztottam a száraitól, melyeket vékony gatyagumival pótoltam és a két szemlencsét is lefűrészeltem az orrnyeregről és apró furatokon át egy kis darab madzaggal kötöttem egybe őket, ez elfér a szemüveg orrnyerge mellett. Így néz ki és tökéletes. Amúgy senki ne dőljön be az optikusoknak, akik váltig állítják, hogy az olcsó napszemüvegeket ne vegye meg senki, mert azok UV szűrése nem tökéletes, sőt ártanak a szemnek. A Tilos rádióban volt egy műsor ami kifejezetten ezt tárgyalta és ők is ebből a feltételezésből indultak ki, de az elmélet műsor közben dőlt meg, telefonált pl olyan laborból hallgató, ahol kifejezetten ezt vizsgálták és nemhogy rosszabb minőségű az olcsó szemüveg, de kifejezetten verte egy noname vacak a márkás termékeket. Mondjuk az megvan, hogy a drágábbak stabilabbak, erősebb a keret, stb, de optikailag tökmindegy mit használunk, egyszerűen nem érdemes rosszat csinálni, mert ugyanannyiba kerül a technológia mint a jó UV szűrőé.

Ma vettem műanyagbevonatos horganyzott 4-es drótkötelet, kötélszíveket és spannerokat a Szögkernél. Nem rozsdamentes semmi, minden horganyzott. Azt gondolom, hogy kibírnak rozsdásodás nélkül sok évet, nem kell mindennek evőeszközanyagból lenni a hajón. A szénacél, sokan nem fogják elhinni,  amúgyis jobb anyag mint a rozsdamentes acél, mely nem annyira stabil anyag, igaz, hogy nem rágja meg a rozsda, de sok év alatt (kevesebb alatt, mint ami alatt a nem rozsdamentes elkorrodál) átkristályosodik a szemcseszerkezete és hajlamos lesz a ridegtörésre. Ha jól emlékszem a "R P" mondta, hogy valami 8 évenként cserélni illik a rozsdamentes állókötélzetet. De a Moitessier is írja a könyvében, hogy horganyzott drótkötelekkel kötötte ki a villanypóznából készített árbocait, amikre betonvasból csinált hágcsót, márpedig ő másfélszer kerülte meg a "Joshuával" a földet, és összevissza hajózott éveket Óceániában, szóval nem feltétlen kell mindennek eszcájganyagból lenni egy hajón. És akkor még nem beszéltem az árak közti, majd egy nagyságrend különbségről. Csináltam délután egy présszerszámot, amivel az udvaron rozsdásodó  golyósprésben meg tudom nyomni a kötélvégeket. Merthogy ezt a műanyagbevonatos drótkötelet értelemszerűen nem lehet fuxolni. Van méretes vörösréz csövem, annakidején a Béla bócmantól kaptam a Viza szemetjéből (valami olajhűtőszerű csőkígyó tákolmány lehetett, mert igen mocskos), abból vágok szeleteket, kilágyítom a karikákat, egy szerszámmal megnyomom "8"-as formájúra amikor már benne van a drótkötél oda-vissza és akkor préselem rá a drótra. Annakidején a sárkányrepülőkre is így csináltuk, annyi volt a különbség, hogy a repülésnél aluminium csövet használtunk és "niko"-nak hívtuk, a vitorlázásnál, meg rézből volt és "niplinek". Ja és a repülésnél minden végre két darabot préseltünk a nagyobb biztonság végett. Amúgy ha jól tudom a kis bizbaz márkaneve "nikopress" és a technológiát meg "fülecselésnek" hívják.

Van egy nagyon ronda történetem. Összefutottam ma a "P"-vel aki 18 évig volt lakatos itt a csarnoképületben, mielőtt tönkrement volna a cég és lapátra nem tettek minden dolgozót idén év elején. Kérdezem mit csinál 60 évesen? Nos munkát nem kap, nyugdíjba nem tud menni, elvégzett (jópénzért) egy biztonsági őri tanfolyamot, most minimálbéren dolgozik, nincs bejelentve, zsebből fizetik, és csak úgy kapott állást, hogy a főnökének (!!) félhavi fizetést vissza kellett adnia az első hónapban csúszópénz gyanánt, máskülönben nem alkalmazták volna! Ennyit az emberek visszatereléséről "a munka világába". Nem nagyon tudok megalázóbb dolgot elképzelni a hétköznapok világában, mint azt, hogy ahhoz, hogy valaki dolgozhasson, még ahhoz is vesztegetni kell.

23:48 Villámlik és dörög. Már délután mindent lezéfeszteltem, mert a rádió 90km/óránál erősebb szelet jósol. Az imént amikor kint voltam körülnézni, minden, még a levegő szaga is nagy vihart jósolt. Ha Deni itt lenne, most megpróbálna a legkisebb lyukba is bebújni, annyira fél az égzengéstől. Mondjuk amióta vízen élek bennem is mindig van egy kis nyugtalanság amikor elkezdődik a tánc, a kötelek rángása, a hajó himbálódzása. Aki azt mondja, hogy nem így érez, szerintem nem mond igazat. Nos ki vagyunk kötve hat kötéllel a pontonhoz, az meg két vastag drótkötéllel a parthoz. Ennél többet nem tehetek a biztonságunk érdekében.

