Hajónapló

 Befestettem szép nagyonvilágosszürkére a boci belsejét, a felső palánksort meg kívülről fehérre fújtam. A festés nem tartott sokáig, csak a maszkolószalaggal és fóliával való kitakarása a festeni nem kívánt részeknek vett el sok időt. Remélem holnapra megszárad. A külső fehérrel nincs baj, az akril, amire a másik oldallal végeztem az egyik  már meg is száradt, de a szürke az egy, a két éve elköltözött asztalosok által otthagyott valami osztrák műgyantaalapú emailfesték, szépen terült minden hígítás nélkül (ez volt eleve gyanús, a festékek az idő haladtával sűrűsödnek), két rétegben jól is takar, de ha bedöglött az idők folyamán és nem szikkad rendesen, hanem örökre ragacsos marad nagy bajban leszek. Holnapra kiderül.

 Remélem "átugrottam az árkot", ahogy anyám szokta mondani amikor kilábaltam valamiféle betegségből. A fene tudja mi volt ez, de egész jól megy a járkálás, a fájdalom a combforgómban szinte teljesen megszűnt lázam nem mértem, de biztos nincs. Mondjuk nem vagyok még valami nagy erőben, tehát a szervezetem valami kórral biztos megküzdött, mert egész kevés teszveszmunkától is remegett ma délután kezem-lábam, éhséérzet ellenére sincs étvágyam, de a tegnaphoz képest azért jelentősen jobban érzem magam. Holnapra csónakfestést tervezek, az talán nem lesz megerőltető, merthogy már a ma délelőtti fekvéstől is "munkahiányom" van.

Ma megint volt balhé, a terepet felderítő kényszermunkások a parton felkarikázott kikötő drótköteleket kezdték bolygatni, de kiplankolta és elkergette őket a sólyán dolgozó "K" . Később visszaszivárogtak nagyobb erőkkel, de akkor már mi is többen voltunk, a kisfőnökük azt kérte, ha meglátjuk őket lopni, fényképezzük le, hogy legyen bizonyíték, de én megnyugtattam őket (mármint a tolvabandát), hogy ne aggódjanak, nem lesz kép, simán belevágom a vasvillát abba amelyiket elérem.

Napok óta viharos szél fúj, ma reggelre különösen beerősödött. Ez azért rossz nekem, mert túl azon, hogy tép, szaggat mindent, rángatja a hajót, szóval idegesítő, a decken való munkavégzést nagyon megnehezíti. Egyszerűen nem tudok a munkára koncentrálni, amikor belefúj a szél a fülembe, ráfagy a kezem a szerszámra, valahogy a gondolatokat is kifújja a fejemből. Pedig miután kifogytam a parti műhelylehetőségekből a hajón kell dolgozzak és ezzel a kerekes projekttel nem férek be a fuxban lévő hajóműhelybe. A szikrázó napsütésben amúgy remekül lehetne dolgozni, erre is számítottam amikor a műhelybérletem lejártát odakint időzítettem, de ez a makacs szélvihar keresztebe tesz mostanság. Azért próbálkoztam, eljutottam az eszköz  csóakgörgető funkciójának majdnem teljes befejezéséig, műhelyben működik, terepen se lesz gond vele, már csak felületkezelni kell. Jön a bicikliutánfutó funkció kialakítása, na ebben hátráltat az időjárás.

Tegnapelőtt tartoztam az ördögnek egy úttal. Már anno megmondtam, hogy nem kellene elmenni a tüdőszűrésre, a vízen élünk jó levegőn, fertőzésmentes környezetben, nem dohányzunk, stb. de "J" addig erősködött amíg csak elmentem vele. No nemrég kaptam egy levelet, hogy menjek felülvizsgálásra, de előtte egyeztessek telefonon időpontot. Megintcsak ellenkeztem volna, de "J" rámparancsolt, szóval telefonáltam, egyeztettem, elmentem, a megadott időpont előtt fél órával ott voltam...12-en voltak előttem. Leültem, majd később felálltam sorbaállni, mert a magyar ember márcsak olyan, hogy hiába jött 23.-iknak akkor is odaáll az ablakhoz elsőnek, mert feltételezi, hogy akik ott ücsörögnek a padokon csak pihenni tértek be a rendelőbe. Vártam egy órát, akkor kijön a nő, hogy már csak hármat(!!!) tud bejegyezni, mert a doktornőnek hatkor el kell mennie. Előttem egy ember elkezdett dühöngeni, hogy most van itt negyedszer megbeszélt időpontra, más azért sírt, hogy neki csak oxigént kellene receptre felírni, mert otthon döglődik a hozzátartozója, na őt még fogadták, én csak annyit kérdeztem, hogy ha ez így van, akkor miért nem szóltak egy órával ezelőtt, nem vártam volna feleslegesen (arról nem is beszéltem, hogy a telefonban is mondhatták volna, mert akkor nem jövök ide), a válasz az volt, hogy "nem lehetett tudni, hogy a doktornőnek el kell mennie" (gondolom épp állásinterjúra megy Angliába). A lényeg, sarkonfordultam és az életbe nem megyek többet se tüdőszűrésre, se kontrollra. Tudom az összes ellenvéleményt, az én érdekem, meg hát erre telik az egésszégügynek, de nem megy ki a fejemből, hogy a politikai elitnek van már külön kórháza, rendelőintézete, fogászata, mi meg le vagyunk sz@rva. Ez a rendszer ugyanúgy nem működik mint a demokrácia, a jogállam. Papíron van, gyakorlatban nulla.

Szóval átmeneti javulás után a rossz hangulatom visszatért amit különösen erősít az, hogy a jobb combforgóm tegnap elkezdett fájni, szokás szerint nem foglalkoztam vele, de mára annyira beerősödött, hogy a lágyékomba is beleszurkál, nehezemre esik lépni is, biztos a tüdőrák lekúszott a seggembe, amúgyis holtfáradt vagyok lefekszem aludni, szép napot mindenkinek!

20:37 Megvan mitől vagyok fáradt. Egyből elaludtam amint elheveredtem, de felébredve  olyan koradélután, érzem, hogy több ez sima fáradtságnál. Bedugok egy lázmérőt 37,5. Szóval úgy tűnik a tüdőgyógyászaton az egy órás egymás nyakába lihegésben sikerült elcsípnem egy kis influenzát. Mégse mentem teljesen eredmény nélkül orvoshoz. Ráadásul "J" mondja, hogy a parti vasláda (amiből nemrég ellopták a kukta fazekat meg a rozsdamentes tálcát) tetejéről már megint lelökték az asztalt. Felöltöztem és kieveztem a partra (majd elvitt a viharos szél amikor keresztbe kapott), szerencsére a lakatpántba belehajtott és meghúzott 10-es imbuszcsavarról kézzel nem bírta lehajtani az anyát a tolvaj, de begyűjtötte a bográcsozás, parti sütésfőzés ott lévő többi kellékét a 2-es vaslemez platnit, meg az alátámasztó vasakat. Az se kérdés többé hogy viszik ki a portán a nemzetközi könyökméretnél (fiatalok számára a Kádár rendszerben ez volt a gyárbóllopás mértékegysége) nagyobb darabokat, jelen esetben a vaslemezt, azt mondja a portás, hogy autóval is szabad volt bejönniük vasat gyűjteni, valami különös okból a hátrányos helyzetűek megsegítési programja keretében. Ez a vasláda úgy vonzza őket mint a mágnes, alighanem rejtett kincseket sejtenek még benne, bár csak az van benne amit a korábbi tolvaj bent hagyott, de ezt az újabb kényszermunkára idevezényeltek nem tudhatják. Felmentem az irodába, hogy jelentsem a dolgot az illetékesnek, de már nem volt bent, így a szakaszmérnökség vezetőjének "K"-nak panaszkodtam el a dolgot, de az az igazság, hogy nem akartam még az én nyavalyámmal is szomorítani, elég neki az ő keresztje. Elmondta, hogy a közmunkaprogram keretében 800 embert kell foglalkoztasson az I.-es szakasz. Ebből jelenleg 500 van még csak munkában, itt a telepen úgy 30-an lehetnek. A Vízügy nem válogathat, a munkaügyi központ azt küldi ide aki már senkinek nem kell. Ezek az emberek néhány üdítő kivételtől eltekintve semmihez nem értenek, a munka az egésznapos lapátra támaszkodásból, napon sütkérezésből áll, arra nincs ember, hogy jelentős létszámmal ellenőrizze is, hogy mit végeznek, de amúgy se nagyon van mit csinálniuk, a felszerszámozottságuk és szakértelmük az egyiptomi piramisépítőknek a töredéke lehet. Egyszer megfigyeltem többszöri arrajártamban egy embert aki egy nap olyan 5 négyzetméternyi gazt húzogatott ki kézzel. Az egy olyan irodai asztal mellett kitalált dolog, hogy majd dologra lehet szoktatni olyanokat akik semmihez se értenek, semmit csinálni nem akarnak és semmi szerszámot nem lehet a kezükbe adni mert tönkreteszik. Még ha értelmes feladattal el lehetne látni őket. De az hogy egy nap alatt kiásnak egy gödröt és  elültetnek egy vadon talált diófa magoncot (gondolom arra nincs pénz, hogy nemes oltványt vásároljon a Vízügy), szóval eddig itt volt, most meg már amott...én nem látom értelmét. De hát én már öreg vagyok, a zseniális fiatalok akik most irányítják az országot biztos jobban tudják. Szóval elnézést kértem "K"-tól, hogy háborgattam, az én gondom az övéhez képest semmi. De ha elkapom valamelyiket amelyik a ládámat kerülgeti el fogom verni.

