Nekiláttam a fa blokkoknak. Már az elején bajba voltam. Ahányszor nekiláttam, hogy fallnak, shottnak hány és milyenféle kell annyiszor jött ki más szám. Egy rakás papírt teleskicceltem, de egyszerűen lehetetlen kiszámolni pontosan. Mindig más fajta felhúzó (ugye  a gaff miatt többféle megfogás jöhet számításba), kötélterelgetési megoldás jut az eszembe és pontosan tudom, hogy a végleges, ami majd a gyakorlatban is működik egy egészen másfajta lesz, mint amiken most tűnődök. Szóval alapos tartalékkal és választékkal kell számoljak, ha nem akarom, hogy a riggelésnél majd pont egy-egy darab hiányozzon. Ami biztos, 50 felett lesz a számuk, kell egyfülű, kétfülű, kengyeles és furatos, (aki nem emlékezne voltak próbadarabok bő egy éve http://amapola.blog.hu/2011/09/11/vasarnap_20110386 , http://amapola.blog.hu/2011/09/15/csutortok_80877#more3230412  ) szimpla, dupla és tripla, szóval elleszek vele jó pár hétig. Persze ezeket már egészen másfajta munkamódszerrel kell csináljam mint a próbadarabokat. "Szalaggyártásba" fogtam, azaz nem egydarabokat csinálok egymás után, tehát csak akkor fogok a következőbe amikor az előző már készen van, hanem a gyártást elemekre bontva  az azonos fajtákból a teljes mennyiségre elvégzek egy  dolgot és csak ha minddel megvagyok akkor fogok a következőbe. Így sokkal gyorsabb a munka, termelékenyebb vagyok, viszont ha már a harmincadik lemezalkatrészt munkálom, köszörülöm, fúrom azonos méretre, nagyobb az esély a selejtgyártásra, vagy pláne a balesetre, mert az ember figyelme a monoton ismétlődéstől elkalandozik, tiszta Chaplin "Modern idők".  Magukat a danamid görgőket bőséges mennyiségben kiesztergáltam már vagy két éve ( http://amapola.blog.hu/2011/03/12/szombat_1292  jézusom, hogy röpül az idő!!) , akkor még nem döntöttem el pontosan hogy milyen kötél átmérőkkel fogok dolgozni, mindenféléből csináltam bőven (legalábbis most még azt hiszem) mostmár nem halogathatom tovább a döntést. Ami biztos, a fallok 10 mm-esek lesznek, a shottokban még elég bizonytalan vagyok, 12 és 14mm kötélátmérők közt bizonytalankodom. Nem is a szakítóerők amik döntenek, inkább az, hogy egy vékony shottot kellemetlen kezelni, mert vágja az ember tenyerét és bizonytalanabb rajta a fogás is. Különösen azért mert (legalábbis egyelőre) semmihez nem lesznek csörlőim, mindenütt csak a nyers erőszak fog uralkodni a hajón. Ez most, a kényelmes korszakban talán kissé szokatlannak hangzik, de én emlékszem rá amikor az Orion nevű vas 50-esen semmiféle winch nem volt, a fallokat simán "íjazva" feszítettük meg, a génuát meg úgy húztuk be erős szélben, hogy a Hrehuss Gyuri felnyomta lobbanásig a kormányt és gyorsan betéptük, aztán leejtette a hajót és működött. Nekem amúgyis sokkal kisebb vitorláim vannak mint egy 50-es cirkálónak, éppen azért választottam a sokvitorlájú ketchet, hogy az összvitorlafelület több kisebből álljon össze. Így a rig komplikáltabb ugyan, de kisebb munka és erő (ami az évekkel sajnos fogy) az egyes "kárpitok" kezelése.