 Reggel kivillamosoztam Angyalföldre a Frangepán utcába a robogóért. Ez egy nosztalgiaút volt, nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elérzékenyülök, amikor a szülőföldemen járok. A Frangepán 53-ban még áll a ház ahova születtem, az 58/b-t ahol később laktunk lebontották, ahogy a mellette lévő két házat is. Furcsa ilyenkor minden. Az embert megrohanják az emlékek, érzem a frissensült kenyér illatát ami a régenvolt pék műhelyéből áradt, ahova vittük a házilag dagasztott kelesztett kenyeret megsütni, amikor még egészen pici gyerek voltam, később meg már csak vásárolni jártunk oda 3Ft-os barna kenyeret. Fehér kenyér akkor még nem volt. Amúgy már a ház se áll, nemhogy a pékműhely.  Tőle nem messze volt a Jász utcában a borbély, ahová időnként elvittek, később egyedül mentem, Istenem de utáltam a nyakamban szurkáló, gallérba beleálló hajszálakat! Amikor már nagyobb srác voltam, mindig mondtam, hogy "ne tessék nagyon felnyírni", de hiába, az a borbély csak egyetlen fajta frizurát tudott csinálni, a kézi nyesőgéppel fel a tarkón jó magasra, bal oldalt elválasztva a maradékot.  Az utca egyrészében "lógarázsok" voltak, fuvaroskocsik álltak az udvarokban és nagy, gúla alakú, menettel becsavarozható "patkószögekel" és rossz autógumiból kivágott csúszásgátló sávval kiegészített patkójú, erős, vastaglábú, nagysörényű lovak ropogtatták a zabot a tarisznyából, miközben várták az istállókban a fuvart. Most a Vasas pályából kihasított  kínai piac hatására mindenfelé talponkajáldák, bóvliboltok. A régi épületekből alig pár áll. Helyettük újak, de néhány helyen embermagaságú gaz borította grund, szóval kevés emlékeztet gyermekkorom világára. A Béke út, Frangepán utca sarok lámpás kereszteződés, zebra van ott ahova annakidején az utcaseprő kiborította kétkerekű kocsijából az úttestről összesöpört lótrágyát, ahonnan az  talajjavítóként szolgált Marci bácsi és Anna néni bulgárkertészetébe. A kertészet helyére még '56-ban három munkásszálló épült, ezek most talán kb.  másfélcsillagos szállodák, hellyel-közzel a kínai piachoz tartozva. A Frangepán utca akkor még makadám út volt, aki nem ismeri ( Mac Adam kitalálója után) zúzottkővel borított bogárhátú út, nyáron időnként fáradt olaj permetezésével pormentesítették (hol volt akkor még a környezetszennyezés mint fogalom??), ilyenkor ha átment az ember a túloldalra és utána be a lakásba, az olajos talpával lábnyomokat hagyott a konyhakövön, anyám nagy bosszúságára. A velünk szemben lévő járda egy darabon cementlapokkal volt borítva, közel-távol ez volt az egyetlen hely ahol rollerozni lehetett az akkor divatos "csapágyas" rollerral (magyarul kiérdemesült golyóscsapágy volt maga a kerék), iszonyatos kattogó zajt csináltunk ahogy száguldoztunk a cementlapok egyenetlenségein, fugáin át, az őrületbe kergetve a  magunk közt csak "kiabálósnéninek " nevezett asszonyt, akinek az ablaka az utcára, pont erre a járdára nyílt. A Béke tér sarkán is más ház áll, mint egykoron, itt állt valaha az OVIT (Országos Villamos Távvezeték Vállalat) gyárépülete, ahol a nyári termelési gyakorlataim voltak 1960-tól '62-ig három nyáron át egy-egy hónap, ott kezdtem el fusizni, azóta se hagytam abba. Eltűnt a trafik a villamosmegállóból, sőt a megálló is, minden megálló máshol van, csak a 12-es és 14-es számok maradtak a villamosokon, de nem lehet már menetközben fel-le ugrálni a kocsikról, mert hol vannak már azok a nyitott peronú kocsik? Nem öntenek már alumínium öntvényeket a Szegedi út-Gömb utca sarki gyárban, nem javítanak autóbuszokat  a Csata utca -Gömb utca-Lehel út határolta, nekem, naponta arra iskolába járó gyereknek hatalmasnak tűnő nyerstéglás fűrészfogas tetejű javítóbázison. Szülőföldem, Angyalföldem, mivé lettél?

