Reggel megjött a Kiskata (a lányom) és elautóztunk vasért a Veiss Manfréd művekbe (vagy azt még nem nevezték vissza?). Merthogy a magasföldszinti lakása berácsozott erkélyéről (még akkor rácsoztam be amikor boldogult anyám élt ott és félt, hogy betörnek az erkélyen át) kilopták a száradni kitett ruháit. Most a rácsot még csirkehálóval megpróbálja tolvajtalanítani, plusz a többi ablakra rács készül. Na az a vasárú csarnok, ahol korábban az ilyen beszerzéseimet intéztem megszűnt, mint ahogy minden második üzemi épület üresen kibelezve, lepusztultan áll a gyártelepen. Valami végtelenül szomorú lehangoló a helyzet a valahavolt ipari bázison. Végülis a csepeli temetőn túl találtunk egy inkurrencia nevű vastelepet, ahol mindent találtunk amire szükségünk volt. Az ünnepek alatt rácsokat készítünk. Ilyen világ van nem a rablók vannak rács mögött, hanem a becsületes polgárok.
Délelőtt visszaszereltem a tegnap lelakkozott dolgok maradékát. A hátsó kabin kétszárnyú ajtaját, meg a szalon asztallapot. Aztán ebéd, alvás, majd elmentem a Sándor Palota elé, bár az elnök úrral nem tudtam személyesen szót váltani, mert házon kívül volt, Václav Klaussal cserélnek golyóstollat Prágában, de azért én elmondtam ami a lényeg volt. Rám ne fogja senki, hogy nem szóltam! Amúgy szemmel láthatóan nem igazán érdekli az embereket a dolog, vagy az is lehet, hogy mindenki örül, hogy végre van egy remek új alkotmány, merthogy nagyjából ötszázan se voltunk, szóval a kormányzó párt iránt elfogult barátaimnak nem kell aggódnia, hogy a népharag elsöpri a Fidesz remekművét. Amúgy felkérésre mentem oda, mert valakiknek feltűnt, hogy aránylag elég jól tudom elmondani a véleményemet, de amit nagyjából leírtam, hogy elmondanék, az felesleges munka volt (bár állítólag felkerül{t?}a civilek honlapjára), mert az a rendezői koncepció megváltozott, performance lett a dologból (nem igazán rajongok ezért a műfajért),mindenki kapott egy mondatot, mely az új alkotmány egy-egy hibájára mutatott rá és azzal fejeződött be, hogy "Ne írja alá Elnök Úr!", vagy "Ne írja alá Pali bácsi!", kiki vérmérséklete, kora és az elnök iránti tisztelete szerint. Én nem akartam "idegen tollakkal" ékeskedni, maradtam a végére a saját szövegem saját mondatával, ami nagyjából így szólt:
Jónapot a Tengerész. Ne legyen kétely senkiben....alá fogja írni. De ha majd a köztársasági elnök úr megkérdezi tőlem, hogy
-Ugyan kedves Tengerész, miért nem figyelmeztetett, hogy ne írjam alá, ha annyi baj van ezzel az alkotmánnyal, mint amit itt felsoroltak?
Én majd azt felem.
-Elnök úr, én szóltam időben.
Aztán eljöttem a tetthelyről és mivel eléggé feszített a hólyagom benéztem az útbaeső Carlton hotelba, ami akkor volt 8 évig a munkahelyem amikor még Alba hotelnak hívták. Kicsit elbeszélgettem a régi portás kollegákkal, aztán hazatértem a hajóra. Én megtettem ami tőlem telt, szívből kívánom a hazámnak, hogy legyen ez üres károgás, hogy legyen elég az ország boldogulásához ez a harmadosztályú alkotmányváltozat is, mert szemmel láthatólag csak kevesek tulajdonítanak jelentőséget neki. Boldog lehet Orbán Viktor, miközben kétharmados hatalma soha el nem múló mámorító tudatában, húsvét hétfőn kielégülve az ország kéjesen remegő testébe bocsátja magvait, remélve immár, hogy azok az új alkotmány védernyője alatt megfogannak és soha többé mást nem engednek a nemzethez nemzőpozicióba.
