Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Péntek.

2023.04.29. 00:40 :: A Tengerész

Hát ahhoz képest, hogy már a múlt hét végén készen akartam lenni a favágással, még mindig van belőle ennyi.

pict0264_1.JPG

pict0265_1.JPG

Meg még itt is egy kicsi. Telei van hangyával, csípnek mint a fene.

pict0267_1.JPG

De a nagyja már eltárolva a kerítés mellé a kapubejáróba. Süti a nap, átszellőzik a belőle rakott fal, télre kiszárad.

pict0268.JPG

Két-, esetleg három hónapra is elég. Már alig fűtünk, két-három naponta egy begyújtás elég a cserépkályhába. Ami fabrikettet vettem tavaly nyár elején, annak a fele még megvan, plusz egy csomó még az előző telekről. Szóval ezzel kiegészítve egy telet alighanem nagy biztonsággal ki tudunk fűteni vele. Akarok rendelni hozzá még két raklap tüzelőt, még nem döntöttem el mit, kalodás keményfa, fabrikett és tőzegbrikett egyaránt szóba jöhet majd, az ár/fűtőérték lesz a meghatározó, és akkor akár két télre is elég lesz. Ennél messzebbre nem tervezek, meg elrakni se tudok többet.

Elfogytak az ősök. Az én szüleim már több évtizede, Judit mamája már vagy öt éve, papája meg ma déltájban a szó legszorosabb értelmében kiszenvedett. Nehezen és sokáig. Egy hétig kórházban volt, de nem tudtak vele mit csinálni és visszarakták az otthonba. Ott meg már nem ébredt fel többet. Valahogy nem akarom így végezni, jó pár hónapja már nem sokat tudott magról, mozogni, értelmesen gondolkodni beszélni már nem igazán tudott. J hetente látogatta, etette, pátyolgatta, én egy jó hónapja voltam nála, borzalmasan nézett ki testben és szellemben elfogyva. Az csak a filmekben van, hogy olyan szépen halnak meg az emberek. A valóság ennél sokkal szomorúbb. Még megismert és nagyon örült nekem, de nekem összefacsarodott a szívem látva rajta a halál bélyegét. Nálam tíz évvel volt idősebb, a pápánál meg eggyel. Szóval nincs mese, most már mi jövünk. Isten veled Papa!

 

 

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.04.21. 20:03 :: A Tengerész

Harmadik napja vágom a fát. Mit mondjak.... nem megy könnyen. Ma technikát váltottam. Tegnap és tegnapelőtt erőltettem a munkát. Hogy muszáj a szervezetnek engedelmeskedni. Hozzászokik. Nem igazán vált be. Három órát bírtam, de remegett kezem, lábam. Ma viszont kivittem egy nyugágyat a munkahely mellé, egy fél órát dolgoztam, 10-15 percet pihentem. (Azokat a kiodvasodott törzseket a hátam mögött ma elvitte az önkormányzati brigád, bár csábító volt a bennük lévő faanyag megmentése, de meghaladta volna az erőmet és a rendelkezésemre álló eszközeim adta lehetőségeket. Tapasztalatom szerint ez a "beles" fa valami miatt eszi a fűrészláncot, egy nap egy reszelés.)

pict0259_1.JPG

Egyrészt kevésbé fárasztó, másrészt így bírom négy órát is, anélkül hogy a végkimerülés kerülgetne. Nem mondom, hogy nem fáradok el a végére, de egy óra pihenés után nincs az az ólmos fáradtság, csak egy olyan, akár kellemesnek is mondható, mint egy edzés után. Ami szignifikáns és tagadhatatlan, emelni kevesebbet bírok mint néhány évvel korábban, tehát gyengülök. Olyan rönkök, amiket korábban könnyedén raktam volna fel a bakra, most csak erőfeszítéssel mennek. De megy és ez a lényeg....MÉG megy. Ami a kimerítő, a csomós anyag baltázása. Nem tudok akkorát sújtani mint régen és a harmadik-negyedik csapás után meg kell állni lihegni. Ha különösen nehéz, bizony lerakom és ledőlök a nyugágyba 5-10 percre. Hát így. De a héten végzek reményeim szerint.

J utál fényképezni, de ha mégis ráveszem, hogy csináljon rólam képet a blogba, azonnal elmegy virágokat fényképezni.

pict0260_1.JPG

pict0261_1.JPG

pict0262_1.JPG

Jó kis ápolatlan dzsungel, de én pont ilyennek szeretem.

6 komment

Szerda.

2023.04.19. 14:26 :: A Tengerész

Tegnap rohadt nagy meló volt, ami viszont jó volt benne, hogy nem én csináltam, de még a nézésében is elfáradtam. Úgy kezdődött, hogy egy olyan hónapja J-nek feltűnt, hogy egyik nagy fűzfa a parton, aminek a tövénél levert cölöphöz megy Amapola baloldali orrkötele, hosszában meghasadt. A hasadékon át vagy egy méterre be tudtam dugni keresztbe a kutyasétáltató botomat, szóval a fának a teljes közepe alighanem kirohadt. Ez veszélyes, mert egy viharban bármikor kidőlhet a fa, rádőlhet akár a szomszéd stégjére, akár a hajóra. Múlt hónap 22-én bejelentettem a jegyzőnek, aki példás gyorsasággal intézkedett (ja kérem a mi városunkban így mennek a dolgok), egyrészt már másnap válaszolt, hogy a beküldött videóm alapján (ahogy bedugom a botom a fába) átszólt a műszaki osztálynak, hamarosan meg is jelent a favágó felmérni a munkát, mert annak alapján tud árajánlatot adni a városnak. Viszont a favágónak sok dolga van, jelezte, hogy majd jön, de a fának nem volt türelme megvárni míg kivágják, olyan fáradt volt (ezt kezdem ismerni tapasztalatból), hogy a múlt hét vasárnapról hétfőre virradó éjszaka kidőlt magától. Este még állt, reggel már feküdt a lombja a vízben, meg Amapola orrán, szerencsére csak a vékony ágakkal, a szomszéd stégjéhez meg alig ért hozzá, a víz felőli vastag ágak mind a hajó és a stég közé, a vízbe a fenékbe fúródtak, ezzel stabilizálva a fát a további kidőlés ellen, a többi vastag ág meg a hajó és a stég fölé magasodott  úgy, hogy nincs anyagi kár.

pict0213.JPG

pict0215_1.JPG

pict0210_1.JPG

Pedig semmi szél nem volt éjszaka, valami lassított felvétel szerűen dőlhetett ki ahogy egymás után szakadtak fel a talajból a gyökerei,

pict0208_1.JPG

hogy még csak fel sem ébredtem rá, pedig ott aludtam a hajóban.

Na újabb Email a jegyzőnek, hogy immáron nem kivágni, hanem kármentesíteni kell a helyszínt, biztos ami biztos kiraktam egy fényvisszaverő "bóját",

pict0216_1.JPG

nehogy ha valaki megszokásból vezet beessen a lukba (nota bene  a kukások hétfőn be is lökték a bóját a gödörbe) és példás gyorsasággal meg is jelent a favágó csapat tegnap.

engi_lajos1.jpg

Megérdemlik, hogy reklámot csináljak nekik mert elképesztően felkészült csapat volt. Csak azért nem használom a "profi" terminus technicust rájuk, mert akik ismernek tudják, hogy mostanra így már csakis azokat a kókler megélhetési gányolókat hívom, akiknek immáron, hogy a szakemberek nagy sebességgel áramlanak ki nyugat felé  az országból, se szeri, se száma és kizárólag a kuncsaft lehúzásából élnek, Nos Engi Lajos csapata minden szempontból felüdülés volt.

Először a felfelé meredező ágak kerültek lebontásra. A vékonyabb ágak mentek a darálóba, a vastagokat méteres darabokra vágva lerakták, ezeket megkaptam téli tüzelőnek. A fűzfának nem túl magas a fűtőértéke, de hát ajándék fának ne nézd a megazsúlját! 

pict0217_1.JPG

pict0218.JPG

pict0219.JPG

pict0221_1.JPG

pict0225.JPG

pict0226.JPG

pict0227_2.JPG

pict0236_1.JPG

Mindenki használta az előírásos munkavédelmi felszereléseket, volt elegendő szerszámuk mindenhez ( azért a négyágú fentőt kölcsönadtam nekik a kötéllel a vízből kihúzgálni az ágakat, mert ahhoz kevés volt a két vasvillájuk, meg a hosszúnyelű csáklyájuk), a gépeik mindenből minőségi és égett a kezük alatt a munka, higgyétek el értek hozzá, vezényeltem eleget embereket, hogy fel tudjam mérni milyen egy csapat. A vége felé jött azonban a gond, kiderült, hogy egy tőkés réce pont ennek a fának az odvát nézte ki magának költőhelynek és ott ült bent még az se zavarta, hogy kidől vele a fa és az sem amikor már javában fűrészelték felette az ágakat. Mit tegyünk szegény jószággal? J-vel kihoztuk a macskaketrecet, meg egy lavórt, az volt a tervünk, hogy az anyát berajuk a ketrecbe, a fészket a tojásokkal meg a lavórba és áttelepítjük a Balabán csatorna menti nádasba. De sajnos mire hozzákészültünk, egy nagy reccsenés megijesztette a kacsát és kiröppent az odúból (bekarikázva).

pict0244-1.jpg

Ugye a favágóknak az volt az utasításuk, hogy el kell tüntetni a fát.....ezt én nem anullálhatom. Viszont a fatörzs immáron nem jelent veszélyt semmire, a gödör az út szélén a sok darutalpalástól betemetődött, mért ne lehetne megvárni a további munkával amíg kiröppennek a kiskacsák? Telefon a polgármesternek, vázolom a szituációt, épp erre autózik, mondja itt van három perc múlva. Eredmény, fatörzs, fészek marad, favágók szedelődzködnek,

pict0246.JPG

pict0249.JPG

pict0247.JPG

elbúcsúzunk, abban maradunk Engi Lajossal, hogy ha visszajön a kacsamama és ha kiröppennek a fiókák, hívom őt telefonon és befejezik a fatörzs kivágását. Már csak az a kérdés visszajön e a mama. 

HEPIEND! Délután 16:30 

pict0250.JPG

Ez meg ma reggel készült. Már jóba vagyunk, tudja, hogy tőlem nem kell félnie, J meg elhíresztelte utcaszerte, hogy mindenki tartsa féken a kutyáit, ha erre sétáltat, mert így, hogy talajközelre dőlt az odú, könnyen elérhető.

pict0253_1.JPG

Ma reggel kireszeltem a láncfűrészt és nekiálltam az ágfákat karvastagságtól derékvastagságig felvágni meg baltázni kályhaajtó méretre, de három óra alatt úgy elfáradtam, hogy abba kellett hagyjam. Ellustultam, elgyengültem a téli tespedésben, de remélem mire végére jutok a halomnak regenerálódom.

pict0252.JPG

pict0256.JPG

pict0255_1.JPG

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2023.04.16. 17:58 :: A Tengerész

Legelőször is köszönöm mindenkinek a sok jókívánságot jobbulás ügyben, használtak, megszűnt a szédelgésem, nincs már egyensúlyzavarom, szóval kigyógyultam a tengeribetegségből. Elkezdtem az egyik olvasóm javasolta vesztibuláris tornát https://www.youtube.com/watch?v=kP0sNup_5u4  és máris használt a terápia. Meg alighanem magától is elkezdte magát gyógyítani a szervezetem. De fogom folytatni, mert erősem recseg a nyakam, ami biztos nem jó dolog, szóval járatni kell.

Még a múlt vasárnap reggel, amíg J még aludt, kicipeltem a Petivel, Icuka keresztfiával a leándereket a télikertből, így végre vége a téli zsúfoltságnak. Már nagyon akartam ott matatni a paradicsompalántákkal, de egyszerűen nem volt talpalatnyi hely se azoktól a nyavajás leánderektől. De J egyfolytában frászban volt, hogy elfagynak odakint, pedig Horvátországban kint vannak egész télen, de szerinte ott melegebb van. Ha rajta múlna júliusig ott lennének, pedig  ha kisüt a nap van, hogy 35 fok van bent az üveg tető alatt. Na most végre a helyükre kerültek a palánták, egy hónap múlva meg mennek ki az ágyásba.

pict0206.JPG

Mindenütt mutatkozik a tavasz. Ez a cseresznyefa

pict0198_1.JPG

ezek az almafák

pict0199_1.JPG

pict0201_1.JPG

pict0200_1.JPG

Amit hiányolok, nem látom a beporzókat, lehet a méheknek még hideg van?

A virágok is rákezdtek már régen.

pict0205_1.JPG

pict0203_1.JPG

Az ilyeneket meg nem ültette senki, csak úgy nőnek mindenfelé.

pict0202_1.JPG

Klassz hogy végre tényleg itt a tavasz.

 

2 komment

Szombat.

2023.04.15. 14:23 :: A Tengerész

Tegnap voltam légzésfunkció vizsgálaton, amiről korábba itt írtam. https://amapola.blog.hu/2023/03/30/csutortok_309

Rettenetesen felkészültem vastag könyvvel, mert miután nem volt pontos időpontra hely, csak úgy egy körülbelüleges időpontot kaptam, hogy aztán majd ahogy beférek, szólítanak. EHHEZ képest hamarabb végeztem, mint amikor fél évre előre kaptam időpontot. A lényeg, hogy pont olyan az állapotom, mint korábban. Se nem romlottam, se nem javultam. Annak ellenére hogy egy évig kihagytam a gyógyszert a Covid alatt. Kérdezem a doktornőt, hogy ezek után van e értelme fújkálni magamba naponta kétszer a két slukk védőgázt. Mondta "jó akkor legyen naponta kétszer egy". Szóval ártani nem használ.

Hazatérve megebédeltem és eldőltem a TV elé Colombót nézni. Arra ébredtem, hogy piszok rosszul vagyok. Tengeribeteg lettem. Szédelgés, egyensúlyvesztés, támolygás. Pokoli érzés, a tengeren amikor elkapott egy-egy behajózás első viharos tengerén, az első hányással megszűnt és nem is jött elő többé amíg a hajón voltam, akármilyen viharos is volt az idő. De most nem múlt el. Megpróbálkoztam kutyasétáltatással (bottal támogatva magamat) hátha a levegőn jobban leszek, de igazából ettől kezdtem igazán hányni. Arról szó se lehetett, hogy kimenjek a hajóra, már a stégről beestem volna a Dunába, nemhogy a járóról. Reggelre kicsit jobban lettem ami a gyomromat illeti, de továbbra is támolygok és minden fejmozdulattól, testhelyzetváltoztatástól megszédülök. Nem ettem semmi extrát, nem szedtem semmi új gyógyszert, vérnyomásom 130/65, nem vagyok kiszáradva, ez csak  a fülemben lévő (különös tekintettel a jobb süket fülemre) egyensúlyizé meghibásodása lehet. Miután hétvége van eszem ágában sincs orvosi segítséget kérni, ha netán bevágnának valami sürgősségire, ott ülhetnék a folyosón estig, aztán ha kapnék is ágyat, a hétfői vizitig akkor se nézne rám senki. Szóval egyelőre várom sorsom jobbrafordulását. Most kicsit felkeltem a PC-hez, mert kirohad az oldalam a fekvéstől, de már húz lefelé a testem, megyek vissza feküdni.

