Tegnap rohadt nagy meló volt, ami viszont jó volt benne, hogy nem én csináltam, de még a nézésében is elfáradtam. Úgy kezdődött, hogy egy olyan hónapja J-nek feltűnt, hogy egyik nagy fűzfa a parton, aminek a tövénél levert cölöphöz megy Amapola baloldali orrkötele, hosszában meghasadt. A hasadékon át vagy egy méterre be tudtam dugni keresztbe a kutyasétáltató botomat, szóval a fának a teljes közepe alighanem kirohadt. Ez veszélyes, mert egy viharban bármikor kidőlhet a fa, rádőlhet akár a szomszéd stégjére, akár a hajóra. Múlt hónap 22-én bejelentettem a jegyzőnek, aki példás gyorsasággal intézkedett (ja kérem a mi városunkban így mennek a dolgok), egyrészt már másnap válaszolt, hogy a beküldött videóm alapján (ahogy bedugom a botom a fába) átszólt a műszaki osztálynak, hamarosan meg is jelent a favágó felmérni a munkát, mert annak alapján tud árajánlatot adni a városnak. Viszont a favágónak sok dolga van, jelezte, hogy majd jön, de a fának nem volt türelme megvárni míg kivágják, olyan fáradt volt (ezt kezdem ismerni tapasztalatból), hogy a múlt hét vasárnapról hétfőre virradó éjszaka kidőlt magától. Este még állt, reggel már feküdt a lombja a vízben, meg Amapola orrán, szerencsére csak a vékony ágakkal, a szomszéd stégjéhez meg alig ért hozzá, a víz felőli vastag ágak mind a hajó és a stég közé, a vízbe a fenékbe fúródtak, ezzel stabilizálva a fát a további kidőlés ellen, a többi vastag ág meg a hajó és a stég fölé magasodott úgy, hogy nincs anyagi kár.
Pedig semmi szél nem volt éjszaka, valami lassított felvétel szerűen dőlhetett ki ahogy egymás után szakadtak fel a talajból a gyökerei,
hogy még csak fel sem ébredtem rá, pedig ott aludtam a hajóban.
Na újabb Email a jegyzőnek, hogy immáron nem kivágni, hanem kármentesíteni kell a helyszínt, biztos ami biztos kiraktam egy fényvisszaverő "bóját",
nehogy ha valaki megszokásból vezet beessen a lukba (nota bene a kukások hétfőn be is lökték a bóját a gödörbe) és példás gyorsasággal meg is jelent a favágó csapat tegnap.
Megérdemlik, hogy reklámot csináljak nekik mert elképesztően felkészült csapat volt. Csak azért nem használom a "profi" terminus technicust rájuk, mert akik ismernek tudják, hogy mostanra így már csakis azokat a kókler megélhetési gányolókat hívom, akiknek immáron, hogy a szakemberek nagy sebességgel áramlanak ki nyugat felé az országból, se szeri, se száma és kizárólag a kuncsaft lehúzásából élnek, Nos Engi Lajos csapata minden szempontból felüdülés volt.
Először a felfelé meredező ágak kerültek lebontásra. A vékonyabb ágak mentek a darálóba, a vastagokat méteres darabokra vágva lerakták, ezeket megkaptam téli tüzelőnek. A fűzfának nem túl magas a fűtőértéke, de hát ajándék fának ne nézd a megazsúlját!
Mindenki használta az előírásos munkavédelmi felszereléseket, volt elegendő szerszámuk mindenhez ( azért a négyágú fentőt kölcsönadtam nekik a kötéllel a vízből kihúzgálni az ágakat, mert ahhoz kevés volt a két vasvillájuk, meg a hosszúnyelű csáklyájuk), a gépeik mindenből minőségi és égett a kezük alatt a munka, higgyétek el értek hozzá, vezényeltem eleget embereket, hogy fel tudjam mérni milyen egy csapat. A vége felé jött azonban a gond, kiderült, hogy egy tőkés réce pont ennek a fának az odvát nézte ki magának költőhelynek és ott ült bent még az se zavarta, hogy kidől vele a fa és az sem amikor már javában fűrészelték felette az ágakat. Mit tegyünk szegény jószággal? J-vel kihoztuk a macskaketrecet, meg egy lavórt, az volt a tervünk, hogy az anyát berajuk a ketrecbe, a fészket a tojásokkal meg a lavórba és áttelepítjük a Balabán csatorna menti nádasba. De sajnos mire hozzákészültünk, egy nagy reccsenés megijesztette a kacsát és kiröppent az odúból (bekarikázva).
Ugye a favágóknak az volt az utasításuk, hogy el kell tüntetni a fát.....ezt én nem anullálhatom. Viszont a fatörzs immáron nem jelent veszélyt semmire, a gödör az út szélén a sok darutalpalástól betemetődött, mért ne lehetne megvárni a további munkával amíg kiröppennek a kiskacsák? Telefon a polgármesternek, vázolom a szituációt, épp erre autózik, mondja itt van három perc múlva. Eredmény, fatörzs, fészek marad, favágók szedelődzködnek,
elbúcsúzunk, abban maradunk Engi Lajossal, hogy ha visszajön a kacsamama és ha kiröppennek a fiókák, hívom őt telefonon és befejezik a fatörzs kivágását. Már csak az a kérdés visszajön e a mama.
HEPIEND! Délután 16:30
Ez meg ma reggel készült. Már jóba vagyunk, tudja, hogy tőlem nem kell félnie, J meg elhíresztelte utcaszerte, hogy mindenki tartsa féken a kutyáit, ha erre sétáltat, mert így, hogy talajközelre dőlt az odú, könnyen elérhető.
Ma reggel kireszeltem a láncfűrészt és nekiálltam az ágfákat karvastagságtól derékvastagságig felvágni meg baltázni kályhaajtó méretre, de három óra alatt úgy elfáradtam, hogy abba kellett hagyjam. Ellustultam, elgyengültem a téli tespedésben, de remélem mire végére jutok a halomnak regenerálódom.
