Hajónapló

Összegányoltam a kipufogócsöveket. Csak remélni tudom, hogy gáztömör. Van benne kipufogócsójavító paszta, üvegpaplan, üvegszövet, lepedővászon, cipővarrócérna és mindez vízüveggel átitatva. Így néznek ki.

Aztán megpróbáltam beindítani a motort, izzítás rendben, de az indítómotor 50-es pontjára ráadtam a feszültséget egy nyekk és kiverte a 16A-es olvadóbetétet ami a behúzómágnes áramkörében van. Lehet, hogy megártott a mágneskapcsolónak a törés... Itt tartok, folyt. köv.

Egészségügy... Annyit hallok a rádióban (valami mindíg szól és ha tehetem beszédet hallgatok, nem a legújabb rágógumizenéket, hülye "emszíkkel") a melanoma veszélyről, hogy mondom elmegyek szűrésre, amit rettenetesen tanácsolnak annak aki sokat van napon, szóval mint én. Ráadásul van a vállamon egy jókora barna pukli, ami mintha korábban nem lett volna ekkora...Telefonon próbálok bejelentkezni a Péterffy bőrgyógyászatra, a telefonközpont azt javasolja, menjek be személyesen, mert nem veszik fel a telefont. OK, "J"-vel bevillamosozunk buszozunk, kapunk időpontot augusztus 23.-ra. Mondom addigra ha tényleg bőrrákom van meg is halhatok. Válasz: "Reklamáljon az egészségügyi miniszternél!" Az a véleményem, hogy minden eddigi kormányzás hozzátette a maga tehetségtelenségét, hogy idáig romoljanak a dolgok (lásd Moldova könyvét sok évvel korábbról), de ezt tudva  remek kibúvó ez, hogy kivétel nélkül minden slendrián, teszefosza, lusta, egészségügyi dolgozó egy vállrándítással elhanyagolja a kötelességét felfelé mutogatva. Persze, fejétől bűzlik a hal, de ahol Pató Pál az úr, ott a szolga is patópál.

Nem is mondtam, a múlt hét pénteken társaságot kaptunk. A hajó neve "BAGÓ", egy "hazajáró" (ahogy a dunatengerjárókat neveztük annakidején), aluminium mentőcsónakjából építette egy régi ösmerős, Balázs, aki amúgy a Lágymányosi híd hídmestere, magamformájú ezermester, sok évvel ezelőtt egy tiroli sítúrán ismerkedtünk össze. Most így állunk. A sor jobbról balra, Adony, Amapola, Bagó és a Bagó horgászcsónakja, mert "B" nagy horgász, kecsegtet is bennünket, hogy majd fog nekünk halat, eddig többen mondtak már ilyet, de még senki se fogott semmit, hiszem ha eszem!

Elkezdtem a kipufogót összerakni, a gáztömörséget kipufogójavító pasztával próbálom elérni a csatlakozásoknál, meg kértem "B"-t, hogy ha jön délután, hozzon üvegszövetet, azzal alaposan betekerem és vízüveggel akarom beitatni, ettől várok tökéletes zárást. Autónál ez a kocsiszekrény alatt nem bír jelentőséggel, ha ott a felsliccelt egymásba dugható csatlakozások a szorítóbilincsek alatt kicsikét "pipálnak" nem baj, de itt a lakótérben mellőzném a füstöt és CO-t.

Úgy tűnik jó lett az élelmiszerhűtő. Rendesen termosztál és +5 fok van benne. Azért még megfigyelés alatt tartom egy darabig.

Péntek este  a napi munka izzadtságát és szennyét lemosandó beálltam a zuhany alá. Amint leszappanoztam magam, a zuhany azt mondta, hogy hrrrr, ezzel jelezve, hogy elfogyott az utolsó csepp is a negyedik, azaz utolsó édesvíztankból. Elöször elég tanácstalanul vakartam samponos koponyámat, majd megleltem a megoldást. Kizavartam szegény "J"-t a sötétségbe, a szúnyogok és pókhálók birodalmába, amivé a fedélzet válik estére, hogy nyissa ki a napboyler légtelenítő csapját, így a leeresztő csapon át 25 liternyi melegvizem volt, hogy lemossam magam, sőt még fogmosásra és a másnap reggeli tisztálkodásra is maradt. Persze sejtettem, hogy fogytán a víz, több mint egy hónapja töltöttem meg a tankokat, de reméltem, hogy vasárnapig kitart, akkor a legjobb tölteni, nincs autóforgalom, nem úgy, mint szombat reggel, ami sokkal inkább munkanap most a kőkemény kapitalizmus idején, mint a kommunistaszombatok divatjakor volt, nem győztem rohangálni a slaugomat menteni, mert ha átmegy rajta a darusautó, vagy a sitteskonténerszállító, megnézhetem. Na ezzel elkezdett csúszni az egész hétvégi program, ami a lányomnál vízszerelés, csempézés volt. Nem részletezem, de ez se nélkülözte a váratlan helyzeteket, pl.a kinaiak képesek voltak a szabványméretű hideg-meleg csonkok távolságát úgy "újraszabványosítani", hogy a régi csaptelep helyére nem ment fel az új! Az excentereken meg hogy állítsak, ha már le van minden csempézve? (végülis precízen körbevéstem úgy, hogy a csaprózsa takarja a felszerelés után, közben a régi vicc jutott az eszembe a nőgyógyászról, aki megunja a szakmát elmegy autószetrelőnek, de a szelephézagot a kipufogócsövön keresztül állítja) A régi WC bekötés ragasztott, hegesztett 110-es PVC csövét a legnagyobb óvatosság mellett is sikerült eltörni, a ragasztás nem jött szét, még szerencse, hogy (másodikra) kaptunk az OBIban harmonikaidomot, amivel meg tudtam oldani, hogy ne kelljen a strangba behatolni, ezzel a felettünk lakókat korlátozni a vízhasználatban. De az eredmény gyönyörű. Ilyen volt

 És ilyen lett. A koromzsákajtót nem illik lecsempézni, kap majd egy rozsdamentes lemeztakarást. Szuper lakásfelújító csapat vagyunk ketten a lányommal.

 Na erre ráment a hétvége. Ma esőben érkeztem vissza reggel a hajóra, viszont a kellemesen hűvös időben a soknapi hőgutával kecsegtető nap után élvezet volt a munka idebent. Jelentem az összes madzagolás kész a motortérben, a nagy keresztmetszetű akkukábelek, önindító, töltő, felsaruzva, bekötve. Volt némi aggodalmam, a legutóbbi motorindítás egy kölcsönakkuval tán három éve volt, azóta mindenfélék történ(het)tek, biztos ami biztos, mielőtt a starterakkuk negatív sarkait felraktam volna, egy próbalámpát beraktam a minusz drót és a negatív pólus közé és csak akkor mertem felrakni az akkusarukat, amikor a lámpa sötét maradt. ( A digitális voltmérő ilyenkor kevés, simán mutogat kapocsfeszültséget, miközben nincs valós "áram"kör.) Most szépen töltődnek a starterakkuk, a kezdetben 15A körüli töltőáram visszaesett 10A alá, az intelligens töltő  úgy tűnik most van az "U" fázisban. Holnap rámegyek a kipufogórendszer összerakására, ez várhatóan nem lesz felhőtlen, amikor legutóbb beindult a motor, megtelt kipufogógázzal a szalon és a háló, nem kéne, hogy így maradjon.

A teljes hőségidőszak alatt jelesre vizsgázott a saját készítésű élelmiszer hűtőláda. Ma, hogy lehült az idő, kipakoltam ("J" aztán nem lacafacázik, torkig pakol akármekkora hűtőt is), nekiálltam leolvasztani az alaposan eljegesedett elpárologtatót. Tettem ezt főleg azért, mert a hiányos rögzítés miatt a hőfokszabályzó sose kapcsolt ki, ma egy rozsdamentes szorítópofával szorosan rögzítettem a kapilláris hegyét az elpárologtató alsó fertályára, remélem ettől rászokik a rendes termosztálásra, ha nem, úgy be kell rakjak egy újat, mert lehet, hogy nem ide (normálhűtőbe), hanem mélyhűtőbe való (ez is kukázott alkatrész).

Megragasztottam az indítómotor mágneskapcsolóját, majd meglátom nem esik e szét használat közben. Azért majd körbenézek alkatrészboltban, ha kapnék egyet, tartalékba eltenném. Piszok meleg volt ma, visszajött a hőségriadó, a nap nagyrészét a fuxban töltöttem, a háztartási akkucsoportot üzemeltem be. Idáig a "Cs A" barátomtól kapott autóakkut használtam, az építés kezdete óta rendesen kitartott, de most eljött az ideje, hogy üzembe helyezzem a "B Gy"- től kapott 8db 45 Ah-s akkumulátort. Azért jó dolog, hogy ilyen ajándékokat kapok barátaimtól! Az akkuk párhuzamosan kapcsolásával kialakult egy 8x45=360 Ah-s egység, a másik csoport starter (ami a horgonycsőrlőt is működteti majd)  az 2x70=140 Ah, az összesen 500 amperóra, remélem ennyi elég egy ekkora hajóra. A hőséget enyhítendő felszereltem egy ősrégi gumilapátos "IMI" (Ikladi Műszeripari Művek) ventillátort (anyai örökségem, szerintem ez az utolsó ilyen az országban) a foxliban és a bejárat fölé egy esernyőt a nap ellen. Így  voltam csak képes órákon át elviselni a benti, közel 50 fokot (mondjuk az epoxi ragasztás gyorsan megkötött). Az 500W-os forrasztópákával amikor a sarukat forrasztottam a vezetékekre, a sugárzó hő már nem is izgatott.

Huhú! Olyan vihar csapott le ránk, hogy az ötliteres kuktafazék levest, ami hülni volt kirakva a hálókabin tetejére, ha "J" nem kapja el, elvitte volna. Látszott, hogy "idő jön", (az csak egy mese, hogy pl Balatonon minden előzetes jel nélkül jön a vihar) rá is készültünk, de azzal nincs mit tenni, hogy a ponyva hátulról nyitott és a szél arról fújt. Jött a jég is, amikor a cockpit padokról a heverőszivacsokat mentettük be a szalonba, meg a ponyva alját kötözgettem jól eláztunk, meg sűrűn kopogott a jég a fejünkön, de amúgy semmi baj nem esett.

