Nem gondoltam, hogy ekkora aktivitást mozgatok meg horgonyhúzás ügyben. Köszönöm az összes jótanácsot, még Ausztráliából is kaptam a "R P"-től, gyakorlatilag azt tanácsolta a többség, hogy rövidre húzni, megkötni (rögzíteni) aztán rámotorozni, a hajó mozgási energiájának nem tud ellenállni. Én se gondoltam azért olyan nagyon vészesnek a dolgot ilyen fenékben. Egész más lenne a helyzet ha sziklás, vagy netán roncsokkal borított lenne a meder, de szerencsére itt ilyesmi nincs, egyedül rongyok lehetnek odalent, amikor az elveszett horgonyt gereblyéztem a háromágú fentővel, rettenetes mennyi textíliát horgásztam ki, valami szarházi beboríthatott valamikor egy pár bála koszos géptisztító rongyot a Dunába.
Ma kinéztünk a Boatshowra. Megmondom őszintén kizárólag csak azért, mert a Maritime küldött ingyenmeghívót, mert egyébként pénzt nem adtam volna a belépőért. Hát mit mondjak....? Azért volt jó kimenni, mert összefutottam pár régi jóbaráttal, a standokon, meg másutt, le is fényképezkedtünk Rick Csabával az Intenational hajófestékek atyjával, meg a " Vitorlázás" magazin főszerkesztőségével Dénes Pistával és Verő Julival. Gyakran gondolom azt, miután teljesen elfordultam a Balatontól és visszavonultam saját "elefántcsonthajómba", hogy bizonyára nem emlékszik rám már senki, nem nagyon fognak felismerni. De ilyenkor szívmelengető érzés, hogy mégsem így van, például amikor odaóvakodtam az International pulthoz hogy üdvözöljem Csabát, nem tudtam, hogy egyáltalán emlékszik e rám, (bár szuperkedvezménnyel adta akkor az algagátlót) miután vagy két éve találkoztunk utoljára, de széles mosollyal üdvözölt és friss részleteket idézett ebből a blogból. Mit tagadjam jól eső érzés az ilyesmi. Azért nem úsztam meg "ingyenből" a bótsót, sőt...fene azt az érdeklődő természetemet! A szabadtéren sorakoznak azok a bódék ahol olyanok kínálják a portékájukat, akiknek amúgy semmi közük az adott kiállítás profiljához. Nos leálltam íjakat gusztálni egy helyen és amíg azzal játszadoztunk, felajzottuk, kihúzogattuk a kissé cefreszagú eladóval (30000 volt egy kedvemrevaló "perzsa" íj amire mindenféle csoda faanyagokat mondott az ember, hogy miből készült, de esküszöm kőrisből volt) addig "J" beleszeretett ebbe a sipkába http://rebeliszucs.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage.tpl&product_id=206&category_id=19&option=com_virtuemart&Itemid=58, meg egy szőrmemamuszba, meg közben felhívtam a kislányomat akinek szülinapja lesz a jövő héten, neki is kellett mamusz (egyre drágább a gáz, egyre kevesebbet fűt), szóval ha íjat nem is vettem, bár már 25-ért odaadta volna az ember, de nem úsztam meg cechelés nélkül. Miután itt mindenféle echtemagyart árultak, megpróbálkoztam a karikás ostort is pattogtatni, mert egy csikóslegényt sikerült erre rávennem, hogy megmutassa, de szégyenletesen leégtem a dologgal, nemhogy durrogtatni, de még suhogtatni is alig sikerült, úgy tűnik nem vagyok egy pásztoralkat.