Reggel nagynehezen a víz felé fordítottuk, kötéllel húzva, csáklyával tolva a hajó bal oldala mellett a jégen heverő csónakot. Könnyebben ment volna, ha rá merek menni a jégre (és feltéve, hogy nem szakad be alattam), de annyira közel, a hajó orránál tartott már az olvadás, hogy nem mertem megkockáztatni. Végül valahogy csak elküzdöttük a hajó elejére, ott beszállva megroppant alatta a jégtábla, néhány taszítás és a szabad víztükrön voltam. Viharos szél volt ("J" akinek a figyelmét semmi nem kerüli el ami a környező állatvilágban történik nevetve mesélte, hogy amikor az egyik kacsa hátszélbe fordult, a tollait felborzolva a szél egyszerűen átbukfenceztette a fején), de ülve evezve szemben a széllel kis felületet mutatva aránylag könnyen feleveztem a "Bajcs"-ig (a búvárok kikötött hajója) ami mellett már nem volt jég és arról gond nélkül partra szálltam. Visszamentem Amapola magasságáig és kihúztam a partra a Claudia "pontonhidat". Nem volt szükség rá sokáig, de ezalatt remek szolgálatot tett nekünk, nélküle nem tartott volna mindössze egy délutánt a fogságunk.
Kész a második evező. Ezzel gyorsabban, nagyjából fele annyi idő alatt végeztem mint az elsővel, már begyakoroltam magam. Elkezdtem letakarítani és összepakolni a szerszámaimat, gépeimet, a hónap végén lejár a műhelybérletem, le kell bontsam a sátrat és ki kell költözzek a csarnoképületből. Este az összes rudakat, svertet lekentem egy erősen hígított epoxgyanta réteggel, ez kihozza majd a fa szőreit, holnap átcsiszolom majd 120-as papírral és lekenem mégegyszer, ezután még lakkrétegeket kapnak majd, ha elég meleg lesz a festéshez lakkozáshoz. A dinghihez már csak vitorlát kell szabjak varrjak, még nem igazán tudom hol fogom csinálni, de vannak elképzeléseim, láttam kósza pingpongasztalokat abban a csarnokrészben ahol annakidején Amapola árbocait csináltam, majd megpróbálok egy hétvégére bekéredzkedni. A másik lehetőség a gumicsónakműhely nagy szabászasztala, ha vasárnap nem dolgozik rajta a Feri.
