Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Csütörtök.

2023.06.29. 17:43 :: A Tengerész

Voltam szemészeten. Javaslat, szürkehályog műtét. Jövő héten megyek előzetesre a Mária utcai klinikára. Műtétre várakozási idő előreláthatólag több mint egy év. Direkt ezt választottam és nem a dunaújvárosi lehetőséget ahol csak 3 hónap, hogy kiderüljön, addig mennyit romlik a szemem. Erre az egy évre nem csináltatok 100000 Ft /lencse progresszív szemüveget, majd veszek a kínainál 500-ért olvasót, messzire meg annyit javult a szemem (és feltehetően még fog ahogy nő a szemnyomás), hogy már nem is használok szemüveget.

2 komment

Szerda.

2023.06.28. 22:01 :: A Tengerész

Hétfőn meglátogattam a belgyógyász szakorvosi rendelőt, ahol a szép szőke "Barbibaba", Brigitta doktornő próbálja kitartóan felkutatni testi elanyátlanodásom okát. Kérdezte hogy vagyok. Némi hezitálás után közöltem, hogy határozottan úgy döntöttem JÓL. El is mondtam miért. Mert a szokásosnál kicsit többet kellett várakozzak és láttam az előttem a rendelőbe hozzá bevonulókat. MIND fiatalabb volt nálam 10-20 évvel, de alig másztak. Ki csak úgy vánszorogva, ki mankóval... én meg biciklivel jöttem három kilométerről, ráadásul amikor a múlt héten a laborra jöttem vérvételre, csak a recepción jutott eszembe, hogy otthon hagytam a beutalót úgyhogy kétszer kellett megtennem az utat és ment. Most akkor mit panaszkodok én? Ráadásul juteszembe tavaly ősszel átment rajtam a Covid. Nem akarom becsmérelni az orvosok tudományát, de erről a nyavalyáról még  ők se tudnak túl sokat. Volt egy rakás ember aki belehalt. Ki tudja bennem épp mit alakított át, ami nem látszik se laborleletből, se EKG-ból, se hallgatódzásból, kopogtatásból, csak úgy leültette a fizikumomat egy grádiccsal alacsonyabbra? Épp hogy csak annyit, hogy utolérjen az életkorom. Úgy hogy miután ahogy látom az összes leletem a legnagyobb rendben van (ennek a megállapításával sem vártam meg őt), maradjunk abban, hogy kutya bajom! Egyetértően bólogatott. Elmeséltem még, hogy viszont meglehetősen zavar a szerintem a fokozódó süketülésemmel együtt járó vesztibuláris rendszeri, hol erősödő, hol gyengülő egyensúlyzavarom. Hajóra ki be már korlát kell a járón, csak úgy beugrani egy billegő csónakba a partról messziről mit régen meg kifejezetten nem merek. Felírt a Luxi által is javasolt Betagen-t. Amiről persze kiderült a patikában, hogy  hiánycikk  ahogy a prosztata gyógyszerem is, de szerencsére volt ugyanazzal a hatóanyaggal, csak Betaserc néven. Elkezdtem szedni, majd meglátom mire jutok vele. Ahogy a Bánhidi Zoli (isten nyugtassa, volt vitorlázó gyermekorvos klubtársam) mondta, "a betegeket nem meggyógyítjuk, hanem megtanítjuk őket a betegségükkel együtt élni". Az ilyen okosságokat én megjegyzem és alkalmasint használom. Ennyit a medicináról.

Kedden ismételt favágásba kezdtem, de ez már nem a tüzelési célú, hanem a természet megregulázása. Arról van szó, hogy az autóbeálló "esernyő"-t elkezdte terhelni a mellette burjánzó tujasor. Ezek nem azok a szép szabályos oszloptuják, hanem a szabálytalan ágasbogas fajta, szebbet is ültethettek volna az elődök. Szóval, metszőolló, karos olló, hosszúnyelű teleszkópos Fiskars ágvágó, ágfűrész, láncfűrész, ami csak van a háznál erőszakszerszám azt mind bevetettem, talajszintről és létráról, éppencsak lovon és trapézon nem. Ha a tuják nem lennének elég macerásak, kiszáradt egy almafa is ami szintén a szerkezetet terhelte, amikor költöztünk még csodás finom gyümölcsöket termett, de aztán abbahagyta és elpusztult szegény, na ahhoz többrendbeli láncfűrész létra, kötél és egyéb nyers erőszak és J némi segítsége, továbbá fokozott óvatosság kellett, de ez is megvolt. 

Tegnap szerencsém volt, mert Engi Lajosék ( a profi favágó brigád akik a vízparti kidőlt fűzfa maradék törzsét jöttek abszolválni) ledarálták a gépükkel amit levágtam, úgy hogy azzal legalább megsemmisítés vonatkozásban nem kellett foglalkozzak, de amit ma kivágtam, levágtam, ez már az én e heti további feladatom lesz.

pict0316.JPG

A vastagja ha kiszárad tüzelő, a vékonya meg megy a komposztba.

pict0321.JPG

Az almafa tövét csak kettőben sikerült kifűrészelni, mert sehogy se fértem hozzá a ferdén nőtt törzshöz a kerítéstől a láncfűrésszel, 

pict0318.JPG

itt kiderült, hogy lakói vannak a fának. A nagy farontó lepke (Cossus cossus)  szegény bábjai már majdnem teljesen kifejlődött állapotban várták, immáron hiába, hogy két évnyi fejlődési ciklus után, néhány nap múlva szárnyra kelhessenek. Bizisten ha tudtam volna, hogy ott vannak, hagytam volna a tönköt a fenébe amíg kirepülnek. Az egyiküket pont kettőbe vágtam a fűrészelés közben.

356334714_1039230723713232_1429461048269206455_n.jpg

355701406_286847553810827_1637843514307176582_n.jpg

De hát honnan a fenéből tudhattam volna hogy pont ott vannak? Őszintén sajnálom őket.

Ebédre egész szépen kitisztult a tető és környéke.

pict0317.JPG

Nem ér semmi a tető széléhez és nem is fekszenek rá ágak. Mert amúgy valamennyivel meg fogom a tetőt szélesíteni, na nem sokkal talán csak 20 centiméterrel, hogy jobban kidobja az esőt déli irányban, mert néha bespriccel a munkaasztalomra meg az ott tárolt faanyagaimra.

Alaposan elfáradva megebédeltem, aztán aludtam egy jót, majd kutyáztam, most meg megyek zuhanyozni és aludni. Holnap el ne felejtsek elmenni a szemészetre kora délután, mert már bő 3 hónapja várok az időpontra és már annyira rossz a szemem hogy autót is leginkább emlékezetből vezetek. Szóval marcangol az öregség. De még mindig jobban állok mint a nagy farontó lepkék.

2 komment

Vasárnap.

2023.06.25. 15:02 :: A Tengerész

pict0315.JPG

Nem lett rossz. De lehetett volna jobb is, ha a tésztája nem marad valami miatt alul, ahol a tepsit borító szilikon sütőfóliával érintkezik olyan "szívós". Pedig úgy kentem olvasztott vajjal ahogy valamennyi recept közölte, sőt egy kis kefírt is raktam bele, amit az egyik recept említett mint amitől aztán különlegesen finom lesz (lehet pont ez volt a baj, ami az egyiknek orvosság a másiknak méreg), 190 fokon sütöttem 20 percig. A töltelék az viszont finom és amúgy nem bénáztam el semmit közben, szóval ment gyorsan a készítés. Köszönöm mindenkinek a névnapi jókívánságokat, azoknak is akik még április 6.-án kívántak, eltettem mostanra. Maradt még 4 db tésztalapom, lehet holnap csinálok belőle egy túrós rétest, túró van itthon.

2 komment

Szombat.

2023.06.24. 15:11 :: A Tengerész

Nehéz nap volt a tegnapi. Egyrészt lelkileg, másrészt fizikailag. Mondtam korábban, hogy apósom "kiszenvedett". 89 évesen, ami végülis egy természetes állapot ebben a korban, de jó lenne a sok hónapot ami előtte volt ha eljön az időm "megúszni" valahogy. Mert azt életnek nevezni nem lehet. Könyörgöm, VALAKI adjon be ha oda jutok egy injekciót, amitől elalszom örökre! J most árulja a Papa lakását ( anyósom már több évvel ezelőtt meghalt) de ahhoz ki kell üríteni. Végtelenül szomorú dolog ez és itt jön a dolog lelki része. Amíg élsz birtoklod a dolgokat, terveid vannak velük, az elegáns csináltatott angol szövet öltönyöd, amibe még vissza fogsz fogyni, a szerszámaid amit óvakodsz kölcsönadni, mert nem vigyáznának rá, ahogy a kedvenc könyveidet is, a videóid amiket még a Horvátországi nyaralás alkalmával csináltatok és boldogan néztek a kamerába a tengerparton a Mamával... na MINDEZ immáron kacat. Felesleges lom, ami nem kell már senkinek, ráadásul útban van, hely sincs neki sehol. De ha sajnálod kidobni, akkor még rosszabb. Na J már második hete szelektál, én tegnap csatlakoztam.

Előre bocsájtom baromi hőség volt tegnap, ez a mai kellemes lehűlés csak este jött. Szerencsére van egy "adománybolt" pár sarokra a tetthelytől az István utca és a Hernád utca sarkán. https://www.facebook.com/kincsvaradomanybolt ahol mindent, főleg ruhaneműt elfogadnak. Persze lehetne "pénzt csinálni" a hagyatékból, meghirdetni a különféle marketpaceken, és hetekig árulni, de egyszerűen nem éri meg a lelki terhet az a párezer forint, amennyivel tovább tartana a vele való foglalkozás. Finom öltöny, új télikabát, soha nem használt farmer, hatalmas tollpárnák szinte használat jele nélkül... Be a zsákba, fel a hátra és viszem. Na ja, csak 35 fok van,  és bár igyekszem mindig az utca árnyékos oldalán, da a második kör után már lóg  a nyelvem. De J megpakol két hatalmas sporttáskát ágyneművel. Mert azt azért mégse....

-De tele vagyunk ágyneművel! Még a hajón is annyi lepedő, paplan és párnahuzat van, nem beszélve  a ház padlását, ahol még kibontatlanul állnak a zsákok amikkel 10 éve ide költöztünk... ha mostantól nem mosunk többet csak kidobjuk amit elpiszkoltunk, akkor is elég életünk végéig!

-Nem számít! Nem fogok kidobni teljesen új, még használatlan ágyneműt (naná, a Mama is "kímélte" őket) pillekönnyű drága takarókat, ez KELL még nekünk!

Hát vittem. Mind a két sportszatyrot egyszerre, ezúttal kicsit messzebbre J  Hernád utcai "tartalék" lakásába, én csak úgy hívom "munkásszállás", ahol aludni lehet ha Pesten valami többnapos megjelenés szükséges. J ugyan mondta, hogy vigyem egyenként, de én mondtam, hogy "bírom". Ezt a harmadik sarok után kissé átértékeltem. De akkor már nem volt más választásom, cipeltem. Amire felértem vele a másodikra, úgy éreztem, hogy itt a végem. De végülis "amibe nem halsz bele az megerősít", ez is megvolt. De utána visszaérve a tetthelyre egy negyed órát pihegtem a kanapén. A következő kör egy hatalmas banyatank volt, ezt csak húzni kellett, ami utcán egyszerű de a másodikra lépcsőn kicsit komplikáltabb. Utána újabb pihenő. 

És akkor a bútorok. 

- A kanapé és a két fotel megy Ráckevére!

-HOVA tesszük?

-Kidobjuk a dupla ágyat a kisszobából és akkor legalább lesz hely.

- De hát nem fér el! Vagy a kanapé, vagy  a két fotel, de mindhárom nem megy.

-DE MEGY!

-De nem megy....

-DE!!!

-És a varrógép?

-Visszük.

-Minek? Van Ráckevén HÁROM varrógép.

-Ez egy teljesen jó varrógép, KELL!

Mondjuk ez igaz. Mármithogy teljesen jó darab. Praktikus bútordarab, egy karc nincs rajta, úgy van ahogy a Mama utoljára használta tán 30 éve. Mert varrónő volt a szakmája ahogy J-é eredetileg női szabó, de mindketten egy életre megutálták a tűt cérnát, J-t egy gomb felvarrására nem tudom rávenni, ha valamit varrni kell én csinálom. De a varrógép KELL

20230623_114526.jpg

20230623_114547.jpg

20230623_114708.jpg

20230623_114730.jpg

Szóval legközelebb ezt fogom átcipelni a munkásszállásra. J mondja "vegyünk egy molnárkocsit a cuccoláshoz". mondom, "inkább adjuk el  a varrógépet"! Válasz,"NEM!" Csak úgy mondom, egy valamirevaló molnárkocsi https://kezikocsi-molnarkocsi.arukereso.hu/.../molnar.../... több mint 20000 Ft, a varrógép ér mondjuk 10000-et. De majd kérek egy molnárkocsit valahonnan kölcsön... vagy a Mama tolókocsijára rakom a varrógépet és felcipelem a másodikra. DE MINEK??? Nemsokára mi is meghalunk, és UGYANEZT végigcsinálják majd a leszármazottaink UGYANEZEKKEL a holmikkal. Miután ők többen vannak alighanem még jól össze is vesznek a hagyatékon, szóval utálni is fognak bennünket meg persze egymást. 

És még épp csak elkezdtük.

Délután 5-re még bementem a kislányom kiadott lakásába megnézni a klíma kültéri egységét, igényel e valamilyen karbantartást. Szerencsére miután gyenge tél volt, be se kapcsolta a bérlő, a gázkonvektor a hálószobában őrlángon elvitte a telet az egész lakásban, egy könnyű porszívózás a pókhálóktól elég volt a hőcserélő így nézett ki.

20230623_163757.jpg

Legalább ezzel nem kellett fáradnom, de így is mire a nap végén 18:50-kor lekászálódtunk a HÉV-ről, alig volt erőm az autóig elvánszorogni. Pedig  otthon a kapuban a Szmájli kutya várt, akivel még a kötelező sétára is el kellett menni. Mondom nehéz nap volt. Egész éjjel állítólag tomboló szélvihar volt, de bár biztos mozgott alattam a hajó, de ebből én semmit nem észleltem, olyan mélyen aludtam.