 Hálistennek megvan ez a Rakonczay gyerek. Ma reggel össze is kaptam a Fialával (meg is írtam neki, hogy annyira felbosszantott, hogy most jópár hétig büntiben lesz, nem telefonálok be műsorba egy darabig), mert ő fanyalgott a dolgon, hogy a Viki hogyhogy nem várja a parton, szóval azt sejttette, hogy ez alighanem valami sunyi reklámfogás. Nem érti szegény szárazföldi patkány, hogy átevezni az Atlantit az nem olyan, mint menetrendi géppel megérkezni a túlpartra. Hova menjen az a szegény lány és főleg miből, amikor sejteni se nagyon lehet, hogy a Gábor hol fog végülis kikötni és mikor, mert párszáz mérföld és jópár hét lehet a szórás érkezésben. 

Ma elrobogóztam a NOVIÁhoz, mert Abraxas azt írta, hogy van nekik UV álló gyantájuk, ami az ALVINPLASTNAK elfogyott. Gyanús volt nekem a dolog, mert egy egyszerű kérdésből kiderült a fiúknak fogalmuk sincs a NOVIÁNál, hogy mit árulnak, de megbíztam az infoban, ami hiba volt, mert kiderült, hogy ez az MR3010-es gyanta az MH3120-as edzővel közönséges laminálógyanta, nem UV álló. Mindegy elfogy majd ragasztónak. Délután folytattam a bicikliutánfutó-bevásárlókocsi-csónaksólyakocsi projektet, ami a folyamatos agyalás nyomán eszkalálódik. Terveim szerint használaton kívül a kocsi platója étkezőasztal lesz a cockpitban. Tehát mostantól az eszköz neve asztal-sólyakocsi-bevásárlókocsi-bicikliutánfutó. Esetleg bevásáróasztalbiciklisólyakocsi. Vagy bevásárlósólyaasztalkocsi.  A nagy kérdés, hogy meg tudom e csinálni úgy, hogy minden funkciójában tökéletes legyen. Megpróbálom elkerülni az "öszvérek" (így hívtuk tengerész koromban azokat az akkor újdonságszámba menő "brejzliket" amik lemezjátszó, magnó, rádió funkciót ötvöztek egy dobozban) azon rossz tulajdonságát, hogy minden funkcióban olyanok "mintha", de egyikben se olyan jók, mint a csak erre a funkcióra kihegyezett eszközök. Ezeket az apró kihívásokat szeretem.

23:35 Mai ajánlatom:https://www.youtube.com/watch?v=LLHPBo0FmhU Tegye fel a kezét aki ilyen mellzongorát látott valaha! Mert én még soha.

Fantasztikus mennyire más úgy dolgozni, hogy az ember keze nincs könyékig begipszelve!  A bal kezem olyan 98%-os, szóval megy a munka mint a szél. Tegnap a kikanyarított és megvastagított hátsó padot leszegélyeztem egy rétegelt lemez csíkkal. Hogy meg tudjam görbíteni beirdaltam félvastagságig, így hagyta magát behajtani a 6,5mm vastag anyag a kanyarba. Ma  a maradék epoxim utolsó cseppjeivel lekentem, gyakorlatilag ezt az UV álló edzővel kevert gyantát hígítva úgy használom, mint a lakkot. Ez a kb 6cm széles szegély kényelmes háttámaszt ad a fenékben ücsörögve, különösen, hogy Polifoammal be fogom borítani. A pad meg éppen elég a 19 cm-es szélességével középen egy nem túl terjedelmes fenéknek ( a mieink ilyenek). Ma jelentős előrehaladást tettem a kombinált csónakkocsi-bevásárlókocsi-bicikliutánfutó kialakításában, sőt a kisemnber bejelentkezett, hogy Denikutya bicikliutánfutón szállító is legyen, na szóval ez a projekt is alakul. Nem győzök ujjongani, hogy mennyire jó két kézzel dolgozni. Visszahordtam minden szerszámot a külső műhelyből, ahova egy hétvégére kéredzkedtem be vitorlát varrni és hát két hétig bitoroltam ott a helyet. Örökös meglepetéssel tölt el, hogy mennyi szerszámot kell állandóan ki-be hurcolni a legegyszerűbb dolgok megoldásához is. Most is megtöltött két kanyart a csónakkal amire varró-, fúró-, kétféle csiszoló-, dekopírfűrész gépek, egy rakás szorító, kéziszerszám, vitorlazsák bent volt a hajón. A múltkor megemlítettem a gumicsónakos Feri előtt, hogy a hajózás 90%-ban cuccolás, azonnal rávágta, hogy a búvárkodás is ilyen (ő búvár is és egyszer megemelgettem a palackjait, na mit mondjak legalább olyan sz@r mint az akkumulátorcipelés) és ha jól belegondolok a sárkányrepülés is, szóval minden amivel idáig próbálkoztam. Volt egy tengerészkollégám a "Z" rádióskambuzer, akinek a civil foglalkozása kárpitos volt, ő úgy választott szakmát (ritka lusta ember volt), hogy megnézte ki az aki a ,legkisebb szerszámosládát cipeli. Víz-, gáz-, villanyszerelő kiesett az első rostán, de egyszer meglátta a színházban ahol valamit semmittett a műszakban a kárpitost, aki egy kis dobozkában vitte a tűt cérnát, na így lett kárpitos.

Hát kész a "virsli" végleges rögzítése. Nagyon masszív és egyszerű. Ezt a kikanyargatott dörzsléc tette lehetővé. Ez a gurtnis, megoldás annyira megtetszett, hogy alighanem az evezővillák is ilyesféle módon lesznek rögzítve. Aztán kivágtam a hátsó padot, ahogy pár napja a próbavitorlázás után említettem, hogy több helyem legyen mozogni a fenékben ülve. A "márkajel" áldozatul esett a kivágásnak. A svert fogantyúját már pár napja levágtam és egyszerűbbre szabtam. A pad szélén lévő erősítést most újra kell gyártani. Az első darabnak a levágott részt használtam fel, aztán majd holnap a széleken kiegészítem. A kipárnázáson még gondolkodnom kell, de valami nagyon jót kell kitaláljak, mert piszokul törte a hátam, oldalam.

 Kész a "virsli". Most a rögzítő pántokat varrom. Visszatértem az eredeti elképzelésemhez, hogy UV álló hevederekkel fogom rögzíteni a bocira. Kitaláltam egy egyszerű, de masszív megoldást, három készen van a 12-ből. Kiötlöttem, hogy hogy hozom össze a körbefutó dörzsgumival, szóval fejben kész van. Ahogy a csónakszállító-bevásárlókocsi-kerékpárutánfutó (egy kommentben szó esett Vernéről, ő ír a kombinált "szék-ernyő-pipa" eszközről) is megvan fejben, már csak meg kell csinálni.

