Egész nap nyomtam a műhelyben a munkát. 20 darab van készen és alaposan előre haladtam további 17-el.
Magyarázkodik a TV híradó az 1-es csatornán főműsoridőben. Annyira zokon vették, hogy az Index ezt írta róluk, kopyzom:
"A közszolgálati tévécsatornáknak, az M1–M2–Duna-triónak hivatalból kellett volna tájékoztatnia az embereket az extrém időjárásról és a hóban rekedők helyzetéről. Ez nem történt meg csütörtök éjjel sem, péntek délelőtt pedig csak ritkán és rendszertelenül jelentkeztek, délután 4-ig képtelenek voltak összeszedni magukat." http://index.hu/belfold/2013/03/16/katasztrofa_minden_fronton/
Perceken keresztül mutogatják a korábbi bejátszásaikat, széljegyzetben mutogatva, mikor és mit mutattak a hóeseményekből. Közben az összes hírműsor teljes műsoridejét összeadva azt sugallják, mintha MINDÖSSZESEN ennyi ideig tájékoztatták volna a témáról a nézőket. És a végén még van képük Mikszáth Kálmánt idézni, hogy "Hazudni pedig nem szabad". Egy kukk nincs persze benne arról, hogy ezen bejátszások nagyrésze du. 4 után volt és csütörtökön valóban semmi hírt nem adtak arról, hogy mi van az utakon. Azt kell mondjam az Indexnek 100%-ig igaza van. Az állami TV Rákai Filippel az élen magas szintre vitte az agymosás kormánypolitikáját. Hányhatnékom van a közmédiától.
Ezt a neten találtam. ( forrás 
Az első 5 db összeállt múlt hét péntekre, ma az újabb öt. Kicsit karcsúbbak mint a korábban készült próbadarabok, így adta ki az anyag. Azt remélem, hogy gyakorlattal eljutok odáig, hogy egy nap készen legyek tízzel. Valamelyik nap itt volt a Sün, aki kapcsolatban áll a vákuumos fatelítőkkel, elintézi, hogy ha készen vagyok az összessel, valami vízbázisú konzerválószerrel át lesz itatva az összes, finomcsiszolás és lakkozás után rakom be a már két éve kiesztergált Danamid görgőket, bepréselem a tengelyeket és eldugózom a lyukakat. Leírva semmi, valójában elég nagy munka volt/lesz. Amúgy éljük a jachtolók felelőtlen léha, henye életét, J etet mindent ami szőrös 
vagy tollas szárazon és vízen, időnként, ahogy ma is, kerékpár+utánfutóval bevásárlás piacon és Tescoban, tüzelőhordás, tegnapelőtt meglátogattuk és felköszöntöttük a kislányomat szülinapja alkalmából, ja ma feltöltöttük az édesvíztankokat (most hogy megegészségesedtem és visszatért az erőm, egyből átdobtam a 20-as anyát a madzaggal az ostornyél lámpán) is. Szóval semmi különös, hacsak azt nem vesszük, hogy hiába erőlködik, se a tavasz, se a száraz idő nem tud beköszönteni, nem múlik el nap eső nélkül, már nem is nézek a higrométerre, akármennyi szellőztetéstől se megy 50% alá még 30 fok belső hőmérsékleten se, bár mostmár, hogy megvan a belső szigetelés kiegészítése nincs akkora jelentősége. Szóval az időjárást kivéve minden csupa pluszos... mégis. Spekuláltam leírjam e, majd jönnek a kommentek, hogy minek, ez egy hajóépítő blog, ami voltaképpen igaz, annak is szántam, de hát az életem írom ide, évek óta stabilan ezer körüli olvasója van, holott ha belegondolok igazából magamnak írom, hogy kiírjam magamból ami történt és ami talán nem lenne jó ha bennem maradna. Szóval a hosszas bevezető után, ha valakit csak az érdekel hogy lesz fából, vasból, ipari szemétből hajó az most "ugorgyon" mert sajnos politizálok. Ahogy az életembe benyomult és ahogy nyomaszt. Ha valaki azt hiszi szeretek demonstrálni, tüntetni az nagyot téved. Alapjábavéve magányos típus vagyok, utálom a tömeget, dolgozni egyedül élni párban szeretek, nagyon kedvemrevalónak kell lennie annak a társaságnak amiben én jól érzem magam. Mégis, dacára a rengeteg tennivalónak, időt szakítottam és kimentem mindkét legutóbbi tüntetésre. Ha valaki nem követte nyomon idáig a dolgot vázolom. Fiatal gyerekek megsokallták azt, hogy az ércnél is maradandóbb Alkotmányt (vagy Alaptörvényt kinek hogy tetszik) most fogják rövid élete során negyedszer módosítani, méghozzá úgy, hogy most aztán kerüljön bele már, ha nem is de jure, de legalább de facto, hogy az van amit a Fidesz akar, másnak, pl Alkotmánybíróságnak coki. 
