Szégyellem magam, ellustultam. Leginkább csak lustálkodok, lógok a neten, meg piszmogok. Tegnap egy aggódó kedves ismerős rámírt Emailben, hogy nem vagyok e beteg, mert két hete nincs blog. Hálistennek nincs semmi bajom, némi lelki elanyátlanodást leszámítva, aminek oka van, de nem részletezném itt a nyilvánosság előtt... majd ez is javul... vagy nem, akkor meg megszokom.
Diót török napok óta, még 3-4 éves dió is van vödörben (vagy talán még régebbi is, mert 2020-21-ben egy darab használható dió se termett, mert mindbe beletelepedett a burokfúró légy kukaca), egy csomó meg is penészedett ami nedvesen került bele, de a nagyja ami száraz volt kifogástalan, nem ártott meg neki az idő. Ez csak a héjasra vonatkozik, amit az ember egyszer megtört, azt el kell használni, mert néhány hónap alatt megavasodik. Valami diós süteményt fogok belőle sütni. Igen ÉN MAGAM. Ez lesz a télvégi projekt. Kicsit összezsugorodtak a nagyívű terveim.
Tegnap földbe dugtam a télikertben a paradicsom magokat. Kicsit kivártam velük, mert korábban amikor már február elején tettem ugyanezt, hamar felnyurgultak a palánták a meleg télikertben és ez némi gondot okozott kiültetésnél.