Újabb ragasztások a gumivirslin. Vettem gumikötelet, meg hevedert a ponyva illetve az úszógumi rögzítéséhez.(a Saroltánál valóban olcsóbb volt mint a hajósboltban, de hát mindennel így van) Kifaragtam még pár rögzítő fület. Vettem két kereket, meg villákat a tanulóbicikliboltban a Hunyadi téren. Olyan többcélú eszközt akarok csinálni belőlük, ami nemcsak kézikocsi, bicikliutánfutó, hanem nyomtávnöveléssel lehet vele a csónakot is gurítani a szárazon, ha kissé hepehupás is a talaj, mert erre a szkegekre szerelt kerekek nem igazán alkalmasak. Az egyik kereket a boltban ráülve kipróbáltam. Alattam nem nyeklett össze, tehát párban kibír akár 100 kilót is. Az átmérője 12" szóval ez már elég nagy a göröngyök, aszfalthibák leküzdéséhez.

 Történelmi relikvia. Egy kb.40 éves pecsét a régi génua sarkában. Akkoriban egy nagyhajós bajnokság volt amin minden nagyhajó (volt összesen olyan 40-50 darab az egész Balatonon) részt vett Balatonfüreden. Esténként zenés táncos ökörködés, sütésfőzés a mólón, szélcsendben Ovenal nyomó verseny a betonon (ki tud hosszabb, egybefüggő csíkot nyomni). Ennyi maradt a régi génuából. A többi anyag bedolgozva a csónaktakaróba. Alakul a formája. Tud valaki valahol olcsó 8-as gumikötelet (mint a "gumipók" anyaga) a szélébe? Hajósboltban drága.

Más. Rossz hangulatom  van, itt nem részletezhető okból. Munkába temetem a bánatom, de ilyenkor mindenre érzékenyebb vagyok. Délután a decken matatva látom az ismerős horgászt a bádogcsónakjával evezve közeledni. Tegnap is evezett, motor sehol a csónakon, nem úgy mint tavaly. Kérdezem, mi van a motorral? Rövid ingerült válasz, a lényeg munkanélküli lett, ráadásul egy csomó pénzével adósa a munkaadója, 3 gyerekkel ismerkedik a nyomorral, csak azért jött ki a vízre, hogy elűzze a rossz gondolatokat. Eszembe jut a felszámolt, lakatosüzem az üzemi csarnokban, ahol azt panaszolta a 60 év közeli ember, hogy csak úgy kapott biztonsági őr állást, hogy azzal kezdte a "fejvadász", hogy mennyi pénzt ajánl fel(!!!) ha berakja állásba. Hogy jutottunk idáig....

 Egész nap a csónaktakarót varrtam. Minden apró darabot bedolgoztam, mert éppenhogycsak kiadta a felületet. Még a sarokerősítéseket is szétszedtem. Kicsit tarkabarka lett ettől, mert ezeket nem szívta ki a nap, meg a sok diribdarab összevarrásától kissé hullámosra sikeredett a munkadarab, de végülis ez nem vitorla, csak egy hajótakaró, védjen az esőtől, ennyi a dolga. 

Befejeztem a vitorlazsákot, egyik oldalán tépőzárral egész praktikus holmi lett. A régenvolt dragon génua maradékából (ez az amit egy német használt, aztán eladott a Krasznai Tóni bácsinak, aki használta aztán eladta a Perjés Piminek {sajnos már  mindketten odafent vitorláznak} aki használta aztán eladta  nekem, én nyertem vele egy magyar bajnokságot nálam szakadt ketté a Tengerész nevű 25-ös jollén) nekiláttam egy takaró ponyva kiszabásának Mákvirágra. Délután élelmiszerkészleteinket feltölteni kibicikliztünk a Tescoba. Kicsit macerásabb a bevásárlás autó nélkül, "J"-nek van egy kormányra szerelt kosara, nekem csomagtartóm hátul és húzok még utánam kötve egy nagyobbacska "banyatankot", illetve csak a vázát egy rádrótozott műanyag rekesszel, de elég gyengécske a szerkezet a nagyobb súlyokhoz, bár kibírt  30 kiló ásványvizet és tejet. Ha valahol találok két, olyan 20cm körüli átmérőjű könnyű erős kereket, akkor csinálok egy masszívabb bicikli utánfutót, amivel akár 50-60 kilót is elhúzok. Merthogy, különösen ha egyszer útrakelünk, nagy szükségünk lesz egy ilyenre. Az OBI-ban is nézegettem ilyesmit, de nem igazán tetszett, ami olcsó az gyenge ami erős az drága és a formája se tetszik igazán, kicsi a nyomtávja. Eszembe jut az egykori vietnami háború, ahol a dzsungelben Csepel bicikliken tolták a vietkong harcosok a haditechnikájukat,egy bringával 120 kiló cuccot vittek, szétszedve a könnyű lövegeket, aknavetőket, géppuskát, lőszeres ládákat, legalábbis a híradó filmeken ezt mutatták.

 Reggel vízreraktam Mákvirágot! Első kellemesség, hogy szépen ül a vízen, üresen alig merül valamit és se orra, se farra nem bukik. Második kellemes tapasztalat, hogy a vártnál sokkal stabilabb. Megvallom kicsit aggódtam, hogy amikor belelépek mekkorát billen majd, de még az orrban, ahol minden vízijármű a legkevésbé stabil, az ülőpad mögé közvetlenül belépve se billen meg az én súlyom alatt annyira, hogy víz jönne be. 

Egyelőre evezővillák nélkül csak odakötöztem az evezőket a dörzsléchez, könnyű vele evezni 

és mint a mellékelt színes ábra mutatja terhelve is szépen áll a vízen. 

Ami kevésbé működik az az orrban ülve egy pádlival evezés fartükörrel a menetirány felé, ezt a balatoni hegyesorrú bocikkal minden további nélkül szokott működni, itt viszont a vágott orrtükör miatt nem lehet eléggé hátra ülni,

 mert ha kiülök a végéra bejön a víz a fenekem alá, onnan meg ahova ülni tudok nem lehet hatásosan kormányozni a vágóevezővel (ez a hivatalos neve a pádlinak). Miután végeztem az evezős próbákkal beállítottam az árbocot és felszereltem a vitorlát. És ekkor megtartottuk a hivatalos keresztelőt is, 

némi töprengés után a Mihalik Péter fehér rumjából öntött "J" egy kis kupicával az árboc tövébe (ilyen pezsgő hozzácsapdosás szóba se kerülhet ekkora hajónál) 

a többit Colával hígítva mi fogyasztottuk el. Aztán kipróbáltam a vitorlázást az immáron megkeresztelt bocival. Nos ami a legfontosabb. Ebben a lepkeszellentésszerű szélben is megindult a hajócska. Az, hogy például  hogy kreuzol, hogy mennyire éles, annak megállapítására ez a forgolódó, leállogató semmi nem volt alkalmas. Amennyire az időnkénti befújásokban meg tudtam állapítani, a vitorla szabása megfelelő, szóval minden, ami egy ilyen aprócska csónaktól elvárható, rendben van. Amit feltétlen módosítanom kell a mai próba nyomán, azok szerencsére nem igényelnek túl jelentős beavatkozást. Első ilyen a svert. Amikor kitaláltam a középső evezőpad közepébe azt a komoly fogantyút akkor nem gondoltam rá, hogy erősebb szélben nem lesz jó a fenékben ücsörögni, mert nem tudok majd a szűk helyen gyorsan átmenni lúvba a forduláskor. Tehát fel kell ülni a padra. De forduláskor a svert fogantyúja akadályozza az átcsusszanást, mert amolyan "tojászúzóként" funkcionál. Szóval a svert tetejét a paddal valahogy szintbe kell hozni. A második amihez hozzá kell nyúlnom a hátsó pad. Ezt ücsörgés szempontjából szép szélesre csináltam, ami minden bizonnyal kényelmes az utasnak evezéskor, de nagyon beszűkíti a mozgásteret a maihoz hasonló gyengeszeles vitorlázáskor a fenékben ücsörögve. Forduláskor most úgy tudok csak átmenni a túloldalra, hogy a térdemet egészen az államhoz húzom. Egyszer görcsöt is kapott a lábfejem a kényelmetlen pozitúrában, szóval egy hirtelen szélerősödés közbeni beszorulás biztos borulás. A helyet növelendő a hátsó padból egy jó darabot ki kell kanyarítsak. A maradéknak a peremét, valamint a belső koszorúlécet pedig valamivel ki kell párnázzam, mert nagyon töri a hátam. Szóval ilyen apróságok. Délután szétszedtem az egész cuccot, visszagurítottam a bocit a műhelybe és felpróbáltam a még mindig csak "ragasztáskímélőre" felfújt virslit a peremre. A ráncok a teljes nyomásra majd eltűnnek, valamint még jön kívülről egy zárószalag, plusz gumi dörzscsík. 

