Lassan elhullatják szirmaikat a hóvirágok, jön az "igazi" tavasz, bár a hét végére ismét hózáporokkal kecsegtet a meteorológia, ma délután is esett kevés eső, jöhetne már legalább egy hét amikor végig süt a nap, felőlem akár hideg is lehet, de ez az állandó szürkeség, nedvesség, hogy örökké attól kell tartani, mikor kezd éppen esni valami már idegesítő, vagy ami még rosszabb depresszióba taszít, bár amióta befejeztem ezt az undorító hőszigetelést azóta kifejezetten megvidámodtam.
Vérszemet kaptam a felsőmaró asztali maróvá alakítása nyomán és a kézi körfűrészemet is alkalmassá tettem hasonló funkcióra, azt is felcsavaroztam egy lemezre, így vágtam ki a blokkok fa alkatrészeit sablon után. Amikor ebédelni érkeztem a hajóra tegnap, mutattam is J-nek, hogy "nézd milyen jól mennek a dolgok, még mind a 10 ujjam megvan", mire ő minősíthetetlen módon utalt elmeállapotomra. A léha viccelődés amúgy valódi félelmet takar, amikor úgy 40valahány éve Besztercebányán operálták a lábamat síbaleset kapcsán, a Mordácsik nevű betegtárs (ő volt a kórteremben a szlovák-magyar tolmács) körfűrésszel vágta le az egyik kezét, az egyik 25-ös jollés flottatárs M Árpi meg abrichterrel az ujjai 40 %-át, szóval aki, szinte a félelem szintjéig nem tart a, ráadásul ilyen hirtelen összegányolt, nagyjából mindenféle biztonsági berendezést nélkülöző magas fordulatszámú gépektől az hülye. A a kézi körfűrész fogantyúba integrált nyomógombos biztonsági kapcsolója persze most is az asztal alá került, ezért benyomott állapotban kiékeltem és csináltam a tápkábelbe egy lengőkapcsolóból egy pedálos kapcsolót, így mindkét kezem szabad a munkához, ha lelépek róla az ellensúly átbillenti és kikapcsol. Azért ez is egy biztonsági elem.
Megint van állandó szemtanúja a munkámnak. Ahogy tavaly télen amikor a kis csónakot csináltam a Szutyok cica (Isten nyugtassa a macskamennyországban, de még azt is megérdemli, hogy emberként reinkarnálódjon) figyelte minden mozdulatomat, most Kormi macska szegődött mellém (a neveket én adom nekik). Valahányszor megjelenek a műhelyben odajön a lábamhoz, felnéz rám és nyávog egyet, ez egyrészt köszönés, másrészt felhívás, hogy simogassam dögönyözzem egy kicsit, mert azt akármeddig képes lenne elviselni. Ráfekszik a kezemre, nyomja bele a tenyerembe a fejét, ha abbahagyom, döfköd, hogy folytassam. pedig kezdetben félénk volt, de aztán valahogy ilyen kezes jószág lett belőle.
Gyanús, hogy hasas, így is van már négy macska a műhelyben, kettő Szutyokivaedék, Kormi és egy másik tarkabarka egyszercsak lettek valahonnan, ha elkezdenek nyakrafőre szülni, túl sok lesz belőlük.
Epoxival való ragasztáshoz hideg van, ezért egy nagy dobozból csináltam egy kis dobozt, amiben két sorbakötött kiégett bilux szálú autó reflektorizzóval fűtök, ez egy kukázott trafó 16, 5 V-os szekunder tekercsére kötve pont 40 W-ot ad le. Itt tartom a ragasztót, meg ide rakom majd kötni az összeragasztott darabokat. A dobozban 30 fok körüli hőmérsékletre melegszik fel a levegő.