hívására 
Ezeket a képeket még akkor csináltam amikor kevesen voltunk, mert később már nem nagyon volt hely a fényképezőgépet rendesen fej fölé emelni. Megnéztem a Google Earthön a terület olyan 1500-2000 m2, ehhez képest a híradások szerint ezren voltunk. Iszonyatos erős volt a rendőri biztosítás, már a várba is csak gyalog lehetett felmenni, még a robogót is lerakatta velem a rendőr a sorompónál a Halász Bástya tövében. A hangulat viszont kellemes barátságos volt, a rendőrök szerencsések voltak, hogy ide és nem a Fradi-Dózsa meccsre vezényelték őket, azért ez érdekes, hogy amióta más kormány ellen tüntetnek mint 2010 előtt azóta nincs balhé. Az ember elgondolkodik, hogy melyik oldalon is áll a söpredék? Az első szónok felolvasott 
Lassan elhullatják szirmaikat a hóvirágok, jön az "igazi" tavasz, bár a hét végére ismét hózáporokkal kecsegtet a meteorológia, ma délután is esett kevés eső, jöhetne már legalább egy hét amikor végig süt a nap, felőlem akár hideg is lehet, de ez az állandó szürkeség, nedvesség, hogy örökké attól kell tartani, mikor kezd éppen esni valami már idegesítő, vagy ami még rosszabb depresszióba taszít, bár amióta befejeztem ezt az undorító hőszigetelést azóta kifejezetten megvidámodtam.
Megint van állandó szemtanúja a munkámnak. Ahogy tavaly télen amikor a kis csónakot csináltam a Szutyok cica (Isten nyugtassa a macskamennyországban, de még azt is megérdemli, hogy emberként reinkarnálódjon) figyelte minden mozdulatomat, most Kormi macska szegődött mellém (a neveket én adom nekik). Valahányszor megjelenek a műhelyben odajön a lábamhoz, felnéz rám és nyávog egyet, ez egyrészt köszönés, másrészt felhívás, hogy simogassam dögönyözzem egy kicsit, mert azt akármeddig képes lenne elviselni. Ráfekszik a kezemre, nyomja bele a tenyerembe a fejét, ha abbahagyom, döfköd, hogy folytassam. pedig kezdetben félénk volt, de aztán valahogy ilyen kezes jószág lett belőle.
Gyanús, hogy hasas, így is van már négy macska a műhelyben, kettő Szutyokivaedék, Kormi és egy másik tarkabarka egyszercsak lettek valahonnan, ha elkezdenek nyakrafőre szülni, túl sok lesz belőlük.