A vitorla a gaffra tekerve tárolható, a belevarrt latnik egyáltalán nem zavarják a felteketést. Délután nekiláttam egy huzatot varrni az így elrakott vitorlának, hogy ne koszolódjon, bomoljon ki tároláskor.

Délelőtt az átalakított árbocot epoxiztam. Ahol a bum villája koptatja rátekertem további réteg üvegszöveteket, ahol csiszoltam, ragasztottam, erősítettem ott csak lekentem UV álló gyantával, mintha lakkoztam volna. Miután nem fenyeget egyelőre a Duna befagyása üzembehelyeztem a gumicsónakot. Alig engedett le a használaton kívüli hónapok során, nem is kellett bele sokat pumpálni. Korábban pár nap alatt meglöttyedt és attól tartottam tavaly amikor kerestem hol szökik meg a levegő, hogy valami komolyabb hiba. Szerencsére csak a szelepek nem voltak jól meghúzva, a Ferinek van hozzá szerszáma, meghúzta a szelepeket, azóta nem eresztenek. Délután a Milla tüntetésen voltam. Rengetegen voltunk, az Erzsébet híd pesti  pillérjénél lévő emelvénytől nagyjából a Kossuth Lajos utca Városház utca sarokig zsúfolásig volt a térség. A jégbüfé előtt kettős vasrács mögött ácsorgott egy maréknyi árpádsávos erős rendőri felügyelet mellett, ezek később alighanem megszaporodtak, mert a rádióból tudom, hogy balhéztak, de amikor ezt a képet csináltam róluk még elég tanácstalannak tűntek, talán vezérre vártak. A hídon találkoztam jobbikballal, meg még egy ember köszönt rám amikor éppen a neonyilasokat fényképeztem, de rá valahogy nem emlékeztem. Nagyon kellemetlen, hogy egyrészt senkit nem ismerek fel, másrészt akit felismerek azokat is összetévesztem valakivel, de hát ezen nem tudok változtatni, elnézést. Hazafelé mielőtt leszálltam volna a villamosról egy figyelemreméltó vállalkozás tűnt a szemembe, azonnal visszafordultam, ,hogy alaposabban megnézzem. A Lágymányosi híd kopár, leginkább graffitikkel borított hídfőjének a Nemzeti Színház felőli részére festik a nemzet nemrég elhunyt színészeinek arcképét művészfiatalok. Megtudtam, hogy a színház 10. évfordulójára  készül a freskó, bár a dologhoz a színháznak sok köze nincs, Alföldi Róbert elég kurtánfurcsán bánt a művészekkel amikor bejelentkeztek nála, pedig még pénzt se kértek tőle, de jó szót se kaptak. Keveset tudok a dologról és azt is csak erről az oldalról, szóval nem tudom megítélni a dolgot, de én például örülnék, ha ingyendíszt kapna az évfordulóm. Érdekes a kontraszt az "igazi"és az egy szinttel feljebb lévő "népművészeti" tagek közt.

 Kész a gumivirsli. Legalábbis az alapforma. Most várni kell legalább egy napot amíg a ragasztó megszilárdul és felfújva kiderül jó lett e, passzol e a csónakra. Ha minden rendben, rájön körbe a külső zárószalag, a gumidörzsléc meg a rögzítő fülek, meg amit még esetleg kitalálok. A módosított árboccal már rendben van a kis csónak rudazata. Ma bosszúság is ért. Kinézve a partra látom, hogy az asztal, amit a parti bográcsozó helyen lévő vasláda tetejére tettem, nincs a helyén. A ládában a parti sütésfőzés anyagait tároljuk, plusz a harpi4-től kapott ötliteres kuktát, amiben a blokkokat főztem ki olajban tavaly. Rossz sejtésem csak erősödött amikor megpillantottam a láda mellett a kiszórt parkettahulladékot ami tüzelőként volt egy zsákban a ládában. Nos kinyitva a ládát a kuktafazéknak és egy nagy rozsdamentes tálcának hűlt helyét találtam. Körülnézve a tüzelő melletti olajtócsa jelezte, hogy a tolvaj gyorsan megszabadult az olajtól ami a kuktában volt. Korábban említettem, hogy a kényszermunkásokból sokat foglakoztat a Vízügy, nos immáron engem is elért a hatása. A lakatosoknál az összes méretre vágott rövid vasat ellopták a satupadról. Utánaérdeklődtem, a főnökük szabadságon van, úgy tűnik ezekben a napokban csak lopni járnak be, amúgy hátul a telep végében ücsörögnek a tűz mellett a bokrok takarásában. Mondjuk az engem ért kár nem jelentős, merthogy az olajban főzés "nem jött be", a télen kinthagyott blokkok megrepedeztek, más megoldást kell kitaláljak a fa telítésére, alighanem a híg epoxival itatás lesz a következő. Szóval nem a kár ami bosszantó, hanem az a tény, hogy nincs biztonság, az idáig aránylag biztonságos telephely tolvajok fészkévé silányult a szép új világ alakulása során. Eszembe jutnak  annak idején a szocialista nagyipar  új beruházásaira ( Sztálinváros, Komló, Tiszavasvári, Uránváros  stb.) tömegével vezényelt csőcselékről olvasott dolgok Moldova riportköteteiben . A világ nem változik, a történelem ismétli önmagát.

A képen nem látszik, de nemcsak egy fecskefarok toldás, hanem a túloldalon van benne egy kis flikk-flakk elhúzás, ami billenti is majd előre egy kicsit  az árbocot.

A  gumihurka (na jó inkább virsli a 20 cm átmérőjével) munkával szépen haladunk, holnap tán fel is lehet fújni már, legalábbis összeáll, aztán majd kiderül mennyit kell várni a ragasztó teljes megkötéséig.

Ma nekiálltunk a gumihurka elkészítésének. Szóval egyelőre semmi vitorlázás a bocival, de a viharos szél miatt nem is vágyakoztam rá túlságosan. Azért ideteszek két képet a Mákvirágról. A rudazaton valamit igazgatnom kell még,  mert nem igazán férek át forduláskor a bum alatt, legalábbis nem kényelmes a dolog. A vitorlát nem akarom átszabni, mert nagyon elégedett vagyok a formájával, inkább az árbocot fogom előbbredönteni, persze kérdés mennyire lenne ettől leegerig a pici, de hát arra sincs semmi biztosíték, hogy nem ettől lenne éppen kiegyensúlyozott, hiszen a víz alatti és a vitorla súlypontokat úgy saccperkábé szerkesztettem ki amikor terveztem a jószágot. Szóval egyelőre árbocot döntök(nekem kifejezetten tetszik a dzsunkák előredőlő árboca, biztos nem véletlen, hogy ilyenre csinálták a ferdeszeműek), aztán ha netán ez rosszat tenne a vitorlázótulajdonságoknak akkor próbálkozom mással.

 Kész a vitorla. Nagyon jól néz ki. Összeraktam a teljes riget, ha nem lett volna már sötét és viharos szél amire estére végeztem vele, bizisten kimentem volna a vízre kipróbálni. De ez a 8-9es körüli szél nem egy ilyen hajócska kipróbálására való. Egész nap a vitorlavarrással voltam elfoglalva, kivéve amíg a kislányom szülinapi ebédjét elfogyasztottuk. "J" sütött tortát mindnyájunknak és egy kis szívalakút külön neki, meg megkapta a boatshows szőrmemamuszt.

