Már megint dögfáradt vagyok, de megvan az eredménye. Mondjuk az optimum az lett volna, ha megtalálom a leszakadt bójaláncot, de hát nem sikerülhet minden még nekem se. Az úgy volt, hogy tegnap amint kicsit kijavult az idő nekiálltam a vízben "kukázni". Az volt az elképzelésem, hogy kirakok egy horgonyt és ahhoz húzogatom a csónakot, mert fújt a szél és evezni is fárasztó volt, így viszont elvisz a szél, visszahúz a kötél. Közben legyező alakban keresve a fenéken vonszolom a kis négyágú fentőt, amivel már csináltam hasonló bogarászást sok éve, amikor még fent a Kvassainál elment egy horgonyom lánccal, de az nehéz és hosszú lánc volt és még így is napokig kerestem. Ez meg egy aránylag vékony, könnyű és rövid lánc, naná hogy nem találtam meg tegnap délelőtt. Mert még ha rá is akad, könnyen lecsúszik róla. A fentő kötelét a lábamra kötöttem, de nem éreztem "kapást". Jól elfáradtam, de eredmény semmi.
Abba is hagytam, a képeket SP készítette rólam, mondta jön segíteni, de tiltakoztam, egyedül is el tudok bénázni ezzel a reménytelen, csak elméletben működő dologgal.
Marad a dolog nyárra. Mert természetesen nem adom fel. De majd ha meleg lesz a víz, berakom csónakba a kis légkompresszort és búvárszerelésben, végigtapogatom a feneket. A tájékozódás az ami nem lesz egyszerű, de van rá egy elméletem. A "bójakövet" ( ami egy nagy marha betontuskó, egy kitermelt kerítésoszlop betonbucija, aminek a csonkolt oszlopára hegesztettem fület, azon van egy rövid lánc, azon egy nehéz öntöttvas gépalkatrész és annak a furatába van beseklizve a bójalánc) olyan 20-30 méteres körben be tudom határolni merre lehet. Ennek a képzeletbeli körnek a közepére lerakok egy nehezéket, amin lesz egy 20 m hosszú madzag, amin mondjuk méterenként csomók vannak, meg egy erős csipesz. Lemerülök és a madzagot feszesre húzva csomónként körbejárom a nehezéket a fenéken tapogatódzva. Ha körbeértem, a csomóra teszem a csipeszt és megyek egy csomóval kijjebb a madzagon. Így nem felejtem el melyikkel végeztem már. Ha gondot jelent az indulási hely megjegyzése, lesz egy másik nehezék is, ahonnan kezdem a kört, ha elértem, akkor csipesz és nehezék egy méterrel kijjebb a következő csomóhoz, jön a következő kör letapogatása. Szép elmélet, már csak az a kérdés, hol jön be a hibapont. Például hogy fog összetekeredni a madzag a csővel amin a levegőmet nyomja fentről a kompresszor. ELVILEG könnyűségbe ütközik minden, a víz kb 4 m mély, szóval ha bármi gond van, az ólomövet ledobva simán feljövök....hacsak a madzag nem tekeredik rám és tart lent 10 cm-rel a víz felszíne alatt tátott szájjal és üres tüdővel. Fedővédelem, viszek búvárkést a vádlimon. Ja és persze meg kell oldani, hogy a csónakba kimenjen a villany a kompresszornak (a kábel az még egy valami ami össze tud tekeredni, tehát annak mindenféleképpen a víz színén kell úsznia, továbbá akkor minden körnek az előzővel ellentétes irányban kell történnie). Érdekes lesz. Mászok a fenéken négykézláb és közben dúdolom, " tizenkettedik csomó, óramutató járásával ellentétes irány, óra indul".
Miután a tegnap ilyen eredménytelen volt valahogy mégiscsak meg kellett oldjam a Tequila kikötését. Először is elbicikliztem a barkácsboltba és vettem 6-os láncot (1770 Ft /m) meg két seklit, {meg sajtos bucit, meg kovászos parasztkenyeret, utóbbiakat a Penyben mert nem süthetek örökké kenyeret}) Van egy olyan 12-15 kilós Fisherman horgonyom, még a Nagy Imrétől a Zánka nevű balatoni motoros vezetőjétől kaptam ( https://amapola.blog.hu/2008/10/20/hetfo_80371) az idők hajnalán. Egyszer kipróbáltam Amapolával a nagy--Dunán, de egyből letört a kereszvasa kampója, többet nem használtam. Na most eljött az ő ideje, mert ehhez a kis hajóhoz az iszapos fenéken alkalmas lesz, csak a keresztvasakat kellett meghosszabbítani. Kerestem a kacatok közt még a régi vízvezeték bontásából maradt 3/4"-os csődarabot, rajta idomokkal és ezt hegesztettem belőle.
Olyan 15 -15 cm-el hosszabb mindkét vége mint korábban, reméltem elég lesz a kapa bebillentéséhez a fenékbe.
Aztán csónakmanőverezésbe kezdtem, leraktam a horgonyt (elsőre kicsit messze, mert azt hittem be kell majd "szántani", de egyből annyira fogott (lehet beleakadt a bójakőbe?), hogy fel kellett szedni és közelebb evezni vele a parthoz). A manőverben J is segítségemre volt a stégről meg Amapoláról segédkötelekkel. Mert ugyan gyakorlatilag SOHA nem fúj déli szél, de most friss déli fújdogált, PONT az egyetlen szélirány ami totál hátrányos volt a munkához, mert amint bármi kötél lelazult azonnal verte a Tequilát Amapolához. Most, hogy el tudd képzelni, próbálj úgy bowlin csomót kötni, hogy közben húzás van a kötélen, mert viszi a szél a hajót!
De megküzdöttünk a feladattal, igaz miután végeztem és lerogytam a hintaágyba, 5 perc múlva felállni alig volt erőm. De minden a helyén.
Nem csak én fáradtam el.
De még a Szmájli is.
Pedig ő ott se volt. Lehet a lelki sebeit nyalogatja, mert reggel igen elfenekeltem, mert amint meglátja Icukát azonnal elrohan jutalomfalatot koldulni, hiába próbálom megregulázni. Igazából Icukát kellene elfenekelni, mert teljesen elront minden kutyát, de hát azt mégse tehetem.