Ma laza nap volt és még van is. Délelőtt piacra mentünk a Sári Pista csónakjával, tartoztam neki egy régóta megigért kolbászozással, a csónakban falatoztunk ( aminél kellemesebb reggelit én gyakorlatilag elképzelni nem tudok) a piaci stégnél amire ő szerelte fel társadalmi munkában a kikötőbikákat ( a régieket valaki lelopta, ami egyszerűen gyalázat), mi ketten sült kolbászt, J sült oldalast reggelizett és mindenféle gyümölcsöket is vettünk az árral egyszerűen nem törődve. Felelőtlen nyuggerek. Viszont SP őszintén örült a Papa vadiúj pufidzsekijének, pont az ő mérete a Papa időskori XXXL-es  időszakából.

Hazatérve kicsit aludtam, majd elbicikliztem a Lidl-be mert persze megint nem volt itthon semmi pékárú. Kezdetben úgy gondoltam, hogy idén nem lesz Vilmos napi cseresznyés rétes, de láttam szép cseresznyét, így megváltoztattam a döntést, mindent megvettem hozzá és ma este, de legkésőbb holnap, cseresznyés rétest fogok sütni! UFF!

23:30 Holnap reggelre hagytam a rétescsinálást. Most a recepteket olvasom a neten, ahány annyiféle. Hogy tavaly melyiket csináltam fogalmam sincs, amikor ma a Lidlben voltam mindenféle alapanyagot megvettem, a döntést későbbre halasztva. A "később" az most van. Sokadszorra állapítom meg, hogy a recepteket azoknak írják akiknek nincs igazán rá szükségük, mert tudják hogy kell sütni-főzni. Továbbá olyanok írják, akiknek fogalmuk sincs a legegyszerűbb felmerülő problémákról azok részéről akiknek IGAZÁN szükségük lenne  a receptre. Máskülönben például nem hagyná ki belőle a receptcsináló, hogy a cukrot, ami az alapanyagok felsorolásakor még benne van, bele is kell tenni a készítés megfelelő fázisában. Abban meg még googlezás után sem vagyok egészen biztos, hogy mi  a különbség a teáskanál és a kávéskanál közt. DE érzem menni fog. Holnap kiderül.

2 komment

Kedd.

2023.06.20. 09:30 :: A Tengerész

Tegnap kora délután cseng a telefonom. "Doki" hív, egykori klubtársam a MAHART SC-ből, értesít, mint olyat akinek szerepe volt benne, hogy Ráckevén tavaly beindult a vitorlázás, hogy megkezdődött idén az első tanfolyam. 

Na úgyis neki kellett induljak a boltba, mert egy szelet kenyér se volt itthon a lecsóhoz, biciklire pattantam, és lekarikáztam a strandra, ahol idén új helyet kapott az egyesület ami bárhogy is hívják most, nekem örökre csak MAHART marad. De hivatalosan (miután a Balatonról elűzték, létesítményeit, hajóit, eszközeit, telephelyét felszámolták) https://www.facebook.com/bahartse/ és az én lelkes közreműködésemmel tudott megtelepedni, remélem véglegesen itt nálunk. Ilyen környezetben

20230619_142504.jpg

Magyarországon kevesen tanulhatnak vitorlázni. 

A békés nyugodt vízterület a balatoninál sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít a kezdők, a gyerekek oktatásához.

És hát most épp nem akárki oktat, az egyik legnagyobb magyar vitorlázó, a többszörös szólóvitorlás Földkerülő (sokkal kevesebben tették meg mint ahányan megmászták az Everestet) Kopár István jön el minden évben ide a floridai otthonából, hogy tudását átadja a jövő reménységeinek. Mondtam is neki: "Nem vagy normális", mire a válasz "De hát ezt tudjuk".

20230619_144434.jpg

Sok mástól eltérően a lényeg itt nem az üzleti vállalkozás, hanem "őrizni a lángot". Hogy legalább valami csírája megmaradjon a valahavolt patinás egyesületnek. Hogy a gyerekeink, unokáink ne csak a telefonmasszírozásban gondolják kiteljesedni a gyermekkorukat, hanem valódi élményekben legyen részük. Megpróbálom nem szomorúan felfogni, ami persze csaknem lehetetlen, csak pár hete volt, hogy másik volt egyesületemet, amiben vitorlázni tanultam, versenyeztem és először voltam magyar bajnok, a Vízügy SC-t is kierbrudalták a Balatonból. József Attila jut eszembe: "....Termelő zabálás, -kis, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája....", ha csak ennyi lenne... de ez a "zabálás" csak mohó, féktelen, de semmi köze a termeléshez.

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.06.16. 22:41 :: A Tengerész

Kipróbáltuk SP frissen elkészült új csónakját. Pityu hatalmas fejlődésen ment át amióta ismerem. Kezdetben az ajándékba kapott, néha elsüllyedt rozoga ladikokat tatarozta ki kevésbé rozogává és mindenféle hitvány, bontóból mentett motorokkal felszerelve kölcsönözte őket. Ezzel egészítette ki szerény rokkantnyugdíját. De a keresményét nem élte fel, nem herdálta el, hanem folyamatosan befektette az eszközállománya korszerűsítésére. Mostanra saját sablont készített amiből ez az első csónak ami kikerült. Ez már mindennel fel van szerelve, ami csak kell. Vége a gányolásnak, igazi profimunka, gratuláltam is neki.

Beugrottunk a városba popszegecsért a barkácsboltba, meg a pékhez, meg a henteshez kajáért ha már ott voltunk, és közbe én próbálgattam az új technikát. Ezt az útvonalat rögzítette a zsebemben a GPS.

sp_csonakproba.png

Kicsit szabálytalan voltam, de hát ki kellett próbálni mit tud az új csónak, nos a maximális sebesség 40km/h volt egy 20 LE-s Honda motorral, de persze nem ennyivel közlekedtünk, a próba után visszavettem a sebességet az engedélyezett 15 km/h alá.

Valami miatt nem fogadja be a blog a videót, itt megtekinthető: https://www.youtube.com/shorts/uu-P3DIFCZ0

Ne ennyit a szórakozásról, jött a meló. Úgy kezdődött, hogy tegnap délben felhívott a kereskedő Szlovákiából, hogy küldheti e a téli tüzelőt amit megrendeltem nála, mert most pont van errefelé fuvarja. Mondtam neki "nosza küldje"!  Meg is jött a furgon, a sofőrrel ketten kidobáltuk egy negyed óra alatt. Aggasztott hogy a meteorológia esőt mondott délutánra, de szerencsére nem lett belőle semmi, mindenesetre az "esernyő" ( a kocsibeálló) alá raktuk raklapra, hogy ha később esne is, ne ázzon már el, lógott a nyelvem a végére, pedig én csak egyesével hordtam a 10 kilós csomagokat nem kettesével mit a legény, de hát ő fele annyi idős volt mint én. Egy raklap fabrikettet rendeltem és egy raklap tőzegbrikettet. Mindegyik 10 mázsa. Így néznek ki.

Ez a fabrikett,

20230616_122303.jpg

ez meg a tőzeg.

20230616_122312.jpg

Tőzegbrikettel még nem tüzeltem soha, azt mondta a kereskedő, hogy fele-fele arányban javasolja cserépkályhába a fabrikettel. A fűtőértéke nagyjából azonos a kettőnek.

Ezzel le is zártam a tegnapi napot, ma nekiálltam az "esernyő" alól betalicskázni a tornácra.

20230616_122253.jpg

Úgy gondoltam, hogy több napig fogom csinálni, beosztva az erőmet amit kicsit igénybe vett az előző napi sietős pakolás, de aztán "felfújtam a pofámat" és estére bent volt az egész a tornácon elpakolva vagy 2,5 méter magasan, hogy elférjen. Elfáradtam, de nem zsibbasztóan. Úgy tűnik javult a kondícióm, ami miatt aggódtam még nemrég.

A lényeg, hogy két télre való tüzelő elraktározva. Van keményfa felvágva több évvel korábbról maradék, fabrikett szintén több évről és a mostani két tonnányi, és akkor még ott van a "hangyás" fűzfa a kapubejáró mellett amit az utcán kidőlt fából mentettem és baltáztam fel elszántan, ez a vastartalék, az is elég vagy két hónapra, summa summárum ennyivel 80 éves koromig levan a gond a téli tüzelőről, ennél hosszabb távra e pillanatban nem tervezek.

Balra a vitorlák a falon, alattuk még némi feldolgozásra váró rendetlenség, a plafonon árbocok,  jobbra meg a két évi megnyugtató tüzelő.

pict0309.JPG

pict0313.JPG

Tájkép csata után.

pict0311.JPG

Abba a nyugágyba heveredtem le lábamat felrakva a kukázott zsúrkocsira (amiből gyújtós lesz, bár J erősen helyteleníti) és immáron lenyugodva gyönyörködtem a víztükör felett lenyugvó napban.

Ha segíteni nem is segít, de legalább folyamatosan útban van a hűséges, ragaszkodó jószág.

pict0310.JPG

 

2 komment

Szombat.

2023.06.10. 16:49 :: A Tengerész

Kertészkedek. A paradicsom a földön fekszik a sárban, kúszik-mászik. Mindent elöntött a zöldburjánzás. A rengeteg csapadéktól minden nő mint az őrült. Persze az is aminek nem kéne. 

pict0304.JPG

Jó kis katyvasz mi? A legjobban burjánzik a málna, mindent elnyom, betört a paradicsomágyásba. Kíméletlenül kivagdostam ahol semmi dolga. A paradicsomot meg karóra, madzagra kötözöm.

Ez ahol nagyjából végeztem egy fél nap alatt. Ott a háttérben a fenyőtörzs mögött még az ágyás nagyobbik felében az érinetlen állapot.

pict0305.JPG

J meg már eszi az epret.

pict0303.JPG

De bezzeg nem dolgozik mindenki! Én majd megszakadok, SZ meg csak napozik!

pict0302.JPG

Hát igazság ez?!

 

1 komment

Szombat.

2023.06.03. 09:03 :: A Tengerész

Túlvagyok a reggeli piperén, kutyázáson, reggelin, piacra, kajabeszerzésre készülünk, de mivel J még sehol a felkészüléssel, az imént még egy szál karkötőben kávézott, hogy elüssem az időt kiöntöm a gondolataimat. Lefekvés után a hajón (immáron a nyári hálókabinban, mert tegnapelőtt ágyat húztam és átköltöztem a téli szalonból hátra a "tengerre" néző ablakú ágyamba) folytattam a tegnap idézett könyv olvasását és egészen elképesztőnek gondolom azt az éleslátást amivel találkoztam. A könyv ugye, ne feledjük 2008-ban, tehát a szoclib kormányzás alatt záródott, tehát AKKOR fest borzalmasan lesújtó képet a Rudi Zoltán TV elnök vezette köztelevízió állapotáról, amikor MÉG senki nem sejtette a 2010-től tartó totális ledarálását az intézménynek. Tehát amikor még nem ástak gödröt a béka segge alatt futó árok fenekére. És FS már akkor kongatta a vészharangot. Annyira kiborítottak a sorok, hogy most szándékosan sértek jogot és idefotózok pár oldalt a könyvből, ami tilos, de ha majd megtalál a kiadó jogsértés miatt, talán kiegyezhetünk párezer forint kártérítésben, nekem megér a nyugdíjamból annyit, hogy titeket is elborzasszalak.

pict0295.JPG

pict0296.JPG

pict0297.JPG

pict0298.JPG

pict0299.JPG

pict0300.JPG

 FS már akkor látta, hogy az idealista demokrata Gyurcsány alkalmatlan a falka kezelésére és a liberális demokrata Orbán már akkor belebolondult  a hatalommániájába, és abból a megrögzött mániából, amit a magát "jobboldali"-nak gondoló, amúgy értelmes tömeg gondolkodik, az út csak lefelé a pokolba, a nemzethalálba vezet. Mert az pusztító, hogy százezrek nemzetromboló gyűlölete alapszik azon, hogy annakidején a kommunisták elvették a nagypapa kisbótját, ő meg nem mehetett egyetemre csak felnőtt fejjel estire ( a származása miatt, vagy csak mert olyan hülye volt hogy nem vették fel, de ő most másképp emlékszik), ezért MOST a qrva anyját a Gyurcsánynak, meg minden libsinek aki nem hajlandó Orbánt a nemzet megmentőjének tekinteni. (nemrég egy kereszténydemokrata hívő széplélek vaknak nevezett engem, hogy nem látom, hogy Orbán Viktor a teljes magyar történelem, valamint Európa, de talán a világegyetem legnagyobb államférfija... NOOORMÁÁÁLIS?)

 

 

2 komment

Péntek.

2023.06.02. 15:28 :: A Tengerész

Megint könyvméltatás lesz. Az ajándékkönyvek közül a harmadik megint olyan amit magamtól alighanem sose vásároltam volna meg.

s-l1600.jpg

Mert nem érdekelt. Sőt. Kifejezetten nem szimpatizáltam Friderikusz Sándorral és soha mégcsak meg se magyaráztam magamnak miért, annyira nem érdekelt. Ahogy a pár hete elsőnek olvasott Woody Allen könyv kapcsán is megjegyeztem, nem érdekelnek a celebek. Az se véletlen, hogy Mihancsik Zsófia Friderikusz eddig című könyvét hagytam utolsónak, a nemérdekel könyvek közül ez volt ami a legjobban nem érdekelt. De aztán kézbe vettem, gondoltam (mint a korábbi másik kettő ajándékkönyvnél, belelapozok) Na ugyanúgy jártam, MEGFOGOTT.