 Délelőtt vitorlát varrtam. A pingpongasztalok síkjába besüllyesztett varrógéppel aránylag jó működik a dolog. Nem panaszkodhatok a varrógépre, viszi a több réteg anyagot, aztán amikor már olyan nyolc rétegnél tartok a sarokerősítéseknél, pláne ha még ragasztót is át kell varrni, akkor gyengéden kihúzza a tűt a tűrúdból, ezzel tudatva, hogy ez már sok neki. Mindig gond a nagy spulni cérnáról a száladagolás, ezek a varrógépek kis csévékhez vannak kitalálva a tetejükön a csévetartóval, én a Coats (volt Újpesti Cérnagyár, mégkorábban a háború előtt megintcsak  Coats) Devlon cérnáját használom, hát itt mindenféle trükközésre van szükség, hogy fusson a szál, de ne pörögjön utána, ha rántja a gép, de  ne is akadjon el. Hasonlóan kényes dolog a talpnyomás, szálfeszesség, öltéstávolság, cikkcakkszélesség beállítása, de sok éve varrok vitorlákat, ponyvákat, még inget is varrtam egyszer magamnak, elég gyakorlatom van benne. "J"-re nem számíthatok ebben az egy dologban, pedig van egy női szabó végzettsége, de utálja a tűt cérnát, ha varrok inkább elfordul, ne is lássa, szegény anyám volt ilyen, a világból ki lehetett zavarni valami varrnivalóval. Én úgy fogom fel, mint bármilyen más műszaki alkotó tevékenységet, most is öröm töltött el amikor este, miután a tüntetésből hazatérve megvarrtam az utolsó öltéseket, amikor végignéztem a vitorlán. Holnap kézzel meg kell varrnom a sarkokat ahol az erősítések miatt a gép már nem bírta, fel kell varrnom a latnizsákokat és kész. Na tüntetés. Én nem tudom hogy van ez a számolás. Isten bizony többen voltunk a Kossuth téren, mint a "Belügyminisztérium közlése szerint" azon a bizonyos békemenetnek nevezett EU ellenes tüntetésen, amikor 800000 szimpátiatüntetőnek örvendhetett drága miniszterelnökünk. Nos ezen a klubdélutánon a TV híradó szerint többezren voltunk. Persze minden ami több mint kétezer az többezer, akárhányszor is több mint kétezer. Mindegy, ez telik a köztévé hírszerkesztőtől, végülis neki is fizetnie kell a hiteltörlesztést, pláne ha gyerekei is vannak...akinek túszai vannak ne ugráljon! Csak az bánt, hogy én már megéltem ezt egyszer Rákosi alatt. Felgyorsult a világ. Régen százévek elteltek amíg a nemzet beletenyerelt ugyanabba a sz@rba. Most elég két emberöltő. A parlament előtti lekordonozott parkolóban rendőrök álltak sorfalat, de semmi szükség nem volt rájuk, mint ahogy a bevetésiekre sem akik távolabb álltak (pontosabban ültek buszaikban)  készenlétben, békés volt a demonstráció, a kuka és autógyújtogatók nem ezeken a tüntetéseken vannak és a Parlamentet se akartuk megrohamozni, akkor se mennék oda, ha beválasztanának, jobb kocsmákhoz vagyok szokva. Amúgy majd lesz fröcsögés a jobbos fórumokon, biztos le leszünk mocskoshazaárulókomcsilibsizsidócsőcselékezve, erre csak azt mondom, hogy az első beszédet úgy kezdték, hogy elegünk van az elmúlt 22 évből, szóval megkapta itt a magáét minden korábbi vezetés, de hát ez a jobbosoknak mindegy, aki nem velük van ez aljas ellenség, ennél még Kádárnak is több esze volt, mert azt mondta, hogy aki nincs ellenünk az velünk van.

 Hát a ragasztás elsőre nem működött. Hiába vasaltam át, nem ért egy kalap sz@rt se. Alig tartott valamit. Pedig ehhez a szintelen Tesa ragasztóhoz azért vonzódtam, mert nem látszik. Végülis kénytelen voltam szétszedni (már ahol nem esett szét magától) és átragasztottam a régebben használt sárgásbarna színű papírral tekercselt, megnemmondom milyen típusú kétoldalassal. Ezt a fajtát azért nem akartam használni, mert a fehér anyagon átüt a sárga ragasztó, viszont ez tart mint a beton, pláne, hogy még erre is rávasaltam. Abraxas ahogy a tegnapi kommentjében írta, rossz tapasztalatokra tett szert a ragasztóval, nekem ezzel a fajtával mindezidáig még nem volt gondom. Össze is varrtam a vitorlát, miután a ragasztást követően felemelve, a sarkait kifeszítve, ahogy tegnap a szabást is előkészítettem, ellenőriztem szemre a formát és nem találtam benne javítani valót. Már csak a sarokerősítések, meg a latnizsákok felvarrása és a kötélszemek beütése van hátra és kész. Ha nem jön közbe semmi vasárnap estére gondolom befejezem. Délután vizet töltöttünk a tartályainkba, mert az emlékezetes jégvágásos slaugszabadítós víztöltésünk immáron egy hónapja volt, ma reggelre kifogyott a víz. Nagyon szép volt tőle, hogy nem akkor tette amikor mondjuk beszappanozva állok a zuhany alatt, hanem a reggeli utáni fogmosás végén jelezte a szivattyú folyamatos működéssel, hogy immáron víz-levegő keveréket szív a négyes tankból.

 Persze ez még a tegnapi napló, de időnként "J"-n elhatalmasodik a játékszenvedély és csak most fértem a géphez. Tegnap azaz nekem még ma mert nem feküdtem  még le "igazából", mindenféle pozitív dolgok történtek. Reggel kivonultam a "vitorlaszabó műhelybe"( a régenvolt árbockészítő csarnokrészbe bekéredzkedtem szívességi alapon erre a hétre) a zsákjaimmal és előszedtem egy szakadt Elvström Soling fockot, meg egy általam soha nem használt 30 éves, de egészen újszerű North Star fockot és felterítettem spekulálni, a "Hogyan szabjunk vitorlát a dinghynkre a ház körül fellelhető anyagokból?" projekt keretében. Egészen elképesztő dolgot találtam ki, ha sikerül, akkor a vitorlaszabást is új alapokra fektettem és itt a blogban is lesz róla fényképes hencegés, ha nem, akkor mélységesen hallgatni fogok róla, szóval észre fogjátok venni.

Aztán hátizsákba raktam az édesvízszivattyút és elvittem a Bearing-hez ismételten kicserélni, utána gyógytornára mentem a kezemmel. Délután értem haza, beraktam a szivattyút a helyére, működik és...most 1:48 van az alárakott tepsiben egyelőre egy csepp víz sincs! Miután az egész nap elcsúszott a szivattyú és torna program miatt, kimaradt az ebéd ( a Fehérvári úti piacon vettem három rétest és azt ettem meg a torna előtt az öltözőben) és  utána az alvás (helyette vacsora után aludtam amíg felébredve el nem tudtam űzni az én drágámat a géptől), délután igyekeztem bepótolni a mulasztást. Miután kispekuláltam a vitorlát, bátran belevágtam a kivitelezésbe (és a Star fockba a nagy ollóval), a kocka el van vetve, majd kiderül vitorla lesz belőle, vagy mondjuk csónaktakaró ponyva, ha nem sikerül. A mai napnak, illetve hát a tegnapinak, még egy pozitív hozadéka van, a piacon kaptam konzervnyitót! Kértem azt a régi 50 filléres kihajtható úttörő nyitót, na olyan már nincs, de volt ez 300-ért, igaz ez már sört is nyit. Nagyon megbízhatónak néz ki, már az is megnyugtató, hogy a pengéje kékrefuttatott acélból van, nem olyan csilivili rozsdamentes mint az olasz vackok. Ma tanultam a Bearingnél egy új mondást, amikor erre az olasz szivattyúra vonatkozóan idéztem a személyzetnek a régi mondást, hogy "ami szép az olasz, de ami jó az német",  utána megjegyezve, hogy amióta mindent Kínában csinálnak  ez már nem igazán igaz, azt mondta a fiú, hogy "ami nem kínai az nem is eredeti".

20:06 No szóval így néz ki alakítás közben a vitorla. Az ötletet az adta, hogy a Star fock alsó éle pont megegyezik a bumom hosszával. Namármost ha a rajzon ábrázolt módon a pirossal keretezett Star fockot elvágom az ott ábrázolt módon, marad a szürkével színezett rész amire ráforgatva és hozzávarrva a sárgával színezett részt, kiadja a lugger vitorlát. Már csak egy gond van, hova kerül a hasa a vászonnak és milyen lesz általában a formája, ha kifújja a szél. Mert ha feszes lesz a keresztvarrat, akkor két öble lesz a vitorlának, ami azon túl, hogy egy aerodinamikai katasztrófa, még iszonyú hülyén is néz ki, ha meg túl bőre szabom, akkor meg akkora hasa lesz a vitorlának, hogy nem fog rendesen kreuzolni. Végülis azt eszeltem ki, hogy a vitorla súlyával modellezem a szelet, vízszintesre állítva addig húzogattam a (rajzon szürke) háromszög csücskeit, amíg a korábbi belépőél annyira lett hasas, amennyire szükségesnek ítéltem az új helyén. Ehhez hozzáillesztettem a lebuktatott felső részt(rajzon sárga) és addig cincáltam, amíg törésmentes lett a hasa a munkadarabnak. Ceruzával összejelöltem, majd szétszedve összeszabtam. Az alsó csücsökbe kell majd egy darabot betoldani és remélem jó lesz. Persze ha szépen sikerül megvarrni. Ha meg valaki megkérdezi, hogy miért futnak ilyen furcsán a  varratok, megmondom, hogy ez a NORTH legújabb quadroradiál szabástechnikája. Merthogy a világmárka logója persze ott marad az alsó csücsökben. Estére kétoldalassal összeragasztottam a keresztvarratot, nem igazán akarja jól megfogni, vagy sokat tapogattam a vásznat, vagy már öreg volt a Tesa kétoldalas ragasztóm, vagy mindkettő, holnap megpróbálok valahonnan szerezni egy vasalót és rávasalok, az remélem javít a ragasztás minőségén, mert az meg se fordul a fejemben, hogy csak úgy nekivágjak a vakvilágba összevarrni fércelő ragasztás nélkül. Így se lesz könnyű áterőltetni a varrógépen.