A WC probléma egyelőre megoldva, persze nem remélem, hogy örökre, a hajóvécék nem adják fel ilyen könnyen. A reggel a bilgében kezdődött, az istennek se sikerült kiprovokálni a folyást, esti zuhanynál megfigyelés folytatódik, amúgy nem sokat izgat az a pár csepp, egy könnyed törlés a botra spárgázott szivaccsal, akár hosszú távon is így maradhatna, de persze nem fog, mert addig nem nyugszom amíg meg nem találom, hol szivárog. De nem ez a főcsapás iránya. A cél a mielőbbi motorindítás. Ma bekötöttem a tengelygenerátor B+ és D+ sarkait a főkapcsolótáblába. Legjobb irányban haladtam a drótozásokkal, mindkét generátor, indítómotor, izzítóelektronika, akkutöltés  bekötve, már csak az akkuk párhuzamosítása és bekötése volt hátra, azaz akár ma végezhettem volna a drótokkal, és akkor ha holnap megoldom a kifufogó összerakását, akár pénteken indulhatott volna a motor, amikor addig igazgattam a vastag kábelét az indítómotornak, amíg a csatlakozócsavar (30-as pont) puff kitört. Megpróbálom Epokittal megragasztani a bakelit házat, ha nem lesz jó, irány az autóbontó. :-((

Tegnap mindenféléket intézni kellett, biciklivel jöttünk-mentünk egy keveset. Ma beraktam a tegnap szépen lefestett akukeretbe a két motorindító akkut. A nap nagyrésze a head vízfolyásának felderítésével telt. Általában nincs szerencsém a vizes dolgokkal mostanában. Ahhoz, hogy egyáltalán hozzáférjek a feltételezett hibahelyhez, az egész szennyvíztankot ki kellett takarítsam. Ez többszöri átmosást és kiszivacsolást jelent, ennél undorítóbb munka ritkán akad, de muszáj volt megcsináljam, mert másképp nem tudtam fejjel belelógni az elsötétített headből a tartályba és kukkolni, hogy a  halogén reflektorral megvilágított szalon alatti bilgéből hol szűrődik át a fény. Sikerült megtalálni és Sikaflexszel eltömíteni. Hittem egészen mostanáig. De "J" esti zuhanyozása közben figyeltem a bilgét a szalon alatt, igaz hogy a korábbinak csak töredéke, de néhány csepp víz előbújt. A baj az, hogy oda, ahonnan folyik nem látok be. Tehát folyt. köv. (vagy folyás köv.) A másik meg, hogy megelégeltem a bosszantó vízszivárgást a WC pumpa száránál, de nem tudom szétszedni, mert a tömítéshez korábban használt Loctite tömítő anyag úgy megfogta. Szóval tömíteni nem tömít, de bekötni bekötött. Estig vacakoltam vele, aztán mérgemben holnapra halasztottam a további vizsgálódást. Helyette nekikezdtem a tengelygenerátor bekötéséhez keresni anyagot, csak kék szinű 16-os vezetéket találtam, ami normális esetben a minusz-, vagy a nullavezeték, de ezért most nem fogok elmenni a boltba, majd a  végére ami a B+  -hoz , meg a másikra ami a főkapcsoló táblához van bekötve, teszek egy egy jelet piros szigetelőszalagból. Már nagyon a körmömre égett a motorindítás, mindenki ezért nyaggat, hogy mikor már, meg mennyivel megy a hajó, ami persze engem is izgat, de túl ezen, ha sokáig vacakolok, nem lesz időm idén rendesen kipróbálni mindent, veszélyben a jövő évi világgámenés, amit nem szeretnék még évekig halogatni. Bár most az egész project inog, amikor kezdtem a hajót 250 alatt volt az euro, most hála a nagypofájú főnökeinknek lassan 300, a nyugdíjam reálértékben pedig azóta csökkent. Márpedig a legnagyobb bajban leszek, ha nem bírom pénzzel a világvándorlást. Nem szeretnék itt politizálni, de nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, a tehetségtelen, tökéletesen töketlen, teszefosza, érzéketlen, ostoba, tolvaj, szoclib nyolcéves uralkodás méltán bukott meg, de legnagyobb bűne, hogy egy fajankó, úrhatnám, paraszt, ügyvédbojtár és sleppje ölébe hullajtotta a kormányzást, akik mint annakidején a fényes szelek nemzedéke most aztán "sej megforgatják az egész világot". A totális hatalom megszerzését az "emberek"  érdekébenn feltétlen szükségesnek vélik, én már egyszer megéltem ezt, csak akkor a korábbi hatalomból kiábrándult "embereket" "dolgozó nép"-nek titulálták és az akkori népboldogítót Rákosi Mátyásnak. 

Tegnap egész nap fürdőszobát csempéztünk a lányommal, készen is lettünk vele estére, ma már magára hagytam, a fugázással és a széleken a vakolással gletteléssel, meg a falfestéssel egyedül is megbír. Már csak a WC padló és fal csempézése van hátra, ezt a jövő hétvégén csináljuk. Ma megcsináltam a motorindító akkuk alapkeretét és be is hegesztettem  a gépház fenékbordáihoz. Ha már a gépházban hegesztettem, mondom kiegészítem a head ajtajánál az egyik billegő padlódeszka alátámasztását is. Felemelve látom ám, hogy áll a víz a bilgében! Azon már túlvagyok, hogy aggódjam a lékesedés miatt, a hajótest holtbiztosan vízzáró. Vagy a pumpaszár mellett örökké szivárgó WC öblítővíz talált utat valamiféleképpen a head legjobb tudásom szerint vízzáróvá tett  padlója alá, vagy a zuhany vize került oda valahogy. Merés, szivacsolás, megfigyelés, miközben "J" pumpál (negatív) majd zuhanyozik, na ekkor megindul a víz egy zugolyból. Bosszantó, de apróság. Holnap utánanézek a dolognak és orvosolom.

Az alábbiakat csak azért mesélem el, hogy aki olvassa okuljon belőle. Magam is meglepődtem, mennyire nem érdekelt a dolog, pedig régebben felhúztam volna magam az eseten, de valahogy megváltoztam amióta vizen a hajó, teljesen lenyugodtam. Szóval említettem a fagylalttortát. Hát kiderült, hogy csak emlékeimben létezik, a Tesco kinálatából hiányzik. Sebaj, keressünk valami finom fagylaltot! Hosszas nézelődés után kiválasztottam egy "szilvásgombóc" fagyit, mely a felrata szerint az "év fagylaltja" versenyen harmadik lett, az ár is bizonyította ezt, a duplájába került, mint a hasonló súlyú, amúgy kipróbált kedvenc fagyik. De hát egyszer van 65. szülinapja az embernek, a szilvás gombóc meg a gyengém. Kifizettem, és hogy hazafelé el ne olvadjon a hőségben, az előtérben le is telepedtünk, hogy elfogyasszuk azon "hidegében". Kinyitom a vödröcskét, hát lássatok csodát, félig van az edény, valaki már belezabált. Utólag jut eszembe, milyen könnyen nyílt a fedő, az a kis kitörhető izé a peremből nyilván hiányzott. Szerencsére itt láttunk hozzá és nem otthon vettük észre, továbbá kivételesen a blookot se dobtam bele szokásom szerint az első kukába, csak zsebregyűrtem. Viszem vissza a vevőszolgálat pultjához. A kislány konstatálja a helyzetet, de a dolog súlyánál fogva nyilván meghaladja a hatáskörét, mert elmegyünk a főnöknőjéhez aki a csarnok közepén székel egy pultban és a kollegájával  társalog. Nem zavartatja magát a jelenlétünktől, végül is csak egy vevő vagyok, majd amikor sürgető pillantásaimat érzékeli, mondja, hogy "türelmet". Mondom "jó, de közben a fagyi olvad". Úgy tűnik ezzel elvágtam magam nála. Miután a kislány vázolja a problémát, utasítja, hogy vegye fel a kapcsolatot a biztonságiakkal, akik nézzék vissza a mozgásomat a belépésemtől kezdve és annak alapján fogják elbírálni a dolgot. Nem tudom másra vélni a dolgot, minthogy az eljárás annak a bizonyítását, vagy (kizásrását?) célozza, hogy esetleg valami zugolyban magamba tömtem a fagylalt felét, majd miután kifizettem, visszatértem a blokkal és visszakövetelem a vételárat. Ravasz! Amikor a biztonsági kamera felvételét nézőt felhívja a kislány, a párbeszéd innenső részéből világosan kitetszik, hogy fingja nincs a vonal másik végén lévőnek, hogy tulajdonképpen mit is kellene visszanéznie. De a parancs az parancs. Úgy negyedórát tart az eljárás, közben türelmesen várakozom a pultnál és csodálom a saját egykedvűségemet. Aztán cseng a telefon, bólogatás ezen az oldalon, majd kérdezi, a pénzt kérem, vagy egy másik fagyit. Az utóbbit választom, megkér, hozzak egyet. A jelenlétében bontom ki, a körmöm majd beletörik a fülecskébe, a fagyi érintetlen, ahogy a gép benyomta, a tetején a grilázs dísszel. Elbúcsúzunk, még teszek egy tiszteletlen megjegyzést a főnökére, amivel hangsúlyozom nem köteles egyetérteni, ez az én egyéni meggyőződésem.  "J" türelmetlenül fogad, el nem tudja képzelni mi tarthatott bő húsz percig. Amikor mesélem, egész felzaklatja a dolog, még én kell nyugtassam. Csak azért mesélem el nektek, hogy bármit levesztek a polcról, mielőtt a pénztárhoz vinnétek alaposan nézzétek meg, mert a Tesco úgy tünik minden reklamálót potenciális tolvajként kezel, amire akár rossz tapasztalatok késztethetik is, és jobb az ilyesmit elkerülni. A fagyi amúgy elég gyenge volt. Ma, miután elfogyasztottuk a maradékát, amivel este villámsebesen bringáztunk haza, hogy még elolvadás előtt a hűtőbe rakjuk, elolvastam az apróbetűs összetételét, ugyanaz  van benne mint a többiben.

Ma hazaugrottunk, mert kaptunk két rekesz sárgabarackot (jobb mint a fagyi), azt kellett elhozni, ilyenkor egy rakás egyéb cuccal is megpakoljuk az autót, úgy, hogy megint agyoncipekedtük magunkat, az egész hajózás 90 százaléka erről szól. Viszont este kész lettem a hajtás összerakásával, holnap csempézek a lányomnál, hajóépítés tán vasárnap, vagy inkább a jövő héten, mert ha nem lesz kész holnap a fürdőszoba, alighanem vasárnap fogjuk befejezni.

Mindenekelőtt mindenkinek köszönöm szépen a jókívánságokat!