No szóval a robogóban a porlasztó és az égéstér beömlő nyílás közt van egy membrán, ez eltört, ezért nem indult a gép, merthogy emiatt nem volt rendes szívás, ez 11000 forintos szívás volt. Ahogy felpattanok a járműre és kanyarodnék ki a Reiterre...nédda, nincs index. Fordulás vissza, Tamás rámnéz; "na neee!" De bizony, Tamáskám nincs index! "Ahhoz nem is nyúltunk!" Hááát..akár igen, akár nem..Na nézzük! Kormány környéke szétszed, ott a duda, amibe az indexrelét is beintegrálták Yamaháék, párszor földhözvágjuk, hátha megjavul, de nem, szétszedni, javítani nem igazán lehet, csere némi átalakítással, merthogy persze pont ehhez való már nincs, szóval még 1800 és van index. Hazafelé még benézek a volt Ganz Mávaggal szemben lévő szaniterboltba akciós csempét nézni, van is választék és az ár se ijesztő, padló 1000 alatt, fal 1500 alatt négyzetmétere, első osztályú Zalakerámia, végre valami magyar termék! 

Idehaza felraktam a burkolatokat a robogóra, merthogy ha már úgyis szétkaptam kopaszon vittem a szerelőkhöz, ebéd, alvás, délután meg a horgonycsőrlő távvezérlésének vezetékeit, meg a kürt vezetékeit vezettem el a kiemelt gáz-irányváltókarok mellé az oszlopra. Ja és már nagyon untam, hogy letört az autóm ablaktekerő kurblija a baloldali ajtón, télen még csakcsak elvoltam nélküle, de ilyen melegben rohadt nehéz volt a kétcentis maradvány csutkával le-fel tekergetni az ablakot, ma azt is "kitataroztam rozogává". (Lásd még Fülig Jimmy levelei Őfelsége San Antonio hercegnek, Rejtőtelenek ne is törjék a fejüket!)

Feladtam a harcot. Tegnap kiszedtem a porlasztót, kitakarítottam mindkét fúvókát, van szikra, kap benzint mégse indul be. Beláttam, hogy ehhez az én tudományom kevés, megtanulni nincs kedvem, bedaruztam a burkolatoktól megfosztott gépet a WV csomagtartójába (már amennyi  befért belőle, mert a fele kilógott, de megkötöttem a tető csomagtartóhoz) és elvittem a Tomedes Tamáshoz, kínlódjon vele ő! Ezzel elment a délelőtt, délután jelenésünk volt a "J" szüleinél, ahol felvállaltam a fürdőszoba felújítás organizálását, utána társasházi közgyűlésen rágtuk a gittet este fél tizenegyig, szóval hajóépítés szempontjából abszolút minuszos napom volt, ma nekikezdek a kötélkorlátoknak, mert az is kell a vizsgához.

21:59 Őrület, hogy hogy el tudnak tűnni a dolgok egy ekkora hajón. Pontosan emlékeztem, hogy volt egy kb. 7-7,5 m hosszú műanyag bevonatú rozsdamentes, finom puha drótkötelem, talán 5-ös, vagy 6-os, mindkét végén réz(!!) kötélszívvel, sajtolt réz niplikkel. Eleve kötélkorlátnak való, bár nem arra készült. A történet a következő. Valaha, úgy 35-40 éve egy német dragonos úgy gondolta, hogy előregedett génuájától megszabadul és eladta a Krasznai Tóni bácsinak, aki használta sokáig, majd úgy gondolta, hogy már elöregedett a vitorla ezért eladta a Perjés Piminek (Isten nyugosztalja mindkettőjüket, pontosan olyanok voltak mindketten, mint akik soha nem fognak meghalni...és mégis..:-(( ), aki amikor úgy gondolta, hogy már elöregedett a vitorla eladta nekem, aki gyorsan nyertem vele egy Magyar Bajnokságot 25-ös jolle osztályban (ekkor mondta Pimi, hogy túl korán vált meg a vászontól), aztán pár év múlva egy erősszeles napon kettőbe reccsentettem a génuát, szóval én már nem adtam el senkinek. De nálam minden előbb utóbb "riszáklingolódik", az anyagból napvédő ponyva lesz, az élkötelet meg  kifejtettem belőle, na ezt kerestem ma, mert az Isten is korlátkötélnek teremtette, de mindent (na jó majdnem mindent) átkutattam, eltartott egy bő órát és sehol.... De úgy tűnik meg lehet az agyat erőszakolni, csak kitartóan kell vele próbálkozni. Mert ahogy gyötröm az agyamat egyszercsak beugrott, hogy a fuxban egy egészen eldugott zugba préseltem be vagy két éve ...és tényleg ott volt szépen karikába tekerve. És pont méret az egyik oldalra! Hozzá se kell nyúlni, csak egy spannert rakni a végére. Persze ez csak töredéke a szükségletnek, mert egyrészt a hajónak két oldala van, meg hátulra is kéne tán valami...legalábbis a vizsga idejére és mindez duplán, hisz 30cm magasan is kell egy-egy szál.