akik iszonyatos hangerővel lehetetlenné tettek mindenféle beszélgetést a szónoklatokat megelőzően, de még jócskán a rendezvény hivatalos programja, a beszédek és a zárszó után is. Az meg már az én speciális bajom, hogy ezt a fajta zenét kitenyésztett városlakóként nem érzam a "gyökereimnek", hiába a folklór része, hogy mind a kontrás, mind a bőgős hamisan játszik, hisz a lényeg a prímás virtuozitása, engem ez kifejezetten zavar, szegény anyám csak úgy hívta, hogy "kecskeb@szató" muzsika. Aztán. A beszédek hosszadalmasak, körülményesek voltak, nem igazán kaptam új információt, amiért mentem. Senki ne értsen félre nem hiányolom azokat a fajta "gyújtóhangú" szónoklatokat, amik a tömegek érzelmeit bujtogatják, amúgy teljesen feleslegesen, mert mi értelme egy olyan, a tömeghez intézett szónoki kérdésnek, hogy mondjuk "Engedjük, hogy elhallgasson a Klubrádió!!??" Mire a tömeg azt ordítja persze, hogy "NEEEEM!", de persze senkinek fingja sincs arról, hogy ha elveszik a frekvenciát és bezár a rádió akkor hogy lesz az, hogy ő aztán ezt nem hagyja. Na itt többször volt az az érzésem, hogy szívesen odaállnék a mikrofonhoz és mesélnék a Joszip Sztálin szárnyvasútról, meg a panel családiház programról. Ez utóbbi akkor volt, amikor az első hajómat építettem egy társasház udvarán a Beregszász utcában a Sashegy lábánál. Akkoriban fulladt be a házgyári lakótelep építés. Utoljára megépült még Gazdagrét, de aztán itt maradtak a felpumpált házgyárak munka nélkül. Egy zseni kitalálta, hogy az országszerte nagy számmal épülő családi házak ezentúl ne B 30-as téglából, hanem beton panelból épüljenek, nosza minden házgyár elkezdte a paneljait minimális változtatással átalakítani erre alkalmasnak. Kijelöltek egy területet az utca túloldalán ahol a Tengerész nevű 25-ös jollét építettem, (amiről elkezdtek engem is így nevezni Balatonszerte, aztán a sárkányrepülőknél és rajtam maradt a név) láttam mindent nap mint nap, reggeltől estig. Először is kisajátították a területet. Zöldkár címén fizettek a szomszédnak egy olyan diófáért ami évente termett egy mázsa papírhéjú óriásdiót valami párszáz forintot, aztán mindent ledózeroltak. Hajrámunka volt akárcsak a Moldova által megénekelt szárnyvasút, a határidőt tartani kellett, egyik nap megjelentek a nyergesvontatók és leborítottak rengeteg betonvasat az alapokhoz. Másnap jöttek a dózerek és a tereprendezés során az egészet betakarták földdel. Sebaj, harmadnapra hoztak új vasat, még most is meg tudnám mutatni hol fekszik a föld alatt úgy egy méterre a sok kárbaveszett anyag. Aztán megépült a mintalakótelep, egy hónapig lehetett nézegetni, aztán szétosztották a házakat a "drótosok" közt, akkor kapott a Medgyesi Péter is ott egy házat, ami azért volt tiszta haszon, mert amikor miniszterelnök helyettes lett ( most még a '70-es 80-as évek fordulójáról beszélünk) az addig hepehupás utakat leaszfaltozták attól kezdve rendszeresen takarították télen az utakat, sózták, de tán még cukrozták is. Viszont azóta se épít senki panelből családi házat, a házgyárak szétrohadtak, bennük a nemzeti jövedelmünk és az államadósságunk. Szóval úgy tűnik minden kormányzat alatt erős a kényszer, hogy valami látszatberuházással erősítse a hitet a népében. A magam részéről nagyon nem bízom abban, hogy egy mobil gátat, melynek erős alapokra van szüksége, lehet telepíteni a fák elpusztítása nélkül. Ez az
egerészölyv, amit sikerült lencsevégre kapnom, se ücsöröghet sokáig a fákon, mert azok akkor is meghalnak, ha a gát alapozása során a gyökereiket elvagdalják. Aztán nem hiszek abban, hogy egy ekkora beruházásnak anélkül kell eldőlnie, hogy környezettanulmányok és széleskörű szakmai vita ne előzné meg ahol minden érdekelt fél megfelelőképpen egyeztetheti álláspontját. Aztán nem hiszek a hasraütésgyanús bekerülési költségekben. Aztán nem hiszek abban, hogy pont itt és most kéne kipróbálni egy sehol a világon ilyen méretben még létre nem hozott könnyűszerkezetes gátrendszert. Aztán sajnálnám, hogy többet nem így fog kinézni a part. 
