Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Kedd.

2023.03.29. 00:17 :: A Tengerész

Tizedik éve lakunk itt, de ilyen vihart mint tegnap este volt, még nem éltem meg. Pedig volt egy pár. De ez a tegnapi mindegyiken túltett. Ott kezdődtek a megpróbáltatásaim, hogy a délutáni sétához nem vittem magammal kesztyűt. Az elmúlt meleg napok elkényelmesítettek. Azon túl, hogy hirtelen lehűlt az idő (ma még futó hózáporok is voltak), a szántóföldön olyan szélvihar kapott el minket (J nem is volt hajlandó jönni, mert bent a házban is szörnyű volt a szél süvöltése), hogy a Picur kutya azonnal visszafordult, de a Szmájli is amint a "nagy tócsánál", a szokásos végpontnál visszafordultam keletről nyugatnak, azonnal elinalt visszafelé. Na itt kezdődött a neheze, mert pont széllel szembe kellett menni. Egyszerűen átfújt a ruhámon a szél és akkora lökések voltak benne, hogy időnként megtántorodtam és folyamatosan előredőlve, hullámvonalban tudtam csak haladni, mert a széllökések állandóan kitérítettek az egyenesből. De a legrosszabb volt, hogy a kezeim teljesen átfagytak. Ebben az állapotban értem a ház elé és amikor már a csábító meleg szoba lebegett a lelki szemeim előtt, szembesültem a látvánnyal,  a Tequila leszakadt! Egész pontosan a kikötő bóját letépte a horgonyláncról, ettől a hajó kiúszott egészen a stégig, ott verődött a stég előtt álló vas oszlophoz, az elszabadult bója mag a Tequila oldalához.  Csak annyit tudtam csinálni, hogy a farkötelét, ami a stéghez szokott kötve lenni megtoldottam egy hosszú kötéllel, átdobtam a szomszéd stéghez, ebben a hosszú dobásban szerencsére segített a szél, és áthúztam a farát feszesre kikötve, ezzel eltávolítva a mennyire lehetett az oszloptól, és azt az orrkötelet ami jobbra biztosított az Amapola farához kikötve, meghúztam amennyire lehetett, ezzel próbáltam a verődést csökkenteni az oszloptól, de még így is hozzáért a hajó, úgy hogy húztam rá egy autógumit puffernek a stéghez felkötve. Amire idáig jutottam besötétedett és a kezeim a vizes kötelektől a metsző szélben fájdalmasan átfagytak. Beláttam, hogy nem bírom tovább és bevonultam jajgatni a meleg házba. A kezeim csak sokára kezdtek kiengedni.

A délelőtti eső, majd a szélvihar miatt nem tudtam boltba biciklizni, pedig minden pékárúnk elfogyott, reggel az utolsó zsemlét ettem meg, muszáj voltam nekiállni kenyeret sütni. Mondjuk a dagasztásban a kezeim is kiengedtek és én is leizzadtam, szóval amíg a cserépkályha mellett kelt a tészta ismét kivonultam a stégre kárenyhíteni.

Ez a kép még "békében" készült, az akkori csendes vizet tarajos hullámokkal kell elképzelni és hozzá akkora széllökéseket, hogy kapaszkodni kellett a vízbeesés ellen és persze sötét volt. 

20230317_070138_1.jpg

A következő feladat a bója eltávolítása volt a Teqila oldalától, azt a képen a hajó orrától a bójáig menő kötél tartotta és döngve verte a hajó oldalát. Ha nem teszem meg, reggelre kilukasztotta volna a műanyag héjat. Ehhez be kellett valahogy szállnom a kis hajóba. Nem volt merszem hozzá egyedül, kihívtam J-t, aki nem volt ettől boldog, de jött és jó hogy volt ennyi eszem, mert ha nincs ott, hogy megtartson a csáklyával amibe a víz feletti átkelés során biztosított bemászás közben, vízbe esek, így is egy lábammal beestem, mert a kabátom beakadt a vas oszlop tetejébe és a klumpámat menteni kellett. Átdobtam egy újabb kötelet a szomszéd stégre, az innenső végét meg rákötöttem a bójára, a nehéz vas bóját  leválasztottam  a baloldali orrkötélről, J meg átvonszolta a szomszéd stéghez, amit aztán, miután J-be kapaszkodva nagynehezen kimásztam a hajóból a stégre ( alig maradt annyi erőm, hogy felálljak utána négykézlábról, J támogatott), kiemeltem és kicipeltük a partra ahol már nem tudott több kalamajkát okozni. Mindezt olyan szélben, hogy kapaszkodni kellett, hogy be ne lökje az embert a vízbe. Nincs anemométerem, de holtbiztos hogy a szélsebesség jócskán meghaladta a 100 Km/h-t. J-t beküldtem a csáklyákkal a házba mert már ő is vacogott, én még ráhúztam a Tequila orrkötelére, sőt, a másikat is amivel korábban a bójához volt kötve is kivittem biztosítónak és én is bevonultam a melegbe a következő dagasztásra.