De elöljáróban még beszélek a mű tárgyával kapcsolatos indító érzéseimről. Miért is nem szerettem én FS-t? Mit szépítsem, abból ami felületesen nekem lejött a képernyőről, többé kevésbé egy narcisztikus beképzelt alaknak gondoltam. Miközben ahhoz, hogy valaki több millió nézőt leültessen esténként a TV képernyők elé, a leghatározottabban tehetségesnek kell lennie. És a könyv olvasása közben beugrottak dolgok a saját életemből. Hogy bizony elég kurtán vagyok hajlamos elintézni azokat akik nem érdekelnek. Mitagadás akiket lenézek. Második hajómon, amikor még frissen voltam tiszt, egyik fedélzeti második tiszt, aki szigorúan magázott ( pedig egy második "sior" és az elektrikus közt nincs igazából mérhető rangkülönbség), azt mondta "Maga meg ne legyen olyan gőgös!". Sose gondoltam, hogy az lennék, de így is lehet nézni. Kétségtelen, nem vegyültem mindenkivel. Ennek több oka is volt. Egyrészt idősebb, tájékozottabb voltam a társaság jelentős részénél, másrészt nem piáltam. Ez egyeseknek nagyon szúrta a szemét. Ahogy egyik matróz kollégám, akivel amúgy kifejezetten jóba voltam mondta " ahogy te NEM iszol az már nem normális". Egy bizonyos szint alatt az emberek nehezen viselik el azt aki nagyon más mint ők. És sose rejtettem véka alá a véleményemet.

De vissza FS-ra. Igen, zavart amikor bent ült egy tehetségkutató zsűrijében és olyan magas lóról beszélt egy versenyzővel. Lehetett volna empatikusabb. De akkor már rengeteg learatott siker állt mögötte és ez megárthatott. És a riportkötet olvastán feltárult előttem az a rettenetes ingovány amit elképzelni nem tudtam volna, amit nevezzünk egyszerűen magyar közmédiának, amin keresztül egyedülállóan sikeresen kűzdötte magát a csúcsra. Hogy valaki nem jólfésült amikor 30 év után kijön a dzsungelból ahol megküzdött vadállatoktól a rabszolgakereskedőkig mindenkivel aki, ami csak előfordult, ahol mindenki mindenki farkasa, ahol az árulás, a becstelenség olyan természetes, mint az ha esik az eső akkor vizes leszel. Kinek ne  szállna a fejébe a dicsőség? Ha pálcát törtem a feje felett, most felszedem és összeragasztom.

Két dolgot gondolok kiemelni. Az egyik egy Vitray Tamás idézet. " A magyar televizió olyan mint az amerikai....(és itt tartott egy szünetet) csak semmiben se hasonlít rá"  Ez a könyv gyakorlatilag az elejétől a végéig erről szól. De ha tágítok akár az országról. Ahol ha valaki tehetséges, ambiciózus, az csakis irigységet és gáncsoskodást arathat, nem babérokat. Mert még a Friderikusznak se a pénz volt az egyetlen motivációja, hanem az az elképesztő munkabírás és szakmaszeretet, amivel már gyerekkorától fogva tört a szakma csúcsára. 

A másik egy többször is említett tapasztalat számos bírósági ügye kapcsán. " Az igazságot...bírósággal kimondatni manapság szinte reménytelen dolog Magyarországon. A jogszabályok, a bírói szubjektíviás,  a bírói felkészületlenség, tapasztalatlanság, és alkalmatlanság  oly mértékig tette kilátástalanná a hazai igazságszolgáltatást, hogy ilyen sok kockázati tényezővel nem lehet mit kezdeni."

Engem a könyv meggyőzött. Mostantól szeretem Friderikusz Sándort. És elnéző vagyok a hibáival szemben. Hátha az enyéimmel is azok lesznek mások.

4 komment

Szerda.

2023.05.31. 09:47 :: A Tengerész

Mutatom a képet.pict0293.JPG

Aki olvas aki emlékszik, egyből tudja mi ez. A többieknek mondom. ( akit jobban érdekel  https://amapola.blog.hu/2023/03/29/kedd_649) Ez aza lánc aminek az egyik végén a fenéken volt a bójakő, a másik végén meg az a nehéz vas bója, ami azon a bizonyos viharos éjszakán, ha nem  oldjuk meg J-vel a problémát, reggelre egész biztosan betörte volna a Tequila oldalát.

Egyértelmű, én voltam a hibás. Mert ahelyett, hogy annakidején amikor leraktam a bóját, időt, pénzt nem sajnálva elbicikliztem volna a boltba és vettem volna 5 méter láncot, azt mondtam, "jó lesz ez a régi rozsdás lánc is oda a víz alá". Hát nem lett jó. Mert a sekli a bója alján elkoptatta a folyamatos hullámzás rángatás során a láncszemet és amikor a legnagyobb lett volna rá a szükség, leszakadt a bója, ezzel végveszélybe sodorva  a Tequila vitorlást (rólam nem is beszélve, akit J mentett meg a vízbeeséstől) Na de ahhoz, hogy ez a lánc így fotózható legyen még sok víznek kellett lefolynia felette a Dunán. Mert ( megint csak az emlékezés https://amapola.blog.hu/2023/03/31/pentek_2766 ), átmenetileg leraktam egy horgonyt és arra kötöttem ki a Tequilát, a bójalánc búvárkodással való megkeresését nyárra hagyva.

Igenám, de jött a Török Ervin és erősködött, hogy ő segít, keressük meg fentővel ( a víz alatt húzgált négyágú kampós szerszámmal) a láncot. Na ráálltam, de voltak fenntartásaim, az ilyen kutatómunka mindig bizonytalan és én már egyszer próbálkoztam, sikertelenül, szóval nem sok reményt fűztem a dologhoz. De nekiálltunk Pünkösd vasárnapján, ahogy itt https://amapola.blog.hu/2023/05/28/vasarnap_317 be is számoltam róla.  Jól elfáradtam és lefeküdtem aludni. J mondta, hogy közbe Ervin keresett, de nem akart felkelteni, ki is ment a fejemből a dolog annyira hogy csak hétfőn jutott eszembe, felhívtam E-t, mondta, hogy a stégen akar valamit mutatni. Ott találkoztunk. Mindjárt elkezdtem hosszasan mesélni amin már második napja törtem a fejem, hogy hogy fogjuk a kompresszort berakni a Tequilába, hogy adok neki áramot a partról, hogy fogok a víz alatt búvárkodva eljutni az osztott bójakő ( egy beton klocni, meg egy rövid lánccal hozzá csatlakoztatott öntöttvas nehezék)  láncába  beakadt fentőhöz eljutni, hogy fogjuk közben a vízen mozgatni a Tequilát, stb, stb. E türelmesen végighallgatott, majd megkérdezte "mi az a kötél oda kikötve a stéghez?". Odanéztem és megláttam egy terepzöld ejtőernyőzsinórt, amit tudtam hogy az övé, mert előző nap láttam a vízibiciklin. Mondtam, hogy azt csak ő köthette oda amikor két napja ott manővereztünk, DE MÉG MINDIG nem esett le a megoldás. Még húzgálni is megpróbáltam, de nem engedett, "valami volt a végén a vízben". És még mindig nem kapcsoltam. A végén E világosított fel, hogy amikor én elmentem aludni, ő visszament és egy hosszú csáklyával addig kotorta  az iszapot amíg megtalálta a bójaláncot!! Rákötötte a zsinórt, a másik végét meg a stéghez. MEGTALÁLTA A LÁNCOT! De ilyen pali, képes  volt türelmesen végighallgatni miféle terveket szőttem a lánc megkeresésére! 

Na tegnap nekiálltam ( már tegnapelőtt belekezdtem, de elvert a vízről az eső) rendezni a dolgokat véglegesen.  Először is kiszabadítottam a fenékről az osztott bójakő közbenső láncába beakadt fentőt, ez nem volt egyszerű, kellett hozzá a fenékre leérő hosszú csáklyával némi ügyeskedés, de sikerült. Aztán az E által megtalált lánc végét lekötöttem a stégről, leszedtem róla E zöld ejtőernyőzsinórját és a lánc végére kötöttem ezt a bóját. Ezzel a lánc "mentve volt".

pict0289.JPG

A horgonyról átkötöttem rá a Tequilát, a horgonyt meg felszedtem. Volt némi aggodalom bennem, hogy elbírok e vele, mert alighanem rendesen beásta magát a fenékbe, fogott is keményen, de a felszedés ment simán, ez egy nagyon jó horgony lett a megszélesített keresztvassal. ( iszappal borítva immáron napvilágon)

pict0290.JPG

Nade ahhoz, hogy a rozsdás láncot kicseréljem a horgonyról leszedett új láncra, fel kellett szedjem a bójakövet! A lánc borzalmasan nézett ki, vastagon borítva éles kagylókkal ( most is miközben pötyögök a keyboardon, minden betű belehasít az elvágott gyűrűsujjam hegyébe), arról szó se lehetett, hogy azt megmarkolva húzni a láncot, ráadásul a láncot a Tequila deck-oldal találkozás élén megtörve kellett volna vezetni, na ez ártott volna a hajónak, ezért a víz alá lenyúlva belesekliztem egy kötelet és a kötelet húztam a deckről, apránként fogásolva a groszshott decken lévő curryklemmjébe fogatva emeltem ameddig tudtam. Közben billegtettem a hajót, remélve, hogy felszakad a nehezék az iszapból. Nagynehezen sikerült is, éreztem, hogy megmozdult, de az, hogy egyedül felemeljem, miközben mindig újra seklizzek a víz alá lenyúlva, reménytelen volt, mert mire idáig jutottam minden erőm elhagyott. Még egyet kötöttem a víz alatt a kötél másik végével és "telefonos segítséget kértem". Felhívtam a Sári Pistát, hogy jöjjön a legnehezebb 12 személyes "Stefánia"  csónakjával segíteni. Jött is. Ő a medverejű rokkantnyugdíjas előbb a ráseklizett második kötéllel, majd kesztyűben a lánccal felhúzta a víz színéig a betontuskót, arra én gyorsan kötöttem egy újabb kötelet a curryklemmbe fogatva, kibogarásztam a láncot a rengeteg apró kagyló csurmából, csodák csodájára még a rozsdás  lánc seklijét is tudtam bontani kombinált fogóval, rásekliztem az új láncot és ment vissza az egész hóbelevanc a sárga bójával megfejelve a. fenékre. Hurrá!. Kihoztam a régi vas bóját, kiúsztattam a munkacsónakkal vontatva a vízre, lecseréltem vele a könnyű sárga műanyag bóját, átkötöttem rá a Tequilát, minden kötelet a végleges hosszra agyonkötöttem és itt volt a vége. A munkanapnak is meg az erőmnek is.

pict0291.JPG

pict0292.JPG

De ISMÉT bebizonyosodott, hogy az a leggazdagabb akinek barátai vannak akik segítenek ha kell.

Más. Tegnap befejeztem  a filmnézést amire  a "Kenny Wells" olvasóm hívta fel a figyelmemet a Matthew McConaughey könyvvel kapcsolatos írásom kapcsán. TÉNYLEG jó film, felüdülés az amerikai filmbaromságok dzsungelében. https://videa.hu/.../film.../arany-2016-wPOJoqUavd1Ilgvj

 

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2023.05.28. 14:08 :: A Tengerész

Munkával ünnepeltem a Pünkösdöt is. Tegnap végre beillesztettem a 3 kilós kalapácsba azt a nyelet amit már második hete kerülgetek a munkaasztalon.... mondjuk ez ahhoz a 10 évhez képest amit a kalapácsfej nyél nélkül szolgált kizárólag ráverő üllőként elenyésző. De most van egy nagyobbacska hosszúnyelű "húzós" kalapácsom. Kellett már nagyon, mert a 12 kilós "népszava" kalapácsot már nem igazán tudom megemelni... legalábbis úgy, hogy használhatókat sújtani is tudjak vele. Ezzel a 3 kilóssal viszont MÉG elbírok. Lemostam az utcán álló autót és miután a beálló "esernyő" alatt rendet raktam beálltam a kocsival a helyére. És csak úgy egyszerűen becsuktam a kerekes kaput és letűztem a végét. Semmi ék, semmi kalapács, tiszta kéjmámor. Volt egy csinos IKEA kisszék a télikertben, még az előző tulaj hagyatéka, de az összes köldökcsapos illesztés szétjött, valami barbár módon elkezdte valaki összecsavarozni Reisercsavarokkal, amitől szétrepedt a fa több helyen. Elsőre tüzelőnek gondoltam felvágni, de megsajnáltam, mert alapvetően olyan csinos holmi és amikor talajszinten dolgozom valamit, a guggolást már nehezen bírják a térdeim, a térdelést meg pláne meg a fel-le ereszkedést, szóval mint egy sámlira jól esik letelepedni. Úgy döntöttem szétszedem ahány darabból csak áll és újra ragasztom az egészet. Most szorítók közt kötnek a repedt darabok, aztán majd teljesen összerakom kedden. Azért akkor mert kalapálni kell  a csapolt darabokat és nem akarok ünnep alatt zajongani. 

Ervin győzködött, hogy próbáljuk megkeresni a Tequila elveszett bójaláncát, na ez csendes meló, az idő is szép. Én ugyan egyszer már próbálkoztam, igaz egyedül és a fenék gereblyézése a fentővel nem igazán egyemberes munka, nem is volt eredményes. .Hosszas "horgászsás" után el is akadt valamibe a négyágű fentő, de felemelni nem tudtuk, előbb elsüllyedt alattunk a vizibicikli, szóval hacsak nem egy második világháborús repülőroncsot találtunk, akkor sanszos, hogy a bójakövet találtuk meg amit egy rövid lánc köt össze egy nehéz öntöttvas csőidommal, elképzelhető, hogy ebbe akadtunk bele. Kiálltam a Tequilával és próbáltam arról emelni, de reménytelen volt a dolog, marad a búvárkodás, ha melegebb lesz a víz. A fentő maradt odalent beakadva és fenn egy bójával megjelölve. Folyt. köv. ha 22 fokos lesz a víz. Kifelé át akartam szállni a Tequilából Ervin vízibiciklijére, de ügyetlen voltam (igazából nehezen mozgok már amikor egyensúlyozni kell a vesztibuláris rendszerem meghibásodása miatt) és beestem a két jármű közé, de a nagyobb baj az volt, hogy közben becsúszott a bal lábam a vízibicikli pedálja alá, miközben fejjel lefelé lógtam a víz alatt. Szerencsére Ervin észnél volt és kiakasztotta a lábamat, amire én onnan lentről képtelen lettem volna, így se meg nem fulladtam, se a bokám nem tört ki. Hát ilyen dolgok történnek egy ártatlan pünkösd vasárnapi matatás alatt. Ahogy gyerekkorom egyik kedves regényében Arthur Ransome "Fecskék és Fruskák a felfedezők"-jében ( olvasmányélményeim egyenesen vezettek engem előbb a vitorlázáshoz és majdan a tengerre) 

1111002570886.jpg

"úsznom kellett az életemért". Én még egy régi, háború előtti , talán Dante kiadást olvastam.