Ma egy igazi csoda is történt velünk. És ez nem túlzás. Miközben a kötelemmel vacakolok a decken, "J" elkezd kiabálni és a vízre mutogat: " A bögrécském, a bögrécském!!!" Hosszú másodpercekig nem is fogtam fel a dolgot, merthogy akármi úszik a vízen mindig azt reméli, hogy valami rendkívüli kincset találtunk, most is azonnal mondtam, hogy az csak egy konzervdoboz, lebeg a fenekével felfelé, az alászorult levegőtől. De csak erősködött, végül beugrott a régesrég elfeledett (naná, freudi tudatom alá sepertem, merthogy én ejtettem be a Dunába a parti party utáni elpakolás során a két rozsdamentes bögrét, miközben megbillent a kezemben a tálca ahogy beléptem a hajóra) dolog és hogy "J"-nek akár igaza is lehet. De hát hogy lehet, hogy egy víznél nehezebb tárgy több héttel az elsüllyedés után magától felemelkedjen a felszínre, vagy 20 méterre attól a helytől ahol beleesett pont akkor amikor odanézünk??? Még mindig hitetlenkedve, de nagysebesen vízretettem a gumicsónakot és kihalásztam azt a valamit, amiről kiderült, hogy VALÓBAN a mi bögrénk, semmi kétség, fenekével felfelé éppencsak lebegett a vízen a beleszorult levegő(??) tartotta a víz színén, mert a pontonon a vödör vízben azonnal elsüllyedt amint "J"  kipróbálta nem lefelé fordítva beletenni. Merthogy felmerült (a bögre is, de most a gondolat), hogy talán eleve úszóképes, merthogy kettősfalú a hőtartás miatt, de nem, elsüllyedt amikor beesett és most sok hét elteltével valahogy felúszott, kívülről vastagon halikrával borítva, belül egy apró vízicsiga, de nem azok tartották úszva, hanem a benne lévő, alá szorult valamiféle gáz. De hogy hogy került oda??? Szóval egyszerű csoda. Na ilyenek történnek velünk.

Meglátogatott "horgonylánc" kommentelőm, akivel meg az a csoda történt, hogy éppen azon törte a fejét, honnan vegyen a készülő rádiójába forgókondenzátort, amikor meglátta a blogomban, ma eljött érte én meg boldogan ajándékoztam neki, mégis jó lesz valakinek az eredeti céljára és nem kell belőle horgászathoz nehezéket csinálni, ahogy "P" javasolta Emailjében. Cserébe hatalmas adag szalontüdőt hozott nekem a "Bábeléktól" https://www.youtube.com/watch?v=C7AKPYyc08Al, felét meg is ettem ebédre, mit sem törődve "J" sűrű fintorgásával, aki még nézni se bírja ezt az étket, többek közt  szemmel láthatóan vonakodva rakta be a mikróba melegíteni is, mert hátha megfertőzi a gépet.

Délután kellemetlen munkába kezdtünk, a pontonon lévő hűtőszekrényt kicipeltük a partra a téli tüzelőanyagos sátor mellé. Az immáron másfél ember magasságú, egyelőre beazonosítatlan, vastag csöves szárú növényzet árnyékába helyeztem el egy raklapra és alaposan körbeszigeteltem a régi fekhelyek szivacsanyagával, letakartam úgy, hogy a hátlapján a kondenzátor ki tudjon szellőzni. Itt nem tűz rá a nap és reményeim szerint nem fog egész nap járni. Az áttelepítés másik oka, hogy hamarosan a kikötőpontonunkat kisólyázzák, nem tudom hova tudok majd kötni, remélem valami uszadék vas csak marad a vízen, mert nem szívesen állnék ki horgonyra, ki-be bocizni elég macerás lenne, pláne ha majd idén is lízingeljük Deni kutyát, amíg a "kisember" http://vizizene.blog.hu/ zongorázik Disneyéknek.

Déltájban hívott a robogószerelő, valami membrán tört el a gépben, jó hogy nem kínlódtam vele tovább, mert úgyse lett volna hozzá alkatrészem, még ha meg is találom a hibát, ő is azt mondta, hogy mázlijuk volt, egy darab volt már csak belőle ott ahonnan beszerzik. Hiába, elég régi és amúgyis extra darab, mert picivel több benne a köbcenti, mint ami rá van írva. Szeretem ezt a jószágot, főleg mert fele akkora mint a most divatos seggbosszantók, ugyanakkor erősebb és gyorsabb azoknál, bár előbb utóbb megválok tőle ("J" különösen nem pártolja, borzasztóan félt a forgalomtól), mert Amapolán tárolni, ki-berakni macerás. Holnap megyek a robiért.