Reggel leengedtem a "léghajót", előszedtem belőle a rudazatot és a földön összeállítva felmértem az éleket a vitorlatervezéshez. Aztán ismételten feldaruztam a parkolóhelyre. Most vitorlát tervezek, mert a héten mind a vitorlát mind a gumicsónak Hypalon anyagát ki akarom szabni, illetve a vitorlát meg is varrnám. Ha a jövő héten jó idő lesz, le is festem a bocit és a hét végén már vitorláznék vele!

20:12 A régi helyen, ahol az árbocokat is csináltam, összeállítottunk egy pingpong asztalból, meg egy jó nagy bútorlapból egy óriás vitorlaszabó asztalt. 

Ott készül majd ez. Valahogy azt hitem, hogy nagyobb lesz, de most kiszámolva a felületet alig több mint 4 m2. Hát ekkora. Ez a kis csónak nem bír el hosszabb rudakat. Kivittük a varrógépet, meg egy csomó dolgot ami a vitorlaszabáshoz, varráshoz kell, holnap belevágok (a szó szoros értelmében).

 Pihenős délelőtt van. Egyrészt mert kutyafáradt vagyok, másrészt mert a mai munkanap délután ötkor kezdődik majd. De sorjában! Tegnap egész nap a gumicsónakos műhelyben szerkesztettem az abraxas által készített rajzok alapján a gumihurka szabásmintáját. Este kilenc volt amire végeztem a kivágással. A Syntexkereseknek szerencsére olyan védőpapír karton borítja a dekorit árújukat, ami príma alapanyag az ilyesféle szabásmintáknak. A mostanság lebontott munkasátram nagyrésze is ebből az anyagból készült, most sablon lett belőle. Azt reméltem, hogy estére a PVC fóliából készült próbadarab is meglesz, de ismételten bebizonyosodott, hogy túlságosan optimista vagyok, ráment az egész nap a szerkesztésre, kivágásra. Éppencsak egy keveset sétáltunk napközben a simogató napsütésben, amíg "J" megetette a környékbeli kosztosait. (én tegnap felakasztottam a maradék madárpogácsákat az etetőhelyre ahol épp egy cinke falatozott, amire ez elfogy, a télnek is vége lesz) Szóval ha ma vége a gumicsónakreparálásnak, lepakolják nekem a nagy munkaasztalt és délutántól holnap reggeli ismét dolgozhatok ott. Most az lesz, hogy a sablon alapján "J"-vel kivágjuk és összeragasztjuk fóliából a hurkát, felfújjuk és felpróbáljuk a jelenleg "léghajóként" üzemelő Mákvirágra (ott lóg a darupálya alatt felkötve a járóra) az éjszaka folyamán. Ha passzol, akkor jöhet a szakmunka, ugyanezt Hypalonból kivágni, összeragasztani és felszerelni mindazzal a cicomákkal amik a gumicsónakokon vannak, rögzítőfülek, dörzsgumi körbe, stb. No ezt a szakmunkát már nem én fogom csinálni, ezt a gumicsónakos szakmát, bár mostanra már sokat tudok róla, nem akarom kitanulni. Gyönyörű az idő, ismét déli szél fúj, vége a soknapos kemény északinak ami alaposan megrángatott bennünket, szerencsére a horgonyok tökéletesen fognak és semmi kárt nem okozott a viharos szél a fedélzeten sem.

A vízimadarak már érzik a tavaszt. Ha valamelyikünk megjelenik a fedélzeten mint az őrült vágtatnak a hajó felé és egymással harcolva igyekeznek megszerezni a bedobált kenyérdarabokat. Egyelőre még tart a büfés Misitől kapott, télen felgyülemlett szárazkenyér mennyiség, merthogy amíg be volt fagyva  víz valahová eltűntek a vizimadarak (tényleg, hova lesznek a kacsák, szárcsák amikor befagy a víz??), de most tömegesen jelentek meg és amikor éppen nem zabálnak és verekednek egymás tollát csomókban tépdesve kifelé, olyan gruppenszekparty van a vízen, hogy az már erkölcsi fertőnek nevezhető.

21:45 Kilencre végeztünk is. Az eredmény; TÖKÉLETES a hurka! Kicsit aggódtam meg tudjuk e csinálni ebből a hitvány anyagból (az OBI-ban vettem festésnél használatos takarófóliát, de ha tudtam volna, hogy ilyen szupervékony, kerestem volna valami vastagabbat), de gond nélkül sikerült. Kiszabtuk a sablon alapján és összeragasztottuk a csomagolásnál használatos barna ragasztószalaggal. Aztán felpumpálva nagyon jó formát mutatott, de az igazi meggyőző próba az volt, hogy leengedtem a csónakot a földre és odapróbáltuk a hurkát. Nos megállapítom, hogy abraxas a legtökéletesebb gumicsónaktervező. A hurka pontosan illeszkedik a csónak pereméhez, követve annak kecses, ívelt vonalát. A legtöbb gyári gumicsónaknál az ívek több egyenes darabból vannak összeragasztva. Hogy ennek mi a pontos oka azt csak gyanítom, mert nem hinném, hogy mondjuk egy Zodiac nem rendelkezik olyan számítógépes programmal mint abraxas. Sejtésem szerint a nagyobb átmérő szabásához (hiszen a gumicsónakoknál a hurka átmérője legalább 40-60 cm, ellentétben az én stabilitásnövelő úszótestem mindössze 20 cm átmérőjével) a kifli formát csak jelentős anyagveszteséggel adná ki az 1,50 széles anyag (netán nagyobb méretű csónaknál ki se adná). Viszont ha egyenes darabokat szabnak, akkor szinte veszteség nélkül lehet összeforgatni a szabásmintákat. Ugye a piac rendkívül árérzékeny. Senki nem adna 30-50%-al több pénzt egy azonos méretű csónakért csak azért mert annak az a bizonyos "sheer"-je elegánsabb.

Kőkemény két nap volt. Tegnap aláereszkedtem a fuxba és megkűzdöttem az oda sebtében behajigált holmikkal. Alig lehetett mozogni a sok motyótól, ráadásul ahhoz, hogy bármit elpakoljon az ember, előbb egy adott polcon a rajta lévő dolgokat ki kell rámolni. De hova, amikor már így se lehet mozogni? Na azért csak megküzdöttem a dologgal, lassan de biztosan elfogyott a sok motyó. Aztán a műhelyből behoztam még egy csónaknyi cuccot és azt is elpakoltam. és ezzel még nem volt vége a dolognak, mert mára is maradt egy jó adag. Nem is értem, hogy ment ki a hajóról apránként ennyi szerszám, eszköz, anyag és hova fért vissza, amikor SEMMI hely nem maradt üresen amikor nem voltak itt. Rejtély. Mindenesetre végre üres a kinti műhely, felsöpörtem, tisztán üresen hagytam a helyet magam után amit tele odavalósi kacatokkal, szeméttel vettem át. Nem érhet szó bennünket. Aztán ma délután nekiugrottunk a "külső körletnek" is, már tegnap kihurcoltam a műhelyből "J" oda beteleltetett növényeit, a sok parton heverő kacatot is elpakoltuk a tüzelőt rendesen deponáltuk a téli cincálás után, meg azokat a fákat ia felfűrészeltük és elraktuk, amiket valakik odahajigáltak, gondolom ajándékba még tavaly. Közben krumplit pucoltam és lereszeltem vagy 4 kilót, merthogy megismételtük a sztrapacskafőzést, meg elbicikliztem a pékhez kenyérért. Szóval ma se kell ringatni hogy elaludjak remeg kezem lábam a fáradtságtól.