Kellett nekem emlegetni a szürkeállományt! Ma jókor reggel, már hat előtt bevonultam a gépházba, hogy még a reggeli hűvösben folytassam a meghajtórendszer összerakását. Friss fejjel azonnal láttam, hogy a tegnapi munkámat szedhetem szét! Mert miután az irányváltót beraktam a helyére, nem tudom a tengelygenerátor ékszíját felrakni! Óhogyaza...!! (Ugyanolyan, mint amikor az ember a kábelvégre felforrasztja a soklábú csatlakozót és utána veszi észre, hogy lefelejtette a dugó kabátját előtte felhúzni a kábelra.  Fokozott eset, hogy miután a hibát kijavította, rájön, hogy még a tömszelence is lemaradt.) No irányváltó kikap, interneten csepeli ékszíjbolt keres, a temetőnél van egy, úgy 5-6km-re, bringával nem olyan sportos mint tegnap, még csak 8 óra, nincs olyan hőség. Van megfelelő, 2990Ft, nem mondom egy vacak ékszíjért nem kevés, de ez van, örüljek, hogy van méret. Felrakom, összerakom az egészet irányváltóstul ("J" mozgatja fent a cockpitban a kart, kétszer is ellenőrzöm, nehogy fordítva kössem be a működtetést, mint amikor elöször összeraktam pár éve, hátul volt az előre), tolócsapágyastul. A meleget csak úgy lehet elviselni odalent, hogy a ventillátor egyfolytában hessegeti befelé a levegőt. Ebédre kicsit kidőlök, utána ledőlök, mégis szülinapom van, lazíthatok egy kicsit. Délután nem forszírozom a munkát a "bányában", majd holnap reggel amikor hűvösebb lesz odalent, helyette decket mosunk. A tűzforró lemezen csak úgy tudunk mezítláb tópálni, hogy folyamatosan nyomom a búvárszivattyúval a deckre a vizet, ami 24 fokos, ezért van a jórészt vízvonal alatti gépházban is olyan kutyameleg. Rengeteg nyárfatermésmocsok bujt el a zugolyokban, most végre megszabadulunk tőlük. "J" aki annakidején sokat beszélgetett anyámmal, akinél amolyan bejáró-, takarító-, és főleg társalkodónői funkciót látott el, esküszik rá, hogy nem délután háromkor születtem, henem fél hatkor, mert ezt sokszor elmesélte neki a mutter, nos most 17:38 van, tehát 8 perccel múltam 65 éves, ki is bringázunk a Tescoba és befalunk egy fagyitortát, a mai nap további része az ilyen és még ennél sokkal jelentősebb élvezeteké.

 Csak hajnaltájt lehet ütőképesen dolgozni a hajóorrban. a későbbi hőség miatt. Amúgy nem panaszkodom, olyan 42-43 fokig bírom, aztán máshol, másba kezdek. Annakidején tengerész koromban is jól bírtam a trópust, mondjuk rettenet mennyiségű vizet megiszok, izzadok mint a ló, de más bajom nincs, nem úgy mint  szegény "J" aki elég nehezen viseli a meleget. Nagyjából kialakult a műhely. Persze még millió itt a teendő, mert pl. ha majd ugrál a hajó a hullámokon biztos leesnek dolgok, tehát kellenek majd valamiféle zéfesztelő madzagok, lécek, de végre lehet dolgozni, mert megtalálom a szerszámokat. Amíg a hajón mindenütt műhely volt, egyszerű volt a dolog, mert mondjuk a villáskulcsok a konyha jobb első-, fogók, nyelesszerszámok a második fiókban és igy tovább. De hogy beköltöztünk, a konyha felvette funkcióját, "J" elfoglalt minden ottani helyet, én meg azóta semmit se találtam. Na ennek 95%-ban vége. Neki is kezdtem a "valódi" munkának, ma beraktam az irányváltót a helyére (csak úgy lekapkodtam a megfelelő szerszámokat hozzá a falról), ami, miután az összes fedelet újratömítettem a szarházi digók után, immáron többhónapos tesztet követően se ereszt sehol. Megvettem és hazaszállítottam a motor starter/horgonycsőrlő akkutelepet. A motorhoz egy 90Ah-s aksi untig elég lett volna, de a horgonycsőrlőhöz több kell, vettem két 70 Ah-s karbantartásmentes akkut, bízom benne, hogy párhuzamosan kötve elég lesz. A pénztárcámnak mindenesetre bőven elég volt..:-(

A Merci motoron a résolaj elvezetés gumicsövei, még autómotor korából meglehetősen elaggottak voltak, a próbaindításkor tapasztalt gázolajszivárgást is az egyikükön nagy nehezen fellelt repedés okozta, ki kell cseréljem. A Dobozi utcában az Orczy tér mögött van egy gumibolt, elbicikliztem délben (mikor máskor, ugye dől a rádióból, hogy a hőgutaveszély miatt az öregek tartózkodjanak minden erőfeszítéstől és csak henyéljenek az árnyékban, folyadékot vedelve) és vettem új csöveket. Csepelről oda-vissza alig több mint egy óra volt és még el se fáradtam, sőt a menetszél kifejezetten kellemes volt. Visszajőve mértem a vérnyomásom, 136/87, pulzus 96, leves után 125/74 pulzus 82, nem rossz egy öreg embertől. Merthogy holnap délután 3 órakor lesz 65 éve, hogy a világra jöttem. Amúgy öt éve el kellett kezdenem vérnyomáscsökkentőt szedni, de a hajóépítés annyira meggyógyított, hogy harmadik hónapja nem szedek semmit.

Az irányváltó berakása előtt fellazítottam a csavartengely tömszelencét, kézzel forgatva semmi vízfolyás, a zsírral feltöltött tönkcső a zsinóros tömszelencével úgy tűnik működik. Elgondolkoztam a tömszelence flansnijának leszorító anyáin, annakidején semmiféle biztosítást nem gondoltam szükségesnek, most ezt átértékeltem, hajón semmit nem szabad félválról venni, ennél csak a repülés a veszélyesebb, a négy anyára hegesztettem csődarabokat körben kifurkálva és ha beállítottam őket, dróttal, amolyan quasi koronás anyaként fogom őket lebiztosítani. Most csak egy órás pluszmunka, de ha mondjuk lerázódnak és kijön az egész a helyéről, akár el is sűlyedhetünk, de legalábbis nagy kalamajka. Szóval lépésről lépésre, és csak dolgozzon a szürkeállomány! Jövő héten, ha addigra végzek az akkukeretek elkészítésével és beszerelésével, a kipufogó összerakással és a motor levegőellátásának végleges megoldásával, akár be is indulhat a "főgép". Izgalmas.

Pénteken és szombaton fürdőszobacsempézéssel telt a nap nagyrésze. Nem akarom a lányomat magára hagyni ezzel a komplikált munkával, mert bár a "rutin" már megy neki, de itt annyi csempelapot kell kifurkálni, spéci módon szabni a sok csőkiállás, kádszegélyléc illesztés miatt, hogy segítek végig, amíg kész nem lesz. A hajón puffereket gyártottam. A flmeken  az ellenállók, még a nagymamakorúak is egy könnyed kés-, esetleg kötőtűszúrással szokták elintézni a Wermachtos, vagy SS katonák autógumijait, hát én keményen küzdöttem, amíg géppel kifúrtam, illetve a fenderboardhoz kivágtam az acélszálbetétes külsőket.

A ruházatot, ágyneműt, törölközőket, abroszokat, konyharuhákat csak úgy behajigáltuk az ágyak alá, amikor hazahoztuk Balatonról. Ma előszedtük a textil hegyeket, elrendezni nagyjából, hogy egyáltalán tudjuk mink van és hol. A szerszámokat raktam tegnap és ma a fuxban az OSB falburkolatra. Azazhogy egy darabig csak, mert amikor a hőmérő  felmászott 48 fokra (ott nincs hőszigetelés) szégyenszemre abbahagytam. A textiliák ágy alá pakolása magával vonta "J" ágyán a matrac átszabását, bevonultunk a műhelycsarnok relatív hűvösségébe és ma délután ott szabtunk varrtunk. Nekem minden hely kevés, a fenderboardot a 2,5m-es deszkával és a két terjedelmes autógumival az Adony deckjén tudtam csak megcsinálni.

Ma főleg Kata lányomat oktattam falat csempézni. A padlócsempézést, beleértve a szegély beszabását és a fugázást gyönyörűen megcsinálta, a szobákat és az előszobát tapétátlanítás után olyan szépen leglettelte és csiszolta, hogy bármelyik szobafestő megirigyelhetné. A falakat egyszinű világos sárgára festette, az egész lakás  napsugaras lett tőle, igazi vidám otthon, ha majd véglegesen berendezkedik, talán bennem is csillapodni fog az a mélyen fészkelő szomorúság, ami, valahányszor odamegyek, erőt vesz rajtam, hogy az anyám aki mindíg amikor hallotta, hogy nyitom a kaput, elémtipegett az ajtóba, és innen vittem az utolsó útjára. Szóval büszke vagyok a lányomra, de nagyon. A bemutató után megebédeltünk a kínainál, aztán ő újonnan szerzett tudományát gyakorolta a fürdőszobafalon, én visszabringáztam a hajóra. "F"-el a gumicsónakok atyjával elautóztunk a gumis haverjához, ahonnan hat jó vastag "ballonos" lefutott külsőt hoztunk, most további puffereket gyártok, hogy a néha meglehetősen vadul közlekedő motorcsónakosok hullámai biztosan ne verjék oda a hajómat a mellete lévő Adonyhoz, amire kötve vagyok. A két spring (amit korábban is eszembe juthatott volna kitenni) amúgy remekül működik, ma a hétórási zsilipből egy délceg tökös magyar fiú nem törődva a 15 km/órás korlátozással, a szarládájától tellő legnagyobb sebességgel jött kifelé, jó nagy farhullámokat keltve (ez is érdekes, ha jó építésű a hajó akár ha nagy sebességgel is halad, nem okoz akkora hullámverést, mint amikor újgazdag rárak egy barom nagy motort a nem hozzávaló hajójára), kipenderültem a cockpitból nézve mi lesz, de némi puffercsikorgás és kötélnyekegéstől eltekintve minden a legnagyobb rendben zajlott. Bár működik a zsilip, az Adony a kotróval és uszályaival egyelőre marad, valami munkájuk lesz tán a környéken, nem mennek vissza Újpestre, ami nekem tiszta haszon, jobb mint egy stég. Ahogy a róka mondta a Kishercegnek, "semmi se lehet  tökéletes", estéinket a nyavajás szunyogok keserítik, minden évben voltak, de ennyi még soha, egyrészt a sok eső, másrészt gondolom nincs pénz irtani, esténként a békés meghitt cockpitban ücsörgést, cocktail szopogatást korai ágybabújás váltotta fel, mert a hálókabint beszunyoghálóztuk, sőt "J" akit különösen zabálnak a dögök még plusz moszkítóháló alatt alszik, én szétkenem őket, persze azért vakaródzok is, mert néha egy egy találat becsúszik, de valami miatt engem hálistennek nem szeretnek, mindazonáltal az esti autógumifurkálást kénytelen voltam abbahagyni, mert szemem-szám telement velük.

