Pihenős délelőtt van. Egyrészt mert kutyafáradt vagyok, másrészt mert a mai munkanap délután ötkor kezdődik majd. De sorjában! Tegnap egész nap a gumicsónakos műhelyben szerkesztettem az abraxas által készített rajzok alapján a gumihurka szabásmintáját. Este kilenc volt amire végeztem a kivágással. A Syntexkereseknek szerencsére olyan védőpapír karton borítja a dekorit árújukat, ami príma alapanyag az ilyesféle szabásmintáknak. A mostanság lebontott munkasátram nagyrésze is ebből az anyagból készült, most sablon lett belőle. Azt reméltem, hogy estére a PVC fóliából készült próbadarab is meglesz, de ismételten bebizonyosodott, hogy túlságosan optimista vagyok, ráment az egész nap a szerkesztésre, kivágásra. Éppencsak egy keveset sétáltunk napközben a simogató napsütésben, amíg "J" megetette a környékbeli kosztosait. (én tegnap felakasztottam a maradék madárpogácsákat az etetőhelyre ahol épp egy cinke falatozott, amire ez elfogy, a télnek is vége lesz) Szóval ha ma vége a gumicsónakreparálásnak, lepakolják nekem a nagy munkaasztalt és délutántól holnap reggeli ismét dolgozhatok ott. Most az lesz, hogy a sablon alapján "J"-vel kivágjuk és összeragasztjuk fóliából a hurkát, felfújjuk és felpróbáljuk a jelenleg "léghajóként" üzemelő Mákvirágra (ott lóg a darupálya alatt felkötve a járóra) az éjszaka folyamán. Ha passzol, akkor jöhet a szakmunka, ugyanezt Hypalonból kivágni, összeragasztani és felszerelni mindazzal a cicomákkal amik a gumicsónakokon vannak, rögzítőfülek, dörzsgumi körbe, stb. No ezt a szakmunkát már nem én fogom csinálni, ezt a gumicsónakos szakmát, bár mostanra már sokat tudok róla, nem akarom kitanulni. Gyönyörű az idő, ismét déli szél fúj, vége a soknapos kemény északinak ami alaposan megrángatott bennünket, szerencsére a horgonyok tökéletesen fognak és semmi kárt nem okozott a viharos szél a fedélzeten sem.
A vízimadarak már érzik a tavaszt. Ha valamelyikünk megjelenik a fedélzeten mint az őrült vágtatnak a hajó felé és egymással harcolva igyekeznek megszerezni a bedobált kenyérdarabokat. Egyelőre még tart a büfés Misitől kapott, télen felgyülemlett szárazkenyér mennyiség, merthogy amíg be volt fagyva víz valahová eltűntek a vizimadarak (tényleg, hova lesznek a kacsák, szárcsák amikor befagy a víz??), de most tömegesen jelentek meg és amikor éppen nem zabálnak és verekednek egymás tollát csomókban tépdesve kifelé, olyan gruppenszekparty van a vízen, hogy az már erkölcsi fertőnek nevezhető.
21:45 Kilencre végeztünk is. Az eredmény; TÖKÉLETES a hurka! Kicsit aggódtam meg tudjuk e csinálni ebből a hitvány anyagból (az OBI-ban vettem festésnél használatos takarófóliát, de ha tudtam volna, hogy ilyen szupervékony, kerestem volna valami vastagabbat), de gond nélkül sikerült. Kiszabtuk a sablon alapján és összeragasztottuk a csomagolásnál használatos barna ragasztószalaggal. Aztán felpumpálva nagyon jó formát mutatott, de az igazi meggyőző próba az volt, hogy leengedtem a csónakot a földre és odapróbáltuk a hurkát. Nos megállapítom, hogy abraxas a legtökéletesebb gumicsónaktervező. A hurka pontosan illeszkedik a csónak pereméhez, követve annak kecses, ívelt vonalát. A legtöbb gyári gumicsónaknál az ívek több egyenes darabból vannak összeragasztva. Hogy ennek mi a pontos oka azt csak gyanítom, mert nem hinném, hogy mondjuk egy Zodiac nem rendelkezik olyan számítógépes programmal mint abraxas. Sejtésem szerint a nagyobb átmérő szabásához (hiszen a gumicsónakoknál a hurka átmérője legalább 40-60 cm, ellentétben az én stabilitásnövelő úszótestem mindössze 20 cm átmérőjével) a kifli formát csak jelentős anyagveszteséggel adná ki az 1,50 széles anyag (netán nagyobb méretű csónaknál ki se adná). Viszont ha egyenes darabokat szabnak, akkor szinte veszteség nélkül lehet összeforgatni a szabásmintákat. Ugye a piac rendkívül árérzékeny. Senki nem adna 30-50%-al több pénzt egy azonos méretű csónakért csak azért mert annak az a bizonyos "sheer"-je elegánsabb.