Juteszembe ki mivel nyitja a konzervet? Mert a napokban "J" félhangos átkozódására lettem figyelmes amikor az őszibarack konzervet nyitotta. Az összes modern kerekes konzervnyitó nem ér sz@rt se. Valamikor volt az 50 filléres úttörő nyitó azzal könnyedén kinyitottam  minden dobozt, de most már nincs ilyesmi a boltban, csak használhatatlannál használhatatlanabb olasz (kínai?) vacakok. Én már nem is kísérletezem  vele, a svájci bicska pengéjével vágom körbe a tetejét, merthogy azon se a régi már a konzervnyitó amióta csavarhúzót csináltak a végéből. Csak azért jutott eszembe a dolog, mert szóról szóra ugyanezt írta le a konzervnyitással kapcsolatban "RP" pár napja Ausztráliából. Szóval ez a dolog világjelenség.

 Nem gondoltam, hogy ekkora aktivitást mozgatok meg horgonyhúzás ügyben. Köszönöm az összes jótanácsot, még Ausztráliából is kaptam a "R P"-től, gyakorlatilag azt tanácsolta a többség, hogy rövidre húzni, megkötni (rögzíteni) aztán rámotorozni, a hajó mozgási energiájának nem tud ellenállni. Én se gondoltam azért olyan nagyon vészesnek a dolgot ilyen  fenékben. Egész más lenne a helyzet ha sziklás, vagy netán roncsokkal borított lenne a meder, de szerencsére itt ilyesmi nincs, egyedül rongyok lehetnek odalent, amikor az elveszett horgonyt gereblyéztem a háromágú fentővel, rettenetes mennyi textíliát horgásztam ki, valami szarházi beboríthatott valamikor egy pár bála koszos géptisztító rongyot a Dunába.

Ma kinéztünk a Boatshowra. Megmondom őszintén kizárólag csak azért, mert a Maritime küldött ingyenmeghívót, mert egyébként pénzt nem adtam volna a belépőért. Hát mit mondjak....? Azért volt jó kimenni, mert összefutottam pár régi jóbaráttal, a standokon, meg másutt, le is fényképezkedtünk Rick Csabával az Intenational hajófestékek atyjával, meg a " Vitorlázás" magazin főszerkesztőségével Dénes Pistával és Verő Julival. Gyakran gondolom azt, miután teljesen elfordultam a Balatontól és visszavonultam saját "elefántcsonthajómba", hogy bizonyára nem emlékszik rám már senki, nem nagyon fognak felismerni. De ilyenkor szívmelengető érzés, hogy mégsem így van, például amikor odaóvakodtam az International pulthoz hogy üdvözöljem Csabát, nem tudtam, hogy egyáltalán emlékszik e rám, (bár szuperkedvezménnyel adta akkor az algagátlót) miután vagy két éve találkoztunk utoljára, de széles mosollyal üdvözölt és friss részleteket idézett ebből a blogból. Mit tagadjam jól eső érzés az ilyesmi. Azért nem úsztam meg "ingyenből" a bótsót, sőt...fene azt az érdeklődő természetemet! A szabadtéren sorakoznak azok a bódék ahol olyanok kínálják a portékájukat, akiknek amúgy semmi közük az adott kiállítás profiljához. Nos leálltam íjakat gusztálni egy helyen és amíg azzal játszadoztunk, felajzottuk, kihúzogattuk a kissé cefreszagú eladóval (30000 volt egy kedvemrevaló "perzsa" íj amire mindenféle csoda faanyagokat mondott az ember, hogy miből készült, de esküszöm kőrisből volt) addig "J" beleszeretett ebbe a sipkába http://rebeliszucs.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage.tpl&product_id=206&category_id=19&option=com_virtuemart&Itemid=58, meg egy szőrmemamuszba, meg közben felhívtam a kislányomat akinek szülinapja lesz a jövő héten, neki is kellett mamusz (egyre drágább a gáz, egyre kevesebbet fűt), szóval ha íjat nem is vettem, bár már 25-ért odaadta volna az ember, de nem úsztam meg cechelés nélkül. Miután itt mindenféle echtemagyart árultak, megpróbálkoztam a karikás ostort is pattogtatni, mert egy csikóslegényt sikerült erre rávennem, hogy megmutassa, de szégyenletesen leégtem a dologgal, nemhogy durrogtatni, de még suhogtatni is alig sikerült, úgy tűnik nem vagyok egy pásztoralkat.

Mihalik Péter írja, hogy lehet lassan hajózni. A tegnapi vihar után elgondolkodtam, hogy vajh milyen mélyre szánthatták be magukat a horgonyaim a viharok során. Miután becsülettel kitartottak hónapokon át, nagy kérdés hogy fogom őket feltépni a fenékről. Gondolom szakaszosan kell majd próbálkozni, alighanem eltart majd egy darabig amíg napvilágra kerülnek.

Ma délelőtt a csónaképítésből és a műhelyben maradt, idáig megkímélt raklapdeszkák maradékából fűrészeltem fel három vödörnyit és hoztam be a hajóra elfűteni. A nagy hidegekhez szokott technikámat fékezni kell, mert mostanában, hogy melegebb van odakint, rendszeresen túlfűtöm a szalont és csak tátogunk a 35-40 fokban. Tovább takarítottam a műhelyben a placcot, mert egy lépcsőben nem sikerült azt a legalább kukányi fűrészport, gyaluforgácsot összesöpörni tegnap este. Különösen, hogy az egészet kézzel átnéztük, hogy megtaláljuk a munka közben leesett és eltűnt apróságokat. Meg is találtuk a kis glettvasat ami helyett muszáj volt újat venni anno, mert sehol se leltem, meg néhány csigafúrót. Délután pihentem, mert kicsit túldolgoztam magam, elfáradtam és a kezem is sajog a reggeli "félkézzel fogom a fát másokkal a nagy körfűrészt" sportos tűzifagyártás során, meg a gyógytornát is túlságosan alaposan végeztem. (szemben ül velem Lajos bácsi, az úgy sumákol...) 

Hú mekkora eszem volt, hogy tegnap behurcolkodtam a műhelyből a cuccok nagyrészével! Reggel kinézve ébredéskor a part alig látszott a sűrű hóesésben, azóta se hagyta abba. Ilyen időben kimenni is elég lesz a partra, nemhogy még cuccolni! Így viszont kényelmesen el tudjuk kezdeni  a műhelyben a munkahely felszámolását. (merthogy befogom "J"-t is a melóba, már jeleztem neki amit ő hümmögve nyugtázott)

1:07  A dátum ne tévesszen meg senkit, már holnap van, de annyira elfáradtam, hogy vacsora után elaludtam héjastul és csak most ébredtem fel. Kipakoltunk mindent, felhúztam a bocit az "égbe" a darupálya kezelőjárójára, a munkapadnak használt kölcsönpallókat visszacipeltük a lakatosok tárolóhelyére, lebontottuk a munkasátrat, leadtam a raktárban a villanykályhát és nagyjából összetakarítottunk. Még a sok maradék faanyagot kell "kezelni", a nagyobbakat, használhatókat valamelyik rejtekhelyre deponálom, az apraját holnap felfűrészelem tüzelőnek. Este amikor kilenc óra tájban hazatértünk tükörsíma víz és szélcsend fogadott, de pár perce rettenetes szélvihar tört ki, tép szaggat mindent, himbálja a hajót, remélem reggelre nem fogok károkat konstatálni.