Most, hogy végleg kiköltöztem a hajóra és elmaradt a mindennapos utazás, minden egyszerűbb, a munkanap meghosszabbodott, bár ugyanakkor lazítottam a munkatempón, mert azt amit a vízretétel előtti hetekben műveltem hosszú távon nem lehet csinálni, ez a munka elsősorban élvezet, alkotás, nem vesszőfutás. Ma is faggatott a csepregi Gyuri a motorcsónakszervizes, mikor megy már végre a hajó le-fel a Dunán, mert ő már izgatott. Érdekes én egyáltalában nem. Hamarosan eljön annak az ideje is, de csak sorjában! A lassan hat éve tartó hajóépítés egy következetesen végigvitt, bár korántsem minden részletében megtervezett, "kőbevésett", ütemtervben rögzített, inkább a magam belső késztetéseinek megfelelő, nap-mint-nap mérlegre tett cselekvéssorozat volt mindezidáig. Ezen a továbbiakban se fogok változtatni, bármekkora is a csábítás a mielőbbi "Indítsuk már be a motort!!" irányába. Ha a mindenféleképpen elvégzendő, és a későbbi, tényleges  hajózást esetleg megnehezítő dolgokat nem számolom fel, azok csak súlyosbítani fogják a próbaüzem során amúgy is nagy valószinűséggel óhatatlanul felmerülő egyéb problémákat. Tehát a feladat: írtani a már most látszó problémákat!

Nézem a blog statisztikáját, a vízretételkor háromszáz fölé szökött napi olvasói létszám visszaállt a szokásos 150 körülire, ez már sok hónapja tartósan így megy, hja minden csoda három napig tart, most se tartott egy hétnél tovább. Nem lehetek elégedetlen. Amit én csinálok (ha nagyon szerénytelen vagyok) mondjuk rá, "rétegirodalom". Se szex, se erőszak, se politika, se mások csepülése (na jó egy kicsit a tudatlanok, meg az ökofundamentalisták), se kötekedés  nincs benne, mitől lenne népszerűbb? A munka és a dolgozó aki elmeséli. Ennyi. Ilyen kevés. (Vagy ilyen sok.)

Kicsit ujjungok. Muszáj megörökítsem az érzést a naplóban. Csodálatos minden reggel az ébredés a hajón. A nap szikrázik a vizen és visszatükröződő sugaraival a tükör (nemhajósoknak, merthogy egyre többen ilyenek is olvassák ezt a blogot, a hajó farán a hossztengelyre merőleges nagyjából sík hajóoldal)testablakán keresztül simogatja az arcomat, lehunyt szemhéjaimon keresztül vibrálva finoman ébreszt: "Tengerész, újabb csodás nap kezdődik, felkelni!" Kimászok a "rongyok" közűl, a deckre lépve magamba szívom a víz illatát, nézem az ébredező természetet, még csak egy koránkelő kácsamadár pedálozik a közelben, a víz tükörsima, a város zaja  tompán hallatszik el idáig, ahogy szegény emberek sietnek dolgukra, nyomva a gázpedált a még száguldva autózható Kvassay hídon át. Élvezem ezt a mámorító érzést ami egyszerűen megunhatatlan, és (aki akarja vegye hencegésnek), kizárólag magamnak, a hatéves kitartásomnak, kemény munkámnak köszönhetem. Ráadásul úgy jutottam el idáig, hogy senkinek nem "tettem keresztbe", a boldogságomat nem más hátrányba hozásával, megkárosításával, "kizsákmányolásával" értem el. Talán nem véletlen, hogy annyi kedves szurkolója lett az évek során ennek a projektnek (pl tegnap délután is beugrott "P" megmutatni a tegnap született hármas fiúikrei fényképét, egy"csapásra" egy komplett Soling, vagy Dragonlegénység) . Aztán további dolgos, alkotó nap következik, amitől a magamfajta munkabuzeránsnak a nyála csordulna ki, ha nem velem történne mindez.

No elgereblyéztem a hajó helyét. Minden szemét eltüzelve, vasak elhordva, tüzifa elrakva. A 8db hatalmas "U" gerendával, amiket kölcsön kaptam a Vízügytől, nem nagyon bírtam, három van keresztben, ahogy a képen látszik, ezeket mégcsak valahogy egymás mellé pajszeroltam, de a többi öt, amin fekszenek benyomódott a földbe az öt év és a hajó egyre növekvő súlya alatt, na azokat csak daruval lehet kiemelni. Visszaemlékeztem, hogy az összes ilyet eladták a hozzájuk tartozó pontonelemekkel a Fejes Karcsinak Balatonfűzfőre. Hívtam a Karcsit, hogy akkor ez is az övé lett azóta, ha kell vigye el, hálistennek én végeztem velük, itt a vége a parti hajóépítésnek. No ami a vizit illeti, bizony lassacskán lépegetek. Ez a berendezkedés a hajón való otthonteremtés egy lassú folyamat. Nem gondoltam volna mekkora egy kásahegy. Persze mindenki azt kérdezi, mikor indul meg végre a hajó.  De. Ahhoz, hogy eljussak a motor üzembehelyezéséhez, előtte még mindenféle mást kell csináljak. Persze ezek apróságok, de előbb utóbb úgyis meg kellene csináljam őket. Két példa. A rettenetes hőség ugyan enyhült, ma kifejezetten hideg volt, de holnaptól visszatér a nyár. Mindezidáig hol ide, hol oda rakosgattuk a padlón álló nagy ventillátort, ami elviselhetőbbé teszi a hőséget a szalonban. Már az idegeimre ment, mert mindíg belebotlottam, felrúgtam, különösen az utóbbi napok intenzív cuccolása közepette. Ma megoldottam a mennyezetre függesztését, a lábat kidobtam. Ahogy hazahoztuk a balatoni cuccokat, egy csomó dolgot csak behajigáltunk a padládákba. Ezek alatt még vastagon állt a parti tartózkodás alatt beáramlott nyárfaszösz. Egyrészt a további elhelyezkedésnek, a hajó, nemcsak ideiglenes használatának, hanem végleges "belakásánbak" alapfeltéte a javak szortírozása és végleges deponálása, másrészt a takarítás nem tűr halasztást, a végén még kinőnek a nyárfacsemeték a cockpitban. Szóval remek lenne már le-fel jönni-menni a Kisdunán és a kormánynál pöffeszkedni, de az, hogy úszunk a koszban és rendetlenségben, még rövid távon is tarthatatlan. Azért biztató, hogy a szerszámok és anyagok mind előrevándoroltak a foxliba és úgy nagyjából elrendeztettek. Persze még rengeteg ott is a teendő, de már nem akadálya az ott végzendő, és a hajó elindulását célzó munkálatoknak a mérhetetlen rendetlenség okozta munkatérszűkösség.

Hát még mindíg nem vagyok kész a hajó "hűlt helyének" rendbetételével. Láncfűrésszel felaprítottam a fák nagyrészét és egy raklapnyi alapterületű, álló raklapnál valamivel magasabb téglatest formába rakásoltam és alaposan leponyváztam. Jövő télen eltüzelem azzal a fahulladékkal egyetemben, amit a csarnoképület sarkában rejtegetek. Kicsit bizarr a rekkenő hőségben a téli tüzelővel foglalkozni, de olyan hamar elröppen a nyár, hogy nem is gondolnánk. Ha már rendben kell átadjam a hajó helyét, úgyis kellene valamit tenni vele, azaz praktikusan elégetni, hát akkor már inkább csak maradjon ez a feladat télre és hogy haszon is legyen belőle, a kályhában. Most elbújtunk a hajóban a leenegedett ponyvák mögé, mert vihar közeleg, hol villámlik, hol esik, így mára vége a szabadtéri tevékenységnek. Ma megvolt az első koccanás. Lezseren kezeltem a kikötést az itteni nyugodt vizen, mindössze egy kötél elöl, egy hátul. Zárva volt a zsilip mindezidáig, azaz nem volt hajóforgalom. Na úgy látszik már működik, mert ma megjelent a Budavár vizibusz, jókora hullámokat keltve és a táncoló hajó hozzákoccant az Adonynak, lehorzsolva kicsit a gunwale szegélylécet, de ami még baj, pont odaszorult a két hajó közé az egyelőre funkció nélkül ott lifegő kábele a baloldali poziciós lámpának, na azt szétkente. Szóval lesz elvágás, forrasztás, zsugorcső. A hibát magamnak köszönhetem, lehetett volna több eszem. Eső után köpönyeg, kiraktam előre hátra egy-egy drótkötél springet. Aztán fogok még csinálni két újabb autógumi puffert.

Eltüntettem a térképasztalról az iszonyatos sok oda nem való holmit, merthogy idáig amolyan műszerészasztalként funkcionált. Ide telepítettem a notbukkot. (ezt most megmagyarítottam, végül is az "echtemagyar" notesz is így született) Mondom megnézem a Kékszalagot. Hát csak szines szőnyegminta jön az aktuális online adás helyett. Akárcsak tavaly, most is összesz@rta magát a technika. A híradásokból látom, hogy katamarán nyert. Én, tekintettel a gyenge szélre ezt vártam. Viszont ha erősszeles futam lett volna szerintem nem kéttörzsű nyert volna. (ha meg viharos akkor pláne nem) Olyan érzésem van, hogy a balatoni rövid, "ütős" hullámokon a két úszótest ha különböző hullámok közé kerül nem lesz olyan gyors, mint az egytörzsű siklóhajók. Azt meg, hogy tartósan egy testen ússzon a hajó és a másik a levegőben legyen végig, nehezen tudom elképzelni, bár az igazság, hogy soha nem ültem katamaránban, tehát nem értek semmit hozzá, szóval csak okoskodok. Persze az igazság majd akkor derül majd ki, hamegeszik a pudingot. Na folytatom a rendezkedést.

8:27. Most látom, hogy nem megadta magát az adás, hanem csak péntek estig működött. Hja a középmezőny nem érdekel senkit. Valóban így van??? Pedig itt, sőt a végén vannak az igazi versenyzők! Aki egy Balaton 18-assal végigkűzdi a távot az ellenfeleivel, azt legalább akkora teljesítménynek tartom, mint elácsorogni egy rohanógép trapézán 15 órát. Persze ezekre a szponzorok már nem figyelnek és ők az igazán fontosak. Vagy tán nem így van?