Szólj hozzá!

Szerda.

2023.04.12. 15:14 :: A Tengerész

Lefekvés után mindig olvasok egy kicsit. Bármilyen későn (vagy korán, mint pl ma 02:30 tájt) kerülök ágyba, nyúlok a könyvért és olvasok. Van, hogy csak egy féloldalt, de akkor is. Vannak könyvek, amiket már sokadszor olvasok el. Például gyakorlatilag szóról szóra tudom a legtöbb "Rejtő Jenő"- t legalábbis a jelesebbeket és mégis, hajnali 3 órakor képes vagyok hangosan röhögni könnybelábadt szemmel péládul ma  " Az elátkozott part"-ot olvasván. TUDOM MI JÖN például itt 

 És mégis hangosan röhögök. Nincs rá magyarázat. Pedig ha pontosan nem is tudom hányszor, de egészen biztosan  több mint hússzor kiolvastam. És mégis. Ami érdekes, most előkerestem ezt a hangoskönyv darabkát, hiába a zseniális Kern András, a hangoskönyv fele annyit se ér mint a "hangtalan". Mert például a Török Szultán leveleit látni kell, azok szóban visszaadhatatlanok, Kern minden igyekezete ellenére. Aztán... legalábbis nekem, szükségem van a szöveg ízlelgetésére és a vizuális fantáziám tágas tereiben megjáratni a történetet... immáron saccperkábé huszonvalahányadszorra IS! Igazából megmagyarázhatatlan vagyok magamnak is.

Más. Apósom hirtelen kórházba kerülése kapcsán teljesen megfeledkeztünk a több hónapja kapott aznapi szemészeti vizsgálatról a múlt hét kedden. Szerdán hívtam telefonon a rendelőt, ahol nagynehezen eljutottam az asszisztensig, aki mondta, hogy hívjam egy hét múlva, ami ma volt.  Hívtam. Kaptam időpontot július 13-ára. Addig meg vezetek autót az egyéni diagnózisom szerint alakuló zöldhályogommal emlékezetből. Majd J mindig szól hol kell bekanyarodni, ha elfelejteném a sarkot.

Amúgy meg miközben ezeket  a sorokat pötyögtetem, szól közben a Kern. Én sokkal másképebben láttam és hallottam a szöveget a fejemben, olvasás közben. Ha nem veszitek nagyképűségnek az enyém jobb.

4 komment

Péntek.

2023.03.31. 14:50 :: A Tengerész

Már megint dögfáradt vagyok, de megvan az eredménye. Mondjuk az optimum az lett volna, ha megtalálom a leszakadt bójaláncot, de hát nem sikerülhet minden még nekem  se. Az úgy volt, hogy tegnap amint kicsit kijavult az idő nekiálltam a vízben "kukázni". Az volt az elképzelésem, hogy kirakok egy horgonyt és ahhoz húzogatom a csónakot, mert fújt a szél és evezni is fárasztó volt, így viszont elvisz a szél, visszahúz a kötél.  Közben  legyező alakban keresve a fenéken vonszolom a kis négyágú fentőt, amivel már csináltam hasonló bogarászást sok éve, amikor még fent a Kvassainál elment egy horgonyom lánccal, de az nehéz és hosszú lánc volt és még így is napokig kerestem. Ez meg egy aránylag vékony, könnyű és rövid lánc, naná hogy nem találtam meg tegnap délelőtt. Mert még ha rá is akad, könnyen lecsúszik róla. A fentő kötelét a lábamra kötöttem, de nem éreztem "kapást". Jól elfáradtam, de eredmény semmi.

338922857_1433982673809460_2800917939652402364_n.jpg

Abba is hagytam, a képeket SP készítette rólam, mondta jön segíteni, de tiltakoztam, egyedül is el tudok bénázni ezzel a reménytelen, csak elméletben működő dologgal. 

338699071_236778008758833_1719689019611206120_n.jpg

Marad a dolog nyárra. Mert természetesen nem adom fel. De majd ha meleg lesz a víz, berakom csónakba a kis légkompresszort és búvárszerelésben, végigtapogatom a feneket.   A tájékozódás az ami nem lesz egyszerű, de van rá egy elméletem. A "bójakövet" ( ami egy nagy marha betontuskó, egy kitermelt kerítésoszlop betonbucija, aminek a csonkolt oszlopára hegesztettem fület, azon van egy rövid lánc, azon egy nehéz öntöttvas gépalkatrész és annak a furatába van beseklizve a bójalánc) olyan 20-30 méteres körben be tudom határolni merre lehet. Ennek a képzeletbeli körnek a közepére lerakok egy nehezéket, amin lesz egy 20 m hosszú madzag, amin  mondjuk méterenként csomók vannak, meg egy erős csipesz. Lemerülök és a madzagot feszesre húzva csomónként körbejárom a nehezéket a fenéken tapogatódzva. Ha körbeértem, a csomóra teszem a csipeszt és megyek egy csomóval kijjebb  a madzagon. Így nem felejtem el melyikkel végeztem már. Ha gondot jelent az indulási hely megjegyzése, lesz egy másik nehezék is, ahonnan kezdem a kört, ha elértem, akkor csipesz és nehezék egy méterrel kijjebb a következő csomóhoz, jön a következő kör letapogatása. Szép elmélet, már csak az a kérdés, hol jön be a hibapont. Például hogy fog összetekeredni a madzag a csővel amin a levegőmet nyomja fentről a kompresszor. ELVILEG könnyűségbe ütközik minden, a víz kb 4 m mély, szóval ha bármi gond van, az ólomövet ledobva simán feljövök....hacsak a madzag nem tekeredik rám és tart lent 10 cm-rel a víz felszíne alatt tátott szájjal és üres tüdővel. Fedővédelem, viszek búvárkést a vádlimon. Ja és persze meg kell oldani, hogy a csónakba kimenjen a villany a kompresszornak (a kábel az még egy valami ami össze tud tekeredni, tehát annak mindenféleképpen a víz színén kell úsznia, továbbá akkor minden körnek az előzővel ellentétes irányban kell történnie). Érdekes lesz. Mászok a fenéken négykézláb és közben dúdolom, " tizenkettedik csomó, óramutató járásával ellentétes irány, óra indul".

Miután a tegnap ilyen eredménytelen volt  valahogy mégiscsak meg kellett oldjam a Tequila kikötését. Először is elbicikliztem a barkácsboltba és vettem 6-os láncot (1770 Ft /m) meg két seklit, {meg sajtos bucit, meg kovászos parasztkenyeret, utóbbiakat a Penyben mert nem süthetek örökké kenyeret})  Van egy olyan 12-15 kilós Fisherman horgonyom, még a Nagy Imrétől a Zánka nevű balatoni motoros vezetőjétől kaptam ( https://amapola.blog.hu/2008/10/20/hetfo_80371) az idők hajnalán. Egyszer kipróbáltam Amapolával a nagy--Dunán, de egyből letört a kereszvasa kampója, többet nem használtam. Na most eljött az ő ideje, mert ehhez a kis hajóhoz az iszapos fenéken alkalmas lesz, csak a keresztvasakat kellett meghosszabbítani. Kerestem a kacatok közt még a régi vízvezeték bontásából maradt 3/4"-os csődarabot, rajta idomokkal és ezt hegesztettem belőle.

pict0189.JPG

pict0191_1.JPG

pict0190_1.JPG

Olyan 15 -15 cm-el hosszabb mindkét vége mint korábban, reméltem elég lesz a kapa bebillentéséhez a fenékbe.

Aztán csónakmanőverezésbe kezdtem, leraktam a horgonyt (elsőre kicsit messze, mert azt hittem be kell majd "szántani", de egyből annyira fogott (lehet beleakadt a bójakőbe?), hogy fel kellett szedni és közelebb evezni vele a parthoz). A manőverben J is segítségemre volt a stégről meg Amapoláról segédkötelekkel.  Mert ugyan gyakorlatilag SOHA nem fúj déli szél, de most friss déli fújdogált, PONT az egyetlen szélirány ami totál hátrányos volt a munkához, mert amint bármi kötél lelazult azonnal verte a Tequilát Amapolához. Most, hogy el tudd képzelni, próbálj úgy bowlin csomót kötni, hogy közben húzás van a kötélen, mert viszi a szél a hajót! 

De megküzdöttünk a feladattal, igaz miután végeztem és lerogytam a hintaágyba, 5 perc múlva felállni alig volt erőm. De minden a helyén.pict0192.JPG

pict0193_1.JPG

Nem csak én fáradtam el.

pict0196_1.JPG

De még a Szmájli is.

pict0197_1.JPG

Pedig ő ott se volt. Lehet a lelki sebeit nyalogatja, mert reggel igen elfenekeltem, mert amint meglátja Icukát azonnal elrohan jutalomfalatot koldulni, hiába próbálom megregulázni. Igazából Icukát kellene elfenekelni, mert teljesen elront minden kutyát, de hát azt mégse tehetem.

 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2023.03.30. 08:37 :: A Tengerész

Naszóval. Korán keltem ma, sárkányeresztés volt, J-t vittem a 6:13-as HÉV-hez, mert 8-kor már a Papa lakásában kell várja a kéményseprőt, úgy, hogy 5-kor már talpon voltam, 7-re meg már a kutyákkal is otthon voltam a szántóföldről. Ma kipihenem az elmúlt napok fáradalmait, szélvihar (Sári Pista műhelyének levitte a tetejét, úgy hogy én mégcsak ne is panaszkodjak, csak a bójaláncot kell majd valahogy kigereblyézzem a fenékről, nincs károm), a Pestre menés, ami mindig megvisel, tegnap meg palántáztam, mondjuk ebbe nem szakadtam bele, csak a bíbelődés a parányi gyökerek szétválasztásával... valahogy a kezeim se a régiek már.

pict0179_1.JPG

Lesz egy kis lottó, ugyanis a WC papír gurigákon, amikbe ültettem a magokat, helyenként elmosódtak a feliratok, úgy hogy nem lehet tudni mindegyikről, hogy milyen fajta fog teremni rajta mielőtt megjelenik a termés. Ha jól számolom 30 tő ( a többi a maradék, néha ha kell valakinek), ennél többet idén nem ültetek nem lehet bírni kezelni  azt a hatalmas őserdőt amit évek óta csináltam paradicsomilag és teljesen felesleges, mert a termés fele meg úgyis lehullik, vagy száron rohad el. 

Kicsit felborult a terhelések, meg a laza életformám okán a időrendem. Először is rászoktam, hogy a nap bármely szakában, ha épp álmosnak érzem magam ledőlök és már alszom is. Ennek következtében akkor is elalszom, ha nem vagyok álmos csak épp ledőlök a TV elé a szófára. Tegnap is ez volt, éjfélkor ébredtem, akkor nekiálltam az "aznapra" kitűzött és már régóta halogatott Emailt összebarkácsolni, olyan hajnali 3-ra végeztem, el is küldtem, és lefeküdtem aludni (ugye említettem, hogy 5-kor keltem), de teljesen kialvott vagyok, egyébként is megvan az a szerencsés természetem, hogy amint kinyitom a szemem, azonnal teljesen éber vagyok, tehát nálam nincs az ami sokaknál, hogy félórákat ténferegnek még félálomban, szerintem azért mert sose iszom kávét, ami nélkül egyesek nem érnek sz@rt se.

És van egy adósságom, ketten már figyelmeztettek is rá, AMI JÓ, mert azt jelenti, hogy vannak figyelmes olvasóim. Aki nem emlékszik, itt https://amapola.blog.hu/2023/03/15/szerda_547 nyitva hagytam egy zárójelet, mert a közléshez egy jóváhagyást vártam az érintettől. De még miután még azután se jelentkezett, hogy négy napja mégegyszer ráírtam, a hallgatást belegyezésnek veszem, így most álljon itt a teljes szöveg!

Na szóval öveket becsatolni, gyengébb idegzetűek készítsenek elő nyugtatót, kávét, vagy csak simogassák a kutyájukat, macskájukat.

Úgy kezdődött, hogy ezt a bejegyzést raktam ki a Fb-ra március 8.-án reggel:

Ma kértem időpontot urológiai szakrendelésre, az okokat nem részletezem. Május 24.-re kaptam...mondjuk ez, miután egy éve halogatom ... OK. De az asztmám miatt kell(ene) évente járnom légzésfunkció vizsgálatra. Úgy 25 perc próbálkozás után fel is vette a szakrendelő asszisztense a telefont. ÉS kaptam időpontot is.... 2024 (!) február 22. -re. …. Amikor a tüdőgyogyós asszisztens szomorúan közölte elnézést kérve a majd egy éves előjegyzést, még én vigasztaltam nevetve. Már csak meg kell élni, mondtam neki, hogy neki is jó szívvel kívánom.

Másnap jött a válasz egy olyan orvos barátomtól, aki egy állami egészségügyi intézményben dolgozik:

"Hivj fel nálunk megcsináljuk!"

Felhívtam, megbeszéltük, hogy felkeresem az intézményt március 14.-én kedden.

Megérkeztem az állami egészségügyben szokatlan módon döbbenetesen kulturált létesítménybe. Ahogy öregszem egyre többször fordulok elő „helyeken”, de ilyet ami ott volt nem tapasztaltam soha. Az alkalmazottak habos patyolattiszta öltözékben, de még a takarítónőt is össze lehetett volna téveszteni a főorvossal. A klotyó komolyan mondom különb volt mint a SOTE műtője. Kézmosószer, papírtörlő, WC papír.. NEM IS MAGYARORSZÁG!

Kijött az asszisztens elém a folyosóra, megkérdezte hogy hívnak, megkért hogy foglaljak helyet, majd egy idő után szólított. Kérdezte voltam e már hasonló vizsgálaton, mondtam igen, de azért ez egy teljesen másfajta vizsgálat volt, másfajta készülékkel és módszerrel. Röviden ez „kabinos” volt, míg a szigetszentmiklósi csak olyan „termes” (szinte mint uszodában az öltöző). De nagyon precíz. Többször ismételtük, amit talán az én gyakorlatlanságom indokolt, de aztán megvolt az eredmény.

