Tegnap délután ellátogattam a Római Partra. Két demonstráció is volt. Majdnem az ellendemonstrációra mentem, mert az volt a Béke csónakháznál, ahová hirdették amit én is ismertettem korábban, de pár kérdés után kiderült, hogy itt a szállodások és a kivezényelt alkalmazottaik tüntetnek a gátért. Az "én tüntetésemet" áthelyezték arrébb,
na ott sokan voltunk. Mindazonáltal nem volt egy igazán jó demonstráció. A hangulatot fokozandó megjelent egy háromtagú folklórband, akik iszonyatos hangerővel lehetetlenné tettek mindenféle beszélgetést a szónoklatokat megelőzően, de még jócskán a rendezvény hivatalos programja, a beszédek és a zárszó után is. Az meg már az én speciális bajom, hogy ezt a fajta zenét kitenyésztett városlakóként nem érzam a "gyökereimnek", hiába a folklór része, hogy mind a kontrás, mind a bőgős hamisan játszik, hisz a lényeg a prímás virtuozitása, engem ez kifejezetten zavar, szegény anyám csak úgy hívta, hogy "kecskeb@szató" muzsika. Aztán. A beszédek hosszadalmasak, körülményesek voltak, nem igazán kaptam új információt, amiért mentem. Senki ne értsen félre nem hiányolom azokat a fajta "gyújtóhangú" szónoklatokat, amik a tömegek érzelmeit bujtogatják, amúgy teljesen feleslegesen, mert mi értelme egy olyan, a tömeghez intézett szónoki kérdésnek, hogy mondjuk "Engedjük, hogy elhallgasson a Klubrádió!!??" Mire a tömeg azt ordítja persze, hogy "NEEEEM!", de persze senkinek fingja sincs arról, hogy ha elveszik a frekvenciát és bezár a rádió akkor hogy lesz az, hogy ő aztán ezt nem hagyja. Na itt többször volt az az érzésem, hogy szívesen odaállnék a mikrofonhoz és mesélnék a Joszip Sztálin szárnyvasútról, meg a panel családiház programról. Ez utóbbi akkor volt, amikor az első hajómat építettem egy társasház udvarán a Beregszász utcában a Sashegy lábánál. Akkoriban fulladt be a házgyári lakótelep építés. Utoljára megépült még Gazdagrét, de aztán itt maradtak a felpumpált házgyárak munka nélkül. Egy zseni kitalálta, hogy az országszerte nagy számmal épülő családi házak ezentúl ne B 30-as téglából, hanem beton panelból épüljenek, nosza minden házgyár elkezdte a paneljait minimális változtatással átalakítani erre alkalmasnak. Kijelöltek egy területet az utca túloldalán ahol a Tengerész nevű 25-ös jollét építettem, (amiről elkezdtek engem is így nevezni Balatonszerte, aztán a sárkányrepülőknél és rajtam maradt a név) láttam mindent nap mint nap, reggeltől estig. Először is kisajátították a területet. Zöldkár címén fizettek a szomszédnak egy olyan diófáért ami évente termett egy mázsa papírhéjú óriásdiót valami párszáz forintot, aztán mindent ledózeroltak. Hajrámunka volt akárcsak a Moldova által megénekelt szárnyvasút, a határidőt tartani kellett, egyik nap megjelentek a nyergesvontatók és leborítottak rengeteg betonvasat az alapokhoz. Másnap jöttek a dózerek és a tereprendezés során az egészet betakarták földdel. Sebaj, harmadnapra hoztak új vasat, még most is meg tudnám mutatni hol fekszik a föld alatt úgy egy méterre a sok kárbaveszett anyag. Aztán megépült a mintalakótelep, egy hónapig lehetett nézegetni, aztán szétosztották a házakat a "drótosok" közt, akkor kapott a Medgyesi Péter is ott egy házat, ami azért volt tiszta haszon, mert amikor miniszterelnök helyettes lett ( most még a '70-es 80-as évek fordulójáról beszélünk) az addig hepehupás utakat leaszfaltozták attól kezdve rendszeresen takarították télen az utakat, sózták, de tán még cukrozták is. Viszont azóta se épít