Leszált az est, kilenc óra, mára vége a munkának. Csúf kötelességemnek teszek eleget ma és holnap (már a héten többször is belekaptam), a hajó helyén a parton próbálok meg rendet teremteni és eltüntetni a nyomokat. A hőségben szemetet égetek, mert nincs az a kuka amibe beférne a rengeteg éghető maradék. Aztán pihenésképpen nekiálltam a régi sárkányrepülő hasonfekvő hevederzetemből kitermelni a menthető alkatrészeket. Boldogult anyám lakásának kipakolásakor bukkantam rá a ruhásszekrény mélyén. Nagyon alaposan megcsináltam annakidején (na ja az életem függött rajta a szó legszorosabb értelmében), gond kifejteni a varrásokat, amiket még ragasztással is rögzítettem, miután a szükséges  öltésszám legalább tizszeresével, az akkor kapható legerősebb Devlon cérnával megvarrtam géppel és kézzel. Még az autó biztonsági hevedert se tartottam elégnek, a fő felfüggesztés MIG 21-es vadászgép fékezőernyő hevederéből készült. Utóljára még magamra vettem és "repültem" egyet a cockpitban az árbocra függesztve. Hát a repülésnek örökre vége. A hangtalan suhanás Hármashatárhegyen, vagy Óbuda felett, az irigykedő, nyakukat felfelé tekergető kirándulók pillantásaitól kisérve. Amúgy se lehetne már használni, mert a hőskornak vége, amikor mindenki maga gányolta a felszerelését, ma már csak bevizsgált, minősített eszközökkel szabad röpködni. Néha iszonyúan hiányzik...

Haza kellett jönni társasházi közgyűlésre (bár "J" a tulaj én csak ágyrajáró vagyok, de mindíg rámsózza a résztvételt), kihasználom az alkalmat utóljára még dróton netezni, csak a jövő héten  kikötik majd ki, de én még ma este iszkolok vissza a hajóra hónom alatt a laptoppal és beüzemelem a mobil netet. Szóval lassan darálom fel a teendőket. Minden nap történik valami fontos, miközben az alaptevékenység még mindíg a beköltözéssel kapcsolatos rámolás. A foxlit már nem tudom hányadszor pakolom át, és a kíméletlen szelektálás során többszáz kilónyi cuccot már kipateroltam onnan (csak egy példa, nem valószinű, hogy valaha szükségem lesz mégegyszer egy kb. 6-8 kilós acél derékszögre), hogy legyen helyem részben dolgozni, részben a folyamatosan beáramló készleteknek. Szóval alakulunk. A "R P" Ausztráliában most kacagni fog (neki többek közt hajóWC szabadalma van), mert hosszas halogatás után megkűzdöttem a pumpálós WC-nek a vízretétel után kiderült hiányosságával, ami parti üzemben természetszerűleg nem mutatkozott, hogy képtelen a vizet felszippantani, csak hörög (bár szerintem röhög) és várja szokásos vödörrel való öblítést. Na félnapi munkával rájöttem a kínai vacak konstrukció hibájára. Mindenesetre raktam elé egy szűrőt, amit még  a"R P"-től kaptam tán Görögországban, mert neki nem kellett, "majd jó lesz valamire", hát most beraktam, ne ennek hiánya miatt duguljon el a fenekényes szerkezet.

A nagy golyóscsapon át szív a pumpa és az a kis kerek izé a sárga és fehér cső közt a szűrő. Fent a vastag csövön át folyik a mosogató vize a konyhapultból a távolabbi, itt nem látszó, ugyanilyen nagy golyóscsapon át a hajó alá.

Én szigorúan tartom a lobogóviselés szabályait, felhúzni csak napfelkelte után és csak ha őrség van a hajón, lehúzni legkésőbb naplementekor, szóval elkészült a módosított lobogóárboc tartó. (kiegészítés a Tengerész Szolgálati Szabályzatból, ahogy emlékszem valahogy így szól: "Lobogót csak fedetlen fővel és fegyelmezett testtartásban szabad fel és lehúzni." Megvallom ezt már megszegtem, amikor hideg volt és nagyon esett az eső, úgy gondoltam ez vis major és nem vettem le a sapkámat.)

Helyén a horgonycsőrlő! Mondjuk villany még nincs benne, de az még ráér, a horgony is a helyén van, legalábbis az amelyik nem láncon, hanem kötélen van.

Még majd kap a görgő felett (amin most nyugszik) egy valamiféle gyorszárat ami a hajó ugrálása esetén is fixen rögzíti felhúzott állapotban.

Ezeket úgy fogjuk hívni, hogy "Andrishosszabbítók", merthogy a "Sz A"tól kapott 100m 2,5-es gumikábelt hosszas töprengés után felszabtam három darabba, ugyanis pont 33,333333....m fért egy-egy leürült és a lakatosoktól lenyúlt védőgázas hegesztőelektróda spulnira. Mindenféle dugaljakat és villásdugókat raktam rájuk, így reményeim szerint sok helyen lesznek használhatók, bár nincsenek illúzióim, hogy mindenütt bedughatók lesznek a világban, merthogy ezek lesznek a "parti kábelek". Ugye ha összedugom őket, 100m-en belül ha találok betápot jó vagyok, annál messzebbre már csak a feszültségesés miatt se tudok elérni.

Amikor egy nappal a vízretétel előtt a főárbocot felraktuk a hajóra, le kellett bontsam a ponyvát a cockpit felett és csak provizórikusan raktam vissza (a vízretétel estéjén jött rettenetes vihar el is áztatott alatta mindent, de kár nem esett semmi, mindazonáltal ezt nem akartam ismételni, ezért ma összeraktuk a "pilothouse"-t, így végre a szembeszéltől védettek vagyunk, és elhatároztam, hogy a maradék anyagból még a tél beállta előtt hátul is lezárom a teret.

És végül egy kép a "vidám Tengerészről", tegnap "Gy T" régi kedves kollegám látogatott meg és "megöregített" a fényképezőgépével.

Most 22:11 van, már a hajón vagyok. Kipróbáltam a mobil Internetet. Mondjuk a gépbe dugva nem akart beindulni a szalonban, de szerencsére vettem egy 5m-es USB toldókábelt, kiraktam a tetőre a kütyüt és így már működik. No egy kábellel több amit ki kell vezessek majd a tetőn át. Jóccakát!

Kaptam egy Emailt, hogy népszerűsítsem a Sailing.hu és az Unicum közös játékát. Részletek a http://www.sailing.hu/cikkek/versenyzes/legpozitivabb_csapat/a_legpozitivabb_csapat/  weboldalon, Nos akinek kedve van jelentkezzen. Még nem döntöttem el, lehet, hogy én is jelentkezem. Végül is "J"-vel egy kicsi, de igen pozitív csapat vagyunk, és az utóbbi öt év e napló bizonysága szerint eléggé sikeres is volt.

Utóljára írok "kegyeleminterneten", tegnap beruháztam egy Tmobil kütyübe, csak a laptopot kell még kihozzam a hajóra, egy USB toldókábellel kivezetem a ponyva alá, mert félő, hogy a Faraday kalickában esetleg térerő problémáim lennének, és vidáman netezhetek a hajón. Kicsit ömlengeni fogok. Csodás az élet a hajón. Teljesen kisimultam. Ma reggel arra ébredtem fél hétkor (hol vannak már az idegbajos, félnégyes felriadások!), hogy a szemembe süt a hálókabin testablakán keresztül a vízről visszatükröződő nap. Testemben energiákkal, szivemben lelkesedésssel, agyamban tervekkel nyújtózkodtam és keltem fel, bár, mint mindennap ballábbal, mert steuerbordon alszom, de ez semmit se ront a kedélyállapotomon. Lenyugodtam. Sok még a dolog, de ha nap-mint-nap szép nyugodtan megteszem a soron következő teendőket, ahogy öt éve eddig is csináltam, egyszercsak elfogynak, és nekiindulhatunk. Hogy ez pontosan mikor lesz? Kit érdekel? Úton vagyunk már most is. A mai munka horgonycsőrlő talpazat festés, horgonykötél horgonyseklire fuxolás, foxlipakolás(ez utóbbi még eltart pár napig, mert amíg minden anyag szeszám nem kerül a véglegesnek gondolt helyére, képtelenség racionálisan dolgozni a hajón) volt. Időnként nagyot csobban egy hal mellettem, ahogy a ragadozó kergeti, kacsák hápognak, és evezősök ütemes kattogása töri csak meg az isteni csendet. Nekem van a világon a legjobb dolgom.

A Magyar Nemzet Online-on megjelent a cikk, amit a Molnár Csaba írt a múlt szombati számban. nem hencegés képpen, de   http://www.mno.hu/portal/719855 , ha netán valakit érdekel.

Aztán. Kedves szurkolóm Gábor, aki gumicsónakból örökítette meg a vízretételt, felrakta a YouTube.ra is, a zene original Amapola, a Los Indios Tabajaras előadásában. https://www.youtube.com/watch?v=Exnnzx5b4Cs

Ahogy Mozart énekli a varázsfuvolában,(jó kis képzavar) "akinek ennyi jóó kevééés, azt érje szánalom és megvetééés", engem nem fog!!

"vvvati" kommentelő megcsinálta ezt a remek dolgot, nagyon köszönöm neki. tarhely.net16.net/ Most azért vagyok(unk) még itthon, mert rengeteg a tennivaló. Én a városban rohangászok, a UPC-nél ültem sorba két órát, hogy lemondjam az itthoni vezetékes TV-t, netet, mobilt kell vegyek a hajóra, csak még azt nem tudom mi kell nekem igazán, a blogon és a maileken kívül csak az aktuális beszerzéseim és inormációszerzés a cél, filmeket és más nagyobb állományokat nem töltök le. Valami olyat találtam, hogy a Tmobil ahol aranykártyás ügyfél vagyok sokéves mobiltelefonhasználatból kifolyólag kínál valami kedvezményes ilyesmit, ma annak is utánanézek. Végre leadtam a köteles példányokat a harmadik Bisset könyvből, felcipeltem a hat kötetet a várba a Széchenyi Könyvtárba, meg a Szabó Ervinbe egyet, nehezemre esett nem eladni őket, mert azóta többen vettek volna, de sajnos hálistennek elfogyott ezen a haton kívül az összes. Merthogy totál kifogytunk minden pénzből, még kaját venni, meg a havi csekkeket befizetni se volt miből, úgy hogy a bankban kezdtem a vastartalékot megcsapolni, ilyenkor mintha a fogam húznák, ki kéne számítani meddig élünk, hogy pont akkorra fogyjon el a pénzmag, mert ha előbb, akkor nyomor lesz a csúnya öregség mellé. 