Itt nyitok egy zárójelet. Ami miatt kívánatos lett volna nekem a vizsgálat, hogy azt akartam megtudni, hogy a pocsék fizikai állapotom oka vajh nem az asztmám súlyosbodása e. Autodidakta orvosi ismereteim szerint, ha lecsökken a légzésfunkció, romlik a vér és ezzel a szervezet oxigénellátása, indokolt az izomműködés és általában az aktivitás csökkenése. Azért kezdtem ezirányban spekulálni, mert amikor bejött a Covid, kihagytam a szokásos éves szigetszentmiklósi légzésvizsgálatot, részint mert nem volt kedvem bemenni a járvány kellős közepén egy rakás köhögő beteg közé, akik ott halomban szoktak állni, részint meg mert egyáltalán nem gondoltam, hogy az éveken át alkalmazott kétféle inhalációs szteroid bármit is javított volna az állapotomon, miközben saját kutatásaim szerint rontja a Covid elleni védőoltás hatását. Ezért a gyógyszert egy bő éve abbahagytam, márcsak azért is, mert csak a tüdőgyógyász szakorvos adhat engedélyt a gyógyszer kiírására a háziorvosnak, az engedély meg egy év alatt lejár, ergo, hozzá se juthattam a patikában. De ha az én barátom ilyen ügyesen elintézte nekem a protekciós vizsgálatot, majd én jó összehasonlítom a korábbi légzésvizsgálati eredményt a mostanival és ha negatív eltérés van, AZAZ romlott az állapotom, akkor élek a lehetőséggel, amit a szigetszentmiklósi rendelő asszisztense felkínált, hogy bár orvost nem tud adni, de meghosszabbítja a háziorvosnak adott engedélyt, elkezdem magam gyógyszerezni, szóval megoldom én magam ahogy általában mindent szoktam az életben.

Naszóval ettől indíttatva, a kabinból kilépve azonnal rákérdeztem a vizsgálatot végző asszisztensnél, hogy van e egy kis ideje, mert itt vannak a korábbi leleteim, össze tudjuk e hasonlítani a mostanival, mert ránézve a monitorára nekem nagyon gyanús grafikont rajzolt ki a gép, nem hasonlított az általam ismertekre. Mondta, hogy ő nem, de majd a doktornő. AHA, szóval orvos is lesz, nagyszerű.

És itt jön a képbe Bulldog doktornő. Szemre egy csöppet se nézett ki annak a kedves hölgy. Megmutattam neki a korábbi két leletemet, egy 2020-asat meg egy 2021-est, amik gyakorlatilag semmiben sem különböztek egymástól, az egyszerűség kedvéért olyan 30 % állandó jellegű értékcsökkenést mutatok tödőileg, azt hiszem lónál ezt úgy hívják „kehes”. A kérdés csak az volt, hogy az eltelt két év alatt, aminek a fele gyógyszerezetlen volt, romlottam e vagy sem.

Nos megtudtam tőle, hogy a vizsgálati eredmények összehasonlítása nem olyan egyszerű, mint ahogy én gondoltam. Mert ez ugye kabinos műszer, az meg nemkabinos (mint az uszodában, jelentős a különbség, kabinosban lehet szexelni, termesben meg nem) szóval nem olyan egyszerű mint a voltmérő, bárki műszere ha pontos ugyanazt mutatja ugyanarra a hálózatra. Akkor másképp tettem fel a kérdést. Akkor én azt kérdezem, hogy SZERINTE, szakértelmezve a korábbi eredményimet, romlott e a tüdőm az eltelt két évalatt vagy sem. Némi vizsgálódás után kijelentette, hogy nem, sőt van ami javult. Ezek szerint nem vétettem magam ellen amikor abbahagytam a szteroidot. De ő azért azt mégse tartotta elfogadhatnak, hogy egy folyamatos kontroll alatt álló beteg saját magát kezelje, kitartó nyomozással sok próbálkozás után felvette a kapcsolatot telefonon a szigetszentmiklósi szakorvosommal és kibrusztolt belőle egy jövő havi extra légzésvizsgálatot, azzal a megjegyzéssel, hogy olvasnivalót vigyek magammal bőven, mert időpont az nincs, illetve van de csak olyan, hogy akkor menjek oda és várjak amíg behívnak, szóval órák. (most beszélt J a Petivel, Icuka keresztfiával a 80 éves papáját vitte be tegnap sürgősségire, 15 órát vártak a folyosón mire felvették) És addig nyomjam magamba a szteroidot az utolsó orvosi utasítás szerint naponta kétszer kettő belégzésnyit. Én az egész alatt folyamatosan próbáltam a doktornőt csitítani, hogy nem olyan nagy úgy ez, majd én megoldom. Nem akarok én porszem lenni az egészségügy jól olajozottan döglődő rendszerében, ha azt mondja nyomjam a gyógyszert mert szerinte kell, akkor nyomom, ha nem akkor nem, de ő azt mondta, hogy az mégse egy normális állapot, hogy ez kontroll nélkül működjön, és olyan nincs, hogy egy ilyen esetben ne legyen minimum félévenként műszeres kontroll. És hiába mondtam neki, hogy de van, nem törődött bele, ezért neveztem el őt a füle hallatára bulldognak.

Pedig én már elterveztem, hogy különös tekintettel a vasárnapi kertásásra, majd tesztelem magam próbaterhelésekkel, mint mondjuk futás, kerékpározás, hogy hogy bírom gyógyszerrel, meg nélküle tüdővel a terhelést és aszerint döntők a terápiáról. Többször mondtam Bulldog doktornőnek, hogy megoldom, ne csináljon ebből magának problémát, egy évre kaptam időpontot, hát akkor egy évre, ilyen a rendszer Unortodoxiában, a valóság is hajlítható, nemhogy az orvoslás szabályai, de ő nem nyugodott ebbe bele. Szóval most gyorsan ráírtam a háziorvosra, hogy sürgősen tegyen fel nekem egy receptet a felhőbe és ha meglesz a válasz, megyek a patikába, nyomom a gyógyszert, aztán április közepén kontroll Szigetszentmiklóson a kabintalan gépen, addig (meg utána is) várom sorsom jórafordulását, melyhez hasonló jókat nektek is kívánok.

Zárókérdés. Vajh hogy a fenébe küzdi le az egészségügy akadályait egy korombéli, de nálam sokkal rosszabb fizikai és szellemi állapotban lévő beteg, akiből hiányzik ez a fajta rugalmas, és minden bizonnyal szerencsés lelki hozzáállás ehhez az egészhez?

Utóirat. A háziorvos másnap felírta az inhalátort, harmadnap kiváltottam, nagyjából egy hete használom, változást nem észlelek, igaz nem ások kertet.

6 komment

Kedd.

2023.03.29. 00:17 :: A Tengerész

Tizedik éve lakunk itt, de ilyen vihart mint tegnap este volt, még nem éltem meg. Pedig volt egy pár. De ez a tegnapi mindegyiken túltett. Ott kezdődtek a megpróbáltatásaim, hogy a délutáni sétához nem vittem magammal kesztyűt. Az elmúlt meleg napok elkényelmesítettek. Azon túl, hogy hirtelen lehűlt az idő (ma még futó hózáporok is voltak), a szántóföldön olyan szélvihar kapott el minket (J nem is volt hajlandó jönni, mert bent a házban is szörnyű volt a szél süvöltése), hogy a Picur kutya azonnal visszafordult, de a Szmájli is amint a "nagy tócsánál", a szokásos végpontnál visszafordultam keletről nyugatnak, azonnal elinalt visszafelé. Na itt kezdődött a neheze, mert pont széllel szembe kellett menni. Egyszerűen átfújt a ruhámon a szél és akkora lökések voltak benne, hogy időnként megtántorodtam és folyamatosan előredőlve, hullámvonalban tudtam csak haladni, mert a széllökések állandóan kitérítettek az egyenesből. De a legrosszabb volt, hogy a kezeim teljesen átfagytak. Ebben az állapotban értem a ház elé és amikor már a csábító meleg szoba lebegett a lelki szemeim előtt, szembesültem a látvánnyal,  a Tequila leszakadt! Egész pontosan a kikötő bóját letépte a horgonyláncról, ettől a hajó kiúszott egészen a stégig, ott verődött a stég előtt álló vas oszlophoz, az elszabadult bója mag a Tequila oldalához.  Csak annyit tudtam csinálni, hogy a farkötelét, ami a stéghez szokott kötve lenni megtoldottam egy hosszú kötéllel, átdobtam a szomszéd stéghez, ebben a hosszú dobásban szerencsére segített a szél, és áthúztam a farát feszesre kikötve, ezzel eltávolítva a mennyire lehetett az oszloptól, és azt az orrkötelet ami jobbra biztosított az Amapola farához kikötve, meghúztam amennyire lehetett, ezzel próbáltam a verődést csökkenteni az oszloptól, de még így is hozzáért a hajó, úgy hogy húztam rá egy autógumit puffernek a stéghez felkötve. Amire idáig jutottam besötétedett és a kezeim a vizes kötelektől a metsző szélben fájdalmasan átfagytak. Beláttam, hogy nem bírom tovább és bevonultam jajgatni a meleg házba. A kezeim csak sokára kezdtek kiengedni.

A délelőtti eső, majd a szélvihar miatt nem tudtam boltba biciklizni, pedig minden pékárúnk elfogyott, reggel az utolsó zsemlét ettem meg, muszáj voltam nekiállni kenyeret sütni. Mondjuk a dagasztásban a kezeim is kiengedtek és én is leizzadtam, szóval amíg a cserépkályha mellett kelt a tészta ismét kivonultam a stégre kárenyhíteni.

Ez a kép még "békében" készült, az akkori csendes vizet tarajos hullámokkal kell elképzelni és hozzá akkora széllökéseket, hogy kapaszkodni kellett a vízbeesés ellen és persze sötét volt. 

20230317_070138_1.jpg

A következő feladat a bója eltávolítása volt a Teqila oldalától, azt a képen a hajó orrától a bójáig menő kötél tartotta és döngve verte a hajó oldalát. Ha nem teszem meg, reggelre kilukasztotta volna a műanyag héjat. Ehhez be kellett valahogy szállnom a kis hajóba. Nem volt merszem hozzá egyedül, kihívtam J-t, aki nem volt ettől boldog, de jött és jó hogy volt ennyi eszem, mert ha nincs ott, hogy megtartson a csáklyával amibe a víz feletti átkelés során biztosított bemászás közben, vízbe esek, így is egy lábammal beestem, mert a kabátom beakadt a vas oszlop tetejébe és a klumpámat menteni kellett. Átdobtam egy újabb kötelet a szomszéd stégre, az innenső végét meg rákötöttem a bójára, a nehéz vas bóját  leválasztottam  a baloldali orrkötélről, J meg átvonszolta a szomszéd stéghez, amit aztán, miután J-be kapaszkodva nagynehezen kimásztam a hajóból a stégre ( alig maradt annyi erőm, hogy felálljak utána négykézlábról, J támogatott), kiemeltem és kicipeltük a partra ahol már nem tudott több kalamajkát okozni. Mindezt olyan szélben, hogy kapaszkodni kellett, hogy be ne lökje az embert a vízbe. Nincs anemométerem, de holtbiztos hogy a szélsebesség jócskán meghaladta a 100 Km/h-t. J-t beküldtem a csáklyákkal a házba mert már ő is vacogott, én még ráhúztam a Tequila orrkötelére, sőt, a másikat is amivel korábban a bójához volt kötve is kivittem biztosítónak és én is bevonultam a melegbe a következő dagasztásra.

pict0179.JPG

pict0180_1.JPG

Ez a kép már reggelizéskor készült. Ahhoz képest, hogy életem első kenyérsütése volt igazán kiválóra sikeredett. J szerint ugyan kicsit sűrű ( ő az egész dagasztás alatt bíztatott, hogy inkább keményebben gyúrjak és ne lisztezzek mert verekedni lehet majd a kenyérrel), de muszáj volt lisztezni, mert az egész kulimász felragadt a kezemre. Szóval egyrészt a következő dagasztást géppel fogom csinálni, másrészt kicsit valóban kevesebb liszt kell bele, de a kenyér finomabb mint bármelyik bolti kenyér amit idáig ettem és én meg piszokul megvagyok magammal elégedve és végülis ez a legfontosabb.

Bár az este kicsit elgondolkodtatott. Lehet, hogy már nem vagyok elég fiatal ehhez az élethez? Épp tegnap jutott eszembe egy Fb. bejegyzés olvasástán, hogy már szegény jó Papp Lacit is túléltem, pedig mekkora sportember volt hozzám, nyápic alakhoz képest. Mondjuk az aggok háza itt van az utca végén, de valahogy még nem akaródzik bevonulni.... pedig ez a terv a végére. Csak ne lenne benne olyan borzasztó húgyszag!

Ma Pestre kellett menjek ügyintézni, ráment az egész napom, bár egy régi kedves kolléganőmmel találkoztam, aki nagyot segített egy régről maradt adminisztrációs pénzügyi problémám tisztátázásában (ismét bebizonyosodott, hogy az a leggazdagabb, akinek mindig van barátja aki segít ha kell), aztán kimentem szalontüdőt ebédelni a Fehérvári úti piacra, meglátogattam boldogult Poszlovszki Rezső barátom özvegyét Zsuzsát, akivel a Covid előtt találkoztam utoljára, vittem neki a piacról kis sütit, eszegettük meg bort ittunk hozzá, szomorkodva amin kell és  örvendezve, hogy legalább mi még élünk, aztán a HÉV végállomáson találkoztam J-vel, mert ő közben Pesten cirkulált és hazatértünk. 

5 komment

Szerda.

2023.03.22. 15:54 :: A Tengerész

Néha az embert váratlan örömök érik. Tegnap rámírt a "Stigaj" ( igazából Stiglincz Lajos, azt se tudtam hol él a világban, több mint 40 éve nem láttam), nem emlékszem már pontosan az M/S Budapest-en vagy a Petőfi-n volt szakács amikor együtt hajóztunk. Vérbő (hogy illedelmesen  megfogalmazzam ha valaki különösen érdeklődik az ellenkező nem iránt)  fiatalember volt és nagyon jól főzött. Aztán én leszálltam a hajókról, egy darabig még bent voltam a MAHART központban a Vigadó tér sarkán hajócsoportfelügyelő, de utáltam az irodát, pláne, hogy mindenki dohányzott köröttem és elmentem szállodásnak. Annyira emlékszem még, hogy amikor bent főzött a központ üzemi konyhán, mert letelt a szabija és még nem tudták behajózni, legendásan megjavult a kaja, de hogy hogy alakult az életpályája arról csak annyit tudtam, hogy buddhista szerzetes lett. Pedig annakidején még az első esküvőjén is ott voltam. Na de tegnap meglátta a kiflijeimet és rámírt, hogy elégettem, én meg vissza, hogy nekem egy szerzetes ne magyarázzon, mit ért ő ahhoz! Na erre felhívott, végülis mindnyájunk zsebében ott az eszköz (milyen jó lett volna amikor hajóztunk és egy vagyon ráment egy telefonálásra a családdal még Európán belül is) amivel csak úgy ingyen lehet csevegni, akár úgy is, hogy látjuk is egymást. Ritka öröm volt "találkozni" egy régi kollégával, baráttal. A stílusa semmit nem változott, csak hát ő is rettenetesen megöregedett. 