Szóval ha engem kértek volna fel szónoknak, ilyesmiket mondtam volna, de szerencsére nem nekem kellett beszélnem. Összefutottunk barátokkal is ott volt pl Deni kutya 
aki Kisemberéket hozta el sétálni.
Csak arra kellett nagyon vigyázzak, hogy amikor nyomom az anyagot biztos legyen a fogás, mert rágondolni is rossz mi lesz a hüvelyk-, vagy mutatóujjammal, ha lecsúszik a fáról és belenyomok a 12000-el pörgő marófejbe. Ez különösen akkor fordulhat elő amikor az ember az ötvenedik darabnál már kicsit elbambul, rutinból megy a dolog és a fantázia kalandozik. Na ilyenkor jön a baleset, szóval oda kell figyelni mese nincs. Ami még gond volt, hogy a gépet nem lehet folyamatosan bekapcsolni, addig megy amíg nyomom a gombot, ha elengedem leáll. Na ez munkasík alatt nem megy. 
Ezért egy 10-es csavar végén fa kocka, ráragasztott Stirol habbal helyettesíti a mutatóujjat, pár menetet behajtva a csavar fejére hegesztett 100-as szög tekerésével bekapcsol a gép, kitekerve kikapcsol. Prímán működött az összes nútot kimartam ma délután.
Ott alant abban a lukban tekeregve szigetelek. Megpróbálom magamat nylonnal takargatni, hogy ami a mennyezetről lecsorog ragasztó, PUR hab, abból minél kevesebbet kapjak, de ezt a precíz munkát semmiféle kesztyűben nem tudom csinálni. Legalábbis én így vagyok ezzel, mert pl volt egy baleseti sebész manchaftom, aki meg azt mondta, hogy csak gumikesztyűben képes varrni.
Ami piros az a meglévő hőszigetelés. Most a hajófenéknek azt a részét szigetelem ami kékkel van jelölve. Azért van erre szükség, mert a bútorok belsejében megpenészedik minden, mert a bútorok padlója alatt minden vizes, megáll a lé mert a hosszbordák megakadályozzák, hogy lefusson a fenékbe, meg ami le is folyik az után se lesz porszáraz a lemez. Passz. Ennyi. Miután a szalon bal oldalával végeztem ( a metszeten jobb oldal), végre szárazság van a térképasztal alatti padló alatt és a fekhelyek alatt. Lent a kielben meg nyugodtan lehet kondenzvíz, ki lehet szívatni. Ja és ismétlem VAN higrométerem és 30-50% közt mutat, ami pontosan annyi mint egy lakásban, szóval semmi extra. Kemény hablemezzel szigetelek (2cm vastag és két réteget rakok be légrésmentesen ragasztva a lemezre), ez légzáró és nem nedvszívó, de amúgy nincs nagy jelentősége, mert ahol nem képződik kondenzvíz ott nem szív nedvességet a hőszigetelő anyag se, bármiből is van. Márpedig a 4cm vastag hőszigetelés belső felületén mindig harmatpont felett van a hőmérséklet, tehát ide nem kondenzál a légnedvesség. A trükk és persze a nehézség az, hogy úgy kell felragasztani a lemezre, hogy még véletlenül se mehessen levegő a szigetelés alá. Ezt úgy oldom meg, hogy ezt a vízbázisú szőnyegpadló ragasztót vastagon kenem és belecuppantom a hablemezt amit a legpontosabban vágok méretre a fenékbordák közé. A bordákat meg külön burkolom és ott PUR habbal ragasztom rájuk a szigetelést, az kitölti az esetleges hézagokat.