"J" meg egyfolytában mos, a hajóról és Balatonról hazajött göncöket, takarókat, hálózsákokat igyekszik az építés utáni megújult Amapola szintre felhozni. Nézek ki az ablakon, naná, hogy befelhősödött, ez a nap se fog eső nélkül elmúlni. Megyek a hajóra, majd jelentkezem.

Bepótolok néhány mulasztást képileg. Még parton volt a hajó, amikor felraktam a solar panelokat. Mondjuk a baloldaliak még nincsenek bekötve, de az is meglesz hamarosan. Sokat nem termelnek egyelőre, mert a nap többet van a felhők takarásában, mint nélküle, fene ezt a nyárnak nevezett izét, ma is hol csepergett az eső, hol kisütött, de csak annyira, hogy ne merjek gond nélkül foglalkozni a horgonycsőrlő telepítésével. Szóval solarok. A kapaszkodó mellett nem tudtam rendesen fúrni, mert a tokmány belecsiszolt a szép lakkozott fába. Sebaj, elővettem a 40 éves(!!) elsőgenerációs B&D fúrógépemet, azon kisebb tokmány van, pont elfért. Érdekes módon még fémházas a hajtómű mechanikája, mechanikus a fordulatszámváltó és hidegben nem merevedik meg a kábele, mert szilikonos. Nem véletlen, hogy kibírt ennyi évet, pedig, különösebben régebben, nem kíméltem. Ez volt az első gépem, még esztergáltam és köszörültem is vele, egy fondorlatos befogót készítve hozzá.

Csináltam néhány képet búcsúzva a balatoni birodalmamtól. Büszke voltam amikor jól sikerült felhúznom a tornác csavart oszlopát....

A ház mellett a Tengerész, a 25-ös jolle, aminek  én adtam azt a nevet, amiről aztán engem neveztek el.

"J" megkér, hogy fényképezzem még le utóljára a kedvenc dédelgetett virágát. Ő az.

Szóval rendezkedés. Ha megnézitek a néhány nappal ezelőtti állapotokat a szalonban, tán megértitek a pánikomat.

Azóta sokat javult a helyzet. Egyrészt már nincs "ekkora" rendetlenség, másrészt visszatértem a normális önmagamhoz (már ha normálisnak tekinthető a mániás hajóépítés). Azt nem mondom, hogy "látom az alagút végét", de ismét képes vagyok racionálisan tevékenykedni. Mintegy kívülről szemlélem napokkal előtti önmagamat és megállapítom, hogy ennyire még nem voltam magamon kívül egész eddigi életemben. Talán érthető. Szóval ma megcsináltam a horgonycsőrlő talpazatát, mert untam már, hogy állandóan valahol az útban hever a winch, meg aztán előbb utóbb csak kelleni fog! Ha már "vasaztam", átszabtam a lobogórúd befogását is, mert amikor felraktuk a főárbocot a bölcsőjébe a vége útban volt, az ünnepélyes lobogófelhúzáskor így még nem a végleges helyén volt. Mindent lefestettem alapozóval, úgy hagytam ott ma délután száradni és hazaugrottam"J"-hez, aki itthon süt főz, amíg a hajón rendberázódnak a dolgok, hogy ott is teljes konyhát vihessen. Megállapítom, hogy nélküle előbb utóbb éhenhalnék, ma reggel is nekiálltam szabni-varrni a vasakat a horgonycsőrlőtalpnak (ki kell emeljem a deckből, mert a felívelő klipper orr miatt csak így lesz meg a megfelelő átfogási szöge a horgonyláncnak a láncdión), és már csak akkor mentem reggelizni, amikor már erőtlenedtem az éhségtől. Ha nincs "J" hogy etessen, egyszerűen nem eszem, egyrészt mert elfelejtek, másrészt nincs kedvem vacakolni a kaja összerakásával, végül bevallom egyedül nem esik jól az étkezés. Hja így jár aki rászokik a feleségére!

Köszönöm mindenkinek aki elküldte, elhozta a fotókat, videókat. Köszönöm a rengeteg gratuláló Emailt, bocs, de mégegyszer mondom képtelenség, hogy külön írjak mindenkinek. Kaptam két izét, ezek ha jól értem HTML kódok, amik alapján az olvasók megtekinthetik diavetítés formájában a készítőjük képeit, de énnekem nem ment a megnyitás, fogalmam sincs mi az a HTML, de idemásolom őket, talán másnak több esze van hozzá és megoldja a feladatot, ha megy, írja meg nekem is, mit kell csinálni!

<embed type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" width="600" height="400" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=hu&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Ftibor.vari%2Falbumid%2F5484044251255810257%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Dhu" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>

Tegnap feltöltöttem az édesvíztankokat, mert ugye daruzás előtt igyekeztünk kifogyasztani a készletet, a négyből három tartály eleve száraz volt a tisztítás után, a negyedikben meg úgy eltaláltuk, hogy ne maradjon sok, hogy már szombaton nem volt egy kézmosásnyi se a péntek esti zuhanyozást követően. Na mindjárt lement a másfél tonna víztől a hajó a sárga vonal aljára. Elhatároztam, hogy egy csomó dolgot, ami most még a hajón van, és eredetileg ott is akartam, hogy maradjon, mert ha az építés során kellett, jó lesz az később is, mégiscsak kipakolok. Pl. nem kell két szalagcsiszoló, legfeljebb papírt cserélek, (Most úgy használtam, hogy gyorsítsam a munkát, hogy az egyiken volt a 60-as a másikon a 100-as papír.) nem fogok 50 kiló tartalék vasanyagot bent hagyni. Szóval alaposan végigkajtatom a hajót és az "agresszív lomokat" kíméletlenül kirakom. A Moitessier könyvében amit az Alexandrának lektoráltam is van egy ilyen rész, amikor a szerző a füldkörüli útra készülve megrak egy szemeteskonténert a hajóban lévő fölöslegességekkel.

Ma ismét padlócsempézés meg bútortologatás volt a lecke Kata lányomnál, annyira elfáradtam, na persze nem ettől, hanem az elmúlt napoktól, hogy hazajőve délután elaludtam és csak este ébredtem fel, most kilenc óra múlt, megyek visza a hajóra, "J" holnap jön utánam.

Kifejezetten csak naplót írni ugrottam haza. Elöször is kinyitom a gépet, úgy 40 Email, (nagyrésze a blog kommentjei) csupa gratuláció. Elnézést kérek, de nincs időm mindenkinek külön-külön írni és megköszönni, de nem fogtok megharagudni, ha így együtt mindnyájatoknak köszönöm. Köszönöm annak aki eljött és annak aki csinált képeket és felrakta a netre, hogy én is, meg azok is akik nem tudtak eljönni, láthassák kívülről a nagy eseményt. Köszönöm az együttérző, lelkesedő, elismerő szavakat, jó volt tegnap "Tengerésznek" lenni. Felrakok ide néhány képet abból amit "J" csinált, tehát csak nekünk van meg, aki a többire is kíváncsi, megnézheti a tegnapi kommentek csatolmányaiban, itt már nem mutogatom külön. Amit érzek, és megosztanám veletek. Hetek óta izgultam, bevallom. Nem volt ez egy görcsös félelem, amikor valami tevékenységben elmerültem, teljesen megszünt, majd előjött amikor lazítottam. Aztán úgy látszik ezt is megszokja az ember. A végére valami... ha nem is apátia, de olyan nyugalomféle vett erőt rajtam, és nagy nagy fáradtság. De persze ez fizikailag is érthető volt, tegnapelőtt reggel fél négykor már melóztam a hajón, délelőtt még elmentem kikötőkötelet venni, megnéztem pár helyen, reméltem alkudni, na egy helyen volt, a Czucor utcában találtam megfelelőt, de gyémántkemény volt a hölgy, egy fillért nem engedett, monta a jachtosok gazdagok, idejönnek a márkás pólójukban aztán filléreskednek (gondolom nem hitte el, hogy a 15 éves, valaha Dateware kupán kapott kínai pólóm és a festékfoltos szandálom nem csak álca). Amire visszacigöltem hátizsákban (autóval nem közlekedem a városban, a robogóm meg beszart) az 50 m 20-as kötelet a tűző napon majd a belem lógott ki, az OBI-nál elment a busz az orrom előtt, szégyenszemre megkértem "A"-t aki a hajón várt rám, mert hozott ajándékba hajóharangot, meg 100 m parti kábelt, jöjjön vissza értem autóval, mert nem vagyok már képes a tűző napon kimászni azt az 1km-t a hajóra. Este vacsora közben az asztalnál ülve elaludtam. Szóval a fáradtság is bejátszhatott, mer amire eljött a vízretétel minden aggódás megszünt. Tettem a dolgom és kész. A daru már elöző este kiállt, reggel fél hétkor megjöttek a fiúk és elkezdték letalpalni. Nos a súly... Esküdni mertem volna, hogy az üresen 6,5 tonnás test az öt évi munkám során nem hízott 12 tonnánál többre. Négy darab 3,25 tonnára műbizonylatolt seklit raktam a vantnik bekötőpontjaira (amiket egyúttal daruzószemeknek is szántam, úgy is lettek beeresztve a hajóoldalba), nagyobb seklicsavar be se fért volna a furatjaikba, bevallom eredetileg úgy gondoltam, hogy 10 tonna lesz a hajó, de végiggondolva most a 12-t tartottam reálisnak, szóval amikor leengedte a köteleit a daru és én becsavartam az ő 6,5 tonnás seklijeit az enyémekbe, többen kétkedve csóválták a fejüket és néhányan kérdezték is, kibírják e azok a pici seklik, meg a hajóhoz képes vékonyka fülek. Nos a fülek tiszta keresztmetszete 400 mm2 darabonként, ha a legszarabb acélt is veszem 30kg/mm2 szigmával, akkor is 12 tonnánál szakad el, azért nem aggódtam (inkább, hogy meggörbülnek, ahogy befelé húzza a villás kötél), a seklik meg...hát négyszer 3,25 az 14 tonna, annyi csak nem lesz a hajó!! Aztán boldogult Szaniszló Tibor gépelemek tanárom úgy tanította, hogy az emelőberendezéseket nyolcszoros biztonsággal kell tervezni, akkor meg nem lehet baj! Nem is lett! Gyönyörűen emelkedett a hajó, igaz a darus 15 (!!!) tonnát mért, amit később 14,5-re módosított, szóval akkor alaposan alásaccoltam. Kicsit izgalmas volt a dolog, mert a daru ugyan 100 tonnát tud emelni nulla rádiuszon, de csak 14 tonna emeléshez hozott ellensúlyt ekkora rádiuszra. Szerencsáre magas volt a Duna, így hatalmas óvatossággal amint a víz felett volt, apránként engedve Archimedes (kisangyalom) segített a kinyúlás növelésében. Én közben a csáklyanyéllel döfkötem a feneket, jelezve mennyit engedhet, mielőtt bólintja a gémet. Mostmárcsak azért kellett izguljak, mikor kezd el úszni a drága, vajh a víz felett marad e a sárga vízvonal, és seggre, vagy orra bukik? Nos mint a mellékelt szines ábrák mutatják, minden a legnagyobb rendben!!

