Már tegnap megjósolta a meteorológia a nagy havazást, helyenként 40 centis havat jósoltak, ennek ellenére a katasztrófavédelem arra hivatkozott, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást, ezért alakult ilyen kaotikusan a közlekedés ma. Merthogy ők csak 5 centire számítottak. Magyarországon úgy alakult az élet, hogy minden csak kommunikációs probléma a tényeknek semmi jelentőségük. A hó meg sz@rik az egészre, ő esik, merthogy tél van. Ami persze nem szép tőle, hogy így visszaél a helyzettel, az utakat reggelre 10-20 cm-es hó borította (gondolom Grigorij kacag ezen, hogy hogy a fenébe tud ez problémát okozni), ettől megállt az élet, mindenki a szokásos módon beleautózott a világba, csúszkált, keresztbefordult, eltömte az utakat, autópályán a leleményesek a leállósávot is, a hókotróknak esélyük se volt a munkára. Engem annyira érintett csak a dolog, hogy hólapátolással kezdtem a napot.
J-t a madarak izgatják, ragaszkodott hozzá, hogy inkább a vörösbegyet nézzem.
Meg hogy fényképezzem le, de hát az nem úgy megy, hogy ezt is meg azt is, egyik kezemben lapát, másikban kamera, szóval vörösbegy nincs megöregítve. Ráadásul el is zavarta a lapátolás. Aztán folytattam a lakatosmunklát. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, eléggé unom már ezt a vasgyártást, ha csak abba belegondol valaki, hogy túl vagyok párszáz furaton (mondjuk 2-es lemezbe csak 2,5-es lukból 120 db), talán megérti. Kevés ebben a látványos kreativitás, szerencsére "látom az alagút végét".
Én is most kaptam, eddig még soha nem hallottam erről a festőről. Hiába, Finnország is kis ország, csak a "nagyok" hírességei világhíresek.