Tegnap a műhelyben evező gyalulás közben "J" lelkendezve hív telefonon, nézzek ki, új háziállata van. Hát egy hatalmas (bár még nem kifejlett, mert még nem "őszült meg") hattyút etet. Mára annyira megszelidült a jószág, hogy már hajnalban itt várta  a kaját  és szinte kézből evett. Tegnap végeztem az evezők anyagának összeragasztásával, 

ezekben a durungokban még nehéz felfedezni a kecses evezőket, de én a lelki szemeimmel már láttam. Az elsőt ki is faragtam, ráment az egész tegnapi nap, ma a tornára indulás előtt nekifogtam a másodiknak is. Az alakítást abrichterrel, kézi gyaluval, szalagcsiszolóval és különféle, a nagyon durvától a közepesen finomig terjedő csiszolótárcsákkal végzem. A 115-ös gumitárcsára 125-ös csiszolótárcsát rakva szép finoman lehet a fát alakítani sikítóval. A munkához a porállarc nélkülözhetetlen. Ezzel a technikával alakítottam ki az összes rudazatot is, a végén persze a finom csiszolást kézzel csiszolópapírral végezve. Jó kis babramunka, nincs az a pénz amiért csinálnám bérben, így viszont piszokul élvezem ahogy kialakulnak a szép formák.

Alighanem vége a jégnek. A nyílt víz már jégmentes volt tegnap este is és egész éjjel olvadt tovább. Reggel még valahol a horgonybólya környékén volt a jéghatár de délutánra már megközelítette a hajó orrát. A Claudia híd körül is jelentős különbséget mutat a jég reggel és délután.  Ma délelőtt még elindultunk a városba a jégre fektetett deszkákon, én gyógytornára, "J" A szüleit látogatni, délután visszafelé  a deszkákon én még gond nélkül bejöttem, de  telefonáltam "J"-nek, hogy igyekezzen, mert itt estére nem lesz már bejárás a hajóra. Ez a deszkázás remekül bevált, két óra múlva még "J" is rendben bejött, bár amikor fellépett a létrára egy darab már letört a deszka alatt a kormánynál. Délután már nem is mentem ki a műhelybe, mert visszafelé nem akartam kockáztatni a fürdést. Amikor csáklyával megdöfködtem a deckről a tatnál a létra környékén, könnyedén tört, lyukadt a jég, szóval jobb a békesség. Tehát pillanatnyilag be vagyunk zárva. Abban bízom, hogy ilyen sebességgel fog olvadni tovább, így holnapra a hajó árnyékos oldalán is elvékonyodik annyira, hogy meg lehet törni csónakkal, ha nem, akkor a hajóról kötéllel átvonszoljuk a csónakot a a jégen a napos oldalra és onnan közelítem meg a partot a már szabad víztükrön, legfeljebb nem a legközelebbi még jeges parthoz kötök ki, hanem mondjuk a Csepregi stégjénél hátul, ott már minden  elolvadt, pedig három napja még mászkáltam ott a jégen. Érdekes módon itt ahol állunk, volt a legvastagabb a jég. Viszont ahol a füstcsöveket kormoztam és fekete lett a jég, ott egy nagy lyuk olvadt bele ahogy a nap sütötte. 

Jég reggel.

Jég délután.

A Claudia híd körül már reggel is olvad.

De délutánra már teljesen pudvás a jég.

A "hídfőnél" a kormányt védő nádtömés mellett le is tört egy nagy darab amikor "J" az utolsót lépte rá.

A kormos jég még akkor is kilyukad, ha nem igazán süt a nap.