Áll a gém, jön a kötél, nagy seklicsavarok mennek a kicsik omegájába... (lásd még egészséges erotika) 

Feszül a kötél, egy tám már kidőlt! Jajaj mi lesz most!?!

Éééés... e..m..e.. l..k..e.. d..i..k..., 15, mondja a darus. Jézuuus...aaa..hh..khm

Léghajó!

Lassan, lassan fordul a víz felé.

Vízben a kiel alja, én a decken csáklyanyéllel (milyen jó, hogy csináltam egyet, amikor az árbocokat?!) készülök méricskélni, mennyi az annyi?

Lassan ereszkedik...

Jajaj, még mindíg feszes a kötél, mikor úszik mááár???

Még két centi és máris! Zolikám húzhatod a farkötelet. Ráállunk az Adonyra.

 ...jókedvvel bő-sééggel...

Másnap reggel, hatalmas vihar után nyugalomban.

Kegyes volt hozzám a Jóisten. Amíg daruztunk viszatartotta az esőt, az utolsó poharakat már a ponyva alatt iszogattuk a cockpitban. Aztán este ránktört az a pokli vihar, ami délután összedöntötte a mezőhegyesi lovasnapokat. Nekünk hálistennek kutyabajunk, kár=0

Nehéz elmondani mit érzek. Tulajdonképpen nem tudom szavakba önteni.  Öröm? Boldogság? Megnyugvás? Diadal? Büszkeség? Az eltelt öt év alatt naponta éreztem ezeket. Ha belegondolok soha se az motivált igazán, hogy egyszer majd milyen lesz ha vizen lesz. Inkább minden nap az aznapi és az azután kövtkező feladatra koncentráltam, az alkotás láza égett bennem, és ha valami sikerült, az örömöm erőt adott a folytatásra, ha netán elrontottam valamit, a dac, hogy akkor is sikerülni fog. Óriási szerencse kisért végig az évek során. Hogy megúsztam baleset nélkül, hogy nem fogyott el az egészségem, a türelmem, a fizikai erőm közben. Hogy Juditka olyan társam, aki végig támogatott, hogy biztosította azt a hátteret, ami kellett, hogy csak az építésre koncentráljak és időnként fizikailag is segített, karbantartotta a testem és a lelkem. Tegnap kimentem a hajó farára, nekitámaszkodtam a csónakdarunak, fejem felett a szél csattogtatta a lobogót, és csak bámultam a vizet, az evezősöket, és nem tudtam mozdulni nagyon sokáig onnan, miközben kavarogtak bennem az érzések. Kevés a szó ehhez....

Elkezdtem a hajó hűlt helyén a rendcsinálást a parton. Egyszerűen nem tudom helyére tenni, hogy az öt év alatt megszokott helyszín így megváltozott. Éjszaka azt álmodtam, hogy kiöntött a graywater tank és jön be a víz a headbe.. Aztán felébredtem, elemlámpával végignéztem a bilgét és visszafeküdtem aludni, mert minden rendben volt. Nem kérek az Istentől semmi mást, csak hogy minden így is maradjon.

 Most 11 óra van és én olyan félrészeg állapotban vagyok. de megvan az oka! Röviden. A hajó úgy ment vízre ahogy kellett, a víz 10 centire van a csík alatt és párhuzamos a sárga csíkkal. MINDEN tökéletes. Rengeteg ember fényképezett videózott, ha csak a fele elküldi az anyagot, lesz itt bőven képes dokomentum és azt kértem, hogy aki tudja, tegye fel a YouTube-ra is. Enyhe hiba, hogy én 12 tonnára saccoltam a hajót és 14,5 a darus mérése szerint. nagyobb bajom sose legyen!

Mégegyszer köszönöm mindazoknak, akik itt voltak, szurkoltak, filmeztek, fényképeztek, ha megküldik, elhozzák az anyagot azt meg különösen! Most nem vagyok igazán magamnál, de így hagyom a gagyogásom, aki érti érti, ez olyan dolog amit meg kellett ünnepelni és ember nem énekelte még lelkesebben a himhuszt a lobogó felvonásakor (akkor még szinjózan voltam) mint én. Hat év munkája nyert most szilárd bizonyosságot.

No kérem. Vízretétel pénteken, 18-án reggel 7 órakor. Akit érdekel, minden tudnivalót megírtam korábban, mielőtt eljönne, kérem tanulmányozza, mert egy iszonyat lassú kölcsönneten pötyögök, most nem írom le mégegyszer.

Tegnap jól kibútorszállította magát az autóval a lányom, este még padlócsempézett egy adagot, aztán visszahozta a, meghatározása szerint "ízirájder" VW-t. Hát igen 30 éves a járgány, de nekem ennél a hat éve száztízezerért vett autónál (na jó azóta ráköltöttem még 200-at), nem kell jobb. Szóval ma kivételesen úriasan "kihajtunk" a hajóra. Azért vagyok most ilyen kényelmesen ráérős, mert "J" reggeli készülődése mindíg sokáig tart, addig firkálok a naplóba. Most megint kint leszünk jó pár napot, még az is lehet, hogy én nem is jövök haza a vízretételig, na azután meg pláne csak rövid időkre, mert végleg kiköltözöm, kiköltözünk, bár ahogy elnézem ez az elszakadás "J"-nél egy kicsit lassabban fog menni. (ki fogja öntözni a virágokat, stb). A vízretétel pontos időpontjáról amint hírt kapok a darus kontakttól, azonnal (bekéredzkedek a szomszédokhoz a gépükbe, akikkel közös épületben dolgoztam a télen, tavasszal, és jóbarátságba kerültünk), írok a blogban, plusz felhívom a Papót a Tilos rádióból, aki majd szétkürtöli a rendelkezésére álló eszközökkel. A vízretétel után fog eldőlni (na azért nem a hajó), hogy igazából mennyire vagyok jó hajótervező, építő. Ugye az egész tervezés számításokon és saccolásokon (nagyképűen "műszaki becslés"-nek mondják mérnökberkekben) alapul. Az acél testet még csak valahogy végig tudtam számolni, de az azóta beépített anyagok súlyát csak becsülni tudom. Ha a hajó összsúlya "csak" tíz tonna, azaz amivel eredetileg számoltam, akkor a merülés számításaim szerint pontosan 1 méter. Nade félek tőle, hogy annyi mindent raktam bele az üresen 6,5 tonnás testbe, hogy elérheti akár a 12 tonnát is. (vagy még többet??) Pontosan meghatározni képtelen vagyok, próbáltam számolgatni, de reménytelen dolog. Aztán. Itt van a trimm problémája. Az a lecke, hogy a hajó ívenkílen (evenkeelen, azaz a tényleges vízvonal párhuzamos a felfestettel) ússzon, de erre vajmi kevés az esély (hisz egy rendkívül sok alkatrészből öszerakott hajótest és egy görbe felületekkel határolt vízkiszorítás súlyvonalának kell egybe esnie, amit legjobb tudásom szerint próbáltam kiszámolni, de ez még a legprofibb hajótervezőknek, a legprofibb szoftverekkel se mindíg szokott sikerülni), tehát utólag valamit ballasztolni kell majd előre, vagy hátra a fenékbe. Nos a felfestett sárga vízvonal, ameddig a fenék kék algagátló festése tart, 1,15m-re van a legmélyebb ponttól. Ha a vízvonal a sárga vonal alatt lesz, a munkám eredményes, korrekt, meg leszek elégedve. Ha a vízvonal ráadásul párhuzamos a sárga vonallal, zseniális vagyok, más szavakkal baromi mázlis. Ha pedig a merülés nagyobb a felfestettnél akkor eb@sztam. Nos a tét nagy és én elég nyugtalan vagyok. No úgy látom "J" kiszabadult a feredőszobából, én is kezdek készülődni. Isten áldjon mindenkit, a nagy napon találkozunk akit érdekel a dolog!!

Úgy néz(ett) ki, hogy jó lett a termopán SK üveg. Aztán amikor már beraktam és megkötött a Sikaflex mégis bepárásodott este. Hát ez már így marad. Én ki nem szedem mégegyszer. Ennyi szépséghiba talán még elmegy. Ami még bosszantó, hogy az utolsó 20 centinél fogyott el a Sikaflexem. És csak hétfőn lesz bolt. Pedig annyira túl akartam már lenni ezen az üvegezésen! Valahogy utálom ezt a melót. Felraktam a szalon tetejére a négy solar panelből kettőt. Ez olyan, hogy járkálni is lehet rajta, elvileg (és gyakorlatilag is) ellophatatlan, mert felragasztottam  kontakt ragasztóval, plusz szilikon üvegragasztóval leszedhetetlenül, és még  fel is popszegecseltem.

Namost. Közelg a vízretétel, ezért mint írtam nagyon hajtok. Sokan jelezték, hogy szívesen megnéznék az akciót. Természetesen nagyon örülök neki és mindenkit szívesen látok. De. Ezzel kapcsolatban néhány fontos dolgot elmondanék. A hajó már volt vizen, öt éve, mielőtt a testet elkezdtem beépíteni, meg volt az igazi rendes keresztelő, ahogy kell pezsgőhozzácsapással (mondtam "J"-nek a hajókersztanyának, jól csapja oda, mert ha nem törik össze az belszerencsét hoz), így a mostani vízrebocsájtás nem lesz olyan  "ünnepélyes" mint a filmekben. Tehát esetleg akik másra számítanak, azok számára csalódás lesz a látvány. Ez inkább egy munkás nap lesz, daruzással, kötélmanőverekkel, cipekedéssel. Örülök azért is, hogy lesznek látogatók, mert ilyenkor elkél a segítő kéz, tehát meló lesz, aki fentiek ellenére (hatására?) úgy dönt, hogy eljön, az zárt masszív cipőben legyen és legyen nála munkavédelmi keztyű! Ha valaki fotózna videózna annak örülnék, mert jó lenne megörökíteni az eseményt, de nekem erre akkor és ott nem lesz időm. Amíg a hajó nincs vizen, mindenféle alkoholfogyasztás tilos! (utána is csak akkor, ha úgy úszik, ahogy terveztem, mert ha nem, bánatomban egyedül fogok lerészegedni) Nem tudom hányan leszünk, ezért a saját készleteim kiegészítése szükség lehet, tehát a hozott ital mennyisége felülről nincs korlátozva. Ja, pohár se árt, ha van a zsebekben, mert Amapolára még nem vittük ki az ilyen luxuscikkeket, egyelőre mindenütt a szerszámok dominálnak, így a konyhaszekrényben is. NAGYON remélem, hogy egy kis, már vizen való utóünneplésre lesz okunk és a technikai megfelelőség az időjárás megfelelőségével is párosulni fog. A tervezett vízretétel valamikor június 20-25-e táján, a pontos időpontot előtte pár nappal itt fogom közzétenni. (Azért ilyen laza az időpont, mert a daru egy vagyon és csak úgy lehet olcsítani valamit, hogy más, alkalmas fuvarhoz kötődjön a kiállás.) 

