Tegnap voltam légzésfunkció vizsgálaton, amiről korábba itt írtam. https://amapola.blog.hu/2023/03/30/csutortok_309
Rettenetesen felkészültem vastag könyvvel, mert miután nem volt pontos időpontra hely, csak úgy egy körülbelüleges időpontot kaptam, hogy aztán majd ahogy beférek, szólítanak. EHHEZ képest hamarabb végeztem, mint amikor fél évre előre kaptam időpontot. A lényeg, hogy pont olyan az állapotom, mint korábban. Se nem romlottam, se nem javultam. Annak ellenére hogy egy évig kihagytam a gyógyszert a Covid alatt. Kérdezem a doktornőt, hogy ezek után van e értelme fújkálni magamba naponta kétszer a két slukk védőgázt. Mondta "jó akkor legyen naponta kétszer egy". Szóval ártani nem használ.
Hazatérve megebédeltem és eldőltem a TV elé Colombót nézni. Arra ébredtem, hogy piszok rosszul vagyok. Tengeribeteg lettem. Szédelgés, egyensúlyvesztés, támolygás. Pokoli érzés, a tengeren amikor elkapott egy-egy behajózás első viharos tengerén, az első hányással megszűnt és nem is jött elő többé amíg a hajón voltam, akármilyen viharos is volt az idő. De most nem múlt el. Megpróbálkoztam kutyasétáltatással (bottal támogatva magamat) hátha a levegőn jobban leszek, de igazából ettől kezdtem igazán hányni. Arról szó se lehetett, hogy kimenjek a hajóra, már a stégről beestem volna a Dunába, nemhogy a járóról. Reggelre kicsit jobban lettem ami a gyomromat illeti, de továbbra is támolygok és minden fejmozdulattól, testhelyzetváltoztatástól megszédülök. Nem ettem semmi extrát, nem szedtem semmi új gyógyszert, vérnyomásom 130/65, nem vagyok kiszáradva, ez csak a fülemben lévő (különös tekintettel a jobb süket fülemre) egyensúlyizé meghibásodása lehet. Miután hétvége van eszem ágában sincs orvosi segítséget kérni, ha netán bevágnának valami sürgősségire, ott ülhetnék a folyosón estig, aztán ha kapnék is ágyat, a hétfői vizitig akkor se nézne rám senki. Szóval egyelőre várom sorsom jobbrafordulását. Most kicsit felkeltem a PC-hez, mert kirohad az oldalam a fekvéstől, de már húz lefelé a testem, megyek vissza feküdni.