 Helyén a rádió műsorvevő antennája is. Délután az eső beűzött a lakatos csarnokba és megpróbáltam életet lehelni a robogómba, mert lenne néhány vásárlás, amiért szerteszana kéne menni a városba, de bringával hosszú és veszélyes, BKV-val meg lassú. Nos nem kap valami miatt benzint a henger, porszáraz a gyertya akármennyit rugdosom, önindítózok (csoda ez a KOBE aksi, vagy 10 éve már hogy használtan vettem a robogóval együtt és egy  bő fél év állás után is pörgeti az önindítót mint a villám). A karburátor úszóháza tele bebzinnel...holnap folytatom a nyomozást. Sajnos az én motorszerelő tudományom megállt a 40 évvel ezelőtti 125-ös Csepelnél, 250-es Pannóniánál, de ez a karburátor alig hasonlít azokéra, tele van furmányos firlefrancokkal, még elektromágnes is van benne. Hajaj...utálom amikor valamihez nem értek.

 Befejeztem a kerékpárszerelést, ami tegnap az eső miatt félbeszakadt. A délelőtt nagyrésze duguláselhárítással telt. Úgy indult a dolog, hogy a mosogatóból a víz már csak nagy kínkeservvel folyt le. Na mondom semmi gond, hozom a csónakpumpát és seperc alatt kinyomom a dugulást. Nos hiába nyomtam, csak azt értem el, hogy nagy bűzölgés közepette a headben a mosdóból feltört a szennyvíz. Ez még tegnap este történt, kicsit elvoltunk a mocsokban tapicskolva további eredménytelen kísérletet téve, de aztán mára halasztottam a folytatást. Na ma nagy erőkkel vonultam fel (búvárszivattyú a Dunába, cső vége idebent, szóval még a hajót is el tudtam volna süllyeszteni), mindent szétbontottam, kipiszkáltam és átmostam, most lefolyik a víz, de "J" esküszik rá, hogy újkorában jobban, gyorsabban működött, hja újkorában az embernek is mindene jobban működik! Annyi haszna azért feltétlen volt a dolognak, hogy átmostam a bilgét, kitisztítottam a fenékvízszivattyút, most minden tiszta és illatos. Ha lesz rá ingerenciám még azt fogom csinálni, hogy egy éjszakára elzárom a fenékcsapot a mosdó-mosogató közös kifolyóágában és színig feltöltöm a lefolyót valami zsíroldószerrel. Nem szeretem amúgy ezeket a lefolyótisztító vegyszereket, mert alapjábavéve erős lúgok amik szétmarnak minden szerves anyagot, tehát környezetszennyezők, de tán ekkora hígítással ami bekövetkezik a kiengedés után azonnal, nem teszünk nagy kárt a természetben. Délutánra mindenféle terveket szőttem további munkákra, de az egészet elmosta a kezdetben csak időnként szemerkélő, majd a végére hatalmas trópusi záporrá erősödő eső. Így csak heverésztem a ponyva alatt olvasgatva, szunyókálva, végülis vasárnap van!

Napok óta nem láttuk a kacsacsaládot, ma nagy örömmel fedeztem fel őket a fatuskón

 (amit egyesült erővel húztunk ki a hajózóút széléről a part mellé a parti party alkalmával) napozva, a kiskacsák szépen fejlődnek, sajnos már csak ketten vannak. Egészen felbátorodtak a kezdetben még félénk madarak, gyakori tartózkodási helyük a tőlünk csak pár méterre lévő fatörzs, most se zavarta őket a jelenlétem,

  de amikor kimásztam a pontonra és közelebb mentem hozzájuk, a kacsamama mégiscsak jobbnak látta megindulni 

 és megfogyatkozott fészekaljával méltóságteljesen elpedálozott.

 Navigációs fények kipipálva. " Minden rendben, a lámpák fényesen égnek!". Délelőtt nekiálltunk ebédet készíteni, mivelhogy volt sütnivalónk. Eltekintve a folymataosan mindenbe beleszálló nyárfavirágpihétől, remek ebédet készítettünk a tegnap vásárolt öntöttvas platnin. (hogy miért kell ilyesmit Kínából hozni??) Először a kolbász és a krumpli megy a lapra,

 aztán amikor a kolbász kész jönnek a halszeletek. 

Életemben nem ettem még ilyen pangasius halat, "J" figyelte ki az akciós újságban, nagyon finom volt, most kicsit meggoogliztam, borzasztóságokat írnak róla pár siteon, hogy milyen szennyezett vízben tenyésztik a vietnamiak a Mekong vidékén...hát szerintem annak van igaza, aki meg azt írja róla (ráadásul élelmiszerszakértő), hogy ha mindennek utánanéznénk, semmit se ehetnénk.