 Most, hogy megjavult az idő éjjel nappal kint leszek, tehát a blogolás hézagosabb lesz. Szóval most egy kicsit megváltoznak az idáig megszokott dolgok, akik reklamáltak a naplóbejegyzések ritkulása miatt azoktól elnézést kérek (miközben hízelgő a reklamáció, ki nem szereti, ha olvassák), de hát most nagyobb dolgok történnek, mint a blogolás.

Maradtam volna a hajón, de haza kelett hozzam az autót, mert a kislányom költözködni akar vele holnap. Így felhasználom a lehetőséget egy kis mesére. Luftot és ezt követően vizet kapott a felülvilágító két ablakszeme belülről. Termopán üveg, ami úgy néz ki, hogy 4+4mm üveg összeragasztva, majd 14mm távtartó és ismét 4+4mm ragasztott üveg. Szóval a közbenső hőszigetelő levegőréteg lett párás, kondenzvizes, sőt az egyikben a nagy esőzéseket követően kifejezetten lötyögött a víz. Egy tartalékom volt, ezt ma, miután véglegesen lefestettem mindkét ablaktáblát (mindegyikben három ablakszem van) beraktam Sikaflex ágyba a tőlem telhető legnagyobb alapossággal, nehogy megint hozzáférjen a nedvesség az üvegek éléhez. A másik benedvesedett üveget szétszedtem óvatosan schnitzerrel, a gáztűzhely sütőben kifűtöttem az alu távtartóban lévő szilikagélből a nedvességet (jó sokáig "sütöttem" reményeim szerint eltávoztak a vízmolekulák) és Sikaflexszel összeragasztottam. Még soha nem csináltam ilyet, fogalmam sincs jó lesz e. Majd holnap kiderül. Ha a hajnali hűvösségben nem lesz benne párásodás, kondenzvíz lecsapódás, akkor sikerült. Ha nem, kénytelen leszek üvegeshez fordulni.  Miközben a rádió óránként mondja, hogy az öregek menjenek árnyékba és igyanak sok vizet ebben a hőségben, én egész nap a tűző napon dolgoztam a deckládán, és naná, hogy, inni se ittam egy kortyot se, de remekül bírtam, aztán amikor három óra felé végeztem az ablakkal és elmentem ebédelni, megittam a székelykáposztám mellé két üveg vizet, de azóta is vedelek. Volt még egy nagy munkánk a héten, valamelyik éjjel a négy édesvíztankból hármat, az 1-es, 2-es és 4-est kitakarítottunk. Megbontottam a tisztítónyílásokat a tetejükön és kiszivattyúztuk a fenekükön hömpölygő rozsdás szutyákos lét és egy hosszú nyélre (a bográcsfakanálra) drótozott szivaccsal szárazra (na jó olyasmira) töröltem a tankok fenekét. Tegnap kiürült a hármas tartály, de tegnapelőtt jó érzékkel megtöltöttük a 2-es kitisztítottat, így nincs fennakadás mosdás, mosogatás zuhanyozás ügyben és még a vízretétel előtt kitakarítom a 3-ast is. Fontos, hogy daruzáskor ne legyen víz a hajóban, mert így is elég lesz a súly, még a 100 tonnás daru is csak max 13 méteres rádiuszon tud ekkora súlyt mozgatni. Amúgy saccperkábé 12 tonnára becsülöm Amapolát, ami kettővel több, mint amit eredetileg terveztem, de hát iszonyat ami anyagot beleépítettem. A pontos súlyt majd a darus mondja meg, ha felemelte.

Ma leraktam a hálóba is a szép lakkozott borovi fenyő padlódeszkákat és ott is rögzítettem a lejáró lépcsőt olyan trükkös módon, hogy a teljes ajtó szélességben el lehessen tologatni, a mögötte lévő polcokhoz való hozzáférés céljából. Bár tegnap este jó későn értem vissza a hajóra a kislányomnál való ajtófűrészelésből és padlócsempesikítózásból, ma már reggel ötkor bőszen dolgoztam, néha magam is elcsodálkozom, hogy bírom, amire az igazi "dolgozók" beértek a telepre én már majdhogynem lenyomtam egy műszakot. Ráadásul (hálistennek) ha valamiben igazán jó vagyok, az a szervezés, gyakorlatilag nincs semmi állásidő, mindíg van valami amit csináljak, amíg egy réteg festék szárad addig mást csinálok, úgy összerakom a teendőket, hogy nincs időveszteség....és persze pihenés se. Elterveztem, hogy amíg ez a hőség tart legalább három óránként tartok 10-20 perc igazi árnyékba lefekvős pihenőt (a cockpit padládákon már szivacsok vannak, isteni ott leheveredni a ponyva alatt), de ma se tartottam be a tervemet.

Jajaj, hogy mért nem írok? Hát említém, ha kijavul az idő kint leszek és éjjel nappal nyomom. Ott nincs net. Most is csak kizárólag ezért ugrottam haza. Szóval kijavult. Amikor kimentem múlt hét szerdán, majdhogynem be kellett fűtsek, mert olyan hideg volt. Most meg megfőtt a lábam hazafelé a téli bakancsban. Szóval nyomom keményen. Ráadásul a kislányom lakásfelújít, igazából segítenem kéne neki ( a csatolt legény kidőlt mellőle, mert nem bírta a gyűrődést, tápszeres generáció) így csak néha ugrok oda a fogásokat megtanítani, idáig megtanult vakolni, glettelni, a szobafestővizsgán is átmenne már olyan szép falakat csinált, és most megtanítottam padlót csempézni. Ha elege lesz ebből az undorító recepciósságból a sok nagyarcú ügyvéd mellett a puccos irodában, elmehet burkolónak. Amúgy szinkrontolmács akar lenni, remekül mutat majd a névjegyén, majdnem mint a "kőfaragó és balettáncos". 

 A képen az első négyzetmétereken ujjong, olyan penge lett. Elsőre lerakta az egész lapokat, két nap múlva megtanulta vágni amit kellett. Most megyek és sikítóval kivágjuk a cvikliket, meg az ajtók aljából annyit, hogy ne súrolják a követ. Szóval ezután, emellett még hajóépítés. Kész a fenékfestés. fent van a több réteg a támasztó dúcok alatt is, szóval bármely pillanatban vízre mehetne a hajó, a darust 20-25-e köztre várom, azt mondta a kontakt, hogy előtte szól időben, hogy beírjam a blogba ahogy igértem.

 Lelakkoztam a padlólapokat 

és a lépcsőket

Ahogy megjött a jó idő "J" is csatlakozott és leraktuk a szalonba a padlót, végre kidobtam a Novotel kidobott konyhaajtóiból készült ideigleneseket, hálásnak kéne nekik lennem, mert öt évig vitézül kitartottak, de már borzasztóan utáltam őket, mint az örökké tartó ideiglenesség szimbólumait.

Lerakás után azonnal karton "szőnyeget" terítettem le, hogy a parti munkakosztól, bakancstalpba ragadó kavics karcolástól megóvjam a lakkozást. Helyén a szalon lépcső is.

Tegnap elkészítettem a felülvilágító rácsait is,

most már a harmadik réteg festés szárad rajtuk .

Kinézek az ablakon, ahogy minden reggel felkelés után, nanáhogy esik az eső.... Szakad. És egy hét múlva Medárd, ha így megy akkor még 40 napig nem marad abba. Szép kilátások. A budai várfal ami 500 éve áll ott, repedezik, kimosta a víz az alapjait. Nemsokára összedől a Várszínház, meg az elnöki palota. A falvakban kiöntött emberek ezrei. Hogy honnan éreztem meg én 2003-ban ( amikor ezt az őrült tervet kieszeltem), hogy hajón kell lakni?? Megyek is dolgozni Amapolára!

Most este 11 óra van. Leszámítva talán egy fél órát, egész nap kitartóan esett az eső. Még a hajó belsejében végzett munkát is akadályozza, hisz valamennyit kell ki-be járkáljak a fuxba ezért azért, szerszámért, anyagért. Kicsit el is áztam hát, bár egész nap csak a cockpitban dolgoztam a ponyva alatt. Mondjuk melegem nem volt, 13 fok fölé nem ment a hőmérséklet, szégyenszemre befűtöttem a kályhába, ebédkor jól esett a meleg. Kínomban nagyjából befejeztem a műszerpultot. Már csak a fordulatszámmérő hiányzik, az is megvan, a "T" "megtanította" a Trabi fogyasztásmérőt fordulatszámot számolni, csak el kell menjek érte hozzá Veresegyházára.

1. Gázkar és irányváltókar

2. Gépház hőmérséklet

3.Gépház túlmelegedés piros LED (tűz)

4. Motor STOP (dekompresszor)

5.Kenőolajnyomás

6. Kenőolaj hőmérséklet

7. Hűtővíz hőmérséklet

8. "Gyújtás" bekapcs. zöld izzó

9. Izzítás sárga izzó

10. Gépház befúvó ventillátor zöld LED

11. Starter akkutöltés piros izzó

12. Sebesség/mélységmérő

13. Fordulatszámmérő helye

A jelzőlámpáknál azért ilyen vegyes a dolog, mert a Merci motornál meghagytam az erdeti autó műszerfalban használt izzós jelzéseket, sőt még az akkutöltés, izzítás, gyújtás eredeti szines piktogramos celluloid előlapjait is beszabtam a táblámba, de amit én raktam hozzá, ott már LEDeket használtam.

Egy kis archív.

Nemrég, hogy boldogult anyám lakását pakoltam kifelé, a kezembe kerültek régesrégi újságok. Első munkahelyem KISZ szervezetének újságjában "publikáltam" két rajzot. Talán még ma is "elmennek".