Persze a kiflikről szó se esett, de megtudtam, hogy Angliában él, ahogy leszállt a hajókról, Délafrikában volt séf 40 fős szakács sereg élén, majd Angliában és a magyar havi nyugdíja pont annyi egy hónapra mint az angol egy napra. Igazi "felszentelt" (bár lehet, hogy ott nem így hívják) buddhista monk, de ami a legizgalmasabb, mintegy mellékesen festőművész lett, remek képeit mutatta, nekem ez a hölgyutas a hajókorláton tetszett elsőre a legjobban.

stigaj_kepe.jpg

Jól megmutogattuk egymásnak, hogy hol és hogyan élünk, még a hajóra is "kivittem" csodás dolog a technika szóval borzasztóan megörültem a Lajosnak.

A kifliből már kevesebb mint a fele van, ha ez így megy a jövő héten süthetek megint. Bár most inkább megpróbálkoznék a kenyérrel.

A másik sikerélmény, hogy a Vas Gabi megoldotta a J tabletjének problémáját amivel negyedik napja kínlódtam mint a kutya a csontjára vissza-visszajárva. Ez a hétköznapi informatika sose lesz a sikereim terepe, de erős váram lett nekem a Gábor...bár lehet már unja az örökös problémáimat.

2 komment

Kedd.

2023.03.21. 17:08 :: A Tengerész

Reggel kisofíroztam J-t a HÉV végállomásra, aztán hazafelé vettem egy citromot a LIDL-ben, hogy a múltkorinál maradéktalanabb pozsonyi kiflit süssek, mert akkor mind a reszelt narancshéjat, mind a citromhéjat kihagytam belőle.

Szándékosan vártam meg, hogy egyedül garázdálkodhassak a konyhában...jobb ez így mindkettőnknek. Azért most másodszorra könnyebben ment mint elsőre. Gyorsabb voltam, kialakultak máris fogásaim és az eredmény

így nézett ki tojás sárgájával megkenve

pict0176_1.JPG

és így fehérjével megkenve, majd száradás után megsütve.

pict0177.JPG

pict0178_1.JPG

Az a "bodag" ott lent az a maradék tészta ami már nem adott ki egy kiflit, arra használtam, hogy az ujjaimról letörölgessem vele a tölteléket, amikor  raktam a kilapított tésztalepénykékbe, ami után kiflit kellett belőlük göngyölni, de ehhez tiszta kéz kellett. Háziasszonyok ilyenkor le szokták nyalogatni a kezüket, én valahogy ezt nem tartottam elegánsnak. A végén  kilapítottam és ráraktam a maradék tölteléket és a kiflikkel együtt megsütöttem. Ez volt az első amit megettem. Aztán vittem Icukának kóstolót a még meleg sütiből, mielőtt megkóstoltam volna, ő is mindig ad nekem ha ő süt valamit, végre viszonozhattam. Aztán nekiálltam ebédelni, mert addig étlen-szomjan csak cukrászkodtam reggel óta. Rövid idő múlva Ica hívott telefonon, hogy tökéletesek lettek a kiflik. Akkor még nem voltam benne biztos, hogy nem csak udvariaskodik, de miután egy LIDL-is pogácsa kíséretében kikanalaztam a levest, beleharaptam az elsőbe. 

Nincs rá más szó, TÖKÉLETES. Hozzá képest a 600 Ft-os Lipóti pékség készítette pozsonyi kifli NULLA. Halál komolyan. Ennek habkönnyű omlós finom a tésztája, a töltelék meg valami mennyei! Azt mondom, hogy talán még annál is jobb lett mint amit boldogult édesanyám sütött 40 ével ezelőtt, pedig ez nagy szó!

2 komment

Szombat.

2023.03.18. 09:04 :: A Tengerész

Tegnapelőtt este kissé aggódni kezdtem. Éjjel kimenve a hajóra, látom a külső hőmérsékletet mutató műszer a headben -3,4°C-t mutat. Afenébe! Én meg kicseréltem a szétfagyott golyóscsapot a kerti öntözőrendszerben és a szivattyút is feltöltöttem. Ha reggelre megint szétfagy valami akkor nagyon elb...tam. De éjjel kettőkor már nem volt kedvem szerelni, felfüggesztettem az aggódást és eleludtam. De reggel első dolgom volt beindítani a rendszert, bár megnyugtató volt, hogy a vödörben a vízen mégcsak hártyajég se volt a golyóscsap alatt. Beindítva áramlott a víz nyomással, meghibásodásnak semmi jele. Megállapítom, hogy ilyenkor Sándor-József-Benedek közeledtével, már nem igaz, hogy a víz nulla fokon kezd fagyni. 

Tudjátok e mi az az M 237-es? Nem egy autóút, hanem egy svájci szürkefarkas. Ezt a "nevet" a svájci "Gruppe Wolf Schweiz"  adta neki, ami a gyanús neve ellenére nem egy svájci neonáci szervezet, hanem egy természetvédelmi csoport, mely ezt az 1921-es születésű fiatal, falkájától feltehetően ivarérettsége okán elzavart hímet jeladóval látta el. És ő elindult a kék  Milka tehenek  hazájából, átkelt határokon, folyókon és azoknál is veszélyesebb autópályákon és most itt jár, ahogy a nyomkövető mutatja valahol a budai erdőkben. A három óránként  működő jeladó a mozgása lelassulását mutatja. Lehet hogy a migráns farkas letelepedni készül. Ma hallgattam egy etológus szakértőt  a Klubrádióban, azt mondja a farkas "opportunista" faj, ami a pejoratív jelző ellenére kifejezetten pozitív tulajdonság, azt jelenti, hogy könnyen alkalmazkodik a megváltozó körülményekhez, zsákmánynak sose a kihívást, hanem a legkönnyebben megszerezhetőt, a legolcsóbbat tekinti, tehát például kukázni fog, beteg, nehezebben menekülő vagy védekező állatra támad, egyszóval pont úgy viselkedik mint az örökös túlélő kisnyugdíjas, aki mindenütt akciósat keres és biztos ami biztos a Fideszre szavaz, mert hátha leesik valami érte. Miután nem vagyok birkatartó, nem tartok a farkastól, van elég prédaállat, a kutyáinkra is aligha támad rá, szóval felőlem maradhat, akár családot is alapíthat, a vadászokból sokkal több van mint farkasból és a kutyáinkra is veszélyesebbek, mert mindenre lőnek ami mozog. Valahogy így nézhet ki.

farkas.jpg

Szerintem csudaszép állat.

Ha már állat. Tegnapelőtt megjelent a gólyánk a stégnél. Felröppent amikor meglátott minket a kutyákkal, de nem tűnt nagyon idegesnek, hamar leszállt az utca végén a nádasba.

golyank2.jpg

Ez  a kép  reggel 7-kor készült amikor már visszafelé jöttem a Sz kutyával a reggeli rohangászásból.. (mármint ő rohangál, én vánszorgok, így jön ki a sportos átlagsebesség, pont mint a KSH bajnok átlagkereset)

Tegnap reggel 7 óra. Ott jobbra Amapola tükre mögött fodros a víz, pedig szél semmi.

20230317_070138.jpg

Ha egy kicsit jobbra nézünk, ott vannak a tettesek.

20230317_070227.jpg

Bizony ők azok, jönnek legelészni, mármint búvárkodva a sekély vízbe.

20230317_070330.jpg

 

20230317_070351.jpg

20230317_070515.jpg

Amikor közelebb megyek a stégen, hogy jobban szemügyre vegyem őket, elegánsan távoznak.

Szerencsére a Picur nincs velem, mert őt valami elszánt gyűlölet fűti a hattyúk iránt, cseppet sincs tekintettel a méretkülönbségre, ha kijönnek napozni a sólyára és kiplankolja őket, azonnal rájuk támad, pedig a gúnár még alaposan fejbe is vágta, hogy vérzett a koponyája, de ez őt ez egy cseppet se érdekelte, akkor is bezavarta az egész csapatot a vízbe tavaly, pedig voltak vagy öten-hatan. Szörnyű egy krakéler.

No szombat van, menni kell a piacra.

 

1 komment

Péntek.

2023.03.17. 11:18 :: A Tengerész

Elbicikliztem a Postára és feladtam a régi modemet a Telekomnak. Lett volna egy egyszerűbb módszer is, mert küldtek egy linket telefonon, amire ha rákattintok felad egy chatoldalt, amire regisztrálva a GLS idejön és elviszi az új, azonos méretű eszköz dobozába bedobozolt régit, de én féligokos (viszont por és vízhatlan és kicsi) telefont használok azon hiába böködném a kijelzőt, így maradt a sportolás. Egyúttal kiváltottam a patikában a tegnap  a háziorvos által a felhőbe felrakott asztmagyógyszeremet. Kísérlet indul. (ja még nem jött meg a doktornő engedélye, jövő hét végén ha megjelenik a történet érteni fogjátok, a lényeg, most magamon kísérletezek)

Ha már "bent voltam a városban" benéztem a Lipótiba valami finomságért. Na látom DIÓS KIFLI". Volt 4 db, megvettem, mondom kipróbálom mennyivel jobb mit az enyém. Kétségtelen szemre kicsit szebb, ők nem spórolták ki a kenésből a tojás sárgáját.

20230317_102335.jpg

Viszont amikor megmondtam J-nek, hogy 600 Ft volt darabja, azt mondta ő nem is eszik belőle!

Megettem egyet, a részlehajlást megpróbálom leküzdeni. Nos, egy kicsit se ízletesebb mint az enyém volt, sőt a tésztája talán gyengébb is, annyival jobb, hogy több az övékben a töltelék, DE szerintem a Becherovkába áztatással az enyém akkor is menőbb volt. Jövő héten megsütöm a "Tengerész 2.0" dióskifli verziót..

És most ezt ha kiraktam a netre, cafatokra szedem a teljes informatikát a három PC-vel, és összes kábeleikkel és mindent újrarendezek ( a két régi PC-ből adatmentésre felhasznált asztallábak lesznek), mert kibírhatatlan a qpleráj

pict0174_1.JPG

2 komment

Csütörtök.

2023.03.16. 22:56 :: A Tengerész

Reméltem, hogy Bulldog doktornő ma visszaküldi a jóváhagyott bejegyzést, de úgy tűnik más dolga van. Várok a jövő hét közepéig, ha nem jön válasz azt beleegyezésnek veszem.

Más. Nemrég említettem, hogy sikerült eltüntetnem a külső winchesteren lévő teljes adatállományt, mindazt a rengeteg dolgot ami az első ASUS laptopomról lett kimentve. Lélekben felkészültem rá, hogy végleg vége mindennek. De a Vas Gabi melózott rajta vagy egy hétig, azt mondta ez most egy kihívás és úgy tűnik mindent helyreállított. Mindezt távolról TeamWiewer-rel, szóval nem kellett mozognom, mozgatnom. Úgy tűnik ez most egy sikerszéria az informatikai működésemben. ( Persze az érdem nem az enyém, hanem a Gáboré. Mondjuk szerencsés vagyok, hogy ha valami nyűgöm van, valahogy mindig akad valaki aki kihúz a slamasztikából. Mindig mondom, hogy a gazdagság nem igazából a vagyon, hanem az, ha vannak barátaid, akikre számíthatsz.) 

Még mindig informatika. Három napja a Telekom meglepett egy futár útján küldött új modemmel, amire azt mondták a telefonban, hogy mindenféle szempontból jobb lesz mint a régi. Aggódtam a beüzemelés miatt, mert azt nekem kellet csinálnom, de végülis csak a drótokat kellett átdugdosni. És tényleg jobb mit a régi. Például az okostelefon amikor rádiót hallgatok, korábban a router WIFjéről amikor elindultam a kutyákkal és eltávolodtam a háztól, mindig megszakadt a rádióadás és újból kellett indítanom a vételt a telefonon, most ez automatikusan megtörténik, észre sem veszem.

Viszont ahogy a róka mondja a Kishercegnek, "semmi sem lehet tökéletes", ma beindítottam a kerti öntözőt, NANÁ hogy szétfagyott télen egy golyóscsap, pedig azt hittem mindent leürítettem ősszel, de csak a szivattyút sikerült, a falon lévő golyóscsapból úgy látszik nem folyt ki a víz és szétnyomta a jégdugó. 3100 Ft plusz biciklizés.. 

3_4-kb-fix-golyoscsap-arco.jpg

Júéjszakát! https://www.youtube.com/watch?v=uF2g84WEc6o

https://www.youtube.com/watch?v=tHx_VC2wNkk

 

3 komment

Szerda.

2023.03.15. 08:00 :: A Tengerész

Tegnap nehéz napom volt. Pedig voltaképp semmi fizikai tevékenységet nem végeztem, mégis úgy zuhantam be az ágyamba mint a kő, ráadásul már éjfél előtt, ami emberemlékezet óta nem fordult velem elő (gyakran éjjel 2-3 óra van, mire kivonulok a hajóra aludni), de még úgy is holtfáradt voltam, hogy előtte szófán a házban átaludtam  a TV híradót és utána még vagy egy órát. Korán keltem, mert a szántóföldi rituális kutyafuttatás után már a nyolctizes HÉV-vel Budapest felé zötyögtünk J-vel. Ez a nap az  ̶ö̶r̶d̶ö̶g̶é̶ egészségügyé volt. 

