Néha az embert váratlan örömök érik. Tegnap rámírt a "Stigaj" ( igazából Stiglincz Lajos, azt se tudtam hol él a világban, több mint 40 éve nem láttam), nem emlékszem már pontosan az M/S Budapest-en vagy a Petőfi-n volt szakács amikor együtt hajóztunk. Vérbő (hogy illedelmesen megfogalmazzam ha valaki különösen érdeklődik az ellenkező nem iránt) fiatalember volt és nagyon jól főzött. Aztán én leszálltam a hajókról, egy darabig még bent voltam a MAHART központban a Vigadó tér sarkán hajócsoportfelügyelő, de utáltam az irodát, pláne, hogy mindenki dohányzott köröttem és elmentem szállodásnak. Annyira emlékszem még, hogy amikor bent főzött a központ üzemi konyhán, mert letelt a szabija és még nem tudták behajózni, legendásan megjavult a kaja, de hogy hogy alakult az életpályája arról csak annyit tudtam, hogy buddhista szerzetes lett. Pedig annakidején még az első esküvőjén is ott voltam. Na de tegnap meglátta a kiflijeimet és rámírt, hogy elégettem, én meg vissza, hogy nekem egy szerzetes ne magyarázzon, mit ért ő ahhoz! Na erre felhívott, végülis mindnyájunk zsebében ott az eszköz (milyen jó lett volna amikor hajóztunk és egy vagyon ráment egy telefonálásra a családdal még Európán belül is) amivel csak úgy ingyen lehet csevegni, akár úgy is, hogy látjuk is egymást. Ritka öröm volt "találkozni" egy régi kollégával, baráttal. A stílusa semmit nem változott, csak hát ő is rettenetesen megöregedett.
Persze a kiflikről szó se esett, de megtudtam, hogy Angliában él, ahogy leszállt a hajókról, Délafrikában volt séf 40 fős szakács sereg élén, majd Angliában és a magyar havi nyugdíja pont annyi egy hónapra mint az angol egy napra. Igazi "felszentelt" (bár lehet, hogy ott nem így hívják) buddhista monk, de ami a legizgalmasabb, mintegy mellékesen festőművész lett, remek képeit mutatta, nekem ez a hölgyutas a hajókorláton tetszett elsőre a legjobban.
Jól megmutogattuk egymásnak, hogy hol és hogyan élünk, még a hajóra is "kivittem" csodás dolog a technika szóval borzasztóan megörültem a Lajosnak.
A kifliből már kevesebb mint a fele van, ha ez így megy a jövő héten süthetek megint. Bár most inkább megpróbálkoznék a kenyérrel.
A másik sikerélmény, hogy a Vas Gabi megoldotta a J tabletjének problémáját amivel negyedik napja kínlódtam mint a kutya a csontjára vissza-visszajárva. Ez a hétköznapi informatika sose lesz a sikereim terepe, de erős váram lett nekem a Gábor...bár lehet már unja az örökös problémáimat.