Délután nekiálltam a csodás kínai csomagtartó kosarat felszerelni "J" biciklijére. Nézem az alkatrészeket, négy 5-ös csavarhoz három alátét, három 5-ös és egy 6-os anya, de hogy még egyszerűbb legyen a dolog az 5-ös anyákból egy nem megy rá egyik csavarra se! Nem nagy ügy, Amapolán minden méretű csavarból, anyából van pár tucat, némelyikből párszáz is, de szóval nem a szívem csücske a kínai dömpingárú. Ugyanakkor a csúcstechnika is kínai, pl a csodás, fényre sötétedő hegesztőálarcom is, ezért került a márkás termék árának hetedébe. Miközben sírok, hogy pusztul a magyar ipar, nincs eladható termékünk, hol tudunk mi ezekkel az árakkal versenyezni?? De hát nem nekem kell ezeket a gondokat megoldani, mert nem álltam fel a hordóra, hogy "szavazzatok rám!", de aki felállt, mert azt hazudta, hogy megoldja, mert tudja a megoldást és nem lesz semmi "megszorítás", az oldja meg! Ne csak az derüljön ki napmintnap, hogy ő is csak szorongatni tud, mitteszisten fájdalmasabbakat, mint a hülye elődje, amelyik belebukott a kétgombócos fagyi ára vizitdíjba. Ráadásul tagadja a dolgot és a pofámba hazudozik, hülyének néz folyamatosan. Persze...az emberek nagyrésze tényleg tökhülye, ez a demokrácia csődje, ők vannak többen, tehát csak ők számítanak, mert ők döntenek. Én meg....kiaf@sztérdekel mit ugat itt a Tengerész?! A karaván halad....

 Ma kirándultunk. Kibicikliztünk a Tescoba, mert akciós volt pár dolog, amit venni kellett. "J" állandóan figyeli az akciókat, amiről a reklámot mindig bedobálják az otthoni levélszekrénybe, én  korábban automatikusan kidobtam minden reklámot, de ő odafigyel a részletekre és beláttam, valóban érdemes. Ha az ember képes arra, hogy csak az akciós terméket vegye meg akkor amikor szüksége van rá, valóban lehet spórolni. Persze önfegyelem kell hozzá, mert minden más vásárlás csábításának ellen kell állni és csak azt szabad így is megvenni amire valóban szükség van. Péntek piacnap, ilyenkor szokott "J" hazamenni a Garayra, ma kitaláltam, hogy bringával megyünk ketten. Nem mondom, hogy túl lelkes volt az én drágám a sportos kirándulásárt, félt, hogy nem fogja bírni a távolságot, de beadta a derekát és nagyon vitézül bírta is a dolgot. Persze nem diktáltam erős tempót és odafelé félúton egyszer meg is pihentünk letelepedve fagyizni egyet az árnyékban. Merthogy már jólesik elbújni a nap elől, szóval itt a nyár. Kell az edzés, nem jó ha csak tespedünk a hajón. Szokás szerint többet vásároltunk, mint amit normális módon el lehet a kerékpár csomagtartóján szállítani, mondjuk odafelé beugrottunk az OBI-ba "J" bringájára venni egy kosarat, de ezzel is csak több lett a cucc, mert nem úgy van, hogy csak ráakasztom a kormányra és használom, hanem szét kell szedni kicsit a dolgokat a felerősítéshez.  De ahol a szükség, ott a segítség, éppen tépelődünk, hogy tudjuk a pékárút, zöldséget valahogy felgumizni az én csomagtartómra, felakasztani nylonzacskóban a kormányra, amikor a szomszéd megjelenik egy XXXL-es szuper "banyatankkal" (gyakorlatilag egy 50 literes zsák egy molnártargoncán), és azon töpreng, hogy tudná a kukába kidobni, mert neki már nem kell. "NEHOGY KIDOBD MÁR!!" Hopp beleraktam minden cuccunkat, és gumipókkal felkötöttem a fogantyúját a kerékpárom csomagtartójára és mint egy remek bicikliutánfutóval, hazagurultam vele Amapolára. "J" mindvégig a nyomomba volt és időnként tudósított a rakomány állapotáról, elmondása szerint néha egykeréken fordult utánam a "pótkocsi", de nem volt semmi "esemény". Hazafelé "J" a végén még le is előzött, prímán bírta a túrát minden korábbi kishitűsége ellenére, remek stílusban bringázik, nem dobálja magát mint a lányok közül sokan, amúgyis  férfias a stílusa, mert férfikerékpáron tanult és nem tud másképp fel és leszállni, mint a nyereg felett átlépve, hiába van női gépe, egyszerűen nem tud felszállni úgy ahogy a lányok. Csak a forgalomtól fél nagyon, de szerencsére egyre több a kerékpárút, ma se kellett sehol az autók közt szlalomoznunk, amit azért ha egyedül megyek és az a rövidebb út én azért gyakran megteszek. Hazaérve tartottunk egy vérnyomásmérést és minden paraméterünk megegyezett a gyári értékkel, szóval kell majd máskor is ilyen túrákat tennünk.

Ezzel el is ment a délelőtt. Délután folytattam a hajófar (pupának azért mégse nevezném ezt a kb. másfél négyzetméternyi fedélzetrészt) körüli tevékenységet, helyén a kis alu csőárboc, világít a horgonylámpa, fent van a digitális TV antenna, a farlámpába még be kell forrasztani a  hat LEDből álló fényforrást. és rá kell applikálni a rádió antenna pálcáját. 