Most itt tartok egy szünetet ( milyen szomorú, hogy erre pont március 15.-én a szabadság ünnepén kell sort kerítsek), mert ami következik, arra ígéretet tettem valakinek, akit  a történetben személyiségi jogi okokból csak "Bulldog doktornő"-nek fogok nevezni, hogy mielőtt kikerül ide, előtte elküldöm neki és a hozzájárulást kérem a közléshez. Mert bár nevek és pontos helyszínek nem lesznek, de ha valaki mégis veszi  a fáradságot a nyomozásra, a résztvevők  esetleg beazonosíthatók és nem szeretném, ha bárkinek is kellemetlensége lenne belőle. Ami a szomorú, hogy az ilyesfajta óvatosság Első vagy Nagy Fülkeforradalmár  hatmillió félkegyelmű kegyéből (3 millió rászavaz, három meg nem megy el szavazni mert olyan tapló, hogy a saját sorsát is leszarja) második uralkodásának tizenharmadik évében egyáltalán nem indokolatlan. Én persze beazonosítható vagyok, de engem már nem zavar az ilyesmi. Az életemet leéltem, nincsenek már túszaim akik örökösen kinövik a cipőjüket és szeptemberben iskolába kell indítani őket, olyan felelőtlenül élhetek, ahogy csak úri kedvem diktálja. Ha valaki úgy gondolja, hogy az öregkornak nincsenek előnyei, nos ez azért maga a szabadság. Azt mondhatom amit gondolok és csak azt csinálom amihez kedvem van. Szóval megírom a délelőttöt és ha megjön hozzá a jóváhagyás be fogom rakni ide a blogba. Addig hallgassátok a többit.

Kijőve az intézményből, tömegközlekedtem, hogy csatlakozzak J-hez aki a papájához ment szokásos heti pátyolgatásra a Peterdy utcai "otthonba", amit én csak aggok házának hívok. Papa, aki csak tíz évvel öregebb nálam nagyon örült nekem, de én valahányszor odamegyek .....hát mit mondjak... MINDENT meg fogok tenni, hogy ne jussak ilyen helyzetbe. Nincs az intézménnyel semmi bajom, az ott dolgozók mindent megtesznek ami tőlük telik, de azt, hogy ágyban fekve mozgásképtelenül, bepelenkázva töltsön az ember éveket, én nem nevezem életnek. Nem akarom így befejezni. Remélem lesz annyi erőm, hogy ha oda jutok, befejezzem valahogy a saját akaratomból.

Hogy valami pozitív is legyen, a Keleti pályaudvar közelében a Bethlen Gábor utca sarkán lévő utcai könyvesbódé előtt elsétálva láttam, ahogy a kirakott használt könyvek turkálója  körül tucatnyian, zömmel fiatalok, válogattak a 350 forintos, tehát mai szemmel a régi "olcsókönyvtári" könyvek árszintje könyvek közt. Szóval IGENIS az emberek olvasnak. Talán mégse egészen reménytelen a jövő.

mozgo-ko-nyvek-ko-ro-si-tama-s-1833_exact1980w.jpg

( a kép csak illusztráció, hogy mégse legyen olyan sivár a mai lap)

2 komment

Hétfő.

2023.03.13. 21:02 :: A Tengerész

Pocsék a kondícióm. Testi és szellemi. Úgylátszik gyorsul a leépülés. Két napja este a TV híradóban mutattak egy kiskutyát ami kimászott egy ház harmadik emeleti párkányára és a tűzoltók mentették ki emelőkosaras autóval, amihez egy sávot le kellett zárni a Thököly úton. És akárhogy próbáltam, nem jutott eszembe melyik a Thököly út. Pecekig erőltettem az agyam, fejben össze-vissza száguldoztam Pesten, ahol születtem és több mint 60 évig éltem és NEM JUTOTT ESZEMBE melyik a Thököly út! Aztán olyan panelok jutottak eszembe, hogy "Thököly út-Dózsa György út sarok",  "Thököly-Hungária sarok". és akkor lassan elkezdett derengeni. 

Szombaton kis feleségem durcásan rámszólt, hogy nem ástam még mindig fel a kerti ágyást, pedig már rég el kellett volna ültetni a zöldborsót. Mondnom "Te összetévesztesz engem a Bálit gazdával, honnan a fenéből tudnám, hogy mikor kell zöldborsót ültetni?". Szombaton a viharban nem volt kedvem kint manőverezni, de tegnap nekiálltam. Katasztrófa. Minden négyzetméter ásás után le kellett üljek pihenni. Olyan két órát bírtam, aztán abbahagytam, alig több mint a felével végeztem. Ma  befejeztem. A tempó 10 perc ásás 10 perc pihenés. De a végén már 5 perc ásás és 20 perc pihenés. Az utolsó részlet egy olyan 80 x 80 centis földdarab volt és az előtt is pihentem egyet. Pedig a föld puha volt, bár gyökerekkel átszőtt, szóval benyomni könnyű volt az ásót, csak a kifordításhoz kellett erő. És az elgereblyézést is csak két részletben volt erőm megcsinálni. Pedig az egész ágyás nincs tán több mint 20 m2. 

Most így néz ki.

pict0171-1.JPG

pict0172-1.JPG

J közbe almafát metsz. Az is nehéz meló Itt épp a 4 m-es ágvágóval.

pict0173-1.JPG

Nem tudom meddig bírunk el a kerttel. Alighanem mindent be fog nőni a borostyán.

2 komment

Szombat.

2023.03.11. 09:17 :: A Tengerész

Reggel lépek ki a deckre, majd bedönt a Dunába a szél. Tarajos hullámok 10-es lökések. A stégen a hintaágyat úgy lengette a szél, hogy inkább leakasztottam és lekötöztem a stégre az ülőrészt, így kevésbé rángatta az egészet, mert csak a lábakba tudott belekapaszkodni. Bár dupla termót vettem a kutyasétáltatáshoz, így is majd befagyott a seggem, pedig igazából hideg sincs, 8,3 °C-t mutatott a külső érzékelő, bent a hajóban meg 10 fok felett volt, éjszakára be se húztam teljesen a hálózsákot. De hát ugye a szél ami igazán számít. A Szmájli kutya a séta végén azt se várta meg hogy kinyissam a szélfogó tolóajtaját, inkább körbeszaladt és bejött hátulról a tornácra, amint nyitottam az előszoba ajtót, mint a villám kotort befelé, és már ott is feküdt megelégedetten a helyén a kályha mellett.

Piacra terveztünk menni SP-vel megismételni a múltheti kellemes csónakázást, csak ezúttal lángos helyett kolbászozással, de lefújtam, ebben az időben csónakázzon az akinek muszáj.

Amúgyis kicsolnakáztuk magunkat tegnap, délelőtt hívott a Pista, hogy nincs e kedvem vele menni Szigetszentmiklósra, mert viszi a csónakot kiadni egy esküvői partira, vissza meg elhoznak minket autóval. Gyönyörű idő volt, naná, hogy volt kedvem. 

szigetszentmiklosra_menet.jpg

Ez itt a napospart, tiszta mediterrán.

20230310_112421.jpg

Itt 25-30 éve még "dobozos" teherautó kasznik, faházikók, horgászbódék sorakoztak a nadágszíjjparcellákon, mára felértékelődött a hely, komoly nyaralók egymás mellett, csak a telek méret maradt, kicsit szoros a beépítettség, ha valaki elszellenti magát a teraszon, a szomszédnak lobog a haja. 

Más viszont idézi a múltat. A GANZ már sehol, de az egykori vállalati "szakszervezeti" horgásztanya feliratát a büszke privatizőr megtartotta.

20230310_112147.jpg

a_ganz.jpg

Gondolom ez a "trófea". (Ahogy a mi utcánkban is kint maradt egy kapu felett a "LÁNG" felirat.) BÁR... elnézve mögötte a kis kunyhókat, még az is lehet, hogy ez valami "létező szocializmus skanzen". Valaki talált egy joghézagot amiben eldugta a csírát amiből majd egyszer talán újjá szüli a boldog kádárizmust. Na ez részint nehéz lesz, részint már működik bizonyos szinten, mert a Balaton már nagyrészt az elvtársaké, Aligára alighanem megint nem lehet majd kikötni még viharban sem, mint annakidején amikor ki akartak minket zavarni a rendőrök.

MINDEGY, én már leszarom (bocs, de őszinte hangulatba kerültem, végleges a hír, eladták a siófoki Vízügy klubot tokkal vonóval), NEKEM már megvolt ami az utánam következőknek már soha nem lesz. Egy darabka lopott szabadság a slampos elnyomás korszakban. Na ilyen, ahogy most alakulni látom a rendszert nem lesz többé, okultak az új módszerváló elvtársak. A tegnapi nap meg szép volt, ma meg kuksolunk a jó meleg házban, a hajó biztonságos kikötőben, mi kell még más?.... (Azért én igazából annak örülnék, ha MÁSNAK is jó lenne ebben az országban nem csak nekem.)

Hazatérve megszakértettem még SP új projektjét, multifunkcionális méretválaszték horgászcsónak sablont készít az új flottája számára. De hát ő még fiatal. Bevallom, nekem már nem lenne energiám ilyesmihez.

a_sablon.jpg

2 komment

Péntek.

2023.03.10. 09:43 :: A Tengerész

Még nem döntöttem el, hogy egy alapvető tulajdonságom valójában erény, vagy súlyos hiba. (valószínűleg ez is meg az is) Moldova szerint a harag JÓ tanácsadó, eszerint akár erény is lehetne... fene tudja, mondom vívódom.

Most arról jutott eszembe, hogy Orbán ilyeneket mond: "Európában csak Magyarország békepárti, mindenki más a háború oldalán áll." Na amikor ilyet hallok, nem az az első, hogy azon horgadok fel, hogy mekkora hülye az aki ezt állítja, hanem azon, hogy mekkora hülye az aki elhiszi, hogy ez az ember az egyetlen, aki kizárólag alkalmas a hazám vezetésére. Szóval a hibám az, hogy mindig és mindenki előtt azonnal kimondom ami eszembe jut, nem vagyok "politikus" alkat, ami a szívemen a számon, tekintet nélkül arra, hogy mik lesznek a következményei. Mindig is ilyen voltam, általános iskola első osztályáig tudok visszaemlékezni, akkor egy tanítónéninek szúrt szemet ez a tulajdonságom, mindig belepofáztam az órába. A pontos szituációra már nem emlékszem, talán olyasmi lehetett, hogy voltak "költői kérdései", amikre én meg mindig válaszoltam. Mindenesetre kikelt magából, hogy olyan vagyok mint a kiscsirkék, mindenbe belekotyogok, ezzel megajándékozott a csúfnevemmel. Nem tudom nálatok volt e olyan, de nálunk mindenkinek volt valami ragadványneve, amin nevezték, ettől kezdve én lettem a "Kotykoty"  mely név az egész 8 év alatt elkísért, de volt olyan aki még a technikumban is úgy hívott, fogalmam sincs honnan tudott róla. Nem zavart, megszoktam, ahogy az se zavart, hogy a tengeren mindenkit aki elektrikus beosztásban szenvedett "Elek"-nek hívtak, bármi is volt a neve.

Vannak ebből fiaskóim, például kitüntetetten kedves ismerős, jóbarát utcaszomszédasszony jön szembe autóval a keskeny utcánkban, én is autóval jövök, megállunk egymást üdvözölni szorosan egymás mellett, ablak leenged, mi az első ami kijön a számon? (mondom, ami elsőre az eszembe jut) "Szia... Úristen, de szarul nézel ki!!!"  Szóval nem az, hogy dejólnézelki, meg ilyen kedves hazugságok, NEM én barom bele egy nő képébe ami elsőre a számra jön. De ő azt mondja ő ezért szeret. Hát nem egy mázlista vagyok mégis?

Persze nem mindenben. PC-t váltottam mint már említettem, hogy a régi gépről átrakjam a dolgokat előkotortam egy rég nem használt külső merevlemez tárolót, hogy arra átmentsem az adatállományt és rátöltsem az új gépre. Ennek a winchesternek korábban is ez volt a funkciója, az első ASUS laptopom amikor megbokrosodott, erre töltöttem rá az anyagot róla, azóta is rajta volt, se nem nézegettem, se nem használtam, azt se tudtam hol keressem. Na most, hogy előkerült, kedvtelve nézegettem a régi fényképeket, mondom magamban, csak az a kérdés ráfér e még amit a mostani gépről menteni akarok. Nézem a filekezelőt C,D,E meghajtókat mutat, vajh melyik lehet a mobil lemez? Jó villanyszerelő szokás szerint ugye ha nem tudod mi melyik áramkörön van, elkezded lekapcsolgatni ami lámpa elalszik az azon a kismegszakitón lóg. Kihúzom az USB-t, eltűnik a C és a D. "megvagy". JA! Csak ez nem olyan mint a villanykörte. Mert csak akkor lehet adathordozót csatlakoztató USB-t kihúzni ha ezt biztonságosnak jelöli a PC. Tudom is, csak ugye ami a szívemen a számon, illetve a kezemben. Visszadugtam, nem indult a C. Még mindig nem eszméltem, kihúztam újra és visszadugtam, mostmár a D se indult. EKKOR esett le a tantusz. Alighanem sikerült elb@sznom az egészet ami rajta volt. Most egy expert a Vas Gabi ( a drága jó koránelhunyt Beló, Isten nyugtassa féligmeddigtestvére)  távgyógyászattal kísérletezik, de mondta, hogy kezdjek megbarátkozni a gondolattal, hogy ami rajta volt az már nincs. Kezdek. Végülis ha nincs ez a gépcsere, eszembe nem jut előkotorni a régi tárolót és megnézni mi van rajta, alighanem úgy halok meg, hogy sose látom, akkor meg mit izgassam magam MOST? De a tanulság, hogy mégse mindig jó azonnal cselekedni.

Miközben felejtek. Szokásom összeszedni a kutyaszart a Szmájli mega Picur után, illetve azt ami az úton van, mert ami a szántásban, ahol nem lép bele senki, meg nem is látja nem megyek utána. Na ma reggel a Sz kipakolt egyet egy ismerős házával szembe a fűbe, gondosan bezacskóztam, de nem cipeltem magammal, kiakasztottam a  kerítésre, hogy visszafelé el ne felejtsem begyűjteni és a kukába továbbítani. NANÁ, hogy elfelejtettem. Reggelizés közben jutott eszembe (talán a kenőmájasról?) hogy otthagytam az Edu kerítésére kiakasztva a zacskót, ha meglátja aligha fog neki örülni, inkább visszagyalogoltam érte, "akinek nincs a fejében, annak lesz a lábában" mondta valamelyik nálam okosabb ismerősöm. Ennyit az erényeimről. 

Lesz emlékezetblog bizonyisten, csak össze kell magam szedni hozzá, nem tudom a profik akik írásból élnek hogy csinálják, hogy mindig megy nekik, alighanem a pénzzel függhet össze a dolog, ha jön a lapzárta és pláne fogytán a gázsi, megjön az ihlet is.

Bár, ENNÉL még az ingyenírás is jobb, mert nem kell adóbevallással és könyveléssel szarozni.

honor.png

Szólj hozzá!

Szerda.

