Hát ahhoz képest, hogy már a múlt hét végén készen akartam lenni a favágással, még mindig van belőle ennyi.
Meg még itt is egy kicsi. Telei van hangyával, csípnek mint a fene.
De a nagyja már eltárolva a kerítés mellé a kapubejáróba. Süti a nap, átszellőzik a belőle rakott fal, télre kiszárad.
Két-, esetleg három hónapra is elég. Már alig fűtünk, két-három naponta egy begyújtás elég a cserépkályhába. Ami fabrikettet vettem tavaly nyár elején, annak a fele még megvan, plusz egy csomó még az előző telekről. Szóval ezzel kiegészítve egy telet alighanem nagy biztonsággal ki tudunk fűteni vele. Akarok rendelni hozzá még két raklap tüzelőt, még nem döntöttem el mit, kalodás keményfa, fabrikett és tőzegbrikett egyaránt szóba jöhet majd, az ár/fűtőérték lesz a meghatározó, és akkor akár két télre is elég lesz. Ennél messzebbre nem tervezek, meg elrakni se tudok többet.
Elfogytak az ősök. Az én szüleim már több évtizede, Judit mamája már vagy öt éve, papája meg ma déltájban a szó legszorosabb értelmében kiszenvedett. Nehezen és sokáig. Egy hétig kórházban volt, de nem tudtak vele mit csinálni és visszarakták az otthonba. Ott meg már nem ébredt fel többet. Valahogy nem akarom így végezni, jó pár hónapja már nem sokat tudott magról, mozogni, értelmesen gondolkodni beszélni már nem igazán tudott. J hetente látogatta, etette, pátyolgatta, én egy jó hónapja voltam nála, borzalmasan nézett ki testben és szellemben elfogyva. Az csak a filmekben van, hogy olyan szépen halnak meg az emberek. A valóság ennél sokkal szomorúbb. Még megismert és nagyon örült nekem, de nekem összefacsarodott a szívem látva rajta a halál bélyegét. Nálam tíz évvel volt idősebb, a pápánál meg eggyel. Szóval nincs mese, most már mi jövünk. Isten veled Papa!
