Reggel nyolckor már esztergáltam a csigakerekeket. Estig meglett vagy 50 darab. Egész jól haladok, pedig délelőtt ki kellett menni a Tescoba kajáért. "J"-re szigorúan ráparancsoltam, hogy csak akkor jöjjön a műhelybe utánam, ha megvan a pontos lista, hogy mit kell venni, akkor én abbahagyom a melót és suhanunk a boltba. Persze azért volt némi szarakodás, én igyekeztem siettetni a bevásárlást, de "J" a tökegyforma répák egész kazlát képes átválogatni, hogy azt az ötöt amit a legszebbnek talál berakja a zacskóba. Ilyenkor amikor belémáll a tettvágy semmi máshoz nincs türelmem. Ebéd után azért megengedtem magamnak a szokásos alvást, de aztán visszazuhantam a műhelybe az esztergapadhoz. Ezek a kisebb mértek, amik a fallokhoz lesznek.
Este megkezdtem a groszshott csigáit is, ezek 70-es átmérőjű anyagból lesznek, 20-as kötélhez. De nagyon lassú ezzel a profilkéssel a hornyot kialakítani, mert ez a 10-es,12-es kötélhez való és sokat kell vele szórakozni a keresztszánnal, amíg kialakul a vályú. Az a legnegyobb gond, hogy a szalagban lefutó danamid "forgács" beborítja a munkadarabot és nem látni tőle semmit, hogy merre jár a kés. Szinte csak érzésre lehet dolgozni. Holnap csinálok valamiből egy 20-as profilt.
Amikor kisgyerek voltam és valamit nagyon elmélyülten csináltam, mindig kidugtam a nyelvem. Állandóan szekíroztak miatta a felnőttek, hogy szokjak le róla.
Hát most nézzétek ezt a képet!
Az vált be, hogy ilyen hosszú kolbászokat csinálok, forgócsúccsal kitámasztva beszúrásokkal, aztán hármasával kilógatom a tokmányból, kifúrom a tengely furatát és leszurkálom ahol a beszúrásokat korábban feljelöltem. Egész termelékeny lettem a végére.