2023.03.08. 10:28 :: A Tengerész

Teljesen "ismeretlen vizekre eveztem". A "konyhaművészet" mindig is fehér folt volt a számomra. Viszont az, hogy itt a sok megtört és még megtöretlen dió, cselekvésre sarkalt. Régi tervem volt, hogy diós kiflit fogok sütni, tegnap nekiálltam. A neten számtalan recept, oktatóvideó van, én némi keresgélés után ezt találtam a  legszimpatikusabbnak. https://www.youtube.com/watch?v=i7JuDGD_1-Y Igyekeztem követni az utasításokat, ez lett az eredmény.

pict0170_1.JPG

Két tepsivel sütöttem, már csak ennyi van belőle. 

Ami tökéletesen sikerült az a töltelék. Rumom nem volt, ezért a mazsolát Becherovkába áztattam be, remekül sikerült, egy baj volt vele, bár pontosan betartottam az előírt mennyiségeket, mindent grammra kimértem, de a végére mégse jutott, az utolsó három darab kiflibe, improvizációként dióbél darabokat töltöttem, barack lekvárral körítve, így is jó lett. Miközben nem az történt, hogy az elejét "túltöltöttem" a kifliket, és azért nem jutott a végére, mert azok se pukkadtak ki a sütőben. Tehát ha legközelebb sütök ilyet (fogok), .úgy egyharmaddal több tölteléket kell készítsek ugyanehhez a tészta mennyiséghez.

Ami nem igazán sikerült jól. Meg kell tanuljam rendesen a tojás sárgáját a fehérjétől elválasztani. Azzal a határozott mozdulattal, ami a feltöréshez kell, nehézségeim voltak. Ezért a tésztába fehérje is keveredett, a kenéshez meg sárgája is. Továbbá anyaghiány miatt kihagytam mind a reszelt citromhéjat, mind a reszelt narancshéjat.  Kellett volna bele, hiányzik az íz, nem úgy mint a rumé, mert azt  Becherovka tökéletesen helyettesítette.

Aztán. Nem tudom miért, talán bátrabban kellett volna "utánliszteznem", de az oktatóvideó elbizonytalanított amikor felhívta a figyelmemet, hogy nem szabad félni ha lágy a tészta, de ez akkor lett zavaró amikor a lepénykék felragadtak a sodrófára. Ezt legközelebb ki kell küszöböljem, nálam gyakorlottabb pékek tanácsát szívesen fogadom. (ahogy most gondolom a tésztakészítés alig különbözik a betonozástól amiben kifejezetten jó vagyok, liszt, margarin, tojás, só, élesztő, tej, vagy sóder, homok, úsztató anyagok, cement, a technológia adott, mondjuk a tésztánál a sorrend kicsit macerásabb ) Amiben javulnom kell az a normaidő, gyakorlatilag ráment a napom, ez tűrhetetlen, valahogy optimalizálni kell a technológiát.

Summa summárum ÉN meg vagyok magammal elégedve és ugye ez a legfontosabb.

5 komment

Szombat.

2023.03.04. 17:24 :: A Tengerész

Rámijesztett a blog.hu. Sehogy se tudtam belépni megírni a mai naplót. Próbáltam új jelszóval mintha elfelejtettem volna a régit (ez amúgy lehetetlen a PC megőrzi) azzal se ment. Aztán délután telefonról meg igen. Most meg a PC-ről is megy, szóval a hiba az admin készülékében lehetett.

 Két napja a Sári Pista kirakott egy videót, hogy ment egy kört  a vízen a csónakjával, írtam neki, hogy na akkor "megnyitotta a szezont". Visszakérdezett, hogy ma reggel megy a piacra van e kedvem vele menni. Volt. Reggel elintéztem a kutyázást 7-kor és 8-kor már suhantunk a piacra. Kicsit csípős volt a reggel, 6-kor amikor keltem még csak -3,2°C  volt a decken (bent a hajóban "kellemes meleg" +6,7), de hétágról sütött a nap, gyönyörűséges volt a menet a piacra a sima, hullám mentes vízen. Nem számítottam ekkora piacra. Rengeteg árus és kifejezetten tömeges vásárló. Nemrég amikor az önkormányzat megemelte a piaci díjakat rettenet sírás-rívás ment a Fb-on, hogy majd elmennek a kereskedők és Ráckeve legjelesebb sajátosságát  a híres piacot el fogja veszíteni...bala, bala, bala. Furcsák az emberek. Megszokták (és utódaikra átörökítették), hogy a "létező szocializmus"-ban az embereknek minden "jár". Méghozzá ingyen. A városi "tanács" meg ugye az, hogy ülnek a húsosfazék mellett a képviselők és tömik a zsebüket. Boldogult édesanyámnak volt erre egy mondása "ki mint él úgy ítél". Nos mindennek megy az ára az égbe de azt egy csomó ember abszolút természetesnek tartja, hogy ha ő egyszer végigélte az életét úgy hogy minden pénzét azonnal elköltötte, felette, felitta, nota bene, nem tanult, hogy jól kereső állása, legyen, ami után rendes nyugdíja lesz ami adót csak tudott azt elcsalta, de most már, hogy megöregedett, tartsa el valaki, adót ne kelljen fizetnie, és neki ne emeljen árat senki, mert ő szegény nyugdíjas. ÉS arra fog szavazni aki neki ezt megígéri. VAGY legalábbis azt hazudja, hogy a "másik" az attól élvez, hogy sanyargatja a nyuggereket. Mert az olyan. Tényleg hülye aki EZEKÉRT hivatalt vállal és a saját életét tüzeli fel a köz oltárán.

Miközben lángost reggeliztünk és békésen szemléltük a vásári forgatagot, elbeszélgettünk az utcánkról. Rákérdeztem mennyi mínuszban van P az utcánk rendbetételével. Valami 240 valahányezret vallott be. Aki visszaemlékszik, írtam, hogy belevágott egy projektbe a Balabán utca murvával való kiegyenesítésére, ehhez anyagot, gépeket, embereket rendelt, akik tudtunk erőnktől és zsebünktől függően munkával és pénzzel segítettük. De nem mindenki. Miközben az összes helyi Fb fórum zeng a sírástól, hogy "tönkremegy az autónk futóműve a kátyús utakon", annyi nem telik az emberek 90 %-ától, hogy kimegy egy kapával és behúzza a gödröt a háza előtt. Mert "csinálja meg az önkormányzat"! DE adót azt ne emeljen! Pistának meg azt mondta az utca legvégén lévő tulajdonos, hogy előtte már nincs is utca ( ami igaz, odáig megy, mert ő az 1-es szám), minek fizessen? Az, hogy ahhoz, hogy odáig elautózzon, végighajt 40 ingatlan előtt az eszébe se jut. Ahogy az se gondolja, hogy dolga lenne hozzájárulni a projekthez, aki három autóval jár. Furcsa egy nép ez és mint cseppben a tenger, látszik egy olyan utcában is ahol mindössze 70 ingatlan van. Na ezen jól elfilozofáltunk, és élveztük a gyönyörű reggelt. Legközelebb kolbászozunk.

334904740_170590192407719_4943134182433042884_n.jpg

Még egy apró történet, hogy hogy működik ez amikor valaki megszokja, hogy mások csinálnak dolgokat akár helyette is. Hogy válik automatizmussá. Lassan megvan annak tán 40 éve is, hogy gernc-sérvvel operáltak a Sportkórházban. Még nem kerültem kés alá, tehát nem voltam ágybanfekvő, csak vizsgálgattak, de a kórteremben rajtam kívül vagy fekvőbetegek, vagy olyan, mostani korombéli aggastyánok voltak, én természetesnek vettem, hogy ha valakinek kellett valami, egy pohár víz, valami a hűtőszekrényből, megigazítani egy párnát, kicserélni  a kacsát, nem a nővért ugrasztottuk, hanem elintéztem a dolgot. Na egyszercsak megjelent a Bene Feri és hozta a kisfiát akinek a manduláját vették ki MAJD. A gyereket mindenki körülugrálta, végülis sztárfocista gyereke. Aztán egyszer az egyik beteg megkérte, hogy hozzon már neki egy pohár vizet, mire az önérzetesen közölte "ÉN? Majd a Vili, ő a szolga!" Na ezt hozza a tapasztalat. 

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.03.03. 13:13 :: A Tengerész

Szégyellem magam, ellustultam. Leginkább csak lustálkodok, lógok a neten, meg piszmogok. Tegnap egy aggódó kedves ismerős rámírt Emailben, hogy  nem vagyok e beteg, mert két hete nincs blog. Hálistennek nincs semmi bajom, némi lelki elanyátlanodást leszámítva, aminek oka van, de nem részletezném itt a nyilvánosság előtt... majd ez is javul... vagy nem, akkor meg megszokom. 

Diót török napok óta, még 3-4 éves dió is van vödörben (vagy talán még régebbi is, mert 2020-21-ben egy darab használható dió se termett, mert mindbe beletelepedett a burokfúró légy kukaca), egy csomó meg is penészedett ami nedvesen került bele, de a nagyja ami száraz volt kifogástalan, nem ártott meg neki az idő. Ez csak a héjasra vonatkozik, amit az ember egyszer megtört, azt el kell használni, mert néhány hónap alatt megavasodik. Valami diós süteményt fogok belőle sütni. Igen ÉN MAGAM. Ez lesz a télvégi projekt. Kicsit összezsugorodtak  a nagyívű terveim.

Tegnap földbe dugtam a télikertben a paradicsom magokat. Kicsit kivártam velük, mert korábban amikor már február elején tettem ugyanezt, hamar felnyurgultak a palánták a meleg télikertben és ez némi gondot okozott kiültetésnél.

20230303_073356_1.jpg

3 komment

Hétfő.

2023.02.13. 17:30 :: A Tengerész

Bár nem volt szándékomban részt venni az "alvég" utcai munkákban, mert én nem autózok arra és már a kutyával se arra sétálunk, de nem hagyhattam, hogy SP, meg Peti, Icuka keresztfia nélkülem dolgozzanak, ezért reggeli után mégiscsak odamentem.

Kétszer 4 m3 anyagot hozott a billencs.

balaban_u_javitas_9.jpg

balaban_u_javitas_6.jpg

balaban_u_javitas_10.jpg

balaban_u_javitas_5.jpg

Peti fantasztikus anyagmozgatónak bizonyult, a duplájára képes mint én, igaz, nem sokkal több mint fele annyi idős is.

A vundermanschaft

balaban_u_javitas_11.jpg

A képet Klárika csinálta, aki forró teával és kexszel erősített minket. 

Amikor már kezdtem fáradni a vibrátorral "lazítottam".

balaban_u_javitas_8.jpg

De jött Györgyi és kivette a kezemből a munkát.

balaban_u_javitas_13.jpg

Délben pihenőre vonultunk, én mára véglegesre, már csak délelőtt végzek fizikai munkát, nekem 4 óra elég egy nap.

Itt még egy utolsó lapát és irány az ebéd.

balaban_u_javitas_7.jpg

De a többiek délután is folytatták a záróréteg "gurulós" rostált murvával, itt már Klárika kormányozza a "babakocsi"-t

balaban_u_javitas_12.jpg

Újabb 100 méterrel végeztünk, maradt még kb a duplája. De úgy döntöttem abból már kimaradok. Legalábbis egyelőre, mert ebben a tempóban nem tudok folyamatosan dolgozni. Amúgyis rossz kedvem lett középtájt. Dolgozunk keményen, befut egy hölgy, korra olyan 30-al fiatalabb nálam. Leparkol a lányáék háza előtt és besiet, minket észre se vesz. Na kipróbálom, amikor kifelé jön felegyenesedek kezemben lapáttal és keresem a szemkontaktust. Kíváncsi vagyok rámköszön e, végülis itt melózunk, quasi érte vagy akár helyette. Semmi. Pont mint amikor keresed a szemkontaktust egy női sofőrrel, hogy beenged e az alsóbbrendű útvonalról, de emelt fővel mereven néz maga elé, beül az autójába és engem, meg a murvadombot nagy ívben kikerülve elviharzik. Végülis....csak nem fog egy panziótulajdonos köszönésileg leereszkedni a melósokhoz. 

 

5 komment

Szombat.

2023.02.11. 12:27 :: A Tengerész

Mondhatnám kommunista szombat mit a régi szép (?) időkben. Reggel 8-kor kezdtünk SP-vel, sőt ő már előtte is ott volt, ma időre jött az anyag. A munka tárgya a "Vitorla utca".  A teherautó lebillenti az anyagot szakaszosan kupacokban, de ezt még szét kell talicskázni egyenletesen kisebb kupacokba az utca közepére.

vitorla_utca_9.jpg

vitorla_utca_8.jpg

Ma a délelőtt egyrészében már  hárman dolgoztunk, jött a  Szölősi Tamás is segíteni.

vitorla_utca_7.jpg

Amikor ez megvan, lapáttal, nyeles egyengetővel "bogárhátra"  teríteni és lapvibrátorral tömöríteni. Alakul az utcakép.

vitorla_utca_4.jpg

A végén P hozott három utánfutó fordulóval aprószemű "gurulós" murvát és azt terítettük vékonyan a tetejére, mégegyszer vibrálva.

Az eredmény.

20230211_111754.jpg

20230211_111641.jpg

20230211_111800.jpg

11:30-ra már fájrontoltunk.

20230211_112022.jpg

El is fáradtam egy kicsit. Most lencsefőzelék lesz füstülthússal aztán alvás.

 

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.02.10. 17:43 :: A Tengerész

Azt kérdi tőlem a "kis"lányom, hogy hogy "Mi a helyzet az emlékezet bloggal?". Örülök a kérdésnek, mert azt jelent, hogy legalább egy valaki azok közül akiknek főképp szánom, olvassa. A kérdés amúgy jogos, nem álltam le, csak ehhez nekem több összeszedettségre van szükségem, mint a hétköznapi blogoláshoz. Mostanában próbálom magam "összeszedni". Na nem mintha különösebben szétestem volna, de több dolog is bezavar. Például nagyon rákészültem, hogy az utolsó fagyos napokat kihasználom és levágom a kikötőm környékén a nádat, gyékényt. De nem jött össze. Két napja remélve, hogy eléggé megvastagodott a jég az éjszakai kemény fagyoktól, felvonultam szerszámokkal, deszkákkal, alumínium létrával, amiket a jégre fektetve biztonságosnak reméltem a kaszabolást... hát nem jött össze. Még a szabad, tehát növényzetmentes területen is (ahol mindig hidegebb van mint a növényzettel borított jégterület felett) ahol sokkal vastagabb a jég, elkezdett alattam recsegni-ropogni. Ez pedig a beszakadás előjele. Úgy, hogy szégyenszemre visszavonultam a jégről az összes rekvizitemmel. Jobban körbetapogatódzva, ahol voltaképpen "aratnom" kellett volna, olyan vékony volt a jég, hogy a csáklya saját súlya alatt belukadt amikor ráejtettem a szerszámot. Hiába van éjszaka -7-9 °C , napközben hét ágról süt a nap, ami persze remek, de azonnal elkezd olvadni ami éjszaka megfagyott. Ma például ez volt a helyzet reggel.

pict0167_1.JPG

Deres a gangway, meg a stég, de a nap már erősen süt, éjszaka ugyan befagyott a tegnapi jég tetején a napközben megolvadt víz

pict0162_1.JPG

de ott a "turzáson" túl már szabad víztükör  csillog a sárga bólyán túl.

pict0161_1.JPG

Pedig éjszaka mínusz 8,5 fok volt, de a nappali felmelegedés már erős.