A farlámpa az egyetlen, ahol nem gyártottam rézlemezből új fényterelőket, mert az eredeti alumínium olyan jó állapotban volt, hogy sajnáltam kidobni. Szóval azért én is "megalkuszom" olykor dolgokkal. Viszont a Tönkő Gábor féle hulladékból olyan remek csőkorlát lett a farlámpa köré, mintha mindig is erre való lett volna, védi a lámpát, remek kapaszkodó, szóval a hajóépítésben sok múlik a fantázián, ezért művészet. A horgonylámpa is Tönkő féle hulladék, egy NDK (!!) gyártmányú pici aranyos rozsdamentes lámpa, igazi bordázott üveggel, csak meg kellett javítani kicsit meg  egy új vörösréz zárólemezt csinálni a tetejére és máris új életre kelt, ahelyett, hogy a kukában végezte volna, átadva helyét valami "modern " műanyag vacaknak.

 Fent van a helyén a farlámpa. Mivel a horgonylámpa (amikor nem áll a hátsó árboc, aminek a hegyébe jön) is itt lesz hátul a rádió/TV  antennarúdon, be kellett húzni egy plusz vezetéket idáig a főkapcsolótáblától, mert egy korábbi koncepció szerint a horgonylámpa tápját a főárboc tövéig vezettem el, de a főárbocra egyelőre nem fog ilyen lámpa  kerülni. Remek dolog ha az ember egyedül dolgozik, mert senki nem dumál bele a "mithogyanba", de gyakran kellene mégis rövid időre kis segítség. Ezért még remekebb dolog, hogy itt van nekem "J" aki ilyenkor abbahagyja a főzést, sutty ketten berántjuk a vezetéket, kábelt, koaxot a macerásabb szakaszokra (volt egy pár ma is), aztán megy vissza a tűzhelyhez, én meg blankolok, forrasztok. Holnap, ha minden jól megy felrakom a horgonylámpát is az alucső végére és véglegesítem az antennák elhelyezését is, mert eddig ideiglenesen a lobogórúdon voltak, de mindig beléjük gubancolódott a lobogó, ami szégyen, na ennek lesz vége. Ha helyén van minden lámpa nagy lépést tettem a hajó "vizsgakészsége" felé, a jövő hónapban nagyon szeretném levizsgáztatni a hajót.

Tegnap este kinézve a bal oldali ablakon csodás holdfelkeltében gyönyörködhettünk.

 Reggel nagy mozgolódásra megyek ki a deckre, hát a Mahart Passnave viszi a kész pontont és hoztak egy kipofozandót is. 

 

Ilyenkor azt aminek lejárt a hatósági papírja kihúzzák a fiúk a sólyára (most a nemrég még elsüllyedt van ott, jókora nyílással az oldalán, teljes hosszban kirohadt az úszótest lemeze pár centivel a vízvonal felett azon az oldalon ahol az ütközővas miatt soha nem tudott rendesen kiszáradni a felcsapódó víz, viszont festéskor nem fértek hozzá. Kifejezetten konstrukciós hiba, az eredetileg szegecselt, még tán a lapátkerekes gőzhajókhoz készült pontont utólag alakították át, hogy passzoljanak az újabb hajókhoz.

Kissé aggodalmas képpel mentem ki a deckre megszemlélni mit csinálnak a fiúk, mert az egyikük szemmel láthatóan a bexarás határán tartotta el kézzel a kb. 25-30 tonnás pontont Amapola bowspritjétől. Megnyugtattak, hogy ha mégis nekimennének és eltörik, majd vesznek nekem újat, én meg megnyugtattam őket, hogy ez új és nagyon szeretem így ahogy van, van benne párheti munkám, úgy hogy ha letörik megfürdök a vérükben, többet nem lesz gondjuk az élet dolgaival. Mindnyájunk szerencséjére az orrsudár töretlenül áll a helyén, barátságosan búcsúztunk a fiúktól, akik Visegrádra vitték a "Visegrádot" a "Nagymarossal".

Nagyon belendültem. Az a helyzet, hogy alighanem ritkulni fognak a naplóbejegyzések, mert sokat melózok és nincs időm, energiám irkálni. De ha lesz valami érdekes azért mesélem. Tegnap szerteszana kellett rohangásznom a városban, pl. elvittem a kukázott repedt alucsövet meghegeszteni a Trakis-Hetrához a Nefelejcs u Marek József sarokra (az István utcából oda költöztek). ( http://www.trakis-hetra.com/ ) És képzeljétek el, egy fillért nem fogadtak el érte! Ilyen is van még! Szóval csak azt tudom mondani, ha valakinek hegesztésben gondja van, szüksége van bármire ebben a műfajban, hozzájuk menjen, mert megérdemlik. Az alucsőből lesz az ideiglenes horgonylámpa, TV antenna, rádióantenna árboc. Ma folytattam, fent van a helyén egy csomó dolog, elfáradtam, de még kibocizok megnézni, hogy alakult a piros oldalféány, hogy visszavettem az áramából, aztán kotrok aludni. 