senki panelből családi házat, a házgyárak szétrohadtak, bennük a nemzeti jövedelmünk és az államadósságunk. Szóval úgy tűnik minden kormányzat alatt erős a kényszer, hogy valami látszatberuházással erősítse a hitet a népében. A magam részéről nagyon nem bízom abban, hogy egy mobil gátat, melynek erős alapokra van szüksége, lehet telepíteni a fák elpusztítása nélkül. Ez azegerészölyv, amit sikerült lencsevégre kapnom, se ücsöröghet sokáig a fákon, mert azok akkor is meghalnak, ha a gát alapozása során a gyökereiket elvagdalják. Aztán nem hiszek abban, hogy egy ekkora beruházásnak anélkül kell eldőlnie, hogy környezettanulmányok és széleskörű szakmai vita ne előzné meg ahol minden érdekelt fél megfelelőképpen egyeztetheti álláspontját. Aztán nem hiszek a hasraütésgyanús bekerülési költségekben. Aztán nem hiszek abban, hogy pont itt és most kéne kipróbálni egy sehol a világon ilyen méretben még létre nem hozott könnyűszerkezetes gátrendszert. Aztán sajnálnám, hogy többet nem így fog kinézni a part. Szóval ha engem kértek volna fel szónoknak, ilyesmiket mondtam volna, de szerencsére nem nekem kellett beszélnem. Összefutottunk barátokkal is ott volt pl Deni kutya aki Kisemberéket hozta el sétálni.
Ezt ma ajánlották a figyelmembe: https://www.youtube.com/watch?v=3ijXm7522pw
A demonstrációrol itt http://index.hu/video/2013/03/03/mindenki_tuntet_a_romain/ látható video.
Amúgy tegnap reggel óta visszatértem a műhelymunkához. A blokkok fájába be kell marni a saválló acélbetétek helyét. Erre a célra ideiglenesen átalakítottam a felsőmarómat "alsómaróvá". Egy 2-es lemezre felcsavaroztam talppal felfelé úgy, hogy egy lyukon kukucskál ki a marófej, a munkadarabot egy vezető sin mellett tologatva lehet kényelmesen megmunkálni. A lemezt négy facsavar rögzíti a bakokon lévő pallókból álló "munkaasztalra".
Csak arra kellett nagyon vigyázzak, hogy amikor nyomom az anyagot biztos legyen a fogás, mert rágondolni is rossz mi lesz a hüvelyk-, vagy mutatóujjammal, ha lecsúszik a fáról és belenyomok a 12000-el pörgő marófejbe. Ez különösen akkor fordulhat elő amikor az ember az ötvenedik darabnál már kicsit elbambul, rutinból megy a dolog és a fantázia kalandozik. Na ilyenkor jön a baleset, szóval oda kell figyelni mese nincs. Ami még gond volt, hogy a gépet nem lehet folyamatosan bekapcsolni, addig megy amíg nyomom a gombot, ha elengedem leáll. Na ez munkasík alatt nem megy. Ezért egy 10-es csavar végén fa kocka, ráragasztott Stirol habbal helyettesíti a mutatóujjat, pár menetet behajtva a csavar fejére hegesztett 100-as szög tekerésével bekapcsol a gép, kitekerve kikapcsol. Prímán működött az összes nútot kimartam ma délután.
Ja és a gépház olyan amilyennek reméltem. Hőszigetelt mennyezet, gépészet száraz, fenéklemezen cseppekben víz, hőfok 6 Celsius, relatív páratartalom 90 %. És mégis mozog a fizika! Egy dolog bejött amit megjósolt valaki, az ablakainkon belülről a perem mentén körben pár cm szélesen párakicsapódás van reggelre, amikor a belső hőmérséklet lemegy 15-16 fokra, a páratartalom meg felmegy 60 % körülire, de szivárgás, folyás már nem telik ki tőle, egyedül a mennyezeti "kutyaház" felülvilágítóról cseppen le néha egy-egy csepp, de egyáltalán nem zavaró. Remélem, ha végre lesz pár nap eső nélkül és végre a szellőztetéssel nem a külső párásságot tessékeljük befelé, hanem a belsőt kifelé, akkor ez is javulni fog. Szóval az az egyhónapos szenvedés ami volt a hőszigeteléssel meghozta a gyümölcsét.