VISZONT a víz cseppet se volt hideg, igaz fel voltam öltözve, ing, póló, alsógatya, rövidnadrágba. Ami mázli, a bakancsomat, zoknimat már korábban levettem, mert a Tequiláról a lábamat a vízbe lógattam, miközben a kötelet húzgáltam a deck szélén ülve. Továbbá életemben először volt haszna, hogy vízmentes (CAT B30) telefont használok.

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.05.26. 16:37 :: A Tengerész

Nemrég könyvekről írtam. Ott hagytam abba, hogy a felénél tartok a "Zöldlámpa" című Matthew  McConaughey önéletrajzi könyvnek. Két napja befejeztem. A végére valamennyit változott a véleményem a könyvről. NEKEM túl sok volt benne a gondolati kalandozás. Nehéz lehetett a hirtelen és jelentős siker feldolgozása és a vad élet a pia és alighanem némi drog is megkavarhatta ennek a különleges embernek az életét. De ettől függetlenül mintha személyes kapcsolatba kerültem volna vele. Megérintett, de sok volt belőle a végére. Mindenesetre ma harmadszor is megnéztem felvételről az "Az igazság ára"  c. filmjét. ( https://videa.hu/.../az-igazsag-ara-the-lincoln-118-perc...) Nagyon jó film. DE talán az én agyam lassult le, de még így harmadikra is sokszor vissza kellett pörgessem a felvételt, hogy megértsem a gyors vágásokkal tagolt bonyolult cselekményt, a párbeszédeket, amiben nemcsak a félsüketségem játszhatott közre. Mindenesetre eleven cáfolata volt számomra annak az ostobaságnak, miszerint nem kellene az idegen nyelvű filmeket szinkronizálni, mert ha csak feliratosak lennének az jót tenne az idegen nyelv tanulásnak.(ja, főleg mondjuk a japán vagy kínai filmeknél) Mert én nemcsak úgy általában szeretek egy filmet nézni és nagyjából tudni a végére, hogy ki a gyilkos, de tudni akarom az egészet. Hogy minden mondat miért van. Szóval így harmadszorra többszöri részlet visszajátszása, értelmezése után végre megértettem a filmet. De NAGYON jó volt a film és nemcsak  a főszereplő, de mindenki más is a helyén van benne. Nem az a szokványos amerikai szarság. Akit érdekel, ajánlom pünkösdi lazításra.

4 komment

Csütörtök.

2023.05.25. 07:44 :: A Tengerész

Remekül működik a kapu! Az  ötletem a "huppanó" a kerék alá közvetlenül a teljes csukódás pillanata előtt tökéletesen bevált és a nyitást se akadályozza. Annyira jó lett, hogy némi töprengés után a kapu merevítésének különféle (zártszelvény, szögvas, íves laposvas támaszokkal stb) ötletek kivitelezésével is felhagytam, az egész macera felesleges, had rugózzon csak a kapu, ha kicsi a lendület, magyarul nem csapom be hanem csak finoman gurítom, akkor az utolsó pár lemaradó milliméter könnyedén betolható, ha ráhelyezem  a talpam a kerékre és  gurítok rajta könnyedén egy picit. Ez az apró kényelmetlenség nem ér meg egy hosszas erősítést ami ráadásul a plusz vasakkal tovább nehezítené az amúgyis dögnehéz kaput. 

MÁS. Csakhogy aki férfiember, öregedés felkészülés okán olvassa az írásaimat szóval a jövőjét kutatja, tegnap urológus orvos fázisba jutottam ( 3 hónap várakozás és bár időpontom volt ugyan, de további három óra rendelő folyosón való várakozás után). Az ifjú és rendkívül termelékeny doktor (bár a budapesti kórházi elfoglaltsága után a rendelési időre rendre két óra késéssel tud csak megérkezni, viszont valami félelmetes sebességgel szórja ki a pácienseket, miközben teljes vizsgálatot végzett beleértve a hasi ultrahangot is)  első megközelítésben nem javasolta az általam preferált húgycsövön keresztül végzett prosztata csonkolást, azt mondta első nekifutásban kísérletezzünk gyógyszerrel. Én, bár szeretem inspirálni az orvosokat, mert meggyőződésem, hogy nagy szükségük van rá, de látva az imponáló határozottságot, ez esetben felajánlottam együttműködésemet, folytatása következik.

Szólj hozzá!

Kedd.

2023.05.23. 07:38 :: A Tengerész

Korán ébredtem, már 6:10-kor kint voltam a szántóföldön Sz kutyával. Közelről gyönyörködtem egy 'amapola"-ában, mire kiröppent belőle egy koránkelő méhecske és méltatlankodva, hogy megzavartam a munkájában körözni kezdett a fejem körül, megnézte magát a szemüvegem tükrében, majd megállapítva, hogy az orrszőreim semmiféle módon nem hasonlítanak virágporgyűjtőhelyre méltatlankodva távozott.

Nemzeti szineink a természetben, elönt a honfiúi hevület.

20230523_062513.jpg

Kész a kerekes kapu.

pict0284_1.JPG

Hosszú volt az út idáig. fel kellett szedni az íves pályán a köveket és beszabni a pályát.

pict0277.JPG

Aztán visszarakni cementes habarcsba fektetve és kibetonozni a kerékjáratot. 

20230522_071659.jpg

Praktikusan a pályát az ideiglenesen felrögzített kerékkel alakítottam ki, egyszerűen belehengereltem a friss betonba.

pict0283.JPG

Mindössze egy apró probléma van a projekttel, hogy nem működik! A plasztikus példa rá, hogy amikor az ember mindent jól kigondol és még büszke is magára, hogy milyen okosan kitalált mindent, a végén jól pofára esik! Merthogy a próbaüzem során jön ki a hiba. Ezért csinálnak az autógyárak a kész autókon hosszas próbákat és még akkor is előfordul, hogy már eladásra került autókat hívnak vissza tömegével átalakításra, és ezért van annyi rosszul sikerült tengeri hajó, melyek viszont többnyire egyedi darabok, szóval a "nyúzóteszt"-et már a vásárló végzi. Mondom mi a baj, amire egyáltalán nem számítottam. A "teher"-kapu valamikor kétszárnyú volt, mellette a gyalogkapuval.pict0285.JPG

De aztán jöhetett a briliáns ötlete az előző tulajnak, hogy megszünteti a képen jobb oldalt lévő gyalogkapu melletti oszlopot, összehegeszti a két teherszárnyat és lesz egyszárnyú a teherkapu, ettől sokkal egyszerűbb lesz a keskeny utcából bekanyarodni autóval a telekre, mert a gyalogkapuval megszélesedik a bejárat. Csakhogy a dupla súlyú kapuszárnyhoz gyenge a felfüggesztés, lóg a jobb széle, a pontos záráshoz azt az éket kell mindig beverni ott a jobb alsó sarkon. Úgy képzeltem, hogy az íves pálya végére bebetonozok egy ferde, ívesre hajlított laposvas emelkedőt ( a két felső képen látszik), amivel a megfelelő magasságra emelem a kapu jobb végét. CSAKHOGY. A két összehegesztett kapuszárny ahelyett, hogy engedelmesen felgurulna az emelkedőre, inkább rugalmasan meghajlik középen és a kerék valahol félúton elakad az emelkedőn, miközben a jobb szél már helyen van "X" irányban, csak éppen "Y" irányban nincs elég magasan. Na ERRE nem számítottam. De hát persze nem adom fel ( ahogy egykori gépüzemvezetőm, boldogult emlékű Mártha József mondta "basszameg maga olyan mint a Hitler Adolf, egyre újabb csodafegyvereket talál ki!), a kapuszárnyat felhegesztett zártszelvénnyel merevíteni kell, hogy ne tudjon görbülni, valamint a pálya végén az emelkedőt át fogom alakítani úgy, hogy még a végállás ELŐTT emelje TÚL a kaput, majd egy huppanóval helyezze egy fix acél támaszra, ami pozicionálja a magasságot, a gumi kerékről meg leveszi a terhelést, hogy az később se tudja a rugalmasságával, esetleges kopással megzavarni a pontos illeszkedést. Sajnos ma füvet kell ehelyett nyírnom, mert J kiadta parancsba, hogy kaszáljak, mert szerinte elviselhetetlen az állapot a kertben, pedig szerintem nem is.

pict0287.JPG

pict0288.JPG

4 komment

Hétfő.

2023.05.22. 07:48 :: A Tengerész

Kitört a nyár. Egy hete még fűtöttünk a házban, a hajón meg már második napja nem kell a hálózsák, egy szál, igaz még téli, takaró alatt alszom. Szóval könnyedén végig bírtam fűtés nélkül a hajón a telet. Ez a téli hálózsák csodás találmány, amikor a leghidegebb volt akkor pont nulla fok volt bent és gyakorlatilag ugyanabban a  "szerelésben" aludtam nulla és +12°C között, csak hidegben a lábrészre dobtam rá még azt a takarót amivel most két napja takaródzom, de se nem fáztam, se melegem nem volt egyszer sem.

Tegnap este elkezdtek a hajó mellett énekelni a békák, szóval nászidőszak van, az apró halak már két hete ívnak a sekélyesben. Minden beindult, én is a kapu projekttel, hamarosan végzek és beszámolok róla. Mára ennyi, megyek reggelizni aztán belecsapok a zajongásba. Addig a ma reggelről csak így telefonnal...utálok vele fényképezni, mert a napfényben nem látom a fényre elsötétülő képernyőn, hogy mit fényképezek. .

20230522_070217.jpg

A sok májusi eső aranyat ért, a gabona harsányzöld és naponta nőtt 10 centit, a harmatos fűben csak gumicsizmában lehet sétálni, mert elázik az ember nadrágja és bár gyomnövény a vadmák azaz a pipacs, de gyönyörűek boldogult édesanyám kedvenc virágai. (ne feledjük,  "amapola")

20230522_070640-1.jpg

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2023.05.18. 23:04 :: A Tengerész

Ma könyvekről lesz szó. Mondtam, hogy mindig olvasok...amióta a betűket megismertem.  Gyakorlatilag mindent. Talán csak az ezoterikus hülyeségeket nem, de amúgy nem vagyok válogatós. J kapott pár könyvet ajándékba és az egyikbe belekezdtem. A híres emberek önéletrajzi regényei valahogy nem vonzottak. Legalábbis annyira nem, hogy megvásároljam őket. (Pláne, hogy mostanra már egy könyv komoly érvágás a pénztárcának.)  Mert nem volt hozzájuk bizalmam. Valahogy olyan érzésem volt, hogy biztos kamu az egész. Na de ajándék könyvnek ne nézd a témáját, kézbe vettem Woody Allen "Apropó nélkül"-jét, hogy egye fene beleolvasok. A nevet persze ismerem, de a filmjeit alig és az ember se izgatott igazán. Tudtam, hogy sokan rajonganak érte, de nekem ismeretlen és nem vágyott terület volt a szerző és munkássága. Szóval nekikezdtem, bevallom azzal az elképzeléssel, hogy pár oldal után úgyis leteszem. De ahogy haladtam az oldalakkal úgy lett egyre vonzóbb a könyv. Nem azt mondom, hogy nem tudtam letenni, mert a sok egyéb teendőmtől nem tántorított el, de éjjel amikor elalvás előtt kézbe vettem a hajón, és bizony már ragadt le a szemem (hajnali 3 óra felé mondjuk) még egy kicsit erőltettem, mert annyira lebilincselt a cselekmény. Én amúgy egészen speciális módon olvasok, legalábbis amióta az Internet, a sereg adat forrása (de sajnos nem mindené, hajaj mennyi luk van benne!) ott az ember keze ügyében, megszakítom az olvasást és meggooglezom a cselekmény hátterét. Jelen esetben a rengeteg nevet, főleg színészekét, írókét, szerzőkét, egyéb jeles alkotókét is akikkel dolgozott, vagy egyéb okból került kapcsolatba, vagy  akikkel összefüggésben történtek vele a "dolgok". Megmondani nem tudom mért teszem, mert semmi olyan ismeretre nem teszek szert aminek bármi gyakorlati hasznát venném, de kíváncsiságom végtelen és ha másban nem is, de ez a kielégíthetetlen ismerethabzsolás az aggkori elhülyülés idejének kitolásában tán segít.