Reggel átcsiszoltam a rudakat és ráraktam még egy réteg epoxigyantát quasi lakkozásként. Aztán elmentem gyógytornára. Korábban az volt  a tervem, hogy csak egyszer megyek, kitanulom a gyakorlatokat, aztán magam csinálom itthon, de alighanem mindig lenne valami sürgősebb dolgom, továbbá így, hogy gyógytornász vezényli a gyakorlatokat, hatásosabb mintha magam tekergetem a csuklómat, karomat, ujjaimat. Szóval miután nagyon gyorsan és tökéletesen akarok gyógyulni, ez a legcélravezetőbb. Délután utálatos munkába kezdtem, a parti műhelyből összepakoltam a szerszámok, gépek nagyrészét (Hüm....lehet, hogy csak a felét? Így is megtöltötte a nagy aluminiumcsónakot.) és behurcoltam a hajóra. Egyelőre csak behajigáltam mindent a fuxba, úgy hogy egyelőre mozdulni se lehet ott, de holnap-holnaputánra esőt mond a meteorológia, semmi kedvem ugyanezt esőben csinálni, szóval a kipakolással sietni kellett. Ma ezt kaptam "T M"-től. https://www.youtube.com/watch?v=YE6QfivYXfI&feature=player_embedded Egészen megdöbbentő. Valaha a vízi műtárgyakat, jelen esetben egy kikötőt kőszórással, sarkantyúval, körgáttal védtek, szóval ennek egyetemen tanított bejáratott megoldásai vannak. Itt meg csak úgy odaraktak a Dunába egy cölöpsorokkal rögzített úszóstéges kikötőt. Valaki sokat akart kaszálni a kikötői díjakból kevés beruházással. Itt az eredmény. Mondjuk aki a kamerát kezelte az is egy hülye volt, időnként a tengeribetegség kerülgetett a filmet nézve. Ezen a filmrészleten https://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=4RW6g_7UNe4 éppen azt az embert mentik, aki bement az előző filmen a lakóhajójára, gondolom abban a reményben, hogy tehet valamit a lehetetlen ellenében. Amikor elkapja az embereket a pánik, a legegyszerűbb dolog se jut az eszébe senkinek. Pl. nagynehezen bedobnak neki egy kötelet, amin kínlódva próbálja magát a jégtáblák közt kihúzni egy csónakban állva, ahelyett, hogy lekötné a csónak orrára a kötelet és a parton ácsorgó tömeg kirántaná csónakostul. Aztán miközben ezen töprengtem a filmet nézve, valakinek mégiscsak eszébe juthatott, mert így tettek és kirántották a szerencsétlent.. 

20:43 Az imént kaptam meg a gumihurka végleges tervét abraxastól. Így fog kinézni. Messziről olyan lesz a Mákvirág, mint egy gumicsónak, ha felkötöm rá ezt a stabilitásnövelő felszerelést, viszont miután svertje, kormány van, igazi vitorlásként fog működni.

Üvegszálas epoxival megerősítettem az evezők tollainak végeit, belamináltam a szárakat ott ahol majd az evezővillák koptatják és az árbocot is ahol a bummvilla koptatja majd. Délután konzultáció volt a majdani biztonsági gumihurka tervezése ügyében valamennyi szakértő bevonásával. ( abraxas, ICSG, "D F" és jómagam..ja ott volt még a Szutyok macska is). Itt az első változat.

 Reggel nagynehezen a víz felé fordítottuk, kötéllel húzva, csáklyával tolva a hajó bal oldala mellett a jégen heverő csónakot. Könnyebben ment volna, ha rá merek menni a jégre (és feltéve, hogy nem szakad be alattam), de annyira közel, a hajó orránál tartott már az olvadás, hogy nem mertem megkockáztatni. Végül valahogy csak elküzdöttük a hajó elejére, ott beszállva megroppant alatta a jégtábla, néhány taszítás és a szabad víztükrön voltam. Viharos szél volt ("J" akinek a figyelmét semmi nem kerüli el ami a környező állatvilágban történik nevetve mesélte, hogy amikor az egyik kacsa hátszélbe fordult, a tollait felborzolva a szél egyszerűen átbukfenceztette a fején), de ülve evezve szemben a széllel kis felületet mutatva aránylag könnyen feleveztem a "Bajcs"-ig (a búvárok kikötött hajója) ami mellett már nem volt jég és arról gond nélkül partra szálltam. Visszamentem Amapola magasságáig és kihúztam a partra a Claudia "pontonhidat". Nem volt szükség rá sokáig, de ezalatt remek szolgálatot tett nekünk, nélküle nem tartott volna mindössze egy délutánt a fogságunk.

Kész a második evező. Ezzel gyorsabban, nagyjából fele annyi idő alatt végeztem mint az elsővel, már begyakoroltam magam. Elkezdtem letakarítani és összepakolni a szerszámaimat, gépeimet, a hónap végén lejár a műhelybérletem, le kell bontsam a sátrat és ki kell költözzek a csarnoképületből. Este az összes rudakat, svertet lekentem egy erősen hígított  epoxgyanta réteggel, ez kihozza majd a fa szőreit, holnap átcsiszolom majd 120-as papírral és lekenem mégegyszer, ezután még lakkrétegeket kapnak majd, ha elég meleg lesz a festéshez lakkozáshoz. A dinghihez már csak vitorlát kell szabjak varrjak, még nem igazán tudom hol fogom csinálni, de vannak elképzeléseim, láttam kósza pingpongasztalokat abban  a csarnokrészben ahol annakidején Amapola árbocait csináltam, majd megpróbálok egy hétvégére bekéredzkedni. A másik lehetőség a gumicsónakműhely nagy szabászasztala, ha vasárnap nem dolgozik rajta a Feri.

Tegnap a műhelyben evező gyalulás közben "J" lelkendezve hív telefonon, nézzek ki, új háziállata van. Hát egy hatalmas (bár még nem kifejlett, mert még nem "őszült meg") hattyút etet. Mára annyira megszelidült a jószág, hogy már hajnalban itt várta  a kaját  és szinte kézből evett. Tegnap végeztem az evezők anyagának összeragasztásával, 

ezekben a durungokban még nehéz felfedezni a kecses evezőket, de én a lelki szemeimmel már láttam. Az elsőt ki is faragtam, ráment az egész tegnapi nap, ma a tornára indulás előtt nekifogtam a másodiknak is. Az alakítást abrichterrel, kézi gyaluval, szalagcsiszolóval és különféle, a nagyon durvától a közepesen finomig terjedő csiszolótárcsákkal végzem. A 115-ös gumitárcsára 125-ös csiszolótárcsát rakva szép finoman lehet a fát alakítani sikítóval. A munkához a porállarc nélkülözhetetlen. Ezzel a technikával alakítottam ki az összes rudazatot is, a végén persze a finom csiszolást kézzel csiszolópapírral végezve. Jó kis babramunka, nincs az a pénz amiért csinálnám bérben, így viszont piszokul élvezem ahogy kialakulnak a szép formák.

Alighanem vége a jégnek. A nyílt víz már jégmentes volt tegnap este is és egész éjjel olvadt tovább. Reggel még valahol a horgonybólya környékén volt a jéghatár de délutánra már megközelítette a hajó orrát. A Claudia híd körül is jelentős különbséget mutat a jég reggel és délután.  Ma délelőtt még elindultunk a városba a jégre fektetett deszkákon, én gyógytornára, "J" A szüleit látogatni, délután visszafelé  a deszkákon én még gond nélkül bejöttem, de  telefonáltam "J"-nek, hogy igyekezzen, mert itt estére nem lesz már bejárás a hajóra. Ez a deszkázás remekül bevált, két óra múlva még "J" is rendben bejött, bár amikor fellépett a létrára egy darab már letört a deszka alatt a kormánynál. Délután már nem is mentem ki a műhelybe, mert visszafelé nem akartam kockáztatni a fürdést. Amikor csáklyával megdöfködtem a deckről a tatnál a létra környékén, könnyedén tört, lyukadt a jég, szóval jobb a békesség. Tehát pillanatnyilag be vagyunk zárva. Abban bízom, hogy ilyen sebességgel fog olvadni tovább, így holnapra a hajó árnyékos oldalán is elvékonyodik annyira, hogy meg lehet törni csónakkal, ha nem, akkor a hajóról kötéllel átvonszoljuk a csónakot a a jégen a napos oldalra és onnan közelítem meg a partot a már szabad víztükrön, legfeljebb nem a legközelebbi még jeges parthoz kötök ki, hanem mondjuk a Csepregi stégjénél hátul, ott már minden  elolvadt, pedig három napja még mászkáltam ott a jégen. Érdekes módon itt ahol állunk, volt a legvastagabb a jég. Viszont ahol a füstcsöveket kormoztam és fekete lett a jég, ott egy nagy lyuk olvadt bele ahogy a nap sütötte. 

Jég reggel.

Jég délután.

A Claudia híd körül már reggel is olvad.

De délutánra már teljesen pudvás a jég.

A "hídfőnél" a kormányt védő nádtömés mellett le is tört egy nagy darab amikor "J" az utolsót lépte rá.

A kormos jég még akkor is kilyukad, ha nem igazán süt a nap.