De legalább víz már van a hajó alatt.

pict0166_1.JPG

A nagy favágó kudarcom alanya, a dög rönk is körbefagyva a part alatt.

pict0165.JPG

Sz kutya, akinek persze mindenütt ott kell lábatlankodni ahol én vagyok, békésen napozik.

pict0169.JPG

A hajó fekete oldalát süti a nap, ettől rögtön megolvad a jég, legalább nem kell aggódnom a hajótestre gyakorolt nyomás miatt, bár 5 centinél vékonyabb jég esetén emiatt amúgy se aggódnék.

pict0168_1.JPG

Szumma szummárum, jégen mászkálni reménytelen, le is pihentem tegnapelőtt a stégen a hintaágyra és élveztem a simogató napsütést és a megnyugtató látványt. A nádat, meg gyékényt meg ott egye meg a fene, majd belerohad a vízbe ahonnan kinőtt.

Ma meg utcakarbantartás volt. Arról van szó, hogy csupa kátyú a murvás utcánk, ami, velem ellentétben, sokakat idegesít, mert az a meggyőződésük, hogy ettől tönkremegy az autójuk, én viszont lassan autózok. Ezen a 100 méteren ami az aszfaltostól idáig vezet, szerintem nem szükséges száguldozni. De hát nagy volt a zúgolódás, hogy "majd az önkormányzat kifizeti az autóink futóművét??", meg hasonlók, ezért hát SP élére állt a mozgalomnak, dobjunk össze pénzt és javítsuk meg az utcát. Jó.... mindenki beszáll és jön lapáttal dolgozni. Na a jelentkezők fele adott végülis pénzt és a Sári Pistával, meg a feleségével Klárikával összesen hárman voltunk ott ma amikor meghozta a fuvaros az első kocsi murvát. Amiért én elleneztem az egészet, az a balatoni tapasztalatom. Kezdetben nem volt semmi, csak kitaposott "utca" előttünk. A gyerekeim akik akkoriban még pelenkásak voltak, nyugodtan kimászkálhattak, kerítés se kellett. Aztán lett murvás utca, aztán aszfalt és elkezdhettünk fekvő rendőrért sopánkodni, mert a sihederek ha nem tudtak ötösbe kapcsolni a 100 méteres utcának már a közepén, akkor már rossz napjuk volt. Szóval az az utca ami énelőttem megy SZERINTEM legyen csak jó hepe-hupás. Akkor csak az jön ide akinek muszáj és úgy megy, hogy ne kelljen ijedeznem, hogy elüti a kutyámat. De hát én mindig is másképp gondolkodtam mint a többség. És azt mégse hagyhatom, hogy SP egyedül maradjon a melóra, szóval beszálltam.

balaban_u_javitas_2.jpg

balaban_u_javitas.jpg

SP már cizellálja is.

balaban_u_javitas_3.jpg

Klárika a vibrátorral.(hogy valami szex is legyen)

 

 Én délben leléptem, mert csak félnapokat dolgozok már, mondtam a Pistának, ha holnap is lesz meló, megyek szívesen, de az egész nap nekem már sok, hazamentem és ledőltem, egyből el is aludtam, felébredve kutyasétáltatás, most fogok ebédelni (17:43)

Utóirat. 0:25 van. Másodszor hallgatom meg a műsort a rádióban, amit délután kutyasétáltatás közben hallgattam a telefonon. Napok óta eszem a kefét pártunk és kormányunk eszeveszett baromsága miatt, hogy Debrecen mellett a 40 aranykoronás termőföldön akar kínai akkumulátorgyárat építeni. Máshol ezt írtam róla:  "Fantáziátlan, erőszakos, kontár nemzetvezetés. A fantáziátlan, erőszakos, ostoba választók jóvoltából. Miközben az élelmiszerárak egész Európában mennek az égbe, egy olyan országban melynek mindene megvan az élelmiszer termeléshez, van termőföld, évi 2000 napos óra, víz dögivel (IGEN, alvizi ország vagyunk. Csak nem kell elengedni a πcsába. Víztározók, vízgazdálkodás, öntözés, melioráció. Csupa antik elfeledett fogalmak a "létező szocializmus"-ból. A "hülye" zsidók a sivatagban csinálnak narancsligeteket, mi megoldjuk "okosba", hogy itt elsivatagosodik a Duna-Tisza köze.), megint olyan ipart erőltetnek, amihez semmi sincs az országban. Nincs nyersanyag, nincs energia és most már munkaerő sincs, mert akinek esze van menekül. Tisztára mint Rákosi alatt amikor a "vas és acél országa" akartunk lenni. Vasérc és kohászatra alkalmas kokszolható szén nélkül. Ehhez képest a környezetszennyezés, az elhasználódott akkumulátorok újrafeldolgozásának nehézségei, csak hab a tortán. NULLA a tudás kormányoldalon, de "bátrak" mint a cigány vak lova." MÁS. Olyan két éve, még a Fudan egyetem terv előtt kezdtem mondogatni, hogy Magyarország kínai gyarmatnak lesz elbiznyákolva. Lassan úgy érzem magam mint Cassandra. Lehet idéztem már itt is önmagamat, de nem vagyok én Orbán Viktor, hogy mindig mást mondjak ugyanarra. Szóval Klubrádió, a műsor címe "Másrészről". Kötelező lenne meghallgatni mindenkinek. https://www.klubradio.hu/adas?hanganyag_id=30924  Kiváltképp a döntéshozóknak. 50 percben minden ami az oka annak, hogy itt tart a mezőgazdaságunk. De hát reménytelen. Egy falka megveszekedett jogász jogtipró, 3 millió balfasz kegyéből szarrá pusztítja az országot.

 

 

2 komment

Vasárnap.

2023.02.05. 15:53 :: A Tengerész

Nagyon, nagyon, nagyon elszomorodtam. Pedig nem érint személyesen... és mégis. Tegnap kaptam a hírt, hogy január 1.-vel eladták "AZ ELMŰ"-t. Mármint  a balatoni vitorlás sportklubot, kikötőt és vitorlás komplexumot a hajókkal együtt, ahonnan indulva és érkezve, még tavaly a Kárpát nevű 50-es cirkálóval két gyönyörű napot töltöttem vitorlázva.  (https://amapola.blog.hu/2022/05/13/pentek_650)  Ma meg ezt kaptam.

elado_a_vizugy.jpg

Ez a Vízügy SC siófoki telepének "alsó ház"-a. Valamikor a '60-as évek végén még csak a "felső ház" volt (Ez is egy érdekes történet, ott volt a Vzügyi dolgozók üdülője és egy kis épülete a sportklubnak. De a '70 -es években minden komolyabb vállalti üdülőt bekebelezett a SZOT, ezt persze a Vízügy nem akarta és akkor ez volt az alibi, ami miatt megmaradhatott vállalati, hogy ez tulajdonképpen egy sportklub. Az alsó ház amit most árvereznek később lett könyvjóváírással a Vízügyé, ha jól tudom a balatoni halászaté volt.).  itt ültem először kalózba. Kollégám és barátom, későbbi keresztkomám vitt le vendégnek és itt szerettem bele a vitorlázásba. Miután 1971-ben megszűnt a sorkatonai státuszom a Néphadseregben, kezdtem manchaftkodni az Orion vas 50-esen. Szóval innen indult. Az érzelmeken kívül nem fűz már semmi szál oda, de hát aki látott már Fidesz szavazót, az tudja, hogy csakis az érzelmek számítanak, a racionalitás nem ér szart se. Én egy cseppet se sírom vissza a "létező szocializmus"-t. De AZT, hogy aki akart az tanulhatott, ingyen, kulturálódhatott ingyen, sportolhatott ingyen, társadalmi státuszától, családi hátterétől, egyéb hátráltató körülményektől függetlenül, az csak akkor adatott meg.

De talán csak az én retro lelkem zokog most. Tavaly itt Ráckevén megindult a vitorlás oktatás. Még a Kopár István is átjött "innen a szomszédból", Floridából oktatni. Elhozták a kalózokat és a korábban ugyanilyen szomorú módon megszűnt és a siófoki telep eladása után hazátlanná vált nagymúltú MAHART SC maradékai csináltak itt (szerény segítségemmel) Ráckevén vitorlás oktató "báziscsírát". Nem követtem tovább igazán az eseményeket, de innen a stégről rálátok a területre és nagy nyüzsgést nem tapasztaltam. Az "én időmben" nagy dolog volt bekerülni, hajót kapni az ember feneke alá. Azt ki kellett érdemelni. Ahogy elnézem ma, a gyerekek elintézik az életet az okostelón. EZ már nem az én világom. De vidám nem lettem tőle. Mert az életemből vagy 30 év telt el a siófoki vitorlázáshoz kötve, hol Vízügyesként, hol Mahartosként. Valahol a 40 évvel ezelőtti magamat siratom. Persze a Balaton se az már mint régen volt. Amikor mindenütt volt hely kikötni, amikor minden hajót megismertem messziről, amikor kikötés után elmentünk fát gyűjteni a bogrács alá, amikor akinek nem volt hely a hajó aludni felvert egy sátrat a parton. Hát ennek már régen vége. De ezek szerint nemcsak ennek. A múlt végképp eltöröltetik.. ahogy az eggyel korábbi bolsevizmus indulójában.

1 komment

Szombat.

2023.02.04. 12:39 :: A Tengerész

Megjött a víz és a szél is.

Reggel hétkor a szántóföldön is majd fellökött a szél. Szmájli kutya ugyan vidáman rohangászott a "Rosi"-val ( Peter, a Kempinski szálloda nyugdíjas német séfjének vizsla-staffordshire keverék szukája) a sárban, de most amikor kijöttem videózni a vihart, megszokásból ugyan előttem rohant ki, de előttem is rohant be a meleg házba, amikor visszafordultam. Még neki se tetszik az idő. Félelmetesen zúgnak a fák és jó hogy beálltam az utcáról az autóval, mert a szokásos parkolóhelyen egy vastag faág fekszik letörve.

Szólj hozzá!

Szerda.

2023.02.01. 10:12 :: A Tengerész

Először is köszönöm szépen mindenkinek, hogy annyi ötlettel próbált segíteni itt, meg a Fb-on abban, hogy hogyan kellene kiszedni onnan a mederből azt a dögnagy rönköt. Higgyétek el mindez, meg még több is átfutott az agyamon már korábban is, amikor a tuskó még a vízen úszott és sokkal könnyebb lett volna megvalósítani, mint mielőtt kiment alóla a víz. De mind reménytelennek látszott az eszközeim és lehetőségeim megfelelőtlensége okán. Amikor kiment alóla a víz azt gondoltam, "NA MOST" Az eredményt leírtam. A Sári Pista is ötletelt, hogy majd ő az autóval meg a csörlőjével, aztán amikor megnézte azt a nagy dög fát ott lent a mélyben ... szóval élőben más mint a fényképen. Én már lenyugodtam, mindenkit hasonlóra biztatok. TERMÉSZETESEN, ha az életem múlna rajta kiszedném, felaprítanám akárhogy is. De itt az erőfeszítések és az elérhető eredmény értékarányos felbecsülése után döntöttem úgy, hogy ott rohadjon el ahol van, legalább a vadkacsáknak  meg a teknősöknek lesz min napozniuk. 

Mondom a jót. Hosszas tépelődés után PC cserére határoztam el magam. Rengeteget kínlódtam a napi használat során a hétköznapi informatikával, de miután a blog, a Fb és a mindenféle egyéb fórumokon való aktivitás az életformámmá vált, egyre jobban bosszantott az eszközöm lassúsága, nehézkessége. Túl a kommunikáción, a kapcsolataim nagyrésze, az új ismereteim beszerzése kifejezetten az Interneten zajlik, szóval NEKEM nélkülözhetetlen. Viszont a különféle alkalmazásokba való beleragadás, lefagyások, érthetetlen (lehet csak a számomra) félreműködések bosszantóan időrablók voltak. Az élet olyan mint a focimeccs. Az elején ráérős, "van idő bőven", de a végén, pláne ha a csapat vesztésre áll, minden pillanat felértékelődik. Márpedig az ember MINDIG vesztésre áll a végén, jön a kaszás. ezt még senki nem úszta meg aki megszületett, szóval a legnagyobb értékem az egyre fogyatkozó idő és nem akarom feleslegesen, PLÁNE bosszankodással elpocsékolni. Szóval szakértőt kerestem az ismerősök között és javaslatára beszereztem az új eszközt. https://mindenolcso.hu/lenovo-thinkcentre-m720q-tiny Nem egy filléres cucc, de említettem az én legnagyobb értékem már az idő. És miután egy napja már használom, nem bántam meg. 

Nézem a kéthetes meteorológiát, jövő héten megjön az igazi tél, mínuszokkal, havazással, HELYES. Legalább kidöglenek a kártevők és a növények még nem kezdtek bele a tavaszi üzemmódba, úgyhogy elfagyni se fog semmi. Tüzelőnk bőséges, most nézelődtem egy kicsit a tornácon, tán a negyede se fogyott el a betárolt mennyiségnek, akár a február-áprilist is kibírjuk bármilyen lehűlés is lesz, utána meg jön a tavasz. A hónap végén elültetem a télikertben a WC papír gurigákba a paradicsom magokat. Némi tépelődés után márciusra halasztottam a jövő évi tüzelőbeszerzést. Egyrészt most még némi gondot okozna az elhelyezése, mert kevés a helyem. Másrészt ellentétben a többek által javasolt "vegyed meg gyorsan, mert csak drágább lesz később"-el ellentétben, én árcsökkenésre számítok. Enyhe volt a tél, sokan túlvásárolták magukat beleértve a kereskedőket, persze lehet pofára esek, de például a fabrikett már 170 Ft/kg-ra csökkent a két hónappal ezelőtti 300-ról. Én most nem számítok áremelkedésre. A hajón ahol alszom éjszaka, továbbra se fűtök, a múmia hálózsákra lábnál még ráterítettem egy vastag takarót, az arcnak szolgáló nyílást összegumizom a legkisebbre és az arcom helyett a kötött sapkám teteje van a nyílásban, szóval "a fejemre húzom a takarómat" és alszom mint a bunda. Úgy általában 4-5 órát egyfolytában. Egyébként meg bent a házban a szófán melegben amikor épp rámjön az álmosság a nap bármely szakaszában akár többször is 1-2 órát. Amint érzem, hogy álmos vagyok, már rakom is vízszintesbe magam.