Szóval olvasás közben bűvölt el sajátos stílusával, speciális humorával a szerző (pedig gyanítom a felét se értem igazán, mert amerikai humor, ahogy a magyart, mondjuk Karinthyt, vagy Rejtőt se értheti igazán egy amerikai) , akiről az egész világ, beleértve engem csak annyit "TUD" (mekkora igazságtalanság) hogy szexuálisan abuzálta kiskorú leánygyermekét egy másikat meg elvett feleségül. Hangsúlyozottan nem ezt a szálat kerestem a könyvben, ahogy a cselekmény, életrajzhoz híven kisgyerek korától haladt még csak eszembe se jutott, hogy "mikor jön már a zaftos részlet", csak sodort magával az az egészen sajátos stílus, ami méltán tette a szerzőt a talán legtöbbet díjazott filmessé. ( Amúgy már a díjak megközelítése is sajátos, ha baseball kupadöntő ment a TV-ben akkor a legrangosabb díjakat átvenni se ment el hanem küldött maga helyett valakit, ha meg ragaszkodtak a személyes megjelenéshez akkor inkább visszautasította a díjat. Csak ritka esetben tett kivételt, például amikor a spanyol trónörökös személyesen kérte meg egy olyan nemzeti díj átvételére, melyet korábban az általa legnagyobbnak tartott írók kaptak meg, NEKEM a könyv azt bizonyítja, hogy a rendkívüli tehetség és a szerénység nem álca nála.) Végülis világosan kiderül a könyvből, és nem azért mert az ebben érdekelt írta, hanem azért mert az összes  szakértői vizsgálat egyértelműen cáfolta és ezek alapján a bíróság valamennyi vád alól felmentette, hogy  az egész ügy az akkori élettársa, Mia Farrow bosszúja volt, melynek még a nevelt és saját gyermekei egy része is áldozatul esett. Nem történt gyerekmolesztálás és W A meg 25 éve él boldog, szerelmi házasságban a kapcsolatuk kezdetén amúgy nagykorú Soon-Yinnel, miközben Mia Farrow valami érthetetlen indítékból 14 gyermeket nevelt, akiknek többsége valami furcsa betegesnek nevezhető okból  örökbe fogadott volt, egy quasi gyerekgyűjtemény, akikkel gyakorlatilag egyáltalán nem törődött, nem nevelte őket, csak a cselédség foglalkozott velük, meg ők egymással, közülük többen is idejekorán meghaltak, elhanyagoltság, drog és öngyilkosság okán. Mint hab a tortán tetőzte be W A tragédiáját amikor évtizedekkel később a média a me-too mozgalom eszetlen túltolása során felmelegítette a témát, gyakorlatilag odáig jutva, hogy "mindig a nőnek van igaza, akkor is ha nem". Egészen zseniálisnak gondolom W A ezen kulcsmondatát: "Az emberek abban hisznek amiben hinni akarnak, és mindenkinek megvan rá a maga személyes oka, bár néha nem is tudja mi az."  Ez a magyarázata mindannak a sok eszetlenségnek, amivel naponta találkozunk és hiába érvelünk ellene az érvek kicsorbulnak a vakhit páncélján, melyet populista demagógok viszont hatalmi érdekből folyamatosan erősítenek. Szóval nekem ez az önéletrajz mesze túlmutat önmagán.

w_a.jpg

Ha már ajándékkönyv és filmes személyiség és önéletrajz, ezek után belevágtam ebbe.

zoldlampa.jpg

 Még a Woody Allen könyv elolvasása UTÁN se hagytam fel abbéli meggyőződésemmel, hogy a híres emberek ha a túlhájpolt celebvilágból érkeznek nekem gyanúsak, ezért ugyanolyan előitéletesen vettem a kezembe mint W A-ét korábban. Még csak a közepénél tartok, de kijelentem, hogy ez is nagyon jó könyv. Egy egészen különleges öntörvényű és csakis a saját útját járó embert ismertem meg benne. Ráadásul ez egy sokrétegű önéletrajz, mert  egy sereg mellékszál, jegyzet és elmélkedés szakítja meg a cselekményt, mely ugyan olvasás szempontjából nehézkessé teszi az élvezetet és néha csábító az átugrásuk, némely közülük nem is könnyen (vagy sehogy se) érthető, de van pár komolyan elgondolkodtató "egymondatos" megállapítás, amolyan aforizma, vagy aranyköpés. Egészen speciális irodalom és egészen biztosan végig fogom olvasni és aligha felejtem el a szerzőt, mint annyi más könyvet amit végigolvastam életemben és nem maradt meg belőle semmi az emlékezetemben.

Közben az állandóan rákezdő eső ellenére megy a kapu projekt, két napig flexeltem a térköveket a gyémántos koronggal, undorító poros meló, próbáltam vizezve, de féltem, hogy beszívja a villanymotoros gép a permetet és szétdurran a kezemben, egy biztos, az életben ez volt az utolsó, hogy ilyenbe kezdtem. 

Nagyjából első nyugvópontjára jutottam az egészségprojektnek. Gyakorlatilag a labor-, és egyéb leleteim 99,5 %-a teljesen normális, néhány értékkel lógok ki kicsit a tól-ig-ból, a hormonpótlást csökkenteni kellett és visszavenni a bétablokkoló minimális adagot a szortimentbe, és még fiatalodnom kellene egy kicsit, akkor egészen jól érezhetném magam, de így se rossz. Amikor többedszerre esőben elbicikliztem az SZTK-ba és a járművemet fedél alatt hagyva aránylag délcegen bemasíroztam a rendelőbe, egy igen öreg és szemmel láthatóan rossz állapotban  vánszorgó nénikével kerültem barátságos beszélgetésbe és voltam olyan pofátlan, hogy rákérdeztem az életkorára, kiderült, hogy négy évvel fiatalabb nálam, most akkor mi a bánatot sírok én, hogy gyenge vagyok?

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2023.05.14. 12:02 :: A Tengerész

Valaki intézkedhetne, hogy a tiltsák be a fagyosszenteket. Egy hét után szégyenszemre be kellett gyújtani a cserépkályhába. A kutyák kikéredzkedtek a kertbe de aztán bölcsen elpihentek a télikertben a szófájukon.

pict0275.JPG

"Lóg a lába az esőnek", én megyek aludni.

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.05.12. 08:22 :: A Tengerész

Orvoshoz, meg laborba járkálás van, megkezdtem a "van e orvosolható oka a fizikai romlásomnak" projektet. Egyelőre az van, hogy a labor nem indokolja az elgyengült állapotomat, minden mérhető érték normális, vagy aközeli...lehet, hogy utolért a korom?

Azért van más projekt is, ez

pict0274_2.JPG

egy olyan "hangolható"  kerék ( a milliméterre pontos magasságot kell eltalálni, ami a kilincs és zárnyelv miatt fontos)  ami a nyíló kapuszárnyra lesz felhegesztve és a pontos zárást biztosítja, amit jelenleg minden kapucsukás után egy fa ék aláverésével tudok csak megoldani, ami unalmas és időrabló. Imádom a különféle mechanikai megoldásokon való agyalást, ez a sokadik vázlat után alakult ilyenre ( leginkább úgy tudok bármin gondolkodni, hogy közben azonnal rajzolom és ha valami kialakul azt még nagyjából léptékhelyesen is feldobom papírra, mert ez sok hibától megóv) , mert az ember MINDIG a legkomplikáltabb megoldást találja ki elsőre. Sose felejtem el amikor Szaniszló tanár úr( Isten nyugtassa tökéletes tanárunkat) tanította nekünk a porlasztót amit Csonka János talált fel és mindenféle kilicsművekkel működtette az úszó a tűszelepet, mert elsőre nem jutott eszébe, hogy a tűszelepet átrakja alulról az úszó fölé. Szóval az első gondolatot MINDÍG a legalaposabb műszaki és technológiai kritikának kell alávetni és akkor az ember még mindig nem biztos, hogy eltalálja az optimumot. De én bízom benne hogy ez esetben sikerült. J ugyan erősködött, hogy legyen tolókapu, ami persze elegánsabb, de túl sok meló, semmi kedvem hozzá. Egy ideje mindent úgy értékelek, hogy "megéri ez vajon nekem arra az időre ami még hátravan?" És ebben semmi szomorú nincs, az élet olyan mint a zsebpénz, ahogy fogy, úgy kezd az ember egyre racionálisabban gazdálkodni vele. 

Amivel nem számoltam, azt hittem a térkőburkolat sík és a kerék könnyedén fog rajta ívesen gurulni, hát egy frászt, centis szintegyenletlenségek vannak benne, szóval fel kell szedjem és lebetonoznom bele egy íves pályát. Ez lett volna a mai program, de esik az eső ( a Sz kutyával mindketten esőkabátban sétáltunk 7 órakor), így lett ez a naplóbejegyzés helyette.

12:40 P.S Az imént felhívott a háziorvos. Kiértékelte a 24 órás vérnyomás monitor eredményét (tegnapelőtt nem ment a dolog, mert karbantartás volt computerileg), azt mondta ilyen jó eredményt egy hete nem látott. Na most akkor mitől vagyok erőtlen? ... Igaz, tegnap egy negyedórás pihenéssel 5 órát dolgoztam, de csak lakatosmunkát, tehát sikító, hegesztés, semmi erőszak, a végén kiderül, hogy "csak" megöregedtem? Mindenesetre keddtől azért újabb vizsgálatok következnek, célzottam  a pajzsmirigy(telenség) irányában.

2 komment

Csütörtök.

2023.05.04. 17:22 :: A Tengerész

Tegnap kiültettem a paradicsom palántákat.

pict0272_2.JPG

Fele annyit idén mint tavaly, meg az azelőtti években, cserébe megfogadtam, hogy többet fogok törődni a gondozással mint korábban. Meglátjuk sikerül e. 

Mostanra viszont kiderült az igazi veszély a málna. Amit pár éve nagy gondossággal ültettünk a kerítés mellé, féltettük, öntözgettük, pátyolgattunk,

pict0204_1.JPG

az rettenetesen elburjánzott, már átterjedt a tőle méterre lévő paradicsomágyásra, egyre másra bújnak ki a gyökérhajtások, nagy küzdelem lesz itt.

pict0273_1.JPG

Lehet medvét kell majd tartanunk a málna ellen. 

6 komment

Kedd.

2023.05.02. 21:57 :: A Tengerész

Azért tegnap a vendég előtt és után kivégeztem egy tuskót, maradt még kettő. Ezeket ma felaprítottam. Ezzel vége a favágás projektnek... gyanítom egész maradék életemre. Kicsit.... nagyon igénybe vett a dolog. Nem vagyok még benne biztos, de lehet, hogy minden igyekezetem ellenére "utolért a korom". Nem bírom a tartósabb fizikai terhelést. Reméltem, hogy belelendülök, de sajnos a negyedik-ötödik teljes erővel való baltával sújtás után le kell üljek (vagy inkább feküdjek a nyugágyba) pihenni, mert olyan 200 körül van a pulzusom. Azért még reménykedek, hogy csak elmászott valamelyik paraméterem a "tól-ig"-ból. Például ugye miután kiszerelték belőlem a pajzsmirigyemet, mi van, ha a szedett hormonpótlás kevés, vagy sok? Ehhez labor kell, be fogom vonni a dologba a belgyógyász háziorvost, úgyse látott már két éve. Szóval mielőtt elkezdenék vitaminokat, magnéziumot, vasat, cinket, szelént szedni magamat gyógyítva nézzük meg hogy állok a mérhető dolgokkal. És ha minden rendben van, AKKOR kell belássam, hogy csak az a baj, hogy megöregedtem. Ettől se félek különösebben, csak biztosat akarok tudni.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2023.05.01. 08:45 :: A Tengerész

Itt van május elseje... ég a  gyomrunk belseje.

Nehéz tegnapom volt. Tegnapelőtt este valami lett a nyakamban, amitől nem tudtam mozgatni a fejem, mert hogyismondjam... szóval majd beszartam úgy fájt. Lehet megártott az erőltetett tempójú favágás. Mert csináltam magamnak egy tempós pihenős munkarendet szombat 13 óráig amikortól életbe lép a saját magamra kiszabott hétvégi csendrendelet, erre J közölte, hogy az ebédmeghívásunk 12:30-tól van. Na jó belehúztam. Erre jött J, hogy előrerakták a meghívást 12-re. Na akkor bepánikoltam és csak vágtam mint az állat. Kész lettem 11:58-ra de szétestem, még kevés híján el is hánytam magam. Elhanyatlottam és közöltem J-vel, hogy menjen nélkülem, de ott leszek 12:30-ra, csak kifújom magam, de mindenki egyen, igyon, ne várjon rám. Végülis remek volt a vendégség, igaz én csak 14 óra felé tudtam enni, addigra csillapodott le a szervezetem éhesre. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy jóideje igazából nem ebédelek (helyette általában alszom egyet), csak reggelizek jó későn és vacsorázok, általában jó korán, ez utóbbit én ebédnek hívom. Na erre jött este a villámcsapás a nyakamba. Tegnap feküdtem mint egy darab fa, bár reggel még végigtámolyogtam a Sz kutyával a szántóföldön a szokásos távot, de mint a zombi, merev tartásban, szigorúan egyenesen előre tekintve. A csodszer mint mindig a Flector tapasz volt, estére megszűnt nagyjából a fájdalom, reggelre meg semmi...a tapasz se, valahogy lealudtam magamról ( a nyakamon a szőrök miatt rossz volt a tapadás), de ezek szerint így is használt, a mázlim (idáig) hogy nagyjából bármi bajom is van, abból valahogy ilyen egyszerű szerek segítségével is kigyógyulok.  Szóval fontolgatom, hogy ahogy régen Rákosi alatt volt, amikor a dolgozók "elhatározták", hogy "munkával ünnepelnek" május elsején, nekiállok ebben a szép időben, de szigorúan  tempósan ennek a maradék három tuskónak.

pict0269_1.JPG

Lehet mégse. Az imént jött egy telefonhívás, hogy váratlan látogató lesz, egy ok, hogy elhalasszam a favágást. Had élvezzék még egy darabig a nyavajás csípős hangyák a lakhelyüket, merthogy tele velük a fa.

4 komment

Péntek.

2023.04.29. 00:40 :: A Tengerész

Hát ahhoz képest, hogy már a múlt hét végén készen akartam lenni a favágással, még mindig van belőle ennyi.

pict0264_1.JPG

pict0265_1.JPG

Meg még itt is egy kicsi. Telei van hangyával, csípnek mint a fene.

pict0267_1.JPG

De a nagyja már eltárolva a kerítés mellé a kapubejáróba. Süti a nap, átszellőzik a belőle rakott fal, télre kiszárad.

pict0268.JPG

Két-, esetleg három hónapra is elég. Már alig fűtünk, két-három naponta egy begyújtás elég a cserépkályhába. Ami fabrikettet vettem tavaly nyár elején, annak a fele még megvan, plusz egy csomó még az előző telekről. Szóval ezzel kiegészítve egy telet alighanem nagy biztonsággal ki tudunk fűteni vele. Akarok rendelni hozzá még két raklap tüzelőt, még nem döntöttem el mit, kalodás keményfa, fabrikett és tőzegbrikett egyaránt szóba jöhet majd, az ár/fűtőérték lesz a meghatározó, és akkor akár két télre is elég lesz. Ennél messzebbre nem tervezek, meg elrakni se tudok többet.