Szakad az eső. De azt jósolja a meteorológia, hogy hamarosan eláll. Mondják, hogy májusi eső aranyat ér, de tavaly nem így volt. Annyi esett, hogy minden ránkrohadt a belvízben. Szóval akit a kígyó megmart a gyíktól is fél. Nem tetszik ez az eső. Meg a hideg se. Szégyenszemre begyújtottam reggel.

Örömmel állapítom meg, hogy alábecsültem az olvasótáboromat. Azt hittem nehezet kérdezek, de csak úgy jönnek a megfejtések a forgókondenzátorra. És egy vadiúj kommentező, horgonylánc aki az adatlapja szerint sehova máshova nem írt még soha, kifejezetten ezért jelentkezett be. Ha valóban kell neki és eljön érte örömmel ajándékozom neki.

20:10 Hát az eső ugyan elállt délelőtt, de egyfolytában ijesztgetett, hogy újra kezdi, szóval nem mertem a deckre kipakolni vasazni. Mit csinált a bócman amikor annakidején a tengeren a rossz idő miatt nem lehetett a martalócokat kihajtani rozsdát verni, meg festeni? Kötelet piombáltak (fuxoltak), ponyvát varrtak. Én is ezt tettem, a cockpitban, kappát varrtam a két oldallámpámra,hogy az időjárás ellen védve legyenek amikor nincsenek használva, mert nem tetszett, hogy az esővíz megáll a fa fényterelő  vízszintes részén, ami persze szinte soha nem vízszintes,  attól függ hogy áll, hogy épp melyik édesvíztankban mennyi víz van.

A sárkányhajósok nem ijednek meg a felhőktől, szorgalmasan gyakorolnak, bár a dobos nincs mindig velük, helyette a kormányos adja ütemes vezényszavakkal "az erőt".

Csak estére javult be az idő,  már a lenyugvó napot se lehetett látni, de az utolsó fénysugarak valami csodás fényárba borították a túlpartot, bár olyan laposan sütött a nap, hogy helyenként az innenső part fái árnyékot vetettek a túlpartra. Én már vacsoráztam, majdnem 8 óra volt és nem sok kedvem volt felállni, de "J" annyira ujjongott, hogy mégiscsak kimentem a deckre megnézni a lenyugvó nap fényében pompázó látképet, de nem bántam meg és teljesen igaza volt "J"-nek amikor így fakadt ki: " Most mondd meg ki lát ilyet rajtunk kívül?"

 Egész nap lógott a lába az esőnek. Nem mertem kipakolni a satuhoz a deckre, mert ha jön az eső elázok amíg összekapom a dolgaimat. A legegyszerűbb melóhoz is egy rakás szerszám amivel ki kell települni. Végülis idebent matattam a ponyva alatt, meg a szalonban a főkapcsolótáblán. Ez az idő pont arra volt való, hogy belőjem a piros lámpa áramát. Alighanem rosszul emlékeztem amikor pár napja a kommentekben tárgyaltuk az áramerősségeket. A zöld oldal durván 100mA-t vesz fel, a piros meg 130-at. Nos beraktam egy 20 ohmos ellenállást a piros oldal betápba (a lámpához már nem nyúlok) és egyből lement az áramfelvétel 100mA -re. Nem tudom ezek az aprócska ellenállások hány wattosak, de "halálosztó" a fülembe tette a bogarat és előszedtem a régesrégesrégen használt alkatrészes dobozaimat! Olyanok vannak benne, de olyanok! És mióta! REMIX olajos papír kondenzátor MNOSZ (!!!)  szabvány jelöléssel. Hát bizony ezeket a cuccokat még akkor gyűjtöttem, amikor középiskolás koromban gitároztam és csöves erősítőt akartam építeni. Az ember 50 év alatt sokmindent elfelejt, nekem is csak olyanok rémlenek már mintha egy pentóda fékezőrácsára 470 kiloohmos ellenállással kellett volna lecsatlakozni. Jééé...itt van a sárga fogkefetartóba épített két tranzisztoros (hú de új dolog volt akkor a tranzisztor!) erősítős detektoros rádió maradéka, amivel óra alatt lehetett rádiót hallgatni! Na szóval találtam 20 ohmos ellenállást amire az van írva, hogy 1/2 W az nekem untig elég, merthogy  P= Inégyzet X R, (bizisten gondolkoznom kellett rajta, de rég volt, hogy a villamos agyamat kellett használjam!), ami ez esetben 100mA-nél 0,2 W.

Mutatok valamit amit talán már meg sem ismer senki.

Pedig a szuperheterodin rádióvevő legfontosabb alkatrésze volt.  Na mi ez? Ezekre a kacatokra alighanem az életben nem lesz többet szükségem de nincs szívem kihajítani, a keresztkomámnak van egy saját elektrotechnikai múzeuma, ha nem kell senkinek használati célra, oda fogom vinni neki. 

20:24 Most nézem a maileimet. a Kisember nem tud kommentezni az óceánjáróról, de olvassa a blogot és meg is fejtette az alkatrészt. De nem árulom el, hátha más is töri még a fejét rajta.