Az MVM legújabban számlákkal lep meg papíron és Interneten, miközben az Emailemre meg nem válaszolnak. Csak a bosszúság, mondjuk az összeg (hol 11000, hol 13000) nem vészes, csak érthetetlen, hogyan számolnak, ugyanakkor ennyiért én be nem megyek mégegyszer Pestre, pláne sorba állni az irodájuk előtt, mert a telefon reménytelen. Ennyit az informatikáról.

5 komment

Vasárnap.

2023.01.29. 15:17 :: A Tengerész

Hát....felsültem. Vagy egy éve kiúszott egy olyan 80 cm átmérőjű és bő 2 méter hosszú rönk Amapolához. Sőt kettő volt, de az egyik tovább úszott, ez itt megfeneklett. Azóta szemezek vele, hogy ezt az ajándékot kiemelem valahogy és felaprítom tüzelőnek. Persze van vagy egy tonna, szóval elég reménytelen volt a dolog, de most, hogy elment a víz a mederből, szárazra került a reménybeli ajándék, ma nekiálltam. Felvonultam láncfűrésszel, baltákkal, hasító ékkel, nagykalapáccsal, meg metszőollóval, karos ágvágóval, mert ahhoz, hogy egyáltalán ezekkel a rekvizitekkel gumicsizmában cuppogva meg tudjam közelíteni, legelőször is parti bozótot kellett irtani. Már ebben elfáradtam (meg a bozótban való nyűglődés közben hallgatnom kellett J intelmeit, hogy "te barbár, eltaposod a téltemetőket") , de aztán ott álltam a rönk mellett, ami így közelről még nagyobbnak tűnt. ( az eggyel ezelőtti pénteki blog első képén ott látszik jobbra lent)

Idelent minden egy kicsit más. Ilyen például Amapola közelről.

20230129_112000.jpg

20230129_112021.jpg

De keményen nekiálltam. A baj ott kezdődik, hogy a 40 cm-es láncfűrészem éppen csak átéri két oldalról körbe egy nyomba bekezdve, de ugye fekszik az iszapban, megemelni szóba se jöhet, tehát nem lehet levágni belőle egy szeletet, mert alul iszapot fűrészelni nem célszerű, egyből megeszi a fűrész élét a vizes "csiszolópaszta", de sajnos még a vizes fa is. Márpedig a rönk teleszívta magát vízzel. Abban reménykedtem, hogy amikor elvágtam az iszapig, majd beleverem a régi baltafejet amit hasító éknek használok a vágásba és a szelet majd lehasad. Hát először is már a beleveréstől is elfogyott az oxigén, mert nagyon kellett ütni, de az a reményem, hogy a "torta" majd letörik, illetve egy nagy darabja lehasad reménytelennek bizonyult. Sőt még az éket kiszedni is. Miután az ék eltűnt a résben a fűrésznyom ugyan megszélesedett, de törni, szakadni csak a reményeim. A következő elképzelésem az volt, hogy a vége felől baltával hasítom le a már a rönk többi részével kapcsolatban nem lévő darabokat, szintén gyermetegnek bizonyult, a vizes fa bütüjéről szinte lepattant a fejsze, ráadásul az ember oldalra sokkal kisebbet tud ütni mint felülről lefelé. De nem adtam fel. Íme az eredménye egy fél órai munkának.

20230129_111932-1.jpg

20230129_112043.jpg

20230129_112248.jpg

És akkor szembesültem azzal, hogy annyira elfogyott az erőm, hogy még kimászni a mederből a szerszámokkal is elég nekem mára. De összepakoltam, eltalicskáztam a szerszámokat, aztán leültem a sámlira a cserépkályhának döntve a hátamat, mert a kezem és a lábam a gumicsizmában majd lefagyott és vártam, hogy nagyjából helyreálljon az erőnlétem. Aztán mentem vissza körbefényképezni az eredményt. 

De a téltemetők megúszták.

20230129_112229.jpg

20230129_112212.jpg

20230129_112616.jpg

Aztán átöltöztem a "játszóruhából" bentibe, leszófáztam és azonnal elaludtam. Sajnos meg kell barátkozzam azzal a szomorú gondolattal, hogy ez a fa, amiből pedig egy havi fűtés kitelne a jövő télen, ottmarad örökre, mert már kevés hozzá az erőm. Nem az anyag a veszteség, ott egye meg a fene, megveszem a tüzelőt a boltban, szerencsére nem kell koplalni miatta, de az, hogy "nekem ehhez már nincs erőm" elszomorít.

7 komment

Péntek.

2023.01.27. 16:57 :: A Tengerész

Harmadik napja csökken a vízszint. De amire ma reggel ébredtem, arra nem számítottam. Kilépve az ágyból majd eldőltem, annyira seggre volt esve a hajó. Ilyen alacsony még nem volt a nyolc év alatt mióta itt élünk. 

20230127_085040.jpg

20230127_085113.jpg

20230127_085245.jpg

És amikor az imént megjöttünk a délutáni sétából, nézem, még jobban kiáll a hajó a vízből mint reggel, amikor ezeket a fotókat csináltam. A hajó  szilárd  talajon megáll a középen 80 cm széles  kieljén, de a fenékben nem vagyok egészen biztos. Most már késő kiállni a mélyebb vízbe, nincs az a hátrameneti erő amivel le tudnám veretni  a jelenlegi megfeneklett állapotából, csak abban reménykedem, hogy a kiel annyira beült a méteres iszapba, hogy nem tud oldalra eldőlni a hajó. Békésen várom sorsom jobbrafordulását. Csak nem engedik le teljesen alólam a Dunát..... Elképzelni nem tudom a jelenség okát, télre szokták csökkenteni a vízszintet a belvizek, meg a tavaszi várható esők miatt, más indokot nem tudok, mert kint a nagy Dunában a pesti mércén 2 m körüli víz van, ami ugyan nem túl sok, de önmagában nem indokolja ezt az alacsony vizet az RSD-ben. Még azt tudom elképzelni, hogy valamit barkácsolnak a zsilipeken, vagy az erőművekben, amihez el kellett engedni a vizet. Mert a felső belépő és az alsó kilépő szint között kb. 2 m a szintkülönbség (ugye ettől folyik a Duna), namármost ha a felső zsilipet teljesen elzárják és az erőműbe is bedugják a dugót, akkor a meder elvileg szinte kiürül. De ilyet csak nem teszek velünk, márcsak a halállomány miatt sem.

 

4 komment

Kedd.

2023.01.24. 10:51 :: A Tengerész

7:6 Reggeli ragyogás.

20230123_070507_1.jpg

Még égnek az utcai lámpák, amikor befordulok a Szmájli kutyával a szántóföld felé a sarkon, de már erősen pirkad (megszerettem ezt a szót). A kép tegnap készült. "Sárkányresztés" volt, J a papájához ment a szokásos heti látogatásra Pestre, a VII. kerületi önkormányzati ápolási otthonba. Hát tudjátok EZT rohadtul szeretném megúszni. Papa csak (?) 11 évvel ( a 11 az úgy érzem itt van karnyújtásnyira) idősebb nálam és nagyrészt fekszik és pelenkázzák. Már persze amikor ráér valaki és van pelenka, mert azt vinni kell és nem mindig kapni. J minden héten feltölti pénzzel, meg ami kell, aztán valaki a következő hétre ellopja. A pénzt, a rádióját, a kévéját, amije épp van. Na EZT kéne valahogy megúszni. Fejben dolgozom rajta.

Belenyúltam egy kisebb darázsfészekbe. Hogy vénségemre ilyen grafomániás lettem, rákaptam a blog mellett a Fb-ra meg bizonyos netes sajtótermékekre, ahova kommentálni is lehet. Na tegnap ráírtam két megjegyzést is a "Klubrádió klubtagjai" fórumra. Nem mondom, hogy lányosan decens voltam, de nem gondoltam volna, hogy fejemre rántom a stelázsit. Másnap lenyugodva kicsit árnyaltam is a témát, de a két bejegyzés és a különféle válaszokra adott néhány viszontválasz kétszáz körüli kommentárt generált. Mondjuk a többség egyetértett velem, szóval az, hogy amit felhánytorgattam ( zanzásan, a műsorvezetők egyrésze lesz@rja a hallgatókat, saját magának csinálja a műsort) valós probléma. Itt most sokadszor előrebocsájtom, hogy szeretem a klubrádiót, támogatom és gyakorlatilag szinte csak azt hallgatom. Mert magasan a legjobb magyar rádiónak tartom. Hogy egy régi mondást poroljak le "érte haragszom, nem ellene". De sokan úgy gondolkodnak mint a futballdrukkerek, ha a kedvenc csapatukat BÁRMI kritika éri, azt ütni kell. Furcsa tréfás kreátor ez az Atyaúristen. Alapjábavéve logikusan gondolkodó, értelmes embereket is képes volt tömegével egysíkú, gondolkodásra rest, előítéletekkel és leegyszerűsített mintázatok mentén gondolkodó,  földhözragadt emberek porhüvelyébe dugni. Gyakran fogalmazok úgy, hogy valahol megértem a neonyilas  hungarista söpredéket, valóban "ezen az oldalon" is szinte mindenki hülye. Hogy egy klasszikust idézzek:

Miután a Nemzeti Takarékosság jegyében nem fűtök a hajómon ahol éjszaka alszom, viszont lefagy a hálózsákból kidugott kezem, kénytelen vagyok az elalvás előtti olvasás során kesztyűt viselni. Ezzel csak az a baj, hogy papírkönyvet nem tudok lapozni, érintőképernyőt meg masszírozni, ezért tablet, okostelefon se működik. Marad a Kindle olvasó, azon gombokkal lehet lapozni. Sajnos kétnaponta tölteni kell, mert a hidegben nem sokat bír az akkumulátora. Elkezdtem (ki tudja hányadszor) újraolvasni a Rejtő összest. Tegnap a "Piszkos Fred a kapitány"-t folytattam a könyv sokadik olvasásra is megunhatatlan.https://mek.oszk.hu/01000/01064/01064.htm#1  Gyakran bíztatnak, írjak könyvet. Nem fogok. Egyszerűen hiányzik hozzá az a virágzó fantáziám, amivel ilyen szövevényes történetet, ráadásul ilyen zseniális humorral meg lehetne írni. Persze Rejtő óta nem is született még egy ilyen zseni. Rosszabb könyvet meg nem érdemes megírni. Valamikor tele voltak a könyvesboltok jól megírt, de nem a maradandóság próbáját kiálló könyvekkel. Ki emlékszik ma már Boldizsár Iván, vagy Fehér Klára könyveire? Nemrég elolvastam egy Szilvási Lajos könyvet (annakidején sztár volt), kifejezetten szar könyv volt.

A múltkor a Klubrádión hallgattam Neumann János életrajzi visszaemlékezését. Vitathatatlan zseni volt, gimnazistaként háromjegyű számokkal végzett fejben matematikai műveleteket. Gazdag szülők gyerekeként nem volt akadálya tehetsége kibontakoztatásának, így már a zsidóüldözést megelőzően az USA-ban professzorkodott és egyike volt a "marslakóknak". Szilárd Leó, Kármán Tódor, Wigner Jenő, Teller Ede és mások, a fasizálódó Magyarország által elűzött, itthon kártékonynak minősített zsidók voltak többek között a Manhattan terv, az atombomba megalkotói. Neumann élete végéig magyar állampolgár volt, nem vette fel az USA állampolgárságot, bár még a halálos ágyánál is tábornokok álltak sorban a tanácsait kérve. Tudta, hogy itt a vég, a nukleáris kísérletek közben sugárfertőzést kapott szervezetét felzabálta a rák. Amikor már négyet nem tudott öttel összeszorozni, akkor már nagyon nem akart tovább élni. Nem is élt tovább. Persze még így is jobban járt mint korosztályából a Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, vagy Szerb Antal, akiket munkaszolgálatban pusztított el a mostanság előszeretettel sztárolt rendszer.

Valahol ott van a kutya elásva, hogy a társadalom alján lévő néprétegek irigységből eredően alapvetően utálják azokat akik a ranglétra magasabb fokán helyezkedek el. Ha akad egy vezér aki ezt az irigységet a gyűlöletig képes felkorbácsolni, akkor megfelelő tömegbázisra tesz szert a hatalom megszerzéséhez. Technikai szempontból mindegy, hogy jakobinus diktatúra (1789) vörös diktatúra, (1917 Oroszország, 1919 Magyarország) vagy nyilas terror (1944), vagy fülkeforradalom (2010), még a tömegbázis is ugyanaz. Léteznek álmodók, akik az elején megideologizálják a forradalmat, a söpredék belelkesedik, de aztán ahogy jönnek a győzelem után a bajok, a "forradalom felfalja gyermekeit", Guillotine csapja le Danton és Robespierre fejét, Marat, késsel a szívében végzi. Leninnek szerencséje van, természetes úton leli halálát (ha igaz) de az orosz forradalom kitalálóival Sztálin számol le, Kamenyev és Zinovjev golyóval a fejében végezte, de még a családjukat is kiirtották, Trockíj után még Dél-Amerikába is utána mentek jégcsákánnyal agyonverni.  Kun Béláról még azt se tudni hogy halt meg Sztálin börtönében. Hitler, hogy hatalmát megszilárdítsa végez Ernst Röhm-mel és a hatalmát megszerző barnainges nácik vezetőivel, Horthy különítményesei a "Lenin fiúkkal" ,  Kádár  Nagy Imrével, Maléterrel és a többi kommunistával, Orbán Viktor ehhez képest civilizált, még tán a beszélő viszony is fennmarad Fodor Gáborral és az SZDSZ-szel, melynek korábban a Fidesz fiókintézménye volt. De a lényeg, a MÓDSZER ugyanaz minimum 2000 éve a diktatúra mindig a többségi bugrisokra támaszkodik, ez a demokrácia csapdája, ők mindig többen vannak. A történelem állandóan ismétli önmagát. A forradalmak kezdeti támogatói meg képtelenek kiszabadulni az ideológiából, mert annyira akarnak hinni. Mert ha abbahagynák, saját magukkal kellene szembenézniük, amihez erő kell. Igy tartanak ki a kommunizmus mellett a bitófáig a kommunisták és így lesznek a '19-es vörösterror élményei nyomán  buzgó nemzeti  horthystákból nyilasok akik aztán kitartanak egészen addig, amíg rájuk csukják a gázkamrát egy teljesen elfeledett  zsidó nagymama miatt. UFF.

1 komment

süti beállítások módosítása