Elfogytak az ősök. Az én szüleim már több évtizede, Judit mamája már vagy öt éve, papája meg ma déltájban a szó legszorosabb értelmében kiszenvedett. Nehezen és sokáig. Egy hétig kórházban volt, de nem tudtak vele mit csinálni és visszarakták az otthonba. Ott meg már nem ébredt fel többet. Valahogy nem akarom így végezni, jó pár hónapja már nem sokat tudott magról, mozogni, értelmesen gondolkodni beszélni már nem igazán tudott. J hetente látogatta, etette, pátyolgatta, én egy jó hónapja voltam nála, borzalmasan nézett ki testben és szellemben elfogyva. Az csak a filmekben van, hogy olyan szépen halnak meg az emberek. A valóság ennél sokkal szomorúbb. Még megismert és nagyon örült nekem, de nekem összefacsarodott a szívem látva rajta a halál bélyegét. Nálam tíz évvel volt idősebb, a pápánál meg eggyel. Szóval nincs mese, most már mi jövünk. Isten veled Papa!

 

 

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.04.21. 20:03 :: A Tengerész

Harmadik napja vágom a fát. Mit mondjak.... nem megy könnyen. Ma technikát váltottam. Tegnap és tegnapelőtt erőltettem a munkát. Hogy muszáj a szervezetnek engedelmeskedni. Hozzászokik. Nem igazán vált be. Három órát bírtam, de remegett kezem, lábam. Ma viszont kivittem egy nyugágyat a munkahely mellé, egy fél órát dolgoztam, 10-15 percet pihentem. (Azokat a kiodvasodott törzseket a hátam mögött ma elvitte az önkormányzati brigád, bár csábító volt a bennük lévő faanyag megmentése, de meghaladta volna az erőmet és a rendelkezésemre álló eszközeim adta lehetőségeket. Tapasztalatom szerint ez a "beles" fa valami miatt eszi a fűrészláncot, egy nap egy reszelés.)

pict0259_1.JPG

Egyrészt kevésbé fárasztó, másrészt így bírom négy órát is, anélkül hogy a végkimerülés kerülgetne. Nem mondom, hogy nem fáradok el a végére, de egy óra pihenés után nincs az az ólmos fáradtság, csak egy olyan, akár kellemesnek is mondható, mint egy edzés után. Ami szignifikáns és tagadhatatlan, emelni kevesebbet bírok mint néhány évvel korábban, tehát gyengülök. Olyan rönkök, amiket korábban könnyedén raktam volna fel a bakra, most csak erőfeszítéssel mennek. De megy és ez a lényeg....MÉG megy. Ami a kimerítő, a csomós anyag baltázása. Nem tudok akkorát sújtani mint régen és a harmadik-negyedik csapás után meg kell állni lihegni. Ha különösen nehéz, bizony lerakom és ledőlök a nyugágyba 5-10 percre. Hát így. De a héten végzek reményeim szerint.

J utál fényképezni, de ha mégis ráveszem, hogy csináljon rólam képet a blogba, azonnal elmegy virágokat fényképezni.

pict0260_1.JPG

pict0261_1.JPG

pict0262_1.JPG

Jó kis ápolatlan dzsungel, de én pont ilyennek szeretem.

6 komment

Szerda.

2023.04.19. 14:26 :: A Tengerész

Tegnap rohadt nagy meló volt, ami viszont jó volt benne, hogy nem én csináltam, de még a nézésében is elfáradtam. Úgy kezdődött, hogy egy olyan hónapja J-nek feltűnt, hogy egyik nagy fűzfa a parton, aminek a tövénél levert cölöphöz megy Amapola baloldali orrkötele, hosszában meghasadt. A hasadékon át vagy egy méterre be tudtam dugni keresztbe a kutyasétáltató botomat, szóval a fának a teljes közepe alighanem kirohadt. Ez veszélyes, mert egy viharban bármikor kidőlhet a fa, rádőlhet akár a szomszéd stégjére, akár a hajóra. Múlt hónap 22-én bejelentettem a jegyzőnek, aki példás gyorsasággal intézkedett (ja kérem a mi városunkban így mennek a dolgok), egyrészt már másnap válaszolt, hogy a beküldött videóm alapján (ahogy bedugom a botom a fába) átszólt a műszaki osztálynak, hamarosan meg is jelent a favágó felmérni a munkát, mert annak alapján tud árajánlatot adni a városnak. Viszont a favágónak sok dolga van, jelezte, hogy majd jön, de a fának nem volt türelme megvárni míg kivágják, olyan fáradt volt (ezt kezdem ismerni tapasztalatból), hogy a múlt hét vasárnapról hétfőre virradó éjszaka kidőlt magától. Este még állt, reggel már feküdt a lombja a vízben, meg Amapola orrán, szerencsére csak a vékony ágakkal, a szomszéd stégjéhez meg alig ért hozzá, a víz felőli vastag ágak mind a hajó és a stég közé, a vízbe a fenékbe fúródtak, ezzel stabilizálva a fát a további kidőlés ellen, a többi vastag ág meg a hajó és a stég fölé magasodott  úgy, hogy nincs anyagi kár.

pict0213.JPG

pict0215_1.JPG

pict0210_1.JPG

Pedig semmi szél nem volt éjszaka, valami lassított felvétel szerűen dőlhetett ki ahogy egymás után szakadtak fel a talajból a gyökerei,

pict0208_1.JPG

hogy még csak fel sem ébredtem rá, pedig ott aludtam a hajóban.

Na újabb Email a jegyzőnek, hogy immáron nem kivágni, hanem kármentesíteni kell a helyszínt, biztos ami biztos kiraktam egy fényvisszaverő "bóját",

pict0216_1.JPG

nehogy ha valaki megszokásból vezet beessen a lukba (nota bene  a kukások hétfőn be is lökték a bóját a gödörbe) és példás gyorsasággal meg is jelent a favágó csapat tegnap.

engi_lajos1.jpg

Megérdemlik, hogy reklámot csináljak nekik mert elképesztően felkészült csapat volt. Csak azért nem használom a "profi" terminus technicust rájuk, mert akik ismernek tudják, hogy mostanra így már csakis azokat a kókler megélhetési gányolókat hívom, akiknek immáron, hogy a szakemberek nagy sebességgel áramlanak ki nyugat felé  az országból, se szeri, se száma és kizárólag a kuncsaft lehúzásából élnek, Nos Engi Lajos csapata minden szempontból felüdülés volt.

Először a felfelé meredező ágak kerültek lebontásra. A vékonyabb ágak mentek a darálóba, a vastagokat méteres darabokra vágva lerakták, ezeket megkaptam téli tüzelőnek. A fűzfának nem túl magas a fűtőértéke, de hát ajándék fának ne nézd a megazsúlját! 

pict0217_1.JPG

pict0218.JPG

pict0219.JPG

pict0221_1.JPG

pict0225.JPG

pict0226.JPG

pict0227_2.JPG

pict0236_1.JPG

Mindenki használta az előírásos munkavédelmi felszereléseket, volt elegendő szerszámuk mindenhez ( azért a négyágú fentőt kölcsönadtam nekik a kötéllel a vízből kihúzgálni az ágakat, mert ahhoz kevés volt a két vasvillájuk, meg a hosszúnyelű csáklyájuk), a gépeik mindenből minőségi és égett a kezük alatt a munka, higgyétek el értek hozzá, vezényeltem eleget embereket, hogy fel tudjam mérni milyen egy csapat. A vége felé jött azonban a gond, kiderült, hogy egy tőkés réce pont ennek a fának az odvát nézte ki magának költőhelynek és ott ült bent még az se zavarta, hogy kidől vele a fa és az sem amikor már javában fűrészelték felette az ágakat. Mit tegyünk szegény jószággal? J-vel kihoztuk a macskaketrecet, meg egy lavórt, az volt a tervünk, hogy az anyát berajuk a ketrecbe, a fészket a tojásokkal meg a lavórba és áttelepítjük a Balabán csatorna menti nádasba. De sajnos mire hozzákészültünk, egy nagy reccsenés megijesztette a kacsát és kiröppent az odúból (bekarikázva).

pict0244-1.jpg

Ugye a favágóknak az volt az utasításuk, hogy el kell tüntetni a fát.....ezt én nem anullálhatom. Viszont a fatörzs immáron nem jelent veszélyt semmire, a gödör az út szélén a sok darutalpalástól betemetődött, mért ne lehetne megvárni a további munkával amíg kiröppennek a kiskacsák? Telefon a polgármesternek, vázolom a szituációt, épp erre autózik, mondja itt van három perc múlva. Eredmény, fatörzs, fészek marad, favágók szedelődzködnek,

pict0246.JPG

pict0249.JPG

pict0247.JPG

elbúcsúzunk, abban maradunk Engi Lajossal, hogy ha visszajön a kacsamama és ha kiröppennek a fiókák, hívom őt telefonon és befejezik a fatörzs kivágását. Már csak az a kérdés visszajön e a mama. 

HEPIEND! Délután 16:30 

pict0250.JPG

Ez meg ma reggel készült. Már jóba vagyunk, tudja, hogy tőlem nem kell félnie, J meg elhíresztelte utcaszerte, hogy mindenki tartsa féken a kutyáit, ha erre sétáltat, mert így, hogy talajközelre dőlt az odú, könnyen elérhető.

pict0253_1.JPG

Ma reggel kireszeltem a láncfűrészt és nekiálltam az ágfákat karvastagságtól derékvastagságig felvágni meg baltázni kályhaajtó méretre, de három óra alatt úgy elfáradtam, hogy abba kellett hagyjam. Ellustultam, elgyengültem a téli tespedésben, de remélem mire végére jutok a halomnak regenerálódom.

pict0252.JPG

pict0256.JPG

pict0255_1.JPG

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2023.04.16. 17:58 :: A Tengerész

Legelőször is köszönöm mindenkinek a sok jókívánságot jobbulás ügyben, használtak, megszűnt a szédelgésem, nincs már egyensúlyzavarom, szóval kigyógyultam a tengeribetegségből. Elkezdtem az egyik olvasóm javasolta vesztibuláris tornát https://www.youtube.com/watch?v=kP0sNup_5u4  és máris használt a terápia. Meg alighanem magától is elkezdte magát gyógyítani a szervezetem. De fogom folytatni, mert erősem recseg a nyakam, ami biztos nem jó dolog, szóval járatni kell.

Még a múlt vasárnap reggel, amíg J még aludt, kicipeltem a Petivel, Icuka keresztfiával a leándereket a télikertből, így végre vége a téli zsúfoltságnak. Már nagyon akartam ott matatni a paradicsompalántákkal, de egyszerűen nem volt talpalatnyi hely se azoktól a nyavajás leánderektől. De J egyfolytában frászban volt, hogy elfagynak odakint, pedig Horvátországban kint vannak egész télen, de szerinte ott melegebb van. Ha rajta múlna júliusig ott lennének, pedig  ha kisüt a nap van, hogy 35 fok van bent az üveg tető alatt. Na most végre a helyükre kerültek a palánták, egy hónap múlva meg mennek ki az ágyásba.

pict0206.JPG

Mindenütt mutatkozik a tavasz. Ez a cseresznyefa

pict0198_1.JPG

ezek az almafák

pict0199_1.JPG

pict0201_1.JPG

pict0200_1.JPG

Amit hiányolok, nem látom a beporzókat, lehet a méheknek még hideg van?

A virágok is rákezdtek már régen.

pict0205_1.JPG

pict0203_1.JPG

Az ilyeneket meg nem ültette senki, csak úgy nőnek mindenfelé.

pict0202_1.JPG

Klassz hogy végre tényleg itt a tavasz.

 

2 komment

Szombat.

2023.04.15. 14:23 :: A Tengerész

Tegnap voltam légzésfunkció vizsgálaton, amiről korábba itt írtam. https://amapola.blog.hu/2023/03/30/csutortok_309

Rettenetesen felkészültem vastag könyvvel, mert miután nem volt pontos időpontra hely, csak úgy egy körülbelüleges időpontot kaptam, hogy aztán majd ahogy beférek, szólítanak. EHHEZ képest hamarabb végeztem, mint amikor fél évre előre kaptam időpontot. A lényeg, hogy pont olyan az állapotom, mint korábban. Se nem romlottam, se nem javultam. Annak ellenére hogy egy évig kihagytam a gyógyszert a Covid alatt. Kérdezem a doktornőt, hogy ezek után van e értelme fújkálni magamba naponta kétszer a két slukk védőgázt. Mondta "jó akkor legyen naponta kétszer egy". Szóval ártani nem használ.

Hazatérve megebédeltem és eldőltem a TV elé Colombót nézni. Arra ébredtem, hogy piszok rosszul vagyok. Tengeribeteg lettem. Szédelgés, egyensúlyvesztés, támolygás. Pokoli érzés, a tengeren amikor elkapott egy-egy behajózás első viharos tengerén, az első hányással megszűnt és nem is jött elő többé amíg a hajón voltam, akármilyen viharos is volt az idő. De most nem múlt el. Megpróbálkoztam kutyasétáltatással (bottal támogatva magamat) hátha a levegőn jobban leszek, de igazából ettől kezdtem igazán hányni. Arról szó se lehetett, hogy kimenjek a hajóra, már a stégről beestem volna a Dunába, nemhogy a járóról. Reggelre kicsit jobban lettem ami a gyomromat illeti, de továbbra is támolygok és minden fejmozdulattól, testhelyzetváltoztatástól megszédülök. Nem ettem semmi extrát, nem szedtem semmi új gyógyszert, vérnyomásom 130/65, nem vagyok kiszáradva, ez csak  a fülemben lévő (különös tekintettel a jobb süket fülemre) egyensúlyizé meghibásodása lehet. Miután hétvége van eszem ágában sincs orvosi segítséget kérni, ha netán bevágnának valami sürgősségire, ott ülhetnék a folyosón estig, aztán ha kapnék is ágyat, a hétfői vizitig akkor se nézne rám senki. Szóval egyelőre várom sorsom jobbrafordulását. Most kicsit felkeltem a PC-hez, mert kirohad az oldalam a fekvéstől, de már húz lefelé a testem, megyek vissza feküdni.

