Rámijesztett a blog.hu. Sehogy se tudtam belépni megírni a mai naplót. Próbáltam új jelszóval mintha elfelejtettem volna a régit (ez amúgy lehetetlen a PC megőrzi) azzal se ment. Aztán délután telefonról meg igen. Most meg a PC-ről is megy, szóval a hiba az admin készülékében lehetett.
Két napja a Sári Pista kirakott egy videót, hogy ment egy kört a vízen a csónakjával, írtam neki, hogy na akkor "megnyitotta a szezont". Visszakérdezett, hogy ma reggel megy a piacra van e kedvem vele menni. Volt. Reggel elintéztem a kutyázást 7-kor és 8-kor már suhantunk a piacra. Kicsit csípős volt a reggel, 6-kor amikor keltem még csak -3,2°C volt a decken (bent a hajóban "kellemes meleg" +6,7), de hétágról sütött a nap, gyönyörűséges volt a menet a piacra a sima, hullám mentes vízen. Nem számítottam ekkora piacra. Rengeteg árus és kifejezetten tömeges vásárló. Nemrég amikor az önkormányzat megemelte a piaci díjakat rettenet sírás-rívás ment a Fb-on, hogy majd elmennek a kereskedők és Ráckeve legjelesebb sajátosságát a híres piacot el fogja veszíteni...bala, bala, bala. Furcsák az emberek. Megszokták (és utódaikra átörökítették), hogy a "létező szocializmus"-ban az embereknek minden "jár". Méghozzá ingyen. A városi "tanács" meg ugye az, hogy ülnek a húsosfazék mellett a képviselők és tömik a zsebüket. Boldogult édesanyámnak volt erre egy mondása "ki mint él úgy ítél". Nos mindennek megy az ára az égbe de azt egy csomó ember abszolút természetesnek tartja, hogy ha ő egyszer végigélte az életét úgy hogy minden pénzét azonnal elköltötte, felette, felitta, nota bene, nem tanult, hogy jól kereső állása, legyen, ami után rendes nyugdíja lesz ami adót csak tudott azt elcsalta, de most már, hogy megöregedett, tartsa el valaki, adót ne kelljen fizetnie, és neki ne emeljen árat senki, mert ő szegény nyugdíjas. ÉS arra fog szavazni aki neki ezt megígéri. VAGY legalábbis azt hazudja, hogy a "másik" az attól élvez, hogy sanyargatja a nyuggereket. Mert az olyan. Tényleg hülye aki EZEKÉRT hivatalt vállal és a saját életét tüzeli fel a köz oltárán.
Miközben lángost reggeliztünk és békésen szemléltük a vásári forgatagot, elbeszélgettünk az utcánkról. Rákérdeztem mennyi mínuszban van P az utcánk rendbetételével. Valami 240 valahányezret vallott be. Aki visszaemlékszik, írtam, hogy belevágott egy projektbe a Balabán utca murvával való kiegyenesítésére, ehhez anyagot, gépeket, embereket rendelt, akik tudtunk erőnktől és zsebünktől függően munkával és pénzzel segítettük. De nem mindenki. Miközben az összes helyi Fb fórum zeng a sírástól, hogy "tönkremegy az autónk futóműve a kátyús utakon", annyi nem telik az emberek 90 %-ától, hogy kimegy egy kapával és behúzza a gödröt a háza előtt. Mert "csinálja meg az önkormányzat"! DE adót azt ne emeljen! Pistának meg azt mondta az utca legvégén lévő tulajdonos, hogy előtte már nincs is utca ( ami igaz, odáig megy, mert ő az 1-es szám), minek fizessen? Az, hogy ahhoz, hogy odáig elautózzon, végighajt 40 ingatlan előtt az eszébe se jut. Ahogy az se gondolja, hogy dolga lenne hozzájárulni a projekthez, aki három autóval jár. Furcsa egy nép ez és mint cseppben a tenger, látszik egy olyan utcában is ahol mindössze 70 ingatlan van. Na ezen jól elfilozofáltunk, és élveztük a gyönyörű reggelt. Legközelebb kolbászozunk.
Még egy apró történet, hogy hogy működik ez amikor valaki megszokja, hogy mások csinálnak dolgokat akár helyette is. Hogy válik automatizmussá. Lassan megvan annak tán 40 éve is, hogy gernc-sérvvel operáltak a Sportkórházban. Még nem kerültem kés alá, tehát nem voltam ágybanfekvő, csak vizsgálgattak, de a kórteremben rajtam kívül vagy fekvőbetegek, vagy olyan, mostani korombéli aggastyánok voltak, én természetesnek vettem, hogy ha valakinek kellett valami, egy pohár víz, valami a hűtőszekrényből, megigazítani egy párnát, kicserélni a kacsát, nem a nővért ugrasztottuk, hanem elintéztem a dolgot. Na egyszercsak megjelent a Bene Feri és hozta a kisfiát akinek a manduláját vették ki MAJD. A gyereket mindenki körülugrálta, végülis sztárfocista gyereke. Aztán egyszer az egyik beteg megkérte, hogy hozzon már neki egy pohár vizet, mire az önérzetesen közölte "ÉN? Majd a Vili, ő a szolga!" Na ezt hozza a tapasztalat.