pict0179.JPG

pict0180_1.JPG

Ez a kép már reggelizéskor készült. Ahhoz képest, hogy életem első kenyérsütése volt igazán kiválóra sikeredett. J szerint ugyan kicsit sűrű ( ő az egész dagasztás alatt bíztatott, hogy inkább keményebben gyúrjak és ne lisztezzek mert verekedni lehet majd a kenyérrel), de muszáj volt lisztezni, mert az egész kulimász felragadt a kezemre. Szóval egyrészt a következő dagasztást géppel fogom csinálni, másrészt kicsit valóban kevesebb liszt kell bele, de a kenyér finomabb mint bármelyik bolti kenyér amit idáig ettem és én meg piszokul megvagyok magammal elégedve és végülis ez a legfontosabb.

Bár az este kicsit elgondolkodtatott. Lehet, hogy már nem vagyok elég fiatal ehhez az élethez? Épp tegnap jutott eszembe egy Fb. bejegyzés olvasástán, hogy már szegény jó Papp Lacit is túléltem, pedig mekkora sportember volt hozzám, nyápic alakhoz képest. Mondjuk az aggok háza itt van az utca végén, de valahogy még nem akaródzik bevonulni.... pedig ez a terv a végére. Csak ne lenne benne olyan borzasztó húgyszag!

Ma Pestre kellett menjek ügyintézni, ráment az egész napom, bár egy régi kedves kolléganőmmel találkoztam, aki nagyot segített egy régről maradt adminisztrációs pénzügyi problémám tisztátázásában (ismét bebizonyosodott, hogy az a leggazdagabb, akinek mindig van barátja aki segít ha kell), aztán kimentem szalontüdőt ebédelni a Fehérvári úti piacra, meglátogattam boldogult Poszlovszki Rezső barátom özvegyét Zsuzsát, akivel a Covid előtt találkoztam utoljára, vittem neki a piacról kis sütit, eszegettük meg bort ittunk hozzá, szomorkodva amin kell és  örvendezve, hogy legalább mi még élünk, aztán a HÉV végállomáson találkoztam J-vel, mert ő közben Pesten cirkulált és hazatértünk. 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr6418083114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Műszaki 2023.03.29. 08:10:42

Szép a kenyér. Gondolom élesztővel készült, mert a kovász projektről nem hallottunk mostanában.
Ja és mi van az orvosos történettel?
Még olvasni is elég volt ezt a küzdelmet a hajóval. Mondanám az okosat, hogy minek kínlódni ilyesmivel mikor nekem pl. nincs hajóm és jól el vagyok efféle kihívások nélkül is, de valakinek át kell élni majd megírni az ilyen kalandokat hogy nekem a meleg szobában legyen mit olvasni.

Utas953 2023.03.29. 10:16:42

Valóban, már majdnem feledésbe ment a "rendelői sztori". Mit jelzett a doktornő? És egyáltalán mi történt?

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2023.03.29. 17:59:42

@Műszaki: Igen élesztős, mert gyorsan kellett, de a kovászos projekt sincs feladva, ahogy az emlékezetblog se. Orvos történet megy holnap, mert a doktornő nem válaszolt, ráírtam két napja mégegyszer, hogy vehetem e a hallgatást beleegyezésnek, ha holnapig se jön válasz megy a holnapi blogba.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2023.03.29. 18:00:35

@Utas953: Megy holnap, mert a doktornő nem válaszolt, ráírtam két napja mégegyszer, hogy vehetem e a hallgatást beleegyezésnek, ha holnapig se jön válasz megy a holnapi blogba.
süti beállítások módosítása