Szólj hozzá!

Szerda.

2023.04.12. 15:14 :: A Tengerész

Lefekvés után mindig olvasok egy kicsit. Bármilyen későn (vagy korán, mint pl ma 02:30 tájt) kerülök ágyba, nyúlok a könyvért és olvasok. Van, hogy csak egy féloldalt, de akkor is. Vannak könyvek, amiket már sokadszor olvasok el. Például gyakorlatilag szóról szóra tudom a legtöbb "Rejtő Jenő"- t legalábbis a jelesebbeket és mégis, hajnali 3 órakor képes vagyok hangosan röhögni könnybelábadt szemmel péládul ma  " Az elátkozott part"-ot olvasván. TUDOM MI JÖN például itt 

 És mégis hangosan röhögök. Nincs rá magyarázat. Pedig ha pontosan nem is tudom hányszor, de egészen biztosan  több mint hússzor kiolvastam. És mégis. Ami érdekes, most előkerestem ezt a hangoskönyv darabkát, hiába a zseniális Kern András, a hangoskönyv fele annyit se ér mint a "hangtalan". Mert például a Török Szultán leveleit látni kell, azok szóban visszaadhatatlanok, Kern minden igyekezete ellenére. Aztán... legalábbis nekem, szükségem van a szöveg ízlelgetésére és a vizuális fantáziám tágas tereiben megjáratni a történetet... immáron saccperkábé huszonvalahányadszorra IS! Igazából megmagyarázhatatlan vagyok magamnak is.

Más. Apósom hirtelen kórházba kerülése kapcsán teljesen megfeledkeztünk a több hónapja kapott aznapi szemészeti vizsgálatról a múlt hét kedden. Szerdán hívtam telefonon a rendelőt, ahol nagynehezen eljutottam az asszisztensig, aki mondta, hogy hívjam egy hét múlva, ami ma volt.  Hívtam. Kaptam időpontot július 13-ára. Addig meg vezetek autót az egyéni diagnózisom szerint alakuló zöldhályogommal emlékezetből. Majd J mindig szól hol kell bekanyarodni, ha elfelejteném a sarkot.

Amúgy meg miközben ezeket  a sorokat pötyögtetem, szól közben a Kern. Én sokkal másképebben láttam és hallottam a szöveget a fejemben, olvasás közben. Ha nem veszitek nagyképűségnek az enyém jobb.

4 komment

Péntek.

2023.03.31. 14:50 :: A Tengerész

Már megint dögfáradt vagyok, de megvan az eredménye. Mondjuk az optimum az lett volna, ha megtalálom a leszakadt bójaláncot, de hát nem sikerülhet minden még nekem  se. Az úgy volt, hogy tegnap amint kicsit kijavult az idő nekiálltam a vízben "kukázni". Az volt az elképzelésem, hogy kirakok egy horgonyt és ahhoz húzogatom a csónakot, mert fújt a szél és evezni is fárasztó volt, így viszont elvisz a szél, visszahúz a kötél.  Közben  legyező alakban keresve a fenéken vonszolom a kis négyágú fentőt, amivel már csináltam hasonló bogarászást sok éve, amikor még fent a Kvassainál elment egy horgonyom lánccal, de az nehéz és hosszú lánc volt és még így is napokig kerestem. Ez meg egy aránylag vékony, könnyű és rövid lánc, naná hogy nem találtam meg tegnap délelőtt. Mert még ha rá is akad, könnyen lecsúszik róla. A fentő kötelét a lábamra kötöttem, de nem éreztem "kapást". Jól elfáradtam, de eredmény semmi.

338922857_1433982673809460_2800917939652402364_n.jpg

Abba is hagytam, a képeket SP készítette rólam, mondta jön segíteni, de tiltakoztam, egyedül is el tudok bénázni ezzel a reménytelen, csak elméletben működő dologgal. 

338699071_236778008758833_1719689019611206120_n.jpg

Marad a dolog nyárra. Mert természetesen nem adom fel. De majd ha meleg lesz a víz, berakom csónakba a kis légkompresszort és búvárszerelésben, végigtapogatom a feneket.   A tájékozódás az ami nem lesz egyszerű, de van rá egy elméletem. A "bójakövet" ( ami egy nagy marha betontuskó, egy kitermelt kerítésoszlop betonbucija, aminek a csonkolt oszlopára hegesztettem fület, azon van egy rövid lánc, azon egy nehéz öntöttvas gépalkatrész és annak a furatába van beseklizve a bójalánc) olyan 20-30 méteres körben be tudom határolni merre lehet. Ennek a képzeletbeli körnek a közepére lerakok egy nehezéket, amin lesz egy 20 m hosszú madzag, amin  mondjuk méterenként csomók vannak, meg egy erős csipesz. Lemerülök és a madzagot feszesre húzva csomónként körbejárom a nehezéket a fenéken tapogatódzva. Ha körbeértem, a csomóra teszem a csipeszt és megyek egy csomóval kijjebb  a madzagon. Így nem felejtem el melyikkel végeztem már. Ha gondot jelent az indulási hely megjegyzése, lesz egy másik nehezék is, ahonnan kezdem a kört, ha elértem, akkor csipesz és nehezék egy méterrel kijjebb a következő csomóhoz, jön a következő kör letapogatása. Szép elmélet, már csak az a kérdés, hol jön be a hibapont. Például hogy fog összetekeredni a madzag a csővel amin a levegőmet nyomja fentről a kompresszor. ELVILEG könnyűségbe ütközik minden, a víz kb 4 m mély, szóval ha bármi gond van, az ólomövet ledobva simán feljövök....hacsak a madzag nem tekeredik rám és tart lent 10 cm-rel a víz felszíne alatt tátott szájjal és üres tüdővel. Fedővédelem, viszek búvárkést a vádlimon. Ja és persze meg kell oldani, hogy a csónakba kimenjen a villany a kompresszornak (a kábel az még egy valami ami össze tud tekeredni, tehát annak mindenféleképpen a víz színén kell úsznia, továbbá akkor minden körnek az előzővel ellentétes irányban kell történnie). Érdekes lesz. Mászok a fenéken négykézláb és közben dúdolom, " tizenkettedik csomó, óramutató járásával ellentétes irány, óra indul".

Miután a tegnap ilyen eredménytelen volt  valahogy mégiscsak meg kellett oldjam a Tequila kikötését. Először is elbicikliztem a barkácsboltba és vettem 6-os láncot (1770 Ft /m) meg két seklit, {meg sajtos bucit, meg kovászos parasztkenyeret, utóbbiakat a Penyben mert nem süthetek örökké kenyeret})  Van egy olyan 12-15 kilós Fisherman horgonyom, még a Nagy Imrétől a Zánka nevű balatoni motoros vezetőjétől kaptam ( https://amapola.blog.hu/2008/10/20/hetfo_80371) az idők hajnalán. Egyszer kipróbáltam Amapolával a nagy--Dunán, de egyből letört a kereszvasa kampója, többet nem használtam. Na most eljött az ő ideje, mert ehhez a kis hajóhoz az iszapos fenéken alkalmas lesz, csak a keresztvasakat kellett meghosszabbítani. Kerestem a kacatok közt még a régi vízvezeték bontásából maradt 3/4"-os csődarabot, rajta idomokkal és ezt hegesztettem belőle.

pict0189.JPG

pict0191_1.JPG

pict0190_1.JPG

Olyan 15 -15 cm-el hosszabb mindkét vége mint korábban, reméltem elég lesz a kapa bebillentéséhez a fenékbe.

Aztán csónakmanőverezésbe kezdtem, leraktam a horgonyt (elsőre kicsit messze, mert azt hittem be kell majd "szántani", de egyből annyira fogott (lehet beleakadt a bójakőbe?), hogy fel kellett szedni és közelebb evezni vele a parthoz). A manőverben J is segítségemre volt a stégről meg Amapoláról segédkötelekkel.  Mert ugyan gyakorlatilag SOHA nem fúj déli szél, de most friss déli fújdogált, PONT az egyetlen szélirány ami totál hátrányos volt a munkához, mert amint bármi kötél lelazult azonnal verte a Tequilát Amapolához. Most, hogy el tudd képzelni, próbálj úgy bowlin csomót kötni, hogy közben húzás van a kötélen, mert viszi a szél a hajót! 

De megküzdöttünk a feladattal, igaz miután végeztem és lerogytam a hintaágyba, 5 perc múlva felállni alig volt erőm. De minden a helyén.pict0192.JPG

pict0193_1.JPG

Nem csak én fáradtam el.

pict0196_1.JPG

De még a Szmájli is.

pict0197_1.JPG

Pedig ő ott se volt. Lehet a lelki sebeit nyalogatja, mert reggel igen elfenekeltem, mert amint meglátja Icukát azonnal elrohan jutalomfalatot koldulni, hiába próbálom megregulázni. Igazából Icukát kellene elfenekelni, mert teljesen elront minden kutyát, de hát azt mégse tehetem.

 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2023.03.30. 08:37 :: A Tengerész

Naszóval. Korán keltem ma, sárkányeresztés volt, J-t vittem a 6:13-as HÉV-hez, mert 8-kor már a Papa lakásában kell várja a kéményseprőt, úgy, hogy 5-kor már talpon voltam, 7-re meg már a kutyákkal is otthon voltam a szántóföldről. Ma kipihenem az elmúlt napok fáradalmait, szélvihar (Sári Pista műhelyének levitte a tetejét, úgy hogy én mégcsak ne is panaszkodjak, csak a bójaláncot kell majd valahogy kigereblyézzem a fenékről, nincs károm), a Pestre menés, ami mindig megvisel, tegnap meg palántáztam, mondjuk ebbe nem szakadtam bele, csak a bíbelődés a parányi gyökerek szétválasztásával... valahogy a kezeim se a régiek már.

pict0179_1.JPG

Lesz egy kis lottó, ugyanis a WC papír gurigákon, amikbe ültettem a magokat, helyenként elmosódtak a feliratok, úgy hogy nem lehet tudni mindegyikről, hogy milyen fajta fog teremni rajta mielőtt megjelenik a termés. Ha jól számolom 30 tő ( a többi a maradék, néha ha kell valakinek), ennél többet idén nem ültetek nem lehet bírni kezelni  azt a hatalmas őserdőt amit évek óta csináltam paradicsomilag és teljesen felesleges, mert a termés fele meg úgyis lehullik, vagy száron rohad el. 

Kicsit felborult a terhelések, meg a laza életformám okán a időrendem. Először is rászoktam, hogy a nap bármely szakában, ha épp álmosnak érzem magam ledőlök és már alszom is. Ennek következtében akkor is elalszom, ha nem vagyok álmos csak épp ledőlök a TV elé a szófára. Tegnap is ez volt, éjfélkor ébredtem, akkor nekiálltam az "aznapra" kitűzött és már régóta halogatott Emailt összebarkácsolni, olyan hajnali 3-ra végeztem, el is küldtem, és lefeküdtem aludni (ugye említettem, hogy 5-kor keltem), de teljesen kialvott vagyok, egyébként is megvan az a szerencsés természetem, hogy amint kinyitom a szemem, azonnal teljesen éber vagyok, tehát nálam nincs az ami sokaknál, hogy félórákat ténferegnek még félálomban, szerintem azért mert sose iszom kávét, ami nélkül egyesek nem érnek sz@rt se.

És van egy adósságom, ketten már figyelmeztettek is rá, AMI JÓ, mert azt jelenti, hogy vannak figyelmes olvasóim. Aki nem emlékszik, itt https://amapola.blog.hu/2023/03/15/szerda_547 nyitva hagytam egy zárójelet, mert a közléshez egy jóváhagyást vártam az érintettől. De még miután még azután se jelentkezett, hogy négy napja mégegyszer ráírtam, a hallgatást belegyezésnek veszem, így most álljon itt a teljes szöveg!

Na szóval öveket becsatolni, gyengébb idegzetűek készítsenek elő nyugtatót, kávét, vagy csak simogassák a kutyájukat, macskájukat.

Úgy kezdődött, hogy ezt a bejegyzést raktam ki a Fb-ra március 8.-án reggel:

Ma kértem időpontot urológiai szakrendelésre, az okokat nem részletezem. Május 24.-re kaptam...mondjuk ez, miután egy éve halogatom ... OK. De az asztmám miatt kell(ene) évente járnom légzésfunkció vizsgálatra. Úgy 25 perc próbálkozás után fel is vette a szakrendelő asszisztense a telefont. ÉS kaptam időpontot is.... 2024 (!) február 22. -re. …. Amikor a tüdőgyogyós asszisztens szomorúan közölte elnézést kérve a majd egy éves előjegyzést, még én vigasztaltam nevetve. Már csak meg kell élni, mondtam neki, hogy neki is jó szívvel kívánom.

Másnap jött a válasz egy olyan orvos barátomtól, aki egy állami egészségügyi intézményben dolgozik:

"Hivj fel nálunk megcsináljuk!"

Felhívtam, megbeszéltük, hogy felkeresem az intézményt március 14.-én kedden.

Megérkeztem az állami egészségügyben szokatlan módon döbbenetesen kulturált létesítménybe. Ahogy öregszem egyre többször fordulok elő „helyeken”, de ilyet ami ott volt nem tapasztaltam soha. Az alkalmazottak habos patyolattiszta öltözékben, de még a takarítónőt is össze lehetett volna téveszteni a főorvossal. A klotyó komolyan mondom különb volt mint a SOTE műtője. Kézmosószer, papírtörlő, WC papír.. NEM IS MAGYARORSZÁG!

Kijött az asszisztens elém a folyosóra, megkérdezte hogy hívnak, megkért hogy foglaljak helyet, majd egy idő után szólított. Kérdezte voltam e már hasonló vizsgálaton, mondtam igen, de azért ez egy teljesen másfajta vizsgálat volt, másfajta készülékkel és módszerrel. Röviden ez „kabinos” volt, míg a szigetszentmiklósi csak olyan „termes” (szinte mint uszodában az öltöző). De nagyon precíz. Többször ismételtük, amit talán az én gyakorlatlanságom indokolt, de aztán megvolt az eredmény.

Itt nyitok egy zárójelet. Ami miatt kívánatos lett volna nekem a vizsgálat, hogy azt akartam megtudni, hogy a pocsék fizikai állapotom oka vajh nem az asztmám súlyosbodása e. Autodidakta orvosi ismereteim szerint, ha lecsökken a légzésfunkció, romlik a vér és ezzel a szervezet oxigénellátása, indokolt az izomműködés és általában az aktivitás csökkenése. Azért kezdtem ezirányban spekulálni, mert amikor bejött a Covid, kihagytam a szokásos éves szigetszentmiklósi légzésvizsgálatot, részint mert nem volt kedvem bemenni a járvány kellős közepén egy rakás köhögő beteg közé, akik ott halomban szoktak állni, részint meg mert egyáltalán nem gondoltam, hogy az éveken át alkalmazott kétféle inhalációs szteroid bármit is javított volna az állapotomon, miközben saját kutatásaim szerint rontja a Covid elleni védőoltás hatását. Ezért a gyógyszert egy bő éve abbahagytam, márcsak azért is, mert csak a tüdőgyógyász szakorvos adhat engedélyt a gyógyszer kiírására a háziorvosnak, az engedély meg egy év alatt lejár, ergo, hozzá se juthattam a patikában. De ha az én barátom ilyen ügyesen elintézte nekem a protekciós vizsgálatot, majd én jó összehasonlítom a korábbi légzésvizsgálati eredményt a mostanival és ha negatív eltérés van, AZAZ romlott az állapotom, akkor élek a lehetőséggel, amit a szigetszentmiklósi rendelő asszisztense felkínált, hogy bár orvost nem tud adni, de meghosszabbítja a háziorvosnak adott engedélyt, elkezdem magam gyógyszerezni, szóval megoldom én magam ahogy általában mindent szoktam az életben.

Naszóval ettől indíttatva, a kabinból kilépve azonnal rákérdeztem a vizsgálatot végző asszisztensnél, hogy van e egy kis ideje, mert itt vannak a korábbi leleteim, össze tudjuk e hasonlítani a mostanival, mert ránézve a monitorára nekem nagyon gyanús grafikont rajzolt ki a gép, nem hasonlított az általam ismertekre. Mondta, hogy ő nem, de majd a doktornő. AHA, szóval orvos is lesz, nagyszerű.

És itt jön a képbe Bulldog doktornő. Szemre egy csöppet se nézett ki annak a kedves hölgy. Megmutattam neki a korábbi két leletemet, egy 2020-asat meg egy 2021-est, amik gyakorlatilag semmiben sem különböztek egymástól, az egyszerűség kedvéért olyan 30 % állandó jellegű értékcsökkenést mutatok tödőileg, azt hiszem lónál ezt úgy hívják „kehes”. A kérdés csak az volt, hogy az eltelt két év alatt, aminek a fele gyógyszerezetlen volt, romlottam e vagy sem.

Nos megtudtam tőle, hogy a vizsgálati eredmények összehasonlítása nem olyan egyszerű, mint ahogy én gondoltam. Mert ez ugye kabinos műszer, az meg nemkabinos (mint az uszodában, jelentős a különbség, kabinosban lehet szexelni, termesben meg nem) szóval nem olyan egyszerű mint a voltmérő, bárki műszere ha pontos ugyanazt mutatja ugyanarra a hálózatra. Akkor másképp tettem fel a kérdést. Akkor én azt kérdezem, hogy SZERINTE, szakértelmezve a korábbi eredményimet, romlott e a tüdőm az eltelt két évalatt vagy sem. Némi vizsgálódás után kijelentette, hogy nem, sőt van ami javult. Ezek szerint nem vétettem magam ellen amikor abbahagytam a szteroidot. De ő azért azt mégse tartotta elfogadhatnak, hogy egy folyamatos kontroll alatt álló beteg saját magát kezelje, kitartó nyomozással sok próbálkozás után felvette a kapcsolatot telefonon a szigetszentmiklósi szakorvosommal és kibrusztolt belőle egy jövő havi extra légzésvizsgálatot, azzal a megjegyzéssel, hogy olvasnivalót vigyek magammal bőven, mert időpont az nincs, illetve van de csak olyan, hogy akkor menjek oda és várjak amíg behívnak, szóval órák. (most beszélt J a Petivel, Icuka keresztfiával a 80 éves papáját vitte be tegnap sürgősségire, 15 órát vártak a folyosón mire felvették) És addig nyomjam magamba a szteroidot az utolsó orvosi utasítás szerint naponta kétszer kettő belégzésnyit. Én az egész alatt folyamatosan próbáltam a doktornőt csitítani, hogy nem olyan nagy úgy ez, majd én megoldom. Nem akarok én porszem lenni az egészségügy jól olajozottan döglődő rendszerében, ha azt mondja nyomjam a gyógyszert mert szerinte kell, akkor nyomom, ha nem akkor nem, de ő azt mondta, hogy az mégse egy normális állapot, hogy ez kontroll nélkül működjön, és olyan nincs, hogy egy ilyen esetben ne legyen minimum félévenként műszeres kontroll. És hiába mondtam neki, hogy de van, nem törődött bele, ezért neveztem el őt a füle hallatára bulldognak.

Pedig én már elterveztem, hogy különös tekintettel a vasárnapi kertásásra, majd tesztelem magam próbaterhelésekkel, mint mondjuk futás, kerékpározás, hogy hogy bírom gyógyszerrel, meg nélküle tüdővel a terhelést és aszerint döntők a terápiáról. Többször mondtam Bulldog doktornőnek, hogy megoldom, ne csináljon ebből magának problémát, egy évre kaptam időpontot, hát akkor egy évre, ilyen a rendszer Unortodoxiában, a valóság is hajlítható, nemhogy az orvoslás szabályai, de ő nem nyugodott ebbe bele. Szóval most gyorsan ráírtam a háziorvosra, hogy sürgősen tegyen fel nekem egy receptet a felhőbe és ha meglesz a válasz, megyek a patikába, nyomom a gyógyszert, aztán április közepén kontroll Szigetszentmiklóson a kabintalan gépen, addig (meg utána is) várom sorsom jórafordulását, melyhez hasonló jókat nektek is kívánok.

Zárókérdés. Vajh hogy a fenébe küzdi le az egészségügy akadályait egy korombéli, de nálam sokkal rosszabb fizikai és szellemi állapotban lévő beteg, akiből hiányzik ez a fajta rugalmas, és minden bizonnyal szerencsés lelki hozzáállás ehhez az egészhez?

Utóirat. A háziorvos másnap felírta az inhalátort, harmadnap kiváltottam, nagyjából egy hete használom, változást nem észlelek, igaz nem ások kertet.

6 komment

Kedd.

2023.03.29. 00:17 :: A Tengerész

Tizedik éve lakunk itt, de ilyen vihart mint tegnap este volt, még nem éltem meg. Pedig volt egy pár. De ez a tegnapi mindegyiken túltett. Ott kezdődtek a megpróbáltatásaim, hogy a délutáni sétához nem vittem magammal kesztyűt. Az elmúlt meleg napok elkényelmesítettek. Azon túl, hogy hirtelen lehűlt az idő (ma még futó hózáporok is voltak), a szántóföldön olyan szélvihar kapott el minket (J nem is volt hajlandó jönni, mert bent a házban is szörnyű volt a szél süvöltése), hogy a Picur kutya azonnal visszafordult, de a Szmájli is amint a "nagy tócsánál", a szokásos végpontnál visszafordultam keletről nyugatnak, azonnal elinalt visszafelé. Na itt kezdődött a neheze, mert pont széllel szembe kellett menni. Egyszerűen átfújt a ruhámon a szél és akkora lökések voltak benne, hogy időnként megtántorodtam és folyamatosan előredőlve, hullámvonalban tudtam csak haladni, mert a széllökések állandóan kitérítettek az egyenesből. De a legrosszabb volt, hogy a kezeim teljesen átfagytak. Ebben az állapotban értem a ház elé és amikor már a csábító meleg szoba lebegett a lelki szemeim előtt, szembesültem a látvánnyal,  a Tequila leszakadt! Egész pontosan a kikötő bóját letépte a horgonyláncról, ettől a hajó kiúszott egészen a stégig, ott verődött a stég előtt álló vas oszlophoz, az elszabadult bója mag a Tequila oldalához.  Csak annyit tudtam csinálni, hogy a farkötelét, ami a stéghez szokott kötve lenni megtoldottam egy hosszú kötéllel, átdobtam a szomszéd stéghez, ebben a hosszú dobásban szerencsére segített a szél, és áthúztam a farát feszesre kikötve, ezzel eltávolítva a mennyire lehetett az oszloptól, és azt az orrkötelet ami jobbra biztosított az Amapola farához kikötve, meghúztam amennyire lehetett, ezzel próbáltam a verődést csökkenteni az oszloptól, de még így is hozzáért a hajó, úgy hogy húztam rá egy autógumit puffernek a stéghez felkötve. Amire idáig jutottam besötétedett és a kezeim a vizes kötelektől a metsző szélben fájdalmasan átfagytak. Beláttam, hogy nem bírom tovább és bevonultam jajgatni a meleg házba. A kezeim csak sokára kezdtek kiengedni.

A délelőtti eső, majd a szélvihar miatt nem tudtam boltba biciklizni, pedig minden pékárúnk elfogyott, reggel az utolsó zsemlét ettem meg, muszáj voltam nekiállni kenyeret sütni. Mondjuk a dagasztásban a kezeim is kiengedtek és én is leizzadtam, szóval amíg a cserépkályha mellett kelt a tészta ismét kivonultam a stégre kárenyhíteni.

Ez a kép még "békében" készült, az akkori csendes vizet tarajos hullámokkal kell elképzelni és hozzá akkora széllökéseket, hogy kapaszkodni kellett a vízbeesés ellen és persze sötét volt. 

20230317_070138_1.jpg

A következő feladat a bója eltávolítása volt a Teqila oldalától, azt a képen a hajó orrától a bójáig menő kötél tartotta és döngve verte a hajó oldalát. Ha nem teszem meg, reggelre kilukasztotta volna a műanyag héjat. Ehhez be kellett valahogy szállnom a kis hajóba. Nem volt merszem hozzá egyedül, kihívtam J-t, aki nem volt ettől boldog, de jött és jó hogy volt ennyi eszem, mert ha nincs ott, hogy megtartson a csáklyával amibe a víz feletti átkelés során biztosított bemászás közben, vízbe esek, így is egy lábammal beestem, mert a kabátom beakadt a vas oszlop tetejébe és a klumpámat menteni kellett. Átdobtam egy újabb kötelet a szomszéd stégre, az innenső végét meg rákötöttem a bójára, a nehéz vas bóját  leválasztottam  a baloldali orrkötélről, J meg átvonszolta a szomszéd stéghez, amit aztán, miután J-be kapaszkodva nagynehezen kimásztam a hajóból a stégre ( alig maradt annyi erőm, hogy felálljak utána négykézlábról, J támogatott), kiemeltem és kicipeltük a partra ahol már nem tudott több kalamajkát okozni. Mindezt olyan szélben, hogy kapaszkodni kellett, hogy be ne lökje az embert a vízbe. Nincs anemométerem, de holtbiztos hogy a szélsebesség jócskán meghaladta a 100 Km/h-t. J-t beküldtem a csáklyákkal a házba mert már ő is vacogott, én még ráhúztam a Tequila orrkötelére, sőt, a másikat is amivel korábban a bójához volt kötve is kivittem biztosítónak és én is bevonultam a melegbe a következő dagasztásra.

pict0179.JPG

pict0180_1.JPG

Ez a kép már reggelizéskor készült. Ahhoz képest, hogy életem első kenyérsütése volt igazán kiválóra sikeredett. J szerint ugyan kicsit sűrű ( ő az egész dagasztás alatt bíztatott, hogy inkább keményebben gyúrjak és ne lisztezzek mert verekedni lehet majd a kenyérrel), de muszáj volt lisztezni, mert az egész kulimász felragadt a kezemre. Szóval egyrészt a következő dagasztást géppel fogom csinálni, másrészt kicsit valóban kevesebb liszt kell bele, de a kenyér finomabb mint bármelyik bolti kenyér amit idáig ettem és én meg piszokul megvagyok magammal elégedve és végülis ez a legfontosabb.

Bár az este kicsit elgondolkodtatott. Lehet, hogy már nem vagyok elég fiatal ehhez az élethez? Épp tegnap jutott eszembe egy Fb. bejegyzés olvasástán, hogy már szegény jó Papp Lacit is túléltem, pedig mekkora sportember volt hozzám, nyápic alakhoz képest. Mondjuk az aggok háza itt van az utca végén, de valahogy még nem akaródzik bevonulni.... pedig ez a terv a végére. Csak ne lenne benne olyan borzasztó húgyszag!

Ma Pestre kellett menjek ügyintézni, ráment az egész napom, bár egy régi kedves kolléganőmmel találkoztam, aki nagyot segített egy régről maradt adminisztrációs pénzügyi problémám tisztátázásában (ismét bebizonyosodott, hogy az a leggazdagabb, akinek mindig van barátja aki segít ha kell), aztán kimentem szalontüdőt ebédelni a Fehérvári úti piacra, meglátogattam boldogult Poszlovszki Rezső barátom özvegyét Zsuzsát, akivel a Covid előtt találkoztam utoljára, vittem neki a piacról kis sütit, eszegettük meg bort ittunk hozzá, szomorkodva amin kell és  örvendezve, hogy legalább mi még élünk, aztán a HÉV végállomáson találkoztam J-vel, mert ő közben Pesten cirkulált és hazatértünk. 

5 komment